A. P. Okladnyikov és A.
I. Martinov könyve, a Szibériai sziklarajzok régen ott hever a könyvespolcomon.
Az orosz nyelvű eredeti még 1972-ben, a magyar változat meg több, mint 10 évvel később jelent meg. A kötet a kedvenc könyveim közé tartozik, amit az első pillanattól nagy szeretettel és érdeklődéssel vettem a kezembe, mert tele van székely rovásjelekkel rokon ősvallási hieroglifákkal.
A magyar változathoz Hoppál Mihály írt egy tartalmas bevezetőt. Mint írja: "a régészeti adatok alapján minden okunk megvan arra, hogy a neolitikumban az Uráltól az Obig terjedő területen sejtsük az ugor népek őseinek szállásterületét". Hozzátehetjük, hogy ugor alatt nem obi-ugort kell érteni, mert őket a történelmük során sohasem nevezték ugornak, ez az elnevezés csak a modern nyelvészet egyik diktátuma. A bevezető az első oldalon említi a francia André Leroi-Gourhan őstörténetkutatót, aki "a barlangfestészet elemzését mindig a vallástörténeti kutatással egybekötve végezte". Kétségtelen, hogy ugyanez vonatkozik a szibériai sziklarajzokra és a rajtuk lévő magyar hieroglifákra is: elengedhetetlen a hozzájuk kötődő ősvallási képzetek megismerése és felhasználása. A szovjet szerzők szerint a neolitikum után (a II. évezred közepén és végén, az andronovói kultúra utolsó szakaszában, a karaszuk, majd a tagar kultúra megjelenésével) a korábbi eleven realizmus helyett nő a jelképek szerepe s a művészet egyre inkább telítődik elvont és egyezményes jelekkel. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy e jelek a paleolitikumból származnak. Igaza van Marschaknak, amikor ezeket a jeleket a megismerési folyamathoz és például naptárszerű megfigyelésekhez köti.
Más dolog, hogy a székely írás és a magyar hieroglif írás elemzésén alapuló magyar írástörténeti kutatás messze megelőzte a kötetben bemutatott kutatás felismeréseit. Ma már nem csak azt tudjuk, hogy a neolitikus sziklarajzok paleolitikumból származó jelei a Napot, a Tejutat, a Tejút hasadékát, az égig érő fát, vagy az ezekkel azonosított istent ábrázolják, hanem azt is, hogy a magyar jelkészlet jeleiről van szó. Egyes szibériai jelekről azt is tudni véljük, hogy mit jelentenek, a vélük leírt szövegek és hogyan hangozhattak néhány ezer évvel ezelőtt.
A kötet gazdag képanyagából most két tagar szarvasábrázolással foglalkozunk (1. és 3. ábra). Ugyanis a rajtuk lévő jelek a magyar nyelv bizonyítékai, ami a magyar őstörténet kutatóinak régi sejtéseit és vitáit dönti el.
A magyar változathoz Hoppál Mihály írt egy tartalmas bevezetőt. Mint írja: "a régészeti adatok alapján minden okunk megvan arra, hogy a neolitikumban az Uráltól az Obig terjedő területen sejtsük az ugor népek őseinek szállásterületét". Hozzátehetjük, hogy ugor alatt nem obi-ugort kell érteni, mert őket a történelmük során sohasem nevezték ugornak, ez az elnevezés csak a modern nyelvészet egyik diktátuma. A bevezető az első oldalon említi a francia André Leroi-Gourhan őstörténetkutatót, aki "a barlangfestészet elemzését mindig a vallástörténeti kutatással egybekötve végezte". Kétségtelen, hogy ugyanez vonatkozik a szibériai sziklarajzokra és a rajtuk lévő magyar hieroglifákra is: elengedhetetlen a hozzájuk kötődő ősvallási képzetek megismerése és felhasználása. A szovjet szerzők szerint a neolitikum után (a II. évezred közepén és végén, az andronovói kultúra utolsó szakaszában, a karaszuk, majd a tagar kultúra megjelenésével) a korábbi eleven realizmus helyett nő a jelképek szerepe s a művészet egyre inkább telítődik elvont és egyezményes jelekkel. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy e jelek a paleolitikumból származnak. Igaza van Marschaknak, amikor ezeket a jeleket a megismerési folyamathoz és például naptárszerű megfigyelésekhez köti.
Más dolog, hogy a székely írás és a magyar hieroglif írás elemzésén alapuló magyar írástörténeti kutatás messze megelőzte a kötetben bemutatott kutatás felismeréseit. Ma már nem csak azt tudjuk, hogy a neolitikus sziklarajzok paleolitikumból származó jelei a Napot, a Tejutat, a Tejút hasadékát, az égig érő fát, vagy az ezekkel azonosított istent ábrázolják, hanem azt is, hogy a magyar jelkészlet jeleiről van szó. Egyes szibériai jelekről azt is tudni véljük, hogy mit jelentenek, a vélük leírt szövegek és hogyan hangozhattak néhány ezer évvel ezelőtt.
A kötet gazdag képanyagából most két tagar szarvasábrázolással foglalkozunk (1. és 3. ábra). Ugyanis a rajtuk lévő jelek a magyar nyelv bizonyítékai, ami a magyar őstörténet kutatóinak régi sejtéseit és vitáit dönti el.
1. ábra. Tagar bronz szarvas a lyuk jel közepén egy fizikailag kialakított lyukkal, ezt a fizikai lyukat két koncentrikus kör veszi körül, ami a székely írásban a "ly", a magyar hieroglif írásban a lyuk, vagy inkább Lyukó napisten jelképe
2. ábra. A magyarszombatfai tányér világmodellje az Éden jelképekből alkotott térképe, amelynek közepén a három koncentrikus kör eredetileg Lyukó napisten hieroglifája volt, itt talán már a Szentháromság jele, ami az 1. ábra szarvasának jelével összefügg, annak kereszténnyé vált változata (a legkisebb kör a szarvas Lyukó jelének közepén fizikailag létező lyuk ábrázolása)
3. ábra. "Repülő Nap-szarvas" a tagar kultúrához tartozó kuzbaszi lelőhelyről, a fent említett kötet a farán lévő lyuk miatt nevezheti ezt a szarvast "Nap-szarvasnak", mert a lyuk Lyukó napisten hieroglifája (Kőhalmi Katalin kutatásai alapján a szibériai sámánok a Napot az életfolyó forrásának tekintik)
4. ábra. A székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) jele Bél Mátyás ábécéjéből
A szibériai sziklaművészet egyenes folytatása a paleolit kori vadászok művészetének, de összefügg a közép-ázsiai kultúrákéval is. Az újabb kutatások már egy sor helyi kultúrát különböztetnek meg a szibériai sziklaművészeten belül. Ehhez a korszakoláshoz felhasználták a sziklákon ábrázolt nyílhegyek típusát, vagy a sziklarajzok környezetében feltárt edények rajzait. A tagar kultúra a bronzkorban, Kr. e. VIII-II. században virágzott Dél-Szibériában, a Minuszinszki-medencében. A medence népességét néha szkítának mondják, de a hunok is innen indultak Európa meghódítására.
A két szarvason látható jeleknek az a sajátossága, hogy a Napot nem csak két körrel (1. ábra), vagy egyetlen körrel, hanem a fizikai lyukkal is ábrázolhatónak, vagy ábrázolandónak gondolták (3. ábra). Ez a jelenség a kultúra magyar nyelvhasználatára utal, vagy arra, hogy a tagar kultúra egy magyar nyelvű kultúra elemi erejű hatása alatt alakult ki.
Ezt abból gondoljuk, hogy a kör és körbe zárt pont alakú, vagy két koncentrikus körből álló jelet csak a magyar hieroglif írásban tekintették a lyuk, vagy inkább Lyukó napisten jelének (4. és 5. ábra). A körbe zárt pont, vagy vonal alakú jel az egyiptomi hieroglif írásban és a kínai írásban is "Nap", a sumer írásban pedig "kút, forrás" jelentésű. A magyar "lyuk/Lyukó napisten" jelentés mindegyikkel rokonságban áll, de tőlük mégis megkülönböztethető és elhatárolható. A fizikai lyuk és a lyuk/Lyukó jel társítása magyar jelenség, amely nyelvet azonosít, ráadásul megtalálható a magyar néprajzi anyagban is, például egy szentgyörgyvölgyi korsón is.
További párhuzam található az Urál menti ogur/szabír hagyatékban és a hun írásemlékek között is.
További párhuzam található az Urál menti ogur/szabír hagyatékban és a hun írásemlékek között is.
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy igazi őrségi szálláshely) kertjében lévő százéves tóka
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy igazi őrségi szállás) kertjében lévő Lugasvég a reggelizések, sörözések és beszélgetések kitűnő terepe
Ha a kedves olvasó azt gondolná e veleméri képek láttán, hogy az Őrség maga a földi paradicsom, akkor találkozik a véleményünk. Én ugyan kétségkívül elfogult vagyok, de ezt senki se irigyelje tőlem, mert mindenki ugyanilyen lehet, ha nálunk nyaral.
