2018. május 29., kedd

Révész Péter a székely írás krétai hieroglif kapcsolatairól

A Nebraskában oktató Révész Péter professzor 2017-ben Marosvásárhelyen, Kolozsvárott és Budapesten is tartott előadásokat egyes krétai hieroglif írásemlékek általa kidolgozott magyar megfejtéséről. Most újfent magyarországi előadások tartására készül, júniusban e célból hazaérkezik. 

A szerző informatikus. Fő kutatási területe az adatbázisok, ezen belül a bioinformatikai adatbázisok, például a DNS szerkezetének informatikai elemzése. E kutatás mintájára végezte el egyes mediterrán írások, valamint a székely írás származásának elemzését.

Az írásrendszerek összevetésének módszertanával korábban már foglalkoztunk és bizonyos megállapításokat is tettünk Szekeres Istvánnal a Bronzkori magyar írásbeliség c. közös kötetünkben, amelynek számunkra is váratlan tapasztalatait (hogy a székely írás a kőkori világmodellek jelkészletének leszármazottja) A székely rovásírás eredete c. kötetben foglaltam össze. E tanulságok lényege az, hogy a különböző alfabetikus írásokban ugyanahhoz a jelformához azért tartozhat eltérő hangalak, mert az írás átadására még akkor került sor, amikor azok szójeleket alkalmaztak. Az eltérő hangalak arra utal, hogy az akrofóniákra (a szójelekből betű kialakulására) eltérő nyelvekben került sor. Ilyen írások esetében elkerülhetetlennek látszik az eredeti szóértékek felderítése és az akrofónia rekonstruálása a kapcsolatok tisztázása érdekében.

Lényeges, de nem köztudott, hogy a székely írás 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Ez a körülmény feladja a leckét a székely írás eredeztetésére vállalkozóknak, mert meg kell (kellene) indokolniuk, hogy miért éppen azt az írást szemelték ki átadónak, amelyiket kiszemeltek. A helyzet valójában fordított: a székely írás őse, a magyar hieroglif írás a világ legkorábbi, végső soron kb. 50 000 éves írása, amelynek jeleit a későbbi írás- és jelrendszerek felhasználták. Ezért található a világ szinte minden táján a székely írás jeleihez hasonló írásjel. A kérdésről bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetem tájékoztatja a kedves olvasót (a kereskedelmi forgalomban a legolcsóbban a Püski Könyvesboltban vásárolható meg).

Nemetz Tibor matematikus segítségével a matematikai valószínűségszámítást is alkalmaztuk - amivel kimutattuk a távoli és korai jelrendszereknek a székely írással való rokonságát. Mindezek eredményeképpen megállapítható, hogy Révész Péter joggal hasonlítja össze a krétai írásokat a székely írással, mert ezek között valamilyen távoli rokonság kétségtelenül létezhet. Azonban a pontos kép jobb megközelítése érdekében a kutatást jó lenne kiterjeszteni a szóértékek tisztázására, az esetleges akrofóniák rekonstruálására és a világ minden ismert jelrendszerével való formai és tartalmi összehasonlításra. Korántsem könnyű feladat.

A magyar jelekkel és magyar (magyarral rokon) nyelven írt szövegű 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor és a Tordos-Vincsa kultúra írása (amelynek 49 jele azonosítható a magyar jelekkel) a Kárpát-medencéből a Balkánra, azt követően pedig talán az Égeikumba is eljutott s ez is okozhatta a krétai hieroglifikus írásoknak a székely írással való rokonságát. Lehetséges persze, hogy az írás eredeti, kb. 50 000 évvel ezelőtti feltalálásának körzetében (a Közel-Keleten) a keresztény kor kezdetéig megmaradt az ősjelek ismerete és használata s innen is származtathatóak az égei írásoknak a székely írással közös jelei. Ezeket a pontosításokat további kutatásnak kell elvégeznie.

Révész Péter a  jelek hasonlósága alapján több esetben joggal feltételezte a krétai jelek hangértékét, más esetekben tévedhetett. E hangalakok segítségével megpróbált elolvasni néhány krétai feliratot. Magyar szavakat talált és magyar, vagy magyarral rokon olvasatot dolgozott ki. Ismerve a környezet nyelveinek és földrajzi neveinek a magyarral való összevethetőségét (Aczél György és Varga Csaba ógörög-magyar nyelvhasonlításait,  a Forrai Sándor tanár úr által is emlegetett földrajzi neveket és Fáy Elek megdöbbentő nyelvi adatait), magyar vagy magyarral rokon szavak felbukkanását lehetségesnek kell tartanunk. Azonban a hozzájuk vezető út írástani-módszertani megalapozottságát és annak leírását erősíteni kellene. Kíváncsian várjuk az előadást és annak írásban közzétett anyagát is!




1. Ábra. Révész Péter jeltáblázata


Az alkalmazott módszeréről egy 2016-ban megjelent cikkében ír:

Értéke Révész Péter gondolatmenetének, hogy a jelhasonlóságot a rokonság bizonyítékának tekinti. Fontos e kézenfekvőnek tűnő álláspont elismerése, mert a hazai akadémikus "tudomány" - nem tudván mit kezdeni a jelformákkal - azok jelentőségét nem ismeri fel és a jelformákat nem hasznosítja megfelelően. A jelformákkal kapcsolatos akadémikus kudarcot legutóbb Róna-Tas András ismerte be akaratlanul is. Hasonlóképpen nyilatkozik ismételten Szekeres István is, azonban ő is téved, mert nem mondhatunk le a jelforma hasznosításáról.

A jeleink eredetileg képszerűek voltak, ezért az eredeti képi tartalom megértésére törekedni kell, mert abból - szerencsés esetben - a jel jelentésére, a jelölt szó hangalakjára és az írást használó nép nyelvére is következtetni lehet.   

Révész Péter álláspontjának értéke, hogy a székely írás eredetét a hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) írások körében keresi. Ez azt jelenti, hogy a jelek eredetileg szójelek voltak. Emlékezni kell rá.

A krétai szójelek egy szótag hosszúságú szavakat jelölhettek (a magyar hieroglif írás jelei is eredetileg és többnyire egy szótagos szavakat jelölnek), amiből adódik a  krétai írások szótagírás jellege. A krétai hieroglif írások jelszámából is szó- szótagoló írásra következtethetünk. A szerző ezeket a feltételezhető szótagjeleket mégis csak egyetlen hangot jelölő betűkként kezeli, ami egy jellegzetes, de indokolatlan leegyszerűsítés. 

A krétai írások körében ugyan feltehető a szótagjelek betűkként való alkalmazása is, mert ez a kor és ez a terület a szótagoló írásról az alfabetikusra való áttérés terepe lehet. A folyamat azonban időben elhúzódott és bizonyítékra lenne szükség, hogy ténylegesen mi is történt, minden esetben indokolt-e a szerző által végrehajtott leegyszerűsítés. 

A székely írást is alfabetikus írásként szeretik kezelni az írástani ismeretek által nem korlátozott kutatók, bár a székely írásnak vannak szó- szótag- és mondatjelei is. Ez a nagyvonalú figyelmetlenség nyilvánvalóan több hiba forrása.

A Rovás info vonatkozó cikkei:

- Székely-magyar írás az írások között.
http://rovas.info/2017/06/szekely-magyar-rovas-helye-az-irasok-kozott/

- A Phaistos-i korong és a rovás kapcsolata 1
http://rovas.info/2018/02/phaistos-korong-es-rovas-kapcsolata/

- A Phaistos-i korong és a rovás kapcsolata 2
http://rovas.info/2018/02/phaistos-korong-es-rovas-kapcsolata-2/




2. ábra. Révész Péter eredeztetési elképzelése (azonban a magyar jelkincs és a székely írás nem származtatható a krétai írásból)


A Révész Péter által feltételezett eredeztetés érdeme, hogy a székely írást nem a sémi írások leszármazottjának tekinti, hanem az azokat megelőző hieroglifikus írások közé tartozónak gondolja.  Ez kétségtelen tény, amit a székely jelek esetében a 90-es években Szekeres Istvánnal, Forrai Sándorral, Götz Lászlóval és másokkal elvégzett elvégzett akrofónia-rekonstrukció igazol. 

Azonban a magyar jelkészlet és írás nem leszármazottja a krétai írásnak, hiszen már a kőkorban megtalálhatók a jeleink a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Fordítva azonban történhetett: a kőkorban általánosan használt jelkészlet eljuthatott Krétára is. A valódi kapcsolatok tisztázásához szükséges a közös jelek azonosítása, meg a rendszerek közötti összefüggések tisztázása is, ezért a Révész Péter által végzett kutatás folytatása szükséges.



3. ábra. Révész Péter táblázata a Malia oltárkő feliratáról. 


Látjuk, hogy a szerző egyes esetekben létező jelhasonlóságokra figyelt fel. Más esetekben azonban a jelek formai párosítása indokolatlannak tűnik. A hangalakok tekintetében sem minden esetben megfelelő az állítás. Gondot jelent, hogy a hieroglifákat egy hangot jelölő betűkkel veti össze, pedig igen valószínű, hogy a krétai hieroglifák szótagokat jelöltek. Az olvasat már csak ezért sem lehet kifogástalan, de további hibák is adódnak, amit alább részletezünk. 

A szerző által adott olvasat nem elég gördülékeny, bár ezt az eltelt évezredekkel, a nyelvek eltávolodásával is lehetne magyarázni. 

A 3. ábra első jelpárja esetében az összevetés formailag kétségtelen, a felhasznált hangalak is megfelelő (angol s = magyar "sz"). 

A második jelpár párhuzamba állítása a jel elforgatásának feltételezése esetén formailag is, meg szemantikailag is elfogadható

A harmadik jelpár esetében nem szerencsés a formai azonosítás (a székely "ly" sohasem ábrázolt fejet), bár a feltételezett "j" hangalak még elmenne - ha nem szótagjelről van szó, hanem betűről. A jó és a lyuk szótagjel ugyanis már aligha cserélhető fel egy szövegben, amelyben a jelet nem betűként, hanem szótagjelként hasznosították.




4. ábra. A hettita (luviai) írás UTU ideogrammája (ilyen lehetett a Révész Péter által a negyedik jelpárban tévesen hasznosított székely "ü" valódi ókori párhuzama)


A negyedik jelpár összevetése sem formailag, sem tartalmilag nem  kézenfekvő. A magyar jel egy sugaras Napot ábrázol, amit - úgy gondolom - nem lehet a feltehetően edényt ábrázoló krétai jellel összevetni. A magyar jel az Üdő "idő" szójele volt. Az anatóliai (régebben hettita, újabban luviai) írásban lévő megfelelője UTU "Idő" sumer napisten nevét jelölte (4. ábra). Ha megtalálnánk e Napot ábrázoló jelek párhuzamát a krétai írásokban, akkor azt várhatnánk, hogy a krétai jelpárhuzam hangalakja is ezek rokona. 

Az ötödik jel formája és hangalakja is rendben van (a székely írásban valóban a "d" jele a kereszt), de ebben a korban valószínűbbnek gondoljuk a "da" hangalakot, tehát inkább egy szótagjelet várnánk - amit persze olvashattak szimpla "d"-nek is a krétaiak. 

A hatodik jelpár sem formailag, sem szemantikailag nem megfelelő, bár mindkét jel kétségkívül az égig érő fát ábrázolja. A krétai jel a szár jele (a székely "sz" betű hieroglifikus változata) - ennek a fának azonban az ágai nem görbülnek le az égbolt súlya alatt. A véle párhuzamba állított magyar jel ágai visszagörbülnek, ezért a két jelforma nem azonosítható. Az 1400-as években ez a székely "tprus" (tapar us "szabír ős") jele. Ez a legörbülő ágú fa a krétai hieroglifák használata idején és azt megelőzően is feltehetően a Ten jele (ami a szentgyörgyvölgyi tehén fenekén, tehát a tenyésztés, az élet szervén lévő jel alapján belátható, vö. sumer tin "élet"!). 

A hetedik és nyolcadik jel esetében a formai összevetés nem megfelelő. Ezek a krétai jelek inkább a székely "s" (sarok) és "c" (Szekeres István szerint celőke) jelre hasonlítanak. 

A kilencedik jelpár formailag is, meg a hangalakját tekintve is megfelelő. A kereszt a székely írás "d" betűje, ami az ókorban egy "d"-vel kezdődő istennevet jelölhetett (ilyen a hettita Da viharisten neve is). 

A tizedik jel (az "l") stimmel.

A 11. és 12. jelről fentebb már beszéltünk.

A 13. jel formai összevetése talán lehetséges, a hangalakja azonban nem megfelelő (helyesen: ős lenne). 

A 14. jel formai összevetése rendben van, a hangalakja  feltételezhető (c helyett t?).

A 15. és 16. jelpárosítás formailag sem megfelelő.

Összességében az olvasat nem támogatható, a kutatást azonban folytatni kell. 

Számtalan szerző próbálkozott már a magyar jelkészletnek valamelyik ókori írással való összevetésével a sumertől az etruszkig és a kínaiig. Mindegyik dolgozat tartalmaz valódi megfeleléseket, de egyik sem igazán meggyőző. 

A valódi megoldás nem egyik, vagy másik ókori írásra, hanem a sok helyen megtalált egyezések összegzésére épülhet. Ez egy szemléleti váltást kíván meg. Tudomásul kell venni azt a tapasztalható tényt, hogy a magyar jelkészlet korábbi az ismert ókori írásoknál, de mindegyik ókori írásba eljutott néhány magyar jel. Ezért jogos törekvés a krétai hieroglifák magyar olvasatának megkísérlése is.



5. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jeleinek és a magyar jelkészletnek az összehasonlítása (az egyező jelek közül hány jutott el az Égeikumba?) 



***

Kedves Varga Géza!

Bárdosi Feri bácsi révén értesültem az írástörténeti kutatásom íránti érdeklődéséről. Én már több évvel ezelött olvastam a könyvét a Bronzkori Magyar Írásbeliségről, amire több alkalommal is elismerően hívatkoztam, és amit valóban egy kiváló munkának tekintek. A "Bioinformatics Evolutionary Tree Algorithms Reveal the History of the Cretan Script Family" című cikkemben ezt írtam a végén:

The figures show that Old Hungarian and Phoenician belong to different branches of the script evolutionary tree. That result contradicts the view presented in Hosszú [11] that Old Hungarian is a late, c. 7th century, derivative of Phoenician. Instead, Fig. 2 and Fig. 3 support the view of Forrai [8] and Varga [25] that Old Hungarian is a Bronze Age script that does not derive from Phoenician.

Amikor elkezdtem a kutatásomat kb. tíz éve, akkor bizony még nagyon kevesen merték azt mondani, hogy a székely-magyar rovásírásnak (legalább) bronzkori őse van Európában. Ezért minden tiszteletem, hogy ezt az elsők közt mondta ki, és jó érvekkel is alátámasztotta. Ez egy alapvető fontosságú kérdés, amiben teljesen egyetértek. Azzal is egyetértek, hogy valahol a fejlődés folyamán a szótagírásból fokozatosan kialakult a hangírás, csak még nem lehet pontosan tudni, hogy mikor és hol történt ez először.   

Természetesen néhány részletkérdésben eltérő lehet a véleményünk, és azokat szívesen megbeszélném, ha volna alkalom találkoznunk idén nyáron valamikor. Egy kicsit hosszadalmas is lenne minden gondolatot leírnom, megmagyaráznom, és nem is egy könyvet írtam, hanem konferencia és folyóirat cikkeket, és ott sajnos megszabják, hogy maximum hány oldalasak lehetnek. 

Most csak egy dolgot említek meg. A negyedik jelpár (Fig. 5 a cikkemben) összeteszi a hieroglif írás palack jelét a rovásírás ű jelével. Olvastam, hogy ön szerint az utóbbi inkább egy napnak a jele. Szerintem ez vitatható, és lehet akár egy magyar kulacsnak is tekinteni, amire csatolok egy szép példányt. Meglepett amikor egy hasonló minószi kulacsot láttam az egyik görög múzeumban. Ha elfogadjuk ezt a megközelítést, akkor a kettő jelnek tartalmilag is köze van egymáshoz, mégpedig mind a kettő ITAL-t vagy ÜDÍTŐ-t jelent, amiből pedig az i vagy ü hang is következhet.

Üdvözlettel,

Révész Péter


***

Kedves Révész Péter!

Köszönöm a válaszát és az elismerését! 

A negyedik jelpárra adott magyarázata rokonszenves és elfogadható, mert benne van a megoldás lehetősége. 

Ugyan továbbra is azt gondolom, hogy a magyar "ü" (Üdő, idő) jel egy sugaras napábrázolás, ami UTU "idő" sumer napistennek a hettita (luviai) hieroglif írásban meglévő jelével rokon és a szkíta sztéléken is megtalálható a párhuzama (ezeket mellékelem), de ez mégsem zárja ki az Ön által adott (ital, üdítő, edény) magyarázatot. Ugyanis az üd a törökben is "Nap" jelentésű (ha jól emlékszem), az ital pedig összefügghet az atya szóval - tehát ezek a szavak valamiképpen az istenképzet függvényei.  Az istenképzet egyúttal az edényekhez is szorosan kötődik, mert volt egy - a régiségben  kötelezőnek tűnő - archaikus értelmezésük, miszerint az edényeknek az Édent, a Teremtést és a Teremtőt kellett felidézniük, bőségszaruhoz hasonló szerepet kellett betölteniük (jelezniük kellett, hogy az étel és az ital a Teremtő adománya). 

Erről Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak? c. cikkemben írtam bővebben: http://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/01/az-eden-neve-rokona-az-edeny-szavunknak.html . 

Ezek fényében könnyen lehetséges, hogy az Ön által említett krétai edény UTU (Üdő, Idő) sumer napistent vagy a krétai megfelelőjét idézte és így az értelmezéseink nem cáfolják, hanem erősítik egymást. Amennyiben ezek a kapcsolatok léteznek, akkor az alátámasztja, hogy a jelpárhoz az "ü" (vagy az "i"?) hang, esetleg egy "ü"-vel kezdődő szótag (kézenfekvően az üd) kötődik. 

Őszintén örülök a kutatásainak és kívánom, hogy további sikereket érjen el ezen a téren is, mert azzal a magyar írástörténet jobb megismerését teszi lehetővé!

Megpróbálok június 21-én elmenni az előadására, de örömmel mutatnám meg Önnek a veleméri Sindümúzeumot is, ha megtisztel a látogatásával.

Üdvözli: Varga Géza








További blogbejegyzések





A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson



A Csinyálóház egy különleges szépségű őrségi szállás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése