2018. január 26., péntek

A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció

Amikor az akadémikus "tudomány" professzorai odáig süllyedtek, hogy a világos adatok tanúvallomását semmibe véve, minden komolyan vehető ok nélkül, pusztán a magyar nemzeti hagyomány alábecsülésének divatja miatt(?) tagadják a hunok magyar nyelvűségét, akkor érdemes elővenni azokat az újabb adatokat, amelyek a hunok magyar nyelvéről tanúskodnak.



1. ábra. Hun lelet Noin Ula lelőhelyről a "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció legszebb előfordulásával, a hunok körében elterjedt volt a jelvények alkalmazása, amelyeken pusztán egy-két jelet lehet látni (ez esetben néhány madár is társul a lyuk/Lyukó hieroglifához)


Ilyen újabb adat a székely írás jeleinek hieroglifikus eredete, a hunok által is használt magyar hieroglif írás felfedezése. Ha ezen hieroglifáknak megértjük a képi tartalmát és a jelentést hordozó környezetét, alkalmazási körülményeit is, akkor azzal a székely jelek eredetét, akrofóniájának rekonstrukcióját és a születésük nyelvi környezetét is jobban megközelítjük.

Sajnos, aligha számíthatunk arra, hogy e kutatás során az akadémikus "tudomány" is velünk tart, mert ellenérdekelt, amikor a múlt tisztázásán kellene dolgoznunk. A magyar- és tudományellenes dogmáik védelmében zárkóznak el bármiféle tisztességes együttműködés elől. Ráadásul a közös munkát a hibás prekoncepcióikból és módszertani lemaradásukból következő tudáshiányuk is eleve lehetetlenné teszi. Ahogyan azt Sándor Klára máig érvényesen megfogalmazta 1996-ban: a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé. Minden alapvető kérdés tisztázatlan.

Hozzátehetjük: ebből következően az alábbi cikkben olvashatók módszertanilag és az adattartalmát tekintve is újat jelentenek az akadémikus "tudomány" felkent papjai számára. 

E cikkben a sajátos "lyuk jelben lévő lyuk" ábrázolási konvenciót mutatjuk be. E konvenció azt jelenti, hogy a "lyuk/Lyukó" hieroglifa közepén van egy fizikailag is létező lyuk a jelet hordozó tárgyon. Ezt az ábrázolási konvenciót már bemutattuk a most megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben, a hun-magyar azonosság kérdésében újra és újra fellángoló viták miatt azonban szükségesnek látszik a külön tárgyalása is. 

Azok számára, akik az említett kötetet még nem olvasták, el kell mondanunk, hogy az ábrázolási konvenció az ősvallási tételek illusztrálását szolgáló rajzi, tárgyformálási hagyomány, amelyből végső soron a magyar hieroglifák és a székely jelek származnak. Hozzátehetjük ehhez azt a megfigyelésünket is (amelyről szintén szót ejtünk a fenti kötetben), hogy a magyar hieroglifikus írásemlékek jellemzője, miszerint a környezetükben olyan motívumokat is megfigyelhetünk, amelyek a fonetikus olvasatban nem játszanak szerepet (nem kell kiolvasni őket), de megerősítik és gazdagítják a fonetikus jel értelmét. 

Továbbá a hieroglifikus írásemlékek esetében néha (kiolvasandó, vagy csak jelentést illusztráló) jelként értékelhető a tárgy formája, így lyukas volta is (1., 2., 12. ábra). Nincs okunk azt gondolni, hogy az alább felsorakoztatott tárgyak esetében véletlen egybeesésről lenne szó, mert a véletlenhez túl sok és túl pontos ez a néhány egyezés is. 

A körbe zárt pontból, vagy két koncentrikus körből, esetleg csupán egyetlen körből álló jel a székely írásban a "ly" rovásbetű. Kőkori eredetű jelről van szó, amelyik megtalálható a 15-20 ezer éves Mas d' Azil-i jelek között is. A székely írás "ly" betűjéből az akrofónia rekonstrukciója során az akrofónia szabályai szerint előbb a lyuk szójelére következtettünk (mert nincs másik magyar szó, amelyik "ly"-vel kezdődne, mert a sumer párhuzam "kút, forrás" jelentéséhez ez áll a legközelebb, valamint mert a lyuk tisztelete egy ősvallási tény). Később tisztázódott, hogy az ősvallásban a lyuk/Lyukó a napisten egyik jelzője vagy neve, mert az ősvallás Őt minden jó forrásának tekintette. A képzet egyik maradéka a bőségszaru. Ezen hiedelmek teszik érthetővé, hogy a körbe zárt pont, vagy körbe zárt vonal alakú jel a kínai és az egyiptomi hieroglif írásban miért a Nap/napisten jele, míg a sumerben a "kút, forrás" jele. Vagyis az ősvallási értelmezés alapján világos, hogy nem ellentmondásról, hanem az ősvallási képzet két oldaláról van szó, amelyek kiegészítik és magyarázzák egymást. E hiedelem nyomait találjuk meg egyes sztyeppi leleteken és magyar népi tárgyakon, amelyeken a lyuk/Lyukó jel közepén van egy fizikailag kiképzett lyuk is. 

Ez azonban (hogy a lyuk jel közepében van egy fizikai lyuk) egyúttal nyelvet is azonosít, méghozzá a magyar nyelvet, mert lyuk-nak csak a magyar jelkészletben és a magyar nyelv segítségével értelmezzük ezt a körbe zárt pont alakú, vagy két koncentrikus körből álló jelet. A kínaiak és az egyiptomiak "Nap/napisten" értelmet tulajdonítottak a jelnek, ők tehát csak a jelrokonság körébe tartozhatnak, nyelvi rokonságról azonban nincs szó. A sumerek szerint ez a jel a "kút, forrás" jele, ami közelebb áll, vagy majdnem azonosítható is a magyar lyuk jelentéssel. Amikor azonban az Urálhoz közeli kazah sztyeppéken talált ogur/szabír leletek népi hovatartozását és nyelvét kell eldöntenünk, akkor a sumer helyett könnyebb magyart mondani. Nyilvánvaló, hogy a hieroglifa sumer értelmezése közel áll a magyar értelmezéshez, de nem pontosan azonos vele. Ezért a jelenlegi tudásunk alapján azt kell gondolnunk, hogy ezt a Szergej Botalov régész által közölt leletet magyarul beszélő ogur/szabír eleink hagyták hátra.

Az alábbi írásemlékek némelyike alátámasztja azt a véleményt is, amely szerint szarmata név alatt  hunok jelentek meg Európa keleti határán. Ezek egyúttal igazolják a hunok magyar nyelvűségét is.  


2. ábra. Ogur/szabír jelvény Szergej Botalov (2009.) nyomán, elől a Nap, a hátoldalán a lyuk (Lyukó napisten) hieroglifájával, a tárgyon egyúttal egy fizikailag kialakított lyuk is van a jelek középpontjában, ami arról tájékoztat, hogy a Lyukó jelet annak idején az Urál mellékén a Nap jelének tartották és magyarul olvasták el 



3. ábra. A székely írás "ly" (lyuk) jele Bél Mátyás ábécéjéből (balra) és a homoródkarácsonyi "ly" betű (jobra)



4. ábra. A sumer "kút, forrás" szójel


 

5. ábra. A hettits (luviai) hieroglif írás "Nap" jelének három változata, mindegyikben jelen van a körbe zárt kör alakú Lyuk jel, amelyet esetenként sugarakkal tettek a Naphoz hasonlóbbá




6. ábra. A hettita (luviai) írásban ilyen Utu "Idő" sumer napisten jele, kétségtelenül rokonságban áll a szkíta Oitoszür  "Idő úr" napisten és a székely írás"ü" (Üdő, Idő) jelével




7. ábra. A kínai "Nap" szójel egy jóscsontról





8. ábra. Az Okunyevi kultúra szkíta sztéléje Oitoszür (am. sumer-akkád Utu sar, magyar Idő úr!) szkíta napisten tiszteletéről árulkodik (balra), a szkíta "Üdő" jel (jobbra), ez utóbbi közel azonos a 11. ábrán látható székely "ü" (üdő, idő) jellel, a sztélén ezen túl megtalálható a magyar "atya" és "lyuk/Lyukó" hieroglifa is


 

9. ábra. Szarmata világmodellek, közepükön a lyuk, Lyukó jel változataival, mert a napistennek a világmodell közepén a helye, tőle indulnak ki a világba életerőt továbbító szent folyók (a "folyó" hieroglifák) és az égig érő fa ábrázolásai (a zsenge hieroglifák) 


10. ábra. Szarmata napábrázolás, közepén a Lyukó hieroglifával, az 5. ábrán látható hettita (luviai) hieroglifák megfelelője



11. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester régi edényekről másolt mintája elolvasható, az égigérő fa (a Tejút) hasadékában karácsonykor kelő napisten jelképe ez, amelyen a képszerűbb hettita napábrázolás formája ismerhető fel, amit egyúttal a székely írás "ü" (üdő, idő) jelével is azonosíthatunk (a sumer napisten neve Utu "idő")




12. ábra. Szentgyörgyvölgyi korsó a "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvencióval, bizonyítja a sztyeppi hagyomány napjainkig való továbbélését a magyar nyelvterületen - vagyis az etnokulturális folyamatosságot


A felsorolt példák elegendőek annak belátására, hogy a székely írás "ly" (lyuk) jele nem valamiféle egyedi írásrendszer, hanem egy nemzetközi jelszótár eleme. Az egymással rokon jelváltozatok a kőkor óta kétségbeejtően gazdag változatossággal követik egymást, hogy végül napjainkig használatban maradjanak a magyar népi jelhasználatban és az alfabetikussá vált székely írásban. A "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció egy reménysugár ebben a szalmakazalban, mert olyan fonalat jelent, ahol egy sajátos, nyelvi azonosítást is lehetővé tevő ábrázolási hagyományt követve eljuthatunk magyarul beszélő őseinkhez: a szarmatákhoz, a hunokhoz és a hun utód ogur/szabírokig.

A "lyuk jelben lévő lyuk" ábrázolási konvenció egyik előfordulása a Noin Ula-i hun leletek között is felbukkant, ami több más adat mellett alátámasztja a hunok magyar nyelvűségét (1. ábra).



13. ábra. A murgai hun korsó díszítése az Éden négy szent folyóját idézi, amelyek egy központi forrásból, a korsó szájából indulnak ki, hogy az isteni életerőt közvetítsék a világ távoli tájaira; a gondolat hasonló, mint amit a 12. ábrán látható szentgyörgyvölgyi korsó jelei fejeznek ki: itt is, ott is a korsó szája a "lyuk, kút, forrás"


Úgy gondoljuk, hogy a tudományos értékelés szükségessé teszi a hasonló apró jelek észre- és figyelembe vételét akkor, amikor ilyen fontos nyelvészeti kérdésről, az őstörténetünk legérdekesebb problémájának megoldásáról van szó. Valójában ezt a kérdést csak mesterségesen képezték a Világos után a nyakunkra telepített, a magyarságot megalázni kívánó áltudományos erők. Az akadémikus "tudománynak" ugyanis semmilyen adat, vagy érv nincs a kezében, amikor a hun-magyar nyelvi azonosságot tagadja. Hiszen a saját bevallása szerint semmit sem tud a hunok nyelvéről (mert nem akar tudni az itt ismertetett és a hasonló adatokról). Ez az akadémikus tudatlanság azonban kevés a magyar hagyománnyal és a létező ismeretek tömegével szemben.

Nyilvánvaló, hogy az akadémikus "tudomány" nem csak a szakmai képzetlensége miatt alkalmatlan a székely írás alaposabb kutatására és a másként gondolkodók által már feltárt adatok észrevételére, hanem mert nem áll érdekében a valóság (a hun-magyar azonosság) tudomásul vétele.

Ez a körülmény méltó módon értékeli alacsonyra az MTA, az egyetemeink és múzeumaink tevékenységét (tisztelet a kivételnek, ha ilyen lenne). Az akadémikus "tudomány" szakmai-erkölcsi állapotát jól jellemzi a budapesti hun(?) jelvény felületének a Magyar Nemzeti Múzeumban történt barbár lereszelése és magyar szöveget rögzítő rovásjeleinek letagadása. Ugyanerről szól a nikolsburgi ábécé "tprus" jelének fatális hibákra alapozott akadémikus félremagyarázása Máté Zsolt, Róna-Tas András és Sándor Klára részéről. Nem különb ennél a genetikusok legújabb eredményeivel kapcsolatos nyelvészeti fanyalgás és mellébeszélés sem.

Ha a nyájas olvasóban felmerülne a kérdés, hogy miért is tartjuk el ezt az érdemtelen társaságot, akkor nem tudnék rá meggyőző választ adni.






A veleméri cserépmadár szállás egy autentikus őrségi parasztház, ahol a magyar jeltörténetről is beszélgethetünk 




További cikkek

A székely írás eredeztetése



A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Javaslom az olvasónak, hogy - amennyiben még nem tudja, hogy hol tölti el a nyaralásra szánt időt - akkor látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése