A Magyar Nemzeti Múzeumban az akkori főigazgató által 2009-ben aláírt letéti szerződéssel elhelyezett budapesti hun(?) jelvényt előbb restaurálás címén barbár módon lereszelték, majd polírozták is. Kaptam egy levelet 2010-ben, az események idején vezető pozíciót ellátó Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úrtól (2. ábra), amelyben azt kérte, hogy vigyem el tőlük a leletet. Azt állította, hogy annak jeleit - többek között - a tárgy sérülései miatt sem tudják értelmezni (1). Nem engedelmeskedtem, emlékeztetve arra, hogy a múzeum még nem teljesítette a letéti szerződésben vállaltakat: a tárgy tudományos leírását és kiállítását. Ez volt az első eset, amikor a főigazgatói aláírás értékét illetően megingott a bizalmam. Végül két múzeumi szakvélemény született, amelyben előbb latin AK monogramot, később rontott latin M betűt véltek látni a három rovásbetű helyén (1. és 4. ábra).
1. ábra. A sérült és hiányos budapesti hun(?) jelvény (balra) és a más helyen eltört három párhuzama (jobbra), e tárgyak összevetése igazolja Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr állítását, miszerint a mi leletünk felső vége törött (mert nyilvánvalóan hiányzik róla a középső csúcs - VG)
Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr fent említett levele most új jelentőséget kapott, mert a Magyar Nemzeti Múzeumban készítettek egy, a jelenlegi főigazgató által is aláírt Revíziós jegyzőkönyvet, amelyben leszögezik, hogy "a revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk". Ez a Revíziós jegyzőkönyv az ellenkezőjét állítja annak, mint amit korábban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr nekem írt (hogy a tárgyon két sérülés található). Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr és kollégái a lelet szemrevételezésekor fedezték fel a felső (vastagabb) végének közepén lévő törésfelületet (amit lereszeltek és políroztak, azaz a leadáskori állapothoz képest megváltozott a törésfelület). Mivel a tárgyon egyszer már megjelent sérülések nem tűnnek el nyomtalanul (azok meglétéről magam is meggyőződtem), azt kell gondolnunk, hogy a jelenlegi főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv (3. ábra) ugyanúgy helyesbítésre szorul, amint a letéti szerződést is át kellett értékelni.
A nyájas olvasónak joga van eldönteni, hogy a főigazgatói aláírások többet érnek-e egy kutya szellentésénél.
A nyájas olvasónak joga van eldönteni, hogy a főigazgatói aláírások többet érnek-e egy kutya szellentésénél.
2/a. ábra. A Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr által aláírt levél eleje, pirossal bekereteztem a két sérülés létét rögzítő részt (volt több sérülés is, azok létét más dokumentumok igazolják)
3/a. ábra A jelenlegi főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv vége, pirossal bekeretezve az a rész, amely szerint "a revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk"
3/b. ábra A jelenlegi főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv (boríték, kísérőlevél és melléklet nélkül), miszerint "a revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk"
A kérdést, hogy melyik okiratban rögzített állítás igaz (Rezi Kató Gábor főigazgató úr levele szerint két sérülés van a tárgyon, a jelenlegi főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv szerint a tárgy ép és változatlan) azt - remélhetőleg - a jelenleg okirathamisítás miatt folyamatban lévő rendőri nyomozás tisztázni fogja. A kérdés megnyugtató eldöntése azért fontos, mert a letéti szerződés célja a rovásszöveget hordozó tárgy pontos leírása volt, ami által a "tudományos konszenzus" kénytelen lett volna elkönyvelni ennek a rovásszövegnek a létét. Azaz a lelet bekerült volna a "tudományos" világ látókörébe (2). A Revíziós jegyzőkönyv pontatlan és valótlan állítása ezt megakadályozná, amennyiben a korrekció elmaradna.
Jegyzetek
(1) Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes úr a fenti levelében a lelet két végén lévő sérülésről tesz említést.
Ezek közül az egyikről képet alkothatunk az 1. ábrán lévő leletek összehasonlításával. Nyilvánvaló, hogy a budapesti hun(?) jelvény felső (vastagabb) részen lévő három csúcs közül a középsőt letörték valamikor (feltehetően még a temetői szertartás során).
Egy harmadik sérülést jelent a jelvényt rögzítő vascsap eltűnése, fémtiszta törésfelületének lereszelése. E vascsap csonkjának meglétét a múzeum az átvételkor elismerte. A csonk múzeumban történt elvesztéséről - a múzeum egyik főigazgató-helyettesére hivatkozva - Fekete Péter államtitkár úr levele is beszámolt.
Egy negyedik sérülést jelent a lelet felületének lereszelése, aminek egyik következménye az "sz" rovásjel alig láthatóvá válása. A reszelés tényét szakvélemények, tanúvallomások és a lelet színének változása is igazolja. Eredetileg szürkés volt a lelet, később a reszelés és polírozás hatására sárgává vált. A színváltozást a Tomka Gábor tanulmányában közölt két fénykép színe közötti eltérés is igazolja. Ezért szerepel Hadházy Andrea - reszelés után készített - szakvéleményében tévesen az aranyozás, holott a tárgy sohasem volt aranyozva, csak a friss reszelés miatt csillogó sárgává vált. Jelenleg a visszaszürkülés állapotában van a tárgy felülete.
Egy ötödik sérülést jelent a lelet felületének polírozása.
Mindezek alapján a Revíziós jegyzőkönyv állítása (miszerint "a revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk" magyarázatra és helyesbítésre szorul, mert ebben a formában nem igaz. A valótlan állítás okirati fennmaradása súlyos (tudományos stb.) következményekkel járna.
(2) Ez a köldöknéző és rovásgyűlölő "tudományos konszenzus" ugyanis jobbára csak a saját köreik által írtakat olvassa és veszi komolyan. A magamfajta szegénylegény - a jelek szerint - akkor sem ajándékozhatja meg a nemzetet egy rovásemlékkel és annak leírásával, ha a tárgy létezik és azt múzeumi letétbe adja. A jövőben is számíthatunk arra, hogy a finnugristák által meghatározott múzeumban esetleg barbár módon lereszelik a felületét és letagadják róla a rovásjeleket (4. ábra)?
Ezek közül az egyikről képet alkothatunk az 1. ábrán lévő leletek összehasonlításával. Nyilvánvaló, hogy a budapesti hun(?) jelvény felső (vastagabb) részen lévő három csúcs közül a középsőt letörték valamikor (feltehetően még a temetői szertartás során).
Egy harmadik sérülést jelent a jelvényt rögzítő vascsap eltűnése, fémtiszta törésfelületének lereszelése. E vascsap csonkjának meglétét a múzeum az átvételkor elismerte. A csonk múzeumban történt elvesztéséről - a múzeum egyik főigazgató-helyettesére hivatkozva - Fekete Péter államtitkár úr levele is beszámolt.
Egy negyedik sérülést jelent a lelet felületének lereszelése, aminek egyik következménye az "sz" rovásjel alig láthatóvá válása. A reszelés tényét szakvélemények, tanúvallomások és a lelet színének változása is igazolja. Eredetileg szürkés volt a lelet, később a reszelés és polírozás hatására sárgává vált. A színváltozást a Tomka Gábor tanulmányában közölt két fénykép színe közötti eltérés is igazolja. Ezért szerepel Hadházy Andrea - reszelés után készített - szakvéleményében tévesen az aranyozás, holott a tárgy sohasem volt aranyozva, csak a friss reszelés miatt csillogó sárgává vált. Jelenleg a visszaszürkülés állapotában van a tárgy felülete.
Egy ötödik sérülést jelent a lelet felületének polírozása.
Mindezek alapján a Revíziós jegyzőkönyv állítása (miszerint "a revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk" magyarázatra és helyesbítésre szorul, mert ebben a formában nem igaz. A valótlan állítás okirati fennmaradása súlyos (tudományos stb.) következményekkel járna.
(2) Ez a köldöknéző és rovásgyűlölő "tudományos konszenzus" ugyanis jobbára csak a saját köreik által írtakat olvassa és veszi komolyan. A magamfajta szegénylegény - a jelek szerint - akkor sem ajándékozhatja meg a nemzetet egy rovásemlékkel és annak leírásával, ha a tárgy létezik és azt múzeumi letétbe adja. A jövőben is számíthatunk arra, hogy a finnugristák által meghatározott múzeumban esetleg barbár módon lereszelik a felületét és letagadják róla a rovásjeleket (4. ábra)?
4. ábra. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a lelet feje tetejére állított jeleit rontott latin M betűnek tartja s ez a képtelen állítás szerepel az édesapja tiszteletére kiadott kötetben is, ha valamelyik fiam ilyen valótlansággal "kedveskedne" nekem, akkor nem hívnám meg a karácsonyi vacsorára
Irodalom
Tomka Gábor: Hun volt, hun nem volt, adatok egy késő középkori, vésett írásjeggyel díszített veretcsoportról, in: Beatus homo qui invenit sapientiam, Győr, 2016., 727. oldal.
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: Tomka Gábor főigazgató-helyettes tanulmánya megadja a budapesti hun jelvény aktuális hosszát
Varga Géza: Minisztériumi levél a budapesti hun(?) jelvény tárgyában
Varga Géza: Minisztériumi levél a budapesti hun(?) jelvény tárgyában
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése