A Masek Zsófia által leírt ócsai hun üst-töredék olvasata

Az academia.edu-n értesültem a hun lelet előkerüléséről a Masek Zsófia tollából származó Új szempontok a hun kori üstök kutatásához egy új lelet tükrében c. cikkből. A címben említett új lelet az ócsai hun üst-töredék, amelyet egy fémkeresős talált meg és adott le a szentendrei Ferenczy Múzeumnak. A kicsiny fémdarabon egy háromszög alakú hegy tetején van egy kör, ám ez a két jel az üstön fejjel lefelé lógott. A sztyeppi hieroglifikus írásemlékeken előfordul ez a feje tetejére állított jel-alkalmazás. Ezeket a "lefelé lógó" jeleket az Isten figyelmébe szánhatták, aki az edény közepén és tetején lévő pozícióból (vagy az égből) olvashatta azokat. A székely írás jeleit ismerők számára, a talpukra állítva, könnyen azonosíthatók ezek az edényen körbefutó, dísznek tűnő jelek. A háromszög alakú hegy a székely "s" betű, amely a sar "sarok, úr" szójelből alakult ki. A kör alakú jel a székely írás "ly" betűje, amely a napisten nevét rögzítő lyuk, Lyukó szójelből keletkezett az akrofónia során. Ezen az edényen még szójelként szolgál a két jel, vagyis az olvasatuk Lyukó sar, mai magyarsággal Lyukó úr. Ez azt jelentheti, hogy a hun üstben főtt áldozatot Lyukó napistennek szánták, akit gyakran emlegetnek a hun és avar hieroglifikus írásemlékek s akihez még a Bodrog-alsóbűi rovásírásos cserépfúvóka töredékén is fohászkodtak a honfoglalás korában élt kohászok. 

A hasonló jellegű szkíta, hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus nyelvemlékek tárgyalása és felhasználása időszerű feladata lenne a hazai régészetnek és persze a régészeket képző egyetemi oktatásnak is. A magyar hieroglif írás sajátosságait, mint például a "fejjel lefelé lógó", a ragozást nem jelölő, a változó írásirányú, szimmetrikus, díszes, sorvezetést nem ismerő, a fémből és drágakőből kialakított, antropomorf és zoomorf alakok, vagy növények rajzába illesztett jelek jelenségét megismerve elolvasható nyelvemlékek tömegéhez jut a kutatás. Ezek hiányában a magyar etnogenezisre vonatkozó tudós következtetések nem vehetők igazán komolyan, mert a nyelvet csak a nyelvemlékek bizonyíthatják hitelt érdemlően. 

1/a. ábra. Az ócsai hun üst-töredék az isteni nézőponthoz igazított "lelógó" hieroglifikus Lyukó sar, mai magyarsággal: Lyukó úr mondatjellel (középen), a Lyukó sar mondatjel a hétköznapi halandónak szánt nézetben (baloldalon) és a hun hieroglifáknak megfelelő székely "s" és "ly" rovásbetűk (jobbra)

1/b. ábra. Az ócsai hun üst-töredék a "lelógó", elolvasható, hieroglifikus Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondatjellel

2. ábra. A kismákfai V. századi óntálon így (egy régi szokás szerint a sar szójelet több vonallal is meghúzva) jelenik meg a Lyukó sar mondatjel

3. ábra. Ilyen lehetett az ócsai hun üst, amelynek egy elolvasott részlete előkerült (Masek Zsófia rekonstrukciója, amelyet az engedélyével adok közre s amelyért itt is köszönetet mondok)

A fentebb vizsgált üst-töredék (1/a. ábra) elolvashatósága és a magyar hieroglif írás emlékei által kínált tapasztalatok sora felbátorít bennünket a Masek Zsófia által tárgyalt hun üstökön lévő további két kisebb szöveg elolvasására is. A szokásos hieroglifikus írásemlékeken ugyanis rövid mondatok (ősvallási szlogenek) olvashatók és ugyanezt tapasztaljuk a hun üstökön is. E cikkben csak röviden jelzek néhány lehetséges további olvasatot, ami Masek Zsófia cikke kapcsán felmerül. 

4. ábra. A rádpusztai hun üst Nagy szár "nagyúr" olvasatú gombája a talpán áll és fentről lefelé olvasandó

- Az egyik rovológiai megjegyzés, hogy a hun üstök jellegzetes "gombás" díszítése, vagy inkább fogantyúja (3. és 4. ábra) is elolvasható Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) alakban. Kérdés, hogy a három gomba egyúttal alkot-e egy hármas halom alakú ország szójelet, az alattuk lévő vízszintes rés pedig tekinthető-e a székely írás "kis r" betűje megfelelőjének (ragyogó hieroglifának). Ha ezek szintén elolvasható jelek, akkor az ócsai rekonstruált hun üst (és általában a hasonló hun üstök) fülének olvasata: Nagyúr ragyogó országa. Ebből a mondatból a ragyogó ország jelzős szerkezet ismerős, mert előfordul a két apahidai hun turul nyakán is. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának nyakán pedig a Ragyogó, nagy ország mondat olvasható - azaz a hunok és avarok által szokásosan használt szövegről van szó.

5. ábra. A rádpusztai hun üstön ez a Lyukó szár "Lyukó úr" mondatjel szerepel az üst hasonló helyén és szintén "lefelé lógó" helyzetben (középen), a rádpusztai szár és Lyukó hieroglifák (balra, fentről lefelé), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "sz" és "ly" rovásbetűk (jobbra)

- A másik rovológiai megjegyzés, hogy a Masek Zsófia cikkében képen bemutatott rádpusztai hun üstön hasonló helyzetben nem az 1/a. ábrán látható Lyukó sar, hanem a véle rokon Lyukó szár mondatjel szerepel (5. ábra). Mindkét szövegváltozatnak Lyukó úr a mai magyar nyelven adható olvasata, mert a sar "sarok, úr" és a szár "növényi szár, úr" hieroglifa egyaránt visszaadható az úr szóval. A hegyet ábrázoló sar és az égig érő fa törzsét ábrázoló szár szójelek jelhasadással keletkeztek egy olyan hieroglifából, amely egy hegyen álló fát ábrázolt és - a hettita világoszlop tar/tár neve alapján - feltehetően tar/tár volt az eredeti hangalakja (6. ábra). A kiinduló (egyesített, hegyen álló fát ábrázoló) jel a jelhasadás ellenére továbbra is megmaradt és még a honfoglalás kori leleteken is gyakran előfordul.

6. ábra. A hegyen álló fát ábrázoló tar/tár(?) hangalakú és "Teremtő, szár, sarok"(?) jelentésű összetett hieroglifa a karosi honfoglalás kori tarsolylemezről (balra), valamint a jelhasadás és szóeleji hangváltozás után keletkezett két elemi jel: jobbra fent a fatörzset ábrázoló szár, alatta pedig a hegyet ábrázoló sar szójel (pontosabban a székely írás "sz" és "s" rovásbetűi)

Irodalom

Masek Zsófia: Új szempontok a hun kori üstök kutatásához egy új lelet tükrében, ALTUM CASTRUM 9. Hadak útján XXII. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXII. konferenciája, Visegrád, 2012. október 2–4., Dissertationes Archaeologicae Supplementum 2., ELTE, Budapest, 2018.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével

Varga Géza

www.cserepmadar.hu     www.csinyalohaz.hu

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

Istvánovics Eszter kedvéért újfent a jelszerű tulipánunkról

A neten kaptam a hírt egy kedves olvasómtól, hogy a Nyíregyházi Jósa András Múzeum honlapján közzétettek egy szép honfoglalás kori tulipánt egy - sajnos - oda nem illő magyarázattal. Rokonszenves és üdvözlendő kezdeményezés a Jósa András Múzeum részéről a közönségkapcsolatnak ez a korszerű formája, mert lehetőséget ad a vitatott kérdések megbeszélésével a tudomány előrelépésére is.

MÚZEUMI VILÁGNAP

HONFOGLALÁS KORI SZTORI V.

Tulipán-e a tulipán?

Ha lehetek ünneprontó: nem tulipán. Ismét egy ibrányi leletről van szó. Egy aranyozott ezüstöntvényről. Kétségtelen: tulipán alakú. De lehet-e az? Amit tudunk: a XVI. század elején a török hódítással ismerték meg az európaiak ezt a növényt. De akkor hogyan került a honfoglalás kori sírba?

Az ibrányi lelet egy csüngő. Mégpedig egy kaftánveret csüngő része. Ilyen kaftánveret a Bujon talált darab is. Csak kevéssé míves…

Az ibrányi „tulipánt” ugyancsak megbecsülhették. A szép kaftándísz eltörött, csak a csüngő része maradt. De ezt szívesen hordhatta még a honfoglaló hölgy.

Mi viszont tudjuk, látjuk, hogy ez a „tulipán” bizony lehorgasztotta a fejét. Nem tulipán, csak olyan mintha…

Dr. Istvánovics Eszter

régész-muzeológus

1. ábra. Az ibrányi, honfoglalás kori, Isten alakban elolvasható tulipánszerű ligatúra (balra) és a ligatúra elemeinek megfelelő székely ős és ten szójelek (jobbra, fentről lefele)

Kedves Istvánovics Eszter!

Nem kellene ünneprontónak lennie és egyszerre lelepleznie a saját szakmájának, meg a néprajzosoknak a tájékozatlanságát is rovológiai téren. Mi köznapi halandók, szeretnénk felnézni a "szakmára" és bízni abban, hogy amit írnak és mondanak, azt komolyan lehet venni. Ez most, sajnos, nem sikerült kegyednek, kedves Eszter!

2. ábra. Az énlakai unitárius templom bilingvise (kétféle írással írt azonos szövege), a jobb felső sarokban szójelekből alkotott ligatúra olvasható el Egy Isten (Egy + ős + ten) alakban, a bal alsó részen pedig betűzve az Egy az Isten mondat látható

Istvánovics Eszter is érzékeli az ellentmondást a szakirodalomban a tulipánkultusz holland eredetéről olvasható áltudományos nézet és a régészeti eredmény között: "Amit tudunk: a XVI. század elején a török hódítással ismerték meg az európaiak ezt a növényt. De akkor hogyan került a honfoglalás kori sírba?" A kérdésére régen megszületett már a válasz, miszerint a magyar tulipánkultusz szkíta-hun-magyar eredetű és sokkal régebbi a hollandoknál, csak a "szakma" nem hajlandó tudomást venni róla. Amíg azonban a régészet túl magasan hordja az orrát, addig nem lesz képes a sajátkezűleg kiásott hieroglifikus írásemlékek (köztük a tulipánszerűek) és ezzel a magyar etnogenezis helyes értékelésére.

3. ábra. Az avar nagyszentmiklósi kincs részlete (László Gyula rajza baloldalon)

Abban persze tökéletesen igaza van, hogy ez az ibrányi fémtulipán nem azonos a kerti, vagy mezei tulipánnal. Hiába ültetnénk el a legjobb kerti földbe és hiába is öntöznénk, az a fránya fémdarab nem indítana hajtásokat, nem hozna évről évre pompás színes virágokat, hanem maradna változatlan, amilyennek az ötvös megformálta és ahogyan a régész ásója kimozdította a földből. Ezt magyarázni és bizonygatni sem kell. Mindenki tudja, hogy ez "csak" egy aranyozott ezüstdarab, ami olyan formájú, mintha tulipán lenne. Nem élethű, hanem jelszerű.

A hasonló régészeti leleteken olyannyira meghatározhatatlan a növény pontos botanikai besorolása (a tulipánnak is több alfaja van), hogy némelyik változatát anjou liliomnak becézik, mert nem a botanikai pontosság volt az ábrázolás eredeti célja. Nem a tulipán fényképszerű visszadása volt a fontos, hanem az égig érő fával azonos isten jelek általi felidézése (a tulipán ugyanis az égig érő fával azonos isten elolvasható jelképe). Ezért valóban nem növény (tehát nem tulipán), hanem annak aranyból formált, jelszerűvé vált és elolvasható égi változata (azaz egy képszerű szójelekből alkotott ligatúra). Ha tudjuk, hogy a képjelek általában képszerűek, akkor a régésznek nincs min fennakadnia, az Isten ligatúra lehet tulipánszerű (1. és 2. ábra). Tudni illene, miszerint nincs olyan előírás, hogy egy képjelnek botanikailag pontos azonosítást kellene lehetővé tennie. Ettől azonban a magyar nép mégis azonnal tulipánként ismeri fel ezeket a tulipánszerű leleteket. Istvánovics Eszter is arról tájékoztatott az észrevételemre adott válaszában, hogy amikor a lelet előkerült, ők is tulipánnak keresztelték el ezt a gyönyörű fémtárgyat. Hozzátehetem: jogosan, mert a magyar népi jelhasználatban ilyen a tulipán s ezt helyesen értékelték a múzeológusok is. A hibát az előző átkos néprajzosai követték el, akik ezt a magyar tulipánt a megszokott finnugrista rutint követve idegeneknek akarták ajándékozni. Ilyen esetekben azonban kötelező a szakmai pártfegyelem (a "tudományos konszenzus" hazug dogmáinak) átlépése, ha a közönségtájékoztatás megbízhatósága is szempont.

4. ábra. A korondi gyertyatartó oszlopa a világoszlopot (Tejutat, égig érő fát) jelképezi, tetején éghet a Napot jelképező gyertyaláng, közepén van az Isten alakban elolvasható tulipánszerű ligatúra, az alján van a Teremtést megelőzően létezett víz, amelyből a világoszloppal azonos fiúisten diadalmasan kiemelkedett

Amikor Istvánovics Eszter kimondatlanul is olyan követelményt támaszt a tulipánszerű régészeti lelettel szemben, hogy azon a növény botanikailag pontosan azonosítható legyen, akkor mesterségesen állít fel egy félrevezető és értelmetlen akadályt, amelyiken elsőként saját maga bukik orra. A honfoglalóknak nem a természetben létező tulipán élethű ábrázolása volt a célja, hanem az Isten szó hieroglifikus képjelekkel való leírása. Amit viszont tökéletesen megoldottak, csak ez elkerülte Istvánovics Eszter és az egész régész szakma figyelmét - mert nem hajlandók elolvasni a köreiken kívül közreadott rovológiai eredményeket, sőt a létező írástani tényeket sem értik, vagy hajlandók megérteni.

Sok hasonló elolvasható tulipánszerű jelet ismerünk már, legtanulságosabbak az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévők (2. ábra), mert egyértelművé teszik, hogy elolvasható istenjelképről van szó, azaz írástani szakkifejezéssel: hieroglifáról. A hieroglifa görög szó és nem egyiptomit jelent, mint azt némelyik történész és egyiptológus tudni vélte (nevük és címük a szerkesztőségben), hanem "szent véset"-et, azaz vallásos jelentőségű jelet.

5. ábra. Isten alakban elolvasható paziriki szkíta jelvény (Kr. e. VI. szd.)

Nos, a régészek és a néprajzosok rosszul tudják, ha török eredetűnek gondolják a tulipánt, mert a magyarok már jóval a török hódítás előtt is ismerték és ez tükröződik a honfoglalás kori leletek tulipánjaiban is. Sőt, a tulipán elolvasható istenjelképpé vált már a sztyeppén is. Ezt a tulipánszerű jelet használták a hunok is, meg a honfoglalók is és nem kellett megvárnunk, hogy a holland Clusius által Bécsből lopott, török eredetű tulipánhagymák nyomán kibontakozó kultuszukat visszaadják nekünk. Nekünk volt saját tulipánkultuszunk, még mielőtt a holland nép megszületett volna s ezt éppen a fémbe rögzült jelszerű tulipánjaink bizonyítják. Mellesleg a hollandok csak a tulipánhagymákat lopták el Bécsből, a tulipán alakú hieroglifánkat nem bántották, ezért nekik ilyen jelszerű tulipánjuk, tulipán alakú istenjelképük sohasem volt, tőlük az olyan jelszerű tulipánok nem származtathatók, mint amilyenek az énlakai unitárius templomban is láthatók. A honfoglalók azonban már rendelkeztek vele s ezt illene jobban ismernie (sőt el is kellene tudni olvasnia) minden régésznek és néprajzosnak, a nyelvészekről és a történészekről nem is beszélve. Az elolvasható leletek elolvasása nélkül a régészek nem tudják jól leírni a leleteiket, azaz nem képesek megfelelően elvégezni a munkájukat, amit közpénzen végeznek.

Lehet tudománytalan, félrevezető, régen megcáfolt eszmefuttatásokat közzétenni a neten, mert a felhő türelmes, de azt lehetőleg magánszemélyként tegyék és ne kölcsönözzék neki a tudományosság látszatát azzal, hogy egy múzeum eszközeit felhasználva művelik. A hasonló cikkecskékkel csak magukat és az intézményüket égetik a rovológiai téren egyre tájékozottabb nagyközönség előtt.

6. ábra. A krími szkíta korona tulipánja azt jelzi a hieroglifákat ismerők számára, hogy az uralkodói hatalom az égig érő fával azonos Istentől származik

A tulipánkultuszunk sztyeppi eredetével kimerítően foglalkozott már Érdy Miklós, a tulipán elolvashatóságát pedig én tártam fel és adtam közre a Magyarság jelképei c. kötetemben. Lenne tehát honnan meríteni a helytálló és alátámasztott ismereteket magyar tulipánkultusz-ügyben. Az elterjedt gyakorlattal szemben ugyanis nincs olyan szabály a tudományos módszertanban, miszerint csak szakmabeli által írt dolgozatokat szabad elolvasni és figyelembe venni. Ez az áltudományos gyakorlat pusztán a szakmai prekoncepciók és hazugságok fenntartását, a közönség félrevezetését, a kritika kikerülését szolgálja. A tudományos igényű bizonyítás és cáfolat módszertana eközben csak a megismételhetőséget, a körültekintést, az értékelendő tétel megismerését írja elő, egy szót sem szól a végzettségekről, a beosztásokról és a hamis tekintélyelvről.

Drága édesanyám jut az eszembe, aki a szőke buksimat simogatva sokszor elmondhatta volna, hogy - Olvass édes fiam, mert egyébként hülye maradsz! - ám persze sohasem mondta, mert állandóan olvastam.

7. ábra. Magyarországi hun tulipán a Magyar Nemzeti Múzeumban

A magyarországi néprajztudomány örök szégyene, hogy a magyar népművészet tulipánját mindenáron a holland tulipánkultuszból szerette volna levezetni. Divat volt az előző átkosban (és az maradt a jelenlegiben is) a magyarság kulturális javait a "merjünk kicsik lenni" irányzat nevében idegeneknek ajándékozni, idegenből eredeztetni - a régészeti tények dacára is. Nem kellene ezt a magyar- és tudományellenes téveszmeterjesztést tovább folytani!

8. ábra. Az Uelginél megtalált magyargyanús leleten a sar ős ten (mai magyarsággal az Úristen) szöveg olvasható

9. ábra. Érdy Miklós térképe a vadtulipán elterjedési területeiről, kétségtelen, hogy a hun eredetű magyarság olyan területekről érkezett, ahol a vadtulipán ismert és elterjedt volt

Irodalom

Érdy Miklós: `A vadtulipán géncentruma` a New York-i Magyar Házban (video)

Varga Géza: Magyarországi hun tulipán hieroglifikus mondata

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Frank aranycsat ten hieroglifával

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Anjou-e a Várban előkerült liliom?

Varga Géza

www.cserepmadar.hu     www.csinyalohaz.hu

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

Ausztrál őslakos nyelvek magyarral rokon szavai és jelei

Szabó Ágnes írt egy cikket a körmendi Kulturális Műhely c. periodikába (2020), amelyben megemlítette az ausztrál őslakos nyelvek magyarral rokon szavait. Mint az a cikkből kiderül, a szerző 1990-ben indult világgá Magyarországról, aminek az lett az egyik hozadéka, hogy Ausztráliában a hazai diplomájához még két továbbit szerzett. Az ő megfogalmazása szerint: "nyelvi diplomát és a benszülöttek kultúrája tanulásáért jóró egyetemi diplomát". Ennek során megismerte az Ausztrália középső területein beszélt pitjantjatjara és az ország északi részén beszélt yolugu nyelvet. Minden egyes tanórán nyelvtani és szókincsbeli egyezésekre bukkant pl. a magyar és a pitjantjatjara nyelv között.

1. ábra. Az angolszászok így kezdték el a tasmániai őslakosok "civilizálását", már persze azokét, akiket nem löttek le, nem mérgeztek meg és nem dobtak tűzbe elevenen

Ismeretséget kötött az ausztráliában élt Flink Attila (1929 - 2016) kutatóval is, akinek hasonló álláspontja alakult ki az évek során a tasmániai őslakosok nyelvével kapcsolatban. Az ő tasmániai szógyűjteményéből származnak az alábbi szavak:

angol	tasmániai	magyar
away	el	el
all	win	mind
afraid	pell	fél
ant	mungya	hangya
already	nar	már
blue	kek	kék
coming	jen	jön
deep	nei	mély
fish	ha	hal
foot	lab	láb
grow	noi	nő
kill	ooal	öl
live	al, il	él
sun	nup, noob	nap
rise	kaa, gga, kal, kell	felkel
snake	tidyo	kígyó
tree	pa, po, wa	fa
tooth	wug	fog
two	kat, cat	kettő
this way	ere	erre
village	poloo	falu
villages	polook	faluk

2. ábra. Tasmániai - magyar szópárhuzamok

Egy Vászolyi Erik nevű nyelvész, aki egyébként érdemeket szerzett az ausztrál nyelvek hangzás utáni leírása terén, azt állította, hogy az ausztrál nyelvek és a magyar nyelv között nincs semmi összefüggés. "Igaz, azt is leírta, hogy ez még nem egy kikutatott témakör". 

Vászolyi Erik "tudományos" álláspontja a fenti táblázatban látható szópárhuzamokkal szemben aligha jelenthet többet, mint hogy a téveszmékre alapozott egyetemi oktatás, amiben része lehetett, szemellenzőt rakott rá és megakadályozta a körültekintésben, meg a tisztánlátásban. Csak azt jelenti ez a kétkedés, hogy az ingoványra épített nyelvészeti deszkamodellbe nem férnek bele a nyelvi tények. Ugyanez történik minden hasonló esetben (1). 

Az a kijelentés ugyanis, hogy két nyelv (bármelyik két nyelv) között nincs összefüggés, csak a nyelvész ismereteinek és kreativitásának korlátozott voltát dokumentálja. 

Ma már nyilvánvaló, hogy a nyelveket Ádámról és Éváról (a Homo sapiens sapiens kialakulásától?) ősrokonság fűzi egybe. A nyelvészet eszközeivel a legképtelenebb hipotézisláncok segítségével sem lehet 6-8 ezer évnél korábbi időkbe visszatekinteni. Miközben a népek elválása (és ezzel a a nyelvek elválása) - a genetikusok megállapítása szerint -   150-250 ezer évre, vagy még többre is visszamehet.

Ebből következően a nyelvészek nagyjából semmi komolyan vehetőt nem tudtak mondani a nyelvek kialakulásának és legkorábbi rokonságának viszonyairól (vagy az eddig általuk erről mondottakat okunk van a legnagyobb bizalmatlansággal fogadni). Ezért a fenti és a hozzá hasonló szótári és nyelvtani megfelelések ma már nem söpörhetők le azzal a mellébeszéléssel, hogy ezek csak véletlen egyezések. A tudományban ugyanis - mint erre figyelmeztethetjük a finnugristákat - nincs véletlen, az erre való hivatkozás nem jelent többet, mint hogy az érvelő nem ismeri, vagy nem akarja ismerni a jelenség okát.

Szerencsére az írástörténet lehetőséget nyújt az ellenőrzésre és az esetleges nyelvészvita valamelyes eldöntésére. 

Az olvasó előtt talán nem ismeretlen, hogy 1970-ben kezdtem a világ jelrendszereinek összehasonlításába, mert a sok "tudós" téveszme olvastán kíváncsi lettem a székely írás valódi eredetére. A közel ötven éves kutatásaim eredményeképpen azt állapíthattam meg, hogy a székely írás kb. 50 000 éves és már az őskőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. Az elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint ezek az egyezések nem a véletlennek, hanem az írásrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetőek. Ezt az álláspontomat több korábbi kötetem és cikkem után a Magyar hieroglif írás c. kötetben foglaltam össze tankönyvszerűen és adtam közre 2017-ben. 

3. ábra. Genevieve Petzinger ausztráliai jelei, a 17 jelből 10 jelet mi is használunk

Eközben Genevieve Petzinger végigjárta a világ barlangjait és összeszedte a bennük talált jeleket. Az Ausztráliában felfedezetteket a 3. ábra mutatja be. Az ábrán bekarikáztam azokat az ausztrál jeleket, amelyeknek jó párhuzama van a magyar jelkészletben. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben a magyar és az ausztrál jelek között genetikus kapcsolat lehetséges (amit a matematikai elemzés már megállapított), akkor nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a szókészletünk és a nyelvünk is (távoli) rokonságban van egymással.

4. ábra. A Genevieve Petzinger által gyűjtött,  magyar párhuzamokkal rendelkező ausztráliai jelek 

Mivel Ausztrália benépesülését (az őslakók bevándorlását) 50-70 ezer évvel ezelőttre teszik és feltételezhetően az első bevándorlók már hozták magukkal a most Genevieve Petzinger által fellelt jeleiket is, ez igazolja a székely írás eredetéről és koráról alkotott képemet. Ezek a körülmények egyúttal a nyelvi kapcsolatok időrendjéhez is szolgáltatnak némi támpontot. 

A gyanútlan szemlélő számára elképesztő lehet már az a gondolat is, hogy ilyen régen létezhetett valamiféle írás. Ezzel azonban meg kell barátkoznia, mert a tények és összefüggéseik nem engednek meg más magyarázatot (ezt írtam meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben). Meghökkentő lehet az is, amit talán a genetikusok meg tudnak erősíteni, hogy az írás még akkor született meg, amikor mindannyian feketék voltunk. Csak mi azóta elsápadtunk, Ausztráliába vándorolt testvéreink pedig megőrízték az eredeti színüket. A közös jeleink és szavaink egy része azonban napjainkig megmaradt.

Jegyzetek

(1) Mario Alinei, az európai nyelvhasonlítás doajenje hiába mutatta ki a magyar és az etruszk nyelv rokonságát, érdemben nem is válaszolták meg a felvetéseit. Pedig a két nyelv rokonsága nem cáfolható.

Otto von Sadovszky szintén nyelvész volt (az USA-ban), de a felismerésére, hogy a penut nyelvek a magyar legközelebbi rokonai, azóta sincs tudományos igényű válasz. Fejes László nyelvész csak annyit tudott Sadovszky felismeréseire mondani, hogy akkor át kellene dolgozni az egész nyelvtörténetet. 

Mit lehet ehhez hozzátenni? Igen, ez a helyzet: időszerű lenne átdolgozni a régen levitézlett nyelvtörténetet.

Irodalom

Szabó Ágnes: Fejjel lefelé, de nem fejre esve, Kulturális Műhely periodika, Körmendi Figyelő Könyvek sorozat, kiadja a Körmendi Kulturális Műhely 2020. 36. oldal, HU ISSN 1789-7750

Szabó Ágnes: Az aboriginal és a magyar nyelv kapcsolata (video)

Varga Géza: Genevieve von Petzinger a kőkori jelek jelentésváltozásáról

Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza

www.cserepmadar.hu     www.csinyalohaz.hu

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó