Tomka Gábor főigazgató-helyettes tanulmánya dokumentálja a budapesti hun jelvény reszelés miatti színeváltozását

Több cikket írtam már arról a szomorú történetről, ami az általam budapesti hun(?) jelvény munkacímmel emlegetett lelettel történt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Ezek a cikkek elérhetők erre a linkre kattintva, vagy az alábbi irodalomjegyzékből. A jelen cikkben egy újabb, eddig nem vizsgált szempontot tárgyalok, a lelet színének változásait.

Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr tanulmánya közli a budapesti hun jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeumba történt leadás (múzeumi letét) előtt készített fényképemet, amelyen a bronzlemez a több évszázados földben létnek megfelelően a malachitosodás miatt szürkés-zöld lett (1. ábra). Később közli a tárgy lereszelése és polírozása után készült fényképet is ugyanerről a tárgyról, amelyen a frissen reszelt és polírozott fémfelület sárga színű. Mellette bemutatja a lelettípus további párhuzamait is, amelyek színe nem olyan eleven és szép sárga, mert azok felületét nem reszelték le (2. ábra). A párhuzamok patinás színe a budapesti hun(?) jelvény 1. ábrán bemutatott eredeti színéhez hasonlít. Nyilván azt jelzi ez, hogy a budapesti hun(?) jelvénnyel valami olyasmi történt (reszelés és polírozás), ami a világ becsületesebb múzeumaiban nem történhet meg, mert ez az eljárás korántsem szakszerű. Tomka Gábor tanulmánya az általa közölt tárgyak színének összevethetőségével bizonyítja a Magyar Nemzeti Múzeumban elkövetett leletrongálást (1). 

1. ábra. Tomka Gábor tanulmányának részlete a budapesti hun(?) jelvény eredeti állapotát mutató fényképemmel, amelyiken a lelet a földben töltött idő (a malachitosodás) következtében szürke, vagy szürkészöld

2. ábra. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a tanulmánykötet 736. oldalán közli a budapesti hun(?) jelvény reszelt és polírozott állapotának fényképét is (balra, 1-es számmal jelezve), a további leletek (középen és jobbra) megrongálását nem tarthatták szükségesnek a múzeumban, ezért azok megőrízhették a patinás színüket

A budapesti hun(?) jelvény színének változása a többi lelet színének változatlansága (patinásan maradása) mellett azt jelenti, hogy az általam múzeumi letétbe adott tárggyal valami szokatlan dolog történt, amit a szakma egyébként nem szokott elkövetni, mert ellenkezik a szakmai szabályokkal, a józan ésszel és az elemi tisztességgel is (1). 

A Magyar Nemzeti Múzeumban legutóbb a főigazgató aláírásával kibocsátottak egy Revíziós jegyzőkönyvet, amelyben szerepel, hogy "A revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk". A Tomka Gábor főigazgató-helyettes tanulmányában közölt fényképek színeltérései és a többi, itt esetleg nem is említett dokumentum nyilvánvalóvá teszik, hogy a Revíziós jegyzőkönyv idézett állítása a lelet épségéről és állapotának változatlanságáról nem felel meg a tényeknek, amelyeket - remélhetőleg - tisztázni fog a jelenleg okirathamisítás miatt folyamatban lévő nyomozás. 

Jegyzet

(1) A fényképeken tapasztalható színkülönbség (szürkészöldből sárgára változás) nem valamiféle fotótechnikai eltérés eredménye, mert a reszelést és a színváltozást más adatok is alátámasztják. Például a lereszelt lelet színének feltűnően aranyos ragyogása miatt Hadháziné Vaday Andrea régész a múzeumnak írt szakvéleményében - tévesen - aranyozásról beszél.

(2) E cikknek nem tárgya annak taglalása, hogy miért történt meg mégis a tárgy barbár lereszelése, ha az ellenkezik az általános szakmai szokásokkal? Ezt csak találgatni tudjuk, de a múzeumi letétbe helyezést nem sokkal megelőzően e tárggyal összefüggésben Hiller István miniszter döntésének megfelelően veszítette el az állását Monok István, az OSZK főigazgatója. Az OSZK ugyanis az MTA megrendelésére hivatkozva nem volt hajlandó az általa akkor szervezett nyelvemlék-kiállításon szerepeltetni sem az általam felajánlott budapesti hun(?) jelvényt, sem más rovásírásos tárgyat. A főigazgató leváltása nagy vihart kavart a "szakmában", például a nyest.hu is jelét adta az ellenem érzett oktalan gyűlöletének. Nem tudom, hogy ez a felháborodáshullám eredményezhette-e a budapesti hun(?) jelvény állapotának romlását, vagy csupán a "szakmában" közismert, a Magyar Nemzeti Múzeumban Dienes István által már korábban is dokumentált, rovásírással szembeni indokolatlan fenntartások.

Ugyanakkor az ELTE és az MKI azóta nyelvemléknek tekinti a rovásírásos szövegeket is. Azaz a budapesti hun(?) jelvény áldozata nem volt minden eredmény nélkül való, mert az akadémikus "tudományt" rákényszerítettük a rovásírással írt szövegeink létének elismerésére. 

Korábban az volt az elutasítás ürügye (ezt Erdélyi István régész és Benkő Loránd nyelvész is kifejtette egy személyes beszélgetésünkben), hogy a rovásírással írt szövegek túl későiek ahhoz, hogy nyelvemlékként figyelembe vehessék őket. Ez persze akkor sem volt igaz, mert legalább a honfoglalás korában keletkezett Bodrog-alsóbűi rovásemléket figyelembe vehették volna. Újabban ezt már nyelvemlékként kezelik, de - a szójeleink létének figyelmen kívül hagyása miatt - helyesen elolvasni sem képesek. 

Ugyanebbe a kategóriába, a legkorábbi rovásemlékeink közé tartozna a budapesti hun(?) jelvény (akár hun kori, akár késő középkori a besorolása), ám azt tapasztaljuk, hogy a "szakma" mindent (a reszeléstől a rovásjelek letagadásáig) elkövet azért, hogy rovásírásos nyelvemlékként ne kelljen figyelembe vennie. A reszeléssel annyit "elértek", hogy a fenti három rovásbetűből az első létét már le tudták tagadni. Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr két jelet említ a levelében és Tomka Péter régész is csak két (tévesen latinnak minősített) jelet tárgyal a szakvéleményében. Ennek a kifogásolható múzeumi eljárásnak "köszönhetően" a nyelvészek már könnyen félretehetik ezt a leletet és nem kell nyelvemlékként tárgyalniuk a budapesti hun(?) jelvényt.

A magyar őstörténet teljes átírását kívánná a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor és néhány további, hasonló hieroglifikus írásemlékünk, amelyekkel a "szakma" foglalkozni sem hajlandó, mert sem az írástani ismeretük, sem a módszertani felkészültségük, sem a becsületük nem elegendő hozzá.

Irodalom

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Feljelentés, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum finnugrista szelleme elváljon a májától

Varga Géza: A nyest.hu és Fejes László "Hamis beszéde"

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Monok István és az Országos Széchenyi Könyvtár történelemhamisító nyelvemlék-kiállítása

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza

Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó

Tárlatvezetés a veleméri Sindümúzeumban (video)