Rokonszenves és hasznos törekvés a múlt kulturális értékeinek, például a népi hieroglifáinknak a felmutatása, mert az is erőt adhat az okos örökösnek. Kercaszomor és Budakalász példát mutat abból más magyar településeknek, miként kell megbecsülni a régi írásemlékeinket. Kell ez a turizmus fellendítéséhez is, de a saját, értelmesen felfogott önbecsülésünk is ezt diktálja - már akinek van ilyesmije.
1/a ábra. Kercaszomor és a hódítókkal szembeni őrségi népi ellenállás jelképévé vált a Szerváciusz István szobrászművész által egy veleméri rajzos sindü alapján készített köztéri szobor, az égig érő fa azonos az istennel és a bőség forrásával, a lábától indulnak ki a világot életerővel ellátó szent folyók, ami esetünkben az Őrségből induló Zala által fenntartott balatoni kultúrtájat és Magyarországot is jelenti - de ki tud erről a szimbolikáról?
A kercaszomori égig érő fa úgy maradt ránk az ősvallás és a népmeséink világából, mintha az ezer éves kereszténység csak egy elsuhanó felhő lett volna a történelmünkben. A veleméri gerencsér által készített rajzos sindün őrződött meg ez a sok évezredes minta, amelynek párját az obi-ugoroknál ismeri a néprajztudomány. A csúcsán a székely írás "us" (ős) szójelének népi változata látható, amely a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten jelképe. Azért fontos jelkép ez már a kőkorban is, mert ettől a naptól kezdve hosszabbodtak a nappalok, vagyis az égig érő fa hasadékában feltűnő Nap a boldogabb idők érkezését jelezte előre.
Helyi adatközlők úgy tudták, hogy ez a sindü (a rajta lévő mágikus erejű rajz) megmentette Antal József portáját az 1928-as rettentő erejű vihar pusztításától. A sindü több más társával egyetemben a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg. A rajza megjelent A székely rovásírás eredete c. kötet 78. oldalán ( http://mek.oszk.hu/16200/16209/16209.pdf ). Ez alapján készítette el Szerváciusz István kercaszomori szobrászművész a köztéri változatát (1/a. ábra).
Helyi adatközlők úgy tudták, hogy ez a sindü (a rajta lévő mágikus erejű rajz) megmentette Antal József portáját az 1928-as rettentő erejű vihar pusztításától. A sindü több más társával egyetemben a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg. A rajza megjelent A székely rovásírás eredete c. kötet 78. oldalán ( http://mek.oszk.hu/16200/16209/16209.pdf ). Ez alapján készítette el Szerváciusz István kercaszomori szobrászművész a köztéri változatát (1/a. ábra).
Ha már így adódott, hogy áll az égig érő fa szobra az Őrségben, akkor illik ismernünk a szimbolikáját is. Az Istennel azonos égig érő fa a Természetben a Tejút. Az ősvallási gondolkodásban Ő tartja a fejünk felett az eget (megakadályozva az égszakadást), oda térnek meg az elhunyt hősök és ott üldögélnek az ágain a születendő gyermekek lelkei. A fa lábától indulnak el az Éden szent folyói (az őrségi fa esetében a Zala), amelyek életerőt és isteni rendet közvetítenek a világ távoli tájai felé (ezt a képet, az Éden térképét ábrázolják az archaikus díszítésű őrségi fazekasedények is). Tőle származik a királyi hatalom is, amit a magyar címerben a hármas halmon álló kettős kereszt (szintén egyfajta Tejút-ábrázolás) hirdet a hun kortól napjainkig.
Ez a szívet-lelket melengető ősvallási gondolat éppen napjainkban kaphat lendületet a Balatoni Ökomúzeum felállításával, amelybe a vízgyűjtő terület, így az Őrség is beletartozik. E most alakuló tájmúzeumban az Őrség és a kercaszomori égig érő fa a hagyomány és az életerő ősi forrását, a Balaton és környezete pedig az általa táplált, virágzó országot jelképezheti - ha ismerjük és felmutatjuk a jelképeinket.
1/b. ábra. A budakalászi kocsimodell köztéri szobrán lévő hullámvonal vagy hegyeket ábrázol, vagy (a magyar hieroglif írás ügy "folyó" jelének rokonaként) a teremtett és rendezett világot körülvevő óceán jelképe, Budakalászon kitették közszemlére ezt a jeles tárgyat és nem dőlt össze a világ
2. ábra. A Czugh Zsuzsa magyarszombatfai fazekas tulajdonában lévő közel száz éves tál peremén a budakalászi kocsimodellhez hasonlóan nagy hegyek sora (a székely írás "n" betűjének hieroglifikus elődje) keretezi a teremtett és rendezett világ közepét, az Édent, amelynek teremtéséről az Ószövetség is megemlékezik, mint ahonnan négy folyó indul a világ négy tája felé
Az Őrség számára kézenfekvően kínálkozik az íráshordozó szentgyörgyvölgyi tehénszobor köztéri szobrának felállítása és az őrségi cserépedényeken, meg az Őriszentpéteren is készülő hímes tojásokon mai napig alkalmazott jelek felmutatása. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a világ legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült és jól (ráadásul magyarul) elolvasható írásemléke. Sajnos nem ezt használjuk fel a vendégek Őrségbe csalogatására, hanem egyre inkább erősödik egy ellentétes tendencia, amely elhagyja a régiek által alkalmazott gondolatgazdag jeleket. Pedig ez adhatná a vidék különlegességét, amint Amerikában az indián fazekasok tárgyai is ennek köszönhetik a változatlan népszerűségüket. Azt még meg lehet érteni, hogy egyes magyarok a saját jeleinket nem ismerik, mert a hazai kultúrpolitika nem kedvezett a régi jelkészlet megismerésének. Jobb híján az is elfogadható, ha valaki nem tud időt szakítani a jelkincs megtanulására sem, hiszen ezer más dolgunk van állandóan. Az azonban nem helyeselhető, ha azok a jelek felejtődnek el a szemünk láttára, amelyeket az előző, vagy a köztünk élő idősebb generációk még ismertek és alkalmaztak s amelyik segíthetne a vidék felvirágoztatásában. Ha egy környezet veszni hagyja az elődei által még szentként tisztelt jeleket akkor az szégyen. Csótár Rezső bácsi még ma is megpuszilja a kemencéből kivett "szárnyas napkorong" mintát, amelyik egy kb. 4-5000 éves ősvallási jelkép, mert ezt tanulta az apjától és a nagyapjától.
A legjobb őrségi mesterek, mint például Csótár Rezső Szentgyörgyvölgyön, Zsohár Gyula Magyarszombatfán szerencsére még ma is alkalmazzák ezeket a régi jeleket. Készül Őriszentpéteren hímes tojás is, ugyanazzal a jelkészlettel. Bár egyre kevesebben vannak az alkalmazók és a kultúrára kevésbé fogékony turisták sem ragaszkodnak a díszítésekhez. Hiszen azt el sem tudják olvasni, nem tudják, mit jelentenek. Ezen kellene segíteni az Őrség érdekében s erre van is lehetőség. A veleméri Sindümúzeumban, ahol ezeket a fazekasjeleket meg lehet csodálni, egymásnak adják a kilincset az értelmiségi csoportok, akik ezért jönnek el a világ másik feléből (például a Pilisből évente meglátogat egy 40 fős csoport, akik ott ezeket a jeleket tanulják). S amikor megkérdezik, hogy ezt, vagy azt a tárgyat hol lehet megvásárolni, akkor a javaslatomra elmennek Alsópáhokra, Czibor Imre műhelyébe, hogy azokat megvehessék. Mert itt az Őrségben - Csótár Rezső, Zsohár Gyula és Czugh Zsuzsa kínálatán túl - ilyeneket nem nagyon lehet venni.
Az őrségi kerámia a "díszítés" (vagyis őseink megérthető és elolvasható üzenete) nélkül biztosan második helyezést ér el a legolcsóbb kínai tömegáruval szemben is - ha egyáltalán megmarad. A korábban létezett fazekasképzés már megszűnt. Ugyan mire várunk? A csodára? Nem mindig jön fellendülés az eszünk felhasználása nélkül. Jelenleg csak remélni lehet, hogy megfordul a jelek elhagyásának tendenciája és az értelmiségi vásárlók egyre inkább keresni fogják a több ezer éves magyar jeleket az őrségi edényeken. Ezt elősegítenék az olyan konferenciák, kiadványok, újságcikkek és kiállítások, amelyek az Őrség népi jelkészletét népszerűsítik. Ilyen konferenciákat például a szentgyörgyvölgyi tehénszobor ürügyén is tarthatnánk minden évben. Ennek lehetséges sikerére például szolgálhat, hogy a néhány évvel ezelőtt Körmenden szervezett Móricz János konferenciára 450 fizető vendég jött el, pedig a belépő (szállással együtt) 19 000 Ft-ba került. Ezek a releváns vendégek minden vonatkozó lehetőséget kihasználtak, hogy a konferencia témájához tartozó megvásárolhatókat megvásárolják, deszkalapig tisztították, valósággal kifosztották a könyvet és tárgyakat árusító pultokat. Ez az, amitől annyira fél az Őrség vezetése? Hogy a szervezés munkát okozna és gondolkodást igényelne?
3. ábra. A régi jeddito (Észak-Amerika) váza is tele van a magyar hieroglif írás jeleivel, itt például a "Jó sarok magas köve" mondat olvasható (a sarok a sarkok istenének felidézése), ez persze csak egy magyar jelek segítségével adható olvasat, az indiánok feltehetően nem pontosan ugyanezt olvassák ki belőle, ha még ismerik a jeleik jelentését
A legjobb őrségi mesterek, mint például Csótár Rezső Szentgyörgyvölgyön, Zsohár Gyula Magyarszombatfán szerencsére még ma is alkalmazzák ezeket a régi jeleket. Készül Őriszentpéteren hímes tojás is, ugyanazzal a jelkészlettel. Bár egyre kevesebben vannak az alkalmazók és a kultúrára kevésbé fogékony turisták sem ragaszkodnak a díszítésekhez. Hiszen azt el sem tudják olvasni, nem tudják, mit jelentenek. Ezen kellene segíteni az Őrség érdekében s erre van is lehetőség. A veleméri Sindümúzeumban, ahol ezeket a fazekasjeleket meg lehet csodálni, egymásnak adják a kilincset az értelmiségi csoportok, akik ezért jönnek el a világ másik feléből (például a Pilisből évente meglátogat egy 40 fős csoport, akik ott ezeket a jeleket tanulják). S amikor megkérdezik, hogy ezt, vagy azt a tárgyat hol lehet megvásárolni, akkor a javaslatomra elmennek Alsópáhokra, Czibor Imre műhelyébe, hogy azokat megvehessék. Mert itt az Őrségben - Csótár Rezső, Zsohár Gyula és Czugh Zsuzsa kínálatán túl - ilyeneket nem nagyon lehet venni.
3. ábra. Szeretetre méltó tupi-guarani edények Braziliából, jelek nélkül; van tehát minta, ha vissza akar fejlődni az őrségi kerámia egy jel és díszítés nélküli stílushoz (amit nem javaslok, mert ennél azért az előző fazekasgenerációknak a kisujjában is több volt s nem kellene alább adni, hacsak nincs felmentésünk szakmai önérzetből és tehetségből )
Az őrségi kerámia a "díszítés" (vagyis őseink megérthető és elolvasható üzenete) nélkül biztosan második helyezést ér el a legolcsóbb kínai tömegáruval szemben is - ha egyáltalán megmarad. A korábban létezett fazekasképzés már megszűnt. Ugyan mire várunk? A csodára? Nem mindig jön fellendülés az eszünk felhasználása nélkül. Jelenleg csak remélni lehet, hogy megfordul a jelek elhagyásának tendenciája és az értelmiségi vásárlók egyre inkább keresni fogják a több ezer éves magyar jeleket az őrségi edényeken. Ezt elősegítenék az olyan konferenciák, kiadványok, újságcikkek és kiállítások, amelyek az Őrség népi jelkészletét népszerűsítik. Ilyen konferenciákat például a szentgyörgyvölgyi tehénszobor ürügyén is tarthatnánk minden évben. Ennek lehetséges sikerére például szolgálhat, hogy a néhány évvel ezelőtt Körmenden szervezett Móricz János konferenciára 450 fizető vendég jött el, pedig a belépő (szállással együtt) 19 000 Ft-ba került. Ezek a releváns vendégek minden vonatkozó lehetőséget kihasználtak, hogy a konferencia témájához tartozó megvásárolhatókat megvásárolják, deszkalapig tisztították, valósággal kifosztották a könyvet és tárgyakat árusító pultokat. Ez az, amitől annyira fél az Őrség vezetése? Hogy a szervezés munkát okozna és gondolkodást igényelne?
4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a világ legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült, jól elolvasható írásemléke, amelyen a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar (vagy magyarral rokon) nyelven írt szöveg olvasható, de még nincs köztéri szobra
Nem tudom elhallgatni, hogy Csesztreg önkormányzata elzárkózott a szentgyörgyvölgyi tehénszobor (a világ legkorábbi, székely jelek előzményével írt, magyarul elolvasható írásemléke) köztéri változatának felállítása elől, pedig egyébként egész régészeti parkot szenteltek a leleteknek, de a kapu két oldalára sohasem volt szörnyalakok szobrait állították a régész által kiásott jeles tehénke helyett. Akad tehát pénz, legalább időnként, de a jó felhasználásához hiányzik a gondolat.
5. ábra. Az Árpád-kori karcagi csatkarika egy ősvallási ima szövegét őrzi, amit csak a magyar hieroglif írás segítségével lehet elolvasni
Karcag önkormányzata szintén elzárkózott a karcagi csatkarika köztéri emléktáblájának elhelyezése elől, amely a magyar hieroglif írás leghosszabb, jól elolvasható írásemléke.
Az e téren analfabéták a jelekben - ha a szépségüket nem veszik észre - csak felesleges munkát és zavaró tényezőt láthatnak. Azonban aligha lenne helyes az ő szempontjaik követése.
Az Őrség a világ számos más pontjához hasonlóan az idegenforgalomtól várja a megváltást, de a minőségi turizmus többet jelent az egyszerű szállásadásnál. Programot, értéket, a tájra jellemző kulturális látnivalót is kell ajánlani. Ahol van saját kulturális érték, azt érdemes felmutatni, mert a legigényesebb látogató nem az uraktól levetett bécsi porcelánokra, hanem a területi sajátosságokra kíváncsi. Már pedig a legigényesebb látogató adja ki a legtöbb pénzt a nyaralása során, ezért érdemes felkészülni az igényeik kiszolgálására. Az őrségi fazekasok akkor tudják növelni a bevételeiket, ha magasabb értékű cseréptárgyakat állítanak elő - s ennek egyik módja lehet egy hiteles és elolvasható "díszítés" is. Ha ezt a díszítést sem a fazekas, sem a látogató nem tudja elolvasni, akkor - az Őrség saját érdekében - érdemes őket megtanítani rá. Ez nem lehet egyetlen ember feladata, hanem a területi vezetés, az egyesületek és az értelmiség összefogása szükséges hozzá.
6. ábra. A szerbek kiásták ezt a szobrocskát Lepenski Vir-nél és dícséretes módon csináltak neki egy egész múzeumot, mert nyilván nem tudják, hogy a szobrocska mellén lévő jel a székely írás "s" betűje, a magyar hieroglif írás korábban sar (mai magyarsággal úr), később sarok jele (sar Ók am. Óg úr, vagy görögösen Heraklész), vagyis ez az idol a szkíták, hunok, magyarok ősapjának a szobra, akiről bennünket oguroknak nevez a világ
Nem elegendő a frázisok pufogtatása az együttműködés magasabb szintre emeléséről és az emelt szintű szolgáltatásokról, ha a rendelkezésünkre álló, kulturálisan talán legérdekesebb attrakciót, az őrségi jelkincset nem használjuk fel, mert akiknek ez segíthet, azok dermedten állnak az őseik által használt és valamikor még értett jelek előtt. A kulturális csemegék iránti igényt tudatos munkával is fel lehet erősíteni, de ez aligha fog sikerülni az ebből elvileg hasznot húzók akarata nélkül. Tahókkal és analfabétákkal nehéz előrelépni, ezért nagy a felelőssége a helyi értelmiségnek és vezetésnek az előre mutató kezdeményezések megértésében és támogatásában. Ez egyébként divat és a vízcsapból is ez a szólam folyik, csak amikor aprópénzre kellene váltani a blöfföt, akkor megy át a dolog a kultúra üldözésébe és az önsorsrontásba. Tisztelet a kivételnek, ahol nem ez történik!
7. ábra. Az ausztriai Willendorf köztéri emlékművet állított az ott előkerült és Willendorfi vénuszként emlegetett őskőkori szobrocskának, ez persze természetes, hiszen egy neten körözött (és nehezen ellenőrizhető) felmérés szerint az osztrákok átlagos IQ-ja nem 99, mint a mienk, hanem 100
8. ábra. A Willendorfi vénusz szobrán ugyan nincs jel, de a régészeti leletek megbecsülésének eléggé szembetűnő és rokonszenves példája a néki állított köztéri szobor, mellesleg Szombathy József magyar régész ásta ki
Körülöttünk a világban az
értelmesebb népek mindenütt megbecsülik annak a földnek a múltját, amelyiken
élnek. Kiemelt tiszteletben részesítik azokat a kőkori leleteket és különösen az írásemlékeket, amelyeket
a régészek kiástak. Akkor is szobrot, emlékművet, múzeumot szentelnek neki és megvásárolható másolatokat készítenek róluk, ha
nem tudják elolvasni a rajta talált jeleket.
Mi magyarok vélük szemben abban a
kivételes helyzetben vagyunk, hogy ma is használjuk és ezért meg is értjük
azokat a jeleket, amelyek ezeken a régészeti emlékeken megtalálhatók. Teljes
mértékben igaz ez a szentgyörgyvölgyi tehénszoborra, a karcagi csatkarikára és
a Lepenszki Vir-i idolra - de ezekről szinte semmit sem tud a hazai közönség.
A tatárlakai táblák esetében részben igaz a magyar jelkészlet használata, mert a rajtuk lévő jeleknek csak egy töredéke található meg az ismert magyar jelkincsben. A
méltán világhírnévre szert tett, a szentgyörgyvölgyi tehénszobor felfedezése óta azonban az írástani jelentőséget és az időrendet tekintve is második helyre került táblák szövegét a sok elvetélt próbálkozás után
magyar ember, Záhonyi András íráskutató értette meg elsőként és a legjobban.
9. ábra. A románok állítottak köztéri emlékművet a Tatárlakai tábláknak, amelyeken csillagtérképek vannak
A gyanútlan nézelődő némileg értetlenül meredhet a 9. ábrán látható emlékműre, mert az említett, neten keringő felmérés azt állítja, hogy a románok átlagos IQ-ja alacsonyabb a magyarokénál. Ha ez a felmérés hiteles is, ennek a sommás véleménynek akkor is ellentmond ez a derék emlékmű. Árnyalja a képet, mert arra utal, hogy az átlagtól lehetnek eltérések az egyes nemzeteken belül. Feltehetően úgy kell ezt a látszólagos ellentmondást értékelni, hogy ha igaz is a két nemzet IQ-jának említett eltérése, az emlékműállító románok értelmi szintje egyes magyarországi helyi vezetők értelmi szintjénél azért magasabb lehet.
10. ábra. Bakó Ildikó hímes tojása (a magyar hieroglif írás jeleivel), amit bemutatott a Dobronaki hímes tojás kiállításon (fotógrafika)
11. ábra. A székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") és "zs" (zsenge) jele, amelyek a fenti hímes tojáson is megjelennek
12. ábra. A Pisanka Múzeum előtt az ukrajnai Kolomea (Kolomyia) városban áll egy hatalmas hímes tojás
Az egyik szállóvendégem a veleméri Cserépmadár szállásról ellátogatott a közeli, ma Szlovéniához tartozó Dobronakra, ahol minden húsvétkor hímes tojás kiállítást szerveznek és elmondta, hogy ott köztéren látott egy hatalmas hímes tojást. Sajnos, nem rendelkezem képpel erről a minden bizonnyal szép köztéri tojásról, ezért a 10. ábrán látható hímes tojással próbálom meg jelezni, hogy mit is lehet kitenni köztérre egy értelmes emberek által vezetett településen. A 11. ábrán pedig azt láthatjuk, hogy a hímes tojáson lévő jelkép (az égig érő fa egyfajta ábrázolása), milyen nyomokat hagyott a székely írásban, illetve a magyar hieroglif írásban. A hímes tojás jelképe ugyanis egy ligatúra, amely a székely írás két jeléből áll. Az egyik a "tprus" (tapar us "szabír ős") jel, ami végeredményben egy istenjelkép, a szabírok, azaz a magyarok istenének égig érő faként történő jelképezése. A fa csúcsán a székely írás "zs" betűjének, a magyar hieroglif írás zsenge jelének változata látható. A seregnyi párhuzam alapján kétségtelen, hogy ugyanazokról a jelekről van szó, a székely írás és a magyar népi hieroglifák egyaránt a magyar jelkincs részét képezik, egymás rokonai. Az ősvallási hagyomány az ezer év kereszténység ellenére napjainkig megmaradt és ma is segíti a magyarság megmaradását.
13. ábra. A vereckei honfoglalási emlékmű, Mati Péter munkácsi szobrász alkotása
A vereckei honfoglalási emlékmű a wikipedia szerint "a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi. Hét tömbből áll, amelyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található." Nem ismerem Mati Péter szobrász indoklását arról, hogy miért választotta éppen ezt a formát, mert a hét törzset igen sokféleképpen lehetne jelképezni. Az azonban feltűnő, hogy az emlékmű a "magas kő" (azaz a lépcsős toronytemplom) ábrázolási konvenció egyik szép példája is lehetne (az elterjedtségére és a jelekre való bonthatóságára vonatkozóan lásd a 14. ábrát!). Lehetséges, hogy a szobrász tudatosan rakta a hét magyar törzset jelképező kőtömböket az égbe vezető utat jelképező piramis alakjába. A Magyar hieroglif írás c. kötetben egy fejezetet szenteltem ennek az ábrázolási konvenciónak. E szerint a lépcsős piramis (a magas kő) ábrázolásának bal oldalából keletkezett a magas hieroglifa (abból pedig a székely írás "m" betűje), míg a jobb oldalából a kő hieroglifa és a székely írás "harmadik k" betűje. Akár tudatos volt ez a formaválasztás a szobrász részéről, akár tudat alatti, engem és talán másokat is az égbe vezető útra (is) emlékeztet. Támadhat ennél szebb gondolatunk egy honfoglalás-emlékmű kapcsán?
14. ábra. Az Éhmann-féle hun kincslelet egyik darabján is megjelenik a magas kő ábrázolási konvenció
A jelen blogbejegyzés írása közben kaptam az alábbi levelet:
"Tisztelt Varga Géza úr!
Nem biztos, hogy emlékszik ránk, de 2 évvel ezelőtt véletlenül elmentünk kerékpárral a veleméri portája előtt, és bementünk körül nézni, és teljesen ismeretlenül megmutatta nekünk a padláson lévő rovás írás gyűjteményét.
Azóta nem jártunk az Őrségben, de a táj és a múlt idők jelen korra visszaható érzései nagy hatással voltak ránk, így most a pünkösdi hosszú hétvégén, május 20-án két nagy felnőtt fiamat és párjaikat is elvisszük magunkkal ugyanarra a kerékpár útra, amit annak idején megjártunk, bízva benne, hogy őket is megfogja a táj, a természet és a hozzá kapcsolódó történelem szépsége.
Amennyiben ezen a napon esetleg Ön is ott tartózkodna, nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha a fiaimnak is elmesélné a székely rovás írással kapcsolatos kutatásainak eredményét. Természetesen nem szeretnénk a terhére lenni, de ha úgy alakulna az időpont, hogy Önnek ez nincs terhére, nagy örömet okozna ezekkel a különleges történetekkel.
Jó egészséget és minden jót kívánva, üdvözlettel,
P. Zs. Velencéről"
15. ábra. Az ezüstből és achátból készített kulcstartó az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban található Egy isten mondatjelnek (az égig érő fának), az Ak "patak, Heraklész" és ügy "folyó" hieroglifáknak állít emléket
A levél azt húzza alá, hogy az értelmes emberek számára vonzerőt jelent a magyar íráshagyomány. Ez egy erőforrás minden olyan térség számára, amelyik a turizmusra építi a jelenét és a jövőjét. Az okos önkormányzatok, a legjobb fazekasok, ötvösök és ajándéktárgy-készítők tudatosan is felhasználhatják a környezetük, a saját vállalkozásuk fejlesztésére.
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház egy őrségi parasztházból kialakított falusi szálláshely. A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral.
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése