Az alábbi jegyzőkönyv-tervezet a 2010. szeptember 8-i megbeszélésen történteket foglalja össze, amire a Magyar Nemzeti Múzeum helyiségében került sor. A szövegéhez csatolt dokumentumokkal együtt azt tanúsítja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban valakik restaurálás ürügyével tudatosan megrongálták (lereszelték) a budapesti hun(?) jelvényt és letagadták róla a rajta lévő rovásjeleket. Egyúttal a múzeumban akadályozták a lelet korszakba sorolását is Vaday Andrea régész szakvéleményének kiherélésével. Talán szervezkedtek is ez ügyben, mert Vaday Andrea azt követően már nem kívánt foglalkozni a kérdéssel. A leletrongálás ugyan bűncselekmény, a tudomány nevében elkövetett hamisítás meg súlyos illetlenség, de ez szolgálhatta a tudományon kívüli finnugrista érdekeket. Azt követően ugyanis a "szakértők" már letagadhatták a korábban a főigazgató által aláírt letéti szerződésben még hunnak meghatározott tárgyról a magyarul elolvasható "Északi sarok" rovásszöveget. Ez a magyarul megszólaló szöveg akadályozta volna a finnugristákat a hun-magyar azonosság tagadásában, ami pedig a legfontosabb törekvésük lehet. Alább az általam írt, de aláíratlanul maradt jegyzőkönyv-tervezet olvasható, amit most kiegészítettem néhány vonatkozó képpel és irattal.
1. ábra. A fejük tetejére állított rovásbetűket Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr latin M betűnek minősítette s ezt a valótlan állítását Varga Benedek főigazgató tudományosnak minősítette, talán nem is kell hozzátennem semmiféle értékelést, elég lehet megkérdezni róla egy általános iskola első osztályban betűvetést átlagos eredménnyel tanuló nebulót, aki jobban ismeri a latin betűket
Jegyzőkönyv a 2010. szeptember 8-i megbeszélésről
A
Magyar Nemzeti Múzeum részéről a megbeszélésen Rezi Kató Gábor
főigazgató-helyettes, Szenthe Gergely (Régészeti Tár), Dombovári Judit
restaurátor, valamint egy további munkatárs vett részt.
A letevőt Kapuvári Krisztina ügyvéd és Deák Dezső szegedi rovásszakértő
segítette.
2/a. ábra. A múzeum által átadott fényképen jól kivehetők a restaurálás ürügyén végrehajtott reszelés barázdái, amivel pusztították a rovásfeliratot, s ami lehetővé tette a múzeumi "szakembereknek", hogy rovásjelekről azt követően szót se ejtsenek (a legelső "sz" betű szinte nyom nélkül eltűnt), mellesleg a képen a reszelés ellenére is jól látszik a székely írás "s" (sarok) jele, ezt azonban a leleményes muzeológusok sormintának határozták meg - mert az informális szakmai szabályaikkal ellenkezne székely írásjelek felismerése egy előzőleg hunnak minősített jelvényen
2/b. ábra. A gyengébb muzeológusok kedvéért bemutatjuk milyen a székely írás "s" (sarok) jele Kájoni János hagyatékában
A mintegy két órás tárgyszerű
megbeszélésről mindkét fél hangfelvételt készített
(1. sz. melléklet).
A letevő átadta a Múzeumnak ama
három kötetét, amelyekben a hun fibula képe és leírása szerepel.
3. ábra. Két kötet a múzeumnak átadottak közül
A Múzeum átadta a letevőnek az
alábbi dokumentumokat:
- Egy "Szakvélemény"
című iratot, amelynek fejlécében géppel írva a "Szenthe Gergely MNM
Régészeti Tár", az alján (szintén géppel írva) a "Vaday Andrea DSc" aláírás látható (2. melléklet).
4. ábra Vaday Andrea régész szakvéleményének aláírást nélkülöző, kiherélt kivonata (éppen az hiányzik belőle, amiért a szakvélemény beszerzését javasoltam a múzeumnak: a vascsap avar kor előtti rögzítési technológiájának leírása és a korszakba sorolás), ha a múzeum eljárása becsületes, akkor miért titkolnak tényeket?
- Egy Dr. Tomka Péter által
kézzel aláírt, a győri Xantus János Múzeum fejlécével
ellátott, 2010. március 29-i keltezésű "Szakvélemény" (3. melléklet).
5. ábra. A múzeumi lereszelés után Tomka Péter hun koros régész a lelet felső (vastagabb) részén lévő három betű közül az elsővel már nem is foglalkozott, mert azt a reszelés kellőképpen bizonytalanná tette, az alsó (keskenyebb) részén lévő jeleket pedig díszítmény-sornak határozta meg s meg sem próbálta elolvasni
-
Egy fémvizsgálat két oldalas eredménye a rézlemezről (4. melléklet).
- Egy 2009. 07. 28-i dátummal
ellátott négy oldalas "Műtárgy konzerválási, restaurálási lap"-ot,
amelyet Dombovári Judit restaurátor írt alá (5.
melléklet).
6/a. ábra. Egy fénykép a jelvény "sz" rovásbetűjének "restaurálás" előtti és utáni állapotáról, mivel a friss fémfelület sárga színe azóta szürkére változott, a muzeológusok úgy gondolhatják, hogy a láthatatlanná vált "sz" rovásbetűvel már nem is kell számolniuk
6/b. Szemerey Zsolt táblázata a székely írás "sz" betűjének változatairól, a Bél és Kaposi-féle, meg a nagybányai jelek hasonlóképpen balra dőlnek, mint a hun(?) jelvény első jele is, míg a latin írásban nincs ilyen balra dőlő betű - talán éppen azért kellett a lereszeléssel megsemmisíteni, mert akadályozta volna a finnugrista ízű szakvélemények készítését?
-
Javaslat a tárgy leírására: "Egy feltételezhetően régészeti korú tárgy
értelmezési lehetőségei és nehézségei" címmel (6. melléklet).
A letevő
ezeken kívül kapott 10 fényképet a fibula lecsiszolt állapotáról. Ezek
mikroszkóppal készültek a fibula élének apró sérüléseiről és a vascsonk
maradékáról.
A Múzeum nem
adott át minden fényképet, ami a Múzeumban készült;
valamint azok névjegyzékét sem, akik kézbe vehették a tárgyat.
7/a. ábra. A múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés szerint még ez egy hun kori tárgy volt - azóta megpróbálták úgy beállítani, mintha ez csak az én véleményem lett volna - holott sohasem vettem ki a kormeghatározás dolgát a régészek kezéből, csak az ő álláspontjukat ismételtem mindig, ráadásul a szerződés két fél egyező akaratán szokott nyugodni s mindkét aláíró félre kötelező érvényű
7/b. ábra. A múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés szerint még ez egy hun kori tárgy volt - azóta megpróbálták úgy beállítani, mintha ez csak az én véleményem lett volna - holott sohasem vettem ki a kormeghatározás dolgát a régészek kezéből, csak az ő álláspontjukat ismételtem mindig, ráadásul a szerződés két fél egyező akaratán szokott nyugodni s mindkét aláíró félre kötelező érvényű
7/c. ábra. A múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés szerint még ez egy hun kori tárgy volt - azóta megpróbálták úgy beállítani, mintha ez csak az én véleményem lett volna - holott sohasem vettem ki a kormeghatározás dolgát a régészek kezéből, csak az ő álláspontjukat ismételtem mindig, ráadásul a szerződés két fél egyező akaratán szokott nyugodni s mindkét aláíró félre kötelező érvényű
8. ábra. A tárgy múzeumba adásakor aláírt átvételi elismervény szerint a leleten akkor még (a reszelés előtt) voltak rovásjelek, azóta ezt is tagadják, mert a "tudomány" képviselői mintha gyakrabban cserélnék az álláspontjukat, mint más az alsónadrágját
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése