Sorozatban kapom a rövid hieroglifikus szövegeket hordozó Árpád kori gyűrűk fényképét. Szerencsére. A napokban Tiszaalpárról érkezett egy ezüstgyűrű képe (1. ábra) az alábbi levél kíséretében: - Kedves Géza! Csatoltam Önnek egy Árpád kori gyűrű fotóját, aminek talán jelentése is van. Tiszaalpáron egy halomból van a gyűrű. Tudna segíteni, mi lehet ráírva, mielőtt leadom a múzeumnak? Üdvözlettel: Zsigó Ferenc
Rovásírásos gyűrűinknek már gazdag irodalma van, mégsem mondható el, hogy a "szakma", vagy a közönség a helyükre tudta volna tenni őket. Ezek az elolvasható, ám lényegében mégis ismeretlen és felhasználatlan gyűrűszövegek a hazai tudományosság adósságához tartoznak. E hiánynak (a szójeleink fel nem ismerésének) köszönhetően lett megalapozatlan az, amit az MTA rováskorpuszában a székely írás eredetéről írtak s amit Fehér Bence a Magyarságtudományi Kutatóintézet kiadványaiban az avar írásról ír. A szakterületen e tárgyban megnyilvánuló dermedt csend miatt a karosi honfoglalás kori leletek tulajdonosainak hun-magyar identitásáról kibontakozott vitát sem dönthetik el a leleteken lévő magyar nyelvemlékek.
A gyűrű jelei jól azonosíthatók a magyar hieroglifákkal (ősvallási kötődésű szójelekkel), amelyekből a székely írás egyetlen hangot jelölő betűi már korábban (valamikor a szkíta-hun-avar korban) kialakultak. Az Árpád korban párhuzamosan használták a hieroglifikus szójeleket, a rovásbetűket és a latin írást is. A sok "rovásírásos" gyűrű alapján ez a hieroglifikus írásmódunk általánosan el volt terjedve a Kárpát-medencében.
A hieroglifikus (szójeleket használó) írásunk - bár ez nem köztudott - a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben napjainkig használatban maradt. Példa erre uralmi jelképeink közül az államcímerünk hármas halmon álló kettős keresztje, aminek Egy országa az olvasata. A vallási hieroglifahasználatot a csempeszkopácsi templom kapubélletében lévő Isten országa mondatjel, vagy az énlakai Egy Isten mondatjel szemlélteti. A népi hieroglifahasználatra meg seregnyi példával szolgál a hímes tojásaink jelkincse vagy a veleméri rajzos sindük sora.
A rovásírással kapcsolatos felfedezésekkel szemben a tudományos intézményekben gyakorolt cenzúra (1) és az évszázados finnugrista téveszme-terjesztés következményeként ezekről a rovásírásos gyűrűkről az akadémikus "tudomány" érdemben nem nyilatkozik (2).
Az eddig elolvasott gyűrűszövegek alapján az Árpád kori rovásírásos gyűrűk ősvallási vonatkozású tartalmakat rögzítenek: szó- és mondatjeleket alkalmazó amulettek. Formailag két csoportba oszthatók.
Az egyik csoportban (amit szalaggyűrűknek nevezhetünk) téglalap alakú keretek sora fut körbe s e keretekben vannak az egyedi szójelek, vagy a szójelekből alkotott ligatúrák. Ez lehet a modernebb típus, mert törekedtek a jelek sorba rendezésére, ami egy kb. 5-6000 éves törekvés Európában. Itt minden keretben egy hieroglifa, vagy szójelekből alkotott ligatúra szerepelhet. Ilyet közölt legutóbb Péntek Attila Veresegyház-Göbölyös lelőhelyről, ám az elolvasását meg sem kísérelte (2. ábra).
A másik gyűrűtípusban a jelkompozíciók inkább egy-egy ősvallási képet, ábrázolási konvenciót alkotnak. Amivel egy kb. 10 000 éve kialakult hagyományt követnek. Ez utóbbi csoportban több istenidéző szertartási kézikönyv is azonosítható. Egyes szövegek szimmetrikusak. Ide tartozik a jelen cikkben tárgyalt ezüstgyűrű is, mert ennek szimmetrikus a szövege, mert a pecsétlap egy felülnézeti világmodellre emlékeztet és mert az istenidéző szertartási szövegkönyvek közé sorolandó.
A gyűrű jeleinek teljes olvasata: Ragyogj, ragyogj! Nagyságos Bél szár "úr". Ragyogtál, ragyogtál.
Jegyzetek
(1) Sorozatban fordul elő, hogy a szakmai intézmények által rendezett kiállításokon szereplő hun, avar, honfoglalás kori és Árpád kori leleteken lévő elolvasható rovásszövegekről a kiállítás látogatóját nem tájékoztatják.
(2) "Szakmai" körökben mintha sikk lenne azt hangoztatni, hogy nem értenek a rovásíráshoz. Amikor pedig mégis hozzászólnak, akkor ez azonnal nyilvánvalóvá is válik. Tudományos igényű párbeszédre nem vállalkoznak, helyette rutinosan alkalmazzák a cenzúrát és a jelzőosztogatást.
- A rovásírásos gyűrűk létező hieroglifikus olvasatait elhallgatják. Például az MTA rováskorpuszában egy szó sem esik a berekböszörményi Árpád kori gyűrűről és az olvasatáról, de több másikról sem. Ezek ugyanis cáfolnák a szerzők (Benkő Elek és Sándor Klára), valamint a szerkesztő (Vásáry István) hamis prekoncepcióját arról, hogy a rovásírást csak a székelyek használták. Erre építik ugyanis azt a mesét, hogy a székelyek eredetileg egy török nyelvű népcsoport voltak, akik magukkal hozták török környezetből a rovásírást és azt magyar nyelvre alkalmazták. Ez a magyar- és tudományellenes agyalmány hivatott tovább terjeszteni egy téveszmét, miszerint a magyarok lényegében minden kulturális értéküket másoktól vettek át. Ennek érdekében tagadhatják le a gyűrűkön és másutt is lévő szójeleinket, bár közlik a korpuszukban a Veit Gaileltől fennmaradt forrást, miszerint a székelyeknek vannak szó- és mondatjeleik.
- Olvasatlanul is tudni vélik, hogy a nézeteim ellenkeznek a "tudományos konszenzus" álláspontjával. Amivel csak az a baj, hogy a rovológiai szakterületen nincs is tudományos konszenzus (még az MTA rováskorpusz három szerzője sem értett egyet a székely írás eredeztetésében). A legismertebb akadémikus szerzők vagy harminc éve azon az épületes állásponton vannak, hogy "minden alapvető kérdés tisztázatlan". Legutóbb a Nemzeti Régészeti Intézet járatta le magát ilyenformán.
- A Magyarságkutató Intézet közösségi fórumáról ki vagyok tiltva, "természetesen" minden ok és indoklás nélkül. Ha valaha indokolnák, akkor sem mondhatnának mást, mint hogy ki akartam segíteni őket a szakmai kátyúból, amiben azóta is vergődnek. Az Intézet rovológiai munkájának színvonalát jellemzi Fehér Bence álláspontja, aki szerint nem kell idézni azt a futóbolondot, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Ezzel nem az a baj, hogy a korom és az egészségi állapotom miatt ma már nem nagyon tudok futni. Inkább az, hogy - a jelek szerint - Fehér Bencének talán még nem sikerült tisztáznia magában az írás fogalmát. Az írás ugyanis a gondolat rögzítése jelekkel. Ez a meghatározás pedig nem zárja ki a díszes jelek és díszes írásemlékek elolvasását. Ilyenek ugyanis (például a kifejezetten díszítő célzattal alkalmazott egyiptomi hieroglif írás emlékei) akkor is léteznek, ha erről néhányan nem akarnak tudomást venni.
Irodalom
