A Magyar Nemzeti Múzeumban legutóbb a főigazgató aláírásával kibocsátottak egy Revíziós jegyzőkönyvet, amelyben szerepel, hogy "A revízió során a tárgy épségéről, állapotának változatlanságáról meggyőződtünk". A Revíziós jegyzőkönyv idézett állítása a lelet épségéről és állapotának változatlanságáról nem felel meg a tényeknek, mert a tárgy a története során több sérülést szenvedett el, amelyek ma is rekonstruálhatóak s amelyekről a Magyar Nemzeti Múzeumnak is tudomása van. Az államtitkár alábbi levele éppen azt bizonyítja, hogy a Reviziós jegyzőköny valótlan állítása úgy született meg a főigazgató aláírásával, hogy a lelet sérült volta a Magyar Nemzeti Múzeum vezetése számára nyilvánvaló volt (1. ábra).
Nem ez volt az egyetlen sérülés, ami a tárgyat a története során érte. A jelvény temetési mellékletként készült és a temetéskor alkalmazott rítusnak megfelelően eleve frissen eltört állapotban dobhatták a sírba. Ekkor a felső (vastagabb) részének középső csúcsát törték le. Ezt a törési felületet a múzeum munkatársai a lelet áttekintésekor észlelték s arról engem is tájékoztattak. A később előkerült párhuzamok alapján ma már azt is lehet tudni, hogy milyen lehetett a letört középső csúcs (4. ábra).
Ezt követően évszázadokig volt a földben, amelynek során a tárgy felülete szürkészöldre patinásodott és a szélein néhány helyen korróziós réteg is keletkezett. Ilyen állapotban került a múzeumba, ahol azt restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték, majd polírozták (aminek köszönhetően a színe egy időre élénk sárgára változott, a hossza pedig véglegesen csökkent). (1)
Az államtitkár úrtól a letéti szerződés teljesítéséhez és a lelet eredeti állapotának pontos leírásához kértem segítséget. Válaszként kaptam tőle az alábbi levelet (2. ábra). Ez a levél a múzeumból származó valótlanságok megismétlésén túl elárulja azt is, hogy mi történt a lelet hátoldalán kiálló vasszegecs-csonkkal: a restaurálási eljárás során a vasszegecs maradványa megsemmisült és eltűnt.
A most zajló, okirathamisítás miatti nyomozás számára nem ez a fontos, hanem a Revíziós jegyzőkönyv állítását cáfoló kitételei (1. ábra). Az államtitkári levél e beismerésen túl több valótlanságot, vagy magyarázatot igénylő mozzanatot is tartalmaz és nyilvánvalóvá teszi a múzeumi eljárás szakszerűtlenségét is.
- A minisztérium megismételt eljárásaiban a kifejezett kérésem ellenére sem igényeltek tőlem semmiféle személyes közreműködést, bizonyítást, vagy leírást. Jó lenne magyarázatot kapni arra vonatkozóan, hogy miért hagyatkozott az államtitkár úr kizárólag a Magyar Nemzeti Múzeum alátámasztást nélkülöző meséire? A válasznak nyilvánvaló politikai vonatkozásai vannak. Például a nyájas olvasóban felmerülhet, hogy szép hazánkban magyar- és tudományellenes érdekeket szolgáló rezsim gyakorolja-e a kulturális szakterület feletti hatalmat? Ezért tűnhet úgy, mintha a múzeumok számára - például a hun-magyar azonosság kérdésében és a rovásírás területén - hallgatólagosan meg lenne engedve a köztörvényes bűncselekménynek számító leletpusztítás és a nemzet, meg a tudományos közvélemény tudatos félrevezetése? Vagy egyes vezetők csak indokolatlanul bíznak ebben?
- A letéti szerződés egy általános letéti szerződés-sablon módosításával készült. A sablonból benne maradt, hogy a múzeum válalja "a műtárgy(ak) restaurálását". Én azonban nem kértem a restaurálást, mert arra semmi szükség nem volt. A hasonló minőségű tárgyakat a múzeumok nem is szokták - restaurálás ürügyével - barbár módon lereszelni.
- Ez a fajta leletrongálás semmiféle restaurálási módszerrel nem téveszthető össze, nem is létezik olyan restaurálási szabályzat, amely megengedné a lelet jeleket hordozó felületének barbár lereszelését.
- A (lényeges) rozsdásodást a már korábban is szavahihetőségi válságba keveredett múzeumi vezetés állításán kívül semmi sem támasztja alá, ezért a rozsdásodás miatt bekövetkező veszteség csak egy elfogadhatatlan és alátámasztást nélkülöző mese.
- A rozsdásodást több fénykép és dokumentum is cáfolja, a vasszegecs maradványa semmiképpen nem volt "teljesen elkorrodált". Például a Vér Sándor fémipari szakember által a restaurálás során már letört csonknak a rézlemezben megmaradt maradványáról (annak kör alakú lapjáról) készített mikroszkópos felvételén fémtiszta (ezüstös színű, tehát rozsdamentes) fémfelület látszik a vas anyagban lévő (ásványokkal kitöltött) üregek mellett (3. ábra).
- Vér Sándor mikroszkópos felvételein reszelőnyomok is látszanak a múzeumban keletkezett friss fémfelületen. Azaz a vasszegecs kiálló csonja - a múzeumi vezetés államtitkár urat félrevezető állításával szemben - nem a rozsdásodás, hanem a barbár reszelés miatt hiányozhat. A csonk maradék felületét mindenesetre alaposan lecsiszolták (3. ábra).
- Bármilyen okból törik le egy kiálló csonk, azt a múzeumnak meg kellett volna őriznie a tárgy eredeti állapotának leírása, restaurálása és az anyagvizsgálat számára - hiszen az az én tulajdonom, ami náluk csak letétben van. A múzeum azonban nem tud elszámolni a gondjaira bízott lelet eme darabjával.
- A múzeum nem végezte el a letéti szerződésben vállaltakat. Nem jelent meg tudományos folyóiratban a tárgy leírása, a magánkiadványban közreadott, Tomka Gábor főigazgató-helyettes által írt tanulmány pedig nem tudományos igényű. A lelet néhány évszázaddal korábbi a Tomka Gábor által mondottnál, mert a visegrádi palota teraszait (ahonnan egy korszakolást illetően irányadónak tekintett párhuzam előkerült) egy korábbi település földjéből töltötték fel. A lelet felső, vastagabb részén lévő három rovásjel pedig még a barbár reszelés ellenére sem tekinthető rontott latin M betűnek (5. ábra).
E történetet - remélhetőleg - megnyugtatóan fel fogja tárni a jelenleg okirathamisítás miatt folyamatban lévő nyomozás. Ennek során Fekete Péter államtitkár úr levele egyértelmű bizonyítékot jelent, mert kétségtelenné teszi, hogy a tárgy - a főigazgató által aláírt Restaurációs jegyzőkönyv állításával szemben - nem ép és nem változatlan (1. ábra).
1/a. ábra. Ferkete Péter államtitkár úr levelének első részlete, ahol pirossal bekereteztem ama tájékoztatást, miszerint "a restaurálási eljárás során a múzeum szakemberei eltávolították a tárgyra rakódott szennyeződéseket és zöld oxidréteget. Az intézmény főigazgató-helyettesének tájékoztatása szerint a tárgy hátoldalának teljesen elkorrodált vasszegecs maradványa a tisztítás során szinte eltűnt"
1/a. ábra. Ferkete Péter államtitkár úr levelének második részlete, ahol pirossal bekereteztem ama tájékoztatást, miszerint "a szegecsmaradvány megsemmisüsélését nem a restaurálási eljárás, hanem az anyagnak az évszázadok során bekövetkezett természetes rozsdásodása okozta"
Ezt követően évszázadokig volt a földben, amelynek során a tárgy felülete szürkészöldre patinásodott és a szélein néhány helyen korróziós réteg is keletkezett. Ilyen állapotban került a múzeumba, ahol azt restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték, majd polírozták (aminek köszönhetően a színe egy időre élénk sárgára változott, a hossza pedig véglegesen csökkent). (1)
Az államtitkár úrtól a letéti szerződés teljesítéséhez és a lelet eredeti állapotának pontos leírásához kértem segítséget. Válaszként kaptam tőle az alábbi levelet (2. ábra). Ez a levél a múzeumból származó valótlanságok megismétlésén túl elárulja azt is, hogy mi történt a lelet hátoldalán kiálló vasszegecs-csonkkal: a restaurálási eljárás során a vasszegecs maradványa megsemmisült és eltűnt.
2/a. ábra. Fekete Péter államtitkár levelének első oldala
2/b. ábra. Fekete Péter államtitkár levelének második oldala
A most zajló, okirathamisítás miatti nyomozás számára nem ez a fontos, hanem a Revíziós jegyzőkönyv állítását cáfoló kitételei (1. ábra). Az államtitkári levél e beismerésen túl több valótlanságot, vagy magyarázatot igénylő mozzanatot is tartalmaz és nyilvánvalóvá teszi a múzeumi eljárás szakszerűtlenségét is.
- A minisztérium megismételt eljárásaiban a kifejezett kérésem ellenére sem igényeltek tőlem semmiféle személyes közreműködést, bizonyítást, vagy leírást. Jó lenne magyarázatot kapni arra vonatkozóan, hogy miért hagyatkozott az államtitkár úr kizárólag a Magyar Nemzeti Múzeum alátámasztást nélkülöző meséire? A válasznak nyilvánvaló politikai vonatkozásai vannak. Például a nyájas olvasóban felmerülhet, hogy szép hazánkban magyar- és tudományellenes érdekeket szolgáló rezsim gyakorolja-e a kulturális szakterület feletti hatalmat? Ezért tűnhet úgy, mintha a múzeumok számára - például a hun-magyar azonosság kérdésében és a rovásírás területén - hallgatólagosan meg lenne engedve a köztörvényes bűncselekménynek számító leletpusztítás és a nemzet, meg a tudományos közvélemény tudatos félrevezetése? Vagy egyes vezetők csak indokolatlanul bíznak ebben?
- A letéti szerződés egy általános letéti szerződés-sablon módosításával készült. A sablonból benne maradt, hogy a múzeum válalja "a műtárgy(ak) restaurálását". Én azonban nem kértem a restaurálást, mert arra semmi szükség nem volt. A hasonló minőségű tárgyakat a múzeumok nem is szokták - restaurálás ürügyével - barbár módon lereszelni.
- Ez a fajta leletrongálás semmiféle restaurálási módszerrel nem téveszthető össze, nem is létezik olyan restaurálási szabályzat, amely megengedné a lelet jeleket hordozó felületének barbár lereszelését.
- A (lényeges) rozsdásodást a már korábban is szavahihetőségi válságba keveredett múzeumi vezetés állításán kívül semmi sem támasztja alá, ezért a rozsdásodás miatt bekövetkező veszteség csak egy elfogadhatatlan és alátámasztást nélkülöző mese.
- A rozsdásodást több fénykép és dokumentum is cáfolja, a vasszegecs maradványa semmiképpen nem volt "teljesen elkorrodált". Például a Vér Sándor fémipari szakember által a restaurálás során már letört csonknak a rézlemezben megmaradt maradványáról (annak kör alakú lapjáról) készített mikroszkópos felvételén fémtiszta (ezüstös színű, tehát rozsdamentes) fémfelület látszik a vas anyagban lévő (ásványokkal kitöltött) üregek mellett (3. ábra).
- Vér Sándor mikroszkópos felvételein reszelőnyomok is látszanak a múzeumban keletkezett friss fémfelületen. Azaz a vasszegecs kiálló csonja - a múzeumi vezetés államtitkár urat félrevezető állításával szemben - nem a rozsdásodás, hanem a barbár reszelés miatt hiányozhat. A csonk maradék felületét mindenesetre alaposan lecsiszolták (3. ábra).
- Bármilyen okból törik le egy kiálló csonk, azt a múzeumnak meg kellett volna őriznie a tárgy eredeti állapotának leírása, restaurálása és az anyagvizsgálat számára - hiszen az az én tulajdonom, ami náluk csak letétben van. A múzeum azonban nem tud elszámolni a gondjaira bízott lelet eme darabjával.
- A múzeum nem végezte el a letéti szerződésben vállaltakat. Nem jelent meg tudományos folyóiratban a tárgy leírása, a magánkiadványban közreadott, Tomka Gábor főigazgató-helyettes által írt tanulmány pedig nem tudományos igényű. A lelet néhány évszázaddal korábbi a Tomka Gábor által mondottnál, mert a visegrádi palota teraszait (ahonnan egy korszakolást illetően irányadónak tekintett párhuzam előkerült) egy korábbi település földjéből töltötték fel. A lelet felső, vastagabb részén lévő három rovásjel pedig még a barbár reszelés ellenére sem tekinthető rontott latin M betűnek (5. ábra).
3. ábra. Vér Sándor fémipari szakember a múzeumban, mikroszkóppal készített fényképe a budapesti hun jelvény csonkjának restaurálás után keletkezett fémtiszta és reszelőnyomokat tartalmazó maradványáról
4. ábra. A budapesti hun(?) jelvény (balra) és párhuzamainak (középen és jobbra) összevetéséből eddig is nyilvánvaló volt a múzeum vezetői számára, hogy a jelen cikkben vizsgált tárgy felső (vastagabb) végének közepéről valamikor elveszett a középső csúcs - mégis azt állítja a főigazgató által aláírt Revíziós jegyzőkönyv, hogy a lelet ép és változatlan
Jegyzet
(1) A tárgy hossza az ellentmondásos és inkorrekt restaurálási jegyzőkönyv szerint 45 mm, a tárgyról megküldött (reszelés előtti állapotot ábrázoló) fényképre nyomtatott adat szerint 44 mm volt. Az 1 mm-es eltérés mérési pontatlanságból is származhat, a két adat az eltérése ellenére egymást erősíti: a tárgy hossza a barbár reszelés előtt, a "restaurálás" kezdetén 44-45 mm volt.
A reszelést követő állapotot rögzítő dokumentumokban a tárgy hossza már csak 42.4 mm (Vér Sándor tanulmányában), vagy 40 mm. A hosszúsági adat két lépcsős csökkenése megfelel a reszelés, majd az azt követő polirozás okozta veszteségnek.
Irodalom
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: Feljelentés, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum finnugrista szelleme elváljon a májától
Varga Géza: Múzeumi mese a reszelőnyomot hagyó folyadékról
Varga Géza: A budapesti hun(?) jelvényről a Magyar Nemzeti Múzeummal kötött letéti szerződés
Varga Géza: A budapesti hun jelvény jelei
5. ábra. Nem tudományos hitelű leírás, hanem inkább a tudományos-hatalmi helyzettel való visszaélés és gúnyolódás Tomka Gábor főigazgató-helyettes dolgozata (s ennek a Magyar Nemzeti Múzeum általi elfogadása), amely a fenti jeleket "rontott latin M betű"-nek tekinti
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Csehiné Hozdik Judit a fészbukon: "Mocsok társaság."
VálaszTörlésVarga Géza: Hm. Ez a cikkemből derül ki? Hm. Akkor pontosan sikerülhetett az eset leírása.
Micheller László: Ami nem illik be a hivatalos irányvonalba, azokat a leleteket vagy eldugják, vagy megsemmisítik. A hivatalos irányvonal pedig egy politikai program és nem tudományos tény.
VálaszTörlésVarga József: "A temetkezési rítusnak megfelelően, a tárgyat frissen eltört állapotban dobták a sírba ... " - erről tudhatunk valamit bővebben? Arasznyi kykládikus kőidolokon is láttam ilyesmire utaló sérüléseket ...
Kőnig Adrienn: Az a baj ezzel az üggyel , hogy alapjaiban rengeti meg a bizalmunkat az ilyen ès hasonló intézmények iránt !Úgy tűnik ez a megelőlegezett bizalom - is - teljesen felesleges volt! Jól gondolja meg ezek után mindenki, hogy kiben vagy miben bízik! Magyar Nemzeti Múzeum! Szégyen! Miközben biztosan tudom, hogy az ügybe fektetett csekély jóindulattal - a Múzeum részéről - optimális megoldás születhetett volna!
VálaszTörlésVarga Géza: Szomorú, hogy ez válik nyilvánvalóvá a történtekből, de legalább nincsenek megalapozatlan illúzióink. Azt el sem merem mondani, amit az egyik - valamikor régen a múzeumban dolgozó - ismerősöm mondott ezekről a muzeológusokról. A történtek alapján éppen az említett minimális jóindulat hiányzott a múzeumban (az alapvető írástani ismereteken túl, mert azzal sem rendelkeznek - hiszen a latin M betűt sem ismerik fel). Ma is meg lehetne fordítani az egész ügy végkimenetelét, ha őket a legkevésbé is érdekelné az ügy tudományos jelentősége, vagy egyáltalán képesek lennének annak felmérésére. A dilettánsokkal, a hun-magyar azonossággal és a székely írással szembeni gyűlöletük, meg az igazmondás iránti tökéletes érzéketlenségük határozta meg eddig is a történéseket. amihez utóbb csatlakozott a saját presztizsük védelme. Annyi valótlanságot állítottak eddig, annyi szakmai tévedést követtek el és annyira nem képesek korrekt és törvényes rendezésre, hogy az elképesztő. És - sajnos - ezt a színvonaltalanságot képviseli és védi minden hivatali szint.