Varga Géza írástörténész: 55 Sumér-magyar jelpárhuzamok

2018. február 25., vasárnap

55 Sumér-magyar jelpárhuzamok

Rokontalan szigetnyelv?

Néhányan még ma is rokontalan szigetnyelvnek gondolják a sumért, annak ellenére, hogy ez a "rokontalan szigetnyelv"-műfaj elvileg sem létezhet. A különböző népek és kultúráik nem egymástól elhatároltan, hanem - ha a genetikusok igazat mondanak - végső soron egyetlen családból alakultak ki a Homo sapiens sapiens diadalmas története során. Ezért aztán szegről végről minden nép rokona minden más népnek s ez nem csak genetikai értelemben, hanem nyelvi-kulturális tekintetben is igaz. Kulturális téren nem csupán az ősi örökség lehet közös, hanem a felülrétegeződések is eredményezhetnek rokonságszerű jelenségeket. Az ősrokonságról alkotható nem közismert álláspontot az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben, a Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült c. cikkben adtam közre másodszor, örömmel könyvelve el a neves nyelvész egyetértését. Első ízben A finnugor elmélet alkonya c. kötet Pánmagyar megoldás c. fejezetében írtam le, hogy "Ádámról és Éváról minden nép rokona minden népnek, minden nyelv rokona minden nyelvnek ... csupán a nyelvtudomány nem ismeri a változások folyamatát és semmilyen módszerrel sem rendelkezik, amellyel ez kideríthető volna". A nyelvészet módszereivel ugyanis - úgy tűnik - nincs mód (vagy a nyelvészek nem hajlandók) olyan időbeli mélységekbe bepillantani, mint amilyenek szükségesek lennének a sumér-magyar nyelvi és írástörténeti kapcsolatok megértéséhez. Bár erre kitűnő lehetőséget kínálnak a létező sumér-magyar jelpárhuzamok is (1. ábra), a jeltörténetünk terén mégsem folyik komolyan vehető kutatás a sumér irányban sem.

Sumér hatás a magyarra?

A sumér-magyar nyelvi kapcsolatokat sokan kutatták már (az akadémikus nyelvtudomány hallgatása és téveszme-terjesztése miatt főleg a kívülállók közül). Elsősorban azt feltételezték, hogy a sumér hatott a magyar nyelvre. E kutatói kör legnagyszerűbb képviselője Götz László volt, aki sumér nyelvi hatást feltételezett sok más eurázsiai nyelv esetében is. Például sorra kimutatta, hogy amely szavainkat a nyelvészek törökből származó átvételnek tekintenek, azoknak megtalálható a párja a sumérben is.

A finn-sumér stb. nyelvi kapcsolatok Simo Parpola általi tudomásul vétele Götz László zseniális felismerését igazolja. Ám nem csak utólagos átvételekről (az eurázsiai nyelvekre gyakorolt sumér hatásról), hanem közös ősi örökségről is szó lehet.

Javaslom a nyájas olvasónak, hogy ha valamelyik neves nyelvészünk, vagy írástörténészünk közelébe kerülne, vesse fel neki a székely írás (vagy a magyar hieroglif írás) sumer kapcsolatának kérdését és figyelje meg, lesz-e a válaszban az ingerültség mellett bármi nyoma a szaktudásnak is (a jelzőosztogatást nem tekintve a szaktudás jelének).

Közös örökség

A magyar szókincs és kapcsolatainak feltérképezése Simo Parpola fellépéséig meghaladni látszott a prekoncepciók által gúzsba kötött akadémikus "tudomány" lehetőségeit. Talán éppen azért nem voltak hajlandók reagálni sem az e téren ismételten közreadott felismerésekre, mert akkor hivatalice is észre kellett volna venniük a sumér-magyar egyezéseket. Götz Lászlót követően Simo Parpola - ötezer egyező etimon alapján - azt állapította meg, hogy a sumér egy uráli nyelv.

A jelpárhuzamok alapján már korábban is azt mutattam ki, hogy a Makkay János által közölt Tepe Yahja-i (dél iráni) 6000 éves jelkészletben előforduló 20 székelyazonos jel korábbi a sumérek megjelenésénél. A sumérek ugyanis a Mezopotámiától északra és keletre elterülő szabír/hurrita területekről, a nehezen körülhatárolható Szubartuból költöztek be a későbbi Sumérföld területére. Több szerző Elám felőli bevándorlást határoz meg, ami lehetett a tágabban értelmezett Szubartu része is. Ez utóbbit támasztja alá, hogy a sumér kalama szó jelentését "ország (Sumérföld)" jelentéssel adja meg René Labat s Elám neve ezzel a sumér kalama és magyar állam szóval rokon. Ebből következően a legkorábbi jeleiket is innen, a Mezopotámiát övező hegyes területekről és az eurázsiai sztyepp déli határvidékéről hozhatták a sumérek.

Varga Zsigmond megelőzte Simo Parpolát, amikor leírja: "Az egész népcsalád egyetemességére gyakorolt szumir hatás bizonyossá teszi, hogy az uralaltáji népek őshazáját az Aral-Balkhásé és Káspi tó között kell keresnünk, a kirgiz pusztaságot, Turkesztán jó részét, az Amudarja és Szirdarja folyam területét körülvevő váltakozó felületű területen. Ugyanitt volt a szumir őshaza is." (Varga Zsigmond 1956/58)

1. ábra. Néhány formailag egyező, vagy hasonló sumer és magyar írásjel

A közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet tárgymutatójának szerkesztése közben döbbentem rá, hogy a hangoztatott "rokontalan szigetnyelv"-séghez képest milyen sok és egyértelmű megfelelés van egyrészt a magyar, másrészt a sumér jelek formája és egyúttal a hangalakja között is (1. ábra). Amihez hozzá kellett tennem, hogy ennél több feltáratlan megfelelés is lehet, de nem vagyok sumerológus, még a magyarul hozzáférhető sumer jelszótárak megértése és használata is nehézséget okoz. Azonban a feltáratlan párhuzamoknak nem csak az én sumerológiai képzetlenségem lehet az oka, hanem a szótárszerkesztők tudásának bizonytalansága is. Ha ők is bevallják, hogy egy sumér szónak akár 20-50 jelentése is lehet, akkor ember legyen a talpán, aki megtalálja közülük a magyarhoz illő megfelelő hangalakot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a sumér jel jelentéseit kifejező 20-50 sumer szó közül csak egy, vagy néhány rendelkezik magyar jelnév-megfelelővel. Kérdés, hogy mennyire várható el a magyarul esetleg nem is beszélő, a székely jelekről soha nem is halló szótár-szerkesztőktől, hogy e közös jelneveket kiemeljék a többi közül? A magyar hieroglif írás eredetét és kapcsolatait kutatóknak pedig elsősorban az egyezésekre van szükségünk, mert azok árulkodhatnak a közös ősjel jelentéséről és hangalakjáról. A finnugrista elhallgatás- és téveszmeözönben fel sem merül, hogy az írástörténeti és nyelvi összefüggések feltárása érdekében a sumér szavak fordítását a hozzá hangzásban is közelálló magyar szóval célszerű megadni.

Ország halma

Amikor meg felmerül, akkor azonnal letagadják a lehetőségét is. Emlékezetes a magyar ország halma és a sumér khurszag kalama egyezése, illetve Komoróczy Gézának erre adott válasza is. Ezek ugyanis a hangalakjukat és a jelentésüket illetően is azonosak, vagy közelállóak. Ám erre az volt a neves sumerológus válasza, hogy valóban egyezik a hangalak is, meg a kifejezés jelentése is, ám a szavak jelentése fordított. A sumérben a khurszag "hegy", a kalama pedig "ország" értelmű, tehát ellenkezője a magyarnak. Egy idő után rájöttem, hogy a dolog ennél összetettebb, mert mindkét szónak kettős, vagy kettős lehet a jelentése. Az köztudott, hogy a sumér khur "hegy, ország" jelentésű. E sumér szó megfelelője megtalálható a magyar ország és orom szavak tövében is. A sumér kalama "ország" szónak pedig a magyarban az állam és a halom felel meg. Ha ehhez hozzávesszük a finn kallev "szikla, hős" szót, akkor felfigyelhetünk a sumer kalama, finn kallev és magyar halom hasonlóságára is. Azt, hogy ezek a szavak akkortájt a Mezopotámiát övező szabír/hurri területeken is elterjedtek lehettek, az Irán vidékén a sumérekkel egyidejűleg virágzó Elám neve is bizonyítja. Ez az országnév a magyar állam megfelelője. (1)

Kínai-sumér jelpárhuzamok

A sumér-magyar jeltörténeti kapcsolatok korára enged következtetni, hogy a sumér írásnak két, egymástól megkülönböztethető megjelenése is van (a korai képírás és későbbi ékírás) s közülük a korábbi rokonítható könnyebben a magyar jelekkel. Ugyanez a helyzet a kínai írással is, ahol a korai jelek hasonlóbbak a magyar jelekhez, míg a késeieket az ecsethasználatra alapozott kínai írástechnológia eltorzította.

Abból, hogy a legkorábbi sumér és kínai jelek között gyakori a székely jelpárhuzamok felbukkanása, nyilvánvalóan következik, hogy a sumér és a kínai írás születésekor (Kr. e. 3000 táján, vagy azt megelőzően) a sztyeppén általánosan elterjedt a székely írás szójeleket alkalmazó előzménye, a magyar hieroglif írás. Amit a sztyeppi és szibériai jelhasználat emlékei alá is támasztanak.

Komoróczy Géza említi: "Dávid Antal ... Évtizedeken át dolgozott kéziratán, amely a sumer nyelvemlékek alatt rejlő – sejtett – egyik, önállóként nem megfogható nyelvi réteget és a legrégibb mezopotámiai logográfia és a kínai írás közötti morfológiai hasonlatosságokat, esetleges kapcsolatokat elemezte. Ezt nevezte „második sumér kérdés”- nek (az első a sumer nyelv megfejtése volt). Kis részlet jelent meg e tanulmány anyagából az Oriens Antiquus-ban1945-ben, majd később a Hrozný-emlékkönyvben (Archiv Orientální, 18/3, 1950)."

A "legrégibb mezopotámiai logográfia" és a kínai írás közötti kapcsolat létének a magyarság (szabírnak nevezett?) őse adhatja meg a magyarázatát (1. és 16. ábra). A sumérek ugyanis a szabírok egyik csoportjából alakulhattak ki, akik délre költöztek a - genetikai adatok alapján - Anau környéki(?) őshazájukból. E sumér-kínai jelkapcsolat, amit Dávid Antal is megsejtett, a rovológiai alátámasztását jelenti a Götz László, Simo Parpola és mások által kimutatott széles körű nyelvrokonságszerű kapcsolatnak. Simo Parpola az ötezer hasonló etimon alapján a sumért uráli nyelvvé minősítette. Amiből az uráli elnevezés átgondolást igényel, hiszen uráli ősnép, ősnyelv és őshaza sohasem létezett.

A legkorábbi sumér jelek magyar párhuzamai

Számunkra legérdekesebb az első sumer írás: a legkorábbi képírásuk, amelyhez az agyagfelületbe karcolás írástechnológiája tartozik. Ez a technológia nem torzította el az eredeti jelformákat, ezért ezek között meg lehet találni a magyarral formailag (esetenként a jelentést és a hangalakot tekintve is) rokon jelpárhuzamokat.

Az újabb sumer jeleket az ékírásos technológia (az agyagba nyomott, ék alakúra faragott pálcavég alkalmazása) már olyannyira megváltoztatta, hogy közöttük nem, vagy csak kivételesen találhatunk magyarhoz hasonló formájú jelet.

A párhuzamok közül elsőként a sumer tar - magyar sar megfelelést mutatjuk be (1. és 2. ábra). E jelpárhuzam esetében a magyar sar jelnév hangalakján egy időközben bekövetkezett szóeleji t-s hangváltozás eredménye figyelhető meg. A legkorábbi ismert sumer jelforma az ékírásos technológia ellenére is hasonló maradt a székely "zászlós s" rovásbetűhöz.

A többi jel-egyezés esetében is nyilvánvaló a jelek rokonsága. Ebben a cikkben nem mutatjuk be mindegyik összevethető jelpárt, mert nem lehetett a célunk a sumér-magyar jeltörténeti kapcsolat kimerítő alaposságú feltárása. Csupán a székely írás eredetét kutattuk és arra kívántunk rávilágítani, hogy a sumér és a magyar írásrendszerek az ismert ókori írásrendszerek hajnalán kapcsolódnak egymáshoz.

Nyilvánvaló, persze, hogy az olvasó választ vár az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseire:

- Elsősorban arra, hogy ezek az egyezések a véletlennek köszönhetők-e? Nos, a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk alapján, amelyet a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben adtam ki, ezek a hasonlóságok nem véletlenek, hanem a jelrendszerek rokonságának köszönhetők. A Nemetz Tibor segítségével végzett valószínűségszámításról itt olvashat bővebben az olvasó.

- A második kérdés az lehet, hogy mi a történeti magyarázata a sumér-magyar kulturális rokonságnak? Ezt a jeltörténeti kapcsolatot megmagyarázhatja egy közös, kőkori örökség is. Álláspontunk szerint a közös jeleket az Éden tágabb környezetében, vagy 50 000 évvel ezelőtt alakította ki a Homo sapiens sapiens s az még a kőkorban elterjedt az egész világon. A sumérek a környező hegyes vidéken, az Éden területén ismert jelkészlettel rendelkeztek, akár a magyarok ősei. A sumérek és a magyarok között a későbbiekben is lehettek kulturális érintkezések (erről Götz László Keleten kél a Nap c. könyvét érdemes elolvasni, a Rene Labat kötetéből származó jelmásolaton látható kézzel írt megjegyzés Götz Lászlótól való.) A sumér kultúra nagy hatása miatt a szavait és a jeleit sok más nép is átvette.

A sumér és a magyar jelkészletben azonosítható közös jelek lényegében kőkori eredetűek és világszerte elterjedtek. Az lenne a különös, ha ez az ősi jelrendszer (amelynek jelei közel azonosak a székely írás jelkészletével), bár megtalálható már a kőkorban a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, éppen a sumérből hiányozna. Nos, nem hiányzik, a legkorábbi sumér képjelek hasonlóak a székely jelekhez. Mivel ezeket a kőkori eredetű közös jeleket az elvégzett akrofónia-rekonstrukció eredményeként magyar szavak rögzítésére találták ki s jóval a sumérek előtt már elterjedten alkalmazták is őket, nem lehet őket sumér eredetűnek tekinteni. Az eredendő hasonlóság a legegyszerűbben úgy magyarázható, hogy a magyar nyelv ősének rögzítésére a kőkorban feltalált magyar hieroglif írás néhány jelét felhasználták a sumér írás megalkotásakor is. Ugyanez történt a többi ismert klasszikus írás születésekor is.

2. ábra. A sumér tar "törvény" szójel időben változó formái; a bal oldalon látható legkorábbi jelforma hasonlít leginkább a magyar "zászlós s" rovásbetűhöz, pedig már ez is egy ékjelekkel írt forma; a törvény szavunknak nem csak a jelentése azonos, hanem a szó tövében a sumér hangalak "tr"-je (a gyökszó) is megtalálható

3. ábra. A székely írás "zászlós s" jele a sarok (korábban a tar, majd a sar "úr") szójele volt, amely hangalak a szóeleji t-s-elhalkulás hangváltozás során jött létre

4. ábra. A sumér tar és a magyar sar ("zászlós s") jelforma egyaránt a világoszlop, az égbe vezető út rajzából alakult ki; ennek az ősvallási képzetnek felel meg a sztupák alakja is

5. ábra. A sumér kur/hur "hegy, ország" jelnek nem csak a formája ismert a magyar heraldika és a népi jelhasználat jelkészletéből, hanem az ország és orom szavaink tövében a sumér szó megfelelőjét is megtaláljuk

6. ábra. Az Iseum területén hiteles ásatáson előkerült Lyukó ten országa olvasatú római kori hun világmodell "ország" jele

7. ábra. A palóc tányér ország jele a magyar népművészet többi jelével együtt avar eredetű lehet, mert az avarok is használták a hármas halmot

8. ábra. A Magyar hieroglif írás c. kötet tárgymutatójában név szerint is megemlített nyolc sumér jelből hétnek a neve egyeztethető a magyar jelnévvel

9. ábra. Sumér Naab "isten, napfelkelte, naplemente", Mul "Nap" (L129, fent) és a néhai Papp Vilmos magyarszombatfai fazekas által készített őrségi szárnyas napkorong minta napábrázolása (lent)

10. ábra. Sumér sar "növényzet" (L152, balra) és a magyar hieroglif írás szár "növényi szár, úr" jele (a székely írás "sz" betűjének képszerű változata) egy magyarszombatfai tányérról (jobbra)

11. A magyarszombatfai tányéron is a lyuk/Lyukó jelből (egy napjelképből) nő ki a szár "úr" hieroglifa, aminek az az ősvallási képzet adja a magyarázatát, mely szerint a napisten az életerő forrása

12. ábra. A sumér "a" (atya, áradás, tenger, L579, balra), székely Ak (patak, Heraklész, középen) és Oertelius székely "a" betűje (jobbra)

13. ábra. A sumer gis "fatörzs" (L296, balra) és a székely "sz" (szár "úr") jel (jobbra)

14. ábra. A sumer (L565) hum "vizesárok" jel és a székely írás "ü" (ügy "folyó") jele

15. ábra. Egy Jemdet Nasr kori tábla és a székely írás kettős keresztje

16. ábra. A sumer sila "út" (L062, balra) jelformája megegyezik a karcagi csatkarika magas szójelével (középen) és hasonló a székely írás "m" betűjéhez (jobbra) is - mert ezek a hegyekből rakott magasba vezető út, a magas kőnek nevezett lépcsős toronytemplom ábrázolásának bal oldalából keletkezett rokon jelek

Jegyzet

(1) Így ír erről Komoróczy Géza: "az assziriológia magyarországi történetének Mahler az első igazi nagy hőse. Archimédeszi pontot jelölt ki a sumer–magyar vitában. A Magyar Nyelvőr 1904. évi kötetében kis cikke jelent meg „Országhalom szumér szó?” címmel. Akkoriban igen erős bizonyítékként pertraktálták egy sumer kifejezés magyar etymologiáját: hurszag-kalama = „ország halma”. A bizonyítónak tekintett szófejtést különösen értékessé tette, hogy a hármashalom a magyar címerben is benne van. Mahler cikke nem tesz mást, mint kimondja: igen, a kifejezés jelentése ugyanaz, csakhogy az összetétel két szava külön-külön éppen fordítva értendő, mint a magyar szavak: a sumer hurszag annyi mint „hegy”, „halom”, a kalam pedig „ország”. A nyelvészeti cáfolat egyszersmind nevetségessé tette az egész eszmét. Igen, a magyar őstörténeti – Arisztophanész–Arany János és Zsirai Miklós későbbi kifejezésével – felhőkakukkvár ostromának Mahler Ede a hőse."

Csakhogy a cáfolat nem korrekt, ezért az "archimedészi pont" megítélése és a rá épített végkövetkeztetés sem biztos. Az inkorrekt érvelés jele, hogy Komoróczy Géza elfelejti megemlíteni a sumér khur mindkét jelentését (Mahler Ede még megtette), amint a magyar állam és halom közelállóságára sem hívta fel a figyelmet. Azt viszont tudjuk, hogy amikor a szavak, vagy a jelek hasonlóságát - rendes szokásuk szerint - véletlennek minősítik, akkor illetlenséget követnek el, mert véletlen nem létezik. Azt szokták véletlennek minősíteni, aminek az okát nem ismerjük, vagy amiről nem akarnak beszélni.