Az academia.edu-n olvasható Nagy Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés) c. dolgozata, amelyben több magyar hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) mondatot találtam. A jelen cikkben ezek olvasatát adom közre, a fenti közlés kiegészítéseként. A leletek további adatait a szerző ismerteti. Az írásrendszer tankönyvszerű leírása a Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg 2017-ben.
1. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a boglár jeleinek olvasata: Magas kő ég sar föld (mai magyarsággal: A magas kő az égi úr földje), az ábra bal oldalán a boglár hieroglifái, jobb oldalán, fentről lefele a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "harmadik k" (kő), "g" (ég), "s" (sar "sarok, úr") és "f" (Föld) jelek
2/a. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, Ragyogj Lyukó szár, ragyogtál (mai magyarsággal: Ragyogj Lyukó úr, ragyogtál) az istenidéző szertartás szavaival élve amulettként védte a tulajdonosát, balra az amulett hieroglifái, jobbra lentről felfele a nekik megfelelő székely "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál) jelek
3. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a hullám alakú "folyó" szójel melletti, világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa gyakran szerepel magyar népi cserépedényeken is, az edényből fogyasztott ételt az égi folyóval azonos Úrtól származónak mutatja
5. ábra. Hódmezővásárhely Kishomok, a pajzsdudor közepén a hettita "Nap" jellel azonos hieroglifa látható, a hangalakja Üdő lehet, lévén a székely "ü" rovásbetű szintén a sugaras Nap ábrázolása, miközben a sumér napisten neve Utu sar "Idő úr", a szkíta napistené pedig Oitoszür "Üdő úr"
Nagy Margit szerint a 6/a. ábra bal oldalán lévő tárgy egy "kereszttel és félholddal díszített ... bizánci csat" (/148). Ezt a félreértelmezést azonban kizárják a csatokon lévő szövegek hun párhuzamai.
- A Noin Ula lelőhelyen kiásott hun szőnyegen ugyanis ugyanazt a magyar jelekkel írt magyar mondatot olvashatjuk (ott ismétlődően), mint amit a bal oldali csaton is látunk (6/a és 6/b. ábra).
- Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvégen és más hun tárgyakon pedig a nagyon nagy kifejezés hun párhuzamát találjuk meg, ami a jobb oldali csat párhuzama (6/a és 6/c. ábra).
A magyarországi régészeket azonban az általuk feltárt leleteken lévő jelek helyes meghatározásában a rovológiai tájékozatlanságuk megakadályozza (1). Baranyai Decsi János ugyan már 1598-ban, a Rudimenta előszavában azt tanácsolta, hogy "mindazok, kik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg" a hun-székely jeleket, ezt azonban a másfél évszázados finnugrista agymosás sikeresen megakadályozza napjainkban is. A hun párhuzamok fényében mégis azt állapíthatjuk meg, hogy a 6/a. ábrán lévő csatokat pontosabb hun csatoknak nevezni, mert rajtuk magyar nyelvemlékek olvashatók, bár ezt a "tudományos konszenzus" egyelőre nem hajlandó tudomásul venni (2).
6/c. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen) a Nagyon nagy szár (mai magyarsággal a Nagyon nagy úr) mondatot rögzíti, a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "s" (sar "sarok, úr") rovásbetűi (jobbra)
6/d. ábra. A hun hatásra kialakuló lomovátovói kultúra Nagyon nagy Bél olvasatú jelvénye (Bél fiúistent a magyar évkönyvek már nem említik, helyette - Bonfini szerint a zsidó krónikák hatására - Nimród jelenik meg), jobbra fentről lefele a székely írás "n" (nagy) és "b" (Bél) rovásjele
7. ábra. Gracsanica/Ulpiana lelőhelyen előkerült csat olvasata: Ügy nagy szár földje, mai magyarsággal: Folyó(val azonos) nagyúr földje, balra a csat hieroglifái, jobbra a nekik megfelelő székely "ü" (ügy "folyó"), "n" (nagy), "sz" (szár) és "f" (Föld) rovásjelek
8. ábra. A Hács Béndekpuszta lelőhelyen előkerült fibula jeleinek olvasata: Nagy, ragyogó Lyukó szár magas kő (mai magyarsággal: Nagy, ragyogó Lyukó úr magas köve)
9. ábra. Kővágószőlős, az olvasat: Nagy ragyogó Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Nagy, ragyogó Lyukó úr magas köve)
10. ábra. Lorch/Lauriacum, az olvasat: Lyukó ragyogó országa
11/a. ábra. Lorch/Lauriacum, az olvasat: Nagy égi magas kő ragyogó, ragyogó, ragyogó ... nagy szár (mai magyarsággal: Nagy égi magas kő ragyogó, ragyogó, ragyogó ... nagy ura)
A 11/a. ábrán látható lelet csúcsán lévő, hegyen álló világfát ábrázoló szár (pontosabban szár/sar) hieroglifa pontos párhuzama megtalálható a Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvégen (6/c. ábra).
12. ábra. Mosonszentjános, az olvasat: Ragyogó szár föld (mai magyarsággal: Ragyogó úr földje)
13. ábra. Mosonszentjános, az olvasat: Ragyogó ügy szár magas köve (mai magyarsággal: Ragyogó folyó úr magas köve)
14. ábra. Sztari Kosztolác Viminacium, az olvasat: Magas kő nagy szár ragyog, ragyog, ragyog ... ég (mai magyarsággal: A magas kő nagy ura ragyog, ragyog, ragyog ... az égben)
A hieroglifikus írás használóinak nemzetisége
A gepidák magyar jelekkel írt magyar nyelvű szövegeinek sora magyarázatot kíván. Joggal merül fel a kérdés, hogy kik hagyták ránk ezt a széles körben elterjedt írást.
A szerző tájékoztat a temetőben eltemetettekről: "A kishomoki temetőben a torzított koponyás férfiak kis-ázsiai-mongoloid keverékek; tiszta mongoloid típusú egyén a temetőből nem ismert. Másodlagos mongoloid jelleg a 64. sírba temetett, hosszú kardos férfiúnál mutatható ki. Fiatal, 25 év körüli mongoloid jellegű férfi a 73. (gerendavázas) sírban feküdt. A kis-ázsiai és a mongoloid elem a gepidáknál feltehetően a hun uralom alatti keveredéssel magyarázható." (Nagy/2004/173)
- Az egyik magyarázat lehet erre a jelhasználati jelenségre a Nagy Margit által feltételezett hun kori keveredés. A hunok valóban használták a magyar hieroglif írást és - mint azt be is mutattam - ugyanolyan magyar mondatokat rögzítettek velük, mint a "gepidák". A sok magyar szöveg alapján a hun hatás meghatározó lehetett a gepidák között. Nyilván azzal összefüggésben, hogy a Hun Birodalom összeomlása Attila fiainak egymással szembeni harca miatt következett be. Vagyis a győztes germán népeket ugyanúgy Attila fiainak csoportja, egy hun elit vezette, mint a veszteseket. Az identitás gerincét mindkét oldalon a hun-magyar ősvallás szolgáltatta, aminek jele a hieroglifikus jelhasználat és a bemutatott leleteken szereplő, magyarul elolvasható világfa ábrázolások sora is (2., 3., 7., 8., 9., 11., 13. és 14. ábra). A felsorolt világfa ábrázolások fát ábrázoló szójeleket használnak fel, esetenként a Tejúttal és világfával azonos Istent jelképező képszerkezetekben. E szójeleket a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák c. cikkben soroltam fel.
- Lehetséges azonban más magyarázat is a gepida időkben rögzített magyar írásemlékekre. Az Alföld és Erdély is sűrű szarmata lakossággal volt tele már a hun és a gepida idők előtt is. S a szarmaták ugyanúgy használták a magyar hieroglif írás magyar mondatok rögzítésére, amint ezt később a hunok és - mint tapasztaltuk - a gepidák is tették, korábban meg a szkíták esetében tapasztaltuk ugyanezt. A gepida korban a jelhasználatot és a nyelvet nem a lakosság gepida rétege határozta meg, hanem az évszázadok, vagy évezredek óta magyarul beszélő és magyar írást alkalmazó szkíta-szarmata-hun(?) alapnépesség.
- Egy harmadik magyarázat lehetőségét jelenti a kereskedelem. Nagy Margit szerint a gepida és avar "kishomoki temető Hódmezővásárhely környékének eddig ismert legnagyobb lélekszámú településéhez tartozott. ... A síregyüttesek abszolút kronológiája alapján a temető használatának idejét az 5. század második fele és a 6. század középső harmada közti időszakban, mintegy 110 120 évben határozhatjuk meg. ... A kishomoki gepidák dél felé az Al-Duna mellett épült bizánci erődök népével tartottak kapcsolatot. ... A 6. század középső harmadának bizánci kereskedelmi áruja, a Sucidava-csatok két típusa is eljutott Kishomokra." (Nagy/2004/173-175)
Feltehetően mindhárom magyarázat helyes, sőt továbbiak is jogosak lehetnek.
Jegyzetek
(1) A hunok által is használt magyar hieroglif írás megismerése elől a régészek intézményesen elzárkóznak.
A korábban hunnak, vagy hun korinak minősített budapesti késő középkori jelvény példája azt látszik alátámasztani, hogy az előkerülő hun, vagy hun gyanús írásemlék jeleket hordozó felületét még a Magyar Nemzeti Múzeumban is barbár módon lereszelik és letagadják róla a rovásjeleket.
Talán azért, hogy a hun-magyar azonosság bizonyítására ne lehessen őket felhasználni?
(2) E sorok írása közben készül a kínai-magyar közös szervezésű hun kiállítás, amelyen a leletek fontossága miatt elkerülhetetlenül ki lesz állítva néhány olyan hun tárgy, amelyiken magyar jelekkel írt magyar nyelvemlék olvasható. Tagadhatatlan érdeklődéssel és várakozással tekintek a kiállítás rendezőinek hamarosan ellenőrizhető teljesítményére, mert a "szakma" jelenlegi felkészületlensége mellett ez a kérdés nem tűnik megnyugtatóan megoldhatónak. Ha a közel ötven hun és hun hatásra készült hieroglifikus nyelvemléket kiállítják, de nem írják mellé a magyar olvasatukat, az évszázadokra a rovológiai hozzá nem értésük szégyenoszlopa lesz. Ráadásul a kiállítás rendezőinek alighanem nyilatkozniuk illene majd a hunok nyelvéről is. Ám az eddig szokásos magyarázat megismétlése, miszerint "a hun nyelvet nem ismerjük, de bizonyára törökül vagy mongolul beszéltek" aligha lesz tartható a magyarul elolvasható nyelvemlékek kiállítása mellett.
Irodalom
Nagy Margit: A hódmezővásárhely-kishomoki gepida temető (elemzés) (academia.edu) és Studia Archaeologica 10, 2004., 129-239.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: Az őrségi szár szójel
Varga Géza: Hun szíjvég a hieroglifikus "Bél a nagyon nagy úr" mondattal Nyergesújfalu Sánc-hegyről
