https://www.facebook.com/kyrgyzamericanfoundation
Az oldal linkje. Aki perfekt angol, biztosan tud egy jobb fordítást csinálni.
Szkíta-kirgiz Skandináviában?! Egy másik figyelemre méltó tudományos cikk „Hunok Skandináviában: Új megközelítés a modern DNS-adatokon” címmel Karl O. Högströmtől, a FamilyTreeDNA projektadminisztrátorától a svédországi Lundiból.
Ez a mű megvilágítja az ókori szkítokirgizek (gyan-gunok) viking földekre irányuló katonai expedícióinak valódi történetét.
„Számos tudós régészeti és filológiai bizonyítékok alapján feltételezte a hun kontingensek északi irányú mozgását, amely végül elérte Skandináviát, amely eseménynek mind az ókori, mind a modern DNS-ben kimutathatónak kell lennie, ha igaz.
Itt beszámolok arról, hogy az Eurázsia-szerte származó ősi és modern DNS-minták kombinációjának elemzésekor kimutatható az Altaj-Sayan régióból Európába tartó nyugat irányú mozgás, amely végül elérte Svédország déli részét, és ezt a migrációs eseményt is pontosan a 4. és 5. századra datálhatjuk. CE szén-14 kormeghatározás és bizonyos Y-DNS vonalak becsült TMRCA-inak segítségével.
2007-ben Lotte Hedeager a norvég folyóiratban publikált egy cikket a Norwegian Archaeological Review-ban a hunok jelenlétéről Skandináviában, ami arra késztette Ulf Näsmant, hogy 2008-ban publikáljon egy cikket a svéd Fornvännenfolyóiratban, amelyben Hedeager hipotézise ellen érvelt.
Ez indította el Hedeager válaszát Fornvännenben ugyanabban az évben, amire Näsman a következő évben ugyanabban a folyóiratban válaszolt. 2011-ben Hedeager kiadott egy könyvet Iron Age Myth and Materiality: An Archeology of Scandinavia AD 400–1000 címmel, amelyben továbbfejlesztette hipotézisét.
Hedeager (2007, 1., 2011., 203. o.) többek között azzal érvel, hogy a lovas elit Sösdala és Fulltofta lovas elitje által az i. sz. 5. században Közép-Scaniában gyakorolt szokások a hunok jelenlétét jelzik Skandinávia déli részén.
Näsman és Charlotte Fabech 2017-ben kiadott egy könyvet The Sösdala Horsemen: and the Equestrian Elite of FifthCentury Europe címmel, amelyben bemutatják az eddig felhalmozott tudást a Sösdala stílusként ismert kulturális horizontról.
Az utolsó fejezetben Fabech és Näsman (2017, 339–341. o.) egy fiktív narratívát mutat be, amely helyi harcosok köré épül fel, akik Délkelet-Európába utaznak, ahol megismerkednek a sztyeppei nomád szokásokkal, amelyeket visszahoznak Scania középső részébe.
A szerzők azonban (Fabech, 2017, 54. o.; Fabech & Näsman, 2017, 343. o.) egyszerre írják le idegenként a középső Scaniarégészeti leleteit és azt a kontextust, amelyhez ezek tartoznak, és úgy tűnik, hogy ebből a kulturális jelenségből hiányoznak a helyi gyökerei, ami vitathatatlanul ellentmond a helyi eredet hipotézisének.
Az i.sz. 5. században kulturális váltás megy végbe Skandináviában, ahol a keleti hatások kimutathatóvá válnak az anyagi kultúrában (Hedeager, 2007; Hedeager, 2011).
Példa erre egy új, állatokra és alakváltásra összpontosító ornamentika, amelynek eredete egy sztyeppei nomád kontextusra vezethető vissza (Hedeager, 2007, 46. o.; Hedeager, 2011).
Egy másik példa a Scania középső vidékéről származó lovas tárgyak, amelyeket rituálisan megsemmisítettek és hun szokások szerint helyeztek el (Görman, 1993, 276–277. o.; Hedeager, 2007, 1. o., 2011, 203. oldal; Fabech, 2017, pp. 46, 55).
Ezek a kulturális jelenségek egybeesnek a katonai szervezetben a lovas harcosok előtérbe helyezésével, ami Hedeager (2007, 51. o.) szerint összességében a hunok skandináviai jelenlétének tulajdonítható.
Ha Hedeagernek igaza van, azt várnánk, hogy bizonyítékot találunk a keletről érkező génáramlásra a modern skandinávokban. Ezenkívül ezt a génáramlást a migrációs periódusra, azaz i.sz. 375–568-ra kell datálni, hogy bizonyítékul szolgálhasson.
Azt állítom, hogy ilyen bizonyítékok léteznek Y-DNS és autoszomális keveredés formájában. Állításom a FamilyTreeDNA-hoz kapcsolódó csoportos projektek adminisztrátoraként szerzett belső ismereteken alapul (Ćwiklak & Högström, 2024; Högström, 2024a, 2024c).
Ebben a cikkben a modern és ősi DNS genomiális adatait szén-14 dátummal, TMRCA becslésekkel, régészettel és filológiával kombinálva használom fel annak érvelésére, hogy bizonyos Y-DNS-vonalak modern elterjedése arra utal, hogy az északi vándorlást heterogén hunok hajtották végre. századi kontingensek, amelyek végül eljutottak Svédország déli részébe, és hogy a Sösdala-stílus elterjedésével hozható összefüggésbe.
A humán genetikában az Y-DNS haplocsoportot és alágait az Y kromoszóma nem rekombináló DNS-ében egynukleotidospolimorfizmusként (SNP) ismert mutációk határozzák meg. Az SNP-k egyediek bizonyos patrilineális ágakra, ezért felhasználhatók az emberi migráció nyomon követésére.
A hunok Európában főként az Y-DNS Q és R haplocsoportjaihoz tartoztak, mint például a Q-M25, Q-L330, R-Z93 és R-PH155, amelyeket főleg szkíto-szibériai őseiktől örököltek nyugati Xiongnu csoportokon keresztül.
A nyugati Xiongnu csoportok idővel nagy mennyiségű kelet-eurázsiai keverékhez jutottak, amit látszólag a kelet-hszi-i nőstények közvetítettek.
A nyugati Xiongnu csoportok idővel nagy mennyiségű kelet-eurázsia keveredést szereztek, látszólag a keleti hsziongnu csoportokból származó nőstények közvetítésével, akik a nyugati csoportoktól eltérően főként ősi északkelet-ázsiai (ANA) felmenőkkel rendelkeztek (Jeong et al., 2020; Lee et al., 2023). Ezek az ANA-val gazdagodott nyugati Xiongnu csoportok váltak később a hunok gerincévé.
A hunok vezető klánjai (Maróti et al., 2022, VZ-12673) ugyanahhoz az R-Z93 ághoz tartoztak, mint a korai szkíto-szibériai arzhani elit (Unterländer et al., 2017, I0577; FTDNA, 2024a). ).
(KAF kiegészítés: Arzhan kultúra:
Arzhan a korai Szaka kurgán temetkezések helye az oroszországi Tuva Köztársaságban, Kyzyltől mintegy 60 kilométerre északnyugatra. Egy magas fennsíkon található, amelyet az Uyuk folyó, a Jenyiszej kisebb mellékfolyója szel át, Tuva régióban, Turan városától 20 km-re délnyugatra.
Az arzhani kultúra a kezdeti szkíta korszak (Kr. e. 8–7. század) alkotója, és megelőzi a pazyryk kultúrát.
Arzhan maradványai a legkorábbi ismert szkíta kultúrák közé tartoznak, ami arra utal, hogy ez a szkíta „állatstílus” eredete.
A dendrokronológia és a radiokarbonos kormeghatározás az Arzhan Kurgant a Kr.e. 8. század végének tulajdonítja (Bokovenko 1994b, 32). Mint ilyen, jóval idősebb, mint az általánosan elismert szkíta maradványok a sztyeppvidék többi részén.
Az Arzhan Kurgan datálását arra használták, hogy alátámasszák a kelet-közép-ázsiai eredetű műalkotások állati stílusát és az egész szkíta világot (Askarov et al 1992, 470).
A kiemelkedő kazahsztáni történész és DNS-kutató szerint Zhaksylyk Sabitov, a szkíta király, akit az Arzhan 2 királyi sírdombjában temettek el, a modern kirgizek több mint felének őse, az R1a-Z2125 Y-haplocsoporthoz tartozik.
Szintén Arzhan településről publikáltak egy S441-es DNS-mintát, amely az ie. 7-6. századi szkíta kultúrához tartozik, amely a kirgiz ág őse. ( A genetika sok mítoszt eloszlatott a közép-ázsiai népek történetében". kgcode.akipress.org(oroszul). 2024-07-22// A kazahok és a kirgizek genetikai testvérek?". vlast.kz (oroszul) 2017-10-13.)
(KAF add. - Jurij Alekszandrovics Zuev: a "Kyr-Kun" kifejezés. A kirgizek etnikai származásának kérdéséről kínai források szerint"
"Az egyik nép, amelynek származása és "türkizálása" közvetlenül kapcsolódik a hunok nyugati irányú mozgásához, az ókori kirgizek. Ezt a nézetet egy időben A. N. Bernshtam javasolta: "Az oglakhty-komplexum sírjaiból származó anyagok tanulmányozása alapján típusú, a Minuszinszki-medencére (az ún. Tashtyk-kultúra temetkezések csoportjára) a következők állapíthatók meg:
1) A sírok, a noin-ulai szövetekkel megegyező szövetekből ítélve, az i.sz. első századaira datálhatók, a hun korszakhoz tartoznak. dominanciája ezen a területen, és esetleg a Hszianbej felé is, akiknek a Minuszinszki-medence, amelyet az ókorban Giangun (kirgiz) országnak hívtak, dingling eredetű lakossággal, volt az északi határuk. A közép-ázsiai törzsek és a dinglingek keveredése hozta létre az első kirgiz etnikai társulást.
2) Giangun ország törzsei a hun konföderáció északi részét képezték, és mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak, amely valószínűleg a fő termelési forma volt. A Dinglingek a hunokon keresztül Kínával kereskedtek, ahonnan szöveteket, tükröt és egyéb árukat kaptak vadászati, állattartási és halászati termékekért cserébe.
Dinglingéknek meglehetősen fejlett iparágaik voltak: kerámia, fémmegmunkálás és mások.
Az ókori kirgizekről szóló bekezdésben A.N. Bernshtam ezt írja: „A Jenyiszein, ahol az europoid típusú dinglingek régóta éltek, a Dinglingek hunokkal és Xianbeiekkel való keveredésének eredményeként egy új törzscsoport jelent meg, amelyet a kínai források Ge-gun vagy Jian-ként ismernek. pisztoly" (uo. Ge-kun, Jian-kun legyen).
Itt keverednek a különböző időszakokból származó különböző jelenségek: 1) a hun Chanyu Zhizhi nyugati irányú hadjárata a Kr. e. 1. század közepén; 2) a mongol nyelvű Xianbei-Szabirok megjelenése a Kr. u. 3. században, és 3) a krónika nem számol be (nem pedig az eredetéről!) a Jian-kun (kirgiz) i.e. 3. század végén.
Néhány írott forrásból származó közvetett adat azonban azt sugallja, hogy az ókori kirgizek már jóval a hunok (kínaiul: Xiongnu) nyugati hadjárata előtt az i.e. 1. század közepén törökül beszéltek. Mivel a török nyelvű törzsekről szóló legkorábbi kínai beszámolók a hunokra, valamint leszármazottaikra, a hsziongnukra (hunok) és a kir-kunokra(kirgizekre) (jian-kun) utalnak, a cikk szerzője úgy véli, hogy a A Xiongnu és Jian-kun kifejezések fényt deríthetnek a kirgizek származásának kérdésére. Az i.sz. 3-5. századi kínai-tabgatch dokumentumokban gyakran említenek törzseket, mint például tuguhun, tujuhun, kezhuhun stb., amelyek mindegyike nevének egy jellegzetes utolsó részét osztja meg, amelyeket jellemzően ugyanaz a hun jelképez. ősi kiejtés ghun.
L. Bazin szerint a ghun alak megegyezik az ótörök többes-gyűjtős ghun utótaggal, amely viszont a kün – „női ős” – „emberi kollektíva” – „emberek” önálló szóra vezethető vissza. Ez a következtetés lehetővé teszi számunkra, hogy a ghun (*kün*) kifejezés kínai fordításának ezt a formáját beépítsük az ótörök társadalmi terminológia korpuszába.
Ha a kün szó etimológiája kapcsolatot teremt a nő és az ember fogalma között, amelyet kezdetben rokoni kötelékek, majd később etnikai egység köt össze, akkor okkal feltételezhetjük, hogy a kün kifejezés egyes törökök önmegjelölésévé válhatott. beszélő törzs vagy klán.
Valójában az 5-10. századi kínai forrásokban számos leírást találunk a hun - ghun és kun-u törzsekről, amelyek ősi olvasata kün-ŋ - kün, amelyek neve meglehetősen összevethető a kínai-tabgatch hun-nal. dokumentumokat és az orkhoni szövegek künjével.
Ezeknek és a rokon törzseknek a népi etimológiája egy közös ősre, a Xiongnu - ghunra, a fonetikai forrásokban ghun - gunna néven ismert eredetre vezethető vissza.
A hun forma először a Kr. e. 7-5. századi kínai forrásokban jelenik meg. hogy kijelölje Mongólia türk nyelvű lakosait. Az általános vélemény szerint a később elterjedt (Kr. e. 3. század) Xiongnu-*ghun* etnonimának felel meg.
A rövid szövegkörnyezet, amelyben ez az első említés megjelenik, meglehetősen furcsa: „liu-hun-zhi-rong” – „a hat hun nyugati (kínai tájolású, délnyugati) külföldiei”. Ebből az következik: 1) a nyugati régió lakóit, a hunok őseit a török ghun (vagy kün) kifejezéssel nevezték, és 2) hat csoportra osztották őket, amelyek mindegyike ugyanazt a nevet viselte.
Ma már kialakult a Ge-kun — Ke[r]-kün és Jian-kun — Ki[r]-kün, azaz Kyrkün kifejezések valódi kiejtése. Mindkét forma ésszerűen megfejthető a török szókincsből: kyr (vagy kir) – „mező”, „sztyeppe” és kün – „mezei hunok”, „sztyeppei hunok”.
A "kirgiz" etnonim eredetére a "kyrk" - "negyven" és "z" - többes számú alakból, lásd S.E. Malov, Műemlékek, p. 417; Dorji Banzarov, Összegyűjtött művek, Moszkva, 1955, p. 184. D. Banzarov véleményünk szerint helytelenül állította vissza a „Kirgiz” egyes szám alakját a „Kergut” többes számból; jobb lett volna "Kergun" néven visszaállítani. A "Kirgiz" többes számú alakja a The Secret History-ban többször is megtalálható "Kirgisut" néven. Mindkét forma a török szókincsből logikusan megfejthető: kyr (vagy kir) – „mező”, „sztyeppe” és kün – „mezei hunok”, „sztyeppei hunok”. Ezt az értelmezést nemcsak a "Kyrkün" kifejezés kínai átírásának a 6. századig minden későbbi formája támasztja alá, hanem az írott forrásokból származó adatok is. Például a névtelen Hudud al-Alam megemlíti Kirkun-khan ("kirgiz kán") városát a Tien Shantól északra; az azonos nevű várost és a Hirgun törzset Rasid al-Din is ismerte.
A Kergut törzs neve (a Kergun többes számú alakja) szerepel a 17. századi Tsagan-Baishin felirat mongol szövegében. A kutatók (V. Kotvich és G. E. Grumm-Grzhimailo) azonban meglehetősen kétségesnek tartják a „kirgiz” etnonimával való összehasonlítását.
Végül jól ismert a Hirgun folyó (Szibériában: Kirgun, Kyrkun), a Baldzhir folyó bal oldali mellékfolyója Észak-Mongóliában, jól ismert, és a kyrün-kirgiz jelenlét helynévi nyomának tekinthető. Mindez meglehetősen hihetővé teszi, hogy a Kyrkün törzs létezését valósnak tekintsük, és összehasonlítsuk a kínai krónikákban említett Jian-kunnal(Kyrkün).
A kínai krónikák egyes adatai alátámasztják a Kyrkünhunokkal való azonosítását, nemcsak erre az egyenértékűségre világítanak rá, hanem a tágabb értelemben vett hun kérdésre is. Ez magában foglalja a 3. századi krónikát, Wei Lue-t, amelyet a Sanguozhi annotációiban őrzött meg, és amelyet a kutatóknak még teljes mértékben figyelembe kell venniük.
Ebben a munkában a Kyrkunok két csoportja létezik. Egyikük (Ge-kun) a hunok földjétől északra (Xiongnu!), vagyis Ordosztól északra található országok közé tartozik. A listán a keleti Dingling-Dili és a nyugati Xinli-Sir között található.
A kyrkunok e lokalizációja egybeesik a Qian Hanshu és Tang Huiyao adataival, amelyek szerint a Kyrkunok a Jeniszei felső részén találhatók. gy érdekesebb jelentés kijelenti: "Jian-kunföldje Kangjutól északnyugatra található. Harmincezer fős harci ereje van. A füvet követve vándorolnak; sok a farkas, jó lovaik vannak." - Jurij Alekszandrovics Zuev: a "Kyr-Kun" kifejezés. A kirgizek etnikai származásának kérdéséről kínai források szerint")
Ezenkívül egy feltételezett Xiongnu chanyu (DA39), azaz egy magas király a mongóliai Arkhangaiból, egy R-Z93 ághoz tartozott, amely ma már csak Lengyelországban és Svédországban van jelen (Damgaard et al., 2018b; FTDNA, 2024a). - Karl O. Högström, a FamilyTreeDNA csoport projektadminisztrátora Lundból, Svédországból
Olvassa el ennek az innovatív kutatási cikknek a teljes verzióját:
https://www.kyrgyzamericanfoundation.org/post/vikinghuns
A képeken:
* Arzhan 2 kurgan (Kr. e. 7-6. század, az Aldy-Bel kultúrához kötődik).
* Akinak (tőr) temetkezési halom Arzhan (Kr. e. 7-6. század) Tuva.
* Arzhan-2 arany karkötő, Tuva Nemzeti Múzeum.
* Arzhan-2 királyának és királynőjének törvényszéki rekonstrukciója vegyes kaukázusi és ázsiai jegyekkel, temetkezési jelmezeikben.
* Csodálatos kincseket találtak a tuvai Arzhan-2 temetkezési halmon belül. Fotó: Vera Salnitskaya/The Siberian Times, Konstantin Chugunov
* Akinakes (tőrök). Fotó: Vera Salnitskaya, /The SiberianTimes, Konstantin Chugunov
Szeretettel kívánok nagyon jó egészséget és erőt további áldásos tevékenységed folytatásához!
Ölelés : Kovács Attila
***
