A VILÁGFA MEGHATÁROZÁSA
A Magyar Néprajzi Lexikon (1977) szerint a világfa az a hatalmas fa, amely összeköti az alsó, középső és felső világot. Meséink égigérő fa, tetejetlen fa néven ismerik, ágai közt van a Nap és a Hold. Csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá. Jellemző magyar népmesemotívum, de a magyar népi hitvilág is ismeri: a hit szerint csak a táltos tudja, hogy merre van. Népművészetünk ismert ábrázolása, a pásztorok szarusótartóit, szarutégelyeit díszíti. A világfa másik típusában madár ül a csúcson. A hiedelem szerint a táltos küldözgette oda, ahol valamit meg akart tudni. A világfa világszerte ismert elképzelés, a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altáji és a paleoázsiai népek sajátossága, tehát a samanisztikus világkép része. Különös szerepet tölt be a sámán avatásakor: a leendő sámánnak próbatételként fel kell rá másznia és csak akkor válhat sámánná, ha a próba sikerült.
A világfa természetrajzának leírását többek között gazdagította Szűcs Sándor (1945), Berze Nagy János (1958) és Diószegi Vilmos (1969) is.
A fentieket ki kell egészíteni néhány további ismérvvel, amelyek a világfa természetrajzához tartoznak.
A Magyar néprajzi lexikon idézett meghatározása és a magyar néprajtudomány mit sem tud a világfa ábrázolások mondatjel voltáról és elolvashatóságáról.
Nem esik szó a lexikonban arról sem, hogy a világfa azonos az Istennel, pedig ezt a magyar népmesék alapján Berze Nagy János is kimutatta már (Berze/1958).
Nem szól a Magyar néprajzi lexikon arról sem, hogy a magyar népnek azért kedvenc virága a világfát jelképező tulipán, mert a szokásos népi tulipánábrázolás Isten (ős + ten) alakban elolvasható. Megalapozatlan az akadémikus néprajzkutatásban érzékelhető tendencia, amely a magyar tulipántiszteletet kései holland forrásra próbálja meg visszavezetni. A hollandok ugyanis mit sem tudnak arról, hogy a tulipán jelszerű és Isten-ként elolvasható. Miközben ez az elolvashatóság a több ezer éves sztyeppi, valamint a magyar népi és uralmi (1) tulipánábrázolások alapján egyaránt belátható. Érdy Miklós kutatásai felvázolták a tulipántisztelet sztyeppi eredetét. Az énlakai bilingvisnek, a Sarata Monteoru-i hun leletnek és társainak köszönhetően az elolvasható honfoglalás kori és magyar népi tulipánábrázolás léte, valamint sztyeppi eredete is dokumentált.
Nem fogalmazta meg a lexikon, hogy a világfa az Istennel való azonosság miatt lehet a királyi hatalom forrásának és a megtartó erőként szolgáló nemzeti identitásnak a jelképe. Pedig a világfa éppen ezért jelenik meg - a kínai wang "uralkodó" és a sumér nun "herceg" szójelek testvéreként - a magyar államcímer királyi hatalmat jelképező hármas halmon álló kettős keresztjeként. A címerünkben szereplő világfa olvasata: Egy országa (mai magyarsággal: Isten országa, vagy Szent ország).
A következő kilenc fejezetben azokat a székely "rovás"jeleket (pontosabban: magyar hieroglifákat) mutatom be, amelyek a világfát ábrázolják. A világfa ábrázolás általában jelmontázs, ligatúra, vagy mondatjel, amely egynél többet is tartalmazhat az alábbi szójelekből. Ezeken kívül előfordulhatnak benne olyan további szójelek is, amelyek szintén a Tejútra, az Istennel azonos világoszlopra utalnak, de azt nem fa, vagy növény képében mutatják be. Ilyenek például a "magas kő", vagy az "égi folyó" jelentéseket rögzítő hieroglifák. Ezek ismertetése nem feladata e cikknek. Most elegendő csupán annyit jelezni, hogy ezek jelenléte erősítheti azt, hogy ugyanazzal az ősvallási képzettel, az Istennel azonos világoszlop felidézésével van dolgunk.
A kilenc fejezetet követően e hieroglifákat tartalmazó ábrázolási konvenciók bemutatására kerül sor.
VILÁGFÁT ÁBRÁZOLÓ HIEROGLIFÁK
A tprus mondatjel
A világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős, ten") mondatjel a nikolsburgi ábécében maradt fent. Avar kori változatainak tetején megjelenik az ős hieroglifa is, ami megmagyarázza a ma ismert tprus jelnév végén az us "ős" szereplését. A szabír isten ligatúra bizánci edényen is megjelenik.
Az akadémikus "tudomány" néhány képviselője elbukott harcot folytatott a mondatjel temporius értelmezése érdekében. Ezt a történetet A temporius-téveszme diadalútja c. cikkben írtam le.
A mondatjel a világfát, (égig érő, eget tartó) fát idézi fel, ezért az ágak vége az égbolt terhe alatt meggörbül. Többek között előfordul a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron, avar szíjvégen, az egyik bojnai idolon, egy Hissar-i edényen (az ókori szabírok területén), indusvölgyi cseréptáblán, észak-afrikai tetkómintán és az amerikai indiánoknál is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/278!
1. ábra. A tprus (tapar us "szabír ős, isten, ten") mondatjel
Az 1. ábrán látható, világfát ábrázoló tprus (tapar us "szabír ős") rovásjel mondatjelként való értelmezése ellen a meghamisítás határát súroló "forráskritikát" alkalmazott a "tudományos konszenzus". Bár végül kénytelen volt visszavonulót fújni, a tudományos igényű magyarázattal - mint azt a világfa vita is mutatja - továbbra sem tud mit kezdeni.
A Ten hieroglifa
A ten "isten, élet" hieroglifa a tprus (tapar us "szabír ős") egyszerűbb alakja. Az eltérő jelformákhoz az idők során némileg eltérő, az eredeti jelentésbokorból megmaradt, vagy azzal összefüggő jelentés rögzült. Megtalálható a 15 000 éve Mas d' Azil-i jelek között (a Pireneusokban), de egy etruszk halotti urnán és amerikai indián szövegekben is. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/268!
2. ábra. A ten "isten, élet" hieroglifa
A szár hieroglifa
A szár "növényi szár, úr" hieroglifának két változata is van (3. ábra). Elterjedt voltát és jelentését A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai c. cikkemben közölt példányok is igazolják. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/262!
3. ábra. A szár "növényi szár, úr" hieroglifa képszerű és lineáris alakja
A 3. ábrán két változata is látható a szár hieroglifának. Balra a népi szár szójel egy magyarszombatfai tányérról, jobbra pedig a székely írás e hieroglifából kialakult "sz" rovásbetűje. Pontosan megyezik e székely jelformával a hatti eredetű hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "fa" szójele és a legkorábbi sumér írás "fa" szójele is. Ezek az azonosságok - Simo Parpola nyelvészeti megállapításait továbbgondolva - egy "ősuráli" (azaz kőkori) jelkészletből maradtak ránk.
Az ős hieroglifa
A székely írás ős szójele a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a Nap felkel. Lévén a Tejút azonos a világfával, e jel megjelenése (például a szokásos népi tulipánábrázolások középső szirmaként) a világfát azonosítja. Ezt a pillanatot, amikor a Nap a Tejút hasadékában kél, a napisten évenkénti feltámadásának, újjászületésének tekintették. A felkelő Napot a jel közepén általában a függőleges egyenes alakú szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi, ám helyette megjelenhet másik hieroglifa is, amelyik szintén a napistent azonosítja. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/289!
A zsen hieroglifa
5. ábra. A székely írás "zs" "zsenge, zsendülő, feltámadó" jele
Az ég hieroglifa
A székely írás "g" (ég) rovásjele az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció leegyszerűsödésével alakult ki, annak mindennapi használatra alkalmassá tett változata (6. ábra). A jel két oldala az égbolt ívének ábrázolásából alakult ki, a középső kisebb vonal pedig az eget középen alátámasztó világfa (az Istennel azonos Tejút) jelzése. Akrofóniájának rekonstrukciójáról és változatairól lásd Varga/2017/134!
6. ábra. A székely írás "g" (ég) rovásjele
Az anya hieroglifa
7. ábra. A székely írás "a" (anya) rovásjele a Tejutat és annak hasadékát idézi fel
Az Egy hieroglifa
A sumér, kínai, hun és avar előzmények után a magyar államcímerben és a koronázó palást képtengelyében is szereplő jel talán két kereszt alakú Dana jelből van összerakva. A "gy" hangalak a "d" lágyításával alakulhatott ki, amire lehetőséget adhatott pl. a hun Edikon (Egyhun) neve, vagy a hasonló szavak sora. A grafikai forma kialakulhatott a "d" + "i" (Dana isten), esetleg a "d" + "j" (Dana jó "folyó") ligatúrájából. A kettős kereszt változatain néha madarak ülnek (pl. a kubánvidéki hun kettős kereszten), levele és virága van (mint az énlakai mondatjelen), vagy hegy van alatta (mint a címerünkben, vagy a kínai wang "uralkodó" szójelben). A Nap és a Hold között áll (például a berekböszörményi Árpád kori gyűrűn) - mert megegyezik az Istennel azonos Tejúttal (égig érő fával, világfával).
8. ábra. A székely írás "gy" (Egy) rovásjele
A Dana hieroglifa
Az Eurázsiában és Amerikában is évezredek óta istenjelképként szolgáló Dana hieroglifát többféleképpen próbáltuk meg értelmezni (9. ábra). Az a legvalószínűbb, hogy a csillagot ábrázoló, kezdetben sokágú, vagy nyolcágú, majd négyágú sumér dingir "csillag, isten" szójelnek megfelelő kőkori hieroglifából alakult ki. A sumér kapcsolat a jelentést, a képi tartalmat és a hangalakot is jól megmagyarázza. Ráadásul illeszkedik a Simo Parpola által adott újabb keletű állásponthoz is, miszerint a sumér egy uráli nyelv (értsd: a magyar rokona).
A négyágú változat ugyanakkor utalhat az
Éden kereszt alakú szárazföldjére is. A nyolcágú változat pedig a kereszt alakú szárazföld és a négy szent folyó képét hordozhatja.
A
karosi tarsolylemezen lévő honfoglalás kori mondatjel keresztjének az Istennel azonos fával való azonossága is kétségtelen.
A legalább 15 000 éves (mert a Mas d' Azil-i jelek között is előforduló), kereszt alakú pogány istenjelképekkel összefüggésben alakulhatott ki a kereszténység keresztszimbóluma is. Jézus Krisztus kivégzése ugyanis nagy valószínűséggel egy függőleges fatörzsön történt. A keresztény kereszt egyes feltételezések szerint csak a későbbi ábrázolásokon alakult ki a korábbi pogány szimbolika keresztény hasznosítása végett.
Kiss Maotun Istvánnak tartozom köszönettel azért, mert felhívta a figyelmemet arra, hogy a kereszt a Tejút (tehát a világfa) tövében látható Dél keresztje csillagképnek felel meg. (2)
9. ábra. A Dana hieroglifa
VILÁGFA AZ ÁBRÁZOLÁSI KONVENCIÓKBAN
A fentebb bemutatott jelek előfordulásai önmagukban nem jelentenek minden esetben világfa ábrázolást. Az azonosításhoz a hieroglifikus jelhasználat esetében is szükség lehet további támpontokra. Ilyen támpont az, ha a világfát ábrázoló jel ősvallási mondanivalót illusztráló környezetben (jelekből összeállított képben) jelenik meg.
Az alábbi fejezetekben a világfát tartalmazó ábrázolási konvenciók (az ősvallás számára fontos mondanivalót illusztráló képszerű jelmontázsok, ligatúrák) főbb típusait (1) sorolom fel. Az ábrázolási konvenciókat a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be.
Eget tartó fa ábrázolási konvenció
Ennek az ábrázolási konvenciónak jellegzetessége, hogy a kerete alul vízszintes, felül pedig íves s ezt az ívet (az égboltot) középen a jelekből alkotott világfa támasztja alá.
10. 1. ábra. A berzétemonostori avar szíjvégen a világfa a kövekből rakott, magas kő olvasatú égboltot középen támasztja alá, a jelmontázs olvasata: Sar isten magas köve (mai magyarsággal: Úristen magas köve), az ábra jobb oldalán a megfelelő székely jelek: középen lentről felfele az "s" (sar), ten és ős, ettől balra az "m" magas, jobbra pedig a kő hieroglifa
Napos holdas világfa
"A késő Árpád-kori érméken, valamint II. András pecsétjén feltűnik a Nap és a Hold együttes ábrázolása, ami szokatlan az európai érmék világában, hasonlóakkal csak a tőlünk keletre birodalmat alapító sztyeppéi lovas népek érméin találkozhatunk" - írja Obrusánszky Borbála. - V. Béla (1235—1270) szlavón bán korában vert érmén a kettős kereszt mellett ábrázolták a Napot és a Holdat. A párthus állami jelvények között szintén gyakran megjelenik a Nap és a Hold együttes ábrázolása. A kezdetben pártus fennhatóság alatt állt, Nyugati Ksatrapa nevet viselő, kusán területeket is megszerző szaka dinasztia érmein is feltűnik a Nap és a Hold egy hármas halom felett. A Nap és a Hold kelet-európai szarmata nemzetségjeleken is előfordul. A legkorábbi (guti, hurrita, hettita, bronzkori mongóliai) előfordulások alapján az ábrázolás szubartui eredete feltehető (Obrusánszky/2016).
Hozzátehetem, hogy Bíborbanszületett Konstantin a gutik, hurriták és szubartuiak másik nevét, a szabír (szavartü aszfalü) népnevet a magyarság régi nevének mondja.
A világfa ábrázolások e jellegzetessége keleti és magyar. A szaka, párthus és kusán uralkodókhoz hasonlóan a magyarságnál is az isteni eredetű királyi hatalom jelképe a kettős kereszt alakú világfa. A Nap és a Hold szereplése azt jelzi, hogy közöttük is egy égi jelenségről, az égig érő fának, világfának gondolt Tejútról (a Tejúttal azonos Istenről, az isteni megbizatást teljesítő királyról) van szó (11. 2. ábra). Ezzel összehangban - keletről hozott ősvallási hagyomány és állameszme részeként - jelenik meg a kettős kereszt a Magyar Királyság címerében is.
11. 2. ábra. A berekböszörményi Árpád kori gyűrűn a Tejutat idéző, Egy "szent" olvasatú kettős kereszt a Nap és a Hold között jelenik meg, a köriratban a Nagy szár ég (mai magyarsággal a Nagy úr az ég) mondat ismétlődik
A "hegyen álló fa" ábrázolási konvenció
A hegyen álló fa megszokott ábrázolás, ám amikor a hegy is, meg a fa is a magyar hieroglif írás elolvasható szójele (12/a., 12/b., 12/c. ... 3/a., 3/b., 3/c. ábra), akkor a világhegyen álló, Istennel azonos világfáról van szó. A szent jelek alkalmazása különbözteti meg a ragadozómadár ábrázolást a turultól és a szarvasábrázolást is a csodaszarvas ábrázolásától. A sarok hegyén álló, kettős kereszt alakú világfa a hun korból megőrzött, a honfoglalás korában is dokumentált és a népi apotropaikus (óvó-védő) jelhasználatban máig fennmaradt örökség. Ez az ábrázolási szokás az ősvallási alapozású, legalább ókori eredetű állameszménkkel is szorosan összefügg (12/c. ábra ... 3/c. ábra), azaz nem származtatható európai idegenektől. Ezért szerepel ma is - egyedüliként a világ államcímerei közül - az elolvasható, hegyen álló kettős kereszt a magyarul beszélő avarhunoktól ránk maradt címerképben.
12/a. ... 3/a. ábra. Hegyen álló, kettős kereszt alakú, Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) olvasatú égig érő fa a honfoglalás kori anarcsi hajfonatkorongon, a legfelső, középső levélben a Nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Nagyon nagy úr) mondat is olvasható
12/b. 3/b. ábra. Az Egy sar (mai magyarsággal Egy úr) mondatjelet hordozó veleméri sindü hegyen álló fát ábrázol (fotógrafika, veleméri Sindümúzeum), a hegy a székely "s" (sar "sarok, úr"), a fa pedig (az erősebb ágai alapján) a kettős kereszt alakú "gy" (Egy "szent, isten") rovásjel megfelelője
12/c. 3/c. ábra. Balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja
Magas kő és világfa kapcsolata
A magas kő a világhegy neve, amelyik esetenként megjelenik a világfa ábrázolása mellett. Ez a magas kő megnevezés elolvasható a berzétemonostori avar szíjvégen (1. ábra), a magyargyerőmonostori kályhacsempén (4/a. ábra), egy veleméri rajzos sindün (4/b. ábra) és a karosi honfoglalás kori tarsolylemezen (4/c. ábra) is.
13/a. ... 4/a. ábra. Magyargyerőmonostori kályhacsempe az égig érő fával azonosítja az ágak között elhelyezett hieroglifákkal jó ős-ként jellemzett istent, aki a magas kő "világoszlop, templomkörzet, szent ország" lépcsői fölött áll
13/b. ... 4/b. A Lyukó magas köve olvasatú veleméri rajzos sindü világfája a Lyukó hieroglifából nő ki (Sindümúzeum)
13/c. ... 4/c. ábra. A karosi tarsolylemez (mai magyarsággal olvasott) Dana úr magas köve mondatjel (fent) és hieroglifáinak (középen) székely megfelelői (lent), ez utóbbiak balról jobbra: a fát ábrázoló "d" (Dana), "s" (sar am. úr), "m" (magas) és végül Felsősófalva Kodárostető elveszett rovásírásos kövének kő(?) jele
13/d. ... 4/d. ábra. Friesachi ezüstdénár a Lyukó isten magas köve olvasatú világfa ábrázolással, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás ős, ten, "ly" (Lyukó), valamint "m" (magas) és kő jele
13/e. ... 4/e. ábra. Magas sar isten köve (mai magyarsággal: Magasságos úristen köve) olvasatú hieroglifikus világfa ábrázolás (Tufani, Duna delta, X-XI. század) Cristina Talmatchi nyomán, az ábra jobb szélén a székely írás megfelelő jelei: középen lentről felfele az "s" (sar "sarok, úr"), ten és ős, ezektől jobbra az "m" (magas), balra a kő jele
13/f. ... 4/f. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a csodaszarvas a hármas halom középső (kőből rakott világoszloppá, magas kővé növelt) halmán fut a ten jellel jelzett világfa felé
13/g. ... 4/g. ábra. Udvarhelyszéki bokály magas kövön (lépcsős toronytemplomon) álló, kettős kereszt alakú fája (1820, Barabás Mihály), az olvasat: Egy sar magas kő (mai magyarsággal: Egy úr magas köve)
13/h. ... 4/h. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tányérján az égig érő fa magas kő olvasatú hasadékában a tprus (tapar us "szabír ős") mondatjellel azonos világfa jelenik meg
13/i. ... 4/i. ábra. Avar csat a Zamárdi temetőből, amelyen a csat égboltot idéző ívén a magas kő, a csatnyelven pedig a szár "növényi szár, úr" szójel képszerű változata olvasható a Bél úr mondat részeként
Faábrázolás a világmodell sarkán
A világmodell (vagy mandala) a teremtett és rendezett Föld (az Éden) jelekből alkotott térképe. A világmodellek szokása szerint a sarkokon és/vagy az oldalfelezőkön a magasba vezető út (az Istennel azonos Tejút) valamilyen jelképe jelenik meg. Ha ez fát ábrázol, mint a halomi világmodell szár "növényi szár, úr" jele és az Egy hieroglifa (5/a és 5/b. ábra), vagy egy erdélyi tányér szár jele (5/c. ábra), akkor az égig érő fa, világfa jelét látjuk. A szokás magyarázatát talán az Éden földrajzi szerkezete adja meg. Az Ararát körüli Éden sarkain ugyanis egy-egy erdőkkel borított hegység (Kaukázus, Elbrusz, Zagrosz, Taurusz) található, amelyik egyúttal az égbe vezető út jelképe is lehetett.
Mivel ez a "sarkokon alkalmazott világfa" képszerkezet a honfoglalás kori és népi ábrázolásokon is dokumentált, nyilvánvaló, hogy az ábrázolási konvenció a magyar népnek a honfoglalás korában is meglévő ősvallási hagyományából (5/a. ábra) került a népművészetbe és a keresztény vallás jelrendszerébe (5/b. ábra).
5/b. ábra. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta, sarkain az égig érő fát ábrázoló Egy Isten mondatjellel
5/c. ábra. Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér, világmodelljének "sarkain" a fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifákkal
5/d. ábra. Magyarszombatfai tányér, világmodelljének sarkain a szár "növényi szár, úr" hieroglifával, az olvasata: Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr)
5/e. ábra. Kirgiz szőnyeg székely jelek szójel-párhuzamaival, a közepén lévő világmodell sarkaiban a fát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifa jelenik meg
Nap a világfa csúcsán
Az égig érő fa ábrázolásainak csúcsán azért jelenik meg a Nap (5. ábra), mert a Tejút (a mítoszokban az égig érő fa) a Sarkcsillaghoz, a napisten palotájához vezet.
6/a. ábra. A hopi tál égig érő fájának csúcsán megjelenik a Nap, ez az előfordulás (az Amerika benépesítéséről általában hangoztatottak alapján) arra utal, hogy ez az ábrázolási konvenció, a hozzá tartozó ősvallással és ősvallási jelrendszerrel egyetemben a paleolitikumból származik
6/b. ábra. A bajánsenyei tejesköcsög elolvasható díszítése (középen), egy kercsi hun ékszer Lyukó szár "Lyukó úr" mondatjele (balra) és a bajánsenyei tejesköcsög Lyukó Nap szár "Lyukó Nap úr" mondatjele (jobbra)
6/c. ábra. Egy régi miskolci tál Czibor Imre által készített másolata a világfa csúcsán trónoló Nappal; az ábrázolás több részlete elolvasható, pl. a fa tövében jobbról is, meg balról is a Jó ország olvasatú mondatjel látható
6/d. ábra. Napos csúcsú világfa Szűcs Sándor rajzán (fent), az olvasat: Lyukó szár magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úr magas köve), a kép alatt a székely írás "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, a legalsó sorban az utóbbi jelek népi és székely változatai
Faábrázolás hasadékkal
A faábrázolásokon megjelenő hasadék, a székely írás ős és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" jelének megfelelője, arra utal, hogy ez a fa azonos a Tejúttal (4/g., 5/b., 7/a-c., 8. és 11/c. ábra).
7/b. ábra. Szarvasi honfoglalás kori aranyozott ezüstjelvény az Isten szóösszetétellel (középen), az összetétel ős és ten hieroglifája (balra, lentről felfele), valamint a székely írás ős és ten szójele (jobbra)
7/c. ábra. Ornamentális kőlap a pécsi székesegyházból a Szentkereszt-oltár környékéről, Egy ős úr olvasatú világfával
Berze Nagy János állapította meg, hogy az égig érő fa a néphit szerint azonos az Istennel. Ezért olvasható gyakran a jelekből alkotott faábrázolásokon az Isten (ős + ten) szó (7/a. ábra), esetleg az isten másik neve (Dana, 4/b. ábra), vagy jelzője (Jó ős, 4/a. ábra). Mivel ez a jelenség (a fa és az Isten azonossága) honfoglalás kori leleteken is dokumentált, azaz elolvasható (8/a. ábra), ebből következően a népmeséink honfoglalás kori ősvallási képzeteket őriztek meg és azokat nem kellett idegenektől átvennünk.
8/a. ábra. Gyulai honfoglalás kori bronzjelvény, a nagy olvasatú íves égbolt alatt áll az Isten (ős + ten) olvasatú fa (fotógrafika)
8/b. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréphieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és ten "isten, élet" jelek (jobbra)
A világfa ágai legörbülnek
Berze Nagy János említi azon szibériai mítoszokat, amelyek szerint a világfa ágai meggörbülnek a rájuk nehezedő égbolt súlya alatt. Ez az ősvallási képzet magyarázza meg azokat a világfa ábrázolásokat, amelyeken az ágak feltűnő, hangsúlyos és jellegzetes visszagörbülése figyelhető meg. Azt jelzik, hogy e fák (amelyek rajza azonosítható a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével) az égig érnek, az eget tartják.
9/a. ábra. Veleméri rajzos sindü az égig érő fa jellegzetes, a székely írás tprus "tapar/szabír ős, ten" mondatjelével azonosítható ábrázolásával
9/b. ábra. Bojnai avar idol (balra), valamint a mondatjelét alkotó hieroglifák megfelelői: a székely "n" (nagy), "s" (sar "úr"), a három ágpárral rendelkező, istennel azonos égig érő fát ábrázoló "tprus" (tapar ős "szabír ős", ten) és "l" (él) rovásjel (jobbra, lentről felfele)
Jelből nővő fa
A "jelből növő fa" ábrázolási konvenció alábbi néhány példája, valamint a 4/a. ábrán látható további előfordulás is széles körű elterjedtséget dokumentál. Az az ősvallás, amely e világfákat ábrázoló mondatjeleket létrehozta, a sztyeppi népek őstörténetének, a sztyepp benépesedésének déli forrásához kötődik. Simo Parpola e déli kultúra léte és a feltárt nyelvrokonságok miatt sorolta be a sumért az uráli nyelvek közé. Az etnokulturális kapcsolatok köre e korai korszakban nehezen tisztázható, különösen, ha a hieroglifikus nyelvemlékekről (például az elolvasható világfákról) a kutatók lényegében semmit sem tudnak.
10/a. ábra. A Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér (5/c. ábra) sugár irányú mondatjelének olvasata: Ragyogó szár ten földje, mai magyarsággal: Ragyogó úr(is)ten földje
10/b. ábra. A hun hatást tükröző Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje, mai magyarsággal: Jóságos Egy (isten) földje, vagy A folyó(val azonos) Egy (isten) földje
10/c. ábra. A Harappa-tál Föld jelből kinövő fát ábrázoló mondatjelének olvasata: Szár Föld (mai magyarsággal: Úr földje)
Tulipán alakú fa
A világfa gyakran tulipán alakú, vagy egy tulipánábrázolás része, ami a tulipán (és Dalipinu/Telepinu hatti/hettita termékenységisten) ősvallási szerepével magyarázható (1., 5/b., 7., 11/a., 11/d., 12/a. és 12/b. ábra). Tavasszal az élet visszatérése kötődik a virágzásához, ezért a virág könnyen vált az életfa jelképévé, különösen, hogy a jelszerű magyar tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható, amint azt a debreceni csigacsináló borda (12/a. ábra), a nyárszói székelykapu (12/b. ábra), a zalavári ezüstjelvény (12/c. ábra) és az énlakai bilingvis Egy Isten mondatjele esetében is tapasztaljuk (5/b. ábra).
11/a. ábra. A debreceni csigacsináló borda Isten hieroglifájának sajátossága, hogy a Tejút hasadékát jelképező középső sziromlevélben (az ős szójelben) a szár "növényi szár, úr" jel képszerű változata látható
11/b. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor feltámadó napistent
11/c. ábra. A zalavári X-XI. századi Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (jobbra, lentről felfelé): magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele
Az égi szár
A faábrázolások egy része az ég hieroglifán áll, vagy az ég hieroglifa a faábrázolás részét képezi.
12/a. ábra. Baraba tatár dob Égi szár (mai magyarsággal Égi úr) olvasatú faábrázolása
12/b. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi minta alapján másolt tésztagyúró táljának Égi szár (mai magyarsággal: Égi úr) olvasatú világfa ábrázolása
12/c. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" szójele
12/d. ábra. A székely írás "g" (ég) rovásjele
A zsen ten mondatjel
A zsen ten mondatjel a legalább 6500 éves, magyar jeleket alkalmazó ősvallási ábrázolási hagyomány dokumentuma. Felső eleme a zsen "zsenge, zsendülő, újjászülető" hieroglifa. Ennek a kínai írásban meglévő megfelelője a sen "fiatal növény, hajtás" szójel. A mondatjel alsó részét az istennel azonos fát ábrázoló, lehajló ágú ten "élet, isten" jel alkotja.
13/a. ábra. Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján
13/b. ábra. Az Agócs Gergely által bemutatott üzbég hímzés kör alakú jelmontázsai (benne a zsen ten ligatúra) a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten újjászületésére emlékeztetnek
13/c. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "élet, isten" jelek (jobbra lent)
13/d. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei
13/f. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent, közte a zsen és a ten jele), valamint egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)
Antropomorf világfa
A világfa képzet lényegéhez tartozik, hogy a fa azonos az Istennel. Ezt állapította meg Berze Nagy János is a magyar népmesék alapján. Természetes, hogy ez a gondolat megjelenik az elolvasható világfa ábrázolásokon is.
A 14/a. ábrán lévő, istent idéző antropomorf mondatjel olvasata: Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten). Az ábra jobb szélén, lentről felfele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) rovásbetűje és ten "élet, isten" hieroglifája látható.
14/b. ábra. Altáj, a Khovd-völgy egyik sziklarajzának részlete (Kr. e. 2500 tájáról, A. A. Kovalev és Ch. Munkhbayar nyomán)
A 14/a. ábrán lévő szkíta antropomorf mondatjel olvasata: Dana szár zsen (mai magyarsággal: Dana úr zsendül/feltámad/újjászületik), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás szár "növényi szár, úr", "d" (Dana "istennév") és "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") jelei sorakoznak.
14/c. ábra. A telki hun kincs csatjának antropomorf részlete, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "ly" (lyuk, Lyukó) és "g" (ég) jele látható (fotógrafika)
A 14/c. ábrán látható hun antropomorf jelmontázst a benne szereplő ég szójel ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) miatt is a világfa körébe sorolhatjuk. Az olvasata: Ragyog Lyukó az égben. Az ősvallás szolgálatában álló hun jelhasználat kreativitásának és művészi teljesítményének kiemelkedő példája.
Jegyzetek
(1) A Pócs Éva felvetése nyomán kialakult világfa vitában az akadémikus tudomány eredménytelenül vitatkozó képviselői azért képtelenek a megoldás megfogalmazására, mert nem ismerik fel, hogy a világfa ábrázolások elolvasható mondatjelek. A "szakma" képviselőit évtizedek óta gúzsbakötő dilettáns-, rovás- és ősvallásgyűlölet, meg hunfóbia okozza a vita csődjét. Ez egyúttal az elkövetett hibák kijavításának irányát is megmutatja a "tudományos konszenzus" számára. A kudarc feldolgozása elvileg azt is eredményezhetné, hogy az akadémikus tudomány tanul a bukásból és jobb képességekkel vág neki a következő megmérettetéseknek (például a kínai-magyar közös rendezésű hun kiállításnak és az új Magyar mitológia megírásának).
Irodalom
Berze Nagy János: Az égigérő fa, magyar mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958.
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Jegyzetek
(1) A magyar koronázó paláston is ezért - az istenhez kötődő jelentése miatt - szerepelhet tulipánábrázolás évszázadokkal a feltételezett holland hatást megelőzően.
(2) A Dél keresztje (latinul: Crux "kereszt") a déli égbolt legkisebb, ám egyik leghíresebb csillagképe. Az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt látható, a horizont közelében. Nagyon sok ország kultúrájában található vele kapcsolatos legenda vagy utalás. Tekintve, hogy a Tejúton fekszik, eleink ezt a keresztet könnyen azonosíthatták a világfával.
Irodalom
Berze Nagy János (1958): Égigérő fa. Magyar mitológiai tanulmányok, Pécs
Diószegi Vilmos (1969): A honfoglaló magyarság hitvilágának történeti rétegei. A világfa, Népi Kultúra – Népi Társadalom, II–III.
Götz László (1990): Keleten kél a Nap, Népszava, Budapest, Püski Kiadó Kft.
Ortutay Gyula főszerkesztő (1977): Magyar Néprajzi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2021): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.
Szűcs Sándor (1945): Az „égbenyúló fa” a sárréti néphitben, Ethnográfia
.jpg)
