2021. április 30., péntek

A Csinyálóház új fürdőszobája

Tavaly szeptember 1-én kezdtük el a rekonstrukciót. A régi fürdőszoba is működött, de a Kormány által finanszírozott és a szálláshelyek támogatására szánt összegből a család a fürdőszoba felújítását szavazta meg. Az volt a közvélekedés, hogy a régi csempe stílusa egy lakótelephez méltó. Elfogytak addigra a tartalék csempék is az utolsó vízvezeték-javítás során s akkor is az egyik vállalkozó kedvű fiam rakta fel a maradékot a falra. S ha a vendégek még nem is, de mi már észrevettük a csempézés pontatlanságait. Ez a csempézésre vonatkozó kritika tehát igaz volt, de ettől még maradhatott volna - szerintem. A család azonban leszavazott. Nálunk ugyanis - sajnos - demokrácia van a családban, ezért csak azt csináljuk meg, amivel mindenki egyetért. Én ugyan jobban örülnék egy felvilágosult családfő által dominált önkényuralomnak, de ez az élet nem kívánságműsor. Nos, az alábbi fényképek megmutatják, mire futotta a demokráciánkból. Bővítettük valamelyest a fürdőszoba területét és a cserépkályha helyett elektromos padlófűtést raktunk az új padlólap alá. Néhányszor már kipróbáltuk és nagyon meg vagyunk elégedve vele. A villanyszámlát majd csak később fogjuk megkapni. Egyelőre takarékoskodunk a napelem beszerzése végett, hogy ne sápadjunk bele a számlákba. A MÜPA liftjében lévő csempézés nyűgözött le (aki arra jár, feltétlenül nézze meg!). Az szinte természetes, hogy olyan, vagy közel hasonló csempét nem lehetett kapni. Egyébként is, a csempék megvásárlására csak egy napunk volt, korlátozó hatású volt a költségkeretünk is, a burkoló meg csak néha csinálta azt, amiben megegyeztünk, A vírus miatt ugyanis nem nagyon tartózkodhattunk vele egy helyiségben, ami megnehezítette az ellenőrzést és az irányítást. Az aranyozott keretű tükröt az ecserin vettük meg, külön ízléstelennek gondolom, ami nem illik egy parasztportára, de - tulajdonképpen - a fürdőszoba eleve nem volt szokás a parasztportákon. Ezért a végeredményt én is érdeklődéssel figyelem és az értékelésekre kíváncsi vagyok. A szállásépület további részletei a honlapon tekinthetők meg: www.csinyalohaz.hu



1. ábra. Ezek a szép polcok DI nyugdíjas asztalos utolsó alkotásai, sajnos a koronavírus megakadályozta őt a további munkában, hálával és szeretettel emlékezünk rá, Isten nyugosztalja!




2. Ábra. Ebből szögből én is látszom, amire nem törekedtem, de talán megbocsátható




3. ábra. Itt majd zuhanyozni fognak néhányan, ha a vendégcsalogató terveink megvalósulnak és feltesszük a még hiányzó zuhanyfüggönyt




4. ábra. Itt viszont egyebet ...



5. ábra. A bal oldali épület a Csinyálóház, amelynek a földszintjén lévő fürdőszobáról készültek a fenti fényképek, a jobb oldalon pedig a Cserépmadár szállás épületének vége látszik



Az alább következő további fényképek a portán lévő másik épületünk, a Cserépmadár szállás fürdőszobáiba és előterébe engednek bepillantást. www.cserepmadar.hu












2021. április 29., csütörtök

Sófalvi András könyvismertetője Benkő Elek: A Középkori Székelyföld c. munkájáról

Benkő Elek régész A Középkori Székelyföld címet viselő kétkötetes dolgozata 2012-ben jelent meg Budapesten. Erről számol be Sófalvi András a kolozsvári Erdélyi Múzeum 2013/4. füzetében és az academia.edu hasábjain. 



1. A Kolozsvárott megjelenő Erdélyi Múzeum címlapjának részlete


A Benkő Elek minden részletében nagy jelentőségű és közfigyelemre méltán számot tartó dolgozatából a bennünket elsősorban érdeklő rovológiai vonatkozásokat Sófalvi András így foglalja össze:

"A „székely írás” emlékeit összefoglaló alfejezetben, a magyar szaknyelvben általában rovásírásként emlegetett feliratokat illetően Benkő Elek azon kutatók véleményét osztja, akik ennek elsajátítása és kialakítása és a székelyek korai története között összefüggést látnak. Székelyföldről vagy Erdélyből nem ismertek a székelyek beköltözése előtti rovásfeliratok. A székely írás a nyugati török rovásírások családjába tartozik, valószínűleg a magyar nyelv igényei szerint adaptált kialakításában a kelet-európai rovásírások és bizonyos balkáni kapcsolatok fontos szerepet játszhattak, és az egyre gyarapodó emlékek ismeretében biztosan állítható, hogy már az Árpád-korban létező írás volt. A legnagyobb számban Udvarhelyszékről előkerülő rovásfeliratok ténye arra utalhat, hogy a telegdi székelyek előtörténete valamiben különbözhet a székelyek többi csoportjától. Az írás használóinak körét elemezve Benkő Elek hangsúlyozza, hogy ez, akárcsak egy latin betűs írás, elsősorban az értelmiség sajátja volt."

A jelen cikk alábbi fejezeteiben ezekre a gondolatokra válaszolok, feltételezve, hogy a recenzor hűen foglalta össze Benkő Elek álláspontját és így a válaszom a szerző álláspontjára reflektál. A pandémia viszonyai közepette - sajnos - nem jutok hozzá az eredeti műhöz.


A székely írás elnevezése

Benkő Elek azon kutatók közé tartozik, akik a nemzeti ősírásunkra a székely írás elnevezés alkalmazását tartják helyesnek. Valóban ez a pontos és alkalmas megnevezés, amit a recenzor által szívesebben használt rovásírás kifejezéssel nem kellene háttérbe szorítani, amint indokolatlan a székely írás Sófalvi András általi idézőjelbe tétele is. A rovásírás szó egyébként méltán népszerű, mert rokonszenves politikai hozzáállást sejtet és így felhasználható bizonyos irodalmi hatások elérésére, ugyanakkor azonban a tudományos igénytelenség jelzője is. Megfelelt annak az évszázados nemzet- és tudományellenes törekvésnek, amelyik a székely írás kutatásának elhanyagolását tartotta volna természetesnek (1). Ez az irányzat minden komoly alap nélkül "rovásírások" címszó alatt egybemosta a sztyeppi népek írásait és minden alap nélkül, sőt a hun-székely írás elsőbbségét bizonyító érvek dacára az ótürk írások leszármazottjának tekintette a székely írást.



2/a. ábra. Az apahidai hun kincseken egy sor hieroglifikus magyar mondat olvasható a székely írás jeleinek előzményével, a magyar hieroglif írással, ám ezt a tényt az akadémikus "tudomány" nem hasznosítja


2/b. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulája egy sor hieroglifikus mondatot rögzít a székely jelek előzményével, ám az akadémikus "tudomány" ezekről sem hajlandó tudomást venni



A székely írás és a székelyek korai története

Benkő Elek azon kutatók véleményét osztja, akik az írás elsajátítása és kialakítása, valamint a székelyek korai története között összefüggést látnak - írja a recenzor. Ilyen összefüggés valóban létezik, hiszen mind a székelység, mind a székely írás hun-szkíta eredetű s ennek feltárása nélkül a székely írás eredete nem tisztázható. Őszinte örömünkre szolgál, hogy - amennyire a recenzión átviláglik - Benkő Elek is így, székely tudóshoz méltóan tiszteli a hagyományt, ám az írás eredetét illetően másként ítélhet.

"A középkori történeti kútfők áttekintése során Benkő Elek a székelyek elő- és utóvédszerepkörében nem lát elegendő bizonyítékot csatlakozott státusukra. A továbbiakban az elbeszélő források alapján a hun-történet, a Csaba-monda, Csigle mezeje kérdéseket boncolgatja a források és a szakirodalom ismerében. A középkori krónikaírók és historikusok székelyekről szóló történeteinek azon részleteit emeli ki, amelyek a székelyeket úgymond a legkorábbi magyaroknak tartják, akiket Árpád honfoglalói már itt találtak a Kárpát-medencében." - írja Sófalvi András. 

Benkő Elek kitér szűkebb hazám, az Őrség és a székelyek kapcsolatára. Ez azért is érdekes, mert a veleméri Sindümúzeumban tartott tárlatvezetéseim során a székely írás jeleinek őrségi megfelelőit mutathatom fel (3. ábra). A látogatóim gyakran meg is kérdezik, hogy mi igaz a székelyek ide, vagy az őrségiek odatelepítéséből. 



3. ábra. Szentgyörgyvölgyi (őrségi) cserépedény a hasán körben ismétlődő Négy jó (mai magyarsággal: Négy folyó) mondatokkal


Néhány évvel ezelőtt az Őriszentpéteri Önkormányzat ünnepséget rendezett a székelyekkel való rokonság felemlegetésére és ennek keretében Zágorhidi Czigány Balázs őrségi történész vagy másfél órán keresztül beszélt a székelyek és az őrségiek közelebbi rokonságáról. Már nem emlékszem, hogy szerinte honnan hová telepítették a népeket, de nem is fontos, mert a végén a tényeknek megfelelve kénytelen volt egy félmondatban elismerni, hogy a feltételezett Árpád-kori áttelepítésekről semmiféle bizonyíték nincs. 


4. ábra. A tusnádi Vártető egy hun kori erőd területe volt, ahol ma is megtalálható sziklába vésve a Sar ős ten (mai magyarsággalé: Úristen) ligatúra és mellette a hun dinasztia egyik tagjának (az egyik Csaba királyfinak, a szabír dinasztia egyik tagjának) az Orion csillagképet ábrázoló nemzetségjele 


A recenzió így ismerteti Benkő Elek álláspontját: "Nyugaton Zala és Vas megyében, az Őrség és az Őrvidék nyelvjárása és az erdélyi székelynyelvi jellegzetességek rokonsága régóta közismert. E területekről számos adat van Árpád-kori őrökre és lövőkre, de e sajátos jogállású, határvédelemmel foglalkozó csoportok és a székelyek közé nem lehet egyenlőségjelet tenni." 

Amihez azt kell hozzátenni, hogy nincs is külön székely nyelvjárás. Ezzel szemben a székelység több különböző (pl. ő-ző, vagy í-ző stb.) nyelvjárási szigetre tagozódik, amelyek mindegyikének van megfelelője az anyaország egyik, vagy másik szegletében. A nyelvi kapcsolatok tehát nem magyarázhatók úgy, mintha a székelyeket az anyaország valamelyik pontjáról (egyetlen helyéről) telepítették volna Erdélybe. Ám ezek a kapcsolatok magyarázhatók a krónikáinkban rögzített hagyomány alapján, miszerint Attila halála után a menekülő hunok egy része maradt hátra Csiglemezőn (azaz a Csíki medencében?). Ha a menekülők a Kárpát-medence több nyugatabbi területéről származtak, akkor érthető, hogy a székely nyelvi sajátosságok miért mutatnak az anyaország különböző pontjaira. Ez a magyarázat egyúttal azt is feltételezi, hogy az anyaországban is megmaradt a hun (avar) lakosság jó része, amely a kiinduló területeken is máig megőrizte a nyelvi sajátosságait. 



5. ábra. A szalacsi X. századi gyűrű szimmetrikus Dana sar (mai magyarsággal: Dana úr) mondata, a szalacsi állomás az erdélyi sóvidék és a Felső-Tisza vidéki uralmi központ közötti sóutat biztosította


Ezt a képet erősíti, hogy a székely írással rokon jelek nem csak az Őrségben (3. ábra), hanem az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók a népi, uralmi és vallási jelhasználatban.

A recenzió azt írja, hogy Benkő Elek szerint a "Székelyföldről vagy Erdélyből nem ismertek a székelyek beköltözése előtti rovásfeliratok". Pedig régészként bizonyára jól ismeri az apahidai hun leleteket (2. ábra), amelyeken a székely írás szójeleket alkalmazó előzménye megtalálható - csak nem tudja elolvasni őket, mert a drágakőből formált szójelek elolvasására az akadémikus körön belül eddig nem volt példa, a kitekintés pedig kiátkozás terhe mellett tiltva lehet. 

Hun kori erőd területén maradt meg a tusnádi Vártető sziklába vésett jelsora, amelyből kettőt közöltem korábban (4. ábra). 

Nem csak hun, hanem későbbi hieroglifikus szövegeket is ismerünk. Ilyen a szalacsi 10. századi gyűrű is (5. ábra). A Felső-Tisza vidéki honfoglalás kori leleteken több, magyarul elolvasható hieroglifikus mondat található (6. ábra), ami azt jelenti, hogy a szalacsi sóútat olyanok használták, akik ismerték a székely írás honfoglalás kori változatát. A sót pedig a Székelyföldön bányászták.

Benkő Elek újabb keletű állításával ellentétben (2) a székely írás nem tartozik a nyugati ótürk írások családjába. Ez az évszázada hangoztatott akadémikus hipotézis sohasem lett alátámasztva, miközben több ok miatt cáfolható. Például a magyarul elolvasható hun és avar hieroglifikus szövegek létével, amelyekről az akadémikus "tudomány" ugyan - tudományon kívüli okok miatt - nem hajlandó tudni, de azért ezek léteznek (2. ábra).

A mai székelyföldi és környékbeli népi és vallási hieroglifikus emlékek (lásd a csíkszenttamási templomtorony és a szabófalvi hímes tojás jeleit az irodalomjegyzékben lévő linkek segítségével!) is ezer szállal kötődnek a szkíta és a hun kor jelhasználatához. Ha az akadémikus kutatók ezek körét is adatnak tekintenék, akkor nyilvánvalóvá válna, hogy a székely írás hun-szkíta eredetű, ahogyan azt még az 1500-as évek magyar értelmisége (pl. Thelegdi János) tudta. És ez valóban összefügg a székelység hun eredetével is.  



6. ábra. A rakamazi turulos korongon elolvasható a jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos úristen) mondat, lehetséges, hogy a korong tulajdonosa többször is megjárta a szalacsi sóutat az erdélyi sóbányák és a Tisza között



Benkő Elek szerint "a székely írás ... kialakításában a kelet-európai rovásírások és bizonyos balkáni kapcsolatok fontos szerepet játszhattak". Ez a nézete Róna-Tas András újabb felismeréseire is támaszkodhat, aki egy közelebbről meg nem határozott, hipotetikus óbalkáni írásból próbálta meg származtatni a székely írást. A professzor úr ugyanis felfigyelt egy fontos adatra, ám abból nem a megfelelő következtetést volnta le. Arra lett figyelmes, hogy a glagolita írásban, amelyet a görög írásból szokás eredeztetni, a körbe zárt kereszt alakú jel a székelyhez hasonlóan az "f" hang jele, holott a görögben még a "th" jele volt. Róna-Tas András gondolatmenete szerint léteznie kellett egy olyan óbalkáni írásnak, amelyben ez a körbe zárt kereszt alakú jel az "f" hangot rögzítette. Feltevése szerint ebből az ismeretlen óbalkáni írásból a galagolita írásba is, meg a székely írásba is átkerülhetett ez a jel "f" hangértékben. Ehhez a gondolatmenethez talált néhány földrajzi és személynevet is, amelyek görög változatában még "th" szerepel, de a Duna-Pontusz térségben már "f" van a helyén (azt már csak én teszem hozzá, hogy ebben az időszakban jobbára avarhun fennhatóság alá tartozott ez a térség). Ez egy zseniális megfigyelés volt a professzor úr részéről, ám a belőle levonható következtetést a helyére kell tennem. 

Ugyanis ez a hipotetikus óbalkáni írás a hunok írása volt, akik Attila halála után évszázadokig éltek az Al-Duna mindkét partján és a Pontusz vidékén. A magyar krónikákban is fennmaradt, hogy a csabamagyara nép kiköltözött Thesszaloniki vidékére - ami persze csak az egyik balkáni betelepülése volt az avarhunoknak. Ebben az óbalkáni hun írásban a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukció alapján a körbe zárt kereszt az "f" hangot jelölhette. Ugyanis ez a körbe zárt kereszt alakú jel a kínai írásban a "föld" szójele, az asztrológusoknak az ókor óta ismert jelrendszerében pedig szintén a "Föld" jele. A Föld szó csak a magyar nyelvben kezdődik "f" hanggal, amiből következően a hunok magyarul beszéltek és az óbalkáni hun írásból (azaz a magyar hieroglif írásból) keletkezett a ma ismert székely írás. Ez az óbalkáni hun írás olyan erős hatást gyakorolt a hun területeken élőkre, hogy a Duna-Pontusz területén a körbe zárt kereszt alakú jelet nem a korábbi görögös "th", hanem a hun "f" jeleként használták s így került át a glagolita, meg a székely írásba is. Róna-Tas András nem tudott egyetlen létező írásemléket sem felmutatni az általa feltételezett óbalkáni írás köréből. Véle szemben az avarhunok írásemlékei léteznek ugyanezen a Duna-Pontuszi területen. Ezen óbalkáni (valójában avarhun hieroglifikus) írás egyik fennmaradt emléke látható a 9. ábrán.



Jegyzetek

(1) Éppen az Erdélyi Múzeum hasábjain jelenhetett meg 1996-ban Sándor Klára hírhedt dolgozata, a A székely írás megíratlan története(i?), amelyben a következőket írja: 

"A székely rovásírás mai helyzetét mindenekelőtt az jellemzi, hogy nem tudunk mit kezdeni vele: sem az írásrendszerrel magával, sem a kutatásával. Minden alapvető kérdés tisztázatlan: az írás neve, eredete, önálló története; hogy hány emléke van és melyek ezek; hogy kik használták és milyen célra; az előző kérdések megválaszolatlansága miatt nem világos, hogy mi a helye a magyar művelődéstörténetben – és az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni."

Politika- és tudománytörténeti jelentőségű szégyenfoltja e néhány szó a folyóiratnak, a szerzőnek és magának a korszaknak is, amelyben megjelenhetett. Ideje lenne túllépni ezen a magyar- és tudományellenes alapálláson, mert akadályozza napjainkban is a székely írás eredetével kapcsolatos kutatásokat és a már elért kutatási eredmények hasznosítását. Nem csak azt kell eldönteni és vállalni, hogy a székely írás eredetének kutatása szükséges és általában az írás minél pontosabb leírása elengedhetetlen követelmény az akadémikus tudomány számára is, hanem módszertani kérdésekben is előre kellene végre lépni. 


7. ábra. Tomka Gábor és Fehér Bence szerint ezen a leleten egy "rontott latin M" látható s ezt a valótlanságot tudomány gyanánt adják elő a tágranyílt szemű publikumnak


Milyen módszertani kérdésekről van szó? Például meg kellene szüntetni a "tudományos konszenzus" napi gyakorlatát meghatározó kettős mércét: a figyelembe vehető adatok és érvek körét, a tudományos vita módszerét illetően. A jelenlegi gyakorlat ugyanis a tények elhallgatását és letagadását eredményezi, ami Benkő Elek egyébként nagyszerű könyvében is tettenérhető abban, hogy nem említi a székely írás szójeleket alkalmazó (hieroglifikus) változatának előfordulásait (pl. 2. ábra). 

Egyrészt mindannyian tudjuk, vagy tudnunk kellene, hogy a tudományos vitában a megismételhetőség dönt, azaz a kritikusnak meg kell ismernie az értékelendő állítást s annak adatain és meggondolásain végigmenve, azokat tudományos igényű további adatokkal és érvekkel cáfolva/alátámasztva és/vagy kiegészítve kell/lehet azt értékelni. Ez az elvi tisztaságú eljárás azonban legjobb esetben is csak a tankönyvekben jelenik meg, a "tudományos konszenzus" gyakorlatában szó sincs ilyesmiről. Ha egy megfelelőnek gondolt képzettségű és beosztású "szakember" állást foglalt egy kérdésben, akkor azt ellenőrzés nélkül ismételgeti fű, fa, virág, ügyet sem vetve a legkézenfekvőbb ellenvéleményekre és tényekre sem (tehát nem a tudományos érvek léte, vagy hiánya, hanem a tekintélytisztelet dönt, ami a tudományos módszer megcsúfolása). Különösen akkor könnyű az ilyesfajta döntés egyes "szakemberek" számára, ha százéves prekoncepciók ismételgetéséről van szó. 

Elborzasztó példája ennek az eljárásnak az általam múzeumi letétbe helyezett budapesti késő középkori jelvény esete. Ezt kezdetben hun, vagy hun kori emlékként határozták meg a régészek, ezért a rajta lévő, magyarul elolvasható mondat azt a rémületes lehetőséget vetette fel a múzeológusok számára, hogy a hunok magyarul beszéltek. Ezért(?) a lelet jeleket hordozó felületét a Magyar Nemzeti Múzeumban restaurálás ürügyével előbb gondosan lereszelték, majd a rajta lévő rovásjelek maradékáról "tudományos szakvéleményt" készítettek, mindjárt kettőt is. Előbb Tomka Péter hun koros régész a három rovásjelből a maradék kettővel foglalkozván, azt latin AK monogramnak határozta meg. Később a fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes a feje tetejére állította ugyanazokat a jeleket és "rontott latin M"-nek minősítette őket (2. ábra). A Magyarságkutató Intézet írástörténésze, Fehér Bence ez utóbbi "eredményt" minden ellenőrzés nélkül átvette és közölte az Intézet kiadványában, sőt még azt a valótlanságot is hozzátette, hogy ennek a szövegnek rovásjelekkel való olvasata nincs, pedig azt több alkalommal is közzétettem (8. ábra) s közülük az utóbbit személyesen adtam át Tomka Gábornak is, meg Fehér Bencének is (8/b. ábra).  


8/a. ábra. A két nyelven, összesen 5 kiadásban megjelent fenti kötetben is közreadtam a rovásszöveg olvasatát, amit Tomka Gábor elhallgatott, Fehér Bence pedig letagadott




8/b. ábra. A Tomka Gábornak és Fehér Bencének is átadott kötetem, amelyben szerepel a budapesti hun/későközépkori jelvény olvasata, ám azt nem említették, vagy letagadták


(2) Benkő Elek 1994-ben még nem tudta, hogy milyen eredetű a székely írás. Mivel azóta semmilyen új adat, vagy megfontolás nem merült fel, amiből tudni lehetne, hogy a székely írás a nyugati türk írások családjába tartozna, ezért csak tudományon kívüli érvek indokolhatták ezt a véleményváltozását. 



9. ábra. Az Al-Duna vidéki hunok által készített sucidava típusú avar csat Hódmezővásárhely lelőhelyről a hieroglifikus Nagyságos Dana mondattal (Erdélyben ma is használják a Dana istennevet a Dana verjen meg! mondásban)


Irodalom

Benkő Elek: A ​középkori Székelyföld I-II., MTA BTK Régészeti Intézet, Budapest, 2012., 864 oldal, ISBN: 9789639627475

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?)

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Szabófalvi hímes tojás hieroglifákkal

Varga Géza: A csíkszenttamási templom hieroglifikus és szimmetrikus Jóisten mondata

Varga Géza: A független székely állam hun kori jelképei a tusnádi Vártetőn 

Varga Géza: A székely településtörténet és a magyar hieroglif írás



2021. április 26., hétfő

Szabófalvi hímes tojás hieroglifákkal

 E cikkben egy, a moldvai Szabófalván készített szép hímes tojás jeleit olvasom el (1. ábra). 




1. ábra. A szabófalvi hímes tojás (középen), a tojás és Dana hieroglifái (balra, fentről lefele) és a hieroglifáknak megfelelő székely "j" és "d" rovásbetűk (jobbra)



A hímes tojás világmodellje

A hímes tojáson egy világmodell látható, amelyet körben kell olvasni és a Jóságos Dana mondat ismétlődik rajta. Amennyiben a körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifát is kiolvassuk, akkor a Jóságos Dana földje mondatot kapjuk.

A világmodell közepén az istent jelölő kereszt alakú Dana hieroglifa látható. Ezt az istennevet az egyik erdélyi kutatóutamon ma is használatosnak mondták az adatközlő csíkiek a Dana verjen meg! mondásban.  

A világmodell negyedeibe a négy szent folyóra utaló  "folyó" hieroglifát rajzolták. A kőkori eredetű ősvallási világszemlélet szerint a szent folyók a vizüket a Tejútból kapják. Ebből következően a folyók azonosak az égbe vezető úttal.


A szabófalvi jelek előfordulása a szkítáknál 

2. ábra, Kelermeszi szkíta világmodell, amelynek szintén a közepén van az istent jelképező kereszt (vagy - a lelet forgatásától függően - X), amely a kör alakú kerettel együtt Föld jelként is értékelhető



3. ábra. A tápiószentmártoni szarvas farán szintén megtaláljuk a kacskaringó alakú  "folyó" szójelet azzal kapcsolatban, hogy a csodálatos szarvasünő egy gázlón, varázserejű vízen csalja át az üldözőit



A bemutatott példák (1., 2. és 3. ábra) alapján a szabófalvi hímes tojás jeleit korábban használták a szkíták, majd azok megjelentek a székely írásban is.


Irodalom

Varga Géza: Hímes tojások jelei


2021. április 25., vasárnap

A csíkszenttamási templom hieroglifikus és szimmetrikus Jóisten mondata

Boros Zsolt hívta fel a figyelmemet a Dr. Fodor István által készített alábbi fényképekre a nemrég felújított csíkszenttamási templom elolvasható vakolatdíszéről, amiért itt is köszönetet mondok mindkettőjüknek. Szíkszenttamás önálló község Hargita megyében, Csíkszeredától 22 km-re. Várfallal övezett XV. századi gótikus templomát 1725-ben lebontották, csak egy csonkatorony maradt belőle a településtől 2 kilométerre. Az alábbi képeken látható, erődfallal kerített barokk temploma 1778-ban épült, amelybe a lebontott templom több műkincsét átmentették. 2015 ben volt a barokk templom tornyának felújítása, ekkor levakarták róla a fehér festéket és előkerültek a képeken látható rajzolatok.


1. ábra. A csíkszenttamási templom tornyának egyik vakolatdísze, szimmetrikus mondatjele, amelyben a kacskaringó a szójele, a tulipán pedig az Isten hieroglifa, a kettő együtt Jóisten, a boltívszerű növényi ornamentika talán az ég boltozatát idézi




2. ábra. A csíkszenttamási templom, a magasabb falmezők sarkaiban a kacskaringó alakú "folyó" hieroglifák az Éden négy szent folyójának a jelképei


Azt, hogy a magyar népi tulipán jelszerű és Isten alakban elolvasható, több hieroglifikus ábrázolásból tudjuk. Legvilágosabb bizonyítéka ennek az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában olvasható tulipánszerű Egy Isten mondatjel (3. ábra).




3. ábra. Az énlakai unitárius templom bilingvise (kétféle írással írt azonos értelmű szövege), a jobb felső sarokban a tulipánhoz hasonló, szójelekből álló Egy isten mondatjel, az alsó sorban a betűző írásmóddal írt Egy az Isten mondat

 
A szkíták, hunok, avarok és a honfoglalók által ránk hagyott hieroglifikus mondatok között akad szimmetrikus, ezért ez a csíkszenttamási írásmutatvány nem példa nélküli. Természetesen a szkíták, hunok, avarok és honfoglalók is a székely jeleket (a székely jelek előképeit) használták, csak még nem egyetlen hangot, hanem szavakat jelöltek velük. Azt bizonyítja ez a szép csíkszenttamási párhuzam, hogy a sztyeppi eleink által gyakorolt ősvallási kötődésű íráskultúra utat talált a keresztény jelképek közé és a régi templomaink elolvasható díszítésében napjainkig megmaradt. Az alábbi példák a szkíta hagyatékból kerültek elő és jól illusztrálják a szimmetrikus mondatok lehetséges elolvasási módját (4. ábra).



4/a. ábra. Paziriki szkíta csodalény elolvasható hieroglifikus díszítéssel




4/b. ábra. A paziriki szimmetrikus Nagyságos Lyukó mondat (Lyukó a napisten egyik neve a hunoknál és az avaroknál is)




4/c. ábra. A paziriki szimmetrikus Nagyságos Ak mondat (mai magyarsággal kb. Nagyságos Heraklész, vagy Nagyságos patak - ami a fiúistennel azonosnak gondolt Tejút tiszteletére utal)



A 3. és 4. ábrán látható székely és szkíta példák érthetővé és elolvashatóvá teszik a csíkszenttamási templom vakolatdíszét is. Azt is illusztrálja ez a csíkszenttamási szimmetrikus mondat, hogy a magyar hieroglif írás valaha élt alkalmazói kifejezetten törekedtek díszes írásemlékek készítésére, mert a magasztos mondanivalóhoz ez az emelkedett megjelenés volt méltó. 



5. ábra. Minuszinszki kultúra (szkíták) Kr. e. V-III. szd, két darab kacskaringó alakú   "folyó" hieroglifával díszített oroszlán, ennek a jelnek a valamivel fiatalabb leszármazottja látható a csíkszenttamási templomtornyon



6. ábra. A Kr. e. VI. századi szkíta tulipán a Pazirik kultúra emléke, szintén Isten olvasatú volt




7. ábra. Krími szkíta korona az Isten olvasatú tulipánnal


2021. április 23., péntek

Veresegyház-Göbölyös Árpád-kori rovásírásos gyűrűjének olvasata

 

Péntek Attila "független kutató" (1) ismertette a 2009 tavaszán egy geológiai terepbejárás során előkerült ezüstgyűrű (1. ábra) feliratát a Rovásfeliratos szalaggyűrű Veresegyház-Göbölyös lelőhelyről c. dolgozatában, amely az academia.edu hasábjain jelent meg 2021-ben. Köszönet illeti a lelet közreadásáért.



1. ábra. A Veresegyháza-Göbölyös lelőhelyen fellelt ezüstgyűrű rovásfelirata (Varga Géza rajza)


"Úgy gondoljuk" - írja Péntek Attila - "hogy a rendelkezésre álló hasonló rovásfeliratos gyűrűk ritkasága miatt érdeklődésre tarthat számot a lelet rövid ismertetése. Egyértelműen szeretnénk azonban nyomatékosítani, hogy nem áll szándékunkban sem a gyűrű  „rovásfeliratának” megfejtése, sem a rovásfeliratos gyűrűk kutatástörténeténeka „feliratok” különböző  rovásírás rendszerekre és nyelvekre alapozott megfejtési kisérleteinek ismertetése. 

Nem tudunk azonban maradéktalanul egyetérteni Vékony Gábor megállapításával, miszerint „A székely, illetve magyar rovásíráshoz szokás kapcsolni néhány Árpád-kori és későbbi régészeti tárgyon (többnyire gyűrűkön) feltűnő  jelcsoportokat, jeleket. Ezeknek a tárgyaknak a „feliratai” többnyire írásutánzatok, amelyek eredeti feliratos gyűrűket utánoznak: … ”. A gyűrűk feliratait görög, kufikus arab,latin mintájú írásutánzatoknak tekinti, majd azzal fejezi be a kérdés tárgyalását, hogy „Fentiekkel nem merítettük ki azoknak az emlékeknek a sorát, amelyeken írásutánzat található.” (VÉKONY 1987: 16-17).

A gyűrűk kérdését mindenképpen valamivel differenciáltabban kell kezelni még abban az esetben is, ha a gyűrűk feliratai valóban „csupán” írásutánzatok. A „rovás” gyűrűk esetében egy olyan kétségtelenül egyedülálló kultúrtörténeti  jelenségről van szó, amely
egy igen korai írásbeliségünkre utalhat. Vékony megállapításával kapcsolatban nem véletlenül jegyzi meg találóan Libisch Győ, hogy „sajnos az eredeti feliratokra nincsen elképzelése, - márpedig csak eredetiről lehet utánzatot készíteni.” (1995, 44)"

Megmosolyogtató, hogy a szakmailag agyonképzett Vékony Gábor állításának hamisságát most is a talpig dilettáns Libisch Győző leplezi le (2) s hogy erre az "önálló kutató" Péntek Attila, meg e sorok írója tesz még rá egy-egy lapáttal. Mert a sánta kutya effektus nem azoknak az akadémikus "tudósoknak" dolgozik, akik nem ismerik a székely írás eredetét, vagy kifejezetten nem szeretnének igazat mondani, ha róla szólnak. 


A differenciált megközelítés buktatói

A Péntek Attila által kívánt differenciáltabb elemzéshez kívánok hozzájárulni azzal, hogy a jeleket megpróbálom szójelekből alkotott ligatúrákként kezelni és elolvasni. Ha az akadémikus áltudomány évszázados próbálkozásainak az eredménye csak egy "írásutánzat", akkor ideje azzal a módszerrrel próbálkozni, amelyről ők hallani sem akarnak. 

Vékony Gábor és Libisch Győző ugyanis annak idején vállvetve akadályozták meg, hogy a budapesti késő-középkori jelvény rovásfelirata bekerüljön a tudományos világ látókörébe. Ezt a tárgyat akkor még több régészhez hasonlóan egy személyes beszélgetésünk során Vékony Gábor is hunnak, vagy hun korinak minősítette. Mivel egyetlen hangot jelölő betű és szójel egyaránt szerepel rajta, az alapos tárgyalása elvezethetett volna a székely írás eredetének differenciáltabb értelmezéséhez. Ez azonban sem Vékony Gábor, sem Libisch Győző számára nem lehetett igazán kívánatos, ezért még azt is megtiltották, hogy a társulati ülésen a lelet korpuszból való mellőzését kifogásoló szavaim jegyzőkönyvbe kerüljenek. Ugyanis az Ómagyar Kultúra Rovásszakosztálya, amelynek alapító tagja voltam, felhívást tett közzé, hogy az ismert írásemlékek adatainak összeadásával készítsünk egy rováskorpuszt. Én ezt a budapesti leletet küldtem be próbaképpen, de a magas vezetőség erkölcsileg is, meg szakmailag is megbukott. Vékony Gábor szerint ugyanis a székely írás a honfoglalás korában alakult ki, ezért egy hun kori rovásemlék felbukkanása nem volt kívánatos a számára. Ugyanígy vélekedhetett a Magyar Nemzeti Múzeum vezetése is, mert a később múzeumi letétbe helyezett tárgy felületét a Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr által vezetett múzeológus-csoport restaurálás ürügyével barbár módon lereszelte, majd Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a maradék rovásjeleket is letagadta róla (2. ábra). 


2/a. ábra. Ezeket a fejük tetejére állított rovásbetűket olvasta el Tomka Gábor főigazgató-helyettes "rontott latin M" betűként, amely meghatározást átvette tőle Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának vezetője is az akadémikus "tudomány" nagyobb dicsőségére



2/b. ábra. A budapesti késő középkori jelvényt (akkori nevén budapesti hun jelvényt) ebben a kötetben mutattam be az északi sarok olvasatával együtt, ám Fehér Bence legutóbb is azt állította, hogy az írásemléknek még nincs olvasata


Sajnos Péntek Attila is vékonygábori magasságokba emelkedik (az "írásutánzattal" vetekszik), amikor megkockáztatja, hogy "a gyűrű készítésénél nem is volt cél az értelmes, olvasható szöveg". Ha tudott dolog is, hogy a "tudományos konszenzus" a világosi fegyverletétel óta besenyők elől menekülő műveletlen hordaként kívánja leírni az Árpád vezette magyarságot és utódaikat, akkor az évszázados merjünk kicsik lenni agymosás ellenére is, mégis csak elborzasztó ez az analfabétizmust feltételező gondolat egy saját ősírással rendelkező nép esetében. Nyilvánvalóan csak arról van szó, hogy az akadémikus "tudomány" hazug prekoncepcióival nem egyeztethető össze, hogy eleink nemesfémbe vésték a legszentebb gondolataikat rögzítő ligatúrákat. 

Seregnyi magyar hieroglifikus szöveg elemzése után joggal merül fel, hogy ezen a gyűrűn is szójelekből alkotott ligatúrák sorakozhatnak. A gyűrűn 3*5 mm-es, téglalap alakú vonalkeretekben találhatók a hieroglifák (ősvallási jelentőségű szójelek). A gyűrű teljes feliratának elolvasását a ligatúrák felbontásának nem mindig kézenfekvő volta akadályozza. Az azonban első pillantásra is nyilvánvaló, hogy némelyik vonalkeretbe könnyen érthető magyar mondatot véstek ezzel a szövegtömörítési technikával (szójelekből alkotott ligatúrákkal). Hasonló mondatokkal már a sztyeppi régészeti leleteken is nagy számmal találkozunk. Az egyes keretekben önállóan használt jelmondatok lehetnek, ám az is lehetséges - a gyakran ismétlődő ragyog (ragyogj, ragyogott?) szó utal erre - hogy egy istenidéző szertartás szövegkönyvének elemeivel állunk szemben. 

A Kárpát-medencéből eddig mintegy 30 db. hasonló rovásírásos gyűrű került elő. "A sírba helyezett érmék mint sírmellékletek alapján a gyűrűk túlnyomó részben a 11. sz. utolsó harmadára, I. László korára keltezhetők." 


A gyűrű néhány részletének olvasata

A gyűrűn semmi sem jelzi, hogy hol kezdődik és hol végződik a szöveg. Ez esetleg úgy is értelmezhető, hogy egy körben olvasható ima egyenrangú mondatairól van szó. Az alábbi sorrendet Péntek Attilától vettem át, aki véletlenszerűen jelölte ki a szöveg kezdetét.

Egyetértünk a szerzővel, amikor hangsúlyozza "a gyűrűnek azt az egyéb publikált gyűrűk többségéhez viszonyítva egyedülálló sajátosságát, hogy látszólag összevont jelekből álló jelcsoportokat (ligatúrákat) is tartalmaz". Anikor azonban azt állítja, hogy "a ligatúrák meglétének jelensége a székely-magyar rovásirás sajátossága csupán", akkor a székely írás hibás elnevezésének használatán túl is téved, mert a sztyeppén Kínától a Kárpát-medencéig általános a ligatúrahasználat (6. és 7. ábra). 

Ellentmondásba keveredik, amikor megpróbálja típusba sorolni a székely írást: Szerinte "A székely-magyar rovásirás alfabetikus elveken jelöli a hangokat (minden hanghoz egy betűt rendel). Az egy-(néha többhangértékű) jeleket vegyesen is használták."  Amelyik írásrendszerben ugyanis többhangértékű jelek (helyesen: szó-, szótag- és mondatjelek) vannak, az nem alfabetikus. Helyesebb olyan szó- szótagoló, vagy (a jelek ősvallási kötődése miatt) hieroglifikus rendszerről beszélni, amelyiknek van egy kitűnő ábécéje is.

Jellegzetes dilettáns téveszmét közöl, amikor azt írja: "A balról jobbra tartó sorok esetében az írásjegyek függőlegesen tükrözöttek". Valójában nincs ilyen szabály.



3. ábra. Az ezüstgyűrű első két mondata (fent) és a keretbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "j", "r" és "nt/tn" rovásjelek (lent), az olvasat: Jó, ragyogó ten (mai magyarsággal: jóságos, ragyogó isten)




4. ábra. Az ezüstgyűrű négy mondata a szöveg közepéről (fent) és a keretekbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "b", "r", "ü", "sz", "ü", "r" és "R" rovásjelek (lent), az olvasat: Bél ragyog, ügy szár, ügy ragyog, Rá/ragyog (mai magyarsággal: Bél ragyog, a folyó úr, a folyó ragyog, Rá/ragyog



5. ábra. Az ezüstgyűrű három végső mondata (fent) és a keretekbe foglalt hieroglifák székely megfelelői, a "j", "ly", "j", "R", "R" rovásjelek (lent), az olvasat: jó Lyukó, jó ragyog, ragyog


Az olvasatnak van néhány kérdéses részlete. 

Ide tartozik a ligatúrák felbontása és az elemi jelek azonosítása is, mert ezeket talán másképpen is el lehet végezni. 

Ilyen a "kis r" és a "nagy R" használata is. Nyilván azért használják e rövid szövegen belül a két jelformát, mert nem pontosan ugyanazt a hangalakot rögzítik velük. S éppen az ezekből kiolvasható Rá, ragyogj, ragyog, ragyogott stb. lehetséges hangalakok sokfélesége indokol egy ilyen magyarázatot (eltérő olvasat  feltételezését). Sajnos, a szójelek nem rögzítik a szó pontos hangalakját, ezért további új hieroglifikus írásemlékek elemzésére és gondolatgazdag elemzőkre (3) lehet szükség a továbblépéshez. A múlt ugyan végérvényesen elveszett, de amit még fel lehet tárni a maradékaiból, annak megértésével próbálkoznunk kell.



6. ábra. A szójelekből összeállított szarmata ligatúra olvasata: Ragyogó Óg, a halál


7. ábra. Hun ligatúra, az olvasata: Dana magasságos isten köve


Jegyzetek

(1) A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa említi  független kutatóként Péntek Attilát. Így jelzik, hogy "a mi kutyánk kölykéről" van szó. A nem szakmabelieknek egyébként a dilettáns és az önjelölt jelzőt is ki lehet osztani - ahogy arra Sándor Klára és Fejes László gyakorlatában már akadt példa - különösen, ha rovológiai másként gondolkodókról esik szó

(2) Korábban Fehér Bence említett egy hasonló esetet, amit az alábbi irodalomjegyzékből elérhető cikkben részletezek.

(3) A gondolatgazdagságot a dilettánsok hibájaként szokás felhánytorgatni a "tudományos konszenzus" szalonjaiban. Pedig az ellenőrzött gondolatgazdagságra (ha úgy "szalonképesebb", akkor a kontrollált kreativitásra) szükség lenne ott, ahol csak "írásutánzatra" és "rontott latin M"-re telik.


Irodalom