- olvasásra még nem ajánlott kezdemény -
Bevezető
A magyar őstörténet kutatása során a származásunkról és az őshazánkról több elképzelés is született már.
- A sumér-magyarológusok szerint a sumérek leszármazottai, vagy rokonai vagyunk.
- A szkíta-hun eredeztetés hívei szerint Mongólia és Kína vidékéről jöttünk.
- A finnugristák úgy vélik, hogy az Urál volt az őshazánk.
- Az őshonosok szerint mindig a Kárpát-medencében éltünk.
Mindegyik álláspont mellett komoly érveket lehet felhozni. Egy gyakran elhangzó, de - valljuk be - földhözragadt értékelés szerint ugyanakkor ezek kölcsönösen kizárják egymást.
Az utóbbi évtizedek kutatási eredményeinek köszönhetően azonban kialakítható egy olyan nagyívű magyarázat, amelyikben mindegyik nézetnek helye van. E magyarázat keretében nem egyetlen őshazát keresünk, hanem őshazák időben egymást követő sorát azonosítjuk. A társtudományok (régészet, genetika, népzenekutatás stb.) eredményei mellett erre elsősorban az írástörténeti felismerések, a magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek elterjedtsége ad lehetőséget. E cikkben ennek az új vándorlástörténetnek a vázlatát adom közre.
A kezdetek
A finnugor nyelvek (értsd: a magyar nyelv) keletkezéséről alkotott elképzelésekben fel- felbukkan, hogy már 100 - 200 000 évvel ezelőtt, az afrikai őshazában elkülönülhettek a magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélők a többiektől. Tudtán kívül megerősítette e nézeteket Genevieve von Petzinger, amikor közzétette a világ összes kontinensének barlangjaiban gyűjtött, szerinte még afrikai eredetű jeleket. Ugyanis e jelek több, mint fele magyarazonos. Példa erre az európai jelek általa összeállított táblázata, amelyben 32 barlangi jelből 18 magyarazonos. Neki ugyan az volt a véleménye, hogy ezek jelentését már elfelejtettük, e nézetéhez azonban nem társulunk, mert a Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadott és az azóta feltárt kutatási eredményeink ezt nem engedik meg. E jelek az ősvallás jelei voltak s az ősvallási képzetek rendkívüli konzervativizmusa miatt lényegében változatlanul megőrződtek napjainkig. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt változás, hanem csupán azt, hogy a változások ellenére is, a megfelelő módszert használó kutatás számára megközelíthető a jelek kőkori értelme és hangalakja. Ehhez a jel képi tartalmán túl a képírásokban lévő hasonló jelek jelentésére és az ősvallási nézetekre is alapozni kell. A tudományos konszenzus az írás- és jelrendszereket poligenezissel, több önálló központban létrejötteknek tekinti és ebből következően eltérő jelentéseket tulajdonít nekik. Ám a Nemetz Tiborral 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámításunk azt mutatta ki, hogy az ismert (természetes eredetű) jelkészletek genetikai kapcsolatban vannak egymással, tehát az írás monogenezissel, egyetlen ősi központban alakult ki. Genevieve von Petzinger is arra következtet, hogy a legkorábbi jelkészletünk közös, afrikai eredetű. Ezért a jelek jelentését és hangalakját nem találgatni kell, hanem módszeres kutatással kell feltárni a létező adatok alapján. A magyar kultúra különleges adottságokkal rendelkezik e kutatáshoz, amit az is jelez, hogy a kőkori jelek többsége magyarazonos. A Genevieve von Petzinger táblázataiból valamilyen ok miatt kimaradt 20 magyarazonos Mas d' Azil-i jelet is figyelembe véve nyilvánvaló, hogy nincs egyetlen másik írásrendszer sem, amelyik hasonló párhuzamok tömegével rendelkezne a legkorábbi jelkészletekben. Ezt az álláspontot néhány magyarul megközelíthető kőkori írásemlék olvasata is alátámasztja. Ilyen a Stádel barlangban felfedezett 40 000 éves oroszlánfejű idol, Göbekli tepe 12 000 éves írásemlékeinek és a 11 000 éves Shigir idol részletének olvasata is.
A magyar vándorút sztyeppi szakasza
A vándorlásaink végiggondolására okot adó képtáblát Jim Reborn tette közzé a világhálón, ahol azt 2025. 07. 30-án láttam (1. ábra). A szerző a táblázatában összehasonlítja két távoli neolitikus kultúra: a Cucuteni–Tripolje (Kelet-Európa, Kr. e. 4800–3200) és a Jangshao (Kína, Kr. e. 5000–3000) kerámiatárgyainak jeleit.
A szerző nyilván nem gondolt rá, hogy ezzel a magyarság őstörténetének egy középső szakaszára világít rá, amelyik a Kárpát-medence és Kína között zajlott, vagy állt fenn évezredekig. A terület benépesedése a paleolitikumban az Éden és a Termékeny félhold felől történt, a neolitikumtól népességet kibocsátó forrásként léphetett fel a Kárpát-Balkán térség is. A sztyeppe országúton évezredekig élő lovasnomád népesség mozgékonyabb volt a letelepülteknél, ezért a sztyeppén etnokulturális egységesítő hatás érvényesült. Gazdasági erejénél és népességfölöslege miatt ezt képviselte a sztyeppét környező területeken is.
Jim Reborn összevetései jogosak, mert e jelpárhuzamok valóban léteznek és lényeges összefüggést fejeznek ki Kr. e. 5000 táján. A korszak régészeti horizontjának jellemzőit egyre többen értékelik a súlyának megfelelően (1). Jevgenyij Nyikolájevics Csernyih dolgozatai és a Bakay Kornél által említettek (2) alapján ez a kép ki is egészíthető (2. ábra).
J. N. Csernyih szerint e sztyeppi nagyállat tartó övezet első jelei a korai fémkor vagy a rézkor legelején, azaz a Kr. e. V. évezredtől kezdve jelentek meg (2. ábra). A Kr. e. II. évezred végére a „sztyeppe öv” határai elnyerték azokat a kontúrokat, amelyek főbb jellemzőikben a következő három évezredben is megmaradtak. Hozzátehetem, hogy egy Kr. e. 4000 tájáról ránk maradt Amúr menti sziklarajz magyar mondata a határok korai felállítását támasztja alá (3. ábra). A 11 000 éves Shigir idol jelhasználata pedig az időben jóval korábbi és az amerikai indiánok népi jelkészlete felé mutató magyar írásbeliségről, egy korábbi, még vadászok által éltetett szakaszról árulkodik (4. ábra).
2. ábra. E.N. Csernyih térképe: a sztyeppeövezet nagyon sokáig a szarvasmarha-tenyésztő kultúrák alapvető „tartományaként” szolgált
3. ábra. Amur menti sziklarajz Kr. e. 4000 tájáról, a fejtetőn olvasható Szár Ak Isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura) mondat közepén a tulipán alakú Isten szó a világfát ábrázolja
A régészeti kép kiegészítése nyelvi adatokkal
A nyelv azonosítását lehetővé tevő hieroglifikus szövegek figyelembe vételével fény vetődik a kor nagyívű etnokulturális folyamataira, a magyar történelem bronzkori szakaszának (az uráli-finnugornak elnevezett nyelvcsalád születésének) nyelvtörténeti viszonyaira.
A Jim Reborn cikkéhez illeszthető írástörténeti megjegyzés lényege, hogy a sztyepp övezet két végpontját illusztráló Cucuteni- és Jangsao-kultúra a bemutatott edényeken egyaránt a magyar hieroglif írás szójeleit használta magyar mondatok rögzítésére. Ezért van hasonlóság az edények elolvasható díszítésében. Az edényeken csak olyan jelek szerepelnek, amelyek mindegyike megtalálható a magyar jelkészletben, más jelkészletekben azonban nincs meg ugyanez a teljes készlet. Ebből következően a sztyeppi szarvasmarhatartó kultúra nyelve magyar, vagy azzal rokon volt.
Ezt megerősíti, hogy a megelőző korokban és a népesedéstörténet folyamatában korábbinak tekinthető (Termékeny félhold és Kárpát-Balkán) területeken is magyar jelekkel írt, magyar szöveget rögzítő és a magyar ősvallás szokásos gondolatait megörökítő írásemlékek maradtak ránk. Ilyenek a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor (... ábra) és a 12 000 éves Göbekli Tepe (... ábra) fennmaradt szövegei is.
Ezekhez képest kései adat, de a gyökerekre vonatkozó következtetésekre mégis lehetőséget adó körülmény, hogy a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írással is, az urartui hieroglif írással, meg a legkorábbi sumér írással is 20, vagy annál több jelhasonlóság köti össze a magyar jelkészletet. Simo Parpola pedig a sumér nyelvet sorolta az uráli nyelvek közé.
5. ábra. A wikiwand térképe az uráli-finnugor nyelvközösséget megteremtő, szabír lovas és fémkohász Szejma-Turbino kultúra (Kr. e. 2100 - 1700) elterjedéséről
Jim Reborn jelpárhuzamai
A jelen cikk alábbi fejezeteiben a Jim Reborn által bemutatott - a népesedéstörténeti folyamat középső, sztyeppi korszakából, Kr. e. 5000 tájáról származó - jelhasonlóságok némelyikét mutatom be és tárgyalom részletesebben. A Cucuteni - Jangshao jelpárhuzamok és további hasonlók lehetőséget adnak a magyar őstörténet e szakaszának jobb megértésére (3).
Az alábbi fejezetcímekben Jim Reborn képei alapján azokat a magyarazonos jeleket, szavakat, kifejezéseket és jelentéscsoportokat sorolom fel, amelyek közösek a kínai Jangshao és az európai Cucuteni-Tripolje kultúrában. Ezáltal egy eurázsiai nemzetközi jelszótár elemeit azonosítva, a korabeli magyar, vagy magyarral rokon kultúra elterjedési területét, vagy annak egy részét bemutatva.
6/b. ábra. A Jangshao-kultúra edényén lévő kacskaringó egy jó "folyó" hieroglifa
7/b. ábra. A Cucuteni-kultúra edényén egy istenidéző szertartás szövegkönyve olvasható: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! Atya földje. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
9. ábra. A mindkét kultúrában megjelenő, a székely írás és a magyar hieroglif írás négy jó "folyó" jeléből alkotott svasztika az Éden térképe
10. ábra. Mindkét edény díszítése tartalmazza a körbe zárt kereszt alakú Föld jelet, a további hieroglifák azonban eltérnek
(1) Bánffy Eszter őskorkutató, az Európai Régész Szövetség titkára szerint: "Ami a Dunántúlon az újkőkor kezdetén történt - erről szólnak a Sárréten végzett környezettörténeti, vagy a Regölyben folytatott régészeti ásatások - az egész Európa társadalmának fejlődését befolyásolta. Az itt élő emberek csoportjai vándoroltak el a párizsi medencébe, Frankfurt vagy Krakkó környékére. Azért van ilyen nagy érdeklődés az őskornak ebben a szakaszában a mi irányunkba, mert ha Európában meg akarnak tudni valamit arról, hogyan kezdődött náluk a természet átalakítása, hogy keletkezett a letelepedett életmód és végső soron a civilizáció, akkor nagyrészt tőlünk kell megtudniuk mindezt, hiszen az élelemtermelés tudásanyaga, a földművelés, a házépítés ismeretei, a genetika szálai mind a Kárpát-medencébe vezetnek. Pontosan 7500 évvel ezelőtt következett be a Dunántúl közepén, a Balaton vidékén ez a jelentős átalakulás. Ezen a korábban üresnek hitt vidéken a mezolit ásatások radiokarbonnal igazolt adatai szerint vadászok, halászok, gyűjtögetők szórványos csoportjai éltek. A Balkán felől érkező földművesekkel kicserélték a tudásukat, és ez volt az a szikra, amiből az európai civilizáció kipattant. Ők lettek az első bevándorlók, akik a házépítést, a kerámiakészítést és az aktív termelést meghonosították az európai kontinensen. Mindez felelősségre, múltunk becsülésére tanít bennünket. Csak akkor válhatunk az európai közösség felelős tagjaivá, ha a kulturális örökséget, a mi saját örökségünket méltón kezeljük."
A rovológiai téren nem is létező "szakma" helyzetére jellemző Bánffy Eszter álláspontjának zavarossága és hamissága. Ugyan miért válhatunk mi feltételesen és csak a jövőben az európai közösség felelős tagjaivá, ha ez volt az a szikra, amiből az európai civilizáció kipattant? A régész nem volt képes és hajlandó a saját 1995-ös ásatásán előkerült szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek méltó értékelésére, mert nem beszélt a szobrocskán lévő jelek és a székely írás jeleinek egyeztethetőségéről. Találkoztunk pedig az ásatási területen, mert az csak 5 km-re volt a lakásomtól és váltottunk is néhány szót egymással. Felajánlottam neki, hogy ha az ásatáson előkerül olyan agyagtárgy - s én ebben hiszek, mondtam neki - amin székely jelek megfelelőivel írt korabeli szöveg van, akkor azt elolvasom neki. Ám csak évekkel később értesültem róla, hogy valóban talált ilyen "rovásjelekkel" borított 7500 éves tárgyat, a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot, egy neolitikus település maradványaival együtt. Ezzel a hírrel aztán körbeutazta a fél világot, mert a felfedezéssel valóban lehetett dicsekedni.
Az ásatásán előkerült tehénszobor jeleit azonban nem tudta elolvasni, az elolvasáshoz felajánlott segítséget nem vette igénybe, a több évtizedes rovológiai kutatásaimmal megalapozott és később fényesen beigazolódott feltevésemről (hogy a neolitikumban használták a magyar jeleket) említést sem tett. A neolitikus jelek és a székely jelek azonosíthatóságáról azóta sem nyilatkozik.
A saját értékelését visszafordítva értékelhetjük úgy az eljárását, hogy tudatosan kirekeszt bennünket az európai közösségből, mert méltatlan módon kezeli a saját rovológiai örökségünket. Persze ez a mézesmadzagként az orrunk előtt elhúzott európai közösség mintha csak az ábrándokban létezne, mintha rovológiai téren valójában csak a magyar autodidakták képviselnék Európát. Hiszen a jelek szerint senki más nem képes múltunk, a saját kulturális örökségünk becsülésére, e neolitikus hieroglifák elolvasására és a magyar jelekkel való összevetésére.
(2) Bakay Kornél említi a ...
(3) A Kr. e. 10 000 táján és később a Termékeny félhold területéről több hullámban elinduló szabír/hurri jellegű csoportok a sztyeppére, a Balkánra, a Kárpát-medencébe és Itáliába vonultak. Göbekli tepe, a BMAC kultúra, Tepe Yahja stb. leletei alapján tudjuk róluk, hogy használták a magyar hieroglif írást s azzal magyar, vagy magyarral rokon szavakat és szövegeket rögzítettek. Ilyet találunk a vándorlások végpontjain, például a fentebb említett 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron, a 7000 éves tatárlakai táblákon és a Roska Márton által talált tordosi cserépdarabon is. A 6000 éves, a Kárpát-medencében és a Balkánon elterjedt Vincsa kultúra jeleiből 49 székelyazonos.
A fenti táblázatban lévő párhuzamok azt is tisztázzák, hogy a magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő szabírok fémmegmunkáló és lótenyésztő csoportjai mikor jutottak el Kínába. Útközben az altáji ónlelőhelyeknek köszönhetően kidolgozták az ónbronz készítés eljárását. Ez került el Kínába és a Kr. e. II. évezredi Szejma-Turbino kultúra útvonalán Szibériába, valamint az Urál, a Volga vidékére és Skandináviába is. A szabírok és a helyi lakosság keveredésével e kereskedelmi útvonal telephelyein születtek meg a később finnugor nyelvcsaládnak kikiáltott népek. Bíborbanszületett Konstanitin megőrizte, hogy a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). A földrajzi neveinkben (például Zalaszabar és Savaria nevében), valamint a jelkészletünkben (a nikolsburgi ábécé tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelében a mai napig megőriztük a kőkorban gyökerező szabír történetben játszott szerepünk emlékét.
Irodalom
Bakay Kornél: Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011.
Е. Н. Черных (Jevgenyij Nyikolájevics Csernyih) (2008): Евразийский «степной пояс»: у истоков формирования (Az eurázsiai "sztyeppeöv": a formáció eredete), Природа. №3. (Természet, 3. szám)
Shan M. M. Winn (1981): Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Westwrn Publishers, Calgary, Alberta, 1981.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): Elolvasható kőkori írásemlékek
Varga Géza (2019): A Mas d' Azil-i jeles kavicsok
Varga Géza (2023): A Tordos-Vincsa kultúra botvégi idoljának magyarul elolvasható mondata
Varga Géza (2024): A Bakay Kornél által közölt somogyvári gyűrű 6500 éves hieroglifikus mondatjelének olvasata
Varga Géza (2025): Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza (2025): Magyar szójelekkel elolvasható világfa egy ainu sámánköpenyről
