Néhány évtizede már rázogatom az akadémikus "tudomány" vállát, hogy figyeljen fel végre a székely írás szójeleire, a több évezredes magyar nyelvemlékek sorát szolgáltató magyar hieroglif írásra. Érdemben nem reagáltak, mert a tudományos igényű válaszhoz sokat kellene tanulniuk és dolgozniuk. Így aztán párbeszéd helyett csak az alábbihoz hasonló komolytalan kötözködésekre kerül sor. Nem is igazán értem, miért nem veszik észre, hogy milyen könnyen lemosom őket az asztalról ...
Janurik Tamás feltett egy cikket az academia.edu-ra. A címe: A lyuk és a tyúk esete a szkíta-hun-székely-magyar főistennel. Ebben az Egy paziriki csodalény szkíta hieroglifái c. cikkem állításain próbált fogást találni. Ehhez hozzászólt Zelliger Erzsébet is. E nem túl épületes beszélgetés szerkesztett változatát adom közre a jelen cikkben. Az academia.edu-n ma is folytatódik a beszélgetés, ezért az alábbi cikk ennek megfelelően változhat. Persze ez inkább csak a szerkesztésre (tördelésre, kiemelésekre, válogatásra stb-re) vonatkozik, mert a beszélgetőtársaim szakmai és etikai színvonalának javulásában - az eddigiek alapján - nincs okunk reménykedni. Bizonyságát szolgáltatja ez annak, mennyire nem ér semmit az, amit ezek a "tudósok" írnak a tudományos folyóiratokban.
1. ábra. Janurik Tamás idézi a cikkemet, Zelliger Erzsébet pedig hozzászól az academia.edu hasábjain
2. ábra. Az academia.edu tájékoztat Zelliger Erzsébet hozzászólásáról
Janurik Tamás: "A lyuk szó A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára szerint [TESz. 2. 803 p.] valószínűleg ősi örökség a finnugor, esetleg az uráli korból (finn megfelelője loukko stb.) és a közös finnugor (? uráli) alapalak *loßkkз lehetett. A szó tehát mindvégig veláris hangrendű volt, mi okozhatta akkor a szókezdő *l hang palatalizálódását. A legelső nyelvtörténeti adatokban az ly hangnak semmi nyoma: 1015: ab austro Rowozluk, 1055: postea ad ruuoz licu, 1456: meghligatӱak stb. Az első ly-os forrás 1518-ból adatolható: kőlyokhoz, majd 1591-ből lyikait stb.
... A lyuk szóhoz hasonlóan egyedülálló tyúk szó a TESz. szerint [TESz. 3. 1020 p.] ótörök eredetű (mai török tavuk stb.) Megfelelései a jakut kivételével minden mai török nyelvcsoportban megtalálhatók. A magyarba átkerült török alak *tïvuk lehetett, a szó tehát szintén veláris hangrendű volt. (A veláris i hang egykori, ősmagyar kori meglétéről számos más szó is tanúskodik: híd : hidak, sír : sírok stb. A tißuk > tiuk hangfejlődés iu kettőshangzót eredményezett, amely részben tik, részben tyúk alakban élt tovább. A nyelvtörténeti adatok itt is kései palatalizációról tanúskodnak: 1371/1488: vӱgyetek nekyk tykmonyat, 1578: tyikhusnac stb.
(4) A szókezdő ly és ty hangok kései létrejötte a magyar nyelvben (és egyben a lyuk és tyúk szavak ilyen palatalizált hangzása) ezért a 16. század elejére tehető.
*
Minthogy azonban még a kései ómagyar korban sem volt a lik szónak lyuk hangzása, nehezen fogadható el az, hogy évezredekkel azelőtt – még „a magyar nyelv szkíta korában” – ezt a szót lyuknak mondták volna, és ezért használták volna fel a székely–magyar ly rovásjelet a szkíta–hun–székely–magyar Lyukó főisten hieroglifikus szójeleként."
Varga Géza: Kedves Janurik Tamás!
Nem gondolom, hogy a szkíták pontosan Lyukónak mondták ennek az istennek a nevét. Lehetséges, hogy Ukkónak, mint ma a finnek - ám erre semmiféle bizonyítékom nem lehet. (Kérdés, hogy az alaszkai Yukon folyónév ide vonható-e?) Ugyanis a szójelek nem rögzítik a szó pontos hangalakját. Ezért azt rajtam számonkérni sem lehet, hacsak nem akar eleve kötözködni. Azonban a szkíta kori szöveget valamiképpen értelmezni kell és a mai magyar olvasónak elő kell adni. Ezért kézenfekvően fejezem ki mai magyar szóalakokkal, mert azt megértjük. Ám sokszor hangoztatom, hogy az eredeti kiejtés ettől eltérhetett. Célom csupán az írástörténeti kapcsolat kimutatása. Nem kívánom teljesen elvenni a nyelvészek kenyerét.
Örömmel és hálával konstatálom, hogy az akarata ellenére is hozzájárul a rovológia általam bekövetkező fejlődéséhez. Ugyanis elgondolkoztatott azon, hogy ha a kör alakú "ly" rovásbetűnk nem jelölhette a "ly" hangot, akkor mit jelölt eredetileg? Ugyanis volt már "l" betűnk (pontosabban az "l"-re hasonlító szójelünk), amit a szarmaták és a hunok is használtak, más népekről nem is beszélve. A magyarázat kétféle lehet: Az egyik az lehetne, hogy valamilyen oknál fogva két "l" betűnk volt. Például hülye volt az a hun, vagy szkíta, aki a székely írást feltalálta és nem tudta észben tartani, hogy milyen betűink vannak már. A másik (hihetőbb) megoldás, hogy ezek eredetileg természetes jelfejlődés során kialakult szójelek voltak. Az egyik "l" betűnk az "élő", vagy a "lélek" szóból alakult ki (a dolog még nincs végérvényesen eldöntve). A másik pedig a "luk/lyuk" szójeléből. Ez az utóbbi magyarázat a logikus. Igaz, hogy felborítja azt, amit az MTA tavaly kiadott rováskorpusza állít (ők tagadják a természetes fejlődést és a szójeleink létét). Azt azonban eddig is tudtuk, ők is beismerték, hogy nekik fogalmuk sincs a székely írás eredetéről. Köszönöm, hogy az akarata ellenére is hozzájárult ehhez a gondolatmenethez! A tudomány fejlődését nem lehet megakadályozni. Ám azt nem a magukfajták viszik előre.
Kedves Janurik Tamás! Írja: "A latin lux, lucis 'világosság, napvilág' (Latin-magyar szótár), éppen ezért semmi köze nincs a szónak a magyar lyuk szóhoz, ami mindent jelent, csak Napot, fényt nem: Magyar értelmező szótár: lyuk '(lerekded) nyílás , folytonossági hiány; kisebb üreg, járat; szűk, sötét helyiség'.
Ja! Persze, ezek is mind hazudnak!"
A körbe zárt pont, vagy két koncentrikus kör alakú székely "ly" rovásjel (a magyar hieroglif írás Lyukó jele) segít felelni a kérdésére. A jelnek ugyanis pontos formai megfelelői vannak más írásokban. Az egyiptomi hieroglif írásban ilyen a napisten jele. A kínai írásban a Nap jele. A sumér írásban a "kút, forrás" jele. A modern térképeken ma is ilyen a kút és a forrás jele. Beletelt néhány évbe, amíg megértettem, hogy ez miért van. Ugyanaz a jelforma miért ilyen különbözőnek látszó dolgokat jelent? Megértettem, hogy ez nem ellentmondás, hanem a napistenről alkotott kőkori elképzelések eltérő oldala, maradványa. Ha a napistent a bőség forrásának tekintik, hasonlatosan a bőségszaruhoz, akkor egyszerre lehet "lyuk, kút, forrás", és "Nap, napisten". Ez egy kőkori jel és istenképzet, aminek a különféle származékai ma is megtalálhatók a jelrendszerekben, a hiedelmekben és a nyelvekben. Hogy a nyelvészek közül ki hazudik és ki egyszerűen csak ostoba, azt rábízom a közönségre. Az biztos, hogy a szemellenző nem segít a tudományon. Tapasztaltuk ebben a beszélgetésben is, hogy a mitológiai vonatkozások figyelembe vételét hibának tekintik. Ezért nem értik az összefüggéseket.
1. Írja: "A különböző őskori tárgyak díszítőelemeit nem lehet önkényesen kitalált betűjeleknek értelmezni."
Érdektelen, hogy egy írásjel díszes-e, vagy sem. Vannak kifejezetten díszítő céllal alkalmazott írások. S nem is betűknek értelmezem őket, hanem szójeleknek. Nyelvész nem véthet ekkorát. Erről a döglött lóról már le kellene szállnia, mert nevetségessé teszi vele magát. Az az érdekes egyedül, hogy elolvasható-e a "díszítés". Az általam olvasott szójelek nem puszta díszek s ezt két dolog is bizonyítja: formailag hasonlóak a székely jelekhez, az olvasatuk pedig logikus és értelmes szöveget ad.
3. Írja: "A magyar nyelv soha nem volt egyetemes világnyelv, így a más népek szavait nem lehet magyar nyelv alapján gátlástalanul értelmezni."
Sehol nem írtam le azt, hogy a magyar nyelv egyetemes világnyelv lett volna. Ezt kár nekem tulajdonítania és cáfolnia. Rokonságszerű jelenségek azonban mindenütt lehetnek.
Az előző pontban adott és Csúcs Sándor által tőlem átvett gondolatmenetből (ősrokonságból) következően más népek szavai is lehetnek azonosak, vagy rokonok, felhasználhatóak. A szimpla kinyilatkoztatása semmit sem ér a népesedéstörténeti tényekkel szemben. Az a rémálom, amitől maguk száz éven át idegesek lettek (pl. hogy a legtávolabbi nyelvekben is felbukkannak magyar szavak) most megjelent és - Csúcs Sándornak is köszönhetően - ismert tudományos tétel lett. A maguk évszázada hangoztatott merev és bizonyítatlan elzárkózása meg semmivé foszlott. Csak még nem akar tudni róla. Hiába, meg tetszett vénülni, ki tetszett maradni a tudomány fősodrából és már csak a lejárt szavatosságú téveszmék motyogására méltóztatik képesnek lenni. A sohasem létezett gátak végleg köddé váltak.
Írja: "4. A "székely" rovásírás az írástörténet kései, utolsó fázisán (piktogrammok, ideogrammok, szójelek, szótagjelek, hangjelölés) fázisán, már jóval időszámításunk kezdete után alakult ki, teljesen alkalmatlan ezért ősi jelek magyarázatára."
Fentebb már közreadtam egy linket, ahol ezt cáfoló táblázatok vannak. Ha nem hajlandó belenézni és a tényeket tudomásul venni, akkor tovább hajtogathatja a megalapozatlan téveszméit.
5. "Alapvető nyelvészeti ismeretek nélkül nem szabad nyelvészkedni, például a lyuk szót az alaszkai Yukon folyó indián nevével sem lehet a részben hasonló hangzásuk alapján óvodás szintnél feljebb összehozni."
Ez egy finnugrista téveszme is lehet. A finnugrista következtetésláncokat ingoványra építették. A világ nyelveit Ádámtól és Évától ősrokonság fűzi egybe. Az indiánok egy része a magyarul beszélő hunok őseiből került ki a genetika szerint. Az indiánok egy részét kimutatott nyelvi kapcsolat fűzi a magyarsághoz. Ezért felvethető és vizsgálható a Yukon - Lyukó kapcsolat. Az "alapvető nyelvi ismeret" a finnugrista blöff vak elfogadását és a szemellenzőt jelenti?
Írja: "6. A szkíta-hun-avar-magyar nyelvi kontinuitásnak nyelvészeti szempontból semmilyen bizonyítéka nincs."
De igen. Például a szkíta napisten neve Oitoszür, mai magyarsággal Időúr. Ugyanaz a két szóból álló összetétel.
Ezeken túl a hieroglifikus szövegek is összekötik a felsorolt népeket. Csak azokról magának fogalma sincs.
Kedves Janurik Tamás! A Lyukó hieroglifa kapcsolatát a fizikai lyukkal és a Nappal, egy kazahsztáni hieroglifikus nyelvemlék segít megérteni. Erről itt írtam:
"Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével".
A Lyukó hieroglifa és a termékenység kapcsolatát pedig a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulája segít megérteni. E madár kloákanyílására ugyanis egy Lyukó hieroglifát tettek, aminek a közepében van egy ten "élet, isten" hieroglifa. Egy testnyílásra, azaz lyukra tették. Ami az avarok magyar nyelvére utal. Ugyanis csak a magyar jelkészletben jelent lyukat ez a hieroglifa. A ten pedig azt jelzi, hogy ebből a lyukből árad az élet.
Éppen ma reggel hallottam a Viasat history csatornán egy amerikai régészt. Azt mondta, hogy a közép-amerikaiak hite szerint a barlangok a termékenység forrásai. Nos, ez több dolgot is jelent. Egyrészt: a jelek vallásos kötődésűek. Másrészt a vallásos képzetek és a jelek igen nagy távolságokon is állandóak. Harmadsorban: jól értelmezem a hieroglifáinkat.
Aki ettől a forráscsoporttól elzárkózik, az a teljesebb tudásról mond le.
Janurik Tamás: Aki még nincs tisztában a VG módszerrel, az tényleg olvassa el a [D-XX] NAMBI a hun Létra isten c. paródiámat. A VG módszer lényege: vizuális jelek ( O ) logikai értelmezése, az alakjuk alapján valamilyen jóval későbbi kor való írásjelekkel való azonosítása N LY N, majd az akrofónia fordított felhasználásával az írásjelhez önkényes szóalakok kapcsolása: NAGY LYUKÓ NAGY, és ebből a kis törzsenként, nemzetségekként nagyon is eltérő hiedelmeket mutató természeti vallások helyett egy közös (magyar) ősvallás tévtanának a hangoztatása. Egy színesre felépített álomvilág, semmilyen valóságalapja nincs. Ezért ütközik a szerző állandóan falakba, mert a nézetei tudományos igazolását várná el.
Kedves Janurik Tamás! Lehet, hogy paródiát tud írni, de ezt is csak feltételezem. Tudományos igényű cáfolatot azonban bizonyosan nem, hiszen módszertelenül kezd hozzá. A tudományos igényű értékelés ugyanis a megismétlésen alapul. Ahhoz azonban előzetesen meg kellene ismerni a cáfolni kívánt tételt. Maga meg erre nem vállalkozott sohasem. Ezért nem tud két értelmes bekezdést sem leírni a munkámról.
- Az írásjelek vizuálisak, ezek értelmezését nem lehet minden ok nélkül önkényesen hibának minősíteni. Az alakjuk alapján joggal ismerem fel őket. Ennek megfelelően tudjuk ma is elolvasni a latin betűket. Pedig azok is vannak már vagy 2000 évesek. Tehát a jelhasonlóságra és a régiségre való hivatkozása komolytalan.
- Az akrofónia fordított irányú felhasználása nem önkényes, mint írja, hanem tudományos igényű. Hiszen éppen maga írja, hogy "ly"-vel csak a "lyuk" szó kezdődik. Ha én mondom, akkor önkényes? Ha maga mondja, akkor igaz? Vicc.
- A vallásos hiedelmek ma eltérhetnek, de ma is vannak egyező tételeik a legkülönfélébb vallásoknak is. Például nagy területeken hiszik azt, hogy az istenek az égben laknak. Miért kell ezt letagadnia? Nem érdemes. Csak magát teszi vele hiteltelenné.
- Csak a gondolkodásra képtelen, ostoba, hazug és rest alakok ellenállását tapasztalom. Van másfajta értékelése is az eredményeimnek. Például az Élet és Irodalom (szakemberek javaslata alapján) a hét nyelvészeti könyvének választotta a legutóbbi kötetemet. Amit maga el sem olvasott, ezért arról érdemben egy szót sem szólhatna.
- Nem várom el a nézeteim tudományos igazolását. Azok alátámasztását én már megírtam a köteteimben. S ugyan mit számítana ehhez képest, hogy néhány magához hasonló, hozzá nem értő "tudós" megveregeti-e a vállamat? Semmit, mert a tudományos igényű bizonyítás nem népszavazás kérdése.
Zelliger Erzsébet: "Az idézett szerző ahhoz az amatőr szakértői körhöz tartozik, amelyik a rovást a magyar mitológiához kapcsolja. Ebben a mitológiában a magyar az ősnyelv, ami állandóságot, változatlanságot is jelent. Ezzel jár az is, hogy a magyar nyelv sem változott szerintük. A rovást tekintve a Nikolsburgi ábécé az alfa és az omega. Ebben a gondolatmenetben fel sem merül, hogy ly hang mióta van a magyarban, miként az sem, hogy a cikkben sem említett szóvégi hosszú ó is csak a XII-XIII. század táján alakult ki. Előzményei legkorábbi nyelvemlékeinkben is megtalálhatók, pl. TA.: ohut a.m. ó út, azah a.m. aszó stb. Ezt a mitológiát lehetne folytatni, ahogy meg is található náluk."
Varga Géza: "Zelliger Erzsébet ahhoz az akadémikus körhöz tartozik, amelyik úgy tud véleményt mondani a munkásságomról, hogy azt nem is ismeri. Tucatnyi könyvet és vagy 2000 cikket írtam eddig és fogalma sincs arról, hogy mi van bennük. Amikor ő elkezdett foglalkozni a székely írással, akkor én már vagy 4 évtizede kutattam azt 5 felsőfokú és egy középfokú szakképzettség birtokában. A mostani hozzászólása is csak a nagy mellényével párosuló szerény tudásáról árulkodik. Például: Nem én kapcsolom a rovást a magyar mitológiához, hanem a kőkori ősvallás jelképeiből keletkezett a székely írás. Ezt a könnyen bizonyítható felfedezésemet Erzsébet minden ok nélkül fordítja át vádaskodássá. Mintha a munka és a tudás bűn lenne. Mivel 10-20 székelyazonos jel már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig s az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján a rovásjeleket ősi magyar szavak rögzítésére alkották meg, valóban felvethető a kérdés, hogy a magyar volt-e a Bibliában emlegetett ősnyelv. De ez csak kérdés, amire nyilván nagyon sokféle választ lehet adni. Mindenesetre a Genevieve von Petzinger által közölt 10-40 000 éves kőkori jelek fele székelyazonos. Én voltam eddig az egyetlen kutató, aki a matematikai valószínűségszámítást alkalmaztam a jelrendszerek rokonságának tisztázására. Az eredmény: ezek a hasonlóságok a genetikai kapcsolatnak, az írás monogenezisének köszönhetők. Ám ebből nem kell változatlanságra következtetni - mint azt Erzsébet gondolja a munkáim és a tények ismerete nélkül. Hiába van a kínai és a magyar jelkészletben legalább 50 egyezés, az eltérések száma még nagyobb. Ha minden írás egyetlen kőkori jelkészletből származik (nagyjából ez a helyzet), akkor ez az eltérések jelentőségét is megmutatja. Erzsébetnek nem volt ideje átgondolni, amit mond. Sohasem írtam olyasmit, hogy a magyar nyelv nem változott. Ezt kár a fejemre olvasnia. Például a székely "sz" esetében figyeltem fel rá, hogy az a szár szójeléből keletkezett ugyan, ám azt mai magyar nyelvre úr-ként kell fordítani, ha értelmes szöveget akarunk kapni. Mivel ez sorozatosan és kivétel nélkül előfordult több hieroglifikus szövegben is, ebből arra következtettem, hogy az úr szavunk a szár-ból keletkezett. Ezt több tucat dolgozatomban tetten lehet érni, ám maguk ezek közül egyet sem olvastak. Fogalmuk sincs arról, amiről beszélnek.
A Lyukó szóról is tudom (mert van a TESZ-ből egy példányom és nem okoz gondot a felütése), hogy a rokonnyelvi megfelelői l hanggal kezdődnek. Az is nyilvánvaló, hogy összefügg a Luca névvel és a hozzá fűződő babonás szokásokkal, mert Lyukó fényisten volt.
Mivel a magyar hieroglif írás szójeleivel szerencsés esetben az amerikai indiánok népi jelkészlete is értelmezhető, el tudom "olvasni" némelyik indián edény "díszítését". Ez az olvasat azonban inkább csak értelmezés, a jelentés megközelítése és nem pontos hangalak. Több esetben leírtam, hogy az indiánok feltehetően nem pontosan ugyanúgy ejtették ki ezeket a szójeleket, mint ahogyan az én olvasatom (értelmezésem) szól. Az Őrségtől Dél-Amerikáig megtalálható Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra esetében azonban felmerült, hogy ez azonos gyökerű az Otto von Sadovszky által felismert penuti jomi "orvos" szóval. Hasonló a helyzet a szkíta Lyukó jellel is. Ez csak egy mai olvasat, ami azt szolgálja, hogy megértsük a szöveget. Boldogan a nyelvészekre bízom az olvasatom, a hangzás pontosítását. Segítem is őket szívesen, ha hajlandóak lehajolni ehhez a hallatlanul érdekes forráshoz, amit a magyar hieroglif írás jelent. De persze, borítékolhatom, a gúnyolódáson és a megalapozatlan vádaskodáson aligha lépnek túl. ...
Janurik Tamás értelmezhetetlennek gondolja, hogy "genetikai és egyéb felismerések alapján a szkíták magyarul beszélhettek". És igaza is van, mert a gének nem rögzítik a nyelvet. A genetikai összefüggések mégis megengedik annak felmutatását, hogy hol élhettek az elődeink. Akikről feltételezhetjük, hogy a nyelvünk elődjét beszélték. Ha korábban erre használták a régészeti leleteket, akkor ezt több indokkal tehetjük meg a genetikai adatok segítségével. A szülők ugyanis nem csak a génjeiket, hanem általában a nyelvüket is átadják a gyermekeiknek. Nem 100%-os a dolog, mert létezik a nyelvváltás is, ám figyelembe veendő a genetikai kapcsolat is.
Horváth Csaba Barbabás "az Asia Pacific Journal of Advanced Business and Social Studies folyóiratban angol nyelven megjelent, „Reconsidering the geographic origins based on synthesis of archaeological and linguistic evidence and the newest results in genetics – a Finno-Scythian hypothesis” című tanulmánya a legfrissebb genetikai adatoknak a régészeti és nyelvészeti adatokkal való kombinálásával igyekszik meghatározni az uráli nyelvcsalád földrajzi eredetét, és végeredményben nem csak az uráli nyelvcsaládot illetően jutott az eddigi elképzelésektől lényegesen eltérő következtetésekre, de ezen keresztül a magyarság eredete kapcsán is egy meglepő forgatókönyv kezd kirajzolódni. ... az uráli nyelvcsalád ugor ága, amelybe a magyar is tartozik, vélhetően eredetileg az Andronovo kultúra nyelvét adta. Az Andronovo kultúra viszont magyar szempontból azért különösen érdekes, mert tudományos konszenzus áll fenn arról, hogy ez a kultúra képviselte a szkíták közvetlen őseit, akik (az egy változatukat képviselő szarmatákat is beleértve) a közép-ázsiai törzsterület mellett Kr. e. 750-től a hun hódításig uralták a Duna és a Volga közti sztyeppéket is. Így nehezen elkerülhetőnek látszik az a következtetés, hogy eredetileg legalábbis maguk a szkíták is finnugor, konkrétabban ugor nyelvűek voltak.
Kedves Janurik Tamás! Fentebb írja: "A legfőbb gondom, hogy a különböző tárgyak látványos díszítő elemeit önkényes (sosem bizonyított) szójeleknek értelmezi."
Örülök, hogy a legfőbb gondját nagyon könnyen fel lehet oldani. A 2017-ben megjelent kötetemben ugyanis már külön fejezetben válaszoltam erre a kérdésre. Olyan sok, a jeleinket nem ismerő szakember hárította el ugyanis a "díszítések" elemzését, hogy válaszolnom kellett rá. Róna-Tas Andrásnak ugyan az volt a véleménye, hogy a tudománynak nem feladata a dilettánsok által felvetett kérdések megválaszolása. Ez esetben azonban a tudmány és a dilettáns szerepe felcserélődött, mert a "szakemberek" teljesen tájékozatlanok a jeleinket illetően. Tisztelet a kivételnek! Visszatérve a díszesség kérdésére, az említett fejezetben azt szögeztem le, hogy nincs okunk a díszes írásjeleket puszta díszítésnek tekinteni. Az írástörténet ismer olyan írást, vagy írásemléket, amelyet kifejezetten a díszesség kedvéért használtak. Az egyiptomiak pl. a hieroglif írásukat díszítő célokra alkalmazták, a hétköznapokra pedig volt még két másik írásuk (a hieratikus és a démotikus). Az tehát, hogy egy jel díszes-e, nem érdekes. Az a kérdés, hogy elolvasható-e. Ezt pedig Ön nem vizsgálta, mert nem olvasta a szakirodalmat (a kérdést egyedül tárgyaló köteteimet). A tudáshiányra alapozott kritikáját ezért nem kell komolyan vennünk. Ami pedig az Ön szerinti írásként való önkényes (sohasem bizonyított) értelmezésemet illeti, ismét csak a tudáshiányáról van szó. Ugyanis van bizonyítás, csak azt nem ismeri. Egy példát mondok erre a sok közül. A felülnézeti világmodellek esetében szabály lehetett, hogy a középpontban az Isten neve, jelzője, vagy jelképe szerepelhet. S mivel a felülnézeti világmodellek közepén igen gyakori a Lyukó jel, ebből is az következett, hogy Lyukó egy isten neve, vagy jelzője. Ez tehát egy érv, de persze nem az egyetlen. Ha valaha vette volna a fáradságot a munkáim elolvasására, akkor a többit is ismerhetné. Persze nem köteles elolvasni őket. Ez esetben azonban a munkáimról alkotott véleménye nem tudományos igényű."
Csaba Antal: A mitológiai források sem támasztják alá azt, hogy volt olyan népcsoport, ahol a főistent vagy a Napistent „lyukó” (esetleg lukó) névvel illették. Az udmurt nyelvben van ugyan két hasonló alakú szó, jükǟ és jēk, de ezeknek a jelentése ’asszony’.
A Napisten vagy főisten nevei a teljesség igénye nélkül:
- a türk mitológiában ’Koyas’ (Napisten).
- a szkíta hitvilágban ’Gaiϑāsūra’ (Napisten).
- a proto-bolgár feliratokban (VII-IX. sz.) ’Uk’
- a baszkok hiedelem világában ’Ekhi’, aki a Nap istennője és az emberiség védelmezője.
- a finn mitológiában ’Ukko’ a legfőbb isten, aki az ég istene, de hívják felső istennek, mennyei atyának, felhők urának, levegő királyának és az ég köldökének is. Ukko felesége Akka, a termékenység istennője volt.
Varga Géza írja: „A szkíta–hun–székely–magyar Lyukó főisten elnevezése szorosan összefügg a székely ʘ rovásjellel, amelynek a hangértéke kétségtelenül [ly] volt.”
Véleményem szerint a székely ʘ θ Θ rovásjel eredetileg a lágy ’l’ hangot jelölte. Soslanbek Baichorov szerint a rovásírás észak-kaukázusi változatában a θ jel szintén ’l’ hangértékkel rendelkezett.
A 'lux' szónak semmi köze a magyar 'lyuk, luk' kifejezésekhez. Az etimológusok az alábbi szavakkal rokonítják: szanszkrit: rocate "ragyog"; roka "fény, csillogás, fényesség"; 'rokas' fény vagy a fény minden jelensége.; örmény: lois "fény", lusin "hold"; görög: leukosz "fényes, ragyogó, fehér"; latin: lucere "ragyogni", lux "fény", lucidus "világos"; óegyházi szláv: luci "fény"; litván: laukas "halvány"; " walesi: llug "csillogás, csillogás"; óír: loche "villám", luchair "fényesség"; hettita: lu kezi "fényes"; óangol: leht, leoht "fény, nappali fény; lelki megvilágítás", német: Licht, gót liuhaþ "fény."
Varga Géza: Kedves Antal Csaba! A főisten kőkori nevei aligha maradtak fent az általad olvasott szakirodalomban. Ám megmaradtak a kőkori eredetű hieroglifikus szövegeinkben, amiről neked és a szakirodalomnak fogalma sem lehet - ha nem olvastad (olvasták) a munkáimat. Megmaradtak a nyelv szavaiban is. Különösen gondolhatunk erre, ha nemzetközi és ősvallási vonatkozású szavakról van szó. A Lyukónak ilyen elterjedt párja a Luca, amelyiknek van ősvallási vonatkozása. Az általad adott istennév-felsorolásból azonban ez hiányzik (hacsak a finn Ukko nem vonható ide). Amiből kézenfekvően következik, hogy a listád komolytalan lehet, mert fogalmad sincs arról, amiről szó van.
Egyébként az is lehetséges, hogy ez a Lyukó szó csak egy jelzője a főistennek. Vagy hogy nem főisten volt, csak az isteni triász egyik tagja. Kezdetben lehetett nő is, netán nem nélküli, később meg férfi. A szakirodalomban annyi téveszme olvasható erről, hogy azt aligha kell készpénznek vennünk a kőkort illetően.
Ha azt sem tudod (tudjátok), hogy milyen érvek alapján tartom Lyukót istennek, mert messziről sem láttátok a köteteimet és nem olvastátok a cikkeimet, akkor semmi köze a tudományhoz annak, amit itt olvasni lehet tőled (tőletek).
Az etimológusok, akikre hivatkozol, semmit sem tudnak a több ezer éves Lyukó hieroglifáról. (A szó hangalakjának utóbbi változását illetően persze érdemes figyelni rájuk.) Ezért nem perdöntő, amit mondanak. Máshol már írtam, hogy ez a jel az egyiptomi hieroglif írásban "napisten" jelentésű. A kínai írásban "Nap", a sumérben "kút, forrás" a jelentése. A székely írásban "ly" betű, ami csak a "lyuk" szójeléből keletkezhetett. S legkorábbi előfordulása a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek között van. Vagyis ez egy kőkori jel. Kettős jelentésű. Egyrészt "Nap, napisten". Másrészt "lyuk, kút, forrás". Ebből következően a lyuk szónak közös az etimológiája a latin lux szóval. Csak a nyelvtudomány eszközei nem elegendőek ahhoz, hogy ennek kőkori gyökereit felmérje. A nyelvcsaládok közé elképzelt merev falak nem léteztek. Ezért szükséges a 10-40 000 éves hieroglifikus szövegeink megismerése. Rossz úton jártok, ha nem figyeltek oda arra, amit ezekről írok. Aki nem olvassa és nem érti meg a munkáimat (a szakirodalmat), az lemarad. És téveszméket terjeszt.
Előzmények
Az OSZK 2009-ben megrendezett nyelvemlék-kiállítása idején nekem kellett felhívnom az akadémikus "tudomány" figyelmét arra, hogy vannak rovásírással írt nyelvemlékeink is. Akkor ebből meglehetős botrány kerekedett, mert Hiller István felmentette az állásából Monok István főigazgatót. Egyúttal adhatott valamiféle javaslatot is a "szakmának", mert attól kezdve az ELTE, az MTA és később az MKI is nyelvemlékként emlegeti a rovásírással írt szövegeket. Ekkor indított az ELTE egy előadás-sorozatot a székely írásról. Ennek vezetőjéül Zelliger Erzsébetet nevezték ki, aki akkor kezdett foglalkozni ezzel az írásunkkal. Jellemző a szakmai-etikai színvonalukra, hogy az egyik előadáson felmutatták két könyvemet, mint a tudománytalan irodalom képviselőjét. Sem akkor, sem azóta nem mondták meg, hogy mivel érdemeltem ki ezt a jelzőt. Ekkor éppen az egész szakmával szemben (helyettük) sikerült bebizonyítanom, hogy rovásírással írt nyelvemlékeink is vannak. Ám ebből a szakma csak azt értette meg, hogy engem gyűlölnie kell. Ma sem tudnak ennél sokkal többet a székely írásról. Azt a bodrog-alsóbűi rovásfeliratot ugyanis, amit nyelvemlékként kezdtek kezelni, el sem tudják helyesen olvasni, mert a szójeleit is betűként kívánják hasznosítani. Az egyik szerző, akinek ebbe beletörött a bicskája, éppen Zelliger Erzsébet.
Arnaud Fournet: You seem to be a "genius," lost in the dark. Have you ever published anything in a regular scientific journal?
Úgy tűnik, egy "zseni" vagy, elveszett a sötétben. Közzétett-e valaha valamit rendszeres tudományos folyóiratban?
Géza Varga: Kedves Arnaud! 1970 óta kutatom a székely írás eredetét. Napi 4-12 órában. Minden nap.
A "tudományos folyóiratok" meg száz éve hazudnak a székely írás eredetéről. Érdemes hozzájuk igazodni? Szerintem inkább a tudás számít.
Összegzés
Mindkét oldal készített egy összegzésfélét.
Janurik Tamás és társai több valótlanságot tulajdonítottak nekem a beszélgetés során.
- "Az arab dh-t gy-nek olvasni sarlatánság!" - mondja a professzor úr. Ugyanis nem értette meg, hogy nem az arab "dh"-t olvastam el "gy"-nek. Ennek éppen az ellenkezőjét fejtettem ki. A magyar Egy hun kori latin edi írásmódjából törvényszerűen keletkezhetett ez az arab "dh".
- Zelliger Erzsébet - a magyar nyelv változatlanságát illetően - közönséges valótlanságot olvas a fejemre: "Az idézett szerző ahhoz az amatőr szakértői körhöz tartozik, amelyik a rovást a magyar mitológiához kapcsolja. Ebben a mitológiában a magyar az ősnyelv, ami állandóságot, változatlanságot is jelent. Ezzel jár az is, hogy a magyar nyelv sem változott szerintük."
Az írásunknak a kőkori ősvallási eredeztetéséről általam írtakra nem válaszoltak. Sohasem foglalkoztak vele, ezért érdemben hozzá sem tudnak szólni. Zelliger Erzsébetet még arra tanították (ő még ma is azt tanítja?), hogy magyar ősvallásról beszélni is eleve tudománytalan dolog. Amikor csatoltam két dolgozatom linkjét, amelyikben a magyar nyelv változását mutatom ki, elfelejtett bocsánatot kérni, csak szó nélkül eltűnt a balfenéken.
Az összegzéskor Janurik Tamás tehetségéből az alábbiakra futotta: "Ennek a vitának a tanulsága: Egy autós a forgalommal szemben megy az autópályán, a rádióban azt mondják: Valaki a forgalommal szemben megy az autópályán. Erre felháborodva mondja: Nem valaki, hanem mindenki!"
Ez az vicc nyilvánvalóan tudománytalan elvi alapot képvisel. Azt sugallja ugyanis, mintha a tudományos vitában egy álláspontot népszavazással lehetne igazolni, vagy elvetni. Holott ezen az alapon csak Giordano Brunót lehet újra és újra megégetni.
Megkaptam még a fenti összegzés mellé az alábbi jelzőket is Janurik Tamástól és társaitól: sarlatán, szemét, troll, demens, abszurd, idióta, semmi tudományos. Nyilván nem gondoltak rá, hogy ez a jelzőosztogatás nem a tudományos igényű érvelés, hanem a mezőn legelésző barmok eszköztárával egyenértékű.
Kedves barátaim és akaratlan segítőtársaim!
Lassan lejár a beszélgetésünkre nyitva álló idő. Köszönöm, hogy megtiszteltetek a megszólalásaitokkal! Igaz, ezekkel saját magatokat igen alacsony szintre soroltátok be. Ám ez legyen a ti bajotok! Hasznos lenne, ha sikerülne megértenetek, hogy változik a világ. A kutatási eredményeimmel szemben nem elegendő a jelzőosztogatás. Ti nem tudtok engem megcáfolni. Én leplezem le sorra az akadémikus áltudomány téveszméit.
Néprajzi Múzeum: Rákosi győzött
A "Királyok és Szentek – Az Árpádok kora" kiállításon említés nélkül hagyott hieroglifikus nyelvemlékeink
Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Lapul, mint tudományos konszenzus a fűben? - válasz Bálint Csanádnak
Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Szívélyes üdvözlettel: Varga Géza
Arnaud Fournet: Géza! A mostani ülést nem azért nyitottuk meg, hogy az ön idióta álelméleteit megvitassuk. Alapvetően megpróbálja eltéríteni a munkamenetet. Ezt az ülést nem azért nyitották meg, hogy megvitassák az idióta álomelméleteit. Alapvetően megpróbálod eltéríteni a munkát.
Varga Géza: Kedves Arnaud! Olvasd el Janurik Tamás bevezető mondatait! Bizony ott engem említ és a cikkemet idézi. A képeket is én rajzoltam, amit közöl. A hieroglifát is én olvastam el Lyukó alakban. Erről szól az egész beszélgetés azóta is. Neked meg szövegértési nehézségeid lehetnek. Vagy nem akarsz igazat mondani. Ezekből én arra következtetek, hogy te nyelvész vagy. Azok rugaszkodnak el ennyire a valóságtól.
Irodalom
Varga Géza
Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...
