1. ábra. Trump és Kim
Kim és Trump vietnami megbeszélésének csődjével van tele a sajtó, de a sok szövegből mintha kimaradt volna valami. Nem tudjuk meg az újságokból, hogy miért is következett be a kudarc, melyek lehettek e beszélgetés valódi mélységei és buktatói, miféle szerepek és törekvések csaptak is össze Hanoiban. Bocsássa meg nekem a nagyérdemű, hogy kéretlenül (a rovológiai szakirodalomban bejáratott terminológia szerint önjelöltként) beleszólok a nagyok dolgába és osztom az észt kéretlenül, miközben sokan érezhetik úgy, hogy ezt mindenki jobban tudja nálam. Lehet, hogy így van, de ez a net igen demokratikusan van kitalálva s még én is elmondhatom, mit is gondolok erről az esetről.
A találkozó valójában egy - irodalmi, színházi értelemben vett - dráma, sőt tragédia, amelyben nagy nézetrendszerek csaptak össze. A történet messze nincs még lejátszva, ezért a nagy drámákra jellemző jellemfejlődésre is lehetőség van. Egyelőre csak némely tanulságok levonására kerülhet sor.
A színdarab szereplője két tömeggyilkos (polkorrektebb módon fogalmazva: két tömeggyilkos rendszer képviselője), akik azonban a mi liberális világunkban könnyebben megkaphatják a béke Nobel-díjat, mint az akasztófát - ha aláírnak egy multináciknak is tetsző megállapodást. Hajlamosak vagyunk Trump-ot rokonszenvesebbnek, Kim-et meg egy ázsiai diktátornak gondolni, ám óva intenék mindenkit az ilyen leegyszerűsítésektől, hiszen ez csak a ballib sajtó egyik sugása, amit a sok agymosás miatt a saját nézetünknek hiszünk. A jelen amerikai kormányzat - úgy tűnik - javítani igyekszik a Magyarországhoz fűződő kapcsolatokon, ám e javulás keretében Trianon reviziója nyilvánosan nem merült fel, ugyanakkor mintha fegyveres konfliktust készítene elő a környezetünkben. A jóindulatú és igazságos nagyhatalmat még nem találták fel?
Az indiánok hullahegyein megakuló, az államok között fiatalnak számító USA-ban ma képviseleti demokrácia van, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb szemfényvesztő és mesemondó nyeri el a következő kormányzati időszakra a dolgok meghatározásának lehetőségét. Ez az alkotmányos berendezkedés - a megvesztegetett képviselőkön keresztül - kitűnő lehetőséget teremt a "pénzügyes" köröknek az állam tényleges irányítására. A képviseleti demokrácia annyira bejött a multináciknak, hogy a jobb gyarmataikon már felsőház sincs. A felsőházban ugyanis nem a megvesztegethető képviselők, hanem a történelmi egyházak és a történelmi családok képviselői szoktak ülni és vigyázni az állam és a nemzet megmaradására. Például a hatmillió ártatlan magzat legyilkolására lehetőséget adó abortusztörvényünk aligha ment volna át egy igazi felsőházon.
Ezzel szemben északi Koreában egy családi diktatúra üzemel, amely gondosan ügyel arra, hogy a hatalmat az éppen soron következő Kim átvehesse az apjától. Ezért aztán a legjobb tudása szerint igyekszik a családnak alávetett ország megtartására is. A koreai Kim családnév egyébként arra utal, hogy a család királyi vérből származik. A királyság, vagy a dinasztikus diktatúra egy igen régi, több évezredes államirányítási modell, ami szerencsésebb világban garantálhatja is egy-egy nemzet megmaradását. Mi magyarok is csak addig voltunk sikeresek, addig vészeltük át elfogadhatóan a bajokat, amíg az Árpád-házi királyaink viselték az országért a felelősséget. A korábban létezett európai királyi családoknak betett az I. világháború, azóta a képviseleti demokrácia boldogít bennünket. Ráadásul - a ballib agymosásnak köszönhetően - azt hisszük róla, hogy ez valami korszerű és fejlett dolog, holott csak a nemzethalál előszobája.
Az USA a világ önjelölt csendőre szerepét vállalta magára és hosszú ideje kötelességének érezheti, hogy folyamatosan fenntartsa és előidézze a háborút a világ legkülönbözőbb térségeiben, mérhetetlen pusztulást, milliók halálát és szenvedését okozva. Általában sikerrel jár (mert az államot befolyásoló multináciknak már a fegyverkezésre költött összeg is sikert jelent), a közelmúltban azonban kapott egy maflást Vietnamban. Ehhez a vietnami esethez nekünk magyaroknak is közünk van, mert a magyar államadósság kezdetét a nyugatról felvett és az amerikaellenes harcok támogatására Vietnamba küldött összegek jelentették. De nem csak ezért van jogunk figyelni a térség dolgaira, hanem mert a saját sorsunkat is jobban megérthetjük általa.
Koreában az USA korábban döntetlent ért el, ami a szenvedő fél (a koreaiak) számára a legpusztítóbb lehetőség. Tudjuk a török időkből, hogy ha egy ország közepén húzódik a frontvonal, az a lakosság és a táj pusztulásával egyenértékű. A török időkben a magyarság lélekszáma a felére csökkent. Nos, hasonló helyzet alakult ki Koreában, amelyet kettévág a demarkációs vonal, ahol évtizedek óta nincs lezárva a háború, amiből következően az északi Korea erején felüli erőfeszítésekre kényszerül a fegyverkezés területén.
Korea számára két példa is illusztrálja a lehetőségeket. Vagy teljes győzelmet kell aratnia az USA felett és akkor felvirágozhat, mint Vietnam (amire persze nincs lehetősége, mert Trumpnak nagyobb rakétainditó-gombja van), vagy teljes mértékben alá kell vetnie magát az USA elképzeléseinek s akkor meg úgy virágozhat fel, mint a déli Korea (amin nyilván a multinácik is keresnek).
A megbeszélés tétje látszólag az volt, hogy Észak-Korea leszereli-e az atomfegyvereit, vagy sem. Ha leszerelné, akkor - a háborús tapasztalatai alapján - joggal gondolná, hogy tökéletesen kiszolgáltatottá válna egy tömeggyilkos hatalom számára. Ezért aztán érthető, hogy Kim mester óvatosan halad előre a leszerelés terén. Mi az, amit kérhet cserébe?
Kérheti a következő néhány dolgot (persze a megvalósíthatóságuk egy másik kérdés).
- A két Korea egyesítése.
- Az okozott háborús károk megtérítése az USA részéről.
- Az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet jegyében az USA is szerelje le az atomfegyvereit, vagy az egyesített Korea is tarthassa meg azokat.
- Azt is tisztázni lehetne, hogy az USA miért nem jár el hasonló következetességgel minden olyan állammal szemben, amelyik nemzetközi engedély nélkül, önjelöltként fejlesztett ki saját atomfegyvert?
A fenti lehetséges követelésekkel szemben Kim igencsak mérsékelt kéréssel állt elő, amikor - a sajtó szerint - mindössze a gazdasági szankciók eltörlését kérte. Trump már ettől is felállt az asztaltól, bár még kiderülhet, hogy ezt javasolták is neki. Lehetséges, hogy Kim a többi követeléssel csak a következő tárgyalási fordulókon fog előállni?
Lássuk be, Kim mester most a világ csendőrét próbálja ráébreszteni arra, hogy nem pusztíthatja az életünket és az életterünket minden korlátozás és felelősség nélkül. Drukkoljunk Kim sikerének?
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Ezzel szemben északi Koreában egy családi diktatúra üzemel, amely gondosan ügyel arra, hogy a hatalmat az éppen soron következő Kim átvehesse az apjától. Ezért aztán a legjobb tudása szerint igyekszik a családnak alávetett ország megtartására is. A koreai Kim családnév egyébként arra utal, hogy a család királyi vérből származik. A királyság, vagy a dinasztikus diktatúra egy igen régi, több évezredes államirányítási modell, ami szerencsésebb világban garantálhatja is egy-egy nemzet megmaradását. Mi magyarok is csak addig voltunk sikeresek, addig vészeltük át elfogadhatóan a bajokat, amíg az Árpád-házi királyaink viselték az országért a felelősséget. A korábban létezett európai királyi családoknak betett az I. világháború, azóta a képviseleti demokrácia boldogít bennünket. Ráadásul - a ballib agymosásnak köszönhetően - azt hisszük róla, hogy ez valami korszerű és fejlett dolog, holott csak a nemzethalál előszobája.
Az USA a világ önjelölt csendőre szerepét vállalta magára és hosszú ideje kötelességének érezheti, hogy folyamatosan fenntartsa és előidézze a háborút a világ legkülönbözőbb térségeiben, mérhetetlen pusztulást, milliók halálát és szenvedését okozva. Általában sikerrel jár (mert az államot befolyásoló multináciknak már a fegyverkezésre költött összeg is sikert jelent), a közelmúltban azonban kapott egy maflást Vietnamban. Ehhez a vietnami esethez nekünk magyaroknak is közünk van, mert a magyar államadósság kezdetét a nyugatról felvett és az amerikaellenes harcok támogatására Vietnamba küldött összegek jelentették. De nem csak ezért van jogunk figyelni a térség dolgaira, hanem mert a saját sorsunkat is jobban megérthetjük általa.
Koreában az USA korábban döntetlent ért el, ami a szenvedő fél (a koreaiak) számára a legpusztítóbb lehetőség. Tudjuk a török időkből, hogy ha egy ország közepén húzódik a frontvonal, az a lakosság és a táj pusztulásával egyenértékű. A török időkben a magyarság lélekszáma a felére csökkent. Nos, hasonló helyzet alakult ki Koreában, amelyet kettévág a demarkációs vonal, ahol évtizedek óta nincs lezárva a háború, amiből következően az északi Korea erején felüli erőfeszítésekre kényszerül a fegyverkezés területén.
Korea számára két példa is illusztrálja a lehetőségeket. Vagy teljes győzelmet kell aratnia az USA felett és akkor felvirágozhat, mint Vietnam (amire persze nincs lehetősége, mert Trumpnak nagyobb rakétainditó-gombja van), vagy teljes mértékben alá kell vetnie magát az USA elképzeléseinek s akkor meg úgy virágozhat fel, mint a déli Korea (amin nyilván a multinácik is keresnek).
A megbeszélés tétje látszólag az volt, hogy Észak-Korea leszereli-e az atomfegyvereit, vagy sem. Ha leszerelné, akkor - a háborús tapasztalatai alapján - joggal gondolná, hogy tökéletesen kiszolgáltatottá válna egy tömeggyilkos hatalom számára. Ezért aztán érthető, hogy Kim mester óvatosan halad előre a leszerelés terén. Mi az, amit kérhet cserébe?
Kérheti a következő néhány dolgot (persze a megvalósíthatóságuk egy másik kérdés).
- A két Korea egyesítése.
- Az okozott háborús károk megtérítése az USA részéről.
- Az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet jegyében az USA is szerelje le az atomfegyvereit, vagy az egyesített Korea is tarthassa meg azokat.
- Azt is tisztázni lehetne, hogy az USA miért nem jár el hasonló következetességgel minden olyan állammal szemben, amelyik nemzetközi engedély nélkül, önjelöltként fejlesztett ki saját atomfegyvert?
A fenti lehetséges követelésekkel szemben Kim igencsak mérsékelt kéréssel állt elő, amikor - a sajtó szerint - mindössze a gazdasági szankciók eltörlését kérte. Trump már ettől is felállt az asztaltól, bár még kiderülhet, hogy ezt javasolták is neki. Lehetséges, hogy Kim a többi követeléssel csak a következő tárgyalási fordulókon fog előállni?
Lássuk be, Kim mester most a világ csendőrét próbálja ráébreszteni arra, hogy nem pusztíthatja az életünket és az életterünket minden korlátozás és felelősség nélkül. Drukkoljunk Kim sikerének?
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
További blogbejegyzések
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan.
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
