A székely írás nikolsburgi ábécéjének végén található a "tprus" mondatjel. Mivel az akadémikus áltudomány politikai céljaival ellenkezik a székely írás szó- és mondatjeleinek felismerése és elismerése, sőt a szó- és mondatjeleinkről folytatott tudományos párbeszéd elől is elzárkóznak, a "tprus" jelről alkotott "tudós" magyarázatok nem csak egy halovány mosolyt érdemelnek meg, hanem - ha az olvasó úgy gondolja - akár a harsány röhögést is megengedheti magának.
Az írástörténet-tudomány a nemzetközi és hazai terepen is ezer jelét adta annak, hogy csak a béka ülepe alatti "tudományos" szinten képes teljesíteni, ha egyáltalán létezik. Itthon azért ilyen szomorú a kép, mert az akadémikus kutatás magyar- és tudományellenes prekoncepciók rabja. Ha a magyarságnak a saját írással nem rendelkező tahó szerepét osztották ki a gazdasági és politikai "nagyok", akkor a hű szolgáknak az írástörténeti összefüggések kiderülését minden eszközzel meg kell akadályozniuk, akár a szemünk elé táruló tények elhallgatása, letagadása, meghamisítása, sőt lereszelése árán is. A "tprus" jelről adott hazai magyarázatok - közvetve, vagy közvetlenül - ezt a magyar- és tudományellenes törekvést szolgálják, vagy a szerzők szimpla hozzá nem értéséről tanúskodnak. Ezeket a "tudós" magyarázatokat most nem vesszük sorba, mert kár rájuk az időt pazarolni.
A jelen cikknek csak a célja, hogy a nikolsburgi ábécé "tprus" jelének formai előképeit és párhuzamait felmutassuk. A kérdéssel bővebben foglalkozunk a Magyar hieroglif írás c. kötetben, ám személyesen is megbeszélhetjük egy nyaralás során a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, vagy a Sindümúzeumban.
1. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemléke a "jelből növő fa" ábrázolási konvenciónak a megvalósítása, olvasata: Lyukó ten "Lyukó napisten", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)
Az 1. ábrán az ismert legkorábbi írásemlékek egyike látható. Tudjuk, hogy a magyar jelkészlet (amelynek reprezentánsa a székely írás és a népi hieroglifáink készlete) kőkori eredetű, ezért ez a 12 000 éves párhuzam nem egyedülálló, hanem törvényszerű.
A napjelképen álló, abból kinövő fa ábrázolása formailag a székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) és "tprus" (tapar us "szabír ős") jeléből alkotott ligatúra. Az ábrázolás azt fejezi ki, hogy a napisten az életerő forrása. E jelkompozícióban a fát ábrázoló Ten jelnek "élet" jelentése van - amit a 3. ábrán látható elhelyezése (a tenyésztés szervére rajzolása) újfent megerősít. Ezt a mondanivalót a ligatúra - a világszerte tapasztalt kőkori eredetű szokásnak megfelelően - székely jelek előképeivel rögzíti.
A kőkori és a székely jelek egyezése kétségtelen. A kőkori faábrázolásnak ugyan nem három, hanem négy ágpárja van, de ez egy általános tendencia: a kőkori jelek a székely írásban fellelhető párhuzamaiknál több vonalból szoktak állni. A kőkori jelek az ünnepélyesség fokozása érdekében gazdagabban díszítettek és több vonalból állnak, míg a székely jelek a mindennapi használat számára leegyszerűsödött formákat mutatnak. A különbség elhanyagolható, a jelek azonossága kétségtelen.
A "tprus" jel az égig érő fát ábrázolja. Az ágai (mint azt Berze Nagy Jánostól tudjuk), azért hajlanak meg, mert az égbolt súlya rájuk nehezedik. A jelet ez a sajátosság megkülönbözteti a többi faábrázolástól.
2. ábra. 15-20 000 éves Mas d' Azil-i kavics a Ten jellel, amely a "tprus" grafikailag egyszerűsített változata
A jel hangalakja a kőkorban nem tapar us "szabír ős" volt, hiszen ekkor - bár a szabír népnévvel összefüggő Szubartu később e tájon létezett - még aligha beszélhetünk a szabír népnévről, vagy arról nincs adatunk. Mivel a magyarság a hun korban és azt követően is a szabír nevet viselte, valamint a krónikás hagyományaink is Mezopotámiát emlegetik legkorábbi őshazaként, némi joggal gondoljuk, hogy e jeleket a magyarság ősei alkották meg Anatólia és Mezopotámia tájain. Aligha véletlen, hogy e szent jelek a magyar jelkincsben őrződtek meg napjainkig.
A jel eredetileg többjelentésű lehetett. Egyrészt a Ten "élet, isten" szót rögzíthette, ami az Isten "ős Ten" korabeli neve volt (vö. kínai tien, etruszk Tin, magyar Ten és Dana!). Másrészt rögzíthette a tapar ős "szabír ős" jelentést is. Egy jelhasadás során különvált a több ágpárral és az egyetlen ágpárral rendelkező formai változat s ezek két külön jellé váltak. A székely írásban a Ten hangalak az egyszerűbb változathoz kötődött, a tapar ős hangalak és jelentés pedig a több ágpárral rendelkező jelformához társult.
3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a világ legkorábbi, a magyar hieroglif írás segítségével jól elolvasható írásemléke, amelyen a tenyésztés szervén jelenik meg a Ten "élet, isten" jel, ez újra a magyar (vagy egy magyarral rokon) nyelvhez köti a tehénkén fennmaradt szöveget és a "tprus/ten" jelet
A magyarság genetikai jellemzői a Science-ben közölt nevezetes Semino és társai által írt cikk szerint a Közel-Keletről (az Éden területéről) északra induló vándorút során alakultak ki. E kőkori vándorlás kb. 50-45 000 évvel ezelőtt kezdődött és a Kárpát-medencében ért véget mintegy 40 000 éve. Ezen az úton juthatott el a most vizsgált jel Európába is. Közel ugyanabban az időben a vándorlás másik ága a Pireneusokban ért véget, ahol a Ten jel szintén fennmaradt (2. ábra).
4. ábra. Harappa edény díszítésének részlete a jelből növő fa ábrázolási konvencióval, nyilvánvaló, hogy a kompozíció a Göbekli tepén előkerült mondatjel rokona, alul a Föld isteni középpontjának jele, amelyből kinő az életet jelképező növény
A Göbekli tepe-i (1. ábra) és a Harappa-i mondatjelek (4. ábra) alsó részén nem ugyanaz a jel-összetevő látható, de ezek egyaránt a Teremtés színhelyére és a Teremtőre utalnak, ezért - a jelentés azonossága vagy rokonsága miatt - felcserélhetők. Mindenesetre tény, hogy a Harappa-kultúra mondatjele is székely jelek megfelelőiből áll.
5. ábra. A kb. 6 000 éves Tordos-Vincsa kultúra jele (Winn 117) azonos a székely írás 3. ábrán látható Ten jelével
6. ábra. Szarmata edény a székely írás "tprus" jelének megfelelőjével (középen), a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele (balra) és a szarmata edény néki megfelelő jele (jobbra)
7. ábra. Szergej Botalov kazah régész által közölt ogur/szabír jelvény
9. ábra. A tapar ős mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz időben és földrajzilag is közel előkerült edényen (Hissar, Kr. e. 4300)
10. ábra. A székely írás "tprus" (tapar ős vagy mai magyarsággal szabír ős") jele (balra fent), a veleméri rajzos sindük egyike a szabír ős égig érő fát ábrázoló jelével (középen), valamint egy avar szíjvég ugyanazzal a jellel
12. ábra. A dobronaki hímes tojás olvasata: Ragyogó Egy (is)ten a szabírok őse
13. ábra. Anaszazi sziklajel a Grand Gulch körzetből (fent balra), a nikolsburgi székely ábécé "tprus" jele (fent jobbra) és az indián sziklarajz fényképe (lent)
az égig érő fa (Tejút) hasadékában a Nap helyén a "tprus" mondatjel jelenik meg, amiből következően ez a hieroglifa a napisten jelképe
15. ábra. A nikolsburgi ábécében, az 1400-as évekből származó forrásban a cikkünk tárgyát képező "tprus" jel a negyedik sorban van legalul, a felületes szemlélő számára elkülönül a többi jeltől, ezért lehetségesnek tűnik akár aláírásként (Friedrich Klára ötlete), vagy megjegyzésként (ezt meg Máté Zsolt feltételezte) is magyarázni, ám a korabeli korrektúrajel alapján a harmadik sorban, az ős jel mellett van a helye
16. ábra. Itáliai longobárd korong a magyar hieroglifákkal írt Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)
Irodalom
Patkanov, K. P.: A szabírok nemzetisége. Ethnographia, XI/ 8. szám. 1900.
Jakubovich Emil: A székely rovásírás legrégebbi ábécéi, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1935.
Vesna Bikic: Sgraffito kerámia díszítés és csoportidentitás a középkori Balkánon (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szarmata edény az égig érő fa jelével
Varga Géza
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház pincelejárója, ez egy igazi őrségi parasztház borospincéje volt egykor
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése