A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jóma ligatúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jóma ligatúra. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 3., vasárnap

La Tolita világmodell Jóma ligatúrákkal

A La Tolita "kis sírhalom" kultúra a Csendes óceán partján, Kolumbia és Equador határvidékén alakult ki a Kr. e.  III. évezredben és fénykorát a Kr. e. X. és IV. század között érte el. Ötvösművészeti tárgyakat (maszkokat, szobrocskákat, melldíszeket, fülbevalókat stb.)  és agyagedényeket hagytak maguk után. A leleteik sírokból származnak. Ebben a cikkben a kultúra egyik világmodelljét (1. ábra) mutatom be, amelynek egyértelmű eurázsiai (8. ábra) és magyar kapcsolatai vannak.


1. ábra. La Tolita világmodell Jóma ligatúrákkal


Az archaikus világmodellek a teremtett és rendezett világ szakrális jelekből alkotott térképei.  Jellegzetességük, hogy közepükön az Isten, a sarkain pedig az égbe vezető út valamilyen (a székely írás, pontosabban a magyar hieroglif írás rokonságába tartozó) jelképe található meg. E szabványnak ez a La Tolita világmodell (1. ábra) megfelel, mert a közepén a Napot, a sarkain pedig a Tejút jelképét találjuk. Az alább felsorolt jel-összetevői széles körben megtalálhatók, például a magyar hieroglif írás jelei között is. 

Az indián jelek olvasatát és értelmezését a magyar hieroglifák segítségével adom meg. Kötelességem figyelmeztetni az olvasót, hogy ezek az olvasatok és értelmezések nem szükségképpen azonosak a tényleges indián olvasatokkal és értelmezésekel (ha ezek egyáltalán ismertek), azonban - az eurázsiai párhuzamok alapján feltételezhetően - nem is állhatnak tőlük nagyon távol. Az bizonyos, hogy a világmodellek lényegében ugyanazt jelentették Amerikában is, mint Eurázsiában. A kérdés tisztázása, a magyarázat pontosítása érdekében az indián kultúrát és nyelveket ismerő kutatók barátságát keresem. 



2. ábra. A La Tolita világmodell Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúrája 



A Jóma ligatúra képi tartalma a hegyekből rakott lépcsőkkel ellátott, égig csapó hullámtaraj, egy Tejút-jelkép. Ezt a ligatúrát Eurázsiában több nép használta, például a hunok is. A Jóma hangalak eredetileg egy kőkori isten neve (vö. iráni Jima "egy özönvíz előtti isten neve", finn jumala "isten", magyar ima!). Az indián hangalak a penut yomi "sámán, doktor" szó bokrába tartozhat. 


3. ábra. A Nap (sugaras korong) és Lyukó (koncentrikus körök) hieroglifákból álló központi isten-jelkép is egy Eurázsiában széles körben használt ligatúra



4. ábra. A La Tolita világmodellen több Lyukó szójel is található, amely az ábrán látható változatában pontosan azonos a magyar hieroglif írás Lyukó jelének és a székely írás "ly" betűjének egyik formájával

 
5. ábra. Kínai "kaptató, magasba vezető út" (Karlgren 1108 d jele, balra), a La Tolita világmodell "magasba vezető út" jele (középen) és a székely írás "m" (magas) jele (jobbra) 



6. ábra. A székely írás "j" ("folyó") jele (balra). a La Tolita világmodell "jó" (Tejút) jele (középen) és a csukcs "jó" szójel (jobbra)


A magyar szó egykor "folyó" jelentést is hordozott. Az égi folyó (Tejút, égig érő fa) a magyar néphit szerint azonos az Istennel, ezért a magyarok Istenének máig használt állandó jelzője a

A pueblo fazekasok a kacskaringót azon út jelének tartják, amelyen őseik a jelenlegi lakóhelyükre jöttek. A magyar és indián értelmezést az a szibériai mítosz kapcsolja egybe, mely szerint a születendő gyermekek lelkei az égig érő fa ágain honolnak. 



7. ábra. A La Tolita világmodell hullám alakú jele "folyó" jelentésű lehet és a székely írás Z alakú Ak "patak, Heraklész" jelével áll rokonságban




8. ábra. Dagesztáni kaitag szőnyeg, sarkain Jóma ligatúrával, közepén kereszt alakú istenjelképpel, a most bemutatott La Tolita világmodell nyilvánvaló párhuzama



9. ábra. Japán jomon kerámia, "sarkain" Jóma ligatúrákkal



10. ábra. Őrségi tál (Magyarszombatfa), világmodelljének "sarkain" Jóma ligatúrákkal









A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 



A nagytótlaki körtemplom a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháztól csak 15 km-re van


Ha a kedves olvasó a legjobbak, vagyis a rovológia iránt érdeklődők közé tartozik, akkor ajánlhatjuk magunkat. Az általunk vezetett őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról folytatott eszmecserére és a Sindümúzeumban díjtalan tárlatlátogatásra is van lehetőség az itt eltöltött nyaralás alkalmával. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők  aligha választhatnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van, másutt meg mutatóba sincs. Utángyártott, vagy gyanús csomagolású Cserépmadár szállást ne fogadjon el, ragaszkodjon az eredetihez! Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot az őrségi szállás lefoglalása végett!


A veleméri Cserépmadár szállás (egy igazi őrségi szállás) pajtája a korszerűsítés előtti pillanatokban egy kedves vendéggel és a szomszéd kutyájával

2018. március 25., vasárnap

82 Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról

Otto von Sadovszky, a közelmúltban elhunyt amerikai néprajzkutató alaposan belecsapott a finnugrászok lecsójába, amit a Nyelv és Tudomány Távoli nyelvrokonok Kaliforniában? c. cikke  a cikkíró akarata ellenére is alátámaszt.



1. ábra. A Jóma ligatúra indián agyagmodellje, a magasba vezető égi folyót (a Tejutat) ábrázolja a magyar hieroglifák segítségével


A nyest.hu cikkírója mindjárt az elején egy lényeges kérdéssel kezdi: "Mit tehet az olvasó, ha a legkiválóbb nyugati egyetemeken végzett, minden szükséges tudományos fokozattal rendelkező tudós munkáját olvasva elbizonytalanodik?" Ebből legalább az nyilvánvaló, hogy Otto von Sadovszky megfelelő képzettségű tudós volt, akinek a véleményére érdemes odafigyelnünk. A helyes válasz a nyest.hu kérdésére az, hogy nem Sadovszky nézeteit kell elbizonytalanodva olvasni, hanem a finnugrász téveszméket. Sadovszky felfedezése ugyanis tényeken alapul, valóságos rokoni kapcsolatokat tárt fel, amivel a téves finnugrista világképet kérdőjelezte meg. 




2. ábra. Az adorjási református templom svasztikájának egyik ága, a svasztika az Éden négy szent folyójának rajza, amelyek az Ararát jégsapkájából, az ősvallási  képzet szerint a Tejútból kapják a vizüket 


A Nyelv és Tudomány cikkírója megadja a szerinte megfelelő választ is a saját kérdésére eképpen: "Tájékozódjon a tudományos körök véleményéről, és feltétlenül használja a saját józan eszét!"  Ami a józan ész használatára vonatkozó tanácsot illeti, azzal messzemenően egyetértünk. Abban azonban aligha van egyetértés közöttünk, hogy milyen tudományos körök véleményét vegyük figyelembe. Éppen a józan ésszel rendelkező magyar értelmiségiek bírálják ugyanis a világosi fegyverletétel óta az akadémikus áltudomány kezdettől ingoványra épített nyelvészeti megállapításait. Amennyiben engem kérdezne a cikk szerzője, akkor én Mario Alinei, Götz László, Angela Marcantonio, Marácz László, Csőke SándorVarga ZsigmondFáy Elek és társaik álláspontját tekinteném a józan ésszel egyeztethetőnek, azaz tudományosnak. A cikkíró persze másképpen gondolhatja, amivel csak az a baj, hogy egy szóval sem említi, miszerint az általa körülhatárolt "tudományos" körön kívül vannak mások is, akiknek a finnugrizmust megkérdőjelező érvei tudományos igényűek. Ez megenged némi kételyt a cikkíró további megállapításaival szemben is, mert arra utal, hogy a Nyelv és Tudomány számára a tudomány előrelépésénél fontosabb lehet a nyájszellem szolgálata. Ezért aztán előrevetíti, hogy az elfogult cikkíró ítéletét talán nem is kell komolyan vennünk.




3. ábra. A magyar és az indián népi jelkészlet közötti elemi jelpárhuzamok (ezeken felül vannak még egyező ligatúrák és ábrázolási konvenciók is)


A Nyelv és Tudomány cikkírója meg is fogalmazza, mi a legnagyobb gondja Sadovszky professzor felismeréseivel: "kevés nyugaton élő magyar származású tudós lenne alkalmasabb arra, hogy gazdag tapasztalatait és sokrétű tudását felhasználva fenekestől forgassa fel valamely tudományág, például a nyelvészet addig ismert világát".  Vagyis a nyelvészek egzisztenciálisan körülbástyázott  világáról kiderülhet, hogy tudományice megalapozatlan s újra kellene gondolni az egészet. Ez azonban csak olyanoknak sikerülhet, akik többre képesek a tanáraik által tanított anyag puszta megismétlésénél. Veres Péter kutatásaiból tudjuk, hogy még a kutatók között is csak 4% a kreatív elme. Amiből sejthetően az Otto von Sadovszkyra szórt kifogások mögött a finnugrista munkaundor és az egzisztenciális rettegés húzódhat meg.



4. ábra. Jelekből alkotott La Tolita világmodell, középen az Isten Napot ábrázoló jelképe (a magyar hieroglif írás lyuk/Lyukó jele), a sarkain a magasba vezető égi folyó jelképe (a magyar hieroglif írás "folyó" jelének megfelelője)


A Sadovszky-felismerés lényegére még rá sem tért a cikkíró, máris elhint egy jelzőt: "a szerző (Sadovszky - VG) neve mégsem a finnugrisztika nagyjai, hanem a komolyan nem vehető írók listáján tűnik először szemünkbe". Ez a finnugrista kritika jellegzetes módszere: az érdemi és tudományos igényű kritika helyett alkalmazott jelzőosztogatás. A kifogás valójában csak arról árulkodik, hogy a cikkíró nem jó szerzőket olvas. Jobban körül kellene néznie, ha lépést akar tartani. Például elkezdhetne ismerkedni a magyar hieroglif írással írt indián nyelvemlékekkel.



5. ábra. Veleméri világmodell egy festett ládáról, A La Tolita világmodellel ellentétben középen is az égi folyó jele látható, mert a Tejút (az égig érő fa) - mint azt Berze Nagy János felismeréséből is tudjuk - a magyar néphit szerint azonos az Istennel


Nézzük, hogyan kezeli a cikkíró a tényeket! Előad egy történetet arról, hogy Sadovszky a Berkeley egyetemen megismerkedett egy hallgatóval, aki a penut indiánok közé tartozó mivok nyelvet kutatta. Sadovszky sok mivok kifejezést megértett, az ismeretlen szavak egy részének jelentését pedig ki tudta következtetni a finnugrisztikai tanulmányainak és a magyar nyelvtudásának köszönhetően. Ez tehát egy felfedezés, ami azonban "sem Amerikában, sem Európában nem kapott pozitív visszhangot" a cikkíró szerint. 

Vagyis itt ismét a finnugrista jelzőosztogatás egyik példájával találkozunk. Nem az az érdekes a cikkíró számára, hogy létezik-e a Sadovszky által fellelt indián-magyar nyelvrokonság, hanem hogy a "szakértők" körében tartott népszavazásnak mi az eredménye. Talán mondanom sem kell, hogy a tudományos tételek cáfolata nem szavazással, hanem tudományos igényű vitával és a fellelt egyezésekre adott jobb magyarázat kidolgozásával  lenne lehetséges. Amíg ilyen jobb magyarázat nincs, addig Sadovszky tétele a tudomány legújabb eredménye ebben a kérdésben.

A cikkíró megint csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy szelektálja az olvasmányait és nem hajlandó a körön kívüliek érveire figyelni. A józan eszű olvasónak aligha kell bizonygatnom, hogy ez nem Sadovszkyt minősíti, hanem azt a magyar és nemzetközi "tudós" világot, amelyik retteg az új felismerésektől, hiszen az leleplezi a katedráról addig előadott téveszméiket, gondolkodásra kényszerítené őket és veszélyeztetné az egzisztenciális biztonságukat is.





6. ábra. Szkíta világmodell, sarkain a magas jó kő (mai magyarsággal: magasságos folyó köve) olvasatú ligatúrákkal, ahol a kacskaringó alakú jel az égi folyó (), egyúttal a véle azonos jóisten hieroglifája


A cikkíró ismerteti Sadovszky álláspontját, miszerint a penuti nyelvcsalád az ugor, elsősorban az obi-ugor nyelvekkel rokonítható, ebből következőleg beleilleszthető az uráli nyelvcsaládfába is. "Nem tárgyalja ugyanakkor - fejti ki a kritikus - melyik szinten helyezné el az újonnan csatlakoztatott indián nyelveket: besorolná őket az obi-ugor nyelvek közé, esetleg az obi-ugor, vagy az ugor csoport mellé rendelné, önálló ágként. Nem világos az sem, a két nyelvcsoport rokonságát milyen történeti rendszerben is képzeli el pontosan." A cikkíró kíváncsisága rokonszenves,  mert az viheti előre a tudományt, azonban aligha jogos azt számon kérni egy felfedezőn, hogy miért nem dolgozott ki minden kérdést olyan aprólékosan, hogy abban egy kákán is csomót kereső finnugrász minden óhajára megtalálja a tökéletesen kidolgozott választ. Egyébként is meg kellene magyaráznia a cikkírónak (ám ezzel adósunk marad), hogy miért kellene Sadovszkynak pontosan igazodnia ahhoz az íróasztal mellett kitalált téves nyelvészeti konstrukcióhoz (nyelvcsalád-elmélethez), amelyet éppen az ő felfedezése dönt romba? 




7. ábra. Anaszazi tál, sarkain az égbe vezető út magyar hieroglifák segítségével magas sarok alakban elolvasható mondatjelével


További "bűne" Sadovszkynak a cikkíró szerint, hogy "a rokonság bizonyításául szópárokkal illusztrálja a vélelmezett szabályos hangmegfeleltetéseket, kimondatlanul is rokon leánynyelvekként kezelve őket, máskor látszólag ősnyelvként kezeli a szibériai nyelvváltozatot és ebből származtatja a penuti nyelvcsalád nyelveit". Gondolom, Sadovszky Ottó nem áll egyedül azzal, hogy a szavak megfeleléseit a nyelvrokonság bizonyítékaként kezeli. Van ebben valami logikus, ha a szókészlet a nyelv lényeges tartozéka. Amint az sem meglepő, hogy Sadovszky a kalugor nyelvek és a magyar nyelv közös ősét Szibériában keresi. Az pedig a finnugrászok gondja, ha ettől összedől az alátámasztást nélkülöző, száz éve vitatott elmetákolmányuk, amelyet csak a megszállók magyargyűlölete tartott meg a tankönyvekben és az egyetemeken. Nem gondolnám, hogy Sadovszkyn kérhetik számon a saját munkájuk hiányosságait. Nyilvánvalóan a hibás nyelvészeti deszkamodellt kell úgy módosítani, hogy Sadovszky felismerése, azaz a valóság is beleférjen. 



8. ábra. Kirgiz szőnyeg, sarkaiban a magas sarok mondatjellel, nyilvánvalóan ugyanaz az ábrázolási konvenció, mint amit fentebb az anaszazi tálon, lentebb meg a gót/szarmata (hun?) korongon is látunk 


Rédei Károly azt kifogásolta, hogy a Sadovszky által a nyelvrokonság bizonyítására használt etimológiák "nem meggyőzőek, különösen a szópárok jelentése közti nagy eltérés miatt". Vissza kell kérdeznem: ugyan mivel lehet meggyőzni olyan finnugrászokat, akik nem akarják, hogy meggyőzzék őket, mert Sadovszky igazának elismerése egzisztenciális bizonytalanságot okozna nekik? Ami pedig a szópárok jelentése közötti eltérést illeti, tudjuk, hogy a finnugrászok fantáziáját jelentősen korlátozza ama tény, hogy nem hajlandók tudomásul venni az ősvallás jelentős nyelvi hatását. A fantázia elevensége pedig szükséges feltétele minden kutatásnak. Az intelligens elmét ugyanis arról lehet felismerni, hogy képes a világ dolgai között létező törvényszerű összefüggések felfedezésére. 




9. ábra. Gót/szarmata (azaz hun?) világmodell Angliából, sarkain a magas sarok hieroglifákkal (kiemelve a bal felső sarokban), valamint két "magas sarok" párhuzammal az Indus-völgyi kultúrából és Amerikából (alul), valamint a székely megfelelők (az "m" és "s" betűk) a jobb felső sarokban


Állítólag hibája még Sadovszkynak az is, hogy amikor az ugor nyelvekkel rokonítja a penuti nyelveket, akkor az etimológiák, hangmegfelelések alátámasztásához igénye szerint választ finn, komi, udmurt, de akár nyenyec etimonokat is. Mi a cikkíróval ellentétben, csupán a józan eszünkre alapozva, úgy gondoljuk, hogy amikor Sadovszky egy indián nyelv szibériai eredetének keresi a bizonyítékait, akkor annál jobb a hipotézise alátámasztása, minél nagyobb körben keresi az etimonokat. Amit Sadovszky hibájaként hoznak fel, az valójában az érdeme. A finnugrászok az egymástól hermetikusan elszigetelt nyelvcsaládok  téves ideájának bűvöletében kialakított hamis érvekkel próbálják elfedni azt a tényt, miszerint ilyen egymástól elszigetelt nyelvcsaládok soha nem is léteztek s a világ nyelveit egy eredeti ősrokonság fűzi egybe. Ez a kötözködés azonban aligha fog sikerülni nekik. Amint azt a jelen bloghoz mellékelt ábrák alapján az olvasó is felmérheti, az indián jelkészlet elemei is megtalálhatók Eurázsia-szerte (s a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűség-számításunk szerint ezek a jelhasonlóságok a genetikus kapcsolatnak köszönhetők). Ugyan miért viselkednének másképpen a szavak? 



10. ábra. Az olmék ligatúra elemei magyar jeleknek felelnek meg


Simon Zsoltot idézve írja a cikkíró, hogy az ugorok leszármazottainak, rokonainak a Bering-földnyelven való átkeléséhez mind az uralisztika, mind az indoeurópai nyelvtudomány eddigi eredményeit teljesen át kellene dolgozni, és az eddig általánosan elfogadott korszakhatárait is legalábbis néhány ezer évvel korábbra kellene datálni. Hozzátehetjük: nyilván azért, mert nem eredmények, hanem téveszmék voltak. Nem is értjük kristálytisztán, miféle tudományos logika alapján tagadja meg a "nyelvtudomány" egy újonnan felbukkant, nagyon értékes adat, a kalugor nyelvek rokonságát felmutató felfedezésnek a tudomásul vételét és felhasználását? A már említett egzisztenciális ok mellett (ami nem számít tudományos érvnek) nem látok másikat.  





11. ábra. Egy indián és egy magyar edény, mindegyiken megtalálható az Orion csillagképet ábrázoló atya jel - amiből nyilvánvaló, hogy mindkét kultúra az Orion csillagképpel azonosította az isteni ősét


A cikkíró végül így hozza meg az ítéletét: "öszességében tehát levonhatjuk a végkövetkeztetést: a hipotézis nem bizonyosság, hasonló alakú szavak listája még nem nyelvrokonság, a tudománytalan vagy logikátlan írásoknak pedig akkor sem kell hinnünk, ha szerzőjük bizonyítványa színjelesnek tűnik is". Mi, véle szemben, úgy gondoljuk, hogy a hasonló alakú szavak listája a nyelvrokonság jele, arról nem is beszélve, hogy a szavak hasonlóságán túl további adatok is bizonyítják a nyelvrokonságot. A cikkíró egyetlen tudományos érvet sem tudott felhozni Sadovszky nagyszerű felfedezése ellenében. Nem csak Sadovszky bizonyítványa kitűnő, hanem a felfedezése is. Ugyanis nem hipotézisről van szó, hanem felfedezésről, azaz tényről. Nem nagyon van más hátra, mint a nyelvészeti téveszmék közé tartozó finnugor elmélet és a hozzá ragaszkodó nyelvészek leselejtezése. Emberileg megértjük az ellenkezésüket, de ez itt és most a Tudomány  utcája lenne és ennek megfelelően kellene kezelni ezt a felfedezést is. A kivénhedt és fogatlan nyelvészek szeretetotthona két sarokkal odébb, egy másik utcában található.



12. ábra. A Nazca-kultúra edénye Peruból Jóma ligatúrával (a magyar hieroglif írás kacskaringó alakú "folyó" és lépcsőt ábrázoló ma "magas, magasba vezető út" jelének megfelelőjével)


A nyest.hu cikkét olvasván egyértelművé válik, hogy a cikkíró semmi komolyan vehetőt (semmi tudományos igényű ellenvetést) nem tudott felhozni Sadovszky felfedezése ellen. Fanyalgásának az volt a lényege, hogy az indián-magyar nyelvrokonság felfedezése miatt a finnugrista kártyavár összeomlott, mert újra kiderült a finnugor elmélet tarthatatlansága és át kéne gondolniuk, hogy mit is tehetnének. Azonban most sem jutott az eszébe más, mint a nagyszerű tudós felfedező ócsárlása, a finnugrista jelzőkészlet ok nélküli osztogatása - pedig az eddig sem szolgálta a tudományos haladást és most sem alkalmas rá.  




13. ábra. Magyarszombatfai tál részlete Jóma ten (mai magyarsággal: Jóma isten) mondatjellel



Személyes élményem


Évekkel ezelőtt történt, hogy vittem egy példányt a Jóma ligatúrát leíró dolgozatomból az Úri utcába, ahol akkor Hoppál Mihály az MTA Néprajzi Intézetét igazgatta. Amikor a tiszteletem jeleként átadtam az igazgató úrnak, akkor kaptam cserébe egy példányt az egyik kiadványukból, amelyben Sadovszky terjedelmes, angol nyelvű munkája jelent meg. Menet közben, a járdán olvastam bele. A buszmegállóban már tudtam, hogy a Hoppál Mihálynál kicserélt kutatási eredmények egymást igazolják. Az Amerikában kutató magyar néprajzos ugyanis ebben a munkájában fejtette ki, hogy szerinte a mivok yomi "orvos, sámán" a magyar szó rokona. Én meg a székely jelkészlet segítségével elolvastam a totonák El Tajin piramis lépcsőkorlátján lévő indián Jóma ligatúrát s annak kapcsán fejtettem ki ugyanazt (persze semmit sem tudván a mivok yomi szó létezéséről). Sadovszky felismerését azzal tudtam kiegészíteni, hogy én a yomi szó második tagjának a jelentését is felismertem a székely írás (pontosabban: a magyar hieroglif írás) segítségével. A finn jumala "isten", az iráni Jima, a japán Jimmu tenno és társaik alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a szó eredetileg egy isten neve volt s abból devalválódott a mivok yomi és a magyar ima is. Erre Sadovszky nem jöhetett rá, mert az általa látogatott kitűnő és még kitűnőbb egyetemeken mit sem akarnak tudni a magyar hieroglif írásról. 

Ez persze megint csak a magyar finnugrisztika sara, hiszen ők terjesztették el azt a hazugságot a világban, miszerint a székely írás a jelentéktelen ótürk írás még jelentéktelenebb leszármazottja, amivel tulajdonképpen foglalkozni sem érdemes.  S ez korántsem túlzás, mert a hazai akadémikus rovológia ifjú oszlopa, a nyelvész Sándor Klára 1996-ban megjelent tanulmányában szó szerint meg is kérdezte, hogy miért kell ezzel a székely írással egyáltalán foglalkozni. Így aztán nem is foglalkoztak és nagyjából fogalmuk sincs sem az írás keletkezésének körülményeiről, sem a magyar nyelv rokonsági viszonyairól. 

Mégis, a finnugrista téveszmeterjesztés ellenére is sikerült igazolnunk egymást: a székely írás eredetének kutatása ugyanarra az eredményre vezetett, mint Sadovszky nyelvészeti felismerése: az indián és a magyar etnokulturális ágak közös, kőkori gyökerekből sarjadtak ki. 



14. ábra. A totonák egy penut nyelv, ezért aligha tekinthetjük véletlennek, hogy a totonák El Tajin piramis lépcsőjén közlekedő yomi (azaz sámán, esetleg szakrális uralkodó) melletti korláton feltűnik a Jóma ligatúrák sora


Sadovszky: Good and Evil: *jom

The California Indian shaman was not only the principal religious functionary, but also a philosopher, poet, artist, musician, intellectual, scientist, doctor, ond psychotherapist (Bean 1976).

We are told by Dixon (1905:267) that they were the most important individuals among the Maidu. In a society without a definite system of government they were, in fact, the leaders of the community. Their words carried great weight, and as a class they were regarded with much awe, and as a rule they were abeyed more than the chief.

    Most of the shaman-doctors were the "cure or kill" types, who could produce good and bad results. They could protect the individual or the group from 011 sorts of ailments and from 011 kinds of enemies (Bean 1976).

    Since the Penutian word jom is probably the most significant word in California, let us consider in detail its occurrence.

    In Maidu, the shaman proper is called yÖmi, and his main duties ore the cure and causing of disease (Dixon 1905:271).

Their social position is demonstrated by the fact that the leaders of the Secret Society were powerful shamans who had in their possession char ms known as yÖme­pa or yt5mpa which could cause death to a person if they were touched on the bare skin with the se objects (Dixon 1905:272).

These yÖmpa ore made of roots, feathers, and beads. The shaman points the y<5m­pa at someone and sings, and that person becomes sick. Another, a more powerful shaman, has to extract the poison by sucking. "In doing this, the shaman puts some charm into his mouth to aid him. This is of ten a piece of rock-crystal to which a feather is attached. Such charms ore known as yonklJ (Dixon 1905:280). The word, y5nklJ, is an assimilated form of *y6m-klJ.

In the modern dictionaries we have Maidu jompa 'sorcery', 'witchcraft', Nisenan jom 'shaman'. For a more complete list see Beals (1933:390). In River Pat win the word for shaman is yom, but in Hill Patwin it is mali-yom-ta. The first part malu = "to treat for sickness" can be compared to Finno-Ugrian*ma13 'fo feel, to touch' (UEW 267; KT 558; MK 295). See the healing method by pressing in Du Bois (1935: 104-105) and in Freeland and Broadbent (1960:63). The word yom plays an important role in the most sacred ceremonies of the Patwin: Hesi. The young initio tes and the spirit enactors ore called yom-pu (Kroeber 1932:330-333; 343).

In Southern Sierra Miwok jom > jymo:- come to mean "to suck for a disease ob­ject". We saw above that Maidu y(jm-pa .is associated with "poison". This appears as yom-ba 'poisoner' in Hill Patwin (Kroeber 1932:293). In Chukchansi Y okuts we have yem-pa 'poison' and in Southern Miwok jen-pa 'poison' which bec ame jen-wa (*jem­pa) in Central Sierra Miwok. These last items appear to be borrowed from Y okutsan.

The Wintu yom (757) refers to "magic, supernatural, evil, witchcraft, spe II and incantation" .

The Western Miwok cognates denote more abstract and general concepts. The Bodega word jomu means "to like, to love". The some word, jomu in Lake Miwok re­fers to pleasant feeling, meaning Ito lough', and its derivaties lead us to recognize the original meaning of the Penutian cognates. They refer to "excellent, noble, beautiful, pretty, fine, good (eating)." For example, Christ is called jomúnnaka kócca 'noble, excellent person'.

We encounter on the Eurosion side with the some meaning in Proto Ugrian *jomJ or *jam3 (MSzFUE 339). In Vogul (MK 170) we have jomas "good, right, beautiful, lucky; to make good, to repair, to heal" and more explicitly, jamés khum 'doctor', i.e., shaman. These and the subsequent Ugrian cognates highlight the meaning de­velopment also in the California Indian languages.

The Ostyak cognate jam (KT 167) means "good, beautiful, healthy; to heal, to caress, to pet, to live in peace; the right side" and "the best".

The Hungarian cognates follow the some pattern. The words jó, gyó-, jav- mean "good, to heal, to repair, the right side", etc. In Hungarian folklore jós is "the prophet who foretells the future" and the javas is "the folkhealer", originolly the "shaman".

From the above data, it seems to be apparent that Proto Penutian *jom "good, to make good, to heal, (to poison)" has the some semantic development as Proto Ugrian *jom3. It should be emphasized that on the Eurosion side *jom3 is only an Ugrian word. It does not occur in any other Uralic language. But as we saw above it has a wide distribution in the California languages. This and some of the follow­ing examples highlights the statements made earlier about the "Ugrian" features in the California Penutian languages. Naturally, such words ore significant when we attempt to determine the time of arriyal of the Indians in California.



Irodalom

Varga Géza: Indián tartalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Otto von Sadovszky (wikipedia)

Távoli nyelvrokonok Kaliforniában? (nyest.hu)








A veleméri Cserépmadár szállás (egy parasztházból kialakított őrségi szálláshely) bejárata




A nagytótlaki körtemplom a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháztól csak 15 km-re van


Tavasszal eggyel több a gondunk, mert el kellene döntenünk, hová is menjünk majd nyaralni. Bevallani sem merjük magunknak, hogy szeretnénk egy jó ajánlatot kapni, amiben nem csak szállás, hanem kulturális csemege is van. Szeretne a szép szállás mellé valamiféle értelmiségi-vonzó szolgáltatást (például magyar írástani beszélgetéseket) is kapni? Mert ha a kedves olvasó is a legjobbak, vagyis a rovológia iránt érdeklődők közé tartozik, akkor ajánlhatjuk magunkat. Ez az ajánlatunk nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi és megismételhetetlen (legfeljebb egy következő alkalommal, mint visszatérő vendég). Az általunk ajánlott őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról folytatott eszmecserére és a Sindümúzeumban díjtalan tárlatlátogatásra is van lehetőség az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a múzeum) teljesen ingyenes. Ha Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az olyan, írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha választhatnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van, másutt meg mutatóba sincs. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot az őrségi szállás lefoglalása végett!

2018. március 8., csütörtök

61 Az afrászijábi tál világmodelljének Jóma úr földje olvasatú hieroglifikus szövege

A IX-X. századi afrászijábi tál a magyar jeltörténet egyik meghatározó jelentőségű tárgyi emléke, amelyről azonban senki sem beszél. A "szakértők" úgy tesznek, mintha a tudomásul vétel és a felhasználás érdekében kérvényt kellene benyújtani nekik. 

Az lehet a baj ezekkel a kemény követelményekkel (a tudomásul vétellel, meg a felhasználással), hogy egyik sem megy tudás, valamint bizonyos etikai és szellemi színvonal nélkül. Akinek fogalma sincs a székely írás eredetéről, a magyar hieroglif írás létéről (vagy nem hajlandó ezek létét elismerni) egyúttal korlátozva van az önálló ítéletalkotásban is, annak ez nem is lehet könnyű. Hiszen ha az egyetemi professzora még egy szót sem szólt a magyar hieroglif írásról, akkor az nagyjából azzal egyenértékű egy "képzett" régész, történész és nyelvész számára, hogy a magyar hieroglif írás nem is létezik. Ezek a "szakértők" persze Veit Gilel 1500-as évekből származó feljegyzéséről sem tudnak, amelyben fennmaradt, hogy a székelyeknek az egy hangot jelölő betűk mellett szó- és mondatjelei is vannak. 

Az önálló véleményalkotáshoz meg munkára (legalább a Magyar hieroglif írás c. kötetem elolvasására és megértésére) lenne szükség, amire a "szakma" nem szán időt. Hiszen, ha a professzoruk még nem beszélt róla, akkor az nem is létezik. Célszerű sem lenne a számukra, hiszen - ebben az ismerethiányos és etikátlan "tudományos" közegben - csak egzisztenciális bizonytalanságot eredményezne nekik. 

Így aztán az afrászijábi tál felhasználása marad a gondolkodásra kiemelkedően képes keveseknek. Aminek persze az az egyik következménye, hogy az MTA dísztermében téveszméket lehet terjeszteni, a valóság azonban szóba sem kerülhet. Amit eddig is tudtunk.

A tál fényképét Gink Károly közölte egy Iránról készített szép kötetében. Elmondta, hogy Afrászijáb városában találták a régészek, akik szerint ez egy IX-X. századi fazekastermék. A tál jelei nem tűntek fel neki. Elolvasni sem tudta senki addig, amíg a kezembe nem került. 

Az írásemlék fontosságát az adja, hogy kétségkívül magyar jelenlétről, vagy kulturális hagyományról árulkodik a honfoglalást követően, a Turáni-alföldön. Előzőleg itt a heftalita Hun Birodalom létezett 558-ig, azt követően pedig az avaroké, a szabíroké és az onoguroké (rövid ideig a türköké) volt a terep. Ha ezek (a türkök kivételével) magyarul beszéltek, ahogyan az általuk hátrahagyott emlékeken olvasható magyar hieroglifikus írásemlékek tanúsítják, akkor az  alátámasztja a magyar krónikák állításait arról, hogy mi magyarok a hunok és a hun utód népek leszármazottai és örökösei vagyunk. A hunok ugyanis használták a Jóma ligatúrát, de az ótürkök nem.

Ezért találjuk meg a Jóma ligatúrát és a többi jelet is a magyar népi cserépedényeken, a hímes tojásokon és másutt, azóta is. Ez teszi érthetővé(?) az akadémikus "tudomány" makacs ellenállását és értetlenkedését, amikor a magyar hieroglif írás szóba kerül. Számukra nem a székely írás eredetének tisztázása lehet fontos, hanem a hun-magyar azonosság letagadása.



1. ábra. Az afrászijábi tál fényképe




2. ábra. Az afrászijábi tál felirata egy ősvallási ima, amelynek ismétlődő sorai egy négysoros verset alkotnak




3. ábra. A Jóma "jó magas" ligatúra egy kőkori isten neve (a finn jumala "isten", az iráni Jima egy vízözön előtti isten neve, ezekkel függ össze a magyar ima szó, valamint a japán Jimmu tenno, az első császár neve stb.)




4. ábra. A székely írás "sz" (szár) jelének afrászijábi hieroglifikus változata az Istennel azonos égig érő fa szárát ábrázolja, a szár szóból keletkezett az úr szavunk, ezért ez az Isten állandó jelzője (amit Ipolyi Arnold szerint a sztyeppéről hoztunk), a hieroglifikus szövegek mai megértéséhez a szár szó helyett rendszeresen az úr-t kell olvasni, csak akkor ad a mai magyarban is érthető szöveget



5. ábra. Az afrászijábi hieroglifikus írásemlék egy Föld hieroglifába van írva, amit (a karcagi csatkarikán olvasható hasonló ima alapján) az ima szövegébe kell illeszteni 



6. ábra. Az afrászijábi jelek (fent) és a székely írásban meglévő párhuzamaik (lent) kétségtelenné teszik (a gondolkodásra képes és becsületes emberek számára), hogy a magyar íráshagyomány egyik értékes emlékével állunk szemben








7. ábra. Magyarszombatfai tál, peremén a Jóma ten "Jóma isten" olvasatú mondatjel ismétlődik, középen pedig a Jóma ligatúra virággá változott példánya látható




Varga Géza





Veleméri háztetők cserépmadárral




A veleméri Cserépmadár szállás (egy igazi őrségi szálláshely)  használaton kívüli régi kútja


Amennyiben az olvasó eddig jutott a cikk olvasásában, akkor talán javasolhatom, hogy látogasson meg Veleméren és nyaraljon nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szállásomon! Ez esetben egy rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolhatunk az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk kedvező terepet talál. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét.