A Rendőrség nyomozója, aki 2020 júniusában az okirathamisítás miatt tett feljelentésemben foglaltak tisztázása végett érdeklődik az ügy részletei iránt, kérte a budapesti hun(?) jelvény eredeti (a Magyar Nemzeti Múzeumban történt reszelés és polírozás előtti) fényképeit. Igyekszem mindegyik rendelkezésemre álló képet ideilleszteni, de lehetséges, hogy mégis akad majd még ezeken kívül is néhány további kép.
A képek közül három még a lakásomon készült. Ezek jellegzetessége, hogy az akkor még kiálló vascsap miatt a tárgy elkeskenyedő vége magasabban van az asztal lapjánál és ezért az árnyéka feltűnően vastagabb (1-3. ábra).
A képek közül három még a lakásomon készült. Ezek jellegzetessége, hogy az akkor még kiálló vascsap miatt a tárgy elkeskenyedő vége magasabban van az asztal lapjánál és ezért az árnyéka feltűnően vastagabb (1-3. ábra).
1. ábra. A múzeumnak való átadás előtt az Irhás árokban lévő lakásomban készült fénykép
2. ábra. A múzeumnak való átadás előtt az Irhás árokban lévő lakásomban készült fénykép
3. ábra. A múzeumnak való átadás előtt az Irhás árokban lévő lakásomban készült fénykép
Egy további ceruzarajzot a múzeumi átvétel során Mráv Zsolt régész készített (4. ábra).
Újabban felbukkanó régi képekre elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet számítani. A múzeum egyik munkatársa ugyanis azt mondta, hogy amikor letétbe helyeztem náluk, akkor sok fénykép készült a leletről. Ezek közül azonban csak egyetlennel rendelkezem, amit nem sokkal a letétbe helyezése után a múzeumból küldtek nekem (5. ábra).
A fenti képeken a tárgy múzeumba adásakori állapota látható, amely nem azonos sem a készítéskori, sem a jelenlegi állapotával, hanem egy közbülső állapotot képvisel.
A tárgy készítésekor a fenti, középső csúcsa még nem volt letörve és teljes hosszában létezett a rögzítéshez használt vastű, vagy szegecs is. A felületén sem reszelőnyomok, sem polírozás nyoma nem volt látható, a jelek szegélye éles és jól kivehető volt. Ez az állapot a feltételezhető temetői szertartás során megsérült (letörték a középső csúcsot). További sérülést okozott a földben töltött idő: néhány helyen korrodálódott a tárgy pereme és felszíne, valamint a vastű (ez utóbbinak a nagy része elveszett).
A múzeumba adáskori állapotot a fenti képek mutatják. A középső csúcs már hiányzik (ezt a feltehető temetői szertartás során törhették le). Ezt a kicsiny törésfelületet a múzeumban vették észre és dokumentálták is. A jelek szegélye a korrózióval nem érintett részeken éles és ép volt. Másutt a korrózió miatt bizonytalan volt a jelek pereme, de a vonalvezetése, a hossza és a vastagsága mégis mindegyik jelnek jól látható volt. Hiányzik a vastű (vagy szegecs?) nagyobb része is, csupán egy 1.5-2 mm hosszú csonkja állt ki a hátoldalon, amit a múzeum ismételten elismert. Egyrészt az átadási jegyzőkönyvekben van nyoma a kiálló csonknak. Másrészt az államtitkárnak (írásban, vagy szóba?) előadottakban, amelynek eredményeképpen az államtitkár azt írta nekem, hogy a kiálló vascsonk nem a reszelés, hanem a rozsdásodás miatt esett le a múzeumban (a múzeumban letört csonk friss felülete ugyanakkor fémtiszta és reszelőnyomok láthatók rajta a Vér Sándor által készített mikroszkópos fényképeken).
A jelenlegi állapot a múzeumba adáskori helyzethez képest is további romlást jelent, mert a múzeumban elveszett a vascsap leadáskor még kiálló csonkja és mert előbb lereszelték, majd le is polírozták a tárgy felületét. Ezeknek "köszönhetően" a tárgy 44 mm-es hossza 42-re csökkent, amit három dokumentum alapján lehet megállapítani. A 44 mm-es eredeti hossz a fenti, múzeumban készített fényképen szerepel (5. ábra). A reszelés utáni 42.4 mm-es hosszúság Vér Sándor szakvéleményében van rögzítve, amit az ezt követő polirozás tovább csökkentett. Tomka Gábor dolgozatában már a 42 mm-es legkisebb (reszelés és polírozás utáni) adat olvasható. A tárgy szélessége is kisebb lett, ami a későbbi fényképekkel való összevetésből nyilvánvaló (a polirozás előtti szélességi adatokat Vér Sándor dolgozata tartalmazza, ehhez képest a jelenlegi méretek valamivel kisebbek lehetnek). A legnagyobb tudományos veszteséget a felül lévő három rovásjelből a balról első "sz" betű (egy ferde, balra dőlő vonal) szenvedte. Mivel ez a tárgy szélén volt, a reszelés és a polírozás után csak egy koszcsík maradt belőle (a frissen reszelt és polírozott sárga fémfelület azóta bekövetkezett szürkülése miatt ma talán már a csík sem látható). Tomka Péter szakvéleményéből a bizonytalansága miatt már ki is maradt ez az "sz" betű, azaz a tudomány számára elveszett, vagy elveszhet (mert e "tudományos konszenzus" számára nem a tények számítanak, hanem az, hogy az állítást körön belüli szakembertől olvassák-e). Csak akkor kerülhet vissza a tudományos élet asztalára a teljes jelsor, ha a jelen eljárásban sikerül bizonyítani, hogy ez a ferde "sz" betű egykor létezett.
A tárgy készítésekor a fenti, középső csúcsa még nem volt letörve és teljes hosszában létezett a rögzítéshez használt vastű, vagy szegecs is. A felületén sem reszelőnyomok, sem polírozás nyoma nem volt látható, a jelek szegélye éles és jól kivehető volt. Ez az állapot a feltételezhető temetői szertartás során megsérült (letörték a középső csúcsot). További sérülést okozott a földben töltött idő: néhány helyen korrodálódott a tárgy pereme és felszíne, valamint a vastű (ez utóbbinak a nagy része elveszett).
A múzeumba adáskori állapotot a fenti képek mutatják. A középső csúcs már hiányzik (ezt a feltehető temetői szertartás során törhették le). Ezt a kicsiny törésfelületet a múzeumban vették észre és dokumentálták is. A jelek szegélye a korrózióval nem érintett részeken éles és ép volt. Másutt a korrózió miatt bizonytalan volt a jelek pereme, de a vonalvezetése, a hossza és a vastagsága mégis mindegyik jelnek jól látható volt. Hiányzik a vastű (vagy szegecs?) nagyobb része is, csupán egy 1.5-2 mm hosszú csonkja állt ki a hátoldalon, amit a múzeum ismételten elismert. Egyrészt az átadási jegyzőkönyvekben van nyoma a kiálló csonknak. Másrészt az államtitkárnak (írásban, vagy szóba?) előadottakban, amelynek eredményeképpen az államtitkár azt írta nekem, hogy a kiálló vascsonk nem a reszelés, hanem a rozsdásodás miatt esett le a múzeumban (a múzeumban letört csonk friss felülete ugyanakkor fémtiszta és reszelőnyomok láthatók rajta a Vér Sándor által készített mikroszkópos fényképeken).
A jelenlegi állapot a múzeumba adáskori helyzethez képest is további romlást jelent, mert a múzeumban elveszett a vascsap leadáskor még kiálló csonkja és mert előbb lereszelték, majd le is polírozták a tárgy felületét. Ezeknek "köszönhetően" a tárgy 44 mm-es hossza 42-re csökkent, amit három dokumentum alapján lehet megállapítani. A 44 mm-es eredeti hossz a fenti, múzeumban készített fényképen szerepel (5. ábra). A reszelés utáni 42.4 mm-es hosszúság Vér Sándor szakvéleményében van rögzítve, amit az ezt követő polirozás tovább csökkentett. Tomka Gábor dolgozatában már a 42 mm-es legkisebb (reszelés és polírozás utáni) adat olvasható. A tárgy szélessége is kisebb lett, ami a későbbi fényképekkel való összevetésből nyilvánvaló (a polirozás előtti szélességi adatokat Vér Sándor dolgozata tartalmazza, ehhez képest a jelenlegi méretek valamivel kisebbek lehetnek). A legnagyobb tudományos veszteséget a felül lévő három rovásjelből a balról első "sz" betű (egy ferde, balra dőlő vonal) szenvedte. Mivel ez a tárgy szélén volt, a reszelés és a polírozás után csak egy koszcsík maradt belőle (a frissen reszelt és polírozott sárga fémfelület azóta bekövetkezett szürkülése miatt ma talán már a csík sem látható). Tomka Péter szakvéleményéből a bizonytalansága miatt már ki is maradt ez az "sz" betű, azaz a tudomány számára elveszett, vagy elveszhet (mert e "tudományos konszenzus" számára nem a tények számítanak, hanem az, hogy az állítást körön belüli szakembertől olvassák-e). Csak akkor kerülhet vissza a tudományos élet asztalára a teljes jelsor, ha a jelen eljárásban sikerül bizonyítani, hogy ez a ferde "sz" betű egykor létezett.
Irodalom
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - nézze meg az alábbi videót, mert a legvégén valóban integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó
Cserépmadár szállás imázsvideó
Tamás Gábor Kiss: "Ha ez az a közszájon forgó rovásos lelet amiről lereszelték a rovást, akkor akárhogy nézem is, az a hátoldala ahol annyira csúnya! 😃
VálaszTörlésVarga Géza: Valóban csúnya a lelet hátoldala, mert az öntéskor az a felület érintkezett a feltehetően fából készített alappal ami talán nem volt tökéletesen sima. A jeleket hordozó felső felülete ezzel szemben a levegőn sima maradt és úgy szilárdult meg. Ebbe a szebb felületbe ütögették bele később a jeleket egy csavarhúzóhoz, vagy vésőhöz hasonló poncolóeszközzel.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésTamás Gábor Kiss: "De akkor végül is ez miként lett tönkretéve?"
VálaszTörlésVarga Géza: Letörték a kiálló vascsap maradékát. Lereszelték, majd polírozták a tárgy felületét. Végül a rontott és bizonytalanná vált felületről egy gyenge rajzot készítettek s az alapján letagadták róla a rovásjeleket.
Csak nem "a múltat végképp eltörölni" gyakorlattal van ismét dolgunk? Nem véletlenül történik mindez, hanem tudatosan. Gyökereinket, jelképeinket, támaszainkat akarták és akarják ma is megsemmisíteni. Bármilyen áron! Ősbolsevikok!
VálaszTörlésNyilván annak az évszázados gyűlöletnek a hatása ez, amit a magyar őskultúra ellen éreznek s amit az egyetemeinken a mai napig folyamatosan beléjük plántálnak. Úgy gondolhatják, hogy érdem, ha lereszelnek és lehazudnak egy-egy rovásemléket és rúgnak egyet a hun-magyar azonosságba. Nem gondolnám, hogy ez szerencsés és támogatható dolog lenne.
TörlésSzóval a hatóság elé került az ügy. Én várom a végeredményt, hogy mit állapítanak meg. Remélem tudja, hogy az okirat hamisítással vádolni valakit nagyon komoly dolog.
VálaszTörlésAzért került a hatóság elé, mert feljelentést tettem. Azt viszont konstatálom, hogy most is szövegértési nehézségeid vannak. Ugyanis nem valakit vádoltam okirathamisítással, hanem ismeretlen személyt, vagy személyeket. Persze a vád így is súlyos dolog, de amit tettek, elsősorban az a súlyos.
Törlés