A jelen cikkben bemutatott és longobárdnak minősített korong a magyar történelem korai századairól mond el valami máshol meg nem tudhatót. A korai magyar írástörténet kutatói számára is jelent némi újdonságot ez a korong, mert a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelének újabb párhuzamát találjuk rajta, ami segít megérteni e sorozatosan félreértelmezett székely hieroglifa kialakulásának történetét (1).
1/a. ábra. Itáliai longobárd korong a magyar hieroglifákkal írt Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)
1/b. ábra. Itáliai longobárd korong magyar hieroglif írással írt Lyukó a szabírok őse, valamint a Száz Lyukó mondatokkal
A germán longobárdok ősei eredetileg az Elba menti területeken éltek, ahonnan a II. században Pannóniába települtek. Itt újabb csoportok csatlakoztak hozzájuk. A longobárd nevet is itt ragasztották rájuk.
A wikiwand Longobárdok szócikke szerint az V. század közepén önálló etnikai arculatot alakítottak ki. Hozzátehetjük, hogy ez az új arculat, aminek kétségtelen nyomát találjuk ezen a longobárd korongon is, a hun bevonulással összefüggésben válhatott uralkodóvá (1. ábra). Az önálló néppé alakulást eredményező hatás elsősorban a már a római időkben is Pannóniában élő, magyarul beszélő szabírhun-szarmata, valamint (a szentgyörgyvölgyi tehénszobor alapján szintén magyarul beszélő) őshonos népektől érkezhetett a longobárdokhoz. A római uralmat nyögő népekben régen érlelődhetett már a nagyobb önállóság gondolata. Ezt csupán megerősíthette és törvényesíthette az uralomváltás: Attila csapatainak Pannóniába vonulása. Mivel a rómaiak békésen, szerződéssel engedték át a területet a hunoknak, Pannónia lakossága (a jelhasználat és több településnév folyamatossága alapján) jórészt változatlanul tovább élt a hun időkben is.
Ez a hun uralom alá került, római kori pannóniai lakosság legalább részben magyarul beszélt és magyar szokások, világnézet szerint élt. Jellemzője ennek a világnak az Iseum területén hiteles ásatáson talált magyar jelkészlet, amely szerint itt az ogur (azaz szabírhun) őstiszteletnek szentelt díszes helyiség volt használatban. A szabír népnév (Jordanes szerint ez az igazi hunok neve) rejtőzik a római kori Savaria városnévben is. A rómaiak ugyanis ismételten telepítettek be hunokat a limes védelmére s ez egyúttal a keleti világnézet beköltözését is jelentette. Ebből a sztyeppi eredetű szellemi gazdagságból sarjadt ki a később egész Európában tisztelt Szent Márton kultusza is, akit a középkorban hun-magyar királyfinak tartottak. A longobárd korong hieroglifikus szövege azt bizonyítja, hogy ez a pannóniai hun-magyar környezet hatással volt a longobárd identitás kialakulására is például a szóhasználat, a jelkészlet és világnézet tekintetében.
568 után (az avarok és a szabírok Kárpát-medencébe történő bevonulását követően) a longobárdok Észak-Itáliába vonultak. Ezt az új országukat 774 -ben Nagy Károly meghódította. Nevüket ma is őrzi Lombardia tartományneve. Itt élt (Varese városban, amelynek nevét a magyar város szóból származtatta) Michelangelo Naddeo, a székely írás ismert kutatója. Szerinte a lombardokat magyarul beszélő avar réteg vezette s ennek köszönhető a mindenütt megfigyelhető, de Varese-ben feltűnően gyakori magyaros jelhasználat. Úgy vélte, hogy az avarok és a longobárdok számára az Alpokon, Aachen felé átvezető hágók ellenőrzése miatt volt fontos Varese. Amikor megmutatta Varese nevezetességeit, megkérdezte, hogy el tudom-e olvasni az épületeken lévő, díszítésképpen alkalmazott szójeleket. Elolvastam neki.
A longobárdoknak a gepidákkal folytatott harcokban volt szüksége az avarokra, ám a gepidák leverése után jobbnak gondolták a továbbköltözést. Az itáliai longobárd államban a latin volt a közigazgatás, az egyház és a műveltség nyelve, saját nyelvükön írásuk nem alakult ki. Tárgyaikon azonban megőrizték a hunoktól átvett sztyeppi (végső soron kőkori) eredetű hieroglifáikat, a világ legszebb írását.
Mivel ezek az aranyból és drágakőből készített írásemlékek kifejezetten időállóak, minden lényeges változás nélkül átvészelhettek évszázadokat is. Ezért lehetséges, hogy a most tárgyalt és longobárdnak minősített korongot még a hunok készítették s csak később került longobárd tulajdonba.
2/a. ábra. A longobárd korong legérdekesebb szövegrészlete a Lyukó a tapar ős (mai magyarsággal : Lyukó a szabírok őse) mondat, mert ennek kimutatható párhuzamaival találkozunk a későbbi hieroglifikus szövegekben és a székely írásban is
2/b. ábra. A zamárdi avar nagyszíjvégen szintén megtaláljuk a tapar (mai magyarsággal: szabír) és az ős hieroglifákból álló ligatúrát, amely az égbolt súlya alatt görbült ágú égig érő fát és a Tejút hasadékát ábrázolja
2/c. ábra. A székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele az égig érő fát ábrázolja, de a képből már lekopott a Tejút hasadékának ábrázolása, a második (az ős) szójelből csak a hangalakja maradt fent a latin betűkkel írt "tprus" jelnév végén
3/a. ábra. A Száz Lyukó mondatjel különlegessége a magyar számrovás száz számjelének longobárd(?) változata, amennyiben valóban erről és nem az atya hieroglifáról van szó
A korongon tízszer ismétlődik a Száz Lyukó mondat, ami összesen "ezer Lyukó" jelentésű. A Lyukó hieroglifa a napisten egyik, hunok által használt nevét rögzíti. A régiek a napistent évente meghaló és feltámadó istennek gondolták, amiből következően ez a korongon olvasható "ezer Lyukó" egy évezredet jelenthet. A korong közepén lévő mondattal együtt a szabírok ősétől származó nép következő évezredére utalhat ez a korong. Ama - azóta eltelt - évezred történetére, amelyről annak idején Attilának jósolt egy jövendőmondó: hogy birodalma a halálával elbukik ugyan, de legkisebb fiának, Csabának utódai alatt mégis naggyá nő. A jobb történetírók ez alatt az Árpádok alatt nagyra növő Magyar Királyságot értették.
3/b. ábra. A székely írás "ty" betűinek táblázata Szemerey Zsolt nyomán, egyetlen előfordulás (a Gyulafehérvári "ty" betű) azonosítható a longobárd jellel
A longobárd korongnak a 3/a. ábra bal oldalán látható jelét fentebb a magyar számrovás 100-as jelével azonosítottam. Illik azonban azt is elmondanom, hogy a székely írás "ty" betűjének jelformái között is akad egy, amelyik pontosan olyan formájú, mint a 100-as jelünk (3/b. és 5. ábra). Azaz, ha nincs is pontosan a longobárd jellel azonos jelünk, a longobárd jelet 90 fokkal elforgatva mindjárt két magyar jellel is azonosítható lesz. Az egyik a 100-as számjelünk, a másik a "ty" (atya) rovásjelünk egyik változata. Ez nem feltétlenül valódi szemantikai ellentmondás. A számjeleinkről eddig is feltételeztük, hogy az Isten jelzőiből alakultak ki (az ezer például az ősúr szóból). Ennek az elvnek megfelel, ha a száz jelformája azonos az atya jelformájával (mindegyik az Orion csillagképet ábrázolja). Ebből következően lehetséges a mondat egy másik feloldása is: nem Száz Lyukó, hanem Lyukó atya lenne az olvasata. A sumer írás és más írások jeleiról tudjuk, hogy rendszerint több jelentésük volt. Ezzel a jelenséggel találkozunk most is. Mögötte egy ősvallási nézetrendszer állhat, amelyet - ha jobban ismernénk az ősvallást - a szemantikai ellentmondás érthetővé válna (2).
4. ábra. A korongot az Ak (vö. Heraklész, patak!) szójeléből alkotott sor keretezi
5. ábra. A longobárd korong hieroglifái és a nekik megfelelő magyar (székely) jelpárhuzamok (fentről lefelé és balról jobbra a 100 számjele (vagy az atya hieroglifa egyik változata), az "Ak" szójel, a "tprus" mondatjel, a "ly" betű, meg az "us" (ős) szójele
Jegyzet
(1) Azt tapasztaltuk a hun kori hieroglifikus írásemlékek kutatása közben, hogy ezek a szövegek egy mondatos ősvallási szólamokból állnak, amelyek több tárgyon ismétlődhetnek. Ezen a korongon is két ilyen szlogen-gyanús mondatot találunk (a Lyukó a szabírok őse és a Száz Lyukó mondatot). Ezek közül a rovológia számára különös jelentőségű a szabírok őse jeltársulás, mert ebből alakulhatott ki a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele. Ennek a mondatjelnek sok téves értelmezését olvashattuk már, mert a székely írás szó- és mondatjeleinek letagadására és tudatos félreértelmezésére van szükség ahhoz, hogy a székely írást a százéves akadémikus hazudozásnak megfelelően végső soron a sémi írásokból származtathassák. Éppen ezért, a kép tisztázása érdekében fontos a fenti longobárd korong és a hasonló írásemlékek kutatása és megértése. A longobárd korong és társai arra utalnak, hogy a székely "tprus" mondatjel egy gyakran ismételgetett mondat rövidített jele.
(2) Más (például a kínai és az indián) kultúrákban a több éves időszakoknak külön neve van. Amennyiben az évszázad az atya évszázada volt, akkor érthető a jel kettős (száz és atya) jelentése is. Ez persze csak találgatás, amire egyelőre nincs bizonyíték. A hasonló hieroglifikus szövegek megismerése esetén azonban feltárulhatnak olyan további összefüggések, amelyek segítenek majd eldönteni ezt a kérdést (hogy az évszázadnak és az évezrednek volt-e külön neve s azt az atya jellel jelölték-e).
Irodalom
(1) Azt tapasztaltuk a hun kori hieroglifikus írásemlékek kutatása közben, hogy ezek a szövegek egy mondatos ősvallási szólamokból állnak, amelyek több tárgyon ismétlődhetnek. Ezen a korongon is két ilyen szlogen-gyanús mondatot találunk (a Lyukó a szabírok őse és a Száz Lyukó mondatot). Ezek közül a rovológia számára különös jelentőségű a szabírok őse jeltársulás, mert ebből alakulhatott ki a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele. Ennek a mondatjelnek sok téves értelmezését olvashattuk már, mert a székely írás szó- és mondatjeleinek letagadására és tudatos félreértelmezésére van szükség ahhoz, hogy a székely írást a százéves akadémikus hazudozásnak megfelelően végső soron a sémi írásokból származtathassák. Éppen ezért, a kép tisztázása érdekében fontos a fenti longobárd korong és a hasonló írásemlékek kutatása és megértése. A longobárd korong és társai arra utalnak, hogy a székely "tprus" mondatjel egy gyakran ismételgetett mondat rövidített jele.
(2) Más (például a kínai és az indián) kultúrákban a több éves időszakoknak külön neve van. Amennyiben az évszázad az atya évszázada volt, akkor érthető a jel kettős (száz és atya) jelentése is. Ez persze csak találgatás, amire egyelőre nincs bizonyíték. A hasonló hieroglifikus szövegek megismerése esetén azonban feltárulhatnak olyan további összefüggések, amelyek segítenek majd eldönteni ezt a kérdést (hogy az évszázadnak és az évezrednek volt-e külön neve s azt az atya jellel jelölték-e).
Irodalom
Michelangelo Naddeo: A magyarok Európa őslakosai (video)
Varga Géza: Erdélyi szász bokály az "ősúr" vagy "tapar ős" mondatjellel
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Longobárd nyeregdísz az "Úristen magas köve" mondattal
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Erdélyi szász bokály az "ősúr" vagy "tapar ős" mondatjellel
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Longobárd nyeregdísz az "Úristen magas köve" mondattal
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - előbb kattintson a fenti címre, majd nézze meg az alábbi videót is, mert a legvégén valóban integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó
Cserépmadár szállás imázsvideó
