A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hun írás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hun írás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 13., szombat

Mitől beavató korona a Szent Korona?

Pap Gábor felismerése nyomán vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar Szent Korona egy beavató korona. Azt azonban, hogy miképpen működhet beavató koronaként, mitől lett beavató korona, csak a Szent Korona hieroglifáinak és ábrázolási konvencióinak ismeretében lehet feltárni és megérteni. A beavató korona típus leírója maga is úgy fogalmaz, hogy ez az, amiről a legkevesebbet tudjuk. A tudásunkat a koronakutatás számára újdonságot jelentő magyar hieroglif írás segítségével bővíthetjük.

Honnan adódik a koronánk beavató képessége? A Szent Korona azért képes a beavatásra, mert a rajta lévő jelek az Isten helyét jelölik ki. Ha egy földi halandó fejére teszik, akkor azt az Istennel, vagy az Isten képviselőjével azonosítja, isteni feladattal megbízott szakrális uralkodóvá változtatja.



1. ábra. A Szent Korona felülnézete (balra) a Föld hieroglifával (jobbra) azonos, amelyik a teremtett és rendezett világ szakrális középpontját, a rend és az életerő forrását, az Isten helyét jelöli ki


A beavató korona magyarázata korai keresztény időkben keresendő

Pap Gábor így fogalmazza meg a tételt: "három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az első a házi korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. ... a beavató korona, amiről a legkevesebbet tudjuk, mert Európában az utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint - a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának tekinthető. Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet viselni. Egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten egyfajta direkt ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A magyar Szent Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az egyetlen használható analógiát a sámánkoronák szolgáltatják. 

Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona? Egyet említettem már. A másik is szorosan összefügg ezzel, ez az, hogy lecserélhetetlen. Mi annyira hozzászoktunk ehhez, hogy ha egy magyar ember meghallja, hogy pápai tiara, akkor számára természetesnek tűnik, hogy ez valami nagyon régi, és legalább olyan becses tárgy, mint amilyen a magyar Szent Korona, és szinte nem hisz a fülének amikor meghallja, hogy a pápai tiara olyan idős, mint a legutóbbi pápa, mint pápa. Magyarul: minden pápa-koronázásra újonnan készül, ha egyáltalán készül. Ez a lecserélhetetlenség a magyar történelemben annyira egyedi, hogy amikor az első, még hazai talajból sarjadt dinasztiánk, az Árpád-ház kihal, akkor egy kisebb kavarodás támad korona-ügyben. Az akkori pápa jelöltje, Károly Róbert, 1308-ra olyan helyzetbe kerül, hogy katonailag sikerül uralma alá hajtani az országot. Egyetlen nagy gond van csupán: a magyar Szent Korona nincs a birtokában. Az erdélyi vajdánál van, és ebben a kényszerhelyzetben a pápai legátus, egy Gentilis nevezetű bíboros, közvetlenül a pápa leiratát hozván, kihirdeti, hogy a magyar Szent Koronától ebben a szükséghelyzetben elveszik a szentségét és átruházzák egy új koronára, amelyet éppen most készítettek Károly Róbert részére. Valóban el is készült a korona, valóban meg is koronázták vele, de a nemzet ezt az aktust nem fogadta el hitelesnek. Sőt meg van rá a konkrét adatunk, nagyon szép szöveg, hogy már a szertartás előtt figyelmeztették a bíborost, nem lesz ennek jó vége, mert ez a nemzet ragaszkodik hozzá, hogy a magyar Szent Koronával koronázzanak, minthogyha a királyság maga is ebben a koronában rejtőznék. Mintha egyenesen ebben lenne lekötve. 

Ez annyira hihetetlenül hangzott a judeokrisztián emlőkön nevelkedett Gentilis bíboros fülének, hogy egészen egyszerűen eltekintett tőle. Megrendezte a koronázást, amelyik egyébként még többrendbélileg szabálytalan volt, és utána... hát a fiaskót el kellett viselniük, hogy a magyar nemzet nem fogadta el ezt a koronázást. Végül is tárgyalások kezdődtek az erdélyi vajdával, és vissza kellett szerezni tőle a magyar Szent Koronát. Európa ekkor tudta meg először hivatalosan, hogy mit jelent, illetve hogyan „működik" a magyar Szent Korona. És azért kell ezen csodálkoznunk, mert még ma is él a közvéleményben - sőt időnként tudós berkekben is fölmerül - egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével kapcsolatban, hogy pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog ami biztos, az az, hogy háromszáz év alatt nem lehet elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna 300 év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó és mire nem jó. Ez el kell, hogy gondolkodtasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva ez annyit jelent, hogy 1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a magyar Szent Korona fölött. Ez nagyon kemény tétel. 

Becsületére legyen mondva az akkori pápának, V. Kelemennek, ezt a békát, hogy úgy mondjam, lenyelte. Tehát végül is visszakerült a magyar Szent Korona, meg is koronázták vele Károly Róbertet, és ettől kezdve tekintette a nemzet érvényesnek az uralkodását. Hiába készíttette és áldotta meg a pápa az előző koronát, ez az ország nem úgy működik, hogy egy ilyen önkényes döntést elfogadhasson. No most itt természetesen föl lehet tenni a kérdést, hogy ha nem a pápától származik a Korona szentsége, s ha ő nem is tudja, mitől és miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez a szentség? És akkor azt kell mondani - és ez tényleg kényszerítő következtetés! -, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül fogantatott ez a szentség, tehát minden valószínűség szerint előbbi keletű, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette a hatáskörét a magyarságra."
(Pap Gábor: "Angyali korona, szent csillag" - Beszélgetések a Magyar Koronáról)


A Szent Korona egy varázserejű tárgy a hun korból

Ha válaszolni akarunk arra a kérdésre, hogy honnan származik a koronához fűződő különlegességek sora, akkor azt kell tisztáznunk, hogy ezek milyen "csomagba" tartoznak, milyen korban és környezetben voltak magától értetődők és természetesek. Azt válaszolhatjuk, hogy a Szent Koronához kötődő elméleti rendszer mindenestül a hun királyeszme gondolatkörébe tartozik. Bár keresztény mázzal van leöntve, a szimbolika mélyén ősvallási (természetvallási) gondolatok rejtőznek. Az ősvallásból a kereszténységre áttérő királyság nézetrendszerét tükrözi, amely a hun (szabír, avar) időkben volt napirenden a magyarság történetében, ezért ebből a körből lehet magyarázni a "beavató korona" tulajdonságot is. Ama elképzelést, miszerint egy tárgy személyiséggel és (esetünkben királlyá tevő) varázserővel rendelkezik, valamint élőként kezelhető, kézenfekvően egy panteista természetvallásból lehet eredeztetni, amelynek éppen az a lényege, hogy a világ dolgai azonosak Istennel, ezért élő személyként kezelhetők. Ebből következően a Szent Korona élő volta mögött az a kereszténység előtti meggyőződés rejtőzhet, mely szerint a magyar korona Isten egyik megjelenése.



2. ábra. A magyar címer kettős keresztje - a Szent Koronához hasonlóan - hun eredetű, pliszkai bolgár sziklarajz az uralkodó fején kettős kereszttel (fent balra), avar kettős kereszt és hármas halom a Gizella-kincsről (fent jobbra), a sumer nun "herceg" szójel (lent balra), a kínai wang "uralkodó" szójel változatai (lent középen) és magyar báni dénár (lent jobbra) 


A beavató korona tulajdonságaként említi Pap Gábor, hogy élő személynek tételeződik, valamint hogy ábrázolhatatlan. Összehasonlítja a német-római császárok birodalmi koronájával és megállapítja, hogy a mi koronánk zománcképei az Újszövetséghez, a német-római császári korona pedig az Ószövetséghez kötődik. Ez utóbbi a koronának a mervi oázisban való készítésével, a nesztoriánus egyháznak az Ó- és Újszövetséghez való viszonyában leli a magyarázatát - VG).

Helyesen állapítja meg, hogy ez a beavató képesség "minden valószínűség szerint előbbi keletű, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette a hatáskörét a magyarságra". Azonban ez nem csak a római keresztény befolyás kezdeténél korábbi, hanem magánál a kereszténységnél is. A mervi oázisban 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Koronán felismerhető magyar hieroglifák a sztyeppi ősvallás jelképeiből alakultak ki, az idők mélyéről maradtak ránk és egy végső soron kőkori gondolatrendszert közvetítenek felénk. 

A Pap Gábor által felsorolt tulajdonságok közül a Szent Korona élő személy voltát gondoljuk fontosnak, amikor a beavató tulajdonság eredetét kutatjuk. Ma ez anakronizmusnak tűnik, ám ez nem volt mindig így. A Szent Korona a mesékből ismert mágikus tárgyak rokonságába tartozik, amelyek önálló akarattal bírnak, vagy "működnek" és a jó ügyet szolgáló mesehőst segítik, mint például a terülj, terülj asztalkám, az üssed-üssed botocskám, a láthatatlanná tevő sapka és társai. A panteista természetvallás emlékfoszlányai ezek. A magyar mesékben maradt fent az emlékezetük, a mesékről pedig tudjuk, hogy  az ősvallásban gyökereznek, az ősvallási mítoszok emlékei és maradványai. Tehát egy elevenen élő antik (egészen pontosan: hun) hagyománnyal van dolgunk. Így nyer értelmet és helyezhető el a történelmünkben a bűvös tárgyainkról és a Szent Korona élő személy voltáról napjainkig fennmaradt gondolatrendszer. Ez a szép mítosz a hun korban gyökerezik, mert ott találjuk a párhuzamait (a korona meg a jogar, valamint a kettős kereszt és az ősvallási kötődésű székely írás eredetét, valamint a csodaszarvas monda hun változatát is). Egy sztyeppi állameszme maradékai ezek, amelyeket - és ez Európában magyar sajátosság - a jelenkorba is átmentettünk. Az állameszmében betöltött hasznossága, a hun eredetű Árpád-házi dinasztia és a történelmi magyar uralkodó réteg hagyománytisztelete miatt él elevenen ma is.



3. ábra. A Kubán vidéki hun diadém kettős keresztjén madarak ülnek, ami bizonyítja, hogy itt fáról (az Istennel azonos égig érő fa jelképéről) van szó


"A magyar Szent Korona, a beavató koronák típusába tartozván, nem csak jelképes, de valóságos működésűnek is tételeződik. A magyar közjog, amióta csak adatokkal rendelkezünk felőle, mindig ilyenként kezelte. Ezért nem lehetett helyettesíteni semmilyen más uralkodói fejdísszel, és ezért nem lehetett jogérvényesen magyar királynak tekinteni, akit nem vele koronáztak." - fogalmazza meg Pap Gábor.

Bár ez a koronafelfogás most egyedinek tűnik Európában, nálunk mégsem teljesen párhuzam nélkül való és érthetetlen. Hiszen hun (szabírhun) eredetű maga a Szent Korona és a jogar is (amelyről László Gyula mutatta ki az Irán vidékéről - értsd: a heftalita Hun Birodalom hatókörzetéből - való származását). Amennyiben az államcímerünkben megmaradhatott a hármas halmon álló kettős kereszt, egy Tejutat ábrázoló, kőkori gyökerekkel rendelkező ókori uralmi jelkép, amelyet a hunok és az avarok is használtak, akkor a koronához fűződő, annak élő személy voltát elismerő mitikus nézetrendszer megmaradása is érthető és hun eredetű lehet. E nézetrendszer ma azért nem általános az európai állami szimbólumok között, mert a magyar államiság eredete is különleges. Nem minden európai állam utóda a Krisztus előtti évezredek ködéből előlépő hun államnak, csak a magyar (és a bolgár).




4. ábra. A Tejúthoz kötődő hun eredetű magyar hagyomány ugyanolyan ritka és különleges Európában, mint a koronánk beavató és élő személy volta


E bűvös tárgyak és a róluk szóló mesék elemei előfordulnak a korai hindu, kínai és ógörög mese-, ill. mítoszköltészetben is. A kereszténység hajnalán hun keresztények, például a dobrudzsai születésű Dionysius Exiguus közvetítették a keleti eszméket Európába, nyilván azzal összefüggésben, hogy e tájakat ekkor ők uralták és ismerték.    

A csodaszarvas monda esetében tételesen is tudjuk, hogy a hunok ugyanúgy ismerték, mint amiképpen a magyarság ma is ismeri. Ezért nincs semmi különös ama feltételezésben, hogy a hunok számára készített magyar Szent Korona a hozzá fűződő hun hagyománnyal együtt maradt ránk.


Miképpen határozza meg az Isten helyét egy hun világmodell?

Mivel a Szent Korona egy hun eredetű térbeli világmodell, meg kell ismernünk a hun és hun kori világmodelleket. Ezek jellegzetessége, hogy a közepükön az Isten valamilyen jelképe látható. 

Közülük leginkább a keresztet ismerjük el istenjelképnek, ezt azonban rögvest kereszténynek is minősítjük. A Szent Koronán két keresztet is találunk, mindegyik központi helyzetű. Az egyik keresztet a keresztpánt alkotja (1. ábra), a másik a boltozat csúcsán lévő egyenlő szárú gömbös kereszt (6. ábra). 

A kereszt esetében a keresztény Európában kézenfekvőnek tűnő magyarázat az, hogy Isten jelképéről van szó, hiszen a korona zománcképei is egy keresztény szellemben működő környezetre utalnak. A hunoknak is volt keresztény püspökségük a mervi oázisban, ahol a korona készült.  

Ehhez csak azt kell hozzátennünk, hogy a kereszt a kereszténység előtt is istenjelkép volt, de eredetileg nem a kivégző eszközt, hanem az Éden egyetlen forrásból négy irányba induló szent folyóit ábrázolta. Ezt a keresztpántokon lévő, filigránokból kialakított "folyó" hieroglifák igazolják (7. ábra). 

A Szent Koronán tehát egy továbbélő és kereszténnyé váló ősvallási hagyomány részeként jelenik meg a kereszt, de ez minden korban istenjelkép volt és maradt. 




5. ábra. Az Isten helye a világmodell közepén van: a Szergej Botalov által közölt Kárpát-medencei későszarmata vagy korahun csat világmodellje a magyar hieroglif írás "d" (Dana, az Isten egyik neve) és "s" (sarok, az égbe vezető út) jelével 




6. ábra. A Szent Koronának is a kereszt van a tetején, mert a kereszt a sztyeppi ősvallásban is istenjelkép s az Istennek a világmodell közepén van a helye




7. ábra. A Szent Korona keresztpántjain (és csak ott) találhatók meg a magyar hieroglif írás "folyó" szójelei, a székely írás "j" betűjének párhuzamai - mert a keresztpántok (a kereszt szárai) az Éden egy isteni központból négy irányba ömlő szent folyóit jelképezik




8. ábra. A makói avar kereszt is az Éden jelekből alkotott térképe: középen a lyuk/Lyukó hieroglifa a napistenre (ez a Nap jele a kínai írásban is, meg az egyiptomiban is, míg a sumérben "kút, forrás"), a szárakon pedig az Ak ügy "Heraklész folyó" jelek az égbe vezető útra (a Tejútra) utalnak






9. ábra. A szombathelyi (savariai) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori övveret közepén Lyukó napisten hieroglifája (a székely írás "ly" betűjének megfelelője) olvasható, körben pedig a Ten országa "isten országa" szavak ismétlődnek, azaz a teljes olvasat: Lyukó ten országa "Lyukó isten országa"



A varázslat folyamata

A koronázás ugyanis egy varázslatos esemény, aminek a koronán kívül mindig lehettek egyéb feltételei is.

A fenti ábrák és hieroglifák alapján tudjuk, hogy a hun szemlélet szerint az Isten helye a világ közepén és tetején van. Mivel a Szent Korona egy világmodell, ezért bárhol is van, kijelöli a világ közepét, az Isten helyét - ez azonban csak egy elvi lehetőség. Működésbe ugyanis csak akkor lép a Szent Korona, ha ezt a kijelölést a megfelelő körülmények közepette teheti. 

Ma úgy tudjuk, hogy Székesfehérváron, az esztergomi érseknek kell egy uralkodójelölt fejére helyezni a koronát, a megfelelő szövegek elhangzása mellett. Egykor azonban másik helyszín és másik személy, eltérő szövegek mellett léphetett működésbe - hiszen az ország területe időközben megváltozott és áthelyeződött. 

Van még egy további, csodálatos, eddig nem ismert részlete és szerepe is a Szent Koronának: az Isten megidézése a koronázás pillanatához. Csak a közelmúltban értettem meg én is az istenidéző szertartási szövegkönyvek szerkezetét s hogy egy ilyen istenidéző szertartási szövegkönyv megtalálható a Szent Korona Krisztus-zománcán is. Erről külön cikkben tájékoztattam a nagyérdeműt.

Ha ezek a feltételek rendben vannak, akkor a koronázás érvényes és megtörténik a csodálatos átváltozás: a közemberből isteni uralkodó válik.


Irodalom

Varga Géza: Istenidéző szertartás szövegkönyve a Szent Koronán


Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.








A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház az írástörténeti kutatás műhelye, ahol nyaralni is lehet. A magyar írástörténet kutatását támogatja (korántsem mellesleg kitűnően is érezheti magát), ha itt nyaral. 





A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 



veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben nem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor szállásfoglalás végett - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

2018. január 11., csütörtök

A Tolna megyei hun kori súly rovásfelirata

A különös, római kor utáni feliratot harmadszorra közöltem a 2000-ben megjelent A székelység eredete c. kötet 171. oldalán. Korábban már két régész is közzétette, de egyikük sem vette észre, hogy jelei a székely írás jeleivel azonosíthatók. A "mi" régészeink már csak ilyenek.

Ez - sajnos - egy szokásos eljárás, aminek megértése megérne egy misét. Ugyanez történt a budapesti hun jelvény esetében is, amelynek a felületét még le is reszelték a Magyar Nemzeti Múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes vezetése idején, Tomka Gábor főigazgató-helyettes pedig letagadta róla a rovásjeleket.

Ezt a rovástagadó eljárást nem lehet véletlenek sorozatának tekinteni, mert Sándor Klára a nevezetes 1996-os tanulmányában (A székely írás megíratlan története(i?). Erdélyi Múzeum 58, 83–93.)  kifejezetten meg is fogalmazta, hogy "azt sem lehet tudni, miért kell ezzel az írással egyáltalán foglalkozni". Ma Sándor Klára írja az MTA berkeiben készülő rováskorpuszt, borítékolható téveszmékkel, például a "tprus" mondatjelünk magyarázatát illetően, amelyet a professzorával, Róna-Tas Andrással együtt kitagadnak a nikolsburgi ábécéből.

A Tolna megyei súly rovásfeliratának "szakemberek" általi fel nem ismerése is a hazai felsőoktatás ellenségképző gyakorlatával, az onnan kikerülők szemellenzőjével összefüggésben maradt el eddig?

1. ábra. A Tolna megyei hun kori (római kor utáni) súlysorozat rovásfeliratának a magánhangzók jelöletlensége miatt több olvasata is lehetséges, az egyik: Keszi Dénesné, a másik: Kész a Dionysiana

Álljon itt bevezetőként az akkor megjelent ismertető kis mértékben bővített és módosított változata:


A Tolna megyei súlysorozat 

Ilon Gábor régész (1996/118) pontos leletismertetés, irodalmi hivatkozás és olvasat nélkül közölte a kis feliratot (1. ábra). E hiányok annál is inkább szembetűnőek, mert a felirat mindegyik jele egyeztethető székely rovásjelekkel s így a jelsor nagyobb figyelmet érdemelne. Első ízben Dr. Soproni Sándor közölte 1967-ben. Leírása szerint kölesdi, vagy környékbeli gazdálkodó találta a hat súlyból álló sorozatot, amelynek négy darabján kisebb feliratok láthatók. A súlyok formája szokatlan, nincs analógiájuk, pontos lelőkörülményeik is ismeretlenek. A tulajdonosukra és a leletek korára vonatkozóan kevés támponttal rendelkezünk. A szerző szerint mindössze az egyik súlyon szokatlan formájú latin betűkkel írt Verus név nyújthatna a meghatározáshoz támpontot. A tulajdonos nevét ugyanis néha feltüntetik a súlyokon. 

A Verus név azonban önmagában nem bizonyíthatja a súlyok római kori származását, mert ez a forma a Vera változataként ma is használatos Magyarországon, az Imrus, Endrus, Irmus, vagy a Csibus becenévhez hasonlóan. Használhatóbb kiindulási adat magánál a névnél a VERUS latin betűs írásmódja, amely azonban annyira szokatlan, hogy talán a VERUS olvasat sem minden kétség nélküli. 

Az eltérések persze magyarázhatók régies, provinciális, esetleg római kor utáni romlott írásmódként is. További - a fentieknél fontosabb - támpontot adnak a négy nagyobb súlyon található súly-jelzések. Ezek sem mindig kifogástalanok. A hiteles súlytól egy 263 grammos dextáns esetében találunk lényeges (9,88 gr-os) eltérést, a többi súlynál az eltérés csak 0,983 és 3,59 gramm közötti. Mint a szerző is írja: az 57.83.25.2. leltári számú dextáns elő- és hátlapján lévő jelzések eltérőek, amennyiben a két jelzés súlyegysége nem egyezik és az előlapon látható jelzésnél maga a súly ténylegesen nehezebb. Ezek az eltérések azonban többnyire magyarázhatóak. Úgy tűnik, hogy a lelettárgyak és felirataik valóban a római kori jelölési és súlyrendszer elterjedési körzetéhez, pontosabban annak utóéletéhez és határterületéhez tartozhattak. 

Ez azonban - valljuk be - meglehetősen tág intervallumot jelent, mert végső soron e római hagyatékhoz tartozik a ma használt latin betűs írásunk is. A súlysorozat valószínűleg a római kor után a Dunántúlon tovább élő kevert (latin és hun), magyarul beszélő és a székely rovásírás elődjét is használó népcsoport emléke.

A Soproni Sándor által súlyjelölésnek tekintett feliratok egyike ugyanis nem súlyjelölés. Az általa közölt jeltáblázat szerint az uncia jele a vízszintes vonás, amely a tízest jelölő X mellé írva 10 unciát jelent. Hasonló jelölés valóban látható az 57.83.25.1. leltári számú súlyon, ahol egy X alatt van a vízszintes vonás. A szerző szerint ugyanezen súly hátlapján is jelölték volna a 10 unciát, de az általa említett X valójában egy kereszt, a vízszintes vonal helyett pedig egy függőleges szerepel a kereszt mellett - s ezek korántsem lényegtelen eltérések (1. ábra). Ráadásul e két jelet egy jelsor közepéből - összefüggéseiből - ragadta ki a szerző. 

Mégis, egy római kor utáni provincia keleti elemekkel ötvözött súly- és íráshasználatának emlékei lehetnek e kis ólomsúlyok. A minden esetlegessége ellenére is harmonikusnak tűnő képet nem annyira a székely rovásírás jeleinek felbukkanása, mint inkább az egyik olvasat (a KeSZi DéNeSNé) túlságosan is mai magyarsága zavarja. Pusztán a székely rovásírás használata a római kor után korántsem lenne elfogadhatatlan, mert - mint azt fentebb láttuk - a hunok és az avarok régészeti hagyatékából több székely betűs (pontosabban a magyar hieroglif írás jeleivel, tehát a székely írás elődjével írt) feliratot ismerünk (2. ábra).


2. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulája tele van a magyar hieroglif írás jeleivel


Az utóbbi súly jelsorozatát (1. ábra) Soproni Sándor így írja le: „A hátlapon halványan bekarcolva a perem körül elmosódott szöveg olvasható, feloldása kissé problematikus. Olvasására az alábbi feloldást ajánljuk: A szó közepén elhelyezkedő' X és a mellette lévő vonal feltehetően szintén 10 unciát jelent. Ez a két betű kissé halványabb, mint a többi, s ez indokolná - az egyébként szokatlan megoldásunkat - hogy a szövegből két betűt külön kiemelünk. A 10 uncia megfelel leletünk tényleges súlyának. A fennmaradó betűk retrográd olvasata az VNCIAS szót adná (a V és N betűk, valamint az 1 és C betűk egybe vannak írva).” 

Az olvasatot a szerző maga is a „problematikus”, „szokatlan” és „retrográd” jelzőkkel jellemzi, amelyekkel egyet lehet érteni. Ezért hagyhatta említetlenül Ilon Gábor is e sikertelen feloldási kísérletet.

A kérdéses jelsorról (1. ábra) a székely betűkkel való összevetés után kiderül, hogy csak mássalhangzókat tartalmaz. Az első, azaz jobb szélső jelforma (a székely írás "harmadik k" betűje) eddig csak két emlékről ismert. A budapesti hun jelvényen szintén a „k” hangot jelöli (3. ábra).



3. ábra. A budapesti hun jelvény rajza, fent a betűkkel írt éSZAKi szó, amelyben a magánhangzók a hangzóugratásnak nevezett szabálynak megfelelően nincsenek jelölve, alul pedig a sarok szójel, azaz a szöveg olvasata: északi sarok


Ugyanez a jel a másik előforduláson, a csíkszentmártoni római katolikus templom 1501-ből származó feliratában az „ö” jele (Forrai/1994/297). A jel képszerűbb párhuzamai élére állított kétcsúcsú hegyet ábrázolnak, amelynek csúcsai jobbra mutatnak. Ez a jel az ótürk írásban az "ök, ük, kö, kü" szótagjelcsoport jele, amit a törökök a hunok magyar nyelvéből vehettek át - ugyanis a török nyelvben nincs kő/kű szó, míg a magyarban van. Azaz a jel eredetileg a „kő” szójele lehetett - innen származhat a két eltérő hangérték (a "k" és az "ö/ő"), amely egy jelhasadás eredménye (Varga/1998/63). 


A jelsor további elemei nem kívánnak magyarázatot: a jelhasonlóságok alapján minden további nélkül feltehető, hogy székely rovásjelekről vagy rokonaikról van szó. A magánhangzókkal való kiegészítésem persze lehet téves, ezért a KeSZi DéNeSNé vagy a KéSZ a DioNySiaNa olvasatok talán nem minden részletükben helyesek. Csak az egyik mássalhangzó formája utal a hozzá tartozó magánhangzóra. Ez a felül kis zászlót viselő „s” amely Csallány Dezső (1963/52) felismerése szerint egy mély hangrendű szótagcsoport jele - azaz elsősorban az „a”, „i”, „o”, „u” hangok társulhatnak az „s”-hez. E szerint a KeSZi DéNeSuNé, vagy hasonló értelmezés is elképzelhető. A magánhangzó-variációk miatt további olvasatok is kidolgozhatók, s ezek között olyan is akadhat, amely a súlyjelölések archaikusságához jobban illik.

Kiegészíthetem a fenti leírást azzal, hogy Friedrich Klára ugyanezt a szöveget Ősz Dénesné alakban olvasta el, mert a jobbról első jel ismertebb hangalakját használta (de az "ö/ő"-ként való használatára is csak egyetlen példa van).


A Tolna megyei súly feliratának újabb olvasata: Kész a Dionysiana

A vizsgált szöveg második olvasata: a KéSZ a DioNySiaNa is. A Dionysiana egy hun-utód kori keresztény irat, amelyet a Dunántúlon írt egy korabeli szkíta (azaz hun) egyházi személy, Dionysius Exiguus. Róla ezt írja a Keresztény Lexikon:



4. ábra. A Katolikus Lexikon szócikke a szkíta (azaz hun) keresztény Dionysius Exiguusról, akinek a fent említett Dionysiana című munkáját is bejelentheti a Tolna megyei súly felirata
   

A lexikonból egy jelentős hun keresztény személyiségről értesülünk, aki a keleti irodalom és szellemiség Európával való megismertetésében vezető szerepet játszott. Az ő életében készült el az első magyar nyelvű bibliafordítás is a Kaukázus északi lejtőin élő szabírhunok, azaz Dionysios magyar nemzettársai számára. Ebben a korban egy eleven keresztény hun szellemi pezsgést feltételezhetünk és tapasztalhatunk, aminek része és bizonyítéka lehet ez a piciny rovásfelirat is. Hun őseink Attila halála után meghatározó hatással voltak a fiatal keresztény egyházra, amelybe a keleti egyház és a keleti magyarság szellemi alkotásait továbbították. Talán ezzel függ össze, hogy a korai (esetleg avar alapozású?) templomainkban székely rovásjelekkel rokon jelképeket találunk (5. ábra).


5. ábra. A nagytótlaki körtemplom mennyezetfreskója a székely írás "us" (ős) jelének felel meg, a körtemplomok divatja a Kaukázussal mutat szoros rokonságot


Ha a mai köztudatot gazdagíthatjuk egy ilyen nagyszerű keresztény hun szerző alakjának felidézésével, akkor talán abban sincs okunk kételkedni, hogy a szkíta keresztény egyházfiak szellemi hagyatéka legalább töredékeiben ránk maradhatott - akár egy súlysorozat egyik darabján is.

Természetesen ez sem tekinthető biztos olvasatnak, csupán az olvasási lehetőségek kétségbeejtő változatosságát illusztrálja ez is. Mégis, egy elképzelhető megoldásként illik figyelembe vennünk. Ez esetben a római kor utáni időszak és a nyelv is egyezik. Persze nem könnyű megmagyarázni, hogy ha a hun-utód korban elkészült egy ilyen nevezetes írásmű, akkor annak a bejelentésére miért éppen egy súlyon került sor? Elképzelhető, hogy a Dunántúlon alkotó szerző egy levélben maga jelentette be tudós szkíta társainak, akik az Al-Duna vidékén éltek, hogy elkészült a nagy mű s ezen üzenet lényegét leírta rovásjelekkel is (talán, mert nem minden címzett tudott latinul?) a keze ügyébe eső első tárgyra is, piszkozatképpen. Vagy egy írnoktársának adta át, aki a levelet latinul, esetleg görögül írta meg, de a szerző kérésére beszúrt a levélbe egy rovásírással írt mondatot is? Az persze lehetséges, hogy mégsem a keresztény írásmű szerzője írta e rovásjeleket, mert talán nem nevezte volna el a saját nevéről a munkáját. Inkább hihető, hogy valamelyik kortársa, vagy későbbi tisztelője adta a szerző nevét e dolgozatnak. Zavaró az is, hogy a szöveg rovás "s" betűje helyett helyesen a rovás "sz"-nek kellene szerepelnie, ha a szót "sz" hanggal ejtették. Ezt a hibát ma is, sokan elkövetik (példa erre a MASAT műholddal az égbe röpített hibás rovásfelirat is), de ez e népszerűség ellenére sem felel meg a helyesírási elveknek.

Azt, hogy ez az egyházi mű a Dunántúlon készült el, a felirat általam adott első olvasatának közreadása előtt olvastam valahol, de a kézirat összeállításakor már nem emlékeztem a dolgozatra, ezért - az olvasó szíves elnézését kérve - a dunántúli készülést sem akkor nem tudtam, sem most nem tudom forrással alátámasztani. Ezért akkor nem is tettem említést erről a lehetséges olvasatról. Talán Artner Edgár, vagy más szerzők kitűnő munkáinak tanulmányozása során újra rábukkanok az adatra. Mindenesetre a Keresztény Lexikon szerint a Dionysiana szerzője Szkítiában, azaz nagy valószínűséggel az Al-Duna menti hun államban született, ahol a Róna-Tas András által feltételezett óbalkáni rovásírást használták. E tájon éltek blakok is (nem a vlahok, azaz románok, hanem egy sztyeppi nép), akiktől Kézai szerint a székelyek átvették az írásukat. A professzor úr feltételezésével ellentétben mi azt gondoljuk, hogy ez az óbalkáni írás nem görög, hanem hun eredetű volt. Ennek az óbalkáni hun írásnak lehet az egyik dunántúli mutatványa, vagy párhuzama a Tolna megyei súly most ismertetett felirata.

Az írásemlék bemutatott feloldásai minden bizonytalanságuk ellenére is jók lehetnek arra, hogy nemzeti írásunk létezésére emlékeztesse egyes kutatóinkat. Amikor a székely írás kialakulásáról, a Quardusat-féle bibliafordítás lehetséges írásáról, az óbalkáni hun írásról, vagy a savariai Iseum területéről előkerült szabír jelekről gondolkozunk, akkor ezt a kis Tolna megyei írásemléket nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Magyar, vagy a magyar nyelv segítségével megérthető szavaknak és írásemlékeknek, jeleknek e tájon való felbukkanása a római időkben korántsem lenne példa nélküli. Az Iseum területén is találtak magyar hieroglifákkal írt, magyarul elolvasható írásemléket. Hivatkozhatunk két további, nyelvi adatra is. Az egyik a Balaton latinok által (is) használt neve, a Pelso. Ez mai magyarsággal „belső”, „Bél isten”, „fiú isten” jelentésű. A másik az Ammianus Marcellinusnál fennmaradt „marha” szó, amelyet ugyan iráni nyelvből is magyaráznak, a párhuzam azonban ennek ellenére létezik.

Varga Géza









További cikkek

A székely írás eredeztetése



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!