2017. december 3., vasárnap

A székely írás harmadik k jele


Eddig úgy tudtuk, hogy a székely írásnak két "k" betűje van (az "Ak" és az "ek"). Azonban néhány újabb rovásemlékünkben felbukkant egy "harmadik k" is, amely magyarázatot kíván. 

Megtalálható a budapesti hun(?) jelvényen is (1. ábra), amelynek leírásakor Tomka Péter győri régész a szakvéleményében (némi joggal, mert hasonló alakú) összetévesztette a latin K-val. A jelvény újabb leírásakor a fia, Tomka Gábor régész a feje tetejére állítva tárgyalta a jelvényt, ezért ezt a "k" betűt meg sem említette. Máskor, például a karcagi csatkarika és a szertő-tetői rovásemlék esetében felmerült, hogy ezek talán nem is a székely írásrendszerbe tartoznak - csak azért, mert a "szakértőknek" fogalma sincs sem a jeltörténetről, sem a székely írásrendszer eredetéről és kapcsolatairól.

E kudarcok miatt szükségessé vált a "harmadik k" leírása egy önálló tanulmányban. A hun jelvény és a magyar hieroglif írás többi jelének ismertetése egyébként megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetemben (Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.)


A székely írás "harmadik k" és "csíki ö/ő" jele 




1. ábra. A budapesti hun(?) jelvény SZAK (éSZAKi) szavának jobb szélén a "harmadik k", az ábra jobb oldalán pedig a székely írás "csíki ö/ő" betűje látható, mindkettő lineáris


A K alakú lineáris jelforma a székely írásban két hang, az "ö/ő" és a "k" jelölésére is használatos volt (1. ábra). Mára mindkettő kiveszett a használatból és csak a régi emlékeken találjuk meg. Azt a különös jelenséget, hogy ugyanaz a jelforma két eltérő hangot is jelöl, a jeltörténet segítségével érthetjük meg. Ez a két betű ugyanis a magyar hieroglif írás "kő" szójeléből alakult ki egy jelhasadásos akrofónia során (2. ábra). A "kő" szójel maga is egy összetett képből, a "magas kő" ábrázolási konvencióból, a lépcsős toronytemplom képjelének jobb oldalából keletkezett (3. ábra).


A "magas kő" ábrázolási konvenció és a "kő" szójel





2/a. ábra. A magyar hieroglif írás képszerű "kö" jele a Felsősófalva-kodárosi és a Szertő-tetői feliratból



2/b. ábra. A magyar hieroglif írás lineáris jeleivel írt "Magas kő" mondat az Árpád-korból ránk maradt karcagi csatkarikáról 


Az említett hun-székely betűk az akrofónia során alakultak ki. Az akrofónia az a folyamat, amikor egy szójelből betű keletkezik. A "kő" szójeléből (2. ábra) mindjárt kettő is kialakult: a "k" és az "ö/ő" (1. ábra). Ezek alig ismert és ma már nem használt rovásbetűk. A "kő" szójelet azonban napjainkig használják például a hímes tojások készítői, csak már nem ismerik a jelentését (3. ábra). A hímes tojásainkon a "kő" szójelet szülő "magas kő" ábrázolási konvenció is előfordul, amelynek legkorábbi ismert változata 4000 éves (5. ábra). A "magas kő" a lépcsős toronytemplom korabeli magyar neve. Ennek az ábrázolási konvenciónak a bal oldalából a "magas", jobb oldalából a "kő" szójele alakult ki. Van indián párhuzama is (6. ábra), ami az ábrázolási konvenció kőkori eredetét bizonyítja, ha az indiánok ősei a kőkorban mentek át Szibériából Amerikába.




3. ábra. Magyar hímes tojás, felső részén a három szójelből alkotott képszerű Magas sarok kő mondatjel (alatta az ismert székely jelpárhuzamok)


A jelenség arra utal, hogy a rovásbetűinket nem egyetlen tudós, vagy egy tudós társaság alkotta meg, a betűsort nem királyi rendelet léptette életbe, hanem a nép alkotta meg a természetes jelhasználat fejlődése során kialakult újabb igénynek megfelelve. Az egyes hangok rögzítésére alkalmas szójelek kiválasztása nem egyetlen helyen és nem egyetlen időpontban történt meg, ezért az egységes hangjelölés csak lassan alakult ki.  Ha a korábbi szójeles írásban több hieroglifa is jelölt valamilyen "k"-t is tartalmazó egy szótagú szót, akkor a betűző írás kialakulásakor ezek közül többet is elkezdhették betűként használni. Egy ilyen rendetlen folyamatban természetszerűleg alakul ki több "k" betű, vagy ugyanabból a szójelből két különböző hangot jelölő betű. Tulajdonképpen máig sem véglegesedett és nem lett ismétlődéstől mentes az ábécénk, ezért van ma is több "k" betűnk, amint az ótürk írásnak is több "k"-s szótagjelét ismerjük s a latin írásnak is van a "k" betű mellett egy "q" szótagjele is.

A kőkor óta néhány ősvallási mondat rögzítésére alkalmazott magyar hieroglif írás a kőkor végén, vagy a bronzkor kezdetén felmerülő igény kielégítésére, a folyamatos, hosszú szöveg (a szavak pontos alakjának) rögzítésére már nem volt alkalmas. Az egy szótagos szavakat rögzítő szójeleket ezért a szó első, vagy második hangjának a rögzítésére, tehát egy betűző gyakorlatban kezdték el használni. A "kő" hieroglifa már a hun korban kettéhasadhatott. Ezt valószínűsít, hogy a "kő" jel az ótürk írásba már az "ök, ük, kő, kű" szótagcsoport jeleként került át. 


4. ábra. Az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" szótagcsoport-jelének képszerű és lineáris alakváltozata


Ez a hunoktól átvett ótürk szótagcsoportjel kétségtelenül az akrofónia közbülső állapotát tükrözi. A "kő" jelét már nem csak a szó, hanem egyrészt az "ök, ük", másrészt a "kő, kű" rögzítésére is használták. Innen már csak egy lépés az "ö/ü" és a "harmadik k" elkülönült használata. Mai szemmel (egy fejlett alfabetikus írásgyakorlat talaján állva) furcsának tűnik, hogy ugyanaz a jelforma két hangot is jelölhet. Azonban a szóírások felbomlásakor ez egy természetes jelenség. Az egy szótagos szavakat jelölő szójeleknek keresik a betűírásos alkalmazását és eközben alakulnak ki az átfedések. Ezért van az ótürk írásban is, meg a székely írásban is több jele a "k" hangnak. 


5. ábra. Afganisztáni istennő, vállán a "magas kő" jelével (Kr. e. 2000)

A "kő" szójel a szkíta-hun-avar írásban többször is előfordul s e korai írásemlékek pontos párhuzamai hun-utód népeknél és a magyar népművészetben is fennmaradtak. A "kő" szójelnek és a leszármazottainak egyaránt van képszerű és lineáris változata is. Feltételezhető, hogy a képszerű változat a korábbi. A lineáris változat a gyakoribb használatnak jobban megfelelve az újabb alkalmazások, a mindennapi használat kedvéért született meg. Ugyanezért csökkent idővel a szójel lépcsőinek a száma is háromról, vagy többről kettőre. 

Amikor a különböző írásrendszerek és nyelvek között a "kő" szójel átadóját keressük, akkor  jelentősége van annak, hogy a szó hol fordul elő és hol nem. Az ótürk nyelvben k-val kezdődő szó nyelvi okok miatt nem létezhetett s ennek megfelelően a "kő/kű" szó nem is fordul elő. A magyarban azonban időtlen idők óta használjuk a és a változatot is. Mindezekből az következik, hogy a székely írás ótürkből való származtatásának ötlete csak a haynauista-hunfalvysta szellemiséget közvetítő finnugrizmus egyik sohasem bizonyított téveszméje. 



6/a. ábra. Jeddito váza a "Magas jó sarok kő" mondatjellel



6/b. Modern indián edény a lépcsős toronytemplom jelszerű ábrázolásaival







A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház a magyar írástörténet kutatásának műhelye, ahol falusi szállást is lehet kapni, ha netán nyaralni és pihenni támad kedve egy csodaszép természeti környezetben




További cikkek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése