Varga Géza írástörténész: szeptember 2024

2024. szeptember 30., hétfő

A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai

A jelen cikk alább következő alfejezeteiben a világfa ábrázolások típusait, ismertetőjeleit sorolom fel (1).

A típusok és ismérvek felsorolása nem teljes, lehetnek még ezeken kívül is az azonosítást segítő, az ősvalláshoz kötődő grafikai, szemantikai és szerkezeti jellegzetességek. Egy-egy világfa-előfordulásban nem találjuk meg mindegyik azonosítót, csupán egyet, vagy többet. A felsoroltak egymást erősítő logikus (ősvallási kötődésű) rendszert alkotnak, amely végső soron még a kőkorszakban alakult ki és igen nagy területeken terjedt el Eurázsiában és Amerikában. Az elolvasható szövegek alapján a születése a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelvhez kötődik.

Magyar szójelekből álló világfa

A világfa ábrázolások legfontosabb ismérve, hogy nem természethűek, hanem jelszerűek. Székely jelekkel rokon hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) felépülő mondatjelek, vagy a faábrázolás kötődik ilyen hieroglifákhoz. A magyar ősvallás a "szent jelképhez szent jel illik" elv szellemében magyar hieroglifákat alkalmazott a legfontosabb tételeit illusztráló képek (ábrázolási konvenciók, jelmontázsok) megalkotásához. Ezért szerepelnek a csodaszarvason, a világmodellen és a turulon túl az Istennel azonos égig érő fa ábrázolásain is a magyar hieroglifák.

E képszerű hieroglifák némelyike a világfát, vagy annak meghatározó elemét (például a hasadékát) ábrázolja. Az alább bemutatott világfa-mondatjelek mindegyikében szerepel valamilyen világfát ábrázoló egyedi hieroglifa.

A rovológiai körülmények szóvá tételét a Pócs Éva felvetése nyomán a "tudományos konszenzus" berkeiben kibontakozott eredménytelen világfa vita megoldása indokolja. Ennek keretében arról vitatkoznak az akadémikus tudomány emberei, hogy volt-e a magyar honfoglalóknak világfa képzete, vagy ezt csak magyar néprajzkutatók álmodták bele a szakirodalomba, idegen mitológiák hatására. A kontraszelektált "tudományos konszenzus" évtizedekig óvakodott és ma is tartózkodik a székely írásnak és előzményének, a magyar hieroglif írásnak a megismerésétől. Ezért az identitásunk elleni támadásra - lévén a világfa egy rovológiai jelenség - képtelen érdemi választ adni, nem tudja felmutatni a jelszerű honfoglalás kori világfát.

A magyar ősvallás által alkalmazott ábrázolási konvenciók léte s azokban a magyar hieroglifákkal megjelenített világfa előfordulása lényeges rovológiai és ősvallás-történeti körülmény. Nem csak díszítések, hanem egyúttal jelentést hordozó szójelek, magyar nyelvemlékek is. Ezeket fel kell mutatni, hogy a kulturális hagyatékunkat a közönség és az akadémikus tudomány megfelelően tudja értékelni és az identitásunk tudatos rombolását megalapozott tudományos érveléssel el tudja hárítani, a helyére tudja tenni. Az ábrázolási konvenciókat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be.

Jelen cikkben a világfához kötődő ábrázolási konvenciókat, ismertetőjeleket sorolom fel. Mindegyik alábbi ábra világfája magyar hieroglifákból áll, vagy azokhoz szervesen kötődik és magyarul elolvasható - ezért reménytelen dolog ezek idegen eredetét bizonygatni. Ez a világfa, az ősvallási hagyomány részeként a magyarul beszélő szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglaló őseinktől maradt ránk.

Eget tartó fa ábrázolási konvenció

Ennek az ábrázolási konvenciónak jellegzetessége, hogy a kerete alul vízszintes, felül pedig íves s ezt az ívet (az égboltot) középen a jelekből alkotott világfa támasztja alá.

1. ábra. A berzétemonostori avar szíjvégen a világfa a kövekből rakott, magas kő olvasatú égboltot középen támasztja alá, a jelmontázs olvasata: Sar isten magas köve (mai magyarsággal: Úristen magas köve), az ábra jobb oldalán a megfelelő székely jelek: középen lentről felfele az "s" (sar), ten és ős (Sar isten, mai magyarsággal: Úristen), ettől balra az "m" magas, jobbra pedig a kő hieroglifa

Napos holdas világfa

A Nap és a Hold szereplése azt jelzi, hogy közöttük is egy égi jelenségről, esetünkben az égig érő fának, világfának gondolt Tejútról (a Tejúttal azonos Istenről, esetleg - ha az uralkodó ábrázolása mellett jelennek meg - az isteni megbizatást teljesítő királyról) van szó.

Ezt az értékelést a kettős kereszt világfa-előfordulásokban betöltött szerepe is alátámasztja. Például az énlakai bilingvis alapján a kettős kereszt az Istennel azonos fa rajzában jelenik meg. Azt Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égig érő fa a magyar néphitben azonos az Istennel. Az Egy jelentésű kettős kereszt ide tartozását (világfát ábrázoló voltát) ezért az Egy szó eredeti "szent, Isten" jelentése is megerősíti. A kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek, ami szintén a kettős kereszt és a fa azonosságát jelzi. Olyan fáról, az Istennel azonos világfáról van szó, ami az égen a Nap és a Hold társaságában látható.

A világfával való azonosítást segíti az a körülmény is, hogy a kettős kereszt a magyar hieroglif írás egyik jele (mert az ősvallás magyar hieroglifákat használt a legfontosabb jelképei ábrázolásához).

2. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrűn a Tejutat idéző, Egy "szent" olvasatú kettős kereszt a Nap és a Hold között jelenik meg, a köriratban a Nagy szár ég (mai magyarsággal a Nagy úr az ég) mondat ismétlődik

A "hegyen álló fa" ábrázolási konvenció

A hegyen álló fa megszokott ábrázolás, ám amikor a hegy is, meg a fa is a magyar hieroglif írás elolvasható szójele (3/a., 3/b., 3/c. és 12/b. ábra), akkor a világhegyen álló, Istennel azonos világfáról van szó. Ugyanez (a szent jelek alkalmazása) különbözteti meg a közönséges ragadozómadár ábrázolást a turultól és a közönséges szarvasábrázolást is a csodaszarvas ábrázolásától. A sarok hegyén álló, kettős kereszt alakú világfa a hun korból megőrzött, a honfoglalás korában is dokumentált és a népi apotropaikus (tehát vallásos) jelhasználatban máig fennmaradt örökség. Ez az ábrázolási szokás az ősvallási alapozású, legalább ókori eredetű állameszménkkel is szorosan összefügg (3/c. ábra), azaz nehezen elképzelhető, hogy idegenektől származna. Ezért szerepel ma is - egyedüliként a világ államcímerei közül - a hegyen álló kettős kereszt a magyarul beszélő avarhunoktól ránk maradt címerképben.

3/a. ábra. Hegyen álló, kettős kereszt alakú, Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) olvasatú égig érő fa a honfoglalás kori anarcsi hajfonatkorongon

3/b. ábra. Az Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) mondatjelet hordozó veleméri sindü hegyen álló fát ábrázol (fotógrafika, veleméri Sindümúzeum), a hegy a székely "s" (sar "sarok, úr"), a fa pedig (az erősebb ágai alapján) a kettős kereszt alakú "gy" (Egy "szent, isten") rovásjel megfelelője

3/c. ábra. Balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja

3/d. ábra. Budafai mángorló sarok hegyén álló, kettős kereszt és tulipán alakú világfája (Varga/1993/100)

Magas kő és világfa kapcsolata

A magas kő a világhegy neve, amelyik esetenként megjelenik a világfa ábrázolása mellett. Ez a magas kő megnevezés elolvasható a berzétemonostori avar szíjvégen (1. ábra), a magyargyerőmonostori kályhacsempén (4/a. ábra), egy veleméri rajzos sindün (4/b. ábra) és a karosi honfoglalás kori tarsolylemezen (4/c. ábra) is.

4/a. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe az égig érő fával azonosítja az ágak között elhelyezett hieroglifákkal jó ős-ként jellemzett istent, aki a magas kő "világoszlop, templomkörzet, szent ország" lépcsői fölött áll

4/b. A Lyukó magas köve olvasatú veleméri rajzos sindü világfája a Lyukó hieroglifából nő ki (Sindümúzeum)

4/c. ábra. A karosi tarsolylemez (mai magyarsággal olvasott) Dana úr magas köve mondatjel (fent) és hieroglifáinak (középen) székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: a fát ábrázoló "d" (Dana), "s" (sar am. úr), "m" (magas) és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének kő(?) jele

4/d. ábra. Friesachi ezüstdénár a Lyukó isten magas köve olvasatú világfa ábrázolással, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, ten, "ly" (Lyukó), valamint "m" (magas) és kő jele

4/d. ábra. Magas sar isten köve (mai magyarsággal: Magasságos úristen köve) olvasatú hieroglifikus világfa ábrázolás (Tufani, Duna delta, X-XI. század) Cristina Talmatchi nyomán, az ábra jobb szélén a székely írás megfelelő jelei: középen lentről felfele az "s" (sar "sarok, úr"), ten és ős, ezektől jobbra az "m" (magas), balra a kő jele

4/e. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a csodaszarvas a hármas halom középső (kőből rakott világoszloppá, magas kővé növelt) halmán fut a ten jellel jelzett világfa felé

4/f. ábra. Udvarhelyszéki bokály magas kövön álló, kettős kereszt alakú fája (1820, Barabás Mihály)

4/g. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tányérján az égig érő fa magas kő olvasatú hasadékában a tprus (tapar us "szabír ős") mondatjellel azonos világfa jelenik meg

4/h. ábra. Avar csat a Zamárdi temetőből, amelyen a csat égboltot idéző ívén a magas kő, a nyelvén pedig a szár "növényis szár, úr" szójel képszerű változata olvasható

Faábrázolás a világmodell sarkán

A világmodell (vagy mandala) a teremtett és rendezett Föld (az Éden) jelekből alkotott térképe. A világmodellek szokása szerint a sarkokon és/vagy az oldalfelezőkön a magasba vezető út (az Istennel azonos Tejút) valamilyen jelképe jelenik meg. Ha ez fát ábrázol, mint a halomi világmodell szár "növényi szár, úr" jele és az Egy hieroglifa (5/a és 5/b. ábra), vagy egy erdélyi tányér szár jele (5/c. ábra), akkor az égig érő fa, világfa jelét látjuk. A szokás magyarázatát talán az Éden földrajzi szerkezete adja meg. Az Ararát körüli Éden sarkain ugyanis egy-egy erdőkkel borított hegység (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) található, amelyik egyúttal az égbe vezető út jelképe is lehetett.

Mivel ez a "sarkokon alkalmazott világfa" képszerkezet a honfoglalás kori és népi ábrázolásokon is dokumentált, nyilvánvaló, hogy az ábrázolási konvenció a magyar népnek a honfoglalás korában is meglévő ősvallási hagyományából (5/a. ábra) került a népművészetbe és a keresztény vallás jelrendszerébe (5/b. ábra).

5/a. ábra. Honfoglalás-kori világmodell Halom lelőhelyről, sarkain az égig érő fa ábrázolásával, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "f" (Föld), "g" (ég), "s" ("sarok, úr"), "sz" (szár "növényi szár, úr") jelei

5/b. ábra. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta, sarkain az égig érő fát ábrázoló Egy Isten mondatjellel

5/c. ábra. Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér, világmodelljének "sarkain" a fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifákkal

5/d. ábra. Magyarszombatfai tányér, világmodelljének sarkain a szár "növényi szár, úr" hieroglifával, az olvasata: Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr)

5/e. ábra. Kirgiz szőnyeg székely jelek szójel-párhuzamaival, a közepén lévő világmodell sarkaiban a fát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifa jelenik meg

Nap a világfa csúcsán

Az égig érő fa ábrázolásainak csúcsán azért jelenik meg a Nap (5. ábra), mert a Tejút (a mítoszokban az égig érő fa) a Sarkcsillaghoz, a napisten palotájához vezet.

6/a. ábra. A hopi tál égig érő fájának csúcsán megjelenik a Nap, ez az előfordulás (az Amerika benépesítéséről általában hangoztatottak alapján) arra utal, hogy ez az ábrázolási konvenció, a hozzá tartozó ősvallással és ősvallási jelrendszerrel egyetemben a paleolitikumból származik

6/b. ábra. A bajánsenyei tejesköcsög elolvasható díszítése (középen), egy kercsi hun ékszer Lyukó szár "Lyukó úr" mondatjele (balra) és a bajánsenyei tejesköcsög Lyukó Nap szár "Lyukó Nap úr" mondatjele (jobbra)

6/c. ábra. Egy régi miskolci tál Czibor Imre által készített másolata a világfa csúcsán trónoló Nappal; az ábrázolás több részlete elolvasható, pl. a fa tövében jobbról is, meg balról is a Jó ország olvasatú mondatjel látható

6/d. ábra. Napos csúcsú világfa Szűcs Sándor rajzán (fent), az olvasat: Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve), a kép alatt a székely írás "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, a legalsó sorban az utóbbi jelek népi és székely változatai

Faábrázolás hasadékkal

A faábrázolásokon megjelenő hasadék, a székely írás ős és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" jelének megfelelője, arra utal, hogy ez a fa azonos a Tejúttal (4/g., 5/b., 7/a-c., 8. és 11/c. ábra).

7/a. ábra. Az énlakai világmodell sarkain látható Egy Isten mondatjel felbontása szójelekre, jobbra fent az egy, az ős és a ten hieroglifák, alattuk a székely írás"gy", "us" és "nt/tn" jelei

7/b. ábra. Szarvasi honfoglalás kori aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel (középen), az összetétel ős és ten hieroglifája (balra, lentről felfele), valamint a székely írás ős és ten szójele (jobbra)

7/c. ábra. Ornamentális kőlap a pécsi székesegyházból a Szentkereszt-oltár környékéről, Egy ős úr olvasatú világfával

7/d. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában megtekinthető hieroglifikus mondatjel olvasata: Óg az Egy ős (mai magyarsággal: Óg az isteni ős), Óg király szerepel az Ószövetségben, a neve megőrződött az ogur és onogur népnevekben is

Isten olvasatú fa

Berze Nagy János állapította meg, hogy az égig érő fa a néphit szerint azonos az Istennel. Ezért olvasható gyakran a jelekből alkotott faábrázolásokon az Isten (ős + ten) szó (7/a. ábra), esetleg az isten másik neve (Dana, 4/b. ábra), vagy jelzője (Jó ős, 4/a. ábra). Mivel ez a jelenség (a fa és az Isten azonossága) honfoglalás kori leleteken is dokumentált, azaz elolvasható (8/a. ábra), ebből következően a népmeséink honfoglalás kori ősvallási képzeteket őriztek meg és azokat nem kellett idegenektől átvennünk.

8/a. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény, a nagy olvasatú íves égbolt alatt áll az Isten (ős + ten) olvasatú fa (fotógrafika)

8/b. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréphieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és ten "isten, élet" jelek (jobbra)

A világfa ágai legörbülnek

Berze Nagy János említi azon szibériai mítoszokat, amelyek szerint a világfa ágai meggörbülnek a rájuk nehezedő égbolt súlya alatt. Ez az ősvallási képzet magyarázza meg azokat a világfa ábrázolásokat, amelyeken az ágak feltűnő, hangsúlyos és jellegzetes visszagörbülése figyelhető meg. Azt jelzik, hogy e fák (amelyek rajza azonosítható a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével) az égig érnek, az eget tartják.

9/a. ábra. Veleméri rajzos sindü az égig érő fa jellegzetes, a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével azonosítható ábrázolásával

9/b. ábra. Bojnai avar idol (balra), valamint a mondatjelét alkotó hieroglifák megfelelői: a székely "n" (nagy), "s" (sar "úr"), a három ágpárral rendelkező, istennel azonos égig érő fát ábrázoló "tprus" (tapar ős "szabír ős", ten) és "l" (él) rovásjel (jobbra, lentről felfele)

Jelből nővő fa

A "jelből növő fa" ábrázolási konvenció alábbi néhány példája, valamint a 4/a. ábrán látható további előfordulás is széles körű elterjedtséget dokumentál. Az az ősvallás, amely e világfákat ábrázoló mondatjeleket létrehozta, a sztyeppi népek őstörténetének, a sztyepp benépesedésének déli forrásához kötődik. Simo Parpola e déli kultúra léte és a feltárt nyelvrokonságok miatt sorolta be a sumért az uráli nyelvek közé. Az etnokulturális kapcsolatok köre e korai korszakban nehezen tisztázható, különösen, ha a hieroglifikus nyelvemlékekről (például az elolvasható világfákról) a kutatók lényegében semmit sem tudnak.

10/a. ábra. A Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér (5/c. ábra) sugár irányú mondatjelének olvasata: Ragyogó szár ten földje, mai magyarsággal: Ragyogó úr(is)ten földje

10/b. ábra. A hun hatást tükröző Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje, mai magyarsággal: Jóságos Egy (isten) földje, vagy A folyó(val azonos) Egy (isten) földje

10/c. ábra. A Harappa-tál Föld jelből kinövő fát ábrázoló mondatjelének olvasata: Szár Föld (mai magyarsággal: Úr földje)

10/d. ábra. Hortobágyi szarutárgy díszítésének részlete Makoldi Sándor nyomán, a világmodellből kinövő, tulipánszerű égig érő fa olvasata: Ten sar magas kő Föld (mai magyarsággal: Ten úr, a magas kő földje)

Tulipán alakú fa

A világfa gyakran tulipán alakú, vagy egy tulipánábrázolás része, ami a tulipán (és Dalipinu/Telepinu hatti/hettita termékenységisten) ősvallási szerepével magyarázható (1., 5/b., 7., 11/a., 11/d., 12/a. és 12/b. ábra). Tavasszal az élet visszatérése kötődik a virágzásához, ezért a virág könnyen vált az életfa jelképévé, különösen, hogy a jelszerű magyar tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható, amint azt a debreceni csigacsináló borda (12/a. ábra), a nyárszói székelykapu (12/b. ábra), a zalavári ezüstjelvény (12/c. ábra) és az énlakai bilingvis Egy Isten mondatjele esetében is tapasztaljuk (5/b. ábra).

11/a. ábra. A debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifájának sajátossága, hogy a Tejút hasadékát jelképező középső sziromlevélben (az ős szójelben) a szár "növényi szár, úr" jel képszerű változata látható

11/b. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor feltámadó napistent

11/c. ábra. A zalavári X-XI. századi Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (jobbra, lentről felfelé): magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele

Az égi szár

A faábrázolások egy része az ég hieroglifán áll, vagy az ég hieroglifa a faábrázolás részét képezi.

12/a. ábra. Baraba tatár dob Égi szár (mai magyarsággal Égi úr) olvasatú faábrázolása

12/b. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tésztagyúró táljának Égi szár (mai magyarsággal: Égi úr) olvasatú világfa ábrázolása

12/c. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" szójele

12/d. ábra. A székely írás "g" (ég) rovásjele

A zsen ten mondatjel

A zsen ten mondatjel a legalább 6500 éves, magyar jeleket alkalmazó ősvallási ábrázolási hagyomány dokumentuma. Felső eleme a zsen "zsenge, zsendülő, újjászülető" hieroglifa. Ennek a kínai írásban meglévő megfelelője a sen "fiatal növény, hajtás" szójel. A mondatjel alsó részét az istennel azonos fát ábrázoló, lehajló ágú ten "élet, isten" jel alkotja.

13/a. ábra. Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján

13/b. ábra. Az Agócs Gergely által bemutatott üzbég hímzés kör alakú jelmontázsai (benne a zsen ten ligatúra) a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten újjászületésére emlékeztetnek

13/c. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "élet, isten" jelek (jobbra lent)

13/d. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei

13/e. ábra. A kusán érem és az I. Hormizd kusán uralkodó kezében tartott Zsen ten (mai magyarsággal: Zsendülő isten) olvasatú méltóságjelvény, felette valószínűleg a Hold ábrázolását (esetleg a feje tetejére állított nagy hieroglifát) látjuk

13/f. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent, közte a zsen és a ten jele), valamint egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)

Jegyzetek

(1) A Pócs Éva felvetése nyomán kialakult világfa vitában az akadémikus tudomány eredménytelenül vitatkozó képviselői azért képtelenek a megoldás megfogalmazására, mert nem ismerik fel, hogy a világfa ábrázolások elolvasható mondatjelek. A "szakma" képviselőit évtizedek óta gúzsbakötő dilettáns-, rovás- és ősvallásgyűlölet, meg hunfóbia okozza a vita csődjét. Ez egyúttal az elkövetett hibák kijavításának irányát is megmutatja a "tudományos konszenzus" számára. A kudarc feldolgozása elvileg azt is eredményezhetné, hogy az akadémikus tudomány tanul a bukásból és jobb képességekkel vág neki a következő megmérettetéseknek (például a kínai-magyar közös rendezésű hun kiállításnak és az új Magyar mitológia megírásának).