Fehér Bence örvendetes módon sorra tárgyalja a rovológia arra érdemes témáit. Eközben persze az akadémikus "tudomány" jellegzetes szempontjai vezérlik (pl. nem vesz tudomást a magyar hieroglif írás szójeleiről). Ennek megfelelően és az őt kibocsátó kör tudásának, prekoncepcióinak megfelelő érdemeket és hibákat találunk a munkájában. Egy nemrégi dolgozatában az általában avar, esetleg bolgár, vagy honfoglalás korinak mondott kincsen lévő jelekkel foglalkozik. A nagyszentmiklósi írások megfejthetőségének korlátait veszi sorra. Nem nagyon tudtunk meg tőle újat a tiszai írásról és a nagyszentmiklósi kincsről, azonban okosan és hasznosan foglalja össze azt, amit akadémikus szemszögből mondani lehet erről. E szerint a nagyszentmiklósi-szarvasi írás (a tiszai írás) nem azonos a székely írással és semmi okunk abban reménykedni, hogy a jelenlegi ismereteink alapján megfejthető lenne. Csodában (a nagyszentmiklósi kincsen lévő rovásfeliratok elolvasásában) azonban továbbra is reménykedhet, aki akar. Persze minden tiszteletünket megérdemlik azok, aki e reménytelen helyzetben is megpróbálkoznak az elolvasásával.
.
1/a. ábra. A hátrafelé nyilazó fejedelem(?) fejdíszén a Jó sar (mai magyarsággal: Jóságos úr), emberarcú hátasának fején pedig a szimmetrikus Nagy sar (mai magyarsággal: Nagyúr) mondat olvasható
Vannak ugyanakkor olyan hieroglifikus mondatjelek a nagyszentmiklósi kincsen, amelyek a magyar hieroglif írás segítségével megérthetőek és el is olvashatóak. Bár ezeknek etruszk, szkíta, horezmi és Amur-menti párhuzama is van, ezekre sem a nagyszentmiklósi, sem az etruszk sem a horezmi kultúra kutatói nem figyeltek fel.
Például az 1/a. ábrán látható Jó sar "jóságos úr" mondatjelet Fehér Bence nem látta meg a nagyszentmiklósi kincsen, pedig ezek felismerhetően a székely írás "j" és "s" betűjének megfelelői.
2/d. ábra. Amurmenti sziklarajz részlete, a fejen lévő jelek olvasata: szár Ak ős ten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura), a mondat központi jele az Isten (ős + ten) hieroglifa, ahogyan azt a nagyszentmiklósi és a szkíta fejdísznél is látjuk
Társaihoz hasonlóan Fehér Bence sem hajlandó észrevenni, hogy a nagyszentmiklósi kincsen az általa említett tiszai és görög írásemlékeken túlmenően jól elolvasható hieroglifikus mondatok is vannak (1. és 2. ábra). További hieroglifikus jeleket közölt a kincsről Friedrich Klára is (Mandics György, Róna-Tas András és Robert Göbl nyomán), ám egyikük sem ismerte fel ezek elolvasható voltát. Összesen öt mondatnyi kitűnően elolvasható hieroglifikus szövegről tud a kutatás, amelyeknek az olvasata is közre van adva (némelyiknek már ismételten). A nagyszentmiklósi kinccsel foglalkozó kutatókat azonban dermedt rémület kötheti gúzsba a szójelek láttán, ezért inkább szemérmesen félrefordulnak, minthogy a közönséget tájékoztassák róluk. Így azonban nem tudnak a lehetőségeknek megfelelő teljes magyarázatot adni sem a nagyszentmiklósi kincsről, sem a magyar ős- és írástörténetről.
3. ábra. A nagyszentmiklósi kincs székely írással rokon hieroglifái a fejdíszekről
Van két sajátos tulajdonsága e három hieroglifikus mondatjelünknek.
- Az egyik az, hogy a jeleik jól azonosíthatók a székely írás rovásjeleivel, ám itt nem egyetlen hangot jelölő betűkről, hanem szójelekről van szó (3. ábra). E hieroglifák a típusukból, az alkalmazási körülményeikből és a párhuzamaikból következően korábbiak (archaikusabbak), mint az edényeken szintén szereplő tiszai, vagy görög írás.
- A másik jellegzetesség, hogy a hieroglifikus szövegek a fejen, méltóságjelölő pozícióban találhatók. A fej azért szolgált a méltóság (a nemzetség, az identitás) jelölésére, mert ott látszik a legjobban, onnan ismerhető fel a legtávolabbról. A címer szavunk is egy sisakdísz jelentésű szóból alakult ki. Ez a sajátos alkalmazás egyúttal arról is tanúskodik, hogy a nagyszentmiklósi kincset alkotó és birtokló közösséget valamikor egy olyan magyar nyelvű kultúra formálta meg és látta el államszervező ideológiával, amelyik a székely jelek előzményét, a magyar hieroglif írást használta legfontosabb ősvallási és uralmi vonatkozású mondatainak rögzítésére.
Csak remélni lehet, hogy a magyar őstörténet és írástörténet kezdeteiről, a nagyszentmiklósi kincs keletkezési körülményeiről tájékoztató hieroglifikus nyelvemlékek felkeltik az akadémikus "tudomány" érdeklődését is. Fehér Bence felsorolja a nagyszentmiklósi kincs feliratainak megfejtését akadályozó korlátokat. Ám a felsorolásból kimarad a legsúlyosabb etikai-módszertani hiba: a rovológiai "tudományos konszenzus" szemellenző használatára épülő, köldöknéző módszertana. A körültekintés hiánya súlyosan akadályozza az előrelépést. A nyitott tudomány eredményesebb lehetne.
Irodalom