Egyik részről a genetikusok, másik részről a finnugristák tájékoztatják a közönséget a magyarság eredetének és nyelvének kérdésében, esetenként félre és egymással is vitatkozva. A hasonló vitákban fog kialakulni a magyar őstörténet eddiginél pontosabb leírása. A genetikusok a hunok őstörténeti szerepét emelik ki, amiben igazuk van (1), a finnugristák meg már a hun népnév említésétől is sikítófrászt kapnak (2). Sajnos, akkor sem lehetünk elégedettek, amikor egyes részterületeken egyetértés mutatkozik a két szakma képviselői között: például a honfoglaló magyarság kétnyelvűségéről (3).
A meccs állása
Jelen írás elsősorban a honfoglalók nyelvéről közreadott megállapításokkal foglalkozik, mert itt történt meg az utóbbi idők egyik legszomorúbb eltévelyedése. Török Tibor genetikus szerint ugyanis az ősmagyarok a hun génjeik miatt nem beszélhettek finnugorul (a nyest.hu megfogalmazása). (4) Mivel a nyelvészet területére tévedt, a nyest.hu szerzői könnyedén háríthatták a genetikusnak a honfoglalók kevert nyelvűségére vonatkozó állítását. Hiába, a nyelvészet adatait és érvrendszerét egy kívülállónak is ismernie kell, ha nyelvészekkel akar vitába szállni. Hosszabb távon mégis a genetika hunok felé mutogató álláspontja fogja elhozni a babért, feltéve, hogy felmutatják majd a hun és honfoglaló sírokból egyaránt előkerült magyar nyelvemlékeket is.
E téren egyik oldal sem áll biztos szakmai-erkölcsi alapokon. Átmeneti korszakában van a magyar őstörténetkutatás, nem zajlottak még le az éppen csak megindult pozitív folyamatok. Az évszázados finnugrista téveszmeterjesztés, a politikai alapozású magyarellenes prekoncepciók miatt egyes források (például Bíborbanszületett Konstantin művének) értékelésében nem győzhetett még a tényeken alapuló álláspont. Ráadásul a tudományos igényű vita módszertanát, a körültekintés jelentőségét és a tények tiszteletét is mintha még tanítani kellene a feleknek. Ez derül ki újfent a nyest.hu Hun‒ugor géntangó c. cikkéből (5).
1. ábra. A hetümogyer magyarul beszélt
Egyrészt, mert egyik fél sem hasznosítja a hieroglifikus nyelvemlékeket, amelyek a hunok és a honfoglalók magyar nyelvéről tanúskodnak. Meghaladhatja a szakmai-etikai lehetőségeiket e nyelvemlékek elolvasása. Talán nem is akarják igazán annak kiderítését, milyen nyelven beszélt a hetümogyer.
Másrészt, mert a genetikusok és a finnugrista szakirodalom jó része is elfogadni látszik azt, hogy a honfoglaló magyarok kétnyelvűek voltak s hogy ezt történeti forrás igazolná. A Bíborbanszületett azonban (akire általában gondolnak és hivatkoznak) nem ezt írta, hanem csak azt, hogy a hét magyar törzshöz csatlakozott a kabarok három törzse, akikből a magyarok egy nyolcadik törzset alakítottak. Mivel a kabarok nem voltak magyarok, ezért a teljes honfoglaló társaság valóban kétnyelvű volt, ám a honfoglaló magyarok hét törzsére ez nem igaz. Nem mondható, hogy a honfoglaló magyarok kétnyelvűek voltak, mert a honfoglaló hét magyar törzs a forrás alapján magyarul beszélt, csak a hozzájuk csatlakozott kabarok váltak kétnyelvűekké. A forrás nem állítja a hét magyar törzs kétnyelvűségét.
A fordító Moravcsik Gyula megjegyzéséből tudni lehet, hogy a honfoglalók nyelvi viszonyairól tájékoztató eredeti mondat nyelvtanilag hibás, nem derül ki belőle, hogy a magyarok és a kabarok közül melyik volt kétnyelvű. Azaz nincs olyan forrás, amelyik azt mondaná, hogy a honfoglaló magyarság (az eredeti hét magyar törzs) kétnyelvű lett volna. Ez csak egy elterjedt finnugrista félreértelmezés, a forrás elferdítése és meghazudtolása. Szerencsére a nyest.hu szerzői most nem képviselik ezt az álláspontot. Nem kellene komolyan venniük a honfoglaló magyarok kétnyelvűségéről szállongó csacska meséket a genetikusoknak sem, mert ez csupán a finnugrista egyetemi oktatás által terjesztett magyar- és tudományellenes téveszme.
A hét magyar törzs a magyar nevet viselte, rájuk vonatkozik a hetümogyer és a Dentümogyer elnevezés. Ebből következően a honfoglaló hét magyar törzs magyar volt és magyarul beszélt. Ez az, ami biztosan kiolvasható a forrásokból.
A kétnyelvűség a csatlakozó, a nyolcadik törzset képező kabarokra lehet igaz s valójában erről szól a forrás is, megemlítve, hogy (nyilván a kabarok) eltanulván a másik nyelvet is, kétnyelvűvé váltak. Ám ezt a kétnyelvűséget nem lehet mondani a hét törzsből álló magyarokra, mert a forrásból ez nem következik.
Megjegyzések
(1) Neparáczky Endre és Török Tibor genetikusok készpénznek vették az egyetemeinken oktatott ostobaságot a honfoglaló magyarok kétnyelvűségéről és - a jelek szerint - nem vették a fáradságot a Bíborbanszületett által írt forrás elolvasására és megértésére.
Mindkét genetikus tudomással bír arról, hogy a hunok, avarok és a honfoglaló magyarok egy sor hieroglifikus nyelvemléket hagytak maguk után, amelyek a magyar nyelvhasználatról tanúskodnak. E nyelvemlékeket azonban nem létezőnek tekintik, helyette a finnugrista forráshamisításhoz igazodnak, bár érzékelik a finnugrista következtetések kérdéses voltát (a nyelvészeti és genetikai alapon kimutatott őshazák eltérését).
Mindezek indoka a valójában nem is létező tudományos konszenzus iránt érzett indokolatlan és eltúlzott tekintélytiszteletük lehet. Megbízhatóbb lenne a nyelvi kérdésekben elfoglalt álláspontjuk, ha az akadémikus áltudomány berkeiben szállongó félremagyarázások helyett inkább az ellenőrizhető tényekre alapoznának.
(2) A finnugrista nyelvészek egy része kötelezőnek érezheti, hogy csupán a hun-magyar azonosság, vagy kapcsolat említése esetén is jelzőosztogatásba kezdjen.
(3) Bár a honfoglalók kétnyelvűségéről előadott akadémikus csúsztatás egy jellegzetes finnugrista nézet, a fenti párbeszédben mégis a nyest.hu képviseli a tényeket, mondván, hogy "A Kárpát-medencében az 1. ezredforduló végén alapított államot olyan emberek hozták létre, akik magukat magyarnak nevezték". Bár erre már én is figyelmeztettem a genetikusokat, a tények dilettáns általi említése nem befolyásolta őket. Ez a módszertani hibájuk vezetett a nyest.hu általi helyreigazításukra - pedig az igazuk (a magyarság hun eredete) is bebizonyosodhatott volna. Remélhetőleg most, amikor phd és habil oldalról is jön ugyanaz a figyelmeztetés, hajlandóak lesznek a történeti források figyelembe vételére és felhagynak a honfoglalók magyarságának megkérdőjelezésével. Nincs okuk a nemzettudat rombolására.
A finnugrizmus által félrevezetett és lyukra futtatott genetikusokat az első adandó alkalommal maguk a finnugristák emlékeztetik a tévedésükre. A nyest.hu szerzői brilliáns érveléssel cáfolják meg a nem magyarul beszélő honfoglalókról kialakított tételt. Persze könnyű dolguk van: a honfoglalás koráról és az Árpád korból akad nyelvről tanúskodó történeti forrás is.
Általában elmondható, hogy a régebbi korokban a legfontosabb ellenőrzési lehetőséget a hieroglifikus nyelvemlékek jelentik, ezek megmutatják, hogy milyen területeken és időszakokban használták a magyar nyelvet. Örvendetes, hogy ma már - a javaslatomra, bár a nevemet elhallgatva - nyelvemléknek tekintik a rovásírással írt szövegeket is. Ilyen a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka felirata is, amit a Magyarságkutató Intézet és az ELTE szakemberei már nyelvemlékként kezelnek. Igaz, helyesen elolvasniuk még nem sikerült.
Érteni véljük persze a genetikusok dilemmáját. A honfoglaló magyarság (mint minden nagy történelemmel rendelkező nép) nem egyetlen genomot képviselt, hanem többet és ezt konstatálva késztetést éreztek valamiféle nyelvi következtetések levonására is.
Azonban arra is illene késztetést érezniük, hogy a nyelvre vonatkozó következtetéseiket ne genetikai adatokra építsék (mert a gének nem rögzítik a nyelvet), hanem a hieroglifikus nyelvemlékekre, amelyek százszámra hevernek hasznosítás nélkül a múzeumok polcain.
(4) A hunok által hátrahagyott hieroglifikus szövegek egyértelműen magyarul szólalnak meg, ezért a hunok magyar nyelvhasználata nem kérdőjelezhető meg.
Ez a körülmény a nyest.hu kérdésére is választ ad. Ők ugyanis azt kérdezték, hogy "a hun származású Árpád-házi király miért a magyarul beszélőket kerestette Keleten?" Kézenfekvő a válasz: azért, mert a hunok és a magyarok egy és azonos, magyarul beszélő nép voltak. Ezt jól tudta a hun származású Árpád-házi uralkodó és ez ennek megfelelően, helyesen maradt fent a magyar történeti hagyományban is. Azaz a honfoglalók hunok felé vezető genetikai kapcsolata, amit a genetikusok újabban feltártak, igazolja a hun‒magyar krónikás hagyományt. Egyúttal leleplezi a finnugristák évszázados, a magyar történeti hagyomány hitelének aláásását célzó erőlködését.
(5) A nyest.hu cikkének - mint az az eddigiek alapján várható volt - már a címe sem korrekt, mert azt sugallja, mintha a hun és az ugor oldal két egymással szembeállítható eredeztetést jelentene. Valóban sok megtévesztett gondolja, hogy az ugor elnevezés a finnugor és obi-ugor rokonságot képviseli, pedig nem ez a helyzet. Az ugor (vagy ogur) népnév a hun-magyar népesség egyik ősi megnevezése, ezért az ugor/ogur és a hun név egymással való szembeállítása csak a finnugrista téveszmerendszer tünete. (Jordanes szerint az onogur és a szabír az igazi hunok utódainak a neve). A chantikra és a manysikra csupán a finnugristák ragasztották az ugor nevet, holott a történelemben őket sohasem nevezték ugoroknak.
Irodalom
Bíborbanszületett Konstantín (VII. Konstantín, Constantinus Porphyrogenitus): A birodalom kormányzása
Klíma László - Németh Endre: Hun‒ugor géntangó (nyest.hu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban
Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek
Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: Jordanes Getikája Kiss Magdolna ferdítésében
Varga Géza
Video a szállásról és környezetéről
Cserépmadár szállás (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) egy hangulatos őrségi szállás
Csinyálóház (2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy) különleges szépségű őrségi szállás
Őrségi látnivalók