A Vietnamban élő Nemanja Arsictól kaptam az alábbi levelet: "Hi, can someone read these rovas? The object is not mine. I got these pics from a metal detecting group. It was discovered near Vukovar, Croatia." Magyarul: "Szia, valaki tudja ezeket a rovásokat olvasni? A tárgy nem az enyém. Ezeket a képeket egy fémkereső csoporttól kaptam. Horvátországban, Vukovár közelében fedezték fel."
Később egy közösségi portálon hozzátette a következőket is: "Sikerült megvásárolnom és a horvátországi Vinkovci Múzeumnak ajándékoznom, amely Horvátország legnagyobb avar gyűjteményének ad otthont! A múzeum megerősítette, hogy hamarosan közzéteszik és kiállítják. Azt is közölték velem, hogy felveszik a kapcsolatot magyarországi kollégáikkal a fordítással kapcsolatban."
E cikkben a fémtükör feliratának olvasatát közlöm a magyar hieroglif írás segítségével. Egyúttal bemutatva a felirat sajátosságait és azok párhuzamait is.
1/a. ábra. A Vukovár környéki rovásírásos fémtükör fényképén pirossal kereteztem be a mondathatárokat jelölő pontokat
A fémtükör jelkészlete
1/d. ábra. A turulos kercsi ékszertöredék Lyukó, szár "úr", nagy és Üdő hieroglifái (balra), a kercsi ékszertöredék (középen) és a kercsi hun hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "sz", "n" és "ü" betűk (jobbra)
1/e. ábra. A zamárdi avar temetőből előkerült csat nyelvén a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondat olvasható
1/f. ábra. Magyarszombatfai tányér a XX. századból a Lyukó szár (mai magyarsággal Lyukó úr) mondattal
A fémtükör egyik oldalán, egy szarvasábrázolás körül jelek vannak (1/a. ábra). A másik oldala szolgált tükörként. Fémtükröket a szarmaták és a hunok is használtak, hátoldalukon szintén székely jelekkel rokon hieroglifikus szövegekkel (10-11. ábra).
A tükör jelei formailag a székely írás jeleivel azonosíthatók (1/c. ábra). A fémtükör hátoldalán azonban nem a székely írás betűi, hanem előzményének, a magyar hieroglif írásnak a hieroglifái (ősvallási vonatkozású szójelei) vannak. A székely írást általában alfabetikus írásnak tartják és úgy is használják. A kutatók elfeledkeznek a szójelekről, amelyekről pedig megfelelő szakirodalmi adatokkal rendelkezünk. A magyarul beszélő avarok szójeleket használtak s azok máig fennmaradtak a népi, uralmi és vallási jelhasználatban. E Vukovár környéki fémtükrön még szójelek vannak.
A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. Ennek köszönhetően általában tudjuk, hogy az egyetlen hangot rögzítő székely betűk milyen szójelekből alakultak ki. Az eredmények legjobb leírása a 2017-ben közreadott Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg. Az azóta végzett kutatásokról a Varga Géza írástörténész blogban és az academia.edu hasábjain számolok be. A jelen cikkben érintett kérdések alaposabb megvilágításához szükség van a linkeken keresztül elérhető és az irodalomjegyzékben szereplő cikkek elolvasására is.
A tárgy felülete nem kifogástalan, ám úgy gondolom, hogy sikerült pontosan azonosítanom a rajta lévő jeleket.
A köriratot lyukak tagolják mondatokra. E lyukakat az 1/a. ábrán piros vonallal kiemeltem. A 2-9. ábrán az így tagolt szegmensívek hieroglifáit grafikailag kiemeltem és láthatóbbá tettem az azonosítás érdekében.
A Vukovár környéki rovásemlék sajátosságai segítik a tárgy időben, térben és kultúrák közötti elhelyezését (1).
A korong közepén egy szarvas rajza látható (2). Feltehetően ez a szarvas adja meg a korong helyes nézetét (úgy kell tartani a korongot, ahogyan az állatábrázolásnak megfelel). Ennek csak a koronghoz csatlakozó ten jel helyzete mond ellent, amelyik e nézetben "fejjel lefele lóg". A hieroglifikus szövegekben azonban gyakran előfordul, hogy egyes jelek, vagy sorok "fejjel lefele lógnak". Ezért a nézet tekintetében a szarvas állását tekinthetjük kiindulópontnak.
A tárgy alakja a kör alakú Lyukó és a hozzá csatlakozó kisebb ten szójelből áll, ami a Lyukó ten "Lyukó isten" mondat kiolvasását teszi lehetővé. E. S. Bogdanov közli egy hasonló alakú kínai bronztükör képét, valamint egy azonos olvasatú hun kori tamgát is Mongóliából. Ezek a vukovári fémtükör megfelelői és párhuzamai (1/b. ábra). Megtalálható ugyanez a Lyukó ten mondatjel a Magyar Néprajzi Lexikonban közzétett magyar tamgák között is. (3)
Ez a sajátos megoldás, miszerint a lemez alakja, peremének kialakítása is jeleket rögzít, ismert a sztyeppi hieroglifikus szövegek körében (4).
A további olvasatot a kör alakú lemezrészen lévő poncolt szójelek adják. Ez képezi a szöveg zömét. A körív szójeleit az 1/a. ábrán pirossal bekarikázott pontok (mondathatárok) tagolják. A szegmensívek számozását a szarvas feje fölötti, egyetlen jelből álló szegmensívvel kezdem.
E kiindulópont és az óramutató járásának megfelelő olvasási irány kiválasztását a Föld hieroglifa jelenlte segítette. Ugyanis a hieroglifikus írásemlékek gyakran azt bizonygatják, hogy a Föld, (vagy az ország) valamelyik isten tulajdona (12. ábra). Ezért a szövegek gyakran végződnek a Föld szójelével (miképpen a karcagi csatkarika felirata is). S a vukovári első szegmensívtől balra éppen egy Bél és egy Föld szójel van. Azaz a szöveg utolsó szegmensívének két jele a Bél Földje mondatot rögzíti. Ez az olvasat eldönti, hogy nem alfabetikus, hanem hieroglifikus felirattal van dolgunk. E mondattól jobbra kezdődik a felirat, amelynek olvasási iránya az óramutató járásának felel meg.
A szövegben kétszer is előfordul, hogy a székely "sz" (szár) jelnek nem a szokásos függőleges egyenes alakja jelenik meg, hanem az ágakat is ábrázoló képszerűbb, archaikusabb változata. Ezt megtaláljuk hun (1/c. ábra) és avar (1/d. ábra) tárgyakon, valamint némelyik magyar népi (1/e. ábra) hieroglifikus szövegben is. Ebből talán az is következik, hogy a korong legkésőbb Árpád kori lehet.
Ugyanezt a megközelítő korszak-meghatározást erősíti a felirat körben futó volta, amire a karcagi csatkarika szójeleket alkalmazó Árpád kori jelsora szolgál legközelebbi analógiaként. Vannak azonban avar korongok is, amelyeken körben olvasható szójeleket találunk.
A fémtükrön két alkalommal is előfordul a Khuár hieroglifa, a székely írás rombusz alakú "ek" jelének megfelelője. A 4. szegmensívben szabályosan (a sarkán állva), a 2. szegmensívben azonban ehhez képest kissé elfordulva (az egyik, közel vízszintes oldalán állva). A székely írást és általában a sztyeppei írásokat rovásírásoknak tartják, mert elsősorban a rovástechnológiát alkalmazták. Ebből következően nem a 2. szegmensív vízszintes vonalat tartalmazó elfordított változata képviseli a jel általában használatos alakját, hanem a 4. szegmensívé, amelyik a sarkán áll. Bicskával ugyanis egy pálcába nem lehet, vagy nagyon nehéz vízszintes vonalat róni, ezért a rovásírásokból a vízszintes vonalak általában hiányoznak. Ezen a vukovári fémtükrön és például a nagyszentmiklósi kincsen is megjelenik e jelnek egy elforgatott (vízszintes vonalat tartalmazó) változata. Ám az az ötvöstechnológiából következő kivételes jelenség lehet és nem szükséges a székely "ek" jeltől (és a Khuár hieroglifától) eltérőnek tekinteni.
Az 1. szegmensív
2/a. ábra. Az 1. szegmensíven egyetlen jel található, ám a felület romlottsága és a fénykép gyengesége miatt a jelforma megbízható azonosításához szükség lehet személyes és mikroszkópos szemrevételezésre is
. 
2/b. ábra. A berekböszörményi gyűrű fotógrafikai rekonstrukciója a Méhes Sándor által küldött fénykép és rajz alapján, a gyűrű negyedeiben három jel ismétlődik, ezek olvasata: Nagy úr az ég (Sindümúzeum)
2/c. ábra. A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel) a madár szárnyán lévő jelek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
2/d. ábra. A gátéri avar madár jeleinek olvasata: Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
A szöveg elején, az első szegmensívben lévő magányos Ég hieroglifa az Isten megszólítása lehet. A fennvaló hasonló megnevezésével találkozunk az Árpád kori berekböszörményi gyűrűn is (2/b. ábra). A szóhasználat kimutatható a honfoglaló magyaroknál (2/c. ábra), az avaroknál (2/d. ábra) és a neolitikus Kínában is (2/e. ábra). A kínai nyelvben ma is ugyanaz a tien szó jelöli az Istent és az eget. A Vukovár környéki fémtükrön ugyanez a jel- és szóhasználat jelentkezik.
A 2. szegmensív
3. ábra. A 2. szegmensíven balról első a Bél, a második a Khuár, a középső a szár "úr", ezt követi a nagy s végül az ég szójel, az olvasat: Bél Khuár szár nagy ég (mai magyarsággal: Bél Khuár úr a nagy ég)
A 3. szegmensív
4. ábra. A 3. szegmensíven fentről lefele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "g" (ég) és "c" (celőke?) jelei sorakoznak, ez Lyukó az égi cél alakban olvasható el
A 4. szegmensív
5. ábra. A 4. szegmensíven fentről lefele a székely írás "j", "ek", "r", "ly" és "g" betűinek szójel-elődei láthatók, ezek olvasata Jó Khuár ragyogó Lyukó ég (mai magyarsággal Jóságos Khuár a ragyogó Lyuk az égben)
A 4. szegmensív mondata a Tejút hasadékában karácsonykor felragyogó Napra, a napisten évente bekövetkező újjászületésének ünnepére utal.
Az 5. szegmensív
A 6. szegmensív
A 6. szegmensív olvasásakor szembesültem azzal, hogy a jó szavunknak egykor "folyó" jelentése is volt. Ez a folyó az égi folyó, az Istennel azonos Tejút. A ma általánosan használt jóisten kifejezés arra utal, hogy az égi folyó azonos az Istennel. Ez a mondat azt az ősvallási törekvést fejezheti ki, hogy a holt léleknek el kell jutnia a Tejúttal azonos Istenhez. Ezzel összefüggésben írhatja Ipolyi Arnold püspök, hogy a székelyek, ha meg akarnak emlékezni Attiláról és Csabáról, akkor a Tejútra tekintenek. Ezt fejezi ki a szarvas ábrázolása is a fémtükör hátoldalán. Az égi szarvas ugyanis a Tejúton csalja maga után az üldözőit a napisten égi palotája, a Sarkcsillag felé.
A 7. szegmensív
8. ábra. A 7. szegmensív olvasata lentről felfele: Cél jó hal/halál (mai magyarsággal: Célunk a jó halál)
Mindhárom jel akrofóniájának rekonstrukciója vélt, vagy valós bizonytalanságokkal terhelt. Az első jelet Szekeres István a celőke (cél) szójelének tartja. Ezt Sándor Klára vitatja, mondván, hogy a magyar cél szó német eredetű. A második jel hangalakja jó, a jelentése (a mai fordítása) azonban kettős: "jóságos" és "folyó" is lehet (ahol a folyó az északi sarkon álló Tejút). Hasonló a helyzet a harmadik jellel is, amelynek "hal", "halál" és "háló" jelentése is lehet. A 7. szegmensív fenti értelmezése igazolható a budapesti késő középkori jelvény 1998-ban közreadott olvasatával és a magyar ősvallás ismert adataival.
A Tejút felső vége a Sarkcsillag közelében van. A holt lelkek ide igyekeznek. Ezt bizonyítja a budapesti késő középkori jelvény Északi sarok olvasatú rovásszövege is (5). A most tárgyalt Vukovár környéki rovásemlék 7. szegmensívének olvasata a holt lélek célját lényegében azonosan határozza meg. A három jel a jó Hal(ál)t, a Halál folyót emlegeti célként. Erősíti ezt az olvasatot, hogy az obi-ugor mitológiában Khul ater "Hal/halál atya" a túlvilág ura (8. ábra).
Az utolsó szegmensív
9. ábra. Az utolsó szegmensíven a Bél földje mondat, az ősvallási imádságok némelyikének befejező gondolata olvasható, ettől jobbra kezdődik a körirat és a szegmensívek számozása
Az utolsó szegmensíven látható, körbe zárt X alakú jel a székely írás eredeztetéséről folytatott évszázados vitát dönti el. A finnugrista "tudomány" egyik legfőbb törekvése ugyanis az volt, hogy a székely írást idegen írásból eredeztesse. E törekvésnek legutóbb született dokumentuma az MTA rováskorpusza. Az évtizedeken át sulykolt, ám sohasem bizonyított történet szerint a székely írás ótürk eredetű, ám néhány jelét (közte az "f"-et) a glagolita írásból vettük volna át. Az átvétel időpontját nagyjából a honfoglalás idejére teszik.
A Vukovár környéki korong hozzájárulhat a glagolita és a székely írás viszonyának tisztázásához. A 9. ábrán ugyanis a székely "f" (Föld) jelének megfelelője látható. Éppen egy magyarul jól elolvasható szegmensív mondatában, amelynek kitűnő párhuzama van például a 12. ábrán látható hun jelvényen és a karcagi csatkarikán is.
Pedig ezt a székely "f" betűt a finnugrista magyarázatok, például Németh Gyula, Vékony Gábor és az MTA 2021-ben megjelent rováskorpusza szerint is a glagolita írásból kellett volna átvennünk. A glagolitába pedig a görögből került volna. Csakhogy a görögben ez a jel a "th" jele volt. S nincs rá magyarázat, hogy miért lett ebből a görög "th"-ból a glagolitában is, meg a székely írásban is "f". Miközben a magyar hieroglifákkal írt hun és avar szövegekben ez a Föld szójeleként szerepel (pl. 12. ábra).
Ez a Vukovár környéki korong nyilvánvalóan szkíta-avarhun íráshagyományt közvetít. Ezáltal érthetővé teszi, hogy a görög írásból származtatott glagolita betű miért nem a görög "th" hangot rögzíti, hanem a magyar "f"-et. Van ugyanis egy nyelvi jelenség, amire Róna-Tas András hívta fel a figyelmet. E szerint a görög Theodoszia város nevét ma Feodoszijának, a görög Thoma nevet ma Foma alakban mondják az egykori hun területeken (a Balkántól a Krímig terjedő vidéken). Azaz a görög "th" jelet magyarosan, "f"-nek olvasták ki. Nem mellőzhető körülmény, hogy a kínai Föld szójel is körbe zárt kereszt alakú. A glagolita írás "f" betűjének alakja származhatott a görögből, vagy a hun-avar-kínai jelből is, a hangalakja azonban csak a hun-avar írásból. Azaz éppen ellenkezőleg történt a dolog, mint azt Németh Gyula, Vékony Gábor és Sándor Klára feltételezték.
Ez a Vukovár környéki rovásjeles fémtükör a mai délszláv területeken egyre másra előkerülő többi rovásírásos emlékkel (6) együtt erőtlenné teszi az MTA rováskorpuszának tudományellenes prekoncepcióra alapozott álláspontját. A székely írást és elődjét nem csak a székelyek használták, hanem az egész szkíta-hun-avar-magyar népfolyam.
Párhuzamok
A Vukovár környéki bronztükör legfontosabb jellegzetessége, hogy felirata a magyar hieroglif írás szójeiből áll. E jelek formájukat tekintve lényegében azonosak a székely írás jeleivel. Az 1/b - 1/e. ábrákon láttuk, hogy a Vukovár környéki fémtükör képszerű szár hieroglifájának vannak hun, avar és népi előfordulásai is. Vagyis az apró eltérés az írásrendszer fejlődésének, egyszerűsödési tendenciájának köszönhető törvényszerű folyamat eredménye.
A 13. és 14. ábrákon szarvasábrázolások láthatók a magyar hieroglif írás emlékeinek társaságában.
A 10. és 11. ábrákon bemutatom egy hun és egy szarmata fémtükör hátoldalát. Ezeken - a Vukovár környéki fémtükörhöz hasonlóan - magyar hieroglifákkal írt ősvallási szöveg olvasható.
A 12/a. és 12/b, ábrán a fémtükör Bél országa mondatának megfelelőit mutatom be. E leteken a lényegét tekintve hasonló szöveg olvasható, mint a Vukovár környéki fémtükör hátoldalának utolsó szegmensívén (9. ábra). Mindegyik azt bizonygatja, hogy a föld az istené.
10. ábra. Hun fémtükör hátoldala a hieroglifikus Lyukó a ragyogó Nap jelmontázzsal
11. ábra. Szarmata fémtükör hátoldala, körben a ragyogó, középen a zsenge és Rá (napisten) hieroglifákkal, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "zs" (zsenge "zsendülő, újjászülető, feltámadó") és "R" (Rá, ragyogó) jelekkel, a teljes olvasat mai magyarsággal: Ragyogj zsendülő "újjászülető" Rá napisten!
Olvasat
Az egyes szegmensíveken lévő szöveg olvasatát az ábraszövegben közlöm. Az írás eredeti ősvallási céljának megfelelve a magyar hieroglif írás jelkészlete korlátozott, ezért csak rövid ősvallási jelmondatokat lehet vele rögzíteni. Ezt tapasztaljuk a fémtükör mondatainak olvaűásakor is. A szójelek a ragozást nem jelölik, ami a kiolvasás során bizonyos mértékű rugalmasságot enged meg, vagy követel meg. Az íráshasználat fejlődése során felmerült az igény a ragozás jelölésére. Ekkor egy átmeneti jellegű jelhasználatot dolgoztak ki (pl: 15. ábra). A szótövet szójellel jelölték, a ragozást pedig betűkkel (ugyanazt a jelkészletet alfabetikusan is használták). Ennek az átmeneti jelegű használatnak ezen a vukovári fémtükrön még nincs nyoma.
Utóhang
A jelen cikket a befejezésekor elküldtem a Vinkovci Városi Múzeumnak, ahonnan Hrvoje Vulic-tól néhány órán belül megkaptam az alábbi választ:
"Dear Géza, Thank you very much for your interpretation of the runic metal mirror! We have some more work to do with it since it must be cleaned and conservated before we can do more research with more clear picture of all the runes, but your contribution will be more than helpful starting point!
I work at the museum so I can confirm that it is already here and that we will take good care of it.
Best wishes, Hrvoje"
Magyarul:
"Kedves Géza!
Köszönöm szépen a fémtükör rovásírásának értelmezését! Van még dolgunk vele, mivel meg tisztítani és konzerválni kell, mielőtt további kutatásokat végezhetnénk, hogy tisztább képet kapjunk az összes rúnáról, de az Ön hozzájárulása több mint hasznos kiindulópont lesz!
A múzeumban dolgozom, így megerősíthetem, hogy már itt van, és jól fogunk vigyázni rá.
Legjobbakat kívánom, Hrvoje"
Csaba vezér megfejtése
Csaba vezér egy Rovásfeliratos bronz tükröt találtak Horvátországban című videón tájékoztatja a közönséget az ótürk nyelvű megfejtéséről. A szerző nem ismeri a magyar hieroglif írást (ezért nem tudja azonosítani pl. a szár hieroglifa képszerű változatát sem). Betűző típusúnak gondolja a szöveget. Ebből következően a fémtükör feliratának általa adott magyarázata erőtlen.
Jegyzetek
(1) A Szerémség a római időkben Sirmium néven Pannónia része volt. A hun és avar időkben magyarul beszélő lakosság költözött a jórészt szintén magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet használó őslakosságra.
Az őslakosság magyarral rokon nyelvére lehet következtetni a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletében létező 49 magyarazonos jel alapján, valamint a 7500 éves szentgyörgyvölgyi és kerkabarabási szövegek magyar, vagy magyarral rokon nyelvéből. A rézkori Vucedol-kultúra központja Vukovártól 6 km-re volt.
A Szerémség a török időkig a Magyar Királyság egyik leggazdagabb és legvirágzóbb része volt. A török időkben a magyar lakosság nagyrészt kipusztult, helyükbe a horvátok és szerbek ősei költöztek. A Szerémség egyik városa, központja volt a kisebbik folyójáról elnevezett Valkóvár. A város mai neve Vukovár. A vukovári Lijeva barán a régészek a Bijelo Brdo kultúrához tartozó számos leletet találtak. Ezeknek a leleteknek a 10. és a 11. századhoz való kötődése megerősíti, hogy egy nagy település volt a környéken abban az időben. Ez a magyar szakemberek szerint magyar, a horvátok szerint viszont szláv település volt. Az első világháború után a Magyar Királyságból elcsatolt területeken uralkodó divatnak megfelelően a délszláv népek is a magyar leletanyag rovására alakítanak ki maguknak őskultúrát. Ezt a kérdést a hieroglifikus nyelvemlékek segítségével röviden meg lehet válaszolni.
Ha ez a most tárgyalt Vukovár környéki fémtükör e Bjelo Brdo-nak átkeresztelt kultúrába tartozik (ezt sajnos, nem tudjuk), akkor különös jelentősége van annak, ha magyar jelekkel írt magyar szöveg olvasható el rajta. A dolognak sajátos zamatot ad, ha - amint az az eddigiek alapján várható - sem a horvát, sem a magyar "tudományos konszenzus" nem fog kapni az előkerült nyelvemlék elolvasásán. Szerencsére egy sor szójelekkel írt magyar nyelvű szöveget sikerült már elolvasnom erről az egykor hunok és avarok járta mai délszláv területről. Ilyen például a viminaciumi aranyozott ezüstfibula, a bojnai idolok és az eszéki fibula VI. századi szövege is. Azaz van elegendő párhuzamos nyelvemlék a kultúra kezdeteinek megismerésére és az identitás azonosítására. Ezért reménykedhetünk benne, hogy a gyarapodó hieroglifikus szövegek egy idő után megszólalásra kényszerítik az akadémikus "tudományt". A Benkő Elek, Sándor Klára és Vásáry István által írt MTA rováskorpusz, vagy e mű Zelliger Erzsébettől és Fehér Bencétől származó kritikája, valamint a további szerzőktől olvasható rovológiai tanulmányok egyelőre nem adnak okot vérmes reményekre. Például a régészek (a Nemzeti Régészeti Intézettől kapott levél alapján) szinte hivatalosan zárkóznak el a rovásjelek elolvasásának és hasznosításának feladatától. Miközben az ásatásaikon előkerülő töredezett márványtáblák hiányos latin szövegét előbb-utóbb mégis csak rekonstruálják és elolvassák. Az írásrendszerek e megkülönböztetésének semmi köze a tudományos módszertanhoz. Az OSZK által 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállítás során kiderült, hogy e megkülönböztetés oka a magyarellenes tudománypolitika lehet. A Soros alapítvánnyal szerződésben álló MTA ugyanis csak a latinbetűs nyelvemlékek kiállítását rendelte meg az OSZK-tól. Ám azt úgy hirdették meg, mintha a kezdetektől mutatnák be a magyar nyelvemlékeket. A NAT tankönyvek ma is úgy adják elő a magyar nyelvtörténetet, mintha a honfoglalástól a Kr. e. 1000-ig terjedő ősmagyar korszak nyelvemlék- és írástalan lett volna. Holott látjuk a fentebb felsorolt horvátországi emlékekből is, hogy a korszak leletei között szép számmal találhatók magyarul megszólaló szövegek is. Csupán a tudományos szempontokkal alá nem támasztható elzárkózásnak "köszönhető" a rovológiai szakterület kutatóinak az MTA rováskorpuszában is dokumentált tudáshiánya és a módszertan prekoncepciós (magyar- és tudományellenes) jellege.
A kínai-magyar közös szervezésben készülő nagyszabású hun kiállítás hamarosan meg fogja mutatni, hogy ez a párbeszédre alkalmatlan "tudományos konszenzus" akar-e és képes-e a hun nyelvemlékek hasznosítására, vagy az eddigiekhez hasonlóan - politikai okok amiatt - továbbra is tudatosan félrevezeti a közönségét.
(2) Ennek mintája a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz csillagképekből összeálló égi szarvasünő lehet. Ez a szarvas a lapp mitológia alapján a Tejúton menekül a napisten Sarkcsillagnál lévő palotája felé. Oda, egy boldogabb világba csalogatja a rá vadászó Oriont (Nimród atyát) és az Ikreket (két fiát: Hunort és Magort). Megérkezve a feleségük lesz és népek származnak tőlük. Az Ikrek csillagkép a hunok és a magyarok ősapáit jelképezi. A csodaszarvas alakja (magyar hieroglifákkal együtt) felbukkan a szkíta, hun és honfoglaló magyar (14. ábra) régészeti leleteken és mitológiában is.
A szkíták csodaszarvasa a szarvasvadászatot ábrázoló gjunovkai nyeregdíszen látható (13. ábra). A vadászat az égig érő fa tövében zajlik. A fa égbolttal érintkező piros virágai a magyar hieroglif írás jeleiből összerakott Magas égi kő mondatjelek.
13. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz csodaszarvassal
A történeti források szerint a hunok ismerték a csodaszarvas mondát. A catalaunumi csata előestéjén Attila is említette a győzelem ígéreteként.
14. ábra. A törteli honfoglalás kori vereten a csodaszarvas az ország jelentésű hármas halmon érkezik, alul középen a Ten jel, a jelek együtt a Ten országa mondatot rögzítik
(3) A hunok és az avarok használták az isten megnevezésére a Lyukó szót. Ez a szó fennmaradt a magyar földrajzi nevek között (például a Miskolc részét képező Lyukóbánya nevében) és megjelenik a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvóka szövegében is (15. ábra).
15. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék, az alsó két szójel adja a Nagyon nagy értelmű kezdőszavakat, a felső sorban folytatódik a mondat a Lyukónak szóval, ám itt csak a lyuk szótő van szójellel írva, az ónak végződés már betűző technológiával íródott
(4) A peremen kialakított jelekre több példa is akad. Például az alucsajdengi hun jelvény peremének formálásával alakították ki a Magas és a kő szójeleket.
16. ábra. Az alucsajdengi hun jelvény (középen) olvasata: Jóságos Lyukó magas köve, a hun jó, Lyukó, magas és kő hieroglifák az ábra bal oldalán, a nékik megfelelő székely "j", "ly", "m" és "harmadik k" rovásbetűk a jobb oldalon (fentről lefelé)
(5) A tulajdonomat képező budapesti késő középkori jelvényen is az Északi sarok mondatot olvastam el. Ezt az olvasatot közöltem az 1998-ban kiadott A székely rovásírás eredete c. kötetben, amelynek a címlapján szerepel ez a jelvény (17. ábra jobb oldala). A leletet temetési mellékletnek tekintettem, amit az útirány jelölésére tettek a megholt mellé. Erdélyi István a székely írás legkorábbi, hun kori emlékének határozta meg. Az időközben előkerült párhuzamok alapján a lelet valójában késő középkori. A Magyar Nemzeti Múzeumban a náluk szerződéssel letétbe helyezett rovásemlék felületét restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Az átvételi elismervényen még rögzítették, hogy a tárgyon rovásjelek vannak. Az addigra lereszelt felületű leletet ismertető tanulmányában azonban Tomka Gábor főigazgató-helyettes már csak egy "rontott latin M" betűt volt hajlandó felismerni. Nyilvánvaló, hogy nem "rontott latin M" szerepel a tárgyon. A letéti szerződésben a múzeum főigazgatója még hun cikáda fibulának minősítette a leletet. A rajta magyarul elolvasható rovásszöveg felvetette volna a hunok magyar nyelvének kérdését. Ezt a "szakma" meghatározó része talán még el kívánta kerülni?
A jeleket hordozó felületet lereszelte és a maradék jeleket "rontott latin M"-ként azonosította a magyarországi "tudományos konszenzus". Fehér Bence rováskorpusza már csak a téves "rontott latin M" olvasattal említette meg a budapesti késő középkori jelvényt. Az MTA rováskorpuszából pedig teljesen kimaradt ez a fontos nyelvemlék. Ezáltal az akadémikus "tudománynak" sikerült elhárítania a felrémlő lehetőséget: a hun nyelv magyarral való azonosítását. Ám ez csak ideiglenes győzelme a finnugrista prekoncepciónak, mert a kínai-magyar kooprodukcióban készülő hun kiállításon elkerülhetetlenül egy sor magyarul megszólaló hun nyelvemlék lesz kiállítva. A többször publikált hun tárgyak rovásjeleket hordozó felületét már aligha reszelgethetik le a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai. Inkább csak a hun jelek letagadására, vagy elhallgatására számíthatunk.
(6) A Vukovár környéki fémtükör rovásszövegének társaságába tartozik a hieroglifikus Úristen ligatúrát hordozó eszéki VI. századi fibula (18. ábra) és a VII-IX. századi bojnai idolok felirata,
18. ábra. Az eszéki VI századi fibula Sar isten, mai magyarsággal: Úr(is)ten olvasatú mondatjele a sztyeppi népeknél széles körben elterjedt "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája
Irodalom
Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, Pest. 1854.
Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998.
Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza: Eszéki VI. századi fibula Isten hieroglifával
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: Az alucsajdengi hun jelvény magyar hieroglifái
Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza: A viminaciumi aranyozott ezüstfibula magyar hieroglifikus mondatai M Kazanski dolgozata nyomán
Varga Géza: Eszéki VI. századi fibula Isten hieroglifával
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Párbeszéd a Tudomány embereivel és másokkal
Varga Géza: Milyen hatással van a Soros-alapítvány által érzékenyített MTA a Magyarságkutató Intézetre
Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához
Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével
Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái
Varga Géza: Újabb magyar nyelvű neolitikus írásemlék képét közli Bánffy Eszter a Kerka völgyéből
Varga Géza: Elolvasható hun jelvény a British Museum-ban
Varga Géza: Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Fehér Bence: A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye
Varga Géza: Magyar hieroglifákkal írt legkorábbi nyelvemlékeink (academia.edu)
Varga Géza: Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)
Varga Géza
Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...
