Jevgenyij V. Vdovcsenkov tette közzé néhány III - V. századi fésű rajzát a Late antique bone combs from the territory of teh lower Don region (Késő antik csontfésűk az Alsó-Don régió területéről) c. cikkében az academia.edu-n. Közülük az egyik fésű díszítésnek tűnő, ám Nagyságos Lyukó ragyogó országa alakban (1) a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható mondatát mutatom be (1. ábra).
1. ábra. Tanaisz területén előkerült III-V. századi, hun-magyar jelekkel ellátott csontfésű, az ábra bal szélén fentről lefele a fésű nagy, Lyukó, ország és ragyogó hieroglifái, a jobb szélen pedig az ezeknek megfelelő székely "n" és "ly" rovásbetű, a heraldika által megőrzött ország szójelünk, valamint az "r" rovásbetű látható
A Don-folyó torkolatánál épült ókori város, Tanaisz, a szkíta-görög kereskedelem egyik központja volt egykor. A városnak nevet adó Thana szerepel a magyar krónikák királylistájában, Nimród apjaként. A régi korok genealógiái ugyanis gyakran az Istenig nyúlnak vissza, az uralkodó dinasztia isteni származását hirdetve. A Thana név a magyar isten szó második szótagjának, az Isten (ős + ten) eredeti nevének megfelelője. Erdélyben ma is használatos a Dana verjen meg! mondás, amelyben ez istennév-változat szerepel.
A világtörténelemben fontos szerepet játszó Tanaisz település később Árpád magyarjainak is otthont adott, amelyet a rómaiak, majd a bizánciak Hunnuguri, illetve Onogur néven emlegettek. A Tarih-i Üngürüsz az Irán felől a Kárpát-medencébe tartó, Tanaisz/Onogur vidékén járó magyarságról megírja, hogy a neve üngürüszre, azaz onogurra változott. Ezt a nevet azóta is ránk érti a külföld.
Az Onogur szó a magyar on ("tíz", "vonal", vö. negyven, ötven, hatvan stb!), Óg "az Ószövetségben említett uralkodónévből (valójában az égisten neve) és úr szóból alkotott összetétel. Azt fejezi ki, hogy az ogur népek Óg úr leszármazottai.
A hieroglifikus Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) összetétel igen régi. Előfordul bronzkori Kárpát-medencei fémvereteken, hettita sziklavéseten meg meroving ékszeren, a Savária-i Iseum területén előkerült vakolatdarabon és amerikai indián cserépedényen is. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján az ilyen és hasonló formai jel-egyezések nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők.
Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona ekkor már a magyarság birtokában volt (a szabírokat a sztyeppén hódoltató avarokkal került be a Kárpát-medencébe). Azaz egy ideig nagy valószínűséggel a Szent Korona is Tanaisz/Onogur városában tartózkodott.
A település a Kr. e. III. század első felében már létezett. A görögökön kívül szarmaták, szkíták, alánok is éltek benne. A város a nyugati civilizáció egyik legkeletibb városa volt, ahonnan nemesfémet szállítottak az Égei-tenger vidékére. Tanaiszt sohasem támadták meg és fosztották ki szkíták vagy hunok, annál inkább rómaiak és gótok - ami arra utal, hogy szkíta-hun város volt.
A térképen szintén látható Theodosia városnév ma oroszul és ukránul is Feodoszijának hangzik (2. ábra). Ez a változás a hun-magyar írás hatására következhetett be. A körbe zárt kereszt alakú görög jel ugyanis a "th" jele, ám ugyanezt a jelet a hun-magyar írás jobbára betűző változatában (a székely írásban) már "f"-ként kell kiolvasni. Azért, mert ez az "f" rovásbetű a magyar hieroglif írás Föld jeléből alakult ki. A betű hieroglifikus előzménye ugyanezt a Föld szót jelöli az asztrológusok ókor óta ismert jelrendszerében és a kínai írásban is. Volt tehát egy Eurázsiában általánosan ismert Föld szójel, amelyet a hunok magyar nyelvén Földnek ejtettek. Ebből a hun, vagy poszthun időkben már kialakulhatott és elterjedhetett a székely "f" rovásbetű. E hun-magyar "f" betű hatására változott meg a Feodoszija városnév és több más szó olvasata és hangalakja. Azaz volt egy meghatározó korszak a Pontusz északi partvidékének életében, amikor a hun-magyar jelhasználat felülírta a görögöt.
Emlékezetes, hogy a székely írás eredeztetésekor néhány székely betűt, közte az "f" rovásjelünket is, a szláv glagolita írásból, azt meg a görög írásból származtatták akadémikus nagyságaink. A származás azonban fordított irányú volt, a glagolita "f" hangalak nem származhatott a görögből, csak a hun-magyar írásból. (2)
A jelenségre, hogy a görög "th" helyett újabban "f"-et mondanak egyes szavakban, például a Theodoszia/Feodoszia városnévben is, Róna-Tas András figyelt fel. Ebből arra következtetett, hogy a székely írás egy óbalkáni írásból alakult ki. E feltevéséről a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében számolt be. Ám annak említését elkerülte, hogy ez a változás hun-magyar hatásra, a hunok által is használt magyar hieroglif írás elterjedtsége miatt következhetett be.
A pontuszi (például a Jalpug tónál, a Duna torkolatánál) és a délszláv területeken egy sor magyar hieroglif írásemlék került elő a hun, avar és magyar uralom idejéből. Ez igazolja, ám valamelyest más beállításba (a hun-magyar azonosság bizonyítékai közé) helyezi Róna-Tas András felismerését arról, hogy a székely írás egy óbalkáni írásból keletkezhetett.
A jelen cikkben tárgyalt tanaiszi fésű jelei a hun kor jelhasználatát képviselik. Az ősvallást szolgáló "elolvasható díszítések" szokása a hun korban kimutatható volt a pontuszi és Al-Duna menti tájon Isztriáig, sőt a germán területeken is. A Hun Birodalom bukása után a hun jelek nem tűnnek el, hanem - a hun vezetéssel, Attila fiai és főemberei irányításával szétvándorló germán törzsekkel - megjelenik Itáliában, a meroving és frank területeken, az angolszászoknál és Skandináviában is.
2. ábra. Tanaisz, az onogurok városa a Don torkolatánál
Jegyzetek
(1) Az ország szónak az apahidai hun turulok és a Gizella kincs avar készítésű turulos fibulája alapján állandó jelzője lehetett a ragyogó.
(2) Így járt el Vékony Gábor régész is, a különféle szakképzettségekkel a legjobban ellátott rováskutató. Amiből több tanulságot le lehet vonni, például azt is, hogy e végzettségek az akadémikus tudomány módszertani hibáinak köszönhetően nem sokat segítettek a székely írás eredeztetésén.
Irodalom
Grandpierre K. Endre - Grandpierre Atilla - Blaskovics József (2023): Tárih-i Üngürüsz - A magyarok ősgesztája, Szkítia kiadó, Budapest
Jevgenyij V. Vdovcsenkov (2025): Late antique bone combs from the territory of teh lower Don region (academia.edu) Вдовченков Е. В., Белецкая И. В., 2025. Позднеантичные костяные гребни с территории Нижнего Подонья // Нижневолжский арххеоло Т. 24, № 3. С. 129–158.
Róna-Tas András (2016): A székelyek ősi kincse: a rovásírás (mta.hu)
Róna-Tas András (2016): A székelyek ősi kincse: a rovásírás (mta.videotorium.hu)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az apahidai hun turulok hieroglifikus szövegei
Varga Géza (2018): A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei
Varga Géza (2020): Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai
Varga Géza (2022): Az akadémikus "tudomány" módszertani hibái a székely írás eredeztetésekor (video)
