Megemlítik, hogy Szókratész szerint az írást Thot isten találta fel. Hozzátehetjük: egy föníciai monda az írást Tautosz ajándékának tekinti és Tautoszt általában Thottal azonosítják. Számunkra ez a hagyomány két ok miatt
is fontos. Egyrészt arra kell felfigyelnünk, hogy isteni (azaz ősvallási) eredetűnek tartják a jeleket, másrészt arra is, hogy Thot neve a
magyar tud, Tautosz neve pedig a magyar tudós, tátos szavakkal rokon. Mintha egy magyar táltostudós tanította volna írni-olvasni az egyiptomiakat valamikor az írás születésekor. Ráadásul a mítoszoknak ezt az értelmezési lehetőségét a székely írás elődjének, a magyar hieroglif írásnak a kapcsolatai alá is támasztják.
Amivel bele is csaptunk a lecsóba. Nem azért, mert a jelen cikkünk mondanivalója meghökkentő (hiszen hasonló bombasztikus ötletekkel gyakran találkozhat az olvasó), hanem mert - a végzett munkám alapján - ez a bejelentés kellőképpen alá is van támasztva. E cikkben az 1970-ben elkezdett
kutatás eredményét mutatom be, amelyről bővebb beszámoló olvasható a Magyar hieroglif írás c. kötetben (5. ábra).
5. ábra. A Magyar hieroglif írás c. kötet borítója
A magyar írás kezdete az írás kezdete
A magyar írástörténeti kutatás különleges helyzetet foglal el a világ írástörténeti kutatásában, amelyről azt írja Ignace Gelb (3), hogy írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. Hozzátehetjük: ilyen nagy kérdés többek között az amerikai indián és magyar jelek egyezése is, amiről a világ lényegében még tudomást sem szerzett, nem hogy magyarázatot tudna rá adni (nem tekintjük tudományos igényű magyarázatnak a hozzá nem értő "szakmabeliek" jelzőosztogatását). A világ írástörténészei úgy kerülik meg az indián népi jelkészlet és a magyar jelkészlet egyezésének kérdését, hogy sem az indiánok népi jelkészletéről, sem a magyar jelkincsről nem tudnak és nem mondanak szinte semmit.
A magyar írástörténet-kutatás ugyanezt nem teheti meg. A helyzetünk azért különleges, mert van egy - a dogmák és a prekoncepciók felrúgását igénylő - magyar ősírás, amelynek eredeztetésével a hazai akadémikus kutatás száz éve nem tud mit kezdeni, miközben a körön kívüliek (főleg a műszaki értelmiség képviselői) ontják a legkülönfélébb magyarázatokat. Ezek a jobbára "körön kívüli" ötletek látszólag ellentmondanak egymásnak (hol a kínai, hol a sumer, hol a germán, hol az égei írásokból származtatják a székely írást), holott csak a valóság (a kőkori eredetű ősírás) különböző maradványait mutatják be. Azaz van lehetőség a felmerülő eredeztetések használható részleteinek egyetlen nagyívű elméletben való egyesítésére (ez az átfogó magyarázat született meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben).
6. ábra. A magyar és a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletének egyezései
A magyar értelmiség az 1500-as években még hun írásnak nevezte a ma székely írásnak hívott ősírásunkat. Külföldön újabban (tévesen, mert ma is használt írásról van szó) Old Hungarian-ként is emlegetik. A török, osztrák, német és orosz megszállás évszázadai alatt működtetett magyar- és tudományellenes agymosás és kontraszelekció jórészt felülírta az értelmiség eredetileg hagyománytisztelő álláspontját. Az 1800-as évek második felében, a világosi fegyverletétel és Haynau vérengzése után jött divatba, hogy a magyarság nem lehet a hunok leszármazottja és minden kultúrkincsét (közte az írását is) idegenektől vette át. Ezt a szellemet szolgálva próbálták meg a székely írást az ótürk írásból, magát a székelységet pedig a törökségből származtatni. Az akadémikus "tudomány" ma is e prekoncepciót szolgálja, amikor nem hajlandó tudomásul venni, hogy a székely írásnak szó és mondatjelei is vannak - bár ezekről Veit Gailel megbízható híradással szolgál. Azt is tagadják (a Nemetz Tibor matematikussal végzett valószínűségszámításunk eredménye ellenére véletlen egyezéssel magyarázzák), hogy a székely jelek párhuzamai szó- és mondatjelek formájában megtalálhatók az egész magyar nyelvterületen sőt azon túl is. A népi, uralmi és vallási jelhasználatban ugyanis (a fazekasok, az épületek, a hímes tojások, festett ládák, címerek és régi templomok jelei között) a székely írás jeleinek párhuzamait találjuk.
7. ábra. A székely írásjelek, a magyar népi hieroglifák és a hettita (újabban luviai) hieroglif írás jeleinek egyezései
Az utóbbi évtizedekben végzett hazai írástörténeti kutatás nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar jelek párhuzamai már a kőkorban megtalálhatók a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. A Nemetz Tiborral végzett valószínűségszámításunknak köszönhetően azt is tudjuk, hogy e hasonlóságok a jelkészletek rokonságából fakadnak. E felismerések hasznosítása nélkül az írás tudományos igényű eredeztetése nem lehetséges.
8. ábra. A hettita (újabban luviai) hieroglif írás "nagy" szójele (balra) és "ni" szótagjele (középen), valamint a székely írás "n" betűje (jobbra - ezzel azonos az ótürk "n" betű is), e jelsorozat azt bizonyítja, hogy a magyar hieroglif írás (a magyarul beszélő hunok) nagy szójeléből az akrofónia során szabályosan kialakulhatott a magyar és az ótürk "n" rovásbetű, egy nem is létező ótürk ulu "nagy" szójelből azonban nem (mert abból csak egy ótürk "u" betű alakulhatott volna ki)
A gyakran nyelvész (sőt turkológus) szerzők felületes és módszertelen eljárásának bizonyítéka az is, hogy az eltelt több mint száz év nem volt elegendő az akadémikus prekoncepció (a székely írás ótürk eredeztetésének) bizonyítására. Sohasem volt több kóbor ötletnél, az előterjesztőik szegénységi bizonyítványánál. Az ótürk eredeztetés bizonyítását komolyan meg sem kísérelték. Az akadémikus "tudomány" jelzőosztogatásban jeleskedő nagyságai ma sem képesek épkézláb eredeztetésre, sem az ótürk, sem bármilyen más írásból.
Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk (4) után a legismertebb akadémikus kutatók, pl. Benkő Elek, Róna-Tas András (5), Sándor Klára (6) és Ráduly János ismerték be, hogy a székely rovásírás eredete a számukra rejtély. A nyelvész, régész és történész szakmának ez a totális kudarca megnyitotta a lehetőséget a pontosságra és becsületre tanított, nyelvészeti dogmák által nem korlátozott műszaki értelmiség előtt, sőt (e téren tájékozott, becsületes nyelvészek, régészek és történészek hiányában) a kötelességünkké is vált a székely írás eredetkérdésének megválaszolása.
9. ábra. Ez a kötet kényszerítette ki a száz éven át a székely írás ótürk eredetéről hangoztatott akadémikus téveszme "nagyok" általi elvetését, a benne közzétett valószínűségszámításról azonban továbbra sem beszélnek a szerzők, mert az lehetetlenné teszi a prekoncepcióik komolyan vételét
Miközben az akadémikus "tudomány" dermedten áll a számára (a prekoncepciói szorítása miatt) megoldhatatlan feladvány előtt, a körön kívüli írástörténészek a legváltozatosabb ötletekkel állnak elő. Alig akad olyan klasszikus írás, amelyik ne került volna gyanúba az írás átadójaként. Minden szerző az általa kutatott klasszikus írásból származtatta a székely írást. Így merült fel többek között az ótürk, a sumer, a kínai, vagy legújabban a krétai hieroglif írás is. Kevésbé ismert tény, hogy a székely írást 20-49 formailag közös jel kapcsolja a fentebb említett Mas d' Azil-i, Tepe Yahja-i, Tordos-Vincsa stb. jelrendszerekhez, sőt az amerikai indiánok népi jelkészletéhez is (10. ábra).
10. ábra. Az amerikai indiánok népi jelkészletének néhány, magyar jelekkel azonosítható elemi jele
Csodának tűnik, valójában a hun-magyar történelem sajátosságaiból következik ősírásunknak a mai napig való fennmaradása és használata. Véle kapcsolatban azért alakult ki az eredeztetési ötletek elképesztő kavalkádja, mert a székely írást mindegyik klasszikus írás- és jelrendszerhez ténylegesen létező rokonságszerű kapcsolatok fűzik. E kiterjedt kapcsolatrendszer újszerű megközelítést kívánt: meg kell emésztenünk, hogy a magyar jelkincset nem származtathatjuk egyik idegen írásból sem, de az idegen írások legkorábbi kezdeményei a magyar hieroglif írásból származnak, azzal azonosak.
Visszakanyarodva a Magyar hieroglif írás c. kötethez, ennek lényege az alábbi állításokban foglalható össze:
- Az íráshasználat kezdetei a kőkorba (megközelítően az 50 000 évvel ezelőtti Közel-keletre) nyúlnak vissza. Ekkor és itt alakulhatott ki természetes írásfejlődéssel az első írás mintegy 20-50 jele.
- A legkorábbi írást nem az állam és a könyvelés, hanem a vallás igényei hívták életre, ugyanis minden vallás három dologból áll: elméletből, szertartásból és jelképekből. A kőkori ősvallás jelképei maradtak fent napjainkig a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban, meg a székely írásban és a székely jelek világszerte megtalálható párhuzamaiban.
- Az ismert írás- és jelrendszerek (kis számú kivételtől eltekintve) monogenezis útján keletkeztek és legkorábbi kezdeményeik még a kőkorban a Homo sapiens sapiens első hordáinak a Közel-Keletről történt szétvándorlásával jutottak el Eurázsia és Amerika számos területére.
- Ez a kőkori ősírás egyszótagos szójeleket használt és a jelkészlet szűkössége miatt nem lett volna alkalmas a Háború és béke lejegyzésére. Csupán az ősvallás rövid elméleti tételeinek illusztrálására képes, néhány elolvasható, képszerű szó- és mondatjellel. Erre a célra született és évtízezredekig nem is volt, ma sem alkalmas másra.
- A különböző írásokban meglévő hasonló jelek többsége ennek a kőkori ősírásnak (a magyar hieroglif írás kőkori változatának) a maradványa.
Egy példa az írástani helyzet belátásának megkönnyítésére
Régen mondom már a magamét az írástörténet magyargyanús kezdeteiről, de a népeknek kevés az idejük és másképpen tanulták. A mondanivalóm megértéséhez meg majdnem annyi idő kellene, mint a kutatáshoz, azaz több évtized. Ezért, ha tanult emberek előtt adom elő az álláspontomat, akkor az udvariasak szemmel láthatóan elkedvetlenednek, a kevésbé figyelmesek pedig simán le is tudománytalanoznak - pedig csak az ő tudásuk nem korszerű. Ezért - az írástani helyzet belátása érdekében - egyetértenék az alábbi világmodellek olvasó általi szíves megtekintésével.
A világmodellek hasonló szerkezetűek: a körbe zárt kereszt, vagy X a magyar hieroglif írás Föld jele (ugyanezt jelenti a kínai írásban és az asztrológusok jelrendszerében is), a székely írásban pedig az "f" betű. Annak belátásához, hogy az alábbi világmodellek alkotóelemei magyar jelekkel azonosak, nem kellenek évtizedek. A mondanivalómon megütközők ezek láttán elkezdhetnek töprengeni az írástani-őstörténeti helyzeten és várhatóan utána olvasnak a témának. Bevallom: erre számítok.
11. ábra. Gót/szarmata világmodell a VI. századi Angliából, a Magyar hieroglif írás c. kötetem egyik ábrája a jelen cikkben az olvasó figyelmébe ajánlott sarokjelképekkel (ligatúrákkal), balra fent a világmodell magas sarok mondata, jobbra fent a székely írás "m" (magas) és "s" (sarok) jele, balra lent az Indus-völgyi kultúra világmodelljének magas sarok olvasatú sarokjelképe, jobbra lent egy anasazi indián tál világmodelljének magas sarok olvasatú sarokjelképe
Azt eddig is tudtuk, hogy a felülnézeti világmodell (mandala) a teremtett és rendezett világ jelekből összeállított szimbolikus térképe. Négyes osztású, mert a bibliai Éden területét idézik és mert az Ararát tövéből induló szent folyók a világot négy részre osztják. A világmodell sarkain az égbe vezető út különféle jelképei találhatók. Csak azt kell hozzátenni ehhez, hogy valamilyen csodálatos okból kifolyólag ezeket a világmodelleket a székely írásjelek párhuzamaiból alkották meg. A jelen cikkben bemutatott világmodellek sarkain a magas sarok mondatjel szerepel a magyar hieroglif írás magas és sarok jeléből összeállítva. Ezekből a magyar hieroglifákból alakult ki az akrofónia során a ma is használatban lévő székely írás "m" és "s" betűje.
12. ábra. Anaszazi tál világmodellje, sarkain a magas sarok mondattal, jobbra lent a székely írás "m" és "s" betűje
13. ábra. Acoma edény világmodellje, sarkain a magas sarok mondatjellel
14. ábra. Kirgiz szőnyeg világmodellje, sarkain a magas sarok mondatjellel
15. ábra. Az Indus-völgyi kultúra edénye Pakisztán területéről, világmodelljének sarkain a magas sarok mondatjelekkel, az alsó sorokban további magyar jelpárhuzamokkal
Kritikusaimnak (részlet a Magyar hieroglif írás c. kötetből)
A jelen kötetben olvasható
tézisek nagyjából mindennel ellenkeznek, amit tanult pályatársaim könyveiben
olvasni lehet vagy amit manapság az egyetemeken tanítanak a székely írás és általában
az írás eredetéről, a magyar nyelv- és őstörténetről. Azért mertem mégis leírni
őket, mert közel 50 évnyi kutatás után nem maradt más lehetőségem. A feltáruló
összefüggéseket aligha lehet – a lényegük meghamisítása nélkül – alapvetően másként
előadni.
Új, izgalmas kutatási
feladatok sora bontakozik ki a kötet lapjain, amely száz évre való aprómunkát
jelenthet a kíváncsi utódoknak. Ezeken az oldalakon éppen csak felmutathattam a
magyar–indián, magyar–sumer, magyar–kínai stb. párhuzamokat s a lehetséges
magyarázat irányát. Azt kell feltételeznem, hogy a felmerülő részletkérdések megválaszolására
a vonatkozó szakterületek tanult képviselői lesznek majd képesek. Azonban –
hiába lehetne felkent szakértőkkel Dunát rekeszteni – mégsem általuk lép előre
az írástudomány. (7)
Nem minden derű nélkül
olvasom Sántha Attila írását (8) a
Csíki székely krónikáról kialakult vitában, ahol a krónika értékeléséhez szükségesnek
látszó szakismereteket sorolja Botár István kifogására válaszolván. (9) Ismerni
kellene az ógörögöt – írja –, de még inkább a bizánci görögöt.
Elengedhetetlenül fontos, hogy a szláv nyelvészetben is otthon legyünk. Ugyanígy
jó lenne legalább a konyítás szintjén érteni az adige-kabard nyelvhez is, mely Szentkatolnai
Bálint Gábor szerint a kérdés megoldásának a kulcsa. E mellett jó lenne
fölényesen ismerni a székely nyelvjárásokat is. Úgyhogy biztos – legyint végül
Sántha Attila – nem én vagyok az, akire a székely kutatók vártak – ám azt
látom, szétnézve a prérin, hogy ilyen állat nincs es.
Nos, ezt a könyvet sem
régész, nyelvész vagy történész írta – akinek Botár István és elvbaráti köre esetleg
megengedné a témával való foglalkozást. Azonban az általuk elképzelt állat
hiába rendelkezne a szükséges képzettséggel; ha nem szánja rá életét az adott szakterület
megismerésére, a kérdés mégsem jut el a megoldáshoz.
A világforradalom jelenlegi
állása mellett az olvasónak és a Tudománynak is be kell érnie ezzel a kötettel
s a benne foglalt megállapításokkal – vagy írhat jobbat az, akinek más a
véleménye.
Az olvasónak azonban mindez egy
meghökkentő ellentmondást jelent. Olvasott egy csomó, hajmeresztő állítást a kötetben,
amelyekről el kellene döntenie, hogy felfedezésnek vagy valami másnak tekintse-e
őket – de nincs negyven éve a töprengésre.
Természetes, hogy e kérdésre csak
a szükséges idővel és tárgyismerettel rendelkező kreativ bíráló képes jól
válaszolni. Amint az is magától értetődő, hogy mindháromnak szűkében vagyunk. Az
utolsónál maradva: Veres Péter szerint a kutatóknak is csak 4%-a kreatív.
Aligha tudok mást ajánlani annak az olvasónak, aki – elolvasván a könyvemet
– a fejét ingatja, mint amit Ecsedy Ildikó sinológus is javasolt, amikor egyik művének
nehezen emészthető voltára panaszkodtam: „Nincs
kifogásom az ellen, ha másodszor vagy harmadszor is elolvassák a könyvemet.”
A Magyar hieroglif írás c. kötet összefoglalója
E kötet a magyar hieroglif írást mutatja
be, amelyről eddig nem sokat tudott az írástudomány. A hieroglifikus írásrendszer
felismeréséhez a székely írás eredetének közel öt évtizedes kutatása: írástani,
történeti, nyelvi, régészeti, építészeti, genetikai, matematikai, mitológiai adatok
és megfontolások vezettek el.
A székely írást ma
alfabetikusnak tekintik és betűző módon használják, bár évszázadok óta ismert,
hogy vannak többhang-értékű jelei is. E szó- és mondatjelek az írásunk előző, hieroglifikus
használati módjának maradványai. A hieroglifák és párhuzamaik napjainkig megtalálhatók
a népi, uralmi és vallási jelhasználatban, a régészeti leleteken meg a
klasszikus ókori írások jelei között is.
A magyar hieroglif írás
jelkészlete kb. 50 000 évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten. Mintegy
20-50 jelét az onnan szétrajzó Homo sapiens
sapiens csoportok vitték magukkal Eurázsia és Amerika távoli tájaira. Az
ősvallás igényeinek kielégítésére szolgált; jelkészlete a vallási jellegű
használatnak köszönhetően maradt fent és lett a későbbi írások alapja. A kötet
külön szócikkeket szentel 41 magyar hieroglifa, a legfontosabb
írásrendszerekkel meglévő kapcsolatuk és a hieroglifikus írás sajátosságainak
bemutatására. Feltárul a jelek képi tartalma és az akrofónia folyamata is.
Az új adatok segítségével
néhány kőkori szöveg érthetővé és olvashatóvá vált. A hieroglifikus írást egy
magyarral rokon ősnyelv számára alkották meg, amely azonos lehet a Bibliában
említett, a nyelvek összezavarodása előtt használt nyelvvel. Az írástörténeti
összefüggések alátámasztják Götz László, Mario Alinei, Otto von Sadovszky,
Csőke Sándor, Juhász Zoltán és mások felismeréseit a távoli kultúrák magyarral való rokonságáról.
Az írástani és nyelvi
jellemzők – társulva a pentatóniával meg a piramisépítést eredményező hegykultusszal
– egyetlen centrumból kiindulva terjedtek el a világ távoli tájain, még a kőkorban.
Ugyanannak az etnokulturális folyamatnak a különböző elemei, az emberi civilizáció
alapkövei ezek.
Hieroglifikus írásemlékeink
tanúsága szerint a magyarok a hunok utódai, jelhasználatuk egykor közös volt a
sztyeppi és más népekkel.
Summary
This volume introduces the
Hungarian hieroglyph writing, which Epigraphy has not known much about thus
far. Four decades of research on the Szekler writing, which includes
paleographic, historic, linguistic, archaeological, architectural, genetic,
mathematical, mythological data, and cogitation have led to the discovery of
the hieroglyphic writing system.
Today the Szekler writing is
considered alphabetical and used so although it has been known for centuries
that it has multiliteral symbols, too. These word and sentence symbols are
remains of the previous, hieroglyphic mode of writing. The hieroglyphs and
their parallels can be found even today in the use of folk, dominion, religious
signs, in archaeological evidence, and even among the symbols of classic
antique writings.
The symbol set of the
Hungarian hieroglyph writing evolved about 50000 years ago in the Middle-East.
From there, migrating homo sapiens sapiens groups carried about 20-50 of its
symbols to distant regions of Eurasia and America. It served the needs of the
ancient religion; its set of symbols survived and became the foundation of
later writings thanks to its religious use.
This volume dedicates a
separate article for the demonstration
of 41 Hungarian hieroglyphs, their connection to the most important writing
systems, and the peculiarity of hieroglyphic writing. The pictorial content of
the symbols and the process of acrophony are revealed.
Some Stone Age texts have
become understandable and readable with the help of new data. The hieroglyphic
writing was created for an ancient language relative to Hungarian, which might
be identical to the one antedating the confusion of tongues mentioned in the
Bible. The epigraphic correspondences confirm the findings of Götz László,
Mario Alinei, Otto von Sadovszky, Csőke Sándor and others about the
relationship of distant cultures.
The epigraphic and lingual
attributes – partnering with pentatony and the mountain cult eventuating the
building of pyramids – have spread from one center to distant regions of the
Earth while in the Stone Age. These are the various elements of the same
ethnocultural process and cornerstones of human civilization.
According to the testimony of
the Hungarian hieroglyphic relics, the Hungarians are the Huns’ descendants;
their script had once been common with those of the Steppe and other people.
(Fordította: Varga Endre Szabolcs, Arjun Sabharval és Zombori Lajos)
Jegyzetek
(4) Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
(5) Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép, Balassi Kiadó, Budapest, 1996.
(6) Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i), Erdélyi Múzeum, 1996., 1-2. füzet.
(7) Ismételten tapasztalnom kellett,
hogy a sinológus, egyiptológus, sumerológus, néprajzos stb. szakember sem tudott segíteni; mert magyar
létére nem ismerte eléggé a magyar jeleket; mert a gondolkodását gúzsba
kötötte a komolyan vehető tudományos megalapozást nélkülöző akadémikus
nyájszellem.
(8) Sántha Attila: Hamisítvány-e
a Csíki székely krónika? A fejezet címe: Zandirhámné savanyúvizében.
(9) Botár István ugyanis azt kéri
számon rajta, hogy miért nem szakértője a klasszikus és a középkori latinnak
meg az ómagyar nyelvnek.
A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető
A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele
