Bevezető
A napokban kaptam néhány levelet Wicker Erika régésztől, mellékelve hozzá egy törött ezüsttárgy Kiss Béla által készített fényképét.
Kedves Géza!
Lenne egy kérésem-kérdésem. Nemrég került a kezembe ez a török kori övkapocsrész, ami Magyarországon analógia nélküli, hasonlót csak Koszovóban találtam, vélhetően ez a példány is onnan származik. Nagyon furcsa a centrális díszítése, nagyon idegen a törökös díszítésektől. Írástörténetileg lehet-e valamit látni a centrális díszítésében? Nagyon szeretném, ha sikerülne megfejtenie ezt a centrális díszítést. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindig, mindenhol fontos tartalmat hordoznak a díszítések, akár írástörténetileg, akár szimbólumokat illetően. Nem véletlenül díszítették úgy a tárgyakat, ahogy.
Köszönettel: Wicker Erika
Természetesen örömmel és azonnal nekiláttam a tárgy jeleinek értelmezéséhez és elolvasásához, mert az az első pillantásra is felmérhető volt, hogy a különös lelet tele van hintve a magyar hieroglif írás jeleivel.
1/b. ábra. A nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrész (Kiss Béla fényképének részlete)
A lelet leírása
A Wicker Erika régésztől származó leírás szerint a tárgy egy Nagybaracska kisbaracskai részén fémkeresővel talált, ezüstötvözetből készült övkapocsrész. A pereme karélyos, a közepén pontosan meg nem határozható vésett minta van. A hossza 7.5 cm. Az övkapocs kampós részének elvesztése után a hurkos részt csüngővé alakították át. Magyarországi megfelelője nem ismert, talán csak egy távoli, koszovói példány hasonlít némiképp a nagybaracskaira. A jelen cikkben tárgyalt övkapocsrész a Baja és az országhatár között a Duna mentén húzódó országút mellett került elő. A tulajdonosa (utazó, kereskedő, vagy katona), aki elveszíthette, ezen az úton közlekedett valamikor a XVI–XVII. században
A magyar hieroglif írás
Mivel az alábbi olvasatom mindennel ellenkezik, amit az egyetemeken az írás, meg a székely írás jellegéről, eredetéről és kapcsolatairól tanítanak, kénytelen vagyok rövid magyarázattal szolgálni. A székely írás eredetét 50 éven át kutatván fedeztem fel, hogy a székely rovásjelek egy képszerű szó- és mondatjeleket alkalmazó, ősvallási kötődésű (azaz hieroglifikus) kőkori írás leszármazottai. Eredeti állapotában ez az ősírás (a magyar hieroglif írás) az ősvallási céljának megfelelően csak néhány vallásos jelentőségű szó és mondat leírására volt alkalmas. A szójelek nem rögzítették a szó pontos alakját, ezért idővel kialakult egy vegyes jelhasználaton alapuló eljárás is a ragok rögzítésére (ilyen pl. a Bodrog-alsóbűi honfoglalás kori rovásszöveg is). Ez a nagybaracskai lelet szójeleket tartalmaz. Egyetlen kivétel a karályok némelyikében található Nagy égi mondat, amelyben "i" betű is szerepel (l. a 13. ábra jobb szélén és a 14. ábrán!). A magyar hieroglifák nem rendezett sorokban, hanem rövid magyarázatként vannak beszúrva a jellemzően képszerű, vagy szoborszerű írásemlékeken. Nem alkotnak összefüggő, hosszabb szöveget, inkább az ábrázolt kép mondanivalóját erősítik az akkortájt ismert jelmondatok ismételgetésével. A képszerű jelek gyakran alkotnak ábrázolási konvenciókat (az ősvallás fontosabb tételeit illusztráló képeket). Mindezek bővebb, tankönyvszerű leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben találja meg az olvasó.
Az alábbi fejezetekben két kérdésre válaszolok, amelyek felmerülhetnek az olvasóban, majd a jelekből alkotott képszerkezet részeit elemzem és olvasom el, végül egy jeltáblázatot adok.
Magyar jelek egy balkáni eredetű tárgyon?
Ez az ősírás, amit magyar hieroglif írásnak neveztem el, már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, sőt Ausztráliáig (1) s ez alól a széles körű ismertség alól nem képez kivételt a Balkán sem. Például a Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt 210 jeléből 49 azonosítható magyar jelekkel (3. ábra). A Nemetz Tibor által elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők. Azaz a baracskai övcsatrész jelei egy nemzetközi jelszótár elemei, amely - a jelenlegi tudásunk alapján - eredetileg a magyar nyelv ősvallási szókészletének rögzítésére jött létre valamikor a történelem előtti időkben, akár 50-60 000 évvel ezelőtt. Természetesen, e jelen cikkben tárgyalandó, feltehetően balkáni eredetű ezüsttárgy jeleinek a magyarázatát nem feltétlenül kell a kőkorban keresnünk, később is adódhatott alkalom az írásjelek átadására.
Róna-Tas András professzor úr az MTA dísztermében tartott előadásában felvetette, hogy a székely írás előzménye egy óbalkáni írás lehetett: "Erről az óbalkáni ábécéről írásos forrás is megemlékezik. A feketeruhás szerzetes, Hrabar, a Bátor, 921 előtt könyvet írt a szlávok írásáról (О писмєньхъ), és ebben megemlíti, hogy a szláv írás létrehozása előtt a Balkánon „vonásokkal és rovásokkal” (чрътами и рѣзами) írtak. ... Van még egy bizonyíték arra, hogy rovásírásunk a honfoglalás idején, éspedig dél felől gazdagodott. A mássalhangzók között az /f/ hang jelének eredete régóta vizsgálat tárgya. A kutatók között az alapkérdésben egyezés van, ez az ógörög théta jele: θ ... Ennek a théta betűnek az olvasata a 9. században a Balkánon már /f/ volt, s így a szláv Fedor név nem más, mint a görög Theodor(os) óegyházi szlávba átkerült változata, ahogy a Foma a görög Thomasból származik. A Krímben található Feodoszija város régi görög neve Theodosija volt. Ez az <f> betű is abból az óbalkáni ábécéből került a mi rovásírásunkba, ahonnan a magánhangzók jeleit átvettük.
Azt már csak én teszem hozzá, hogy a baracskai ezüsttárgyon nem egy ábécé egyetlen hangot jelölő betűi találhatók, hanem - többnyire - szójelek. Fontos szempont az is, hogy e nyelvi változások ("th" helyett "f" olvasása) olyan területekre mutattak (a Balkántól a Krímig), ahol Attila halála után hun, vagy hun-utód népek is éltek, akik a régészeti leleteik alapján használták a székely jelek szójel-előzményeit, tehát a Föld jelet (az "f" betű előzményét) is, amelyből a glagolita "f" kialakulhatott. Ezért - a létező írásemlékek alapján - kézenfekvő arra gondolni, hogy a hun kultúrát ismerő népcsoportok ősvallási célokat szolgáló jelhasználata az Adriától a Krím félszigetig, vagy azon túl is fennmaradhatott például a népművészetben (4. ábra).
3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jelkészletének egyezései a magyar (többnyire székely) jelekkel
Magyar jelek egy talán török eredetű tárgyon?
Az övkapocs-rész Koszovó környékén készült, az ottani Novo Brdo a középkor óta nagy ötvöscentrum. A magyarul elolvasott hieroglifikus szöveg nem szolgáltat elegendő okot arra, hogy magyar készítőre gondoljunk. Az övkapocs egy balkáni eredetű tárgy, és a balkáni tulajdonosa veszíthette el. (2). A magyar jelkészletet a sztyeppén, Bizánc területén és a Balkánon más népek is a sajátjukként használták. Sőt ez a hieroglifikus írás a mai napig létezik a különféle népek népi jelhasználatában is (4. ábra).
5/c. ábra. Avar csat a zamárdi temetőből (balra) és egy fotógrafika a csat jeleinek kiemelésével (jobbra), legfelül a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondat olvasható, amelynek mindhárom hieroglifája megtalálható a nagybaracskai csat fennmaradt töredékén is
5/e. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt edényén az égig érő fa hasadékában kél a Nap, a mondatjel olvasata mai magyarsággal: Magasságos időisten köve, ebből a mondatból a magas, az ős és a kő hieroglifák előfordulnak a nagybaracskai övcsatrészen is
A képszerkezet kerete a lyuk/Lyukó jel
A karéjos keret két sorra, a sorok pedig további elemekre bonthatók. A keret külső sorában a két szójellel írt Nagy ég mondat ismétlődik (7. ábra). Az ég boltozatát ábrázoló nagy szójelek sora okozza a keret karéjosságát.
8. ábra. A keret belső sorában ferde vonalak ismétlődnek, amelyek a ragyogj, ragyog, ragyogott hieroglifa (a székely írás "kis r" betűjének) megfelelői, azonos az ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvének részletével
A képszerkezet közepén lévő fa a szár "úr" hieroglifa
A székely írás "sz" betűje a szár "úr" hieroglifából alakult ki, amelynek volt egy - a fa ágait is jelölő - képszerűbb formája is. A jel egyszerűbb, lineáris változata csupán egy függőleges vonal. A nagybaracskai fa a szár hieroglifa képszerűbb változatai közé tartozik.
10/b. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom freskórészlete egy Atyaisten olvasatú "jelből növő fa" ábrázolási konvenció
A fa csúcsán lévő "magas kő" ábrázolási konvenció
A "magas kő" ábrázolási konvenció Eurázsiában és Amerikában is elterjedt hagyomány. Az ezüstből formált nagybaracskai változat azt dokumentálja, hogy a leleten lévő jelkészlet és montázstechnika több évezredes sztyeppi íráshagyományból sarjadt. Egy kínai neolitikus Banpo tál hasonló előfordulása kétségtelenné teszi, hogy a nagybaracskai jelhasználat végső soron rokona a kínai írás szintén montázstechnikára épülő jelhasználatának (11/d. ábra).
11/a. ábra. Az égig érő fa csúcsán a Magas égi kő mondat olvasható, ami a világoszlop (a Tejút) neve lehetett (ez egy képszerűbb ábrázolás)
11/e. ábra. A korondi gyertyatartó (középen), az Istennel azonos égig érő fa csúcsán lévő magas ősi kő hieroglifikus mondatjel (balra) és a népi hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "us" (ős) és kő jelek (jobbra)
12/b. ábra. Kalotaszegi kályhacsempe az égig érő fa ábrázolásával és a Jó ős mondattal, párhuzamos jelenség mindkét fa esetében a jó hieroglifa alkalmazása, sőt a nagybaracskai ezüsttárgy képszerkezete az ős szójelét is tartalmazza
A fa lombja a Nagy ég és a Lyukó a magas kő mondat
A 13. ábrán első pillantásra kétszer is megjelenik a Nagy ég mondat, ám a két mondat nem pontosan azonos. Az elsőben lévő ég szójel a székely írás "g" (ég) jelével jól azonosítható. A másodikban lévő, feltehetően égi olvasatú jelnek pedig a székely "e" betű lehet a leszármazottja (3). Ez illusztrálja a glagolita "e" betű hun-székely eredetét is. (4).
Ezeket figyelembe véve a 13. ábrán látható jelmontázs olvasata: Nagy ég! Nagy égi magas kő Lyukó.
A nagybaracska-kisbaracskai írásemlék váratlan ajándékot jelent az írástörténészek és a nyelvészek számára. Újabb emléke került elő a magyar hieroglif írásban a ragozás betűvel való jelölésének, azaz a szójeles írásból a betűző írásmódra való áttérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ezüstcsat készítésekor történt volna meg ez az írástörténeti jelentőségű lépés, mert a különböző típusú írásemlékek évezredeken át fennmaradhatnak egymás mellett. Csupán annak bizonyítéka ez a vegyes rendszerű ligatúra (a társaival együtt), hogy ez az átmenet a magyar jelhasználatban történt meg.
Jegyzetek
(1) Geneviev von Petzinger bejárta a Föld kontinenseinek barlangjait s az ott talált 10-40 000 éves jeleket nemrég tette közzé. Például az ausztráliai barlangokban 17 jelre bukkant, amelyekből 10 egyeztethető magyar jelekkel. A Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunk meg azt igazolta, hogy a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők. Ez a tény aligha magyarázható mással, mint az ismert írásrendszerek majd mindegyikének egyetlen közös ősírásból való származásával. Azaz a legkorábbi írást nem 5000 évvel ezelőtt, az állam és a könyvelés, hanem 50 000 éve az ősvallás igénye hívta életre. Ez a kőkori ősírás közel azonos volt a székely írás szójeleket alkalmazó ősével és ennek köszönhető a szinte mindenütt felbukkanó párhuzamok serege.
Eddigi tudásunk (az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók) alapján e legkorábbi szójeleket a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv szavainak rögzítésére alkották meg. Ez - ha igaz - azt jelenti, hogy a Bibliában emlegetett, a nyelvek összezavarodását megelőzően használt egységes nyelv azonos, vagy rokon volt a magyarral. Természetesen, ezt az érdekes kérdést jó lenne még alaposabban, több oldalról is ellenőrizni. Erre olyan írás- és nyelvrendszer lenne alkalmas, amelyben megtalálható az a 20-50 jel, amit a világ különböző tájain és a székely írásban is megtalálunk s amelynek ismert a jelentése és a hangalakja is. Elsősorban a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete lenne alkalmas egy effajta ellenőrzésre a hozzá tartozó kínai és indián nyelvi adatok segítségével. Talán a török népek jelkészlete is alkalmas lehet erre, ha a jelekhez tartozó eredeti jelentés és nyelvi anyag megőrződött.
(2) A szójelek nem jelölik a szó pontos hangalakját, ezért az olvasat szabályosan megenged további lehetőségeket is. Amiképpen pl. a sumér szójeleknek is több olvasata volt, a magyar hieroglif írás esetében is feltételezhetjük, hogy egy jelhez több különböző jelentés és hangalak társulhatott. Erre mutat példát a keret belső vonalában sorakozó, kis ferde vonal alakú ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifa is.
A magyar hieroglif írás szójeleinek jelentését a képszerű szójeleket alkalmazó írások (hettita, sumér, kínai stb.) alapján feltártuk. A szójelekhez tartozó hangalakból pedig legalább egy hangot ismerünk a székely írás alapján.
Ez azonban nem értékelhető úgy, hogy a szójelek bármelyik nyelven megszólaltathatók, mert ez csak egy elvi lehetőség, amelyik mögött egyelőre nincs bizonyítás. Ezzel a lehetséges felvetéssel szemben az a természetes, hogy csak olyan írással lehet elolvasni ezt a nagybaracskai írásemléket, amelyikben ezek a szójelek megtalálhatók. A szkíta, hun, avar stb. hieroglifikus nyelvemlékeket - az eddigi tudásunk alapján - csak a magyar hieroglif írással lehet elolvasni. Őszinte örömmel és érdeklődéssel fogadnék minden olyan kezdeményezést, amelyik megkísérelné ezek elolvasását bármely másik írással és nyelven. Nem zárható ki, hogy egy meginduló kutatás néhány évtized alatt a kínai írás, az indiánok népi jelkészlete, esetleg a török népek népi jelkészlete alapján olyan eredményre vezet, amely majd gyarapítani fogja a tudásunkat a régmúlt jelhasználatáról.
(3) Esetleg lehetne a "p" betű megfelelője, ennek az azonosításnak azonban két akadálya is van. A "p" akrofóniája nincs megnyugtatóan rekonstruálva és nem ismerjük a "p" jelforma képi tartalmát sem.
(4) Az időbeli közelség miatt érdemes felfigyelni rá, hogy Thelegdi "ngi" ligatúrája emlékeztet a nagybaracskai "második ég" jelre. Ez esetben egy lehetséges magyarázat (mert más eset, például a ten jel Thelegdi általi félreértése is hasonlóra utal), hogy 1598-ban, Thelegdi művének írásakor már nem volt világos a hagyományban megőrződött ősi szójeles ligatúrák értelme és képi tartalma. A régi jeleket megpróbálták betűzve elolvasni, vagy a jelnév írásakor rövidítettek. Előfordulhat, hogy Thelegdi ngi ligatúrája nem csupán az égi szó, hanem a teljes Nagy égi mondat röviditése.
A klasszikus görög írásnak ugyanakkor van egy, a nagybaracskai "második ég" jellel azonos jele, amit Jensen közöl művének 443. oldalán. A hangérték megadása nélkül mutatja meg, sőt az általam összevetett nagybaracskai ég jelek mindkét változatát ugyanabban a rubrikában közli, mint ugyanazon jel két alakváltozatát. Amiben egyetérthetünk, mert mindkét jelnek köze van az ég szójeléhez.
A glagolita írásban az "e" hang jeleként szerepel ez a "második ég" jel. A glagolita írást általában a görög írásból származtatják, azonban a glagolita "f" betűt (aminek a formai megfelelője a görögben a "th" jele) már kénytelen voltam a magyar Föld szójelből levezetni, mert a görögből nem lehet az "f" hangalakot megmagyarázni. Ennek megfelelően ezt a glagolita "e" betűt is könnyebb végső soron a hun-magyar írás égi ligatúrájából származtatni.
I. L. Kizlaszov a kubáni rovásjelek között tüntet fel a "második ég"-hez (az égi ligatúrához), valamint a székely "e"-hez és a glagolita "e"-hez is hasonló jelet (15. ábra), de ő sem közöl hangalakot (Kizlaszov/1994/19, 20).
Azaz sem a görög, sem a humarai jel-előfordulás hangalakja nem ismert, miközben a székely és a glagolita jelek egyaránt az "e" hangot rögzítik. Ezért feltehetjük, hogy e fenti négy jel akrofóniája egy "e/é" hanggal kezdődő szó jeléből indult ki. Ami megerősíti azt a fent kifejtett feltevésünket, hogy ez a jel eredetileg az égi szó jele, vagyis egy ligatúra volt s abból alakult ki a székely írás "e/é" betűje.
A glagolita írás és a székely írás kapcsolata lehetséges, mert a későbbi szláv írást 860 körül megalkotó Cirill ezt megelőzőleg találkozott magyarokkal, akiknek akkor már volt írása, amit a hunok és az avarok is használtak. Csak az átadás eddig ok nélkül feltételezett magyar-szláv iránya ellenkezett a történeti tényekkel. Ezt az irányt célszerű a feje tetejéről a talpára állítanunk és hozzáigazítanunk az "e" betű esetében is a jobban dokumentálható valósághoz.
A két hasonló görög jelhez (amelyek megfelelője nem csak Jensen táblázatában, hanem a nagybaracskai ezüstleleten is egymás mellett látható) Jensen nem írt hangalakot. Ám azok jól magyarázhatók a magyar ég szójelből és az égi ligatúra alapján. Egy jelhasadásról lehet szó, amire már láttunk példát a székely írás történetében (a kő szójeléből is hasadással keletkezett a "harmadik k" és az egyik "ö/ő" rovásbetű). Ehhez hasonlóan az ég/égi hieroglifából hasadással keletkezett a székely írás "g" és "e" betűje is, majd az utóbbi került át a glagolita írásba, szintén az "e" hang jeleként.
Irodalom
Varga Géza: Ausztrál őslakos nyelvek magyarral rokon szavai és jelei
Varga Géza: "Lyukó a folyó istene", magyarul olvasható ázsiai hun mondat Külső Mongóliából E S Bogdanov nyomán
Varga Géza: A balatonújlaki és bakui világmodellek párhuzamossága a hun-magyar azonosság bizonyítéka
Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak
Varga Géza: Kérdés és felelet a "magas kő" ábrázolási konvenció kapcsán
Varga Géza: Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között
Varga Géza: 6500 éves jelhasználat az Árkosy P család gyűrűjén
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
