A következő címkéjű bejegyzések mutatása: turulos fibula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: turulos fibula. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 28., hétfő

Alán amulett a Lyukó országa mondattal

A neten bukkantam a magyar hieroglif írás jeleivel olvasható alán amulettek képeire (sajnos, ma már nem találom a forrást). Ezek egyikének olvasatát teszem közzé e cikkben. A többi amulett bemutatását további cikkekben tervezem.

A szobor alakú írásemlékek megdöbbentően szokatlannak tűnhetnek azok számára, akik a latin alapú írásunkhoz hasonló írást várnának a hun sztyeppéről is. Ezek az eltérések a végső soron kőkori eredetű ősírásunk sajátosságai, amelyeket tankönyv jelleggel leírtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ez az írás a vallásos nézetek illusztrálására született meg, éppen arra találták ki, amit ez esetben is látunk. 







1. ábra. Alán amulett a Lyukó országa mondattal, fején a napistent jelképező Lyukó hieroglifa, törzsén az "ország" jelentésű hármas halom



2. ábra. A pécsi vásárban felbukkant avar szíjvégen hasonló gömb alakú fejdíszt (a napistent jelképező Lyukó hieroglifát) viselő uralkodó képe látható, a törzse elolvasható jelekből áll



3. ábra. A Gizella kincs avar készítésű turulos fibulájának Egy országa olvasatú részletén megtaláljuk a hármas halmot is


Az apró (3-4 cm-es) fémtárgyak magyar jelhasználata és olvasata vagy azzal magyarázható, hogy e tárgyakat magyarok (a magyarul beszélő korai hunok) készítették, vagy azzal, hogy azon a tájon és abban a korban a magyar hieroglif írás (az ősvallás jelképrendszere) széles körben elterjedt volt. Ez a két magyarázat nem zárja ki egymást. 

A kérdést különösen érdekessé teszi, hogy az alánok az Alföldre költözvén a magyar parasztság egyik összetevőjévé váltak s az alföldi parasztság által használt birtokjelek hasonlóképpen elolvashatók a magyar hieroglifák segítségével. Nyilvánvalóan erős kapcsolatokkal rendelkeztek a honfoglalás előtti magyarsággal, sőt a honfoglalókhoz csatlakozó kabarok egyik összetevői voltak. 

E sokrétű magyar-alán kapcsolatokba engednek bepillantást az "alán" amulettek.


4. ábra. A Szergej Botalov által közölt kazahsztáni ogur/szabír lelet előlapján a Lyukó a Nap mondat olvasható, míg a hátoldalán egy önálló Lyukó jel van, közepén egy fizikai lyukkal (a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció a magyar nyelvet azonosítja, mert ez a kör alakú szójel csak a magyar jelkészletben "lyuk" jelentésű) 


A wikiwand alapján az alánokról. 

Alán, többes számban alánok – görög nyelvű forrásokban Alanoi: Αλανοι – az ászi nép szövetségének görögösített elnevezése volt. E nevet az ászik az i. e. 130. év után vették fel, amikor a kangarok hűbéresei, alárendeltjei, alanyai lettek, és ez okból – miként kínai források, illetve Ammianus Marcellinus is hírül adja – szövetségük korábbi nevét Masszagéták (Masszagetai: Μασσαγεται) elvetették, megváltoztatták. Az ászik – nevük később jazig, jász alakban is felbukkan – a szkíta népek közé, a közép-ázsiai szkíták (szakák) csoportjához tartoztak. Gyakran, bár helytelenül, szarmatáknak is nevezték, illetve nevezik őket. A közép-ázsiai ászik a 3. században egy időre visszanyerték függetlenségüket. A Keleti-Kaukázusban letelepedett csoportjukat a 3. század elejétől a 4. század közepéig latin, armeniai stb. források ez okból újólag masszagétamaszkut névvel is illették. 

Az ászik (iazügesz: ιαζυγες; asii, astacae; jászok) – a régészek nevezéktana szerint szarmaták – írott történelmük hajnalán (i. e. 2. század) Közép-Ázsia lakói voltak, amelyet évezredekig a sztyeppi lovasnomád népei uraltak. A lovasnomád életmód következménye volt a hatékony a hadviselés, ezért a sztyeppék lovasaiból lettek a világ katonailag legerősebb népei. 

A közülük származó ászoknak három törzsét ismerjük: ászik, aorszok, rhoxolánokA névadó ászik a Szir Darja, az aorszok pedig az Amu-Darja alsó szakaszánál, Khoraszmia oázisának területén laktak. A harmadik törzs, a rhoxolánok először a kelet-európai pusztán tűntek fel. Elsőként Sztrabón ad hírt róluk az i. e. 1. században. 



5. ábra. A Kismákfán előkerült V. századi jelvény olvasata: Lyukó a sarok (az alsó sorban a hun jelek székely írásban meglévő párhuzamai, a "ly" és "s" rovásjelek), a világoszlop csúcsán trónoló napistent jelképezi

Az ászi nép szövetségének neve kezdetben – görögösen –Masszagetai (Μασσαγεται) volt. Egyik törzsük neve – az aorszoké – perzsa királyi sziklafeliratokon Sakâ tigraxaudâ, azaz hegyes fövegű szakák.

Az ászik a jüecsik, utóbb kusánok vándorlása (i. e. 166–129.), s ennek kapcsán Görög Baktria összeomlása, valamint a kangarok hódításai nyomán függetlenségüket (i. e. 130. táján) elvesztették. Szövetségük nevét ekkor megváltoztatták (Alanoi: Αλανοι), és egy részük Európába költözött. Alföldünket időszámításunk második évtizedében érték el.
A hunok szövetségébe betagozódott ászik részt vettek az Onogur-bolgár Birodalom és a Kazár Birodalom megalapításában is. A Kaukázus északi előterében tanyázó alánok ezzel szemben megőrizték a függetlenségüket, s bár később szorongatták őket a türkök, a kazárok és az arabok, országuk a mongol hódításig fennállt.



6. ábra. A Savariai (szombathelyi) Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori jelvény olvasata: Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa)

A Kárpát-medencében letelepedett ászik egy része a 401. évben kivált a hunok szövetségéből, és csatlakozván a hunok elől menekülő vandálokhoz, Nyugat-Európába vonult. Egy részük letelepedett Nyugat-, illetve Délnyugat-Európában, más részük a vandálokkal Észak-Afrikába költözött.
A 830. év táján vallási belháború ütött ki a kazárok országában. A lázadásban részt vevő ászik, közelebbről aorszok – arab forrásokban nevük al-Arsiyya, al-Arsiya, As-yah, al-Ursiyya, al-Larisiya, al-Orsiyya és Ors – elpártoltak a kazároktól, kavaroknak (καβαροι) nevezték magukat, és csatlakoztak a szabarok egy csoportjához, kik ugyanekkor szakadtak el a kazároktól. A két csoport szövetsége magyar (arab forrásokban al-Maggariya, badzsgird, bajdzsirt, basgird, basgurd stb.) néven írta be magát a történelembe, a bizánciak azonban leginkább csak türköknek (tourkoi) nevezték őket.

Az alánok kaukázusi országát végül a mongolok számolták fel a 13. században.
Az i. sz. 4. század közepén a hunok megszállták az ászik közép-ázsiai birtokait, valamint Szogdiát. Az alánok egy része ekkor már jó ideje a kelet-európai pusztán, a Havasalföldön, illetve a Kárpát-medencében lakott. A Don és a Dnyeper vidékén letelepedett alánokat – elfoglalván a Dnyeper vidéki pusztákat a 2. század második felében – a keleti gótok hajtották volt iga alá.
A 375. évben az európai hunok megjelentek Kelet-Európában, uralmuk alá vonva az ott élő alánokat, valamint germán stb. népeket. A Kaukázus északi előterében élő alánok ellenben megőrizték függetlenségüket. Országuk nagyjából a Dariel-szorostól a Kubány folyó forrásvidékéig terjedt. Arab és perzsa forrásokban jobbára alan vagy as néven szerepelnek. Nevüket örökölte a Dariel-szoros: Alánok kapuja (arabul Bab al-Lan, a perzsák nyelvén Dar-i Alanan).
Az 568. évben a nyugat felé terjeszkedő türkök elfoglalták az alánok kaukázusi országát is. Nem sokkal ez után, a 630. évben a türkök birodalma összeomlott, és ekkor a Kaukázus vidékén élő népek (szabarok, alánok stb.) szövetsége megalapította a kazárok országát.



7. ábra. Lyukó isten tisztelete (az Isten Lyukó jelzőjének használata) a honfoglalás idején is megjelenik a bodrog-alsóbűi fúvóka vegyes rendszerű (a szótövet szójellel, a végződést betűkkel) rögzítő LYUKónak feliratában

A kaukázusi alánok a 7–10. században a Kazár Birodalom szövetségesei voltak. Az alán uralkodó Krisztus híve lett, s példáját alattvalóinak egy része is követte. Forrásaink szerint a Bizánci Birodalom keresztény térítői már a 6–7. században eljutottak Alániába.
A 9. század első felében a Kazár Birodalom erejét vallási belháború rendítette meg. A kaukázusi alánok ekkor visszanyerték önállóságukat, és a 10–11. században királyságuk megerősödött. A 10. századtól keresztény templomokat építettek Alániában, és önálló püspöki székhelyet is alapítottak.
A 830. év táján lezajlott háborúságban részt vevő aorszok – e helyen nem a kaukázusi, hanem a kazárok kötelékében élő alánokról van szó – elpártoltak a kazároktól, s velük egy időben a szabarok egy csoportja is. E szerint az elmélet szerint az újsütetű nép – szabarok és kavarok szövetsége – magyar néven írta be magát a történelembe. A 9. század közepe táján a Dnyeper alsó szakaszánál – a levédiai pusztán – ütöttek tanyát, azután pedig, a század második felében, egyik csoportjuk a Kárpát-medencébe költözött, és az ott élő avar stb. népesség ura lett.
A hun és a szkíta népek szoros kapcsolataira utal a magyar ősmonda, mely többek között a magyarok származására ad meglehetősen világos magyarázatot. Az elbeszélés szerint Hunor és Magor, két hun vitéz, elveszi feleségül Dula alán király leányait, s a névadó Magor házasságából származik a magyarnak nevezett nép.
A wikiwandból származó fenti ismertetésben csak a hunok nyelvére tett megjegyzéseket javítottam ki. A wikiwand szerzője ismételten töröknek nevezte a hunokat, bár erre nincs semmi ok. A hunokat ugyan többnyire töröknek tartják az akadémikus szerzők, de egyúttal azt is elmondják, hogy a hun nyelvet nem ismerik.  Ebből következően a hunokat töröknek tekintő szerzők nem vehetők komolyan. 

Mivel a magyar hieroglif írással írt, valamint a más forrásokból ismert hun szavak magyarul jól érthetőek (például: Onogesius vezér neve "Hun Győző/Géza"), nincs okom ennek az akadémikus téveszmének a követésére. 


veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy százéves parasztházból kialakított igazi őrségi szálláshely) várja Önt! 


További cikkek





A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 






veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson

2018. május 20., vasárnap

Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus "Egy úr" mondatjellel

Az őrségi Velemér Sindümúzeuma a magyar írástörténet egyetlen múzeuma, amely egy őrségi szállás portáján létesült. A kicsiny múzeum mintegy 150 veleméri rajzos sindüt őriz, közte a jelen cikk tárgyát képezőt is, amely a sarok hegyén álló, Istennel azonos égig érő fát ábrázolja - a főbb ágait tekintve - kettős kereszt alakjában (1/b. ábra). 



1/a. ábra. A hun, bolgár és veleméri jelváltozat a lakosság és a jelképek hun kor óta folyamatos továbbélését bizonyítja


A sindü szó az őrségi Veleméren tetőcserepet jelent s a római megszállás idejéből származik. Csak a Dunántúlon ismert (esetleg sindül, vagy sindő változatokban). A sindü közvetlenül a latin scindul "tetőcserép" szóból, a véle rokon zsindely a germán sindel közvetítésével alakult ki (ez utóbbi azonban az egész magyar nyelvterületen elterjedt). Velemér nem is olyan régen még fazekasfalu volt s a házilag készített sindükre az ősvallásból ránk maradt ábrázolásokat rajzoltak. A veleméri rajzos sindük az ősvallás tételeit illusztráló archaikus ábrázolások. A sindük a "szent témákhoz szent jelek tartoznak" elv alapján magyar hieroglif írás jeleit is felhasználják



1/b. ábra. Az egy sar (mai magyarsággal Egy úr)  mondatjelet hordozó veleméri sindü (fotógrafika)




2. ábra. A székely írás "s" és "gy" betűje a magyar hieroglif írás sar "úr" és Egy szójeléből alakult ki (bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetben!)


Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égig érő fa azonos az Istennel. Ezzel függ össze, hogy a természetben a Tejúttal egyeztetett égig érő fa kettős kereszt alakú jelet kapott, amely egyrészt a Tejút ábrázolása, másrészt az Isten állandó jelzőjét, az Egy szót rögzíti. 

Az őrségi velemériek - az itt található tűzálló agyagra alapozott fazekasság kultúramegtartó erejének köszönhetően -  ismerték a hun korból örökölt (eredetileg ősvallási) jelképeket, köztük a kettős kereszt Egy (azaz "Isten") jelentését is.  Ezt a hun kettős kereszt ábrázolások is bizonyítják (4. ábra), amelyek közvetlen tartalmi-formai kapcsolatot mutatnak a jelen cikkben tárgyalt sindü rajzával. 

A hunoktól a korai kereszténység is átvette a jelképet s például a veleméri Szentháromság-templomban a Tejút hasadékában (mandorlában) ábrázolt Jézus Krisztus alakját kettős keresztté egészítették ki az 1200-as években készült freskókon (3. ábra).  Ez is a hun kori jelképek továbbélését igazolja. Velemér neve is a hun kor emléke, mert ezen a tájon volt Attila halála után Valamárnak, a hun uralkodó gótok fölé kinevezett alkirályának kicsiny országa. Azaz sok jel utal arra, hogy a lakosság és az iparos tevékenység folyamatos továbbélésének köszönhetően a veleméri rajzos sindük ókori (római és hun) örökséget őriznek. Ugyanezt tapasztaltuk a szombathelyi (szaváriai) Iseumhoz kötődő jelkincs esetében is. Aminek jelentősége van a hun-magyar azonosság és a székely jelek hun eredetének tárgyalásakor is. Ez a jeles sindü az Őrség lakosságát (általában a magyarságot) és a székely írást is hun eredetűnek mutatja.



3. ábra. A veleméri Szentháromság-templom és jelképes ábrázolásai



4. ábra. Hun nagyszíjvég az Istennel azonos sarok hegyén álló kettős kereszttel (Nagyszéksós)



5. ábra. A Gizella kincs avar eredtű turulos fibulájának kettős keresztje egyrészt azt igazolja, hogy a kettős keresztet lehet növényként ábrázolni (mert azonos az égig érő fával), másrészt azt is, hogy az avarhun kettős kereszt kötődik a hármas halomhoz és genetikusan összefügg a magyar címer hármas halmon álló kettős keresztjével (mert ez az Isteni eredetű királyság, vagy királyi hatalom ismert jelképe az ókor óta)



6. ábra. A pliszkai bolgár kőrajz azt bizonyítja, hogy a hun eredetű bolgár dinasztia is ismerte a hegyen álló kettős kereszt jelkép "király, királyság" jelentését



7. ábra. A sumer nun "herceg" és a kínai wang "uralkodó" jelek azt bizonyítják, hogy az ókorban ez a jelkép legitimálta a királyi hatalmat, mert azt az Istennel azonos égig érő fától (a Tejúttól) származónak mutatta


8. ábra. Osztrogót tulajdonba került hun cikáda fibula a magyar hieroglif írás jeleivel írt Sarok szár "Heraklész úr" mondattal, amelynek képjelei a sarok hegyén álló égig érő fát ábrázolják, akár a fentebb tárgyalt veleméri sindü






10. ábra. A koronázó palástba hímzett Ten országa "Isten országa" mondatjel a hegyen álló égig érő fával azonos Istent jelképezi, a fenti példákkal illusztrált hun eredetű "hegyen fa/folyó" ábrázolási konvenció egyenes folytatása








veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy százéves parasztházból kialakított igazi őrségi szálláshely



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 





veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben nem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a súlyos nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!




Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson

2018. március 20., kedd

75 A sohasem létezett ősgeszta kapcsán: a Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?

A Magyar hieroglif írás c. kötetem megjelenését követő esztendőben (1), 2018-ban írtam egy bejegyzést A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk? címmel a blogomban. Ebben vitattam az internetes folyóirat egyik cikkében közölt álláspontot. Megszólaltatják benne Honti László akadémikus, finnugor nyelvészt is, aki úgy hivatkozott az ősgesztára, mintha az valaha is létezett volna. Ez a részlet indokolta, hogy a régi cikket felújítottam és újfent közreadtam. Az alábbi levélre "természetesen" semmilyen választ nem kaptam a szerkesztőségtől. Igaz, a hiba vastagát nem is ők követték el, hanem a finnugrista "tudományos konszenzus".


Levél a Magyar Idők szerkesztőségének

Hanthy Kinga Szerkesztő Asszony részére, Magyar Idők 

Tisztelt szerkesztő asszony!

A lapjukban olvasható Mik vogymuk c. cikk régen lejáratódott valótlanságok gyűjteménye. Sajnálatos, hogy csak ezt közölték a genetikusok nagyszerű eredményei (Neparaczki) kapcsán és ezt állították be tudomány helyett, bár a cikkben közölteknek a Tudományhoz nem sok köze van. A cikk állításait nem csak a saját belső ellentmondásai és hiányai, nem csak a genetika új eredményei, hanem a további társtudományok tényei, például az írástörténeti adatok is cáfolják. 



1. ábra. Ragyogó nagy ország mondatjel a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájáról



Például közönséges valótlanság az, hogy létezett magyar ősgeszta és az nyugati forrásokon alapult volna. 

Anonymus világosan megírja és erről az akadémikus "tudomány" is tudomással bír, hogy a Volgán átkelő honfoglalóknak több évkönyve is volt. Amire Kristó Gyulának nagyjából az volt a válasza, hogy ezzel az információval nem tud mit kezdeni. Érthető ez a tanácstalansága, hiszen ez a hiteles adat halomra dönti az egész téveszme-halmazukat.

Vannak további, ám ellenőrzésre és értelmezésre szoruló adatok is. Ezeket a szakértők ellentmondásosan adják elő, miközben a forrásnak magyar nyelvű kritikai kiadása, fordítása nem létezik. Az egyik szerint a szabírhunok számára Quardusat szerzetes lefordította a Bibliát is. A Konstantin-legendában pedig az is szerepel, hogy a 800-as évek végén az avarok és a magyarok a saját nyelvükre lefordított könyveket használtak a szertartások során. A honfoglalók könyvtárairól írt, ezeket tárgyaló cikkem A székelység eredete c. kötetemben jelent meg (133. oldal). 

Mindezek ismert, de az akadémikus "tudomány" által tudatosan nem firtatott adatok. Vagyis a történeti tényekből világosan kiderül, hogy a magyarság a honfoglalás előtt könyvtárakkal, közte történelmi jellegű évkönyvekkel rendelkezett. Mégis a sohasem létezett, nyugati forrásokon alapuló ősgeszta meséjét terjesztik? Miért az elhallgatáspártiak valótlanságait közli a Magyar Idők



2. ábra. Az apahidai hun turulokon látható ragyogó ország olvasatú mondatjel 


Megkérdezi a cikkíró: "tudjuk-e, vajon milyen nyelven beszéltek az avarok?" Nos, a kérdés is arról árulkodik, hogy a szerzőjének fogalma sincs az ismert avar nyelvi adatokról, a magyarul megszólaló hieroglifikus avar nyelvemlékekről. 

A Tarih-i Üngürüsz is arról tájékoztat, hogy a Baján alatt érkező avar/szabír népesség vélük azonos nyelven beszélőket talált a Kárpát-medencében. Mivel a cikk is azt sejteti, hogy a későbbi, Árpád vezette honfoglalók már magyarul beszélőket találtak itt, ebből is arra lehet következtetni, hogy az avarok is, meg a hunok maradékai is magyarul beszéltek. S hogy ez nem puszta elmélet, a régészeti leleteken elolvasható hun és avar szövegek is magyarul szólalnak meg, igazolva ezzel a Tarih-i Üngürüsz adatát. 

A Magyar Nyelv szerkesztősége azonban (amelynek a cikkben hivatkozott Honti László is tagja) nem rendelkezik azzal a szaktudással, ami ezeknek a magyar hieroglif írással feltárható szövegeknek az elolvasásához szükséges lenne. Sőt valótlan indoklással tudatosan el is zárkózik a szükséges szaktudás megszerzése elől. 

A magyar őskultúra gyűlöletén kívül ugyan mi akadályozza meg a hazai akadémikus "tudomány" egyes képviselőit abban, hogy észrevegyék a hun és a magyar (székely) jelkincs azonosságát? 



3. ábra. Szergej Botalov által közölt nagy ország olvasatú mondatjel egy ogur/szabír csatról


Úgy gondolom, hogy egyetlen becsületes szerkesztőségnek sem lehet célja tudatosan félrevezetni a nemzetet a saját történelmét illetően. Amennyiben az lenne az álláspontjuk, hogy az említett cikkben közölt vélemény is tudományos igényű (de ebben tévednének, mert a cikk önellentmondó és a tényekkel sincs összhangban, a tudományos vitára pedig nem adnak lehetőséget, talán mert rettegnek a biztos kudarctól), akkor is illene közzétenniük a cikk kritikáját. 

Az Önök cikkei után azonban hozzászólásra sincs lehetőség, ami az egész lapjuk szakmai-etikai alapját megkérdőjelezi.



4. ábra. A csempeszkopácsi Árpád-kori templom kapubélletének Isten országa olvasatú mondatjele


Utóhang

A szójeles szövegeink elolvasásának és "tudomány" általi feldolgozásának feladata a körmünkre ég. Kínai-magyar közös szervezéssel készül ugyanis egy nagyszabásúnak ígérkező hun kiállítás. Ez bizonyára hosszú időre nyomot fog hagyni a hun kérdés szakirodalmában. A kiállításon elkerülhetetlenül szót ejtenek majd (szót kellene ejteni) a hunok nyelvéről, miközben ki lesznek állítva a szójelekkel írt, magyarul elolvasható (elolvasott) nyelvemlékek. Ez az a történelmi pillanat, amikor e hun hieroglifikus szövegeket el kell olvasni és közzé kell tenni. Sajnos, azt is tudni lehet az előző félsikerű kiállítások tökéletes rovológiai csődjéből, hogy ez a "tudományos konszenzus" alkalmatlan ilyen horderejű, intelligenciát, tudást és becsületet igénylő feladat elvégzésére.   


Jegyzetek

(1) A Magyar hieroglif írás c. kötetben jelentettem be egy tankönyvszerűen megírt, illő alátámasztással ellátott és rendszerszerű leírással bemutatott felfedezést, benne egy sor korai hieroglifikus nyelvemléket. Ezek száma (csupán az elolvasott nyelvemlékeket számítva) az eltelt évek alatt már meghaladhatta a százat. Olyan új forráscsoportról van tehát szó, amit szakszerű és becsületes tudományos közeg már nem tekinthetne levegőnek. A kötetből tiszteletpéldány kapott a Magyar Nyelv szerkesztősége is, amikor elutasította a karcagi csatkarika (a leghosszabb hieroglifikus nyelvemlékünk) olvasatát ismertető cikkem közlését. Azzal a képtelen érveléssel utasították el, hogy nem vállalják a minden bizonnyal kibontakozó vitát. Ez az elutasítás nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy a 2021-ben megjelenő, az MTA által kiadott rováskorpusz már meg sem említette e jelentős rovásszövegünket. Pedig a korpusznak az lenne a feladata, hogy lehetőleg mindent közöljön, ami a témához tartozik. Az MTA rováskorpusz szerzői (Sándor Klára, Benkő Elek és a Vásáry István) azonban mintha fontosabbnak tartották volna a nemzet félrevezetését. Pedig a karcagi csatkarika ismételten felbukkan a szakirodalomban, például legutóbb a Katona-Bíró szerzőpár cikkében. Sajnos, a nemzeti írásunkról terjesztett téveszmék miatt e szerzők is képtelenek voltak a helyére tenni a szójelekkel írt szöveget. 

A szemünk láttára működik az az algoritmus, ami egy sohasem volt, magyar- és tudományellenes őstörténeti-kulturális kép fenntartását szolgálja.

Ezért a fent említett könyvem kiadásának évét a magyar nyelvemlékek körét és a magyar írástörténetet illetően egy új időszámítás kezdetének tekintem. Nem kérek bocsánatot az önbizalmam kétségtelenül illetlen nagysága miatt, mert egy életet áldoztam a vonatkozó tudás megszerzésére. Álláspontom szerint ettől kezdve nem csak tájékozatlanságról, hanem tudatos valótlanságok terjesztéséről van szó, ha a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar nyelvemlékek hiányáról ejtenek szót a "tudományos konszenzus" képviselői. Hogy a helyzet mennyire megérett a változtatásra, arra jellemző, hogy a NAT tankönyvekben is írás- és nyelvemlék nélküli korszaknak tekintik az ősmagyar kort, holott több nyelvemlék is fennmaradt ebből és a megelőző korszakokból. 

Ugyanez vonatkozik a csupán a finnugrista prekoncepciók érdekében kitalált, "német krónikák nyomán megszülető" magyar ősgeszta emlegetésére is. Ez történt a Magyar Idők cikkében. Ugyanis az akadémikus tudomány régen rendelkezik az összes információval, amelyek alapján a lomtárba lehetett volna száműzni ezt az eleve megalapozatlan téveszmét. 


Irodalom
 
Kristó Gyula: A történelmi irodalom Magyarországon a kezdetektől 1241-ig, Irodalomtörténeti füzetek, Argumentum Kiadó, Budapest., 1994.

Varga Géza. Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

















A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




A veleméri Cserépmadár szállás (egy igazi őrségi szálláshely) Belső szobája


Ha a kedves olvasó azt gondolná e veleméri képek láttán, hogy az Őrség maga a földi paradicsom, akkor találkozik a véleményünk. Én ugyan kétségkívül elfogult vagyok, de ezt senki se irigyelje tőlem, mert mindenki az lehet, ha nálunk nyaral. 06(20)534-2780