2024. augusztus 29., csütörtök

Acoma indián edény magyar hieroglifákkal írt istenidéző szöveggel.

Az acoma indián edényt bemutató 1. ábra bal oldalán kiemeltem az istenidéző szertartás hármas jelcsoportját.



1. ábra. Acoma edény istenidéző szertartás szövegkönyvével (balra a hármas tagolású szövegkönyv, jobbra a székely írás "r" betűi a szár "úr" szójel két oldalán)



2. ábra. A szójelek nem jelölik a ragozást és gyakran van több jelentésük, ezért a ferde vonalak elolvashatók ragyogj, ragyogj, ragyogj, vagy akár ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál alakban is


A szertartás első szakaszában szólongatják az Istent, aminek rögzítésére a székely írás "r" betűjéhez hasonló, de itt a ragyogj szót rögzítő szójeleket használnak.

Középen a létra egyfajta istenjelkép, mert az égbe jutás eszköze s mert az istenidéző szertartások kézikönyvében középen az Isten jelképe, vagy ábrázolása szokott megjelenni. A magyar népi jelhasználatban is megtalálható ez a létraszerű jelforma, ám a hangalakját nem ismerjük. Lehetséges, hogy a szár "úr" hieroglifánk képszerűbb változatával azonosítható, de ez egyelőre nem bizonyos. A hasonló írásemlékek előkerülésével és megértésével talán tisztázódik ez a kérdés is.

A harmadik szakaszban búcsúztatják az istent, amihez a ragyogtál-ként is olvasható ferde vonalat alkalmazták.

Az ábra jobb oldalán a székely írás "r" betűi között a szár szójel látható.

Egy középkori párhuzam a budai Vár kútjából (2. ábra).



2. ábra. Budai középkori korsó a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondattal (fotógrafika, középen, jobbról balra olvasva), a kancsó bekeretezett Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram! mondata (balra), valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei (jobbra) 



Irodalom

Varga Géza: Budai Árpád kori kancsó a hieroglifikus "Ragyogj, ragyogj, ragyogj, Uram!" mondattal



dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. augusztus 27., kedd

Szemely Irtás hétezer éves cserépedénye a Nagyságos úristen mondattal

Bánffy Eszter osztotta meg az academia.edu hasábjain a Marton Tibor és társai által írt Transforming traditions of material culture ... c. dolgozatot. A szerzők ebben néhány dunántúli régészeti leletet mutatnak be a Kr. e. VI. évezredből. A "szakma" szokása szerint elmulasztva a tárgyakon lévő magyar mondatok elolvasását. Mindössze "bekarcolt díszítések"-ről számolnak be. A jelen cikkben a Szemele Irtás lelőhelyen a Kr. e. VI. évezredből ránk maradt cserépedény hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegének elolvasásával pótolom ezt a hiányt (1. ábra).



1. ábra. A Kr. e. VI. évezredből előkerült cserépedény Szemely Irtás lelőhelyről 



Miután a jelen cikk első változata megjelent az academia.edu-n, Jakucs János felhívta a figyelmemet az LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon ... c. dolgozatára, amelyben az edény teljes rajza megtalálható (2. ábra). Ezúton is köszönetet mondok a segítségéért. A teljesebb rajz alapján javítanom és bővítenem kell a közreadott olvasatot. 

Az 1. ábra bal oldalán kiemelt jelek első - pontosítandó - olvasata Nagy szár ten, mai magyarsággal: Nagyságos úr(is)ten volt. Eredetileg a székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás ten "élet, isten", "n" (nagy) és "sz" (szár "úr") jeleinek létét feltételeztem itt. 

A nagy jelek bal végén két esetben az ív túlhúzása, apró sérülés, vagy a kép életlensége miatt tévesen gondoltam ten jelnek a keresztvonalat. E kisméretű keresztvonal önmagában csak a szár "úr" szójele lenne. Három alkalommal jelenik meg az égboltot ábrázoló nagy hieroglifa ívén. A három szár "úr" jel arra utalhat, hogy az ősvallás elméletében - egyes ókori vallásokhoz hasonlóan - külön értékelés kötődött a felkelő, a delelő és a lenyugvó Naphoz (1). A nagy és a szár "úr" szójelek együttesen, mai magyarsággal nagyúr olvasatot adnak. Amennyiben csak a nagyméretű jeleket tekintjük kiolvasandónak, akkor a rövid szár "úr" jelek a nem kiejtendő jelek közé sorolhatók (ilyenekkel esetenként találkozunk, ezek alaposabb megismerése a további kutatástól remélhető). Lehetséges, hogy az első ábra bal szélén kiemelt íves jelszerkezetet nagyon, nagyon nagy, ám valószínűbb, hogy csak nagy alakban kell kiolvasni, azaz a nagy hieroglifa képszerű változatának tekintendő. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetén is azt tapasztaltuk, hogy minden jelet több vonallal húztak meg, ami egy neolitikus szokás is lehet.



2. ábra. A cserépedény felülete és jelsora Jakucs János nyomán, az olvasata kb.: Nagyon, nagyon, nagy Ten magas köve


A 2. ábrán lévő jelsorban kétszer is felbukkan egy három elemi jelből álló szimmetrikus szerkezet. A hasonló jelmontázsok esetében a középső az Istent azonosítja s ezzel összhangban a mi jelhármasunk középső eleme is a ten "isten, élet" hieroglifa egyszerűbb alakjához hasonló. Ilyen egyszerűbb (egy vonallal kihúzott) változat látható a 15 000 éves Mas d' Azil-i kavicsokon. A gazdagabb (három vonallal meghúzott) jelváltozat a már említett 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszoborról ismert. 

A jelhármas két szélső eleme a magas és a kő hieroglifa változata is lehet. Ez a két jel sorozatosan előfordul a világoszloppal azonosított Isten jelképekből összerakott ábrázolásainak két oldalán. A két jel együttesen a kettős kereszt alakú, világfát ábrázoló Egy "szent, isten" szójelre emlékeztet (ám az Egy hieroglifa ilyen kettéhasításával még nem találkoztam). Ez esetben érthető lenne a kettős kereszt vízszintes szárainak görbesége. Talán azért ilyenek, mert az égig érő fa ágai az égbolt terhe alatt meghajlanak (amint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor fát ábrázoló ten "isten, élet" jelének ágai is).  A jelhármas a Ten magas köve szavakat rögzíti.

Mindezeket együttesen figyelembe véve az edény jeleinek olvasata mai magyarsággal kb. Nagyon, nagyon, nagy Ten magas köve. Ez megfelel a kőkori és későbbi hieroglifikus olvasatok során eddig szerzett tapasztalatoknak. Egyrészt az vált nyilvánvalóvá, hogy e nagyon régi szövegek központi gondolata az Istennel azonos világoszlop (életfa, világfa, égig érő fa, Tejút). Másrészt az bizonyosodott be, hogy az edényeken a Teremtőt és a Teremtést, a Teremtés helyszínét (az Édent) kellett felidézni. A halandókat emlékeztette az edényből fogyasztott étel és ital istentől való voltára.   

Ez az edény is megerősítette, amit a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadtam: a székely írás előzménye már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. Ez közel egységes ősvallásra és a magyar nyelv, vagy egy magyarral rokon nyelv (nyelvcsoport) elterjedt használatára, vagy dominanciájára enged következtetni. Nincs távol ettől az elképzeléstől az, amit Simo Parpola, Otto von Sadovszky, Mario Alinei, Csőke Sándor és mások vetettek fel a nyelvi összefüggések alapján. E rovológiai alapozású következtetésem cáfolata, vagy pontosítása a kőkori és későbbi hieroglifikus szövegek más nyelven és más írással való elolvasása esetén képzelhető el. Ilyen kísérletre elsősorban a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete alapján kínálkozhat lehetőség.
 
Jakucs János szerint az európai neolitikus régészet legvitatottabb kérdései közé tartozik a Kr. e. VI. évezred második felében a Duna-vidékét illetően a két alapvető kultura,   a Vincsa  megjelenése, valamint az LBK kialakulása és elterjedése Közép-Európában. Bár a két kultúra közötti kapcsolatot gyakran hangsúlyoztak, ennek valódi természetét még fel kell tárni. A kutatásnak nem sikerült közvetlen földrajzi kapcsolatot találnia Vincsa és LBK (2)  településmintái között a Duna mentén. Ebből a szempontból a korai Vincsa kultúra intenzív jelenlétének felfedezésében különös jelentősége volt a legdélebbi Dunántúlnak. E régióban egy aktív kapcsolati zóna mutatható ki Vincsa és az LBK típusú anyagkultúrák között a Kr. e. 54. század közepétől. Szederkény Kukoricás-dűlő, Versend-Gilencsa és Szemely-Irtás lelőhelyei a Dél-Baranyai-dombságon kulcsfontosságúak voltak a jelenségek jobb megértéséhez. 

Hozzátehetem: a szerző az említett baranyai lelőhelyek mindegyikéről közölte egy, vagy több magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg képét. Ezek olvasatát a következő cikkeimben fogom közzétenni. Az olvasatok beleillenek a 2-300 hieroglifikus olvasat alkotta, magyar nyelvemlékekből álló sorozatba. 

A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt 210 jeléből 49 egyeztethető magyar jelekkel (többnyire a székely írás jeleivel). Az LBK dunántúli területéhez tartozó leleteken (például a szentgyörgyvölgyi tehénszobron) is magyarul elolvasható szöveg van. Kézenfekvőnek mutatkozik az írásrendszer (ősvallás és nyelv) alapján azonosítani és rokonítani a két régészeti kultúra lakosságát. 
 
 

Jegyzet

(1) "Az ókori egyiptomiak a Napot állandóan átalakuló formában tisztelték ... A felkelő nap, Héper – „a keletkező” volt, a delelő maga Ré, a napkorong, míg a lenyugvó nap Atum – „a mindenség ura“. Őt nyelte el éjjelente Nut égistennő, aki hajnalban mindig újjászülte. Így története magában foglalta a születés, élet és halál együttesét."  (http://ibisz.iif.hu/ozirisz/)

(2) A vonaldíszes kerámia kultúrája (rövidítve: VK, angolul: Linear Pottery Culture, németül: Linearbandkeramik, németül rövidítve: LBK) névadó díszítésmódja a bekarcolt vonalakból alkotott önálló motívumkincs, amely Európa újkőkorszaki régészeti leletanyagának egyik fő jellegzetessége. 


Irodalom

Marton Tibor – Kreiter Attila – Füzesi András – Louise Gomart – Gortva Gergely – Gucsi László – Oross Krisztián – Pető Ákos – Serlegi Gábor – M. Virág Zsuzsanna – Jakucs János: Transforming traditions of material culture. Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond, Hungarian Archaeology Vol. 9 (2020), Issue 1, pp. 1–11, https://doi.org/10.36338/ha.2020.1.3

Jakucs János: LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon: Észrevételek az összeolvadásról, interleavingről és sokszínűségről, Quaternary International, 560–561, 2020. szeptember 20. , 119–141. oldal

Winn, Shan M. M.: Pre-writing in Southeastern Europe: the sign system of the Vinca culture ca. 4000 B.C., Western Publishers, Calgary, Alberta, Canada, 1981.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek


dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. augusztus 26., hétfő

Szederkény Kukoricás dűlő hétezer éves istenidéző szertartási szövegkönyve

Bánffy Eszter osztotta meg az academia.edu hasábjain a Marton Tibor és társai által írt Transforming traditions of material culture ... c. dolgozatot. A szerzők ebben néhány dunántúli régészeti leletet mutatnak be a Kr. e. VI. évezredből. A "szakma" szokása szerint elmulasztva a tárgyakon lévő magyar mondatok elolvasását. Mindössze "bekarcolt díszítések"-ről számolnak be. A jelen cikkben egy Kr. e. VI. évezredből ránk maradt szederkényi cserépedény hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegének elolvasásával pótolom ezt a hiányt (1. ábra). 


1. ábra. A Szederkény Kukoricás dűlő lelőhelyről, a Kr. e. VI. évezredből származó cserépedényen egy istenidéző szertartás Ragyogj! Lyukó. Ragyogtál. olvasatú hieroglifikus szövegkönyve maradt ránk


A kőkori jelek az ősvallás jelképei voltak és már a paleolitikumban széles körben (a Pireneusoktól Amerikáig) elterjedtek. A kőkori jelek a vallási rendszerek konzervativizmusának köszönhetően fennmaradtak az ismert írásrendszerekben. Legjobban a magyarságnál (a székely írásban, a népi, uralmi és vallási jelhasználatban), valamint a kínai írásban és az amerikai indiánok népi jelkincsében őrződtek meg. A közelmúltban felfedezett írásrendszerről 2017-ben számoltam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben.

A szederkényi edény talpán két ferde vonal, fölöttük az edény kör alakú szája látható. Együttesen egy ismert ábrázolási konvenciót, az istenidéző szertartások szövegkönyvének hagyományát idézik fel. Az istenidéző szertartások három szakaszból állnak: az isten megidézéséből, megjelenéséből és búcsúztatásából. A jelen cikkben tárgyalt szederkényi edényen ennek megfelelően három hieroglifát találunk. 

- A ferde vonalak a magyar hieroglif írásban a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelei, amelyek szokás szerint az istenidéző szertartási szövegkönyvek első és utolsó harmadában jelennek meg. E ferde jelek a székely írásban az "r" hangot jelölik. A hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban meglévő függőleges változatuk a rá szótagjele. Genetikus kapcsolatban vannak az egyiptomi hieroglif írás Rá napistent jelölő, körbe zárt pont alakú és a kínai írás körbe zárt vonal alakú "Nap" jelével. E formai változatok a szóbokor tagjainak jelentésbeli és hangalaki eltéréseit jelölik - amiképpen az a jelen példában is megnyilvánul.

- Az epiphaniát, az Isten jelenlétét rögzítő kör alakú jel esetünkben azonos az edény szájával. Azért is, mert itt kapjuk az életet jelentő innivalót. A magyar hieroglif írás egyik ismert jellegzetesége, hogy az íráshordozó peremének kialakítása (több esetben az edény szája) a képszerű jelmontázs valamelyik jelét rögzíti. Az edény a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció egyik előfordulása is. Ez magyar etnikumjelző, mert csak a magyar hieroglif írásban jelenti a kör, körbe zárt pont, vagy két koncentrikus kör a lyuk szót. 

A párhuzamok segítik a szederkényi jelmontázs megértését (2 - 4. ábra).




2. ábra. Istenidéző szertartás szövegkönyvének Ragyogj ragyogj, ragyogj! Lyukó sar. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. olvasatú vázlata a Hohhot Múzeumban őrzött állatábrázoláson (Beliczai Mária fényképe nyomán), az állat mellső lábától a hátsóig - a sar "úr" kivételével - lényegében ugyanazok a jelek olvashatók, mint a szederkényi cserépedényen



 3. ábra. Ujgurföldi kőoszlop a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj! mondattal, a fentebb tárgyalt hun lelet és az alább látható magyar népi cserépedény szövegének párhuzamával (a sztélé képét Máthé Lajosnak köszönöm)



4. ábra. Magyar tejesköcsög a szentgotthárdi Pável János Múzeumból, a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj ... mondattal, (van más példa is arra a népi íráshasználatban, hogy az edény száját  a lyuk/Lyukó hieroglifával azonosították, esetünkben fel is festették a köcsögre a két kört)




Irodalom

Marton Tibor – Kreiter Attila – Füzesi András – Louise Gomart – Gortva Gergely – Gucsi László – Oross Krisztián – Pető Ákos – Serlegi Gábor – M. Virág Zsuzsanna – Jakucs János: Transforming traditions of material culture. Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond, Hungarian Archaeology Vol. 9 (2020), Issue 1, pp. 1–11, https://doi.org/10.36338/ha.2020.1.3

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek




dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. augusztus 23., péntek

Magyar szöveget hordozó balatonszárszói edények a Kr. e. VI. évezredből

Bánffy Eszter hívta fel a figyelmet az academia.edu hasábjain a Marton Tibor és társai által írt Transforming traditions of material culture ... c. dolgozatra. A szerzők ebben néhány dunántúli régészeti leletet mutatnak be a Kr. e. VI. évezredből. A "szakma" szokása szerint elmulasztva a tárgyakon lévő magyar mondatok elolvasását. Mindössze "bekarcolt díszítések"-ről adnak számot. A jelen cikkben e hiányt pótolom három balatonszárszói edény hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) szövegének elolvasásával. 




1. ábra. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő lelőhelyen előkerült edény a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Egy folyó  (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... isteni/szent folyó), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyogj, ragyog, ragyogó, ragyogtál), "gy" (Egy "isten, szent") és ügy "folyó" jele




2. ábra. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő lelőhelyen előkerült edény a szár "növényi szár, úr" jel lineáris változataival (a székely írás "sz" betűjének megfelelőjével)





3. ábra. Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlő lelőhely Kr. e. VI évezredi edényének Ak szár (mai magyarsággal Ak "patak, Heraklész" úr) mondata, az ábra jobb szélén a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "sz" (növényi szár, úr) jele


A kőkori jelek az ősvallás jelképei voltak s ennek megfelelően - az eddigiek alapján, a szójel-készlet szűkössége miatt - csak néhány ősvallási jelmondat leírására voltak alkalmasak. Ez a jelkészlet és a hieroglifikus jelhasználat már a paleolitikumban széles körben (a Pireneusoktól Amerikáig) el volt terjedve. A kőkori jelek fennmaradtak az ismert írásrendszerekben, legjobban a székely írásban, a kínai írásban és az amerikai indiánok népi jelkincsében. 

A székely betűk akrofóniájának az 1990-es években elvégzett rekonstrukciója tette lehetővé az itt bemutatott és a hozzájuk hasonló korai magyar nyelvemlékek elolvasását. Az elvégzett akrofónia-rekonstrukcióról és az így felfedezett kőkori eredetű írásrendszerről 2017-ben számoltam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben.

Az edények elolvasható "díszítésének" a sorozatosan dokumentált szokás szerint a Teremtőt és a Teremtés helyszínét (az Édent) kellett felidéznie. Arra kellett emlékeztetnie a halandót, hogy az edényből fogyasztott étel és ital az Isten ajándéka, az élelmiszer előllítását célzó munka pedig a Teremtés folytatása, Istennek tetsző cselekedet. E kőkori eredetű követelménynek megfelel az 1 - 3. ábrán látható balatonszárszói edényeken rögzített rövid szöveg. 


Irodalom

Marton Tibor – Kreiter Attila – Füzesi András – Louise Gomart – Gortva Gergely – Gucsi László – Oross Krisztián – Pető Ákos – Serlegi Gábor – M. Virág Zsuzsanna – Jakucs János: Transforming traditions of material culture. Spatial and temporal patterns in pottery style, production and use during the second half of the 6th millennium cal BC in south-eastern Transdanubia and beyond, Hungarian Archaeology Vol. 9 (2020), Issue 1, pp. 1–11, https://doi.org/10.36338/ha.2020.1.3

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek




dátum: Nincsenek megjegyzések:

2024. augusztus 20., kedd

Herold Hajnalka az Alsó-ausztriai Gars-Thunauban előkerült honfoglalás kori korongfibuláról

Az academia.edu-n elérhető cikkében a szerző egy IX-X. századi, Alsó-Ausztriában, Gars-Thunauban előkerült aranyozott korong-fibulát mutat be.  Jelen cikkben a melltű jeleinek olvasatát adom közre a magyar hieroglif írás segítségével.  


1. ábra. A Gars-Thunauban előkerült, IX-X. századi aranyozott korong-melltű egy imát rögzítő napjelkép a Nagyon nagy Lyukó és a Ragyogj, ragyogj, ragyogj Lyukó mondatokkal  



A korong mondatai

2. ábra. A korongfibula köriratában ismétlődő Nagyon nagy Lyukó mondat három hieroglifája (lent) és a hieroglifáknak megfelelő székely "n" (nagy) és "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjel (fent, középen)


3. ábra. A korongfibula közepén lévő napjelképben a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Lyukó mondat olvasható (balra), az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "r" (ragyogj, ragyogó, ragyogtál), valaminyt "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele



A korong néhány jelpárhuzama

Az 1. ábrán látható honfoglalás kori korongon a magyar hieroglif írással, a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket használó előzményével írt, a 2. és 3. ábrán kiemelt mondatok olvashatók el. Ezt az írásrendszert a 2017-ben kiadott kötetemben írtam le. A kötet 558-559. oldalán húsznál több párhuzamát mutatom be a székely, a hettita és a magyar népi jelhasználatnak. A további párhuzamokkal egyetemben ez azt jelenti, hogy a magyarság egy több ezer éves jelkészletet használva érkezett Európába. Ugyanezt a magyar hieroglif (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írást használták a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. Miközben a ma érvényes tankönyvek a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kort - tévesen - írás és nyelvemlék nélkülinek tartják. A fennmaradt rövid hieroglifikus nyelvemlékek közül eddig 2-300-at sikerült elolvasnom. E kőkori eredetű írásrendszer egyik képviselője a jelen cikkben tárgyalt Alsó-ausztriai korong szövege is. 

A 4/a-e. ábrákon olyan hatti/hettita (anatóliai) jeleket mutatok be, amelyek formai és szemantikai párhuzama szerepel a korongon is. Ezek az anatóliai jelpárhuzamok a Simo Parpola által javasolt nyelvészeti deszkamodellt juttatják az eszünkbe, amelyben a (több szerző által szabír, azaz iráni-anatóliai eredetűnek gondolt - VG) sumért is uráli nyelvnek sorolja be. 

Régészeti megfontolások alapján Bakay Kornél mutatott rá, hogy kb. 14-12 ezer évvel ezelőtt, a jéghatártól délre érvényesült egy délről indult népesedési hullám. Hozzátehetem: a legkorábbi hieroglifikus írás- és nyelvemlékek (pl. Göbekli Tepe, Lepenszki Vir, Shigir idol, amerikai indián népi írásemlékek) alapján e népcsoportok magyarul beszéltek, vagy a magyar nyelv rokonát és a székely írás hieroglifikus előzményét használták. 


4/a. ábra. Hatti szarvas ismeretlen jelentésű (Napot jelképező, lyukat ábrázoló) jele



4/b. ábra. Hettita (újabban luviai, anatóliai)  jel I. J. Gelb nyomán


4/c. ábra. Hettita (újabban luviai, anatóliai) "nagy" hieroglifa Diringer nyomán


4/d. ábra. Hettita (újabban luviai, anatóliai) rá szótagjel I. J. Gelb nyomán




4/e. ábra. Hettita (újabban luviai, anatóliai) "Nap" szójel 




Irodalom

Bakay Kornél: Eurázsia benépesülése (video) 

Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436. 

Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével 

Varga Géza: A tapar ős mondatjel korai előfordulásai a szabírok őstörténetéről

Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról








dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)