Tollaskígyó jogara és a magyar király jogara egy kőkori állameszme maradéka

Tollaskígyó (az azték Quetzalcóatl) a legrokonszenvesebb indián isten. A cikksorozatban feltárt seregnyi indián-magyar jelpárhuzam után már meg sem lepődünk azon, hogy a magyar jelek párhuzamait viseli, ráadásul Ő oktatta írásra a népét. A kép alapján nyilván a magyar hieroglif írás jeleit tanítgatta nekik (1. és 2. ábra). E cikkben azt tárgyaljuk, hogy a Tollaskígyó kezében tartott jogar szimbolikája az azonos, kőkori eredetű ősvallási képzetek és állameszme következtében szervesen kötődik a magyar uralkodói jogaréhoz. Amiből persze az is következik, hogy a magyar állameszme és a magyar államiság is kőkori eredetű. 

1/a. ábra. Balról jobbra: római augur botja az Iseumból, szkíta botvégi jelvény Nyíregyházáról, jó "folyó" hieroglifa a magyar királyi jogar kristálygömbjéről, Tollaskígyó azték ábrázolása, kezében az előzőekhez hasonló jogarral 

Quetzalcóatl magyarul: Tollaskígyó, az azték mitológiában a tudás és a tanulás istene, az első istenpár harmadik fia. A világ első korszakában megelégelte Tezcatlipoca hatalmát, és letaszította őt az égből. A második korszakban ő lett a Nap, de ezúttal Tezcatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadik korszaknak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre, az ötödik korban pedig, miután az istenek megállapodtak, és elindították a Napot, ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból. Ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban. Az aztékok neki köszönték a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket, a mezőgazdaságot és az írást. Nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. Korábban valószínűleg a tolték mitológia főistene volt. 

1/b. ábra. Tollaskígyó azték ábrázolása, a kezében tartott jogar az istennel azonos Tejutat (az égbe vezető utat, az égi felhatalmazást) szimbolizálja, a magyar hieroglif írás "jó" (folyó) jelének párhuzama

Tollaskígyó azték ábrázolásán négy magyar elemi jel (2. ábra) és egy magyar jelekből álló szkíta ligatúra (3. és 4. ábra) párhuzama látható.

2. ábra. Tollaskígyó elemi jelképei az 1. ábrán látható azték ábrázolásról, a jelpárok magyar jeleinek hieroglifikus jelentése fent balra: jó "folyó" ("j" rovásbetű), fent jobbra: Lyukó "a napisten neve" ("ly" rovásbetű), lent balra: ország, lent jobbra: Föld ("f" rovásbetű)

3. ábra. A Jóságos Lyukó mondat Tollaskígyó arcáról (balra), a Kr. e. V. századi szkíta kultúrából (Uljap kurgán, középen) és a Nyíregyháza Manda bokornál talált szkíta botvégről (jobbra), Tollaskígyó botja azt jelzi, hogy Ő azonos a Tejúttal, vagy a Tejúttal azonos istent képviseli 

4. ábra. Az Uljap kurgán szkíta szarvasának az agancsán azért van sok jó "folyó" hieroglifa, mert az üldözői (a magyar ősvallásban Nimród, Hunor és Magor, vagyis az Orion és az Ikrek csillagkép) elől a Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő csillagszarvas szarva megközelíti a Sarkcsillagot (az égbolt tetőpontját, a napisten palotáját) , amiből következően a szarv az égbe vezető út jelképe - ami több eurázsiai szarvasábrázoláson is visszaköszön

  

5. ábra. Tollaskígyó jogarának tetején a magyar hieroglif írás jó "folyó" szójelének párhuzama idézi fel a Tejúttal azonos istent (balra), szkíta botvégi kacskaringó Nyíregyháza Manda bokorból (középen), a szombathelyi (Savaria-i) Iseum területén előkerült római augur-bot (jobbra) 

Az augur (madárjós) hagyomány a rómaiakon kívül a görögöknél és az etruszkoknál is létezett. A jóslás során az augur a jellegzetes görbe botjával megjelölte az égtájak határait és elmondta az égtájak aktuális jelentését. Ez a szertartás megerősíti a bot Tejút-jelkép voltát. A kacskaringót ugyanis megtaláljuk több (például őrségi és perui) világmodell sarkán, ahol szokásosan az égbe vezető út ábrázolásainak van a helye (6. ábra).

6. A veleméri (balra) és perui La Tolita (jobbra) világmodell sarkain, ahol szokás szerint az égbe vezető út jelképe szokott lenni, a jó "folyó" hieroglifát, a Tejút jelképét találjuk, azért van ez a kacskaringó Tollaskígyó, valamint az etruszk augur és a szkíta sámán kezében, mert ez fejezte ki az égi kapcsolataikat

A rómaiak az augur-botot a madárjóslással együtt az etruszkoktól vették át, a görögök meg feltehetően a szkítáktól. Mario Alinei szerint az etruszkok a legközelebbi nyelvrokonaink. Hozzátehetjük, közös az isteni triászunk is: az etruszk Tin, Uni és Hercle megfelelője a magyar Ten, Enéh és Heraklész (ez utóbbit a károk Magor néven tisztelték - tehetjük hozzá a kitűnő Fáy Elek nyomán). Az ősvallások rokonságából következik az ősvallási jelképek rokonsága is, ami megmagyarázza, miért tudjuk „elolvasni” és értelmezni a székely írás segítségével a római augurbot kacskaringóját. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy a saváriai augurbot-jelkép nem római, vagy szabír eredetű, hanem ősi örökség egy közös őskultúrából, amit megörököltek az etruszkok és a szkíták is.

A rómaiak az augur intézményét az etruszkoktól (Mario Alinei szerint a legközelebbi nyelvrokonainktól) vették át. Rokonnépnek  (pontosabban az őseink egyik csoportjának) számítanak a szkíták is. A kezében tartott botja alapján ebbe a körbe kell sorolni Tollaskígyót is, mert az ő botja és jelkészlete kétségtelenül megfelel az etruszk-szkíta hagyománynak. 

A közös hagyomány, amelynek e botok az eszközei voltak, a kőkorban gyökerezik (mert a leggyakrabban hangoztatott elmélet szerint az indiánok ősei kb. 12 000 évvel ezelőtt mehettek át Eurázsiából Amerikába). Ez azt jelenti, hogy a hatalom legitimálását szolgáló, égig érő fát (Tejutat) idéző jogar intézménye a kőkorból származik, ami folyamatosan megőrzött állameszmére és létező államra is utal, hiszen állam (hatalom) hiányában annak legitimálására sincs szükség.

7. ábra. Egyiptomi (balra) és indián (jobbra) ábrázolás, mindegyiken egy Tejútat (égig érő fát) idéző jogarszerű pálcát látunk, az egyiptomi változaton a Tejút hasadékának jele (a székely írás "us" hieroglifája) is látható

Más jogarok (7. ábra) nem tartalmazzák a jó "folyó" hieroglifát, de a további körülményekből világos, hogy a jogar ugyanazt jelenti ez esetekben is. Az egyiptomi jogar az ágak és fölöttük a Tejút hasadékának (vö. „tprus” és „us”!), az indián jogar pedig az ágak (vö. „tprus”!) ábrázolása alapján kétségtelenül az égigérő fával azonos ősapa jelképe (7. ábra). 

A magyar királyi jogar kristálygömbje is tartalmazza a jó "folyó" hieroglifát (10. ábra). A magyar jogar nyelén lévő, Isten alakban elolvasható filigrándíszítés (9. ábra) az eget tartó fa képszerkezet egyik megvalósítása, szintén a világoszlop jelképének mutatja a jogarunkat. Ezek alapján a magyar jogar ugyanabba a méltóságjelvény-csoportba tartozik, ugyanannak az uralmat legitimáló elvnek az alkalmazása. A koronázási jelvényegyüttesbe tartozó Szent Koronán is szerepel a jó "folyó" hieroglifa értő alkalmazása (11. ábra).

8. ábra. A magyar királyi jogar (a Szent Koronával együtt) a heftalita Hun Birodalom hagyatéka lehet, amit a szabírhunok hozhattak magukkal a Kárpát-medencébe, amikor Baján avarjaival együtt bevonultak mai hazánk területére

9. ábra. Végig a jogar nyelén az eget tartó, Isten olvasatú fa jelképe sorakozik, ami a botot az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) jelképévé avatja, ezt az értelmezést megerősíti a kristálygömb, aminek áttetszősége az égbolt anyagáról alkotott ősvallási elképzeléseket illusztrálja

10. ábra. A jogar kristálygömbjének oroszlánján van egy ugyanolyan, kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa, mint amilyen a bemutatott etruszk/római, szkíta és indián botokon is van

11. ábra. A Szent Korona felülnézete (balra) és egy jó "folyó" hieroglifa a keresztpántjairól (jobbra), a keresztpántokat azért hintették tele hasonló kacskaringókkal, mert ezzel jelezték, hogy a keresztpántok a négy szent folyó jelképei 

Az 531 táján a szabírhunok vezetője, Zabergán "szabír kán" számára a mervi oázisban készített Szent Korona felülnézete egy világmodell (a Föld hieroglifa legszebb megvalósítása). A felülnézet egy körbe zárt kereszt, amit Tollaskígyó pajzsán is megtalálunk (1. és 2. ábra). A teremtett és rendezett világ szakrális középpontjának jelekből alkotott térképe ez. A kereszt közepén lévő kis kör (a magyar hieroglif írás Lyukó jele) ama isteni forrást jelöli, ahonnan a négy szent folyó kiindul, hogy az életet és az isteni törvényeket közvetítse a világ négy tája felé. A Szent Korona felülnézetének közepén ezt a forrást egy Krisztus-zománc helyettesíti. Az ősvallási gondolat a kereszténység felvételének köszönhető csere ellenére változatlanul működik tovább.

A klasszikus kultúrákban, Tollaskígyótól a szabírokig mindenütt magyar-azonos jelképeket találunk és a jogarhasználatban felismerhető a kőkori állameszme maradéka is. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunknak köszönhetően tudjuk, hogy ezek nem véletlen egyezések, hanem egy szerves etnokulturális folyamat máig fennmaradt törmeléke, a kőkori eredetű magyar állameszme bizonyítéka.

Irodalom

Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

 Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) 

A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele

 Írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 

Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

Alán amulett Föld hieroglifával

Az 1. ábrán látható alán amulett készítője nem a természethűségre, hanem a szent jel használatára törekedett, ezért az antropomorf alak törzse helyére egy Föld hieroglifát tett. 

E Föld jel egy ligatúra. Egyik eleme a kör, ami a horizontot, vagy a Napot is jelölheti. A fogazottsága lépcsőre is utalhat. 

A ligatúra másik eleme az X alakú Bél hieroglifa, az Éden négy szent folyójának térképe. Ezek a folyók a teremtő erőt, az élet lehetőségét és az isteni rendet viszik szét a világ tájaira. Bél az isteni triász fiúistene. A hímtag azt jelzi, hogy ő a nép ősatyja (a magyar krónikákban fennmaradt magyar mitológia Nimródja).

1. ábra. Alán amulett Föld hieroglifával

2. ábra. Az alán Föld jel és a székely írás "f" (Föld) jele

3. ábra. Az alán Bél jel és a székely írás "b" (Bél) betűje

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy bűbájos őrségi szállás) egyik kerti pihenőhelye

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) tókájának részlete

Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy kedves őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban

 A veleméri Cserépmadár szállás (egy parasztházból kialakított őrségi szállás) Kamraszobája

A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér

A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége, Rajsli Ilona írásáról

Tóth Imre kért meg rá, hogy válaszoljak valamit a cikkre, amit az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének professzora írt. Hajlottam rá.  

1. ábra. Honfoglalás-kori világmodell Halom lelőhelyről, érthető és elolvasható (Föld, ég, sarok, szár "úr") szójelekkel

Rajsli Ilona már az első mondatával is mosolyt fakaszt. Azt írja ugyanis: "A finnugor (uráli) nyelvtudomány történetét áttekintve meggyőződhetünk, hogy a magyar kutatók munkáját milyen nagy mértékben gátolták, akadályozták a makacsul feltörő s a mai napig sem lanyhuló dilettáns elképzelések". 

Én ezt fordítva tudom. Ha egy kutató dolgozni akar, akkor abban semmiféle dilettáns elképzelés nem tudja megakadályozni. Felőlem legalábbis képzeleghet akárhány dilettáns, vagy akadémikus tökfej, attól én nyugodtan tudok dolgozni. Nem akadályoz, sőt inkább ötletet ad és ezzel segítheti a munkámat. Persze, nem vagyunk egyformák. Lehetséges, hogy Rajsli Ilona ismer olyan kutatót, aki megbénul a kritikától? Ha a mai napig sem lanyhulnak azok a fránya dilettánsok, akkor annak az lehet a fő oka, hogy a bénulásra hajlamosak eddig végzett munkájával nincs minden rendben.

Idézi Róna-Tas Andrást, aki ezt írja: „Általános emberi tapasztalat, hogy a rokonok hasonlítanak egymásra. Ebből sokan azt a téves következtetést vonták le, hogy a nyelvek rokonsága esetében is a hasonlóság a mérvadó" (Róna-Tas 1978; Bevezető). Csakhogy baj van az idézettel, mert távolról sincs igaza Róna-Tas Andrásnak, amikor a "téves" jelzőt használja. Vegyük észre, hogy a professzor úr semmivel sem bizonyítja azt, hogy téves lenne az az elképzelés, miszerint a hasonlóság a nyelvek világában is a rokonság jele. A professzor úr (az idézetben) adósunk marad a bizonyítással, helyette csupán jelzőt osztogat. 

A helyzet az, hogy minden tudományterületen a rokonság bizonyítéka a hasonlóság és nincs ez másképp a nyelvek világában sem. A nyelvészek persze szeretik azt állítani, hogy ha egy magyar szó hasonlít mondjuk egy indián nyelv szavára, akkor az csak véletlen egyezés lehet és nem bizonyít rokonságot. Azért mondják ezt, mert téves a véletlenről alkotott fogalmuk (azt tekintik véletlennek, aminek nem tudják a magyarázatát), a létező nyelvrokonságok jó részét pedig (egy téves nyelvcsalád-elmélet alapján állva) tagadják. S nem gondolnak arra, hogy ezelőtt vagy 50 ezer évvel a Közel-Keleten, később pedig Szibériában az indiánok ősei a mi őseink közelében élhettek és valamikor közös lehetett a nyelvünk is. Az egykori közös nyelvből pedig napjainkig megmaradhatott némi hasonló nyelvi anyag. A nyelvészek ezt csak azért tekintik véletlen egyezésnek, mert tévesen gondolják egymástól hermetikusan elszigeteltnek a különböző távoli nyelvcsaládokat. 

Rajsli Ilona maga is idéz valamit, ami - bár ezt nem veszi észre - cáfolja Róna-Tas András professzor urat: Benkő Loránd írja a Magyar Tudomány honfoglalás számában: „A magyar nyelv mint Európa egyik legrégibb önálló nyelve a honfoglalás idejére már mintegy kétezer év óta élte a maga külön életét, és ez után az irdatlan hosszú idő után legközelebbi nyelvrokonaival szemben sem hordozhatta volna már magában a megértésnek még a halvány lehetőségeit sem. Ebből a körülményből azonban egyáltalán nem következik az, hogy honfoglalóink nyelve szerkezetének minden lényeges elemében ne őrizte volna meg pontosan kimutatható uráli-finnugor alapjait." (Benkő 19962: 958-9)

Ugyanis, ha megőrizte, akkor az nyilván hasonló is maradt legalább valamelyest (a változás rekonstruálható volta a hasonlóság egyik fajtája). S éppen ezek a hasonló dolgok bizonyítják a rokonságot. Azaz sem Róna-Tas Andrásnak, sem Rajsli Ilonának nem sikerült megérteni a rokonság és hasonlóság összefüggéseit a saját szakterületükön, sőt téveszméket terjesztenek. Azonban nincs nagy baj, mert csak szólniuk kell és szívesen elmagyarázom nekik a dolgot! Közben nyugodtan le is dilettánsozhatnak, mert már megszoktam, hogy nálam ....bb alakoktól kapom a fejemre a hasonló jelzőket. 

Rajsli Ilona csupa vidám dolgot mond: "török jövevényszavaink elterjedtsége olyannyira arányos ... nem mutathatók ki nyelvi különösségek — ellentétben például a kun nyelvi-névi nyomokkal —, ami arra enged következtetni, hogy türk nyelven a kabarok is aligha beszéltek a honfoglaláskor, vagy pedig csak kisebb betelepülő csoportokkal számolhatunk." 

2. ábra. A sumer és a magyar jelkészlet néhány hasonló eleme

A szerző nyilván nem olvasta Götz László kitűnő munkáját, a Keleten kél a Nap-ot, amelyben bebizonyosodik, hogy amit a nyelvészek török jövevényszónak vélnek a magyarban (legyen az akár csuvasos, akár köztörök), azok bizony sumer párhuzamokkal rendelkeznek - vagyis e szavak lehetnek sumer eredetűek a magyarban is, meg a török nyelvekben is. 

A nyelvészek azért nem hajlandók ugyanezeket a kapcsolatokat korrekt módon megvizsgálni, mert egy sumergyűlölő prekoncepció egyszer kimondatta velük a sumer rokontalan szigetnyelv voltát s a finnugrista pártfegyelem nem engedi kijavítani ezt az ostobaságot. 

Erre a hazug dogmára (a sumer rokontalan szigetnyelv voltára) alapozva aztán további téveszméket építenek a nyelvészeink, például a honfoglalókkal érkező török nyelvű népesség arányairól (lásd fent)!

3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, amely magyar jelekkel rögzített magyar (vagy magyarral rokon) szöveget hordoz

Fentebb már említettük, hogy Ádámról és Éváról minden nyelv rokona minden nyelvnek. Ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy a nyelvészet nem rendelkezik olyan módszerrel, ami 6 ezer évnél korábbi idők nyelvi viszonyaiba bepillantást engedne nekik.  Valójában addig sem jutnak el, mert ingoványra épített következtetésláncokkal dolgoznak. Miközben az esetleg 12 ezer évvel ezelőtt Amerikába vándorolt indiánok népi jeleivel 23 egyezése van a magyar jelkincsnek s a 15-20 ezer éves Mas d' Azil-i jelekkel is van 20 egyezésünk. Azaz kétségtelen a "dilettánsok" behozhatatlan előnye, mert ezeket a kézzel fogható jelhasonlóságokat hasznosítani lehet, például el lehet olvasni a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar, vagy magyarral rokon szövegét (3. ábra). 

A szerző egy sor kérdéssel tér rá a bennünket érdeklő írásbeliség témájára: "A hangzó, a beszélt nyelv rekonstruálhatóságával szemben jóval nagyobb homály és szkepticizmus övezi a vizsgált korszak írásbeliségének a problematikáját. Első kérdésként: volt-e írásbeliségünk? A honfoglalás előtti betű és ír szavunk s a feltételezhetően ekkortájt bekerülő kelet-európai vándorszó, a könyv elegendő bizonyíték-e az írásbeliség meglétére? Továbbá: a rovásírás volt-e ennek a korabeli írásbeliségnek az eszköze? Vajon milyen széles körben volt ismeretes a rovásírás? Mindezek a kérdések nagyfokú körültekintésre és óvatosságra kötelezik a kutatót, főleg napjainkban, amikor a decentralizálódó könyvkiadási lehetőségek közepette elhomályosodni látszik a határvonal a „hivatásosok" és a „délibábosok" csoportja között. (Vö.: Vékony é. n.; Varga 1993 ; Sándor 1992)" 

Megtisztel, hogy akkor utal az 1993-ban megjelent, Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkre, amikor a délibábosok és a hivatásosok között elmosódó határvonalról beszél. Én is leírtam már néhányszor, hogy ezen a szakterületen felcserélődni látszik a dilettáns és a tudományos szavak értelme. 

4. ábra. A szerző erre a kötetünkre utal

Azt is írja a szerző, hogy "sok a bizonytalanság a rovásírás ténye, eredete, szerepe körül". 

Ez igaz, de inkább csak az akadémikus "tudomány" szerzőire igaz. Ők azok, akik nem hajlandók komolyan vehető munkát végezni e téren. Egy oktalan köldöknéző aspektus miatt nem figyelnek a köreiken kívül végzett munka eredményeire s azokat nem hajlandók ellenőrizni, vagy említeni sem. Majdnem olyan gyakran cserélgetik például az eredet kérdésében adott magyarázataikat, mint más az alsónadrágját. Ez a látványos (és a nagyképűségük, meg az elzárkózásuk miatt gúnyos mosolyt érdemlő) kudarcsorozat azért következett be, mert a magyar- és tudományellenes prekoncepcióik megakadályozták őket a tények vizsgálatában és megértésében. Ha inkább barbár módon lereszelik a múzeumi letétbe helyezett rovásemlék írást hordozó felületét, mint hogy elolvasnák, akkor nem is várható, hogy hamar kiokosodnak a rovológia terén. Erre nincs semmi esélyük, amíg át nem lépnek a dogmáikon és a magyar őskultúra (főleg a rovásírás) iránt érzett undorukon. Ebben az átlépésben azoknak segíthet a Magyar hieroglif írás c. kötetem, akik időt szánnak rá, valamint rendelkeznek némi szellemi és etikai tartalékkal. 

"Napjainkban mind több az olyan ellenvélemény, miszerint rovásírásunk különböző kelet-európai rúnák keveréke, hiszen a ligatúrák és a névmonogramok jelenléte a török eredet ellen szól (vö. László 1988: 125)".  

Ugyan miféle görcs kényszeríti az akadémikus kutatókat arra, hogy a székely írást mindig csak idegenektől való átvételnek tekintsék? László Gyula rokonszenves ember volt, de - bocsásson meg érte ott fent a felhők között! - fogalma sem volt a magyar jelkincs eredetéről. A tőle idézett megállapítás csak azt jelzi, hogy ő sem foglalkozott kellőképpen ezzel a kérdéssel.

A legfontosabb székely jelek párhuzama ugyanis megtalálható a magyar népi jelkészletben (3. ábra). Nem kellett átvennünk őket senkitől sem, ezt a népi jelkészletet a sztyeppi és a Kárpát-medencében őshonos őseinktől örököltük (példa erre az Iseumban nemrég tartott kiállítás honfoglalás előtti jelanyaga). Szerves, több ezer, vagy inkább több tízezer éves belső fejlődéssel alakultak ki az írásjeleink. Az igaz, hogy a Pireneusoktól Dél-Amerikáig mindenütt megtalálhatók a székely jelek párhuzamai (már a kőkorban is), de ez csak azért van, mert "a nyelvek és írások összezavarodása" előtt a magyar jeleket használta mindenki (vagy szinte mindenki).  Tudom, hogy ez elborzasztóan hangzik egy tanult nyelvész, régész és történész számára, de ez nem jelez mást, mint az e téren végzett egyetemi oktatás alkalmatlanságát.    

5. ábra. Székely, népi és hettita (luviai) jelek összehasonlító táblázata

"az eddig fellelt legrégebbi rovásírásos emlékek sem korábbiak a XIV. századnál, s az egyetlen felsőszemerédi (Szlovákia) feliratot kivéve csak a székelység bizonyos csoportjainál ismertek".

A Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelt budapesti hun(?) jelvény, a Tolna megyei súly, a bodrog-alsóbűi fúvóka, a karcagi csatkarika, a berekböszörményi gyűrű és még néhány hasonló írásemlék bizony korábbi és nem kötődik a székelységhez sem. Az avar és a hun írásemlékekről mondani sem kell, hogy korábbiak a XIV. századnál (viszont közük lehet a székelyek őseihez).  S a népi, uralmi és vallási jelkészletünk, meg a vele írt rövid szövegek az egész Kárpát-medencében megtalálhatók. Az akadémikus áltudomány azonban inkább lereszeli, meghamisítja,  letagadja és félremagyarázza a magyar írás korai emlékeit, mintsem beismerje a tényeket, hogy a magyarságnak nem kellett átvennie mások írását. 


Mégis, az említett hibák ellenére is megköszönjük Rajsli Ilonának, hogy foglalkozott a székely írás eredetének kérdésével! Kár, hogy semmi okosat sem tanulhattunk a tanulmányából, de az akadémikus "tudomány" berkeiben ez lehet a kötelező norma.


Irodalom

Rajsli Ilona: A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége 

Varga Géza: A honfoglalók írásemlékei

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy százéves parasztházból kialakított igazi őrségi szálláshely) várja Önt! 

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson

99 Az őriszentpéteri tál jelei

A most megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben közlöm egy, az őriszentpéteri helytörténeti múzeumban kiállított tál képét és jeleit. 

A Nagy Zoltán néprajzkutatótól kapott szíves szóbeli tájékoztatás szerint ez a tál nem őrségi, hanem erdélyi szász munka. Az őrségi fazekasok eredetileg "mázolozás", azaz - a tűz fölötti főzés követelményeinek jobban megfelelő - külső máz és minta nélküli edényeket készítettek. Lehetséges azonban, hogy a tejesköcsögökön ma is megjelenő X alakú jelet és egy-két párját, mindig használták az Őrségben is. A "tarkázás" (az edények külsejének gazdag és elolvasható díszítéssel való ellátása) csak az 1800-as években jött divatba, amikor főzőedények helyett tálalóedényeket kezdtek el készíteni, mert a tűzhelyekről kiszorította a cserépedényeket a zománcos vasfazék divatja. Azonban az őrségi fazekasok ekkor is csak a magyar népművészet általában használt mintáit tették az edényeikre, amit vagy az őrségi gyakorlatból (festett házormokól, bútorokról, hímzésekről stb.), vagy a szomszédos magyar tájakról vettek át.

Azt bizonyítja ez a tál, hogy a magyarországi fazekasok az 1700-as évek végén még használták a több évezredes magyar jelkészletet. Hogy ismerték-e a jelentésüket, azt csak találgatni lehet, bár a központi jelkép kitűnő (az Istennel azonos világoszlopot idéző) megválasztása értő alkalmazásra utal. Mégis, elképzelhető, hogy a régi tudás már akkor is megkopott és csak másolgatták hűségesen a felmenőiktől rájuk maradt jeleket. Így van ez ma is, a legjobbaknál is, például Czibor Imre alsópáhoki fazekasmesternél. 

1. ábra. Az őriszentpéteri tál fényképe (a szerző által készített fotógrafikája) és a rajta lévő jelek a székely írásban megtalálható párhuzamokkal 

Az őriszentpéteri tálon (1. ábra) lévő jelek magyarázata és olvasata balról jobbra: 

2. ábra. Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció párhuzama, egyik szép megvalósítása a pécsi székesegyház legkorábbi köveiről, az olvasata: Óg az Egy ősünk (mai magyarsággal: Óg az isteni ősünk), itt szerepel az Óg hieroglifa, amit az őriszentpéteri tálon is megtalálunk

- A tál első jelcsoportja az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció. Ez  együttesen az ég szójel képszerű megvalósítása (ez látható a tálon), alatta a székely "g" (ég) jel és a "gy" (Egy) hieroglifa. Az ábrán nincs feltüntetve a székely "n" (nagy) jel, ami az égbolt ívével azonos. Az ábrázolási konvenció értelme és jelentése ezek és a kőkor óta ismert seregnyi párhuzam alapján következtethető ki. Ma is gyakran mondjuk, hogy "Nagy ég!", ezért feltehető, hogy ebből kell kiindulnunk, de bele kell szőnünk valamiképpen az Egy szót is, az Isten régi nevét (ami az egyház szavunkban ma is "Isten" jelentésű). Az olvasat felállításakor gondolnunk kell arra, hogy az eltelt évszázadok alatt, amíg a fazekasok ezt a jelet másolgatták, a nyelvünk is változhatott valamelyest. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szójelekkel nem lehet jelölni a szó pontos hangalakját, tehát a ragozást, sőt a mondatszerkezet is nyitott marad valamelyest. Ez ad egyfajta szabadsági fokot, de a tévedésre is lehetőség van. A hibákat sok munkával, egy sor hasonló olvasat elkészítésével lehet minimalizálni. Lehetséges, hogy sohasem jutunk el a végleges és pontos olvasathoz, mert a múlt mindörökre és végérvényesen elveszett. Számunkra csak morzsák maradtak, azt azonban kötelességünk ezen írásemlékek segítségével megmenteni - ha van rá lehetőségünk. Lehetséges, hogy eleink a Nagyságos Egy ege mondatot olvasták ki ebből a jelszerkezetből, amit ma esetleg Nagy isten ege alakban mondanánk. 

3. ábra. Az Iseum területén egy gödörfeltöltésből előkerült vakolatdarab mintája az Óg és a sar hieroglifákkal, amelyeknek mai olvasta Óg úr (a sar "király" szóból alakult ki az úr szavunk), azt jelzi ez a párhuzam, hogy milyen régen van itthon a Dunántúlon ez a jel és a magyar (ogur) nép, ezen is szerepel az őriszentpéteri tál Óg hieroglifája 

- A tál második jelmontázsa a Nagyságos Óg olvasatot adja a két egymás fölött lévő szójel segítségével. Óg királyt az Ószövetség is említi. Ő volt Básán királya (valójában istene, akitől a királyi dinasztia származott) a sémi népek honfoglalása előtt. Ő vonult népével északra s belőlük lettek a szkíták, a sztyepp benépesítői. Óg királynak a görögöknél Heraklész felel meg s a görög mítoszok alapján ő volt a szkíták ősapja. Ennek köszönhetően vitték a honfoglalók is Heraklész bálványát a csatáikba. Óg úr neve szerepel az ogur népnévben is, mert egykor a népeket az ősapjukról nevezték el. Óg neve szerepel a magyar népnévben is (vö. Muagerisz szabírhun királyfi nevével!). Muagerisz királyfi testvére, Gordasz felett aratott győzelme óta hívjuk magunkat magyarnak s neveznek bennünket a külföldiek onogurnak (a korábbi nevünk a szabír volt).

4. ábra. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévő Egy isten olvasatú mondatjelet e sorok szerzője olvasta el elsőként és az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk címlapján adtuk közre, ma már ötvösök készítik a másolatát, mert ők az értelmes emberek azon csoportjába tartoznak, akik hajlandóak gondolkozni és dolgozni is a saját boldogulásukért, itt az őriszentpéteri tál Ten "isten" jelének testvéreit látjuk (az Egy Isten mondatjel közepén)

- A tál harmadik jele a Ten "isten" szójel, amely több hieroglifikus írásemlékben is fennmaradt, például az énlakai unitárius templomban is (másolatai a 4. ábrán láthatóak). A veleméri Cserépmadár szállás bejárata felett is szerepel egy kovácsoltvasból készített Egy Isten mondatjel (5. ábra).

5. ábra. Az őriszentpéteri tálon megfigyelhető Ten "isten" jel látható a Cserépmadár szállás bejárata felett kovácsoltvasból kialakított Egy isten mondatjelben is megjelenik

- Az 1. ábra alján látható negyedik jel a világoszlopot ábrázolja egy lineárissá vált "eget tartó fa" képszerkezettel. Az archaikus díszítésű edények közepén általában az Isten valamilyen jelképe szerepel s ez az őriszentpéteri tál ennek a követelménynek megfelel, mert a Teremtő a világoszloppal azonos és a Nappal jelképezhető volt az ősvallás szerint. A kozmosz forgástengelyét képező világoszlopot az északi sarkon képzeltek el az ősvallás ismerői, ezért hasonlít a háromszög alakú lineáris képszerkezet a székely írás "s" betűjére (1. és 7-9. ábra).

6. ábra. Az őriszentpéteri tálon az égi sarok hegyén álló napjelkép azért virág alakú, mert ezáltal felidézi az Istennel azonos égig érő fát is

7. ábra. A székely írás "s" (sarok) jele Bél Mátyás ábécéjéből

8. ábra. A kitűnő Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester cserépedényén így néz ki az égig érő fa és a hasadékában karácsonykor születő Nap

9. ábra. A hettita (újabban luviai) hieroglif írás "Nap" jele nagyon hasonló az őriszentpéteren és a Czibor Imre edényén láthatóhoz, mert ez az ősvallási jelkészlet az egész világon el volt terjedve s ennek köszönhetően maradt ránk is

- A tál ötödik jele a Nap jelképe, amit a világoszlop tetejére helyeztek (1., 6., 8. és 9. ábra). Ez egy, a néprajzosok számára is ismerős megoldás, mert például az obi-ugor mítoszok szerint a napisten, ha hazamegy, akkor az égig érő fa (azaz a világoszlop) csúcsához köti a lovát. Vagyis a napisten az oszlop csúcsán lakik, ahogyan azt az őriszentpéteri ábrázoláson is látjuk. A körbe zárt pont alakú napjelkép a székely írásban a "ly" jele, a magyar hieroglif írásban pedig a lyuk szójele (vagy inkább Lyukó napisten neve, amely földrajzi nevekben maradt fent). A Napot ugyanis minden jó forrásának, azaz lyuknak képzelték. 

Irodalom

Varga Géza: Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház egy őrségi parasztházból kialakított falusi szálláshely. A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral. 

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson