A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar Nemzeti Múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyar Nemzeti Múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 26., kedd

Levél Varga Benedek úrnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának



1. ábra. A budapesti hun(?) jelvény "sz" betűje a múzeumba történt leadás előtt és a restaurálás ürügyével végrehajtott barbár lereszelés után


 Tisztelt főigazgató úr!

A személyes találkozónkon megígérte, hogy a Tudományos Tanács foglalkozni fog a budapesti hun(?) jelvény jeleivel, amelynek tudományos igényű leírására szerződésben vállalkoztak vagy nyolc évvel ezelőtt, ám azt nem sikerült teljesíteniük. E munka megkönnyítése érdekében mellékelem a jelvény jeleiről írt cikkem linkjét. Sikerült a jelvényről letört csúcs jelentését is tisztáznom az alán és a többi párhuzam segítségével. Kérem, legyen szíves tájékoztatni a TT véleményéről és arról, hogy a munkájukat segítené-e egy újabb beszélgetésünk!

Mellékelem és a szíves figyelmébe ajánlom néhány további cikkemet is a pécsi sisak "magas kő" jelképéről, a jogarokon alkalmazott kacskaringó alakú "jó" jelről és az alán "magas kő"-ről. A jelhasználat közös a magyar, a hun és az indián hagyományban. Valamikor olvastam egy genetikus cikkét (sajnos, már nem emlékszem a szerzőre és a cikk címére), amiben azt írta, hogy a hunok ősei mentek át Amerikába indiánnak. Gondolom, egyetértünk abban, hogy érdemes lenne ezeket az összefüggéseket figyelembe venni.

Ezek ugyan hajmeresztőek minden tanult ember számára (mert nem megfelelő írástörténetet tanítanak az egyetemeken), de a jelenségek ennek ellenére léteznek. A székely írás jeleinek és a magyar hieroglifáknak kb. 30 megfelelője van a hunok és az indiánok népi jelkészletében is. Nemetz Tibor matematikussal elvégeztünk egy valószínűségszámítást és az a rokonság következményének tulajdonította a párhuzamokat.

A figyelmét hálásan köszönöm!

Üdvözli: Varga Géza

06(20)534-2780
***

A fenti levelet tájékoztatás céljából elküldtem a Magyar Idők és a Kapu szerkesztőségének is. 

 A levél címzettje, Varga Benedek főigazgató úr azonban azóta sem nem méltatott válaszra. 

 A minisztérium vizsgálat indításáról tájékoztatott, de tőlem nem kérte be az események leírását és nem javasolt személyes találkozót sem. Ebből sejthetően az esetleg valamikor elkészülő - ha elkészülő - vizsgálati zárójelentés a múzeum meséjén fog alapulni, ahogyan az az előző, államtitkári vizsgálat esetében is történt.

Irodalom

Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia 



Varga Géza






További blogbejegyzések

A Hazanéző 2018/1-2. száma
Alán amulett "nagy ős" olvasattal
A regölyi kétfejű sas hieroglifái
Révész Péter a székely írás krétai hieroglif kapcsolatairól
Alán amulett Föld hieroglifával
Alán amulett a jó Isten jelképével
Alán amulett a Lyukó országa mondattal
A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége, Rajsli Ilona írásáról
Szabírok, kazárok és Csaba királyfi
Rézből készült alföldi pásztorgyűrű az Atya hieroglifával
"Tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel Czibor Imre tányérján
Kelemen Barnabás és Kokas Katalin koncertje a veleméri műemléktemplomban
Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus egy sarok mondatjellel
II-IV. századi gyűrűkulcs Viminakumból a magyar hieroglif írás "jó" szójelével
Pécsi Árpád-kori gyűrű hieroglifákkal
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
Egy rovológiai (magyar írástani) jelentőségű őrségi szállás
Veleméri rajzos sindük
Az égig érő fa ábrázolásai
Nimród tamga a veleméri Sindümúzeum szentgyörgyvölgyi csuprán
Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban
Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival
A szentgyörgyvölgyi "négy jó" mondatos csupor
"Egy Lyukó" mondatjel egy veleméri rajzos sindün
Rovológia-és-kulinária
Attila itáliai hadjáratának kiinduló pontja az Őrségben
Magyar hieroglif írás és területfejlesztés
Az őriszentpéteri tál jelei
Püspöki Nagy Péter a Konstantin legenda avar írást említő részletéről
A braziliai Ingá-kő jelei
Elkerülhető-e a nagytakarítás az akadémikus áltudomány területén?
Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Tagar szarvasok "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvencióval
Varga Géza rovológus könyvei és néhány egyéb írása
A frankfurti botrány
"Kultúrpolitika" és rovásírás
Áprilisi tréfa-e a Magyar hieroglif írás?
Zsupos Zoltán téveszméje szerint a germán rúnából származik a székely írás
A coclé-kultúra Rá/ragyogó nevű istene
Egy régi coclé cserépedény világmodelljének magyar-azonos jelei
Panamai indián folyóisten magyar-azonos jelvénnyel
A marajó indiánok magyar-azonos jelei
A kazahsztáni "bajszos kurgánok" valójában elolvasható hieroglifikus geoglifák
Róna-Tas András szerint a latin írás hatott a székely rovásírásra
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Indián-magyar kulturális kapcsolatok
Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága
Egy őrségi szállás hieroglifakereső templomtúrája
A Yazilikaya-i hettita sziklapantheon sarok (sar Óg "Óg úr") mondatjelei
A szentgyörgyvölgyi Lyukó és ég jeles világmodell
A kácsi Lyukaskő hieroglifái
A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?
Bajánsenyei tejesköcsög szár "úr" hieroglifával
"Egy Isten" olvasatú tulipános sindü a veleméri Sindümúzeumban
Rovásjelekkel írt sarok szó a permi kultúrából
Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
A hun-magyar azonosság kérdését érintő cikkeim
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Hieroglifikus "Magasságos Lyukó köve" mondat egy veleméri rajzos sindün
A volterrai "Ak ügy" mondatos etruszk váza jelei
A M. Pallottino által közölt etruszk váza jelei
Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Az Indus-völgyi kultúra magyar jelekkel elolvasható szarvasa
Magyar nyelvű pogány imaszöveg volgai Bolgárországból
X jeles veleméri rajzos sindü
Az afrászijábi Jóma úr földje világmodell magyar hieroglifikus szövege
Veleméri világmodell
Előadás a magyar hieroglif írásról a marcali Iparosházban
A budapesti hun(?) jelvény tájolása
Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében
Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között
Sumer-magyar jelpárhuzamok
Indián-magyar jelpárhuzamok
Hieroglifikus-birtokjeleink
A történeti hagyomány hasznosítása a székely írás eredeztetésekor
Az ősvallás tanúsága a székely írás kialakulásáról
Az ismert antik írásrendszerek jelszámának és a székely írás eredetének összefüggései
Mit mondanak az írás kőkori kialakulásáról a nyelvi adatok és viszont?
Őrségi látnivalók, különös tekintettel a rovológiai nevezetességekre
Elolvasható-kőkori-írásemlékek
Az írás monogenezisét (egy központból való elterjedését) feltételező álláspontok
Mit árul el az írás eredetéről az ismert korai írásemlékek időrendje?
Mit árul el az írás keletkezéséről az alapvető jelkészletünk korai elterjedtsége?
Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Székesfehérvár mégis kulturális főváros lesz, csak nem Európáé, hanem a világé
Az énlakai Egy Isten mondatjel
A székely írás "us" (ős) jele
Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Hé MTA! A bolgároknál ez írás, nálunk meg nem, hiába tudjuk elolvasni?
Csótár Rezső pohara őrségi szárnyas napkorong mintával
A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai
A magyar írástörténet egyetlen múzeuma: a veleméri Sindümúzeum
Czibor-Imre-világmodellje
Dana isten és magas szár kő Czibor Imre edényén
Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű
"Ragyogó Jóma isten" mondatjel egy acoma indián edényen
A hieroglifikus jelekkel írt "Jóságos ragyogó Isten" mondat
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
A Bodrog alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció



A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető


Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , ,

2018. január 2., kedd

A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Egy barátom, aki belülről ismeri a wikipédia viszonyait, nagyon lehangoló képet festett erről az állítólag szabad enciklopédiáról. Feltűnt ugyanis, hogy furcsa dolgok történnek a wikipédia lapjain (ezekből alább mutatok néhányat) és elpanaszkodtam magamat. Na, erre az én barátom azzal válaszolt, hogy ne csodálkozzak, mert a magyarországi wikipédiát egy magyar- és tudományellenes klikk uralja. Számukra a wikipédia nem az ismeretek terjesztésére, hanem valami másra való.

Van olyan is közöttük, aki megél a wikipédia szerkesztéséből, mert a wikipédia nyújtotta reklámot könnyen aprópénzre tudja váltani. Másoknak  az előmenetelét segíti a wikipédia szerkesztése, akár az egyetemen, akár a hivatali ranglétrán szeretne előre lépni. Ha mondjuk egy professzor úr halk óhaja gyorsan teljesül a wikipédia világában az ott szerkesztő diákoknak hála, akkor nem lehet elbukni a professzor úr vizsgáin, sőt állást is lehet kapni azon a munkahelyen, ahol a professzor úr vagy a barátai magas beosztást töltenek be. 


Furcsa dolgok: áltudományos születési dátum(?) és érdektelen hun kori rovásemlék(?)


1. ábra. Egy kérdés a wikipedia kocsmafalán, amelyre soha, senki sem fog érdemi választ adni (sőt azonnal törlik), pedig a Kocsmafal állítólag a vitás kérdések megbeszélésére lenne kitalálva


A furcsa dolgok sora még hosszan folytatható lenne, de erre a wikipédiára a jelek szerint nem érdemes sok érvet pazarolni, mert lepereg róluk minden tisztességes ellenvetés, átlépnek a wikipédia szabályai felett is.

Például a tudományos vita elől azzal az ürüggyel térnek ki, hogy a wikipédia nem a tudományos viták helye - amiben igazuk is van, de akkor miért vállalkoznak olyan tudományos teljesítmények jelzőosztogatással való "értékelésére", amelyhez a saját bevallásuk szerint sem értenek? Az álneveik védelmében kiélik a magyar kultúrával szemben érzett zsigeri gyűlöletüket és szervezetten teljesítik a finnugrista elvbarátaik által javasolt pusztítást. Ez a kultúraellenes eljárás a könyvégetéssel és a cenzúrával egyenértékű, vagy még annál is alantasabb.

Mégis, ez eddig még legyintéssel elintézhető is lehetne, hiszen az interneten minden ostobaságnak, sőt - sajnos - az aljas indulatoknak is akad hely. Sajnáljuk persze, hogy ez a "szabad enciklopédia" megbukott a megmérettetésen, de túl kell lépnünk rajta. Legyen felelős ezért az erkölcsi és szakmai bukásért a wikipedia szerkesztőinek közössége, amelyik eltűri, vagy támogatja az ostobaság és aljasság szervezett rémuralmát ebben a közösségben. Tettünk egy virtuális fekete pontot a nevük mellé és ezt megjegyezzük arra az esetre is, ha a wikipédia fenntartásához a szokásuk szerint újra és újra tarhálásba kezdenének. Nem fogok adni egy petákot sem és ugyanezt javaslom minden kultúrát féltő becsületes embernek is. Ez persze nem fogja megakadályozni ezeket a szerkesztőket a magyar kultúra eredményeit ismertető további szócikkek tönkretételében és törlésében.

A budapesti hun jelvény szócikkének nyom nélküli kitörlése után további szócikkek törlésével folytatták a pusztítást, például a Szent Korona mervi születéséről szóló cikk is eltűnt már (2. ábra). Annak ellenére, hogy ez az egyetlen eredeztetési elmélet, amelyik hiteles forrásokon, történetírói feljegyzéseken alapszik. Ezeknek a múzeumból irányított szerkesztőknek azonban nem az a fontos, hogy a magyar kultúra legfontosabb emlékeinek története tisztázódjon, mert azzal nyilvánvalóvá válna a magyar-hun azonosság.

És a törlési folyamat még nem ért véget, mert - a jelek szerint - nem maradhat fenn olyan wikipedia-szócikk, amelyik fényt vethet az akadémikus áltudomány hibáira és bűneire. Ezen a "szabad enciklopédián" nem szabad felhasználni azokat a forrásokat, amelyek cáfolják a finnugrista agyszüleményeket és tudományos igénnyel mutatják be a hun-magyar őstörténetet.



2. ábra. A wikipédián működő akadémikus kivégzőosztag a fenti rövid eljárással intézte el a Szent Korona születését megvilágító felismerést, amely azonban továbbra is olvasható például a Magyarság jelképei c. kötetben és a neten is 


Azt azonban aligha intézhetjük el ennyivel, hogy a wikipédia pusztító szerkesztőit a magyar kultúra elleni támadásukban a jelek (a wikipédia-szerkesztők állítása) szerint a Magyar Nemzeti Múzeumból látják el hazug munícióval - mert a múzeumnak elvileg nem ez lenne a feladata, nem erre szánjuk az őket eltartó közpénzt és nem ez szerepel az alapító okiratukban sem.



3. ábra. A budapesti hun jelvény szócikkének utolsó (törlés utáni) bejegyzése, amit az illetékes szerkesztő azonnal ki is törölt, nehogy nyoma maradjon az inkorrekt eljárásuknak

4. ábra. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr fejléces papíron, pecséttel hitelesítve ismeri el, hogy ez a lelet egy fontos emlék, de ez nem hatotta meg a szócikk törlésére szövetkezett szerkesztőket 


A wikipédia szerkesztői számára nem az volt az érdekes, hogy a budapesti hun jelvény a magyar kultúra fontos emléke és így azt a saját szabályaik szerint is be kell, be lehet mutatni. Ők a törlést akarták végrehajtani tűzzel és vassal, ezért a saját ürügyükkel ellentétes dokumentum nem számított nekik. Előzőleg ugyanis - a wikipédián olvashatók szerint - ők már megegyezhettek a múzeummal, vagy a múzeum valamelyik munkatársával(?) a budapesti hun jelvény szócikkének értéktelenségében, ami aztán a törlés hazug ürügyeként működött. 



5. ábra. A wikipédia Vince nevű szerkesztője adatigényléssel fordult a múzeumhoz és így ismerteti a kapott választ


A Vince nevű wikipédia-szerkesztő az állítólagos múzeumi levél alapján szépen összefoglalja, hogy mi a baja a szócikkel és miért is kell azt törölni. "Természetesen" minden állítása valótlan, amit alább - létező források alapján - tételesen cáfolok. 


6. ábra. Doncsecz bejelenti a budapesti hun jelvény törlési eljárásának elindítását, Vince pedig álságosan mosakszik, mintha komolyan lehetne venni a források közzétételére vonatkozó biztatását - miközben rég eldöntött tény volt a szócikk törlése, ezért a forrásokat kitörölték, vagy nem vették figyelembe


- "A leletet hun cikáda fibulának határozták meg, melyet forrás alapján a múzeumi szakértő egyértelműen cáfolt"  - állítja Vince.

Ezzel szemben a letéti szerződésben a múzeum főigazgatójának aláírásával és pecsétjével mégis csak szerepel, hogy ez egy hun cikáda fibula. A letéti szerződés meghatározása persze téves, mert a tárgy nem cikáda és nem fibula, a szócikk állítása mégis igaz, mert az egykori meghatározás valóban ez volt. Ebből következően, vagy a szerkesztő nem volt képes helyesen előadni a múzeumi szakértő álláspontját, vagy a szakértő nem írt igazat. Ez a szerkesztői vádpont azért is butaság, mert hiszen a szócikk címében is "hun jelvény" szerepel, vagyis a szócikknek nem hibája az, amit felrónak neki. A múzeum talán a saját tévedését próbálja a letevő nyakába varrni, vagy a szakértőnek fogalma sem volt arról amiről szakértett?  Egy biztos: ez a vádpont nincs alátámasztva, a szócikk állítása azonban bizonyított.

7. ábra. A csömöri hun cikádafibula (balra) és a budapesti hun jelvény (jobbra), annyira hasonlóak, hogy megbocsátható a felületes régészeknek az összetévesztésük - a hibát azonban régészek követték el


Ami pedig a lelet hun kori voltát (a korszakba sorolását) illeti, azt még nem tekinthetjük lezártnak. A múzeumban hivatkozott Hun vót, hun nem vót ... című Tomka Gábor cikk ugyanis ezt a kérdést nem oldotta meg. Hivatkozik ugyan egy Pálóczi Horváth cikkre, de abban a hun jelvény megemlítve sincs, azaz nem támaszthatja alá a Tomka Gábor általi 15. századi időmeghatározást. Vagy a wikipédiát tájékoztató állítólagos múzeumi szakértő volt felületes és nem mondott igazat, vagy a szerkesztő úr. Esetleg mindkettő? Ez a Pálóczi Horváth féle cikk csupán a visegrádi párhuzam előkerüléséhez vezető ásatást írja le, amiben mindössze azt állapítja meg a szerző, hogy a kerteket a palotaépítéssel párhuzamosan alakították ki - ahogyan az természetes is. A visegrádi párhuzamról vagy annak koráról azonban egy szó sem esik benne (arról nem is beszélve, hogy ez csak egy kései párhuzam, amely nem feltétlenül azonos korú a budapesti hun jelvénnyel). Tomka Gábor a kert építési idejét véletlenül(?) összetévesztette a lelet készítésének idejével, ami azonban nem ugyanaz. A kert építése, a teraszok kialakítása, a palota alapjainak kiásásakor keletkezett felesleges földtömeg elterítése nem azonos a fémlelet készítésének időpontjával. Ezért, ha a lelet készítésének ideje a kérdés, akkor a tárgy készítése helyett a szerző még magas beosztás birtokában sem mondhatja be a kert teraszainak készítési időpontját, mert a méltósága nem a közönség félrevezetésére jogosítja fel, hanem a tájékoztatásra. A területen ugyanis a palota építése előtt létezett egy település, amelynek régészeti hagyatéka benne volt a kertépítéshez használt földtömegben s ezzel kerülhetett a kertbe a visegrádi párhuzam is. Ha ez így van - s nincs okunk kételkedni benne, mert Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr ezt a kézenfekvő lehetőséget nem is tárgyalta, nem is cáfolta - akkor a jelvény legkésőbb 13. századi, de az alsó időkorlát (a rovásjelek alapján) akár a hun-avar időkbe is lenyúlhat. Azaz nem létezik olyan forrás, ami a szócikk állítását cáfolná, miközben létezik olyan forrás, ami a szócikket alátámasztja. A hun kori datálást támogatja még az Erdélyi István régész és Ráduly János által írt rováskorpusz is, amely ezt a leletet hun korinak mondja - ezt azonban a wikipedia szerkesztői sohasem vették figyelembe, de mindig gondosan kitörölték. 


8. ábra. Vince  ismételten megkeresi a múzeumot, ahonnan újfent valótlan választ kap (ugyanis nem igaz, hogy a letéti szerződésben a letevő álláspontja szerepel, hiszen a szerződés szövegét a múzeum jogásza készítette elő, én ezt csak aláírtam), Vince a forrásolatlan múzeumi levelekre hivatkozva nem létezőnek tekinti a forrásolt letéti szerződést, továbbá nem hajlandó létező független forrásnak tekinteni Erdélyi István és Ráduly János kötetét, amelyben a budapesti hun jelvény a székely írás legkorábbi (hun kori) előfordulása
- A múzeumi szakértő "tájékoztatása szerint a fent említett forrás alapján jelen cikk tárgyául nevezett lelet középkori tucattermék, jelentősége elmarad attól, mint amit a cikk állít". 

Az említett Tomka Gábor féle cikk azonban a budapesti hun jelvény korát és jelentőségét illetően nem tekinthető tudományos igényű szakvéleménynek, mert valótlanságokon alapszik.

Az egyik valótlanság cikkben állított 15. századi keltezése. A budapesti hun jelvény kora ugyanis nincs megnyugtatóan tisztázva az említett tanulmányban. Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr a visegrádi kertépítés korát összetéveszti a visegrádi fémlelet korával, ráadásul ezt a téves kormeghatározást automatikusan azonosítja a budapesti hun jelvény korával is, amire megint csak nincs oka. Holott a visegrádi leletből kihullott a vascsap (ami egy kései, lyukfúrásra alapozott technológia jele), miközben a budapesti hun jelvény vascsapja összeolvadt a rézlemez anyagával, ezért a múzeumban végrehajtott reszelés ellenére ma is megtalálható a vascsonk egybeolvadt maradéka a rézlemezben (ami egy avar kor előtti technológia jele).

A másik valótlanság a jelvényen lévő jelek azonosítása. Tomka Gábor egy nem létező "rontott latin M betűt" vél kiolvasni a feje tetejére állított jelvényről (holott azon nincs M betű), miközben tárgyalni sem hajlandó a talpára állított nézet alapján kitűnően olvasható rovásjeleket. Pedig a hun jelvényen lévő rovásjelek létét a múzeum az átvételkor dokumentáltan elismerte. Igaz, hogy azt követően barbár módon lereszelték a lelet felületét, de a jelek ennek ellenére még láthatók valamennyire és persze léteznek az eredeti fényképfelvételek is. Ez a rovásszöveg abban az esetben is jelentőssé teszi a budapesti hun jelvényt, ha a ez valóban egy késő-középkori tucattermék lenne. Egy becsületes olvasónak talán mondanom sem kell, hogy a rovásemlék elolvasása nélkül ennek a jelvénynek a jelentőségét nem lehet meghatározni. Ha a névtelen múzeumi szakértő az állítólagos múzeumi levélben alábecsüli ennek a leletnek a jelentőségét a Tomka Gábor főigazgató-helyettes Hun vót, hun nem vót ... cikke alapján, akkor nem mond igazat. Egyúttal muníciót szállított a magyar kultúra emlékeit a közönség felé közvetítő szócikk nyom nélküli elpusztítására felállt wikipédiás kivégzőosztag számára.

- Vince végül abban foglalta össze a törlés indokát, hogy nincs két független forrás, mely a téma nevezetességét alátámasztja. Amikor azonban Vince ezt írta, akkor tudatában volt annak, hogy igenis létezik legalább két független forrás, amelyik a jelvény nevezetességét alátámasztotta - vagyis Vincus nem mondott igazat és a kifogása csak porhintés volt.

Ez sem igaz, hiszen be lett mutatva a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója által aláírt letéti szerződés, amit nem lehet semmisnek tekinteni egy közöletlen levél alapján, hiszen ez az álláspont ma is figyelembe veendő és mellesleg a múzeumot a szerződés ma is kötelezi. Ez tehát egy létező és független forrás.

A másik létező és független forrás a már említett rováskorpusz Erdélyi István és Ráduly János tollából, amelyben a székely írás legkorábbi (hun kori) emlékének minősítették a budapesti hun jelvényt.

A wikipedia szerkesztőivel mindezeket közöltem is, de ez semmit sem változtatott az eljáráson. Ha el van döntve a közöletlen múzeumi levél, vagy levelek segítségével a szócikkek törlése, akkor annak pusztulnia kell.





Találtam néhány független forrást a budapesti hun(?) jelvényről. Nyilván van még több is, csak keresni kellene. Kérem ezeket is figyelembe venni a döntés során! Megjegyzem, hogy nem mindegy, mit tekintünk függetlennek és mitől is kellene függetlennek lennie ezeknek a forrásoknak? Ha a budapesti hun(?) jelvénytől kell függetlennek lennie a forrásoknak, akkor mindegyik kötet és szerzője független, hiszen nem ők szedik a belépődíjat a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított lelet után. Ha tévednék, akkor kérem ennek a "független forrás" kitételnek a megmagyarázását, nehogy a törlés ürügyeként értelmezhesse bárki! Az alábbi források egyértelműen jelzik, hogy tudományos érdeklődésre számot tartó "régészeti korú tárgy"-ról van szó (ez Tomka Gábor meghatározása), amelyik megérdemli a wikipedia nyilvánosságát.



- Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2005. ISBN: 963 218 553 6. A kötet a címlapon mutatja be a budapesti hun(?) jelvényről készített rajzot: 






- Varga Géza: The origins of Hunnish Runic Writing, Írástörténeti Kutatóintézet, 1999., ISBN: 963 03 4505 6. Az angol nyelvterületen nagy sikert aratott kötet egyik következménye Manuel Palacios ismételt budapesti látogatása. A kötet címlapján a hun(?) jelvény képe.


- Erdélyi István - Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Masszi kiadó, 2010., ISBN 9789639851283). Ebben az írástörténettel hosszú évtizedek óta foglalkozó, kötetek sorát jegyző tudós szerzők a székely rovásírás legkorábbi, hun kori emlékeként tárgyalják a leletet, azaz esetünkben a magyar írástörténet fontos emlékéről van szó.

- Tomka Gábor: Hun volt, hun nem volt, Adatok egy késő középkori, vésett írásjeggyel díszített veretcsoportról, in: BEATUS HOMO QUI INVENIT SAPIENTIAM, ÜNNEPI KÖTET TOMKA PÉTER 75. SZÜLETÉSNAPJÁRA, Kiadó: Lekri Group Kft., Győr, 2016., ISBN 9789631251883 . A székely írásról sohasem publikált (a tárgyat a feje tetejére állítva elemző), nemzetközi hírű tudós szerző ebben a tanulmányában sem említi meg, hogy a leleten székely jelek lennének. Ugyanakkor közli a lelet párhuzamait és azt, hogy ezek mind hiteles, régészeti korú emlékek. Közli a lelet korábbi történetét is. Például említi a letéti szerződést és a lelet hun kori voltát említő régészek neveit (a prekoncepciójára utal, hogy gondosan kihagyja közülük Bálint Csanád és Hadházyné Vadai Andrea nevét, akik korábban szintén hun korinak határozták meg a leletet. Őket azonban - Tomka szerint - nem lehet kellemetlen helyzetbe hozni a tévedésük miatt, csak Erdélyi Istvánt, Bakay Kornélt és Vékony Gábort - ami elárulja Tomkának a nemzeti oldallal szembeni elfogultságát. Számára nem a tudományos igényű pontosság, hanem a finnugrász körökben élvezett megbecsülése lehet fontos. Mégis, mindezek ellenére Tomka Gábor részben igazolja Varga állításait: a tárgy létezik, múzeumi és régészeti tárgy, valamint tudományos igényű tanulmányban is lehet rajta jeleket keresgélni (más kérdés, hogy ő mindent megtesz a felettük való átsiklás érdekében, feltehetően ezért állítja a feje tetejére a tárgy képét). Azt hogy ezek a jelek a székely írás jelei, megtudjuk többek között Erdélyi, Ráduly, Varga és Mandics köteteiből (mindegyik ismert rováskutató, ellentétben Tomkával).

- Mandics György: Róvott múltunk, II. kötet, Irodalmi Jelen Kiadó, Arad, 2010., 310. oldal. ISBN: 978-973-7648-33-4. Helyes állásban mutatja be a hun(?) jelvényt s ennek köszönhetően a Varga Géza által azonosított jelek helyett nem ad másikat: "a törzsén 4 hegy, négy székely S jel ... felette három rovásbetű SzAK(?) jelzi, hogy éSZAK sarkáról beszélünk". 


A történetből sem a wikipédia, sem a múzeum nem kerül ki megdicsőülve

Vagyis ez az írásemlék valójában a magyar íráskultúra egyik legjelentősebb emléke, amit több független szerző is alátámaszt. Nem lehet a lelet terhére róni, hogy a szerzők egyike-másika ostoba és/vagy hazudik, mert aligha van olyan fontos régészeti emlék, amelynek a megítélése egységes lenne. Az persze a fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a wikipédia szerkesztői nem a közölt tényeket, hanem közöletlen múzeumi súgást vették figyelembe, ezért az állítólagos múzeumi levél íróját személyes felelősség terheli a szócikk törlése miatt.

Mivel az eredmény (a szócikk törlése) elfogadhatatlan és megmagyarázhatatlan, ezért a legnagyobb sajnálatunk mellett is kétségbe vonjuk a múzeum új és tisztelt főigazgatójának az állítását, miszerint a múzeum egy szerethető intézmény lenne. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a lakosságban kisebbségben vannak azok, akik szeretik a magyar kultúra fontos bizonyítékának lereszelőit és a tárgyat bemutató szócikk törlését hazugságokkal támogatókat. S amikor ilyen értékelést fogalmazunk meg, akkor érdemes a becsületes többség véleményét is figyelembe venni.

A lelet már csak azért is jelentős, mert a múzeumi története (a restaurálás ürügyével történt lereszelése, rovásjeleinek letagadása és a wikipédiás szócikk törlésének támogatása) bizonyítani látszik az akadémikus áltudomány fékevesztett gyűlöletét mindennel szemben, amit a magyar íráskultúra büszkeségeként lehet felmutatni. Logikusnak tekinthetjük ugyanakkor, hogy a múzeum egyes vezetői(?) szívesen vennék, ha a lelettel szemben elkövetett bűneik titokban maradnának, amint az is életszerű, hogy ennek érdekében valótlanságokkal támogatták a wikipédiás lakájaikat.



Javasolt olvasnivaló

Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia



Varga Géza



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy felújított őrségi parasztházban




További cikkek

dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , , , ,

2017. december 17., vasárnap

A budapesti hun jelvény vascsapjának rögzítése

A budapesti hun jelvény egy rézlemez, amelybe a készítésekor egy vastűt illesztettek, mert a jelvények használatához szükség van valamilyen rögzítésre: tűre, vagy szegecsre. Mivel az effajta illesztésnek, a rézlemez és a vastű egymáshoz rögzítésének többféle technológiáját is alkalmazták az idők során, az illesztés módjának tisztázása alkalmas lehet a készítés korának meghatározására is. A tárgyat a felbukkanása óta többen vizsgálták már és különböző vélemények születtek az illesztés módjáról is. Szükségesnek látszik ezek áttekintése, hogy az újabb értékelések a korábbi eredményekre épülhessenek.
A múzeumi letét előtt


1. ábra. A budapesti hun(?) jelvény az íróasztalomon, a múzeumba történt leadás előtt, szembetűnő, hogy az elkeskenyedő alsó részének vastagabb az árnyéke, mert a hátuljából akkor még kiálló 1.5-2 mm magas tűcsonk megemelte


A hun(?) jelvényt 1997-ben vásároltam Fekete Andrástól. Az első leírását 1998-ban adtam közre A székely rovásírás eredete c. kötetemben, amely négy kiadást ért meg magyar nyelven s egy angol változata is megjelent.

 E kötetekben szerepelt egy rövid leírás az akkor még hun bronzfibulaként említett jelvényről, de egy szót sem mondtam benne a vascsapról. Ma már nyilvánvaló, hogy nem fibula (ruhakapocs) volt, mert csak egy rögzítési pontot sikerült a hátoldalán azonosítani, azonban a megkérdezett régészek némelyike fibulának határozta meg. Engem akkor nyilvánvalóan elbűvölt a tárgyon lévő rovásszöveg, hiszen egy írástörténész életében aligha akad ehhez fogható lehetőség. A lelet többi sajátosságának leírását és korszakba sorolását ráhagytam a szakemberekre, ezért aztán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a vastű maradékának. A kis csonk csak később vált jelentőssé, amikor le kellett írni a tárgyat s kiderült, hogy a kor meghatározásához szükség van a vascsap illesztési módjának tisztázására is. A hun kort azért mertem a megnevezésbe emelni, mert a megkérdezett régészek kivétel nélkül hunnak, vagy hun korinak határozták meg. 

A kötet magyar és angol változata szerepelt az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon. Azonban nem a központi kiállításon, hanem annak a peremén a Török Miklós vezette Deutsche Ungarische Gesellschaft által bérelt piciny kiállítási területen. A központi kiállítási csarnokot akkor a magyar állam kapta meg, mint díszvendég, oda azonban - bár a jelentkezésemet elfogadták és e célból köteteket is vettek át tőlem - végül mégsem nem kerülhettek be a könyveim, mert Róna-Tas András és Bálint Csanád lektorok kedvezőtlen véleményt adtak róluk. Eközben a székely írásról meg azt az alaptalan ostobaságot terjesztették el egyesek, hogy náci asszociációkat keltene Németországban. Tehát a rovásgyűlölet kézzel tapintható volt az urbánus hatalom köreiben, amit az akadémikus "tudomány" akkor is kiszolgált.



2. ábra. A frankfurti könyvkiállításon Török Miklóssal, fejem mellett a kötet két változatával


Bálint Csanád lektorként való szereplése egy székely rovásírással foglalkozó kötet elbírálásakor meglehetősen különös volt, mert nem sokkal korábban jártam nála a Régészeti Intézetben egy tanú kíséretében s ő akkor azt jelentette ki kérdés nélkül, hogy nem ért a rovásíráshoz. Ezt készséggel el is hittem neki, mert a "szakma" képviselői között addig még senkit sem találtam, aki értett volna hozzá. 

Azért mentem fel az akkor még a Várban lévő Régészeti Intézetbe, amelynek Bálint Csanád volt az igazgatója, mert kíváncsi voltam a rovásírásos lelet rendeltetésére meg korára s ahhoz meg kellett ismernem a szakemberek véleményét. Nos Bálint Csanád úr készséggel fogadott és hívatta Hadháziné Vaday Andreát, akit hun korral foglalkozó specialistának mondott. Tőle valóban meg is tudtam valami fontosat a csap rögzítéséről. 

 Azt mondta, hogy az avar kor előtti rögzítési technológia alapján ez feltehetően egy hun kori tárgy. A technológia pedig a következő volt: a még olvadt állapotban lévő fémlemezbe nyomták bele a vastűt, mert ez egy egyszerű, ám biztos rögzítési eljárás. 


3. ábra. A budapesti hun jelvény második leírása A székelység eredete c. kötetben jelent meg


Legközelebb 2001-ben adtam közzé a hun jelvény leírását A székelység eredete c. kötetben. Itt budapesti, cikáda alakú hun bronzdíszként emlegettem a leletet. A cikáda meghatározást régészektől hallottam, de ez ennek ellenére téves volt, mert a cikádák nem ilyen alakúak. Csak felületes, hozzá nem értő szemlélő mondhatta ezeket cikáda alakúnak. Ebben a kötetben - Hadháziné Vaday Andrea nyomán - már említem az avar kor előtti technológiát, azonban a technológia leírása nélkül.  
A múzeumi letét után, reszelés előtt

A letéti szerződés aláírását néhány héttel megelőzte egy átvétel, aminek a célja a tárgy vizsgálata volt. A muzeológusoktól származó szóbeli közlés szerint ekkor sok fénykép készült róla. 
4. ábra. Az átvételi elismervényen még nem szerepel a vascsap



5. ábra. A letéti szerződéshez tartozó leírásban szerepel a vascsap csonkja


A múzeumban történt lereszelés után

A múzeum a letétbe helyezett tárgyat, vagy csak a fényképét átadta két szakértőnek. Egyikük Tomka Péter hun korral foglalkozó győri régész volt, aki az emlékezetes féltoronyi (Halbturn-i) hun kiállításnak is az egyik szakértője volt. Másikuk Hadháziné Vaday Andrea, akinek csak a tárgy fényképét küldték el, de aki azt egykor már tartotta a kezében is, amikor a letét előtt megmutattam neki. A két szakértőtől az alábbi szakvélemények jutottak el hozzám.

6. ábra. Tomka Péter szakvéleményében szerepel a "feltűnően kisméretű fúrt lyukba rozsdásodott vas szegecs maradványa", ez azonban már nem a kiálló csonkra vonatkozott, csak a rézlemezbe dermedt maradékára


Tomka Péter tanulmányából értéknek tekinthetjük azt a megfigyelését, hogy ez a lyuk feltűnően kisméretű. Bizonyosan téves viszont az a megállapítása, miszerint ezt a lyukat annak idején fúrták volna. Egyrészt a "feltűnően kis méretű lyuk" fúrása nem könnyű. Másrészt a rézlemezbe fúrt lyukba helyezett szegecs nem forrt volna eggyé a rézlemezzel. 

 A két fém összeforrt voltáról viszont Vér Sándor fémipari szakértő mikroszkópos vizsgálat alapján beszámolt. A rézlemeznek és a vastűnek Vér Sándor által tapasztalt erős egyesülése csak igen magas hőfokon következhetett be. Az összeillesztéskor vagy az egyik, vagy a másik, esetleg mindkét fémnek forrónak kellett lennie. Ez a forróság a rézlemez esetében akár az olvadt állapot feltételezését is megengedi. A feltűnően vékony felhevített vasdrót beillesztését azonban a forrósággal feltehetően együtt járó lágyulás és hőtágulás akadályozhatta volna. A kihűlés miatt összezsugorodó vasdrót talán ki is esik egy fúrt lyukból. 

 A drót vékonysága és a fémek erős egyesülése arra utal, hogy ez a jelvény leginkább az említett avar kor előtti technológiával, a drótnak az olvadt rézbe való belenyomásával készülhetett. Ez rendkívül erős rögzítést jelent és feleslegessé teszi a "feltűnően kisméretű" lyuk kifúrását. Ezzel szemben a szegecselés egy ilyen vékony rézlemez és feltűnően vékony vasdrót esetében könnyen a szegecs kihullását eredményezhette. A Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr által említett visegrádi párhuzamból ki is hullott a vastű és az illesztési ponton csak egy lyuk maradt utána (7. ábra).


7. ábra. A Tomka Gábor által említett visegrádi párhuzamból nyom nélkül kihullott a vastű, mert későbbi technológiával készült - ezért nem is lehet iránymutató a budapesti hun(?) jelvény korszakba sorolásakor
   

 Ezek fényében figyelemre méltó, hogy a budapesti hun jelvény keltezésére használt visegrádi párhuzamnak feltűnően nagy lyuk van az alján, amelyből hiányzik a szegecs. Ez arra utalhat, hogy a két tárgy nem azonos eljárással készült. A visegrádi példány esetében a vascsapot egy fúrt lyukba üthették bele és ez a gyenge rögzítési eljárás okozhatta a visegrádi csap nyom nélküli eltűnését. Ezzel szemben nyomatékos jelentősége van annak, hogy a budapesti hun(?) jelvény vascsapjának maradéka a múzeumi reszelés ellenére ma is jól látható, mert egybeforrt a rézlemezzel.

 A fenti gondolatmenetből két dolog következik: a hun jelvény korszakba sorolásához ismerni kellene a különböző korokban keletkezett hasonló rögzítések esetében a lyukméretet, a fémek összeforrottságának mértékét és a vascsap esetleges összetettségét (sodrott voltát?) is. Hadháziné Vaday Andrea feltehetően ismeri ezeket az adatokat, azonban Tomka Péter szakvéleményének készítésekor már nem volt lehetőségem a tudásának igénybe vételére, mert azt a muzeológusok megakadályozták. 

 Én javasoltam a múzeumnak, hogy kérdezzék meg Vaday Andrea véleményét, mert ő fontos szemponttal tudná gazdagítani a lelet értékelését az avar kor előtti technológia leírásával. Meg is tették, de nem sok köszönet volt benne. Csak egy írógéppel írt kivonatot kaptam kézbe a szakvéleményéből, amelyből azonban a tárgy korszakba sorolása feltűnően hiányzik (7. ábra).  
7. ábra. Hadháziné Vaday Andrea szakvéleményének a múzeumban készített, dátumot és aláírást nélkülöző kivonata, amelyből feltűnően hiányzik a vascsap rögzítési módjára vonatkozó technológiai leírás és a korszakba sorolás

A kivonaton nincs aláírás, ami meglehetősen különös formai hiányosság. Ennek azonban lehet előnye is, ha később le akarják tagadni az egészet. Még különösebb azonban egy tartalmi hiányosság, ugyanis ebben a kivonatban nem esik szó a lelet korba sorolásáról - pedig az lenne az egyik legfontosabb jellemzője egy régészeti korú tárgynak. Hadháziné korábban nekem Bálint Csanád és egy tanú jelenlétében elmondta, hogy a jelvény hun kori, amit az avar kor előtti technológia bizonyít. E technológia lényege, hogy a még olvadt állapotú rézlemezbe nyomták bele a vasdrótot. Nos, a képen látható kivonatban erről a technológiáról sem esik szó, pedig ezzel indokoltam a muzeológusoknak, hogy miért is kell Vaday Andreát megkérdezni.

Szenthe Gergely bizonyára nem saját maga találta ki, hogy nem kaphatom kézbe a neves, hun korral foglalkozó régész eredeti és teljes szakvéleményét. Ha nem angyal szállt reá és súgta a fülébe álmában, akkor feltehetően a főnökei javasolhatták neki, akik között Rezi Kató Gábor úr, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese is számításba jöhet - de persze ez utóbbi javaslat megtörténte nem bizonyosság. Azt, hogy ezzel a kivonattal (a korszakba sorolást lehetővé tevő adat elhallgatásával) mi lehetett a célja az akkor Csorba László főigazgató úr vezette intézménynek, nem tudhatom biztosan. Mivel ez a kivonat nem alkalmas a lelet korának meghatározására, de megfelelőnek tűnhetett hun kori voltának elrejtésére, ebből az olvasó a saját felelősségére esetleg arra is következtethet, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum újabb törekvése a lelet hun kori voltának eltitkolása lehetett. Azonban az eredeti Hadháziné-tanulmány előkerüléséig és a szakértő ismételt meghallgatásáig ez csak egy találgatás lenne, ezért kérem az olvasót, ne tekintse ezt biztosnak. Inkább kérdezze meg erről a Magyar Nemzeti Múzeum új főigazgatóját, Varga Benedek urat, aki bizonyára tudományos igényű választ fog adni erre a kérdésre!

Mindenesetre, amikor elmentem a Régészeti Intézetbe, hogy rákérdezzek a hiányzó információra, nem sikerült beszélnem a régésznővel. Azt üzente, hogy nem kíván ezzel foglalkozni.

Vér Sándor fémipari szakértő azonban hajlott az együttműködésre és a szakvéleménye szerint "a tárgy úgy készült, hogy az olvadt ötvözetet egy sima felületre öntötték, s a tárgy formáját még folyékony állapotban formázták meg. Erre az utalt, hogy a jelvény pereme a hátlapnál nagyon kis rádiuszú, míg az írott oldalon olyanformán laposodott el, amilyen ívet az olvadt fémcsepp széle szokott felvenni a felületi feszültség hatására. A síklapra való öntést látszik igazolni az is, hogy a felület egyenletes, sík, ugyanakkor a szabadlevegős öntéskor megjelenő fémoxidok és egyéb salakmaradványok a felületbe tökéletesen belesimulva jelennek meg, illetve az időközbeni kihullások okán ezek fészkei láthatók."

Mit tehetünk ehhez hozzá? A brilliáns megfigyelés igazolja az avar kor előtti technológia első feltételét, miszerint a rézlemeznek az alak kiformálásakor olvadt állapotúnak kellett lennie. A készítés első lépése nyilván az volt, hogy egy sima kőlapra (amelyben esetleg volt egy, a tárgy alakjának megfelelő lapos mélyedés) kiöntötték a rézolvadékot és megvárták, amíg az valamelyest megszilárdul. Feltehetően ekkor, a még formálható rézbe nyomkodták bele egy vésőhöz, vagy csavarhúzóhoz hasonló poncolóvassal a jeleket. Ezt kell feltételeznünk abból a körülményből, hogy a jelvény pereme az előlapnál laposodott le és a hátlapnál volt kicsiny rádiuszú, vagyis az öntés után a jeleké lett a felső felület, a csapot pedig később a hátlapba nyomták. Még valószínűbb, hogy a vascsap már eleve bele volt állítva az öntési felületet képező falapon kiképzett lyukba és a lyukból kiálló végére öntötték rá az olvadt rézt. Ezzel az egyszerű eljárással a kemény vastű eggyé forrt a rézzel és biztos kötést eredményezett. 

 Persze az sem zárható ki teljes mértékben, hogy a jeleket a vascsap rögzülése után a már kihűlt és megszilárdult rézlemezbe ütötték bele. Ez esetben, a vastű letörését elkerülendő, egy célnak megfelelő alátámasztást (lyukkal rendelkező követ) kellett alkalmazniuk.  
A szilárdulás közbeni megfordítást igazolhatja Vér Sándor következő megfigyelése: "a jelvény lábának jobb oldali peremén jelentős mértékű apró felületi egyenetlenség látható apró göböcskékkel, ami arra utal, hogy szilárdulás közben hozzáértek az oldalához".

A vastű és a rézlemez érintkezéséről ezt írja:  "A vascsap esetében a hátoldalon tisztán kivehető a csap maradványa. Azonban a „vastömb” belsejében meghatározhatatlan mélységű lyukak láthatóak, míg a peremen egy átmeneti zóna fedezhető fel, melynek belső szélén itt-ott alig észrevehető, de fellelhető határvonal található. Az átmeneti zóna külső pereme csak sejthető, de határozottan nem észlelhető. 1. és 5. kép. Ez alapján olyan érzése támad az embernek, mintha valamiféle egybeolvadással állnánk szembe, s itt másként kristályosodott volna az anyag. ... Ennek azonban ellentmond a vascsap írott oldali képe. Itt is látható a vastömb fényesebb belseje, valamint az átmeneti zóna. Azonban itt az átmeneti zóna külső peremén, teljesen körben, határozottan látható egy határvonal, ami tökéletesen kör alakú. Ilyen lyukat csak fúrni lehet, de a szerszám sem lehetett nagyon túl kezdetleges. Azonban míg a hátlapon az „átmeneti” zónában nincsenek mély lyukak, addig az írt oldalon itt is találhatóak korrozív kráterek, bár ezek mélysége meghatározható. Ugyanakkor ezen az oldalon a „vastömb” belsejében olyan mélységű lyukak találhatóak, amelyek mélyen a fém belsejébe hatolnak. Sőt mi több egy szűkület után egy belső nagyobb ”terem” észlelhető, ... Sajnos meg kell jegyeznem, hogy ... számomra nem tisztázódott ... hogy az írott oldalon a csap körül – az átmeneti zóna külső szélén – szabályos kör alakú határvonal észlelhető, ugyanakkor a hátoldalon ennek halvány jele sem látható. Továbbá nincs magyarázat az átmeneti zóna létrejöttére sem." 

 A fentebb sorolt tények után Vér Sándor az alábbi következtetéseket fogalmazza meg:

 "Véleményem: ... A lyukat kifúrták, majd a vas tüskét felhevített állapotban a hátoldal irányából beleütötték, s jó erősen megzömítették, hogy a lyukban biztonságosan megszoruljon. Talán azért nincs a hátoldalon határvonal, mert egyfajta kovácshegesztéssel a két fém kristályai, atomjai oly mértékben közel kerültek egymáshoz, hogy mintegy ötvözetként viselkednek, ugyanakkor az előoldalon csupán a furat falához szorult az anyag. ... Ami az átmeneti zónát illeti, azt gondolom, hogy egyfajta elektrokorrózió okozta az adott sávban az elszíneződést és a szintbeli eltérést. Ugyanakkor más korróziós folyamatok játszódtak le a „vastömb” belsejében, s így az ennek okán fényesebb, és eltérő színű."

Tehát nincs tisztázva minden részlet. Vér Sándor azt írja, hogy a fúró "szerszám sem lehetett nagyon túl kezdetleges". Ha ezt kiegészítjük azzal, hogy egy gyakran vándorló sztyeppi nép szívesebben alkalmazhatta a legkevesebb szerszámot igénylő eljárásokat, ráadásul a fúrásra nem is feltétlenül volt szükség, akkor más (fúrás nélküli) technológia lehetőségét is figyelembe kell vennünk. 

 Kérdés, hogy a megfigyelt tények megmagyarázhatók-e fúrás feltételezése nélkül is?

8. ábra. Vér Sándor 5-ös számú fényképfelvétele a vascsonk hátoldali felületéről alig észrevehető kör alakú határvonallal és azon kívül egy egybeolvadásra utaló átmeneti zónával


Leginkább két kérdés vár választ: Az egyik kérdés az, hogy a csapcsonk írott előoldali felületét körülvevő szabályos körvonal miként keletkezett? A másik kérdés az, hogy a hátoldalon miért forrt össze jobban a vastű és a rézlemez s ez az összeforrottság miért kisebb mértékű az írott előoldalon?


9. ábra. Vér Sándor 7-es számú fényképfelvétele a vascsonk előoldali felületéről a szabályos körrel


Mindezekre elvileg választ adhatna az alábbi fúrás nélküli technológia: 

 Amennyiben a még csak félig megdermedt rézlemez hátulsó felületébe lassú nyomással egyidejűleg a rézbe bele is "csavarjuk" a vascsapot, akkor a lassan forgatva a még puha rézbe hatoló vascsap a hátsó oldalon többször, a lemez közepén kevesebbszer, az előlaphoz érkezvén pedig alig egy-két alkalommal fordul meg. Mivel a vastűnek minden fordulata egyre jobban megmozgatja a félig megdermedt és a vashoz tapadó rézolvadékot, nyilvánvaló, hogy a hátoldalon nagyobb lesz az a környezet, amelyben a fémek "ötvözetként viselkednek".  

A mindössze egy-két forgás megmagyarázhatja az előlapon kialakult pontos, kör alakú vonalat is. A hátlapon ugyanez a kör a többszöri forgatás és a réznek a vastűhöz való tapadása miatt ki sem alakulhatott, vagy el is romlott, mert a vascsap magával ragadta és részben megforgatta a környező rézmasszát. Szerepet játszhatott az elő- és a hátlap eltérő alakulásában az is, hogy a rézlemez más hőmérsékletű lehetett a kőlappal érintkező és a levegővel érintkező oldalán. Mindezeket kísérletileg lehetne igazolni, vagy cáfolni.

 A rézlap forgatását indokolja az a körülmény, hogy az alsó felület felveszi a kő egyenetlenségét és ezért alul nem keletkezik szép felület. Ezért az alsó felület csak a jelvény hátoldalának felel meg, ebből következően a készítéskor az alsó felületbe kellett illeszteni a vascsonkot. Ugyanakkor a felső felület szabályos és sima lesz, ami alkalmassá teszi a jelek hordozására. A leleten a reszelés ellenére ma is megfigyelhető még a két felület közötti fent említett eltérés (az előlap tetszetősebb, a hátlap gyengébb kivitelű). Ezek indokolják a rézlemez kihűlés közbeni forgatását, aminek (a megfogásnak) a nyomát Vér Sándor látszólag sikeresen azonosította is a lemez szélén. 

 Sajnos a szóbeli megbeszélésünkön ez az íróasztal mellett elképzelt technológia megbukott, mert a kihűlés közbeni forgatás aligha lehetett gyakorlat. Más megoldást kellett kitalálni. 

 Kézenfekvően kínálkozott az a másik megoldás, hogy a vastűt az öntéshez használt alapba (kő- vagy falapba) fúrt lyukba illesztették úgy, hogy a vastű végéből egy 1-2 mm-es rész kiálljon s erre öntötték az olvadt rezet. Ez esetben a vastű és a réz fúrás nélkül is erősen rögzült és "ötvözetként viselkedett", a rézlemez felső, simább oldala pedig érintetlenül megmaradt a jelek poncolásához. Egyszerű és olcsó technológia, ami nem igényelt fúrót s amit a lovasnépek vándor ötvösei is könnyen alkalmazhattak.
Irodalom

 Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia




A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház egy korszerűen felújított autentikus őrségi parasztház, amelyet a falusi turizmus szolgálatába állítottunk. Ha nálunk nyaral, azzal a magyar írástörténet kutatását támogatja.


További cikkek

dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , , , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)