2018. február 25., vasárnap

Sumer-magyar jelpárhuzamok

Sokan még ma is rokontalan szigetnyelvnek gondolják a sumert, annak ellenére, hogy ez a "rokontalan szigetnyelv"-műfaj elvileg sem létezhet. A különböző népek és kultúráik nem egymástól elhatároltan, hanem - ha a genetikusok igazat mondanak - végső soron egyetlen családból alakultak ki a Homo sapiens sapiens diadalmas története során. Ezért aztán szegről végről minden nép rokona minden más népnek s ez nem csak genetikai értelemben, igaz, hanem nyelvi-kulturális tekintetben is igaz. Kulturális téren nem csupán az ősi örökség lehet közös, hanem a felülrétegeződések is eredményezhetnek rokonságszerű jelenségeket. Ezt a nem közismert álláspontot aÍgy írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben, a Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült c. cikkben adtam közre másodszor, örömmel könyvelve el a neves nyelvész egyetértését. Első ízben A finnugor elmélet alkonya c. kötet Pánmagyar megoldás c. fejezetében írtam le, hogy "Ádámról és Éváról minden nép rokona minden népnek, minden nyelv rokona minden nyelvnek ... csupán a nyelvtudomány nem ismeri a változások folyamatát és semmilyen módszerrel sem rendelkezik, amellyel ez kideríthető volna". A nyelvészet módszereivel ugyanis - úgy tűnik - nincs mód (vagy a nyelvészek nem hajlandók) olyan időbeli mélységekbe bepillantani, mint amilyenek szükségesek lennének a sumer-magyar nyelvi és írástörténeti kapcsolatok megértéséhez. Bár erre kitűnő lehetőséget kínálnak a létező sumer-magyar jelpárhuzamok is (1. ábra), a jeltörténetünk terén mégsem folyik komolyan vehető kutatás a sumer irányban sem. 

Javaslom a nyájas olvasónak, hogy ha valamelyik neves nyelvészünk, vagy írástörténészünk közelébe kerülne, vesse fel neki a székely írás (vagy a magyar hieroglif írás) sumer kapcsolatának kérdését és figyelje meg, lesz-e a válaszban az ingerültség mellett bármi nyoma a szaktudásnak is (a jelzőosztogatást nem tekintve a szaktudás jelének).

A magyar jelkincs és kapcsolatainak feltérképezése valamilyen meg nem magyarázott és tudományos alapon meg sem magyarázható ok miatt meghaladja a hazug és ostoba prekoncepciók által szoros gúzsba kötött akadémikus "tudomány" lehetőségeit. Talán éppen azért nem hajlandók reagálni sem az e téren ismételten közreadott felismerésekre, mert akkor hivatalice is észre kellene venniük a sumer-magyar egyezéseket. 



1. ábra. Néhány formailag egyező, vagy hasonló sumer és magyar írásjel



A közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet tárgymutatójának szerkesztése közben döbbentem rá, hogy ehhez a "rokontalan szigetnyelv"-séghez képest milyen sok és egyértelmű megfelelés van a sumer jelek formája és egyúttal a hangalakja között is. Amihez hozzá kellett tennem, hogy ennél több feltáratlan megfelelés is lehet, de nem vagyok sumerológus, még a magyarul hozzáférhető sumer jelszótárak megértése és használata is nehézséget okoz. Azonban a feltáratlan párhuzamoknak nem csak az én sumerológiai képzetlenségem lehet az oka, hanem a szótárszerkesztők tudásának bizonytalansága is. Ha ők is bevallják, hogy egy sumer szónak akár 20-50 jelentése is lehet, akkor ember legyen a talpán, aki megtalálja közülük a megfelelő hangalakot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a sumer jel jelentéseit kifejező 20-50 sumer szó közül csak egy, vagy néhány rendelkezik magyar jelnév-megfelelővel. Kérdés, hogy mennyire várható el a magyarul esetleg nem is beszélő, a székely jelekről soha nem is halló szótárszerkesztőktől, hogy ezeket a közös jelneveket kiemeljék a többi közül? Nekünk pedig elsősorban az egyezésekre van szükségünk, mert azok árulkodhatnak a közös ősjel jelentéséről és hangalakjáról. A finnugrista elhallgatás- és hazugságözönben fel sem merül, hogy az írástörténeti és nyelvi összefüggések feltárása érdekében a sumer jeleket a magyar jelekhez, a sumer szavakat a magyar szavakhoz illene párosítaniuk.

A sumer-magyar jeltörténeti kapcsolatok korára enged következtetni, hogy a sumer írásnak két, egymástól megkülönböztethető megjelenése is van s közülük elsősorban az időben első rokonítható a magyar jelekkel. (Mellesleg ugyanez a helyzet a kínai írással, ahol a korai jelek hasonlóak a magyar jelekhez, míg a késeieket az ecsethasználatra alapozott kínai írástechnológia eltorzította.)

Számunkra legérdekesebb az időben legkorábbi sumer írás: a képírás, amelyhez az agyagfelületbe karcolás írástechnológiája tartozik. Ez a technológia nem torzította el az eredeti jelformákat, ezért ezek között meg lehet találni a magyarral rokon formai jelpárhuzamokat. 

Az újabb sumer jeleket az ékírásos technológia (az agyagba nyomott, ék alakúra faragott pálcavég alkalmazása) már olyannyira eltorzította, hogy közöttük nem, vagy csak kivételesen találhatunk magyarhoz hasonló formájú jelet.

A párhuzamok közül elsőként a sumer tar - magyar sar megfelelést mutatjuk be (1. és 2. ábra). Ez esetben a magyar hangalakon egy időközben bekövetkezett szóeleji t-s hangváltozás figyelhető meg, a legkorábbi sumer jelforma az ékírásos technológia ellenére is felismerhető maradt. A Rene Labat kötetéből származó jelmásolaton látható kézzel írt megjegyzés Götz Lászlótól való. 

A többi jel-egyezés esetében is nyilvánvaló a jelek rokonsága. Ebben a cikkben nem mutatjuk be mindegyik összevethető jelpárt, mert nem lehetett a célunk a sumer-magyar jeltörténeti kapcsolat kimerítő alaposságú feltárása. Csupán a székely írás eredetét kutattuk és arra kívántunk rávilágítani, hogy a sumer és a magyar írásrendszerek kapcsolódnak egymáshoz.

Nyilvánvaló, persze, hogy az olvasó választ vár az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseire: 

- Elsősorban arra, hogy ezek az egyezések a véletlennek köszönhetők-e? Nos, a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk alapján, amelyet a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben adtam ki, ezek a hasonlóságok nem véletlenek, hanem a jelrendszerek rokonságának köszönhetők. A Nemetz Tibor segítségével végzett valószínűségszámításról itt olvashat bővebben az olvasó.

- A második kérdés az lehet, hogy mi a történeti magyarázata a sumer-magyar kulturális rokonságnak? Ezt a jeltörténeti kapcsolatot megmagyarázhatja egy ősi közös, kőkori örökség is. Álláspontunk szerint a közös jeleket az Éden tágabb környezetében, vagy 50 000 évvel ezelőtt alakította ki a Homo sapiens sapiens s az még a kőkorban elterjedt az egész világon. A sumerek a helyben megmaradt jelekkel rendelkeztek, a magyarok pedig az Éden területéről továbbvitt jelkészlettel. A sumerek és a magyarok között a későbbiekben is lehettek kulturális érintkezések (erről Götz László kitűnő, Keleten kél a Nap c. könyvét érdemes elolvasni). A sumer kultúra nagy hatása miatt a szavait és a jeleit sok más nép is átvette. Ezek a szó- és jelátvételek nem feltétlenül bizonyítanak etnikai- vagy nyelvrokonságot (ennek a cikknek nem is célja az etnikai, vagy nyelvi rokonság kérdésének tisztázása). 

Az azonban könnyen belátható tény, hogy a sumer és a magyar jelkészletben azonosítható közös jelek lényegében kőkori eredetűek és világszerte elterjedtek. Az lenne a különös, ha ez az ősi jelrendszer (amely azonos a székely írás lényegével), bár megtalálható már a kőkorban a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, éppen a sumerből hiányozna. Nos, nem hiányzik, a legkorábbi sumer képjelek hasonlóak a székely jelekhez. Mivel ezeket a kőkori eredetű közös jeleket az elvégzett akrofónia-rekonstrukció eredményeként magyar szavak rögzítésére találták ki s jóval a sumerek előtt már elterjedten alkalmazták is őket, nem lehet őket sumer eredetűnek tekinteni. Az eredendő hasonlóság a legegyszerűbben úgy magyarázható, hogy a magyar nyelv ősének rögzítésére a kőkorban feltalált magyar hieroglif írás néhány jelét felhasználták a sumer írás megalkotásakor is. Ugyanez történt a többi ismert klasszikus írás születésekor is. 



1. ábra. A sumer tar "törvény" szójel időben változó formái; a bal oldalon látható legkorábbi jelforma hasonlít leginkább a magyar "zászlós s" rovásbetűhöz, pedig már ez is egy ékjelekkel írt forma; a törvény szavunk tövében az eredeti hangalak "t"-je is megőrződött



2. ábra. A székely írás "zászlós s" jele a sarok (korábban a sar "úr") szójele volt, amely hangalak a szóeleji t-s hangváltozás során jött létre



3. ábra. A sumer tar és a magyar sar ("zászlós s") jelforma egyaránt a világoszlop, az égbe vezető út rajzából alakult ki; ennek az ősvallási képzetnek felel meg a sztupák alakja is



4. ábra. A sumer kur/hur "hegy, ország" jelnek nem csak a formája ismert a magyar heraldika és a népi jelhasználat jelkészletéből, hanem az ország és orom szavaink tövében a sumer szó megfelelőjét is megtaláljuk








6. ábra. A palóc tányér ország jele a magyar népművészet többi jelével együtt avar eredetű lehet, mert az avarok is használták a hármas halmot




7. ábra. A Magyar hieroglif írás c. kötet tárgymutatójában név szerint is megemlített nyolc sumer jelből hétnek a neve egyeztethető a magyar jelnévvel 




8. ábra. Sumer Naab "isten, napfelkelte, naplemente", Mul "Nap" (L129, fent) és a néhai Papp Vilmos magyarszombatfai fazekas által készített szárnyas napkorong minta napábrázolása (lent)





9. ábra. Sumer sar "növényzet" (L152, balra) és a magyar hieroglif írás szár "növényi szár, úr" jele (a székely írás "sz" betűjének képszerű változata) egy magyarszombatfai tányérról (jobbra)



10. A magyarszombatfai tányéron is a lyuk/Lyukó jelből (egy napjelképből) nő ki a szár hieroglifa, aminek az az ősvallási képzet adja a magyarázatát, mely szerint a napisten az életerő forrása




ábra. A sumer "a" (atya, áradás, tenger, L579, balra), székely Ak (patak, Heraklész, középen) és Oertelius székely "a" betűje (jobbra)




ábra. A sumer gis "fatörzs" (L296, balra) és a székely "sz" (szár) jel (jobbra)




ábra. A sumer (L565) hum "vizesárok" jel és a székely írás "ü" (ügy "folyó") jele




ábra. Egy Jemdet Nasr kori tábla és a székely írás kettős keresztje



Varga Géza







További cikkek


A székely írás eredeztetése




Amennyiben a kedves olvasó elszánta magát arra, hogy a fenti témákban hasznos rovológiai beszélgetést folytat velem s azt összekapcsolja egy őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással, akkor ez könnyen megvalísítható! Amennyiben az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn jeligével keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor e sorok írója tud ajánlani egy kedvező megoldást. Ön, mint az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek képviselője aligha választhat jobbat, mint a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházat, e jellegzetes őrségi szálláshelyeket. Ugyanis rovológus által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van, másutt meg egy sincs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése