Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Az edény és az Éden feltűnően hasonló alakú szavak. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért hasonlóak? A hasonlóság minden tudományterületen a rokonság jele s csak egészen kivételes esetekben gondolhatunk véletlen egyezésre.
Az edény és az Éden szavak eredetének és rokonságának tárgyalására azért van szükség, mert - mint az a most megjelent Magyarhieroglif írás c. kötetem írása közben kiderült - az archaikus díszítésű magyar népi edényeinken lévő fazekasjelek az Édent, a Teremtés helyszínét és a Teremtőt idézik fel. Az edény/Éden szócsaládjának és az Éden földrajzi viszonyainak kutatásával egyúttal a magyar írástörténet forrásainak, a székely írás eredetének tisztázását is szolgáljuk.


Az Éden meghatározása a nyelvészet eszközeivel

E szavak közös őse elvileg a "síkság, sztyepp, sivatag" jelentésű sumer eden/edin és akkád edinu is lehetne, ám a sumereket megelőző korokba nyúló fazekasjel-használat alapján (1., 4., 5., 7., 8.  és 10. ábra) valószínűbb, hogy mindezek egy még korábbi nyelvből és jelhasználatból való közös örökséget képeznek. Az akkád szövegekben (egyetlen szótári előfordulástól eltekintve) az edinu nem fordul elő, nem ezt az edinu-t használják a pusztaság megnevezésére. Ezért joggal gondoljuk a sémi szóváltozatokat sumer eredetűnek. A magyar edény szó közös gyökerű a sumer eden-nel (mert a szó elemei a magyar nyelvben is megtalálhatóak), ám a sumerből az "edény" jelentés közvetlenül nem vezethető le.
A sumer szó "síkság, sztyepp, sivatag" jelentéseit feltehetően ki kell egészíteni a "káosz, bőség, születés, teremtés" jelentéssel, vagy értelmezéssel. A két folyó közötti sík területen ugyanis nem csak sivatag és sztyepp, hanem nagy termőerejű mocsár is található. A mocsár pedig az elevenen burjánzó, életerővel teli terület és a teremtés jelképe lehetett az ókorban is. Ebből következően a sumer eden/edin szó jelentéseit talán ki lehetne terjeszteni a „termékenység, káosz, bőségszaru, edény” irányába is – de ennek eldöntése maradjon a sumerológusok házi feladata.
A Bibliai nevek és fogalmak (primo Kiadó, 1988.) c. kiadvány szerint az Éden jelentése "elragadtatás, gyönyörűség, kedvesség, öröm; lapály, síkság, pusztaság" - azaz egy pusztán síkságot jelentő szónál nyilvánvalóan többről van szó. 
Az eden/edin talán nem is eredeti sumer szó, mert az "edény" jelentést ebből a sumer szóból aligha lehet megérteni (csak a 9. ábrán látható sumer képjel alakja utal edényre). A sumereknél régebbi fazekasjelek segítségével azonban világosabb a kép. Az e "épület", Den "isten" meg az Éden/edény összetétel egy jóval korábbi nyelv- és szócsalád elemei lehetnek, amelyek eljutottak a sumerbe is. Nyilvánvaló, hogy nagyobb történelmi-földrajzi keretbe illesztve, többirányúan kell vizsgálni az Éden-jelenséget és a szavak eredetét is, de a fazekasjeleken túl nem sok adatunk van a sumer kor előtti időkből.


1. ábra. Magyarszombatfai edény az Éden jelekből összeállított, idealizált térképével, közepén a lyuk/Lyukó jellel (ez a bőség és az életerő forrásával azonos napisten jelképe), valamint négy szár "úr" hieroglifával, amelyek az égbe vezető utat, az Istennel és a Tejúttal azonos égig érő fát idézik (az edény fényképét Nagy Zoltán akkori Vas-megyei múzeumigazgatónak köszönöm)




2. ábra. A sumer "szül, teremt" szójel (L58) jelentése igazolja azt a felismerésünket, hogy az edényeink fazekasjelei azért idézik fel az Édent, mert az edénynek is teremtő, erőt adó hatást tulajdonítanak



3. ábra. A sumer sar "növényzet, Isten" jel (L152) hangalakja megjelenik a magyarszombatfai tál hasonlóképpen fát ábrázoló jelének szár hangalakjában, amint a "növényi szár" és az "Isten, Úr" jelentés is egyezik


 Az Éden és edény szavak elemeit vizsgálva két darab egyszótagos alkotóelemet különböztethetünk meg. A sumer e "épület" jelentésű (ez szerepel az épület, építés szavaink tövében is), a den pedig az Isten neve egy feltételezhető ősi eurázsiai nyelvi közösségben (vö. sumer dingir, magyar ten és Dana "isten", török tengri, kínai tien "isten, ég"!). Vagyis az Éden és az edény szó eredeti értelme den épülete "Isten háza" lehet. Valamikor az Éden területén, középpontjában képzelték el a Teremtő isten lakhelyét. Ezt alátámasztja az archaikus díszítésű edények Éden-ábrázolásainak közepén szokás szerint megjelenő istenjelkép (1., 5., 11., 12., 13. és 15. ábra). 



4. ábra. Bulgária területén talált edény a Kr. e. V. évezredből, az Ak ügy "Heraklész folyó" hieroglifák az égbe vezető utat (az Istennel és az égig érő fával azonos Tejutat) négyszer jelölik az edényen, vagyis ez esetben is egy világmodellel van dolgunk (mint fentebb a magyarszombatfai tányéron), aminek a középpontja az Éden, az edény belseje - csak itt a fa helyett a folyót ábrázolták égbe vezető útként, mert (lévén a Tejút azonos az égig érő fával) ezek felcserélhető jelek voltak 



Az Éden/edény szavaknak ez az etimológiája a fazekasjeleken túl a sumer és a magyar szavak feltételezett felbonthatóságán és összetevőinek létezésén alapul. Azt persze illik jelezni, hogy a nyelvtudomány eddig ismert álláspontja - ahogyan az a felfedezések esetében törvényszerűen elő szokott fordulni - ezzel a gondolattal nem feltétlenül esik egybe. 

Közös elem az e cikkben kifejtettek és a nyelvészet álláspontjában a termékenység említése (lásd alább, a Kálmán Lászlótól származó idézetben!). A magyar hieroglifákkal edényekre írt ábrázolási konvenció jelentése támogatja az általa csupán kérdésként felvetett jelentést. Ezt a "termékenység" értelmezést ugyanis megtaláljuk a magyarszombatfai tál világmodelljének és a sumer "szül, teremt" szójelnek a hasonlóságában is. E jelpárhuzam azt bizonyítja, hogy az edényeknek közük van a Teremtéshez. Ami persze a jelek nélkül is belátható, hiszen az edényekből magunkhoz vett étel az életerő mindennapi megújulásának a forrása. Mivel az edények az Édent ábrázolják, ezért a kör bezárul: az Éden is, meg az edény is a Teremtés helyszíne és jelképe.



5. ábra. Zamárdi avar tál körbe zárt kereszt alakú fenékjellel, az Éden térképével, a kereszt közepén megtalálható kör alakú jel az Éden (Ószövetségben is említett) négy szent folyójának az Araráttal egyező isteni forrása, a körbe zárt kereszt a magyar Föld hieroglifa, a kereszt a Dana istennév vagy méltóságnév jele, a kör pedig Lyukó napisten neve, az olvasat: Lyukó dana földje - ami az Isten lakhelyére, Den épületére utal




6. ábra. Azt, hogy a pogány kereszt nem a kivégzőeszköz, hanem a négy szent folyó jelképe, többek között a makói avar kereszt jeleiből, a kereszt szárain lévő Ak ügy "Heraklész folyó" mondatokból is tudjuk





7. ábra. Az Éden térképe alapján kiderül, hogy itt a szárazföld kereszt alakú, hogy a területen négy folyó, a sarkokon négy hegység és négy tenger található s hogy a folyók az Ararát szent hegyéhez vezetnek, a vizüket onnan kapják - az Éden jelképes ábrázolásai ezek képjeleit tartalmazzák


Tótfalusi István Magyar etimológiai nagyszótára szerint az "éden ‘a bibliai Paradicsomkert, a boldogság helye, állapota’. A héber Gan Éden (‘gyönyörűség kertje’) kifejezésből, latin közvetítéssel lett nemzetközi szóvá". Mivel a szerző nem említi a héber szó forrását, az álláspontját nem tekinthetjük teljesnek. Ugyanebben a szótárban az "edény ‘tartály folyadék vagy porszerű anyag számára’. Ismeretlen eredetű szó". Érthető, hogy a magyar népi fazekasedények elolvasható díszítésének jelentését, a magyar hieroglifákat és az edény magyar ősvallási jelentőségét nem ismervén, az edény szó jelentését csak ilyen szűkre fogottan adja meg.


8. ábra. Segesdi fenékbélyegek az Árpád-korból, szintén a teremtés helyszínét, az Édent azonosítják


Kálmán László azt írja a Nyelv és Tudomány Az édeni gyümölcs c. cikkében: "Hogy maga az Éden szó mit jelent, ne firtassuk: még azt sem tudjuk, hogy helynévként, vagy pedig egy nagyjából ’termékeny’ értelmű jelzőként használja-e a Biblia". Hozzátehetjük: a magyar fazekasjelek alapján úgy gondoljuk, nem szükséges választanunk a két jelentés között, mert az Éden szó mindkettőt jelenti. Az edények ábrázolási konvenciói egyrészt egy földrajzi helyet azonosítanak (az Ararát központú tájat a négy szent folyóval), másrészt ezt a vidéket a Teremtés helyszíneként kezelik. A Éden szó fent említett kettős értelmezési lehetősége egyúttal azt is érthetővé teszi, hogy az ősvallási hieroglifákkal díszített edények miért utalnak egyrészt az Ararát körüli földrajzi tájra (a négy folyó, négy hegy és a kereszt felidézésével), másrészt a termékenységre, az életerő forrására (amit az Isten jelképes ábrázolásával és a tőle induló folyókkal és növényekkel illusztrálnak).




9. ábra. A sumer edin "síkság, pusztaság, sivatag, káosz(?)" képjel edényt ábrázol, ha a káosz teremtő erejét tulajdonítjuk az edénynek, akkor a jelforma és a jelentés (amely bőségszaruként máig fennmaradt) nem ellentmondásos 








10. ábra. Az anaszazi tányér sarkain az égbe vezető utat a magas sarok mondattal jelöli, a kőkori eredetű magyar hieroglif írás jeleit használja, az Ararát körüli négy hegységet ábrázolja



Az Éden írástörténeti lenyomata

Az archaikus edénydíszítések szinte kivétel nélkül a Teremtés helyszínét, a Teremtőt és a lakhelyét, az Édenkertet idézik fel, az edényt az Édennel azaz a bőség és az életerő forrásával azonosítják. Ez a jellemzés megfelel az edény szerepének, mert az edényből magunkhoz vett étel egyrészt az Isten ajándéka, másrészt az életerő forrása. A cikkben közölt edényrajzokon is látható, hogy ezek az archaikus díszítésű edények egy szabvány alapján készültek, amely megengedte az ábrázolások sokszínűségét, de megkötésket is tartalmazott: például azt, hogy a székely írás jeleihez hasonló, vélük rokonságban lévő szójeleket kellett alkalmazni a Teremtő és az Éden ábrázolása érdekében, a kortól és a földrajzi környezettől függetlenül. 
A most megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben bemutatott példák alapján (ahol az egyes hieroglifák jelentését is feltárom) ez kétségtelenül igen régi hagyomány. Az edényeken különféle jelekkel, de mindig a magyar hieroglif írás jeleivel írják le ugyanezt a képzetet, ugyanezt az ősvallási mondanivalót. Ez nem csak a magyar fazekastermékek esetében igaz, hanem Eurázsiában és Amerikában is megfigyelhető. Általánosságban is ki lehet jelenteni, hogy a leggyakoribb archaikus fazekasjel-kompozíciók (ábrázolási konvenciók) az Édent ábrázolják, az Édent és az edényt egyaránt az életerő forrásának tekintik. Az Éden a Teremtés helyszíne, az edény pedig az Éden jelképe. Egyszerű és nagyszerű gondolat ez, ezért is terjedhetett el a világ szinte minden pontján, még a kőkorban. Éppen ezért a nyelvi jelenség (az Éden és az edény hasonlóságának) megértéséhez nem a sumer és sémi adatok, hanem a sokkal korábbi magyar hieroglifák vezetnek el.



11. ábra. A La Tolita (Peru) világmodell a magyar hieroglif írás jeleinek megfelelőiből áll: a Lyukó jel jelöli az isteni forrást s a négy "folyó" hieroglifa jelzi a négy szent folyót



12. ábra. Veleméri festett láda világmodellje néhai Varga Sándor fazekas hagyatékából, a magasba vezető utat a "folyó" jellel ábrázolják, a perui indián világmodelltől csak a közép ábrázolásában tér el, mert a veleméri ládán nem a lyuk/Lyukó hieroglifa, hanem szintén a kacskaringó alakú jel tűnik fel

A fentiek alapján e szavainkban az edény és az Éden hasonló szerepe jelenik meg. Amit a teremtett és rendezett kozmoszban az Éden tölt be, azt a szerepet játssza az edény a családban és a kisebb közösségekben. Mindkettő a Teremtés helyszíne és az életerő forrása.
Mivel a jelek szerint az egész (néhány ezer évvel ezelőtti) művelt világon a magyar hieroglif írás jeleit alkalmazták az archaikus díszítésű edények mondanivalójának kifejtésére, ezért némi joggal gondoljuk azt, hogy a magyar nyelv szavait is felhasználhatjuk ezen világmodellek üzenetének megértéséhez és joggal vetjük össze az edény szót az Éden nevével. Nem gondoljuk ezért, hogy a magyar nyelv edény szavát bármelyik másik nyelvből kellene levezetni, mert a hieroglifikus jelkészlettel együtt a hozzájuk kötődő szókészlet (az e „épület” és a Den „Dana/Ten”, valamint a belőlük alkotott összetétel) is magyar. A vizsgált Éden/edény szó és összetevői kőkori eredetűek lehetnek egy Eurázsiában általánosan elterjedt, magyarral rokon agglutináló nyelvből. Egyúttal az is újra bebizonyosodik, hogy a sumer korántsem rokontalan szigetnyelv.




13. ábra. Magyarszombatfai tál az Éden térképével, a székely írás "f" (Föld) jelének képszerű változatával, középen a Nap (isten), körben négy folyó és négy hegy ábrázolásával, pontosan visszaadja a 7. ábrán látható térkép legfontosabb tereptárgyait


Izgalmas nyelvészeti feladat lenne kinyomozni az edény és az Éden párhuzamait ez egyre táguló kör nyelveiben, hogy a kapcsolatrendszer és a forrás minél pontosabban meghatározható legyen. Amíg a nyelvészeinket e kutatásban megakadályozhatja a finnugrista pártfegyelem és a magyar hieroglifákra vonatkozó tudáshiányuk, addig számukra marad az edény szavunkról fentebb ismertetett álláspont, miszerint az ismeretlen eredetű.
Az Éden és az edény azért hasonlóak, azért rokon szavak, mert az edényeinken lévő archaikus díszítések az Édent írják le. Vagyis akik az edény szót kitalálták (az edényeinkre alkalmazták ezt a szóösszetételt), azok tudták, hogy az Éden és az edény egyaránt a teremtő erő és az élet isteni forrása. Az Éden volt a Teremtés helye, az edényből vett étel pedig segít az erőnk megújításában és az élet fenntartásában. Eleink gondoskodtak róla, hogy ez a gondolat a nyelvben (az edény és az Éden szavak hasonlóságában) és az edény olvasható díszítésében is megérthető legyen és megmaradjon.


Az Éden leírása az Ószövetségben

Ismételten szemrehányást kapok egyes olvasóimtól és hallgatóimtól, hogy miért tekintem megbízható alapnak a Bibliát, amikor az nem tekinthető tudományosnak. Ők persze nem képviselik a többséget, de egy tudományos kérdés eldöntésében nem lehet szempont, hogy hányan szavaznak egyik, vagy másik álláspontra. Ha a kérdés érdekes, akkor foglalkozni kell vele.
Az Ószövetségnek a Teremtésről megőrződött fejezeteiben az emberiség közös tudásának  egy foszlánya őrződött meg. Van több ilyen régi szövegmaradvány is a Szentírásban, amelyeket korábbi iratokból és/vagy szájhagyomány alapján rögzítettek s amelyek több tízezer éves történésekről tájékoztatnak. Ilyen a Vízözönről szóló híradás, valamint az az adat is, hogy Noé az Ararát hegyén kötött ki. Ez utóbbihoz a zsidó vallási iratok azt is hozzáteszik, hogy Noé gyermekei innen kiindulva népesítették be a Földet. Ma már (a geológia, a genetika és az írástörténet eredményeinek hála) tudjuk, hogy a Vízözön a jégkorszakkal azonosítható és hogy a Homo sapiens sapiens - tarsolyában az edényeinken is látható jelekkel - a jégkorszak leghidegebb időszakának kezdetén, kb. 50-45 ezer évvel ezelőtt a Közel-keletről (vagyis az Ararát vidékéről) indult Eurázsia és Amerika benépesítésére. 
Az Ószövetségben tehát értékes adatok maradtak ránk, amelyek miatt érdemes őket a legnagyobb tisztelettel tanulmányoznunk. Mózes I. könyve az alábbiakat írja az Édenről:



Ebből a leírásból kiderül, hogy az Édenből folyik ki a négyfelé szakadó folyó s hogy a kert közepén van egy fa. Hozzátehetjük, hogy a fa istenjelkép a magyar jelhagyományban. Azaz itt van az Isten helye is, amit abból is sejthetünk, hogy az Éden a leírás szerint a Teremtés helyszíne.


  Ezotéria, vagy praktikum?

Az Infoparkban 2018. február 6-án e témáról tartott előadásomon felvetődött, hogy az edényeken látható írástani jelenségeket a hit, vagy a praktikum oldaláról kell-e megközelíteni és magyarázni. Ugyanakkor kérdésként az is felmerült, hogy miképpen maradhatott meg ez a gazdag ábrázolási konvenció ilyen hatalmas időtávolságokon keresztül, hiszen időközben rengeteg változtatási igény is felmerülhetett.
A válasz a fenti kérdésekre az, hogy a jelekből formált ábrázolási hagyomány azért maradt meg szinte változatlanul, mert nem csak szép volt, hanem egyúttal praktikus is. Ugyanis a mindennapi feladatokat szolgálta. 
Ma a társadalom folyamatos erőfeszítéseket tesz az egymást váltó nemzedékek oktatására, ide értve a munkára nevelést, a közösségbe való beilleszkedést, a világ dolgainak megértését. Ennek érdekében iskolarendszert, rendőrséget, bíróságot és különböző egyéb költséges hivatalokat tart fenn, nem beszélve a könyvkiadásról, a sajtóról és annyi minden másról, amelyek feladata a világnézetnek a közösség érdekének megfelelő befolyásolása, vagyis a tömegből szervezett társadalom formálása. Ez a célkitűzés elkerülhetetlenül jelentkezik, ha vannak közösségek és közösségi feladatok. A kőkorban ilyen feladat lehetett például egy mamut elejtése, feldolgozása, tárolása és elosztása, amely egy törzs munkamegosztásának megszervezését igényelte. Természetes, hogy a kőkorban még nem volt lehetőség egyetemek és a többi hivatalok és szervezetek létesítésére, ezért a kornak megfelelő szinten kellett ezt a társadalomformálási feladatot megoldani. 
Az a kőkori eredetű jelrendszer, amely az edényeinken (és a magyar hieroglif írás jelkészleteként) fennmaradt, a hasonló jellegű feladatok megoldása érdekében segítette a nevelést azzal, hogy a közösségi céloknak megfelelően meghatározta a jó és a nem jó fogalmát. 
Ha egy ágyon jelentek meg az Éden jelei, akkor az a gyermeknemzést, ha egy orsón, akkor az a munkát minősítette Istennek tetsző dolognak. Az edények ábrázolási hagyománya - mint azt e cikkben bemutatjuk - az élelmiszertermelő tevékenységről mondja ugyanezt. 
S amelyik társadalomban a mindennapi használati tárgyak nevelik jóra a tömegeket, abban nincs igazi szükség agitprop titkárok hadára és a fent felsorolt intézmények hiánya sem égető. 



Pison azonosítása 

A fészbukon felhívták a figyelmemet egy Az Édenkert nyomában című videóra, amelynek témája részben kapcsolódik a jelen cikkéhez, ugyanis az Éden területének és négy folyójának azonosításával foglalkozik. Alapvetően azonos a szemléletünk, mert szintén egy helyről kiinduló folyókat azonosítanak egy kisebb területű Édenben. Az Arakszész régi neve, az arab forrásokban fennmaradt Gajhun, jól összevethető az Ószövetségi Gihon névvel. Ebben egyetértünk, mi is az Arakszészt tekintjük azonosnak a Gihonnal. 
Azonban a négy folyó közé vélünk ellentétben negyedikként nem a Halüszt, hanem az Uisont vették be s ezt azonosították a bibliai Pisonnal. 
A Bibliai nevek és fogalmak c. kötet (Primo Kiadó, Budapest, 1988.) szerint a Pison jelentése "áramlás, túláradó, szabadon áramló, bőven folyó, féktelen". Ehhez hozzátehetjük, hogy a Pison/Uizon név szembetűnően beletartozik az eső, pisi, víz szócsaládjába. Mindezek együtt azt jelentik, hogy a Pison/Uizon név nem csak egy folyóra illik, hanem sok másikra is illő - ami persze nem teszi feleslegesség annak bizonyítását, hogy másik folyóra is alkalmazták. Mivel ilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk, be kell érnünk ezzel az egy azonosítással. Lehetséges, hogy a Pison az Uizonnal azonos és nem a Halüsszel. 
A videó készítői Kus földjét nem nyugatra, hanem keletre képzelik s ott találták meg ezt a negyedik folyót. Kus neve azonos a kusiták/kassziták (asszar feliratokban Kussu) ősapjának nevével. Őket Nyugat-Irán egyik népének tekintik, akik a Kr. e. XVIII-XII. században uralmuk alatt tartották Babilont. Az innen való kiűzetésük után korábbi lakhelyükre, a Zagrosz hegységbe vonultak vissza, ahol egészen Nagy Sándor hódításáig megőrizték a függetlenségüket. A Zagrosz nincs messze az Uizontól, de az Elburz közelebb van a folyóhoz. Mégis, ez a "Kus földje"- azonosítás is rendben lévő lehet.  
A videó készítői igazolásképpen megemlítik azt is, hogy Kus földjén voltak aranybányák is, azonban az alább látható bányatérképen (14. ábra) az általuk mondott keleti területen nincsenek aranybányák, míg az általam javasolt nyugati területen (a Halüsz közelében) két aranybánya is szerepel a bányákat felsoroló térképen, valamint drágakő-lelőhelyek is vannak arrafelé. 
A talán a legsúlyosabb ellenvetésünkre az ad okot, hogy az Ószövetségben a folyók sorrendje nem egyeztethető össze a videó szerinti elhelyezésükkel. Mózes I.2.10-14. a következő sorrendben említi meg a szent folyókat: Pison (ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany terem, ott van a bdelliom és az onix-kő), Gihon (ez az, amelyik megkerüli az egész Khus földjét), Hiddekel (Tigris), Eufrátesz. A tigris-Eufrátesz sorrendből tudjuk, hogy az Ószövetség az óra járásának megfelelő Pison-Gihon.Tigris-Eufrátesz sorrendben adja meg a folyókat. A videó azonosítása szerint azonban a Gihon-Pison-Tigris-Eufrátesz sorrend adódik, ami ellentétes az Ószövetség sorrendjével.   
Hibája még a videóban kifejtett álláspontnak, hogy mit sem látszik tudni az Éden központjáról, az Ararátról és az edényeken, valamint a mandalákon, világmodellekben megjelenő, jelképekből összeállított Éden-térképekről. Nem említi az Éden négy sarokhegyét sem. 


14. ábra. Anatóliai bányák


Az aranybányák hiánya és a sorrendi eltérés miatt a Pison videóban történt azonosítása nem tűnik elfogadhatónak. A videó kétségtelen erénye, hogy találtak olyan folyónevet, amelyik alkalmas lehet a Pison azonosítására. Azt azonban nem vizsgálták, hogy a Pison név egyeztetése csak az Uizon esetében lehetséges-e, vagy volt-e, lehetett-e hasonló folyónév másutt is. 
- A fenti videóban negyedikként azonosított Uizon neve megfelel az ószövetségi Pisonnak, de ezt az azonosítást mégsem gondoljuk véglegesnek. Ugyanis ez az Uizon annyira jelentéktelen a Halüszhöz képest, hogy pl. fel sem tüntették az alábbi, bányákat felsoroló térképen. 
Mégis, a folyók azonosításának kis eltérése (a földrajzi eltérés jelentéktelensége miatt) érdemben nem érinti, nem módosítja az Éden általunk korábban adott azonosítását. Nem szükséges változtatnunk az Éden-edény szavak rokonságáról fentebb kifejtetteken sem. A video csak egy érdekes kiegészítése és részleges (az Éden méreteit és a Gihont illető) igazolása az általunk kifejtetteknek. 
Az Éden földrajzi elemeinek teljes leltárát azonban csak az edényeken lévő világmodellek alapján lehet összeállítani. Szükséges a központi szent hegy (az Istennel azonos Ararát) és a négy nagy hegység azonosítása is (ez utóbbiak az Éden sarokpontjai). Lényeges, hogy ez a hegyek által kitűzött szabályos terület a Teremtés színhelye, az életerő forrása. Ez magyarázza meg, miért került rá az Éden jelképekből összeállított térképe az edényekre (a kőkor mélyén nyilván csak a kosarakra) s ott miért őrződött meg napjainkig.

15. ábra. Navaho(?) edény az Éden térképével


Varga Géza







További cikkek

A székely írás eredeztetése



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések