2018. október 31., szerda

Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

A budapesti hun jelvényt (újabb nevén: budapesti késő középkori jelvényt) Fekete Andrástól vásároltam, aki egy éremgyűjtő összejövetelen jutott hozzá Budapesten. Öt régésznek (Vékony Gábornak, Bakay Kornélnak, Erdélyi Istvánnak, Bálint Csanádnak és Hadháziné Vaday Andreának) mutattam meg a leletet és mindannyian azt mondták, hogy ez egy hun, vagy hun kori lelet (volt, aki hun cikádafibulának minősítette). Ezt követően leírtam és közreadtam a leletet két könyvben és több cikkben is, majd egy letéti szerződéssel átadtam a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A szerződésben a múzeum azt vállalta, hogy kiállítják és publikálják egy tudományos folyóiratban. 


1. ábra. A budapesti hun(?) jelvényről a barbár lereszelése előtt készült fénykép


Előbb az előzetes vizsgálat érdekében átadtam a jelvényt a múzeumnak egy átvételi elismervény ellenében. Az átvételi elismervényben szerepel, hogy a leleten rovásjelek vannak. Ezeket én korábban éSZAKi SAROK alakban olvastam el s ez az olvasat jelent meg a köteteimben is (2. ábra). A múzeumi vizsgálatot követően írtuk alá a letéti szerződést, amit a múzeum fogalmazott s a főigazgató írt alá. E szerint ez egy hun cikádafibula. Amikor a múzeum a letéti szerződésnek megfelelően kiállította a jelvényt, azután Erdélyi István és Ráduly János rováskorpuszában is megjelent, mint a székely rovásírás legkorábbi (hun kori) emléke. Eközben a múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes vezetése idején restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték a jelvény felületét. Kijelentették, hogy ez csak egy XIX. századi ládikaveret, ami valamelyik asztalfiókban tölthette az időt s onnan most került elő. Felszólítottak, hogy lévén a tárgy érdektelen, vegyem vissza tőlük, nem kívánnak vele foglalkozni. Én a visszavételt megtagadtam, hivatkozva arra, hogy még nem teljesítették a szerződésünket. Ezt követően Vér Sándor fémipari szakember mikroszkóppal megvizsgálta a jelvényt és a le nem reszelt régi repedések mélyén malachitosodás nyomait fedezte fel, ami azt bizonyítja, hogy a tárgy évszázadokat töltött a földben. Időközben több párhuzamról is tudomást szereztünk Ukrajnától Németországig, ezért a múzeum kénytelen volt valami mást kitalálni. Az újabb ötletük és a németországi párhuzamok szerint ez egy késő középkori övalkatrész, amely álláspontot Tomka Gábor főigazgató-helyettes adta közre egy tanulmánykötetben, amit Tomka Péter tiszteletére adtak ki. Tomka Péter régész korábban vizsgálta a jelvényt, de az "sz" rovásjellel nem foglalkozott, mert azt addigra a reszelés szinte teljesen eltüntette, a másik két betűről pedig azt állította, hogy az latin AK monogram. Tomka Gábor ugyanezekről a vonalakról a fejük tetejére állítva azt állította, hogy egy rontott latin M betűt képeznek. Varga Benedek főigazgatótól a személyes megbeszélésünkön azt kértem, hogy legyenek szívesek a jeleket tudományos igénnyel meghatározni, mert e leleten nincs M betű. A főigazgató úr megígérte, hogy megkérdezi a Tudományos Tanács álláspontját. Teltek a hónapok, de az ígéretből nem valósult meg semmi. Amikor levélben kértem a megígért választ, a főigazgató úr olyan levelet írt, ami szerint ennyit lehetett tudományos megbízhatósággal mondani erről a leletről. Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár a panaszlevelemre válaszként azt írta, hogy a leletről a rozsdásodás miatt tűnt el a vascsap - amiből nyilvánvaló, hogy múzeumi leletrongálók nem mondtak igazat az államtitkárnak sem. 


Varga Géza: A székely rovásírás eredete (OSZK MEK)


2. ábra. A budapesti hun(?) jelvényt magyar és angol nyelvű kötetben is bemutattam


Varga Géza: A budapesti hun jelvény (uw.hu)

Varga Géza: A budapesti hun jelvény  (hupont.hu)

Varga Géza: Átvételi elismervény a Magyar Nemzeti Múzeumtól a budapesti hun(?) jelvényről

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött letéti szerződés

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvény fényképe
Varga Géza: A budapesti hun jelvény jelei
Varga Géza: A budapesti hun jelvény vascsapjának rögzítése

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvény tájolása

Varga Géza: Akadémikus reszelő (kame.hu)

Varga Géza: A dunaszentgyörgyi avar veret a budapesti hun(?) jelvény gondolati párhuzama (hungaryfirst.hu)

Varga Géza: Minisztériumi levél a budapesti hun(?) jelvény tárgyában

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvényt egy letéti szerződéssel adtam le a Magyar Nemzeti Múzeumnak (facebook)

Varga Géza: Hun írásemlékek idegen címkével (egipatrona.hu)

Varga Géza: Szójel van-e a budapesti hun jelvény alsó részén, vagy sorminta? (hupont.hu)

Varga Géza: A székely írás "harmadik k" jele

Varga Géza: A budapesti hun jelvény rövidebb leírása (Tudós Virtus)

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvény tájolása
Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvény kora

Varga Géza: A hun(?) jelvény rendeltetése
Varga Géza: Róna-Tas András szerint a latin írás hatott a székely rovásírásra

Varga Géza: 2017. 11. 27. Levél Varga Benedek úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának


Varga Géza: 2018. 06. 26. Levél Varga Benedek úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának

Varga Géza: 2018. 10. 29. Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum


Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Varga Géza: Könyvégető és cenzorsiker (facebook)

Varga Géza: A szlovén hátterű Doncsecz wikipedia-szerkesztő újra pusztítja a magyar kultúrát

Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvényről Rezi Kató Gáborral 2010 09 08-án folytatott megbeszélés jegyzőkönyve

Varga Géza: Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról

Varga Géza: Elkerülhető-e a nagytakarítás az akadémikus áltudomány területén?



3. ábra. Ez a kötet a budapesti hun(?) jelvényt a székely rovásírás legkorábbi, hun kori emlékeként mutatja be
Erdélyi István - Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratosemlékei a Kr. u. 17. századig

Tomka Gábor: Hun volt, hun nem volt, Adatok egy késő középkori, vésett írásjeggyel díszített veretcsoportról, In: Csécs Teréz – Takács Miklós (szerk): Beatus Homo quit invenit sapientiam, Győr, 2016., 727-734.

Varga Géza: Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula

 Katrin Frey - Armin Volkmann (Greiswald és Calau): Zwei spétmittelalterliche Buntmetallbeschlége aus der Niederlausitz und ihre Parallelen Internationale Archeologie Studia honoraria band 26. 2007.
4. ábra. Volkmann párhuzamai közül némelyiken mintha gót betűk látszanának, továbbiakon pedig rovásjelek, ám ez utóbbiakat - mintha indexen lennének - senki sem hajlandó észrevenni

Varga Géza: Varga Benedek főigazgató úrnak, Magyar Nemzeti Múzeum






Varga Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése




Révész László nyomán a hasonló jelvények készítési-rögzítési módjáról (a vascsap és az öntött lemez kötéséről) tájékoztat Benkő István  A HONFOGLALÁS KORI VERETES TARSOLYOK MEGDÖBBENTŐ KELETI PÁRHUZAMA  c. cikkében: 

"Az öv-, lószerszámdíszek készítési módja alig változott ezer év alatt. [Révész 1999, uo.] Folyékony ezüstöt öntenek a verőtő mintáiba, beleverik, és a kialakuló vékony ezüstréteget ólommal töltik ki. Ebbe még lehűlése előtt acélszeget helyeznek, majd az így elkészült veretet átdöfik a vastag marhabőr övön, lószerszámon. A szeget kis rézlemezzel rögzítik és lelapítják."

Ez lehet az az eljárás, amivel a budapesti késő középkori jelvény is készülhetett. 







A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz)  a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak 


A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. 


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! 

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
dátum: 2 megjegyzés:

2018. október 29., hétfő

Levél Varga Benedek főigazgató úrnak a Magyar Nemzeti Múzeumba


Tisztelt főigazgató úr!

Köszönöm, hogy megtisztelt a válaszlevelével, a benne foglaltakkal azonban több ok miatt nem érthetek egyet. Az eljárásukkal kapcsolatos észrevételeimet alább felsorolom, remélve, hogy egy érdemi együttműködés során idővel közelebb juthatunk a megoldásukhoz. A szerződésünknek megfelelően a múzeumban letétbe helyezett budapesti hun(?) jelvény tudományos igényű leírását szeretném elérni az Ön segítségével, mert amit eddig tettek, annak nem sok köze van a tudományhoz.


1. ábra. A múzeum rajzos átvételi elismervényt adott a rovásjelekről, de azok valamiképpen eltűntek az eljárás során



Ha van Tudományos Tanács a múzeumban, akkor azt miért nem vette igénybe?

A lelet átvételi elismervénye szerint rovásjelek vannak a tárgyon (ezeket az átvételkor készített rajz is rögzíti) – az eljárásban részt vevő muzeológusok mégsem voltak hajlandók tárgyalni őket. Az átvételi elismervény adatait és rajzát (1. ábra) a Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr által írt tanulmány sem használja fel. Ön a személyes találkozónkon, tanúk előtt azt ígérte, hogy a rovásjelek azonosítása érdekében a Tudományos Tanácshoz fordul - ám ez is elmaradt. Miért? Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr korábban arról tájékoztatott, hogy vannak a múzeumban olyanok, akik e tárgyon rovásjeleket látnak, de ők nem vesznek részt a lelet leírásában. A hozzáértőket a Szakács Árpád és a Magyar Idők cikksorozatában említett kulturális diktatúra szellemében szorították háttérbe? Tisztelt főigazgató úr, Ön azért nem vette igénybe a Tudományos Tanács segítségét és a rovástudók azért nem vehettek részt az eljárásban, mert még képesek lennének felismerni a rovásjeleket?


A tárgytípus eredete, rendeltetése és alakja összefügg

A szerződésünk tárgyát képező budapesti hun jelvény – a hun cikáda fibulákhoz hasonlóan – világnézetet és rangot fejez ki, azaz jelvénynek is tekinthető. A múzeumi eljárásban szerepelt már lószerszámdísz, ládikaveret meghatározás és most legújabban felbukkant az övalkatrész meghatározás is. Mivel a rangot és a világnézetet lószerszámon, ládikavereten, vagy az övön is feltüntethették, e változó múzeumi álláspontok összeegyeztethetők a véleményemmel. A különbség csak annyi, hogy a múzeum mindössze egy fizikai tárgyat lát és nem kívánja feltárni a gondolati tartalmát, pedig annak tisztázása (a szöveg elolvasása) nélkül a lelet rendeltetése teljes körűen nem tisztázható. Tény, hogy több régész azért határozhatta meg a leletet hun cikáda fibulának, mert az alakja hasonló a hun cikáda fibulákéhoz (2. ábra) s ez a formai hasonlóság magyarázatot kíván.


2. ábra. A lelet formai és gondolati párhuzamai (balról jobbra): csömöri, kistokaji és kemecsei hun cikáda fibula, a budapesti hun(?) jelvény és morvaországi párhuzama (az utóbbi kettő töredék)

A korábbi főigazgató által aláírt letéti szerződés szerint is ez egy hun cikáda fibula. Azóta tisztázódott, hogy nem fibuláról van szó (azt, hogy ez egy öv eleme lenne, egyelőre nem bizonyítja leletpárhuzam, de ez a gondolati tartalom szempontjából érdektelen). Kétségbe vonták a lelet hun kori voltát is, ám különös körülmények között, mint arról alább esik szó. Nem tértek ki a tárgy alakjára sem, pedig annak is jelentése van. Kérem, főigazgató úr, legyenek szívesek megvizsgálni, hogy ez a megváltozva fennmaradt jelvényszerű tárgytípustárgy lehet-e a hun cikáda fibulák gondolati tartalmának kései kifejezője, leszármazottja?

A jelvény rendeltetését, szövegét és párhuzamait vizsgálva nyilvánvalóvá válik a gondolati tartalom hun eredete. Mivel a letéti szerződésünkben tudományos igényű leírásra vállalkoztak, ezért meg kellene válaszolniuk, hogy miért hasonlít ez a budapesti jelvény a hun cikáda fibulákra olyannyira, hogy az egyik előző főigazgató az aláírásával hitelesítette, miszerint ez egy hun cikáda fibula. A nyilvánvaló formai hasonlóságot akkor sem lehet figyelmen kívül hagyni a jelvény leírásakor, ha az a legújabb álláspontjuk szerint nem hun, nem cikáda és nem fibula. A gondolati tartalmak összefüggéseit és a rangjelző rendeltetésnek a hun kortól Mátyás királyig(?) ívelő folyamatosságát csak a budapesti jelvényen és a hun stb. párhuzamokon lévő szövegek tudományos igényű elemzésével (azaz elolvasásával) lehet megérteni és tisztázni. Mivel a múzeum nem hajlandó felismerni a lelet jól azonosítható jeleit, ennek hiányában a jelvény tudományos igényű leírása nem történt meg. A rontott M betűről a múzeum által előadott szégyenletes álláspontnak akkor sincs semmi köze a tudományhoz, ha Ön a dolgozatukat minden alap nélkül tudományosnak minősíti. Ez a „rontott M betű” blöff  inkább tűnik a leletrongáló muzeológusok munkáját megkoronázó aktusnak. A jelvény gondolati tartalma feltáratlan maradt, ezért a szerződésünkben vállaltakat a múzeum nem teljesítette.
A lelet kora

Levelében arról tájékoztat, hogy a lelet késő középkori. Az eljárás során felmerült minden eddigi kormeghatározás (hun kori, késő középkori, XIX. századi) a régészektől származik. Nem az én tisztem a lelet korszakba sorolása, hanem a régészeké, de a feltűnő változatosságot nem tekintem a megbízhatóság jelének. A tárgy egyébként akkor is jelentős, ha késő középkori, mert a Tomka Gábor által is emlegetett visegrádi párhuzama a hun hagyomány tovább éléséről tanúskodik Mátyás palotájában.

A kor megállapításának folyamata az alábbiak miatt nem tekinthető felhőtlennek.

Erdélyi István régész hun korinak és a székely rovásírás legkorábbi emlékének tartja ezt a leletet. Kérem, legyenek szívesek tisztázni, miért térnek el az álláspontjaik!

Vaday Andreától annak idején a javaslatomra azért kértek szakvéleményt, mert ő „az olvadt rézbe nyomott vascsap” technológia alapján azt avar kor előttinek határozta meg. A beszerzett szakvéleményéből azonban csak egy aláírást nélkülöző kivonatot kaptam (3. ábra), amiből éppen a korra és a technológiára vonatkozó rész feltűnően hiányzik. Amikor Vaday Andreát felhívtam telefonon, azt mondta, hogy nem kíván vele többet foglalkozni. Kérem, legyen szíves tájékoztatni, hogy miért volt szükség erre a különös eljárásukra és legyen szíves elküldeni nekem az eredeti szakvélemény másolatát, vagy beszerezni Vaday Andreától egy aláírt újat!

Kérem a vascsap rögzítésének technológiáját is figyelembe venni a lelet korszakba sorolásához s ehhez felhasználni azt a szakértői megfigyelést, miszerint a réz és a vas forró állapotban egyesült, ötvöződési folyamat ment végbe – ezért nem hullott ki a leletből a vascsap maradéka. Ezzel szemben a visegrádi párhuzamból - amely alapján Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr ezt a leletünket korhoz kötötte – kiesett. A németországi, cseh és magyarországi párhuzamok többségéből is hiányzik a vascsap, nyilván a későbbi – lyukfúráson alapuló – technológia miatt.


3. ábra. Vaday Andrea szakvéleményéből csak ezt a kiherélt kivonatot kaptam meg

A lelet és a jelek minősége

Arról tájékoztat, hogy ez egy „gyengébb minőségű” tárgy, amelyen „rontott M” betű látható. Ezzel szemben nincs rajta semmiféle M betű (4. ábra). Ha ez kétséges lenne az Ön, vagy a munkatársai számára, akkor bármelyik nem debil általános iskolástól megbízható tájékoztatást kaphatnak az M betűről. Kitűnő minőségű rovásjelek azonban voltak a jelvényen, amíg le nem reszelték, majd le nem polírozták a felületét. Két jel a reszelés ellenére ma is jól azonosítható, a harmadik pedig a leletről készült fényképeken és rajzokon jól, a leleten pedig valamelyest látszik.

Kérem főigazgató úr, legyen szíves megindokolni, hogy Önök miért a valójában nem is létező „rontott M”-et ismerték fel a jól azonosítható rovásjelekkel szemben? Álláspontom szerint a „rontottal” szemben a pontosan azonosíthatót kellene egy tudományos igényű leírásba emelni. Ha ezt mégsem tették, akkor az a tudományon kívüli szándékaikról tanúskodhat? Amíg a Magyar Nemzeti Múzeum a jelek pontos azonosítását meg sem kísérli, addig Önök nem teljesítették a szerződésünket, amelyben tudományos igényű leírásra vállalkoztak.

4. ábra. A muzeológusok a rovásszöveget a feje tetejére állítva szemlélik és „rontott M”-nek határozzák meg (holott a leleten nincs semmiféle M betű), a kérdéses szövegről készült képek: a felső sorban és a középső sor első képén a letéti szerződés előtti állapota (a leletet bemutató kötetem címlapjáról és két fényképről), a középső sor második rajza az átvételi elismervényen lévő rajzból való, a harmadik sorban lévő rajzot a lereszelt leletről készítették és Tomka Gábor ezt (a leggyengébb minőségű képet) használta fel a tanulmányához



Az államtitkár Magyar Nemzeti Múzeum általi félrevezetése

Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár 2018. augusztus 14-én kelt levelében az Önöktől kapott félrevezető információk alapján arról tájékoztat, hogy a (lelet átvételekor még meglévő, elismerten a múzeumban letört és nyom nélkül elveszett - VG) vascsap megsemmisülését a rozsdásodás okozta. Önnek tudnia kell, hogy ez nem igaz, vagy ha Önt is félrevezették a leletrongálás felelősei, akkor legyen szíves pontosan tisztázni a történteket, mielőtt az államtitkárt (félre)tájékoztatják! A mellékelt mikroszkópos fényképfelvételek a múzeumban készültek, a lelet felületének lereszelése után (5. ábra). Jól látható a képeken, hogy a vascsap maradékának fémtiszta a felülete, rozsdásodásnak semmi nyoma, ellenben jól kivehetők a reszelőnyomok. Mivel a vascsap elismerten a múzeumban tört le, a törési felület és a rajta lévő friss reszelőnyomok is csak a múzeumban keletkezhettek. Kérem, főigazgató úr, tisztelje meg azzal a gondjaira bízott Magyar Nemzeti Múzeumot, a szerződésünket és a saját beosztását, hogy az Ön által irányított múzeum ne vezesse félre a kulturális államtitkárt és a közvéleményt!




5. ábra. A múzeumban letört vascsap rézlemezben maradt csonkjának fémtiszta felületén jól látszanak a reszelőnyomok a múzeumban készített mikroszkópos felvételen


A múzeumban mikroszkóppal készített felvételek cáfolják a reszelésnyomokra adott múzeumi magyarázatot, mert a vascsap maradékának fémtiszta felületén ugyanazok a reszelőnyomok mennek végig, mint amelyek a rézlemez felületén is láthatók – ebből következően a vascsonk letörése és a lelet lereszelése a múzeumban történt (azt ugyanis, hogy a vascsonk a múzeumban tört le, több dokumentum is elismeri)
A lelet lereszelése

A múzeumban restaurálás ürügyével lereszelték, azaz megrongálták a lelet felületét. A reszelésnyomokat több szakember is észleli és rögzíti. Az azóta Önök által végrehajtott polírozásnak köszönhetően a reszelésnyomok jórészt eltűntek (miközben a rovásjelek kontúrjai tovább romlottak), de a felület különböző állapotait az időközben készített fényképfelvételek és szükség esetén tanúvallomások igazolják. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr kérdés nélkül azt mondta négyszemközt, hogy a „restaurálás” szükségtelen volt. Az a mese, amit az Ön jelenlétében e reszelésnyomok keletkezéséről az egyik beosztottja előadott, a tényekkel nem egyeztethető. A beosztottja által az Ön jelenlétében előadott képtelen történet szerint a restauráló folyadék tárta fel a reszelésnyomokat a korrodált felületen – ám ilyen folyadék nem létezik és a korrodált felület alatti állítólagos reszelésnyomok létére sincs semmilyen bizonyíték. Ráadásul nem csak a korrodált, hanem a korrodálatlan felületeken is megjelentek a reszelésnyomok, sőt a vascsonk maradékának friss fémfelületén is, ami pedig elismerten a múzeumban tört le. Ezek a reszelésnyomok nem a restauráló folyadék, hanem egy múzeumi reszelés következményei. Kérem, főigazgató úr, legyen szíves vizsgálatot indítani az eset tisztázása érdekében: miért reszelték, majd polírozták le a budapesti hun(?) jelvény felületét? A polírozott felület keletkezését (a reszelésnyomok elsimítását és eltüntetését) is egy másik, még csodálatosabb folyadékra fogják?

Kérem, kezdeményezzen büntetőeljárást a felelős(ök) ellen, engem pedig szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy mi volt a  barbár „felületkezelés” (reszelés és polírozás) célja? A rovásjeleket kívánták eltüntetni a tárgy felületéről a hun-magyar azonosság tagadása érdekében?




 6/a. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumi letétbe helyezés előtt


6/b. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumban történt lereszelés után

6/c. ábra. A budapesti hun(?) jelvény a múzeumban történt polírozás után
Megoldási javaslat

Kérem, hogy szíveskedjenek a 10 évvel ezelőtt kötött szerződésünket becsületesen és szakszerűen teljesíteni! Ehhez – természetesen - minden segítséget megadok, ha arra igényt tartanak.

7. ábra. Csömöri hun cikáda fibula (balra) és osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibula (jobbra), mindegyiken elolvasható hieroglifikus szöveg van, amelyek megértése segítheti a budapesti hun(?) jelvény gondolati tartalmának és hun gyökereinek megértését




Irodalom

Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia









További blogbejegyzések




A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi az őrségi szállásunk. Az általunk javasolt őrségi szálláson ugyanis a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra



Édes fiam! Ha egy biztonságos helyet keresel nyaralás céljára, ahol a török idők óta nem járt felfegyverzett iszlámhitű, akkor Velemért ajánlom, abban a békés, erdőkkel koszorúzott, termálstrandokkal és tavakkal körülvett gyönyörű völgyben! www.csinyalohaz.hu www.cserepmadar.hu
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)