Szabírok, kazárok és Csaba királyfi

Gyakran felmerül az őstörténeti vitákban a szabírhunok és a magyarok azonosságának, vagy különbözőségének kérdése, amint az is, hogy Csaba királyfi létező személy volt-e, vagy csak egy mesebeli alak. Bár ezekre az egymással összefüggő kérdésekre már javasoltunk megoldást és azt ki is adtuk két kötetetben, szükségesnek látszik az összefoglalásuk világhálón történő közreadása is. 

1. ábra. Sarkeli kazár felirat, amelynek mindkét jele azonos a magyar hieroglif írás valamelyik jelével, a hieroglifikus olvasata: Szár kő (a székely írás előzményét jelentő szójeles írásunk leírását lásd: a Magyar hieroglif írás c. kötetben!)

Ebben a blogbejegyzésben előbb A székelység eredete c. könyvem két, némileg kiegészített fejezetét, majd A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma c. tanulmányom vonatkozó fejezetét idézem (ez utóbbi A magyarság jelképei c. kötet Szent Koronáról írt fejezetének újabb megfontolásokkal kiegészített változata). Ezekben a fejezetekben, a kutatás korábbi megállapításait összegezve és írástörténeti adatokkal kiegészítve, sikerült tisztázni a szabírok azonosságát a magyarsággal - ahogyan azt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár is ránk hagyta. Ő persze turkoknak nevezte a magyarokat és azt állította, hogy régebben szavartü aszfalü volt a népnevünk. Ezt előszeretettel magyarázták "rendíthetetlen szabír"-ként, talán azért, hogy a finnugrista emlőkön nevelkedett akadémikus "tudománynak" ne kelljen elismernie a hun-magyar azonosságot. 

2. ábra. A jelen cikkben idézett fejezetek forrásai: A székelység eredete, A magyarság jelképei, A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

A szavartü aszfalü kifejezés a heftaliták közül való szabírt, fehér szabírt jelent. A hefta latinul hét, azaz hét törzsre osztott, ám a heftalitákat fehér hunoknak is hívták. A név arról tanúskodik, hogy a szabírság (azaz a magyarság) korábban a heftalita Hun Birodalom népességének része, vagyis szabírhun volt. Jordanes, aki Attila halála után nem sokkal írt és jól ismerte a hunokat, nem véletlenül nevezte a szabírokat az igazi hunok maradékának.  

A szabír-magyar azonosságnak másik dokumentuma is van, a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele, ami a nikolsburgi ábécében maradt ránk. Ezzel függ-e össze, hogy Máté Zsolt elemi hibára alapozott téveszméjét elfogadva Róna-Tas András a "tprus" jelet kihagyta a nikolsburgi ábécéből, Sándor Klára pedig a jel szerepét is, meg a jelsorban elfoglalt helyét is megváltoztatta?  

3. ábra. A székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja

Kazárok, azaz szabírok

Maszudi szerint a kazárok eredeti, valóságos neve a szabír volt, a kazár csak perzsa ragadványnév, amit ők maguk sohasem használtak. Kr. u. 558 után (70) a szabír népnév eltű­nik a forrásokból s 580 körül, ugyanazon a területen, megjelenik a kazár. (71) 


Ez az év a heftalita Hun Birodalom türkök és perzsák általi megdöntésének éve, amikor a Kaukázustól északra a korábbi szabír (azaz magyar) világ helyébe kazár (rövid ideig török dominanciájú?) uralom léphetett. Érthető, ha ekkor jelent meg a perzsa eredetű kazár név. A mohamedán források talán ezért különböztetik meg a kazár és az "igazi" kazár népet - "igazi" kazár alatt feltehetően a szabírokat, az állam eredeti létrehozóit és alaplakosságát értve. Ezt megerősíti Ibn Hordádbeh, aki szerint a mai Derbent városától északra létezett egy Suwar nevű állam (Kmoskó Mihály 1997: 121.).

A szabír idők kulturális jelentőségére jellemző, hogy 531 táján a szabírok számára született meg a Szent Korona a mervi oázisban, néhány évvel korábban pedig Quardusat szerzetesnek köszönhetően bibliafordítás is készült a szabírhunoknak.

Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár azt írja, hogy „A turkok (magyarok - VG) népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet... De abban az időben nem turkoknak mondták őket, hanem valamilyen okból sabartoi asphaloinak nevezték. ... Amikor a turkok és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a turkok hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le s ezeket a turkok régi nevén mostanáig sabartoi asphaloi-nak hívják”. (Vö. Moravcsik/1988/42-44!) 

Ez a régi népnevünk aztán rengeteg fejtörést okozott a „tudósainknak”, mert nagyon is kézenfekvő alapot ad a finnugrista álláspont megkérdőjelezésére. „Nem tekintve néhány kalandos magyarázatot, a szavárti (szavárd) név végső eredetét a kutatók egységesen a szabír népnévben vélték megtalálni. E származtatás szerint a szavárd név a török nyelvű szabírok nevéből, pontosabban annak föltételezett szavar alakjából fejthető meg. Ehhez a szavar alakhoz járult volna aztán az ómagyarban egy -ti vagy -di kicsinyítő képző, s így keletkezhetett a szavárdi (szávárti) név. ” (Berta/ 1989/772) (72) 

Amiből némi joggal következtetünk arra, hogy az ómagyar nyelv szabályai szerint ragozott népnevet az ómagyarok használták. (73) Berta ugyan török nyelvűnek mondja a szabírokat, az ezt bizonyító adatokat azonban nem tartotta szükségesnek felsorolni. Talán azért, mert ilyenek nem is léteznek. A fenti szófejtésével ráadásul meggyengítette a szabírok törökségébe vetett bizalmunkat - hiszen korántsem gondolhatjuk, hogy egy török nyelvű nép magyar kicsinyítő képzőt használt volna a saját népneve képzésekor. A törökösnek vélt szavar alak ugyanis - éppen Berta szerint - csak feltételezett, a magyaros szavárdi (szavartü) alak ellenben létezik a Bíborbanszületett művében. 

Tudóstársaihoz hasonlóan Berta Árpád is elmulasztja a másként gondolkodók, a „kalandos magyarázatok” körének bármiféle körülírását. Feltételezhetően azokat ítéli kalandosnak, akik nem török nyelvűnek tartják a szabírokat. Ezért szükségesnek látjuk felhívni a figyelmet arra, hogy egy másik, - legalább ennyire határozott - kinyilatkoztatás szerint „A legtöbb kutatónak az a véleménye, hogy ez (a Kr. e. III és II. évezredben használt subaru, vagy szubaru népnév - VG) a magukat hurritának nevező törzsek sumer-akkád elnevezése.” (Zsukov/1/305) (72) 

S hogy ezek a déli szabírok (szubaruk) valamilyen etnokulturális kapcsolatban lehetnek az északi szabírokkal (azaz a magyarsággal), az Csőke Sándor munkájából is sejthető: „Az urartui, a hurrita és az urálaltáji nyelvek rokonsága bizonyítható nyelvi tény.” (Csőke/1975/1) (75) Amihez még hozzátehetjük, hogy az urartui hieroglif írás legközelebbi párhuzama éppen a székely írás (vö. Varga/1998/86!). 

4. ábra. Az urartui hieroglif írás és a székely írás 20 formai jelpárhuzama

E korai szabírok Czeglédy Károly megfogalmazását idézik fel, aki szerint az örmény és grúz források a (magukat szabírnak nevező) kazárokat említve „a bibliai időkbe nyúlnak vissza”. Vagyis az Örmény-fennsíkon a szabírokkal együtt élő örmények és grúzok nem különböztették meg egymástól a hurrita-szabírokat és a kazár-szabírokat. 

Nem így ítél a modern „tudomány”! Gondosan elhatárolják a magyarokat a kazároktól, azokat meg a hurrita-szabíroktól. De nem csak az elhatárolásra, hanem a forrá­sok finnugrista érdekű megváltoztatására is akad példa: Bakay Kornél említi Bíborbanszületett Konstantin munkájának 37. fejezetét, ahol „arról van szó, hogy a besenyők határosak voltak az úzokkal (úzósz) és a magyarokkal (mazarósz). A forráskritika azonban »íráshibára« hivatkozván a szókezdő M-et X-re »javította« s így lett a magyar kazár (khazarosz). (76) Az egyetlen betű önkényes megváltoztatása igen súlyos módosítást jelent, mivel a besenyők szállásterülete ekkor a Volga (Etil) és az Ural (Jejik, Dzsaük) folyóknál volt, ha tehát a besenyőkkel szomszédosak voltak a magyarok, akkor ők maguk sem lakhattak a Dontól nyugatra." (77) (Bakay/2000/18)

Ezek után szinte természetes, hogy Kristó Gyula a Bíborbanszületett “javított” és fordítási nehézségekkel terhelt munkáját „biztos hitelű”-nek minősíti. A hasonló módosítások, értelmezések és elhallgatások sorozata miatt némi joggal merül fel a kérdés, hogy vajon Kristó Gyulának és társainak (78) állításai biztos hitelűek-e? 

Visszatérve Berta Árpád kazár-szabírjainak „török” nyelvéhez, újfent emlékeztetünk arra, hogy a mohamedán források szerint az "igazi" kazárok nyelve nem hasonlít sem a török, sem a perzsa nyelvre. Ez egy jól ismert forrás, Berta Árpád és a hasonszőrű akadémikus "tudósok" mégis törökül beszélő kazárokról fantáziálnak. A forrás alapján joggal feltételezzük, hogy az "igazi" kazárok (a szabírok), a kazár állam előzményének megalapítói, a magyar nyelv ősét használták. 

5. ábra. Alánnak minősített amulettek a magyar hieroglif írás jeleivel, az olvasatuk: Lyukó országa és Nagy ős

A szabírnak mondott szóanyag meglehetősen szegényes. Ide tartozik maga a szabír népnév, amelynek személynévi változata a törökben (Sabar, vagy Sabyr alakban) és a magyarban (Zuárd és Csaba alakban) egyaránt megtalálható (lásd a Csaba királyfi című fejezetet!). 

A reánk maradt szabír személynevek egyike Boarik királynőé, akinek neve a magyar bő (vagy a török bog, bég „parancsnok”) valamint a török arik „tiszta, szép, erényes” szóból álló összetétel lehet. (79) A királynő férje a Balak/Malak nevet viselte, s a maiak szó az oszmánliban „bivalyborjú” jelentésű. Egy harmadik szabír személynév az Iliger, ez meg a türk ilig „fejedelem” és er „férfi” szóból állhat (az er azonban szerepel a magyar ember, férfi, gyermek szavakban is). (Vö. Németh/1990/72!) 

Azaz a szabír népnév és a háromból két személynév török és magyar vonatkozásokkal egyaránt rendelkezik. Egy nép nyelvét azonban nem lehet néhány szó (különösen nem népnevek, személynevek és méltóságnevek) alapján eldönteni, amelyek nem tartoztak az alapszókincsbe, sőt kifejezetten a sztyeppi történelem által meghatározott divatot követték. Ahogy a ma használt Lajos, Károly, József, Éva nevek és a miniszter méltóságnév alapján sem lehetne a magyarság nyelvi hovatartozását és etnikumát minden kétség nélkül meghatározni. 

A szabírok etnikumáról több elmélet is létezik. Töröknek tartja őket Zeuss, Schafarik és Munkácsy; a magyarok, vogulok és osztjákok közeli rokonának Patkanov és kifejezetten magyaroknak Fehér Géza. Ez utóbbiakkal értünk egyet.


Csaba királyfi 

Krónikáinkban olyan személynevek is szerepelnek, amelyeket a magyar krónikás nem vehetett át germán forrásból, mert azokból hiányzanak. Ilyen név - többek között - Atilla egyik fiának, Csabának a neve is. E név ugyan nem fordul elő a külföldi forrásokban, azonban a hun királyfi a kútfőkből ismert Ernákkal (Irnikkel) jól azonosítható, a sajátos Csaba névalak pedig a szabír népnév személynévvé válásával magyarázható. 

Tudjuk, hogy Priskos Rhétor megemlíti Attilának egy fiát, kinek neve Ernák volt, s Atilla lakomáján mesélte Priskos-nak egy szkíta (hun) főember, hogy a jósok megjövendölték Attilának, miszerint népe el fog bukni, de ez a gyermek majd újra fölemeli. 

Jordanes közli, hogy Attila halála után ez a fia azokkal a hun törzsekkel, melyeken uralkodott, Kis-Szkítiába (a mai Dobrudzsába) vonult vissza, ugyanúgy, mint a magyar hunmonda Csabája, kinek az a vonása is közös Imákkal, hogy őt is visszavárják Atilla népei. Irnik szerepel a bolgár fejedelmi lajstromban, ahol szintén Atilla (Avitochol) fia. A bolgár fejedelmi lajstrom Irnikje abban is hasonlít Csabára, hogy mindketten feltűnő­en hosszú életűek, azaz mondai színezetű alakok. 

Csabának (Irniknek) ez a magas életkora nem szerepel a nyugati feljegyzésekben, amiből következően a magyar krónikák ezen adata a bolgár történeti hagyománnyal közös, azaz hun eredetű. A bolgárok ugyanis a Kárpát-medencéből keletre visszavonult hunok utódai. 

Anonymus Szovárd honfoglaló vezér népét Csaba magyarja (Csaba népe) néven említi, vagyis Atilla fiának a népét a honfoglalás harcaiban is szerepelteti. A Szovárd személynév összevethető a szabír népnévvel, s ugyanez a Csaba (vagy a bolgár Kuber, az iráni Zabergán) névről is belátható. 

Azaz itt egy több évszázados méltóságnévről lehet szó, amely személynévvé vált s amelyet többen is viseltek. Csaba hun királyfi,  az iráni történelemben felbukkanó Zabergán "szabír kán", a bolgár Kuber és a honfoglalás korabeli Szovárd egyaránt a szabírok vezetője és ezért lett személynevükké a szabír népnév változata. Amikor tehát felvetjük a kérdést, hogy egyetlen személyről van-e szó, akit a krónikások tévesen szerepeltetnek különböző, távoli korokban; avagy egyetlen népről, amelyik a hunok és a honfoglaló magyarok kötelékében egyaránt felbukkan, akkor a válasz az, hogy az utóbbi magyarázat állhat közelebb az igazsághoz. 

Azért véljük ezt a helyes válasznak, mert úgy egyeztethető a történelmi adatokkal, hogy közben nem sérül krónikáink hitele sem. Csaba magas életkora (ez a bolgár hagyományban 108 év) is érthetővé válik: a tisztségben egymást váltó (s a Csaba vagy Szovárd nevet viselő) vezérek uralma, a szabír nép külön története tartott ilyen hosszú ideig. 

Csaba önálló szerepe (az Atillától származó szabír dinasztia léte) Atilla halálával, 453-ban kezdődik s akkor ér véget, amikor a Heftalita Birodalomból menekülő avarok a Keletrómai Birodalomtól kapott aranyakért cserébe 560-ban hódoltatják a szabírokat. S hogy miért bukkan fel Zuárd a magyar honfoglalás idején is a magyar krónikákban? Ez annak bizonyítéka, hogy a szabírok megőrizték népiségüket a honfoglalásig, ami igazolható a Bíborbanszületett azon ismert adatával is, miszerint a magyarok régi neve a szabír volt. 

Ezek után válaszolhatunk arra a kérdésre, hogy Csaba népe hányszor vonult ki a Kárpát-medencéből. Kétszer is: egyszer Attila halála után, másodszor meg az Avar Birodalomból. 

S itt válik érthetővé, hogy krónikáink a ma szokásos „honfoglalás" helyett miért beszélnek a magyarok „másodszori visszajöveteléről" (ami ugyanis háromszori bevonulást jelent). Csaba népe (a szabír-magyarság), a krónikások emlékezete szerint háromszor vonult be a Kárpát-medencébe: egyszer a hunokkal, egyszer az avarokkal, egyszer meg Árpád magyar népeként. 


A Hun Birodalom összeomlása után a Kárpát-medencéből Irnek/Csaba vezetésével Szkítiába kiköltöző hun részlegek alakítják meg a rövid életű Magna Bulgáriát a Kaukázustól északra. Ők kerültek avar uralom alá 560-ban s a szabírok egy részének Kárpát-medencébe költözésére ezt követően, Baján alatt került sor (ők hozták magukkal a Szent Koronát is). A türkök és az avarok elől északra menekülő szabír töredék a volgai Bolgária népességét gyarapította, amelynek volt egy Szuvar nevű városa is.

A szabírok másik csoportja az Avar Birodalom Kárpátokon kívüli, keleti részében maradt. Őket a bolgár Kuvrat 630 körül függetlenítette az avaroktól, azonban Kuvrat negyedik fiával, Kuberrel (82) mégis bevonultak Pannóniába. László Gyula szerint ez 670 táján történt. Kuber (vagy Küver) történetét egy görög Anonymus Szent Demeter vértanúval kapcsolatos legendagyűjteménye őrizte meg. Ez hasonló történetet ad elő, mint a Csaba monda. Szerinte Kuber kezdetben békében élt az avar kagánnal, aki rá bízta az idegen népek, köztük a görögök irányítását. Később azonban összekülönböztek s Kuber átkelve a Dunán, Thesszaloniké közelébe költözött népének egy részével. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy testvére, Aszparuch a szomszédban alapította meg Bolgárországot (vö. Balás/1984/23-28!). 

5. ábra. Az Al-Duna mentén élő hunok (Kuber népe?) által gyártott veret meghatározó jelei a nagyságos Dana mondatot rögzítik (Kölked Feketekapu)

A Csaba-monda egyeztethető a bolgár dinasztikus hagyomány Imikre vonatkozó részével; s a Kuber név is kifejezetten a szabírokra, Csaba népére utal. Ez azt jelenti, hogy a szabírok egy része kinn maradt a pontuszi sztyeppén s csak később (a kazárok terjeszkedése miatt, Kuber vezetése alatt) csatlakozott az avarokkal élő szabír testvéreihez. Kuber népének történetét Nikephorosnak és Theophanésznek még Kovrat legidősebb fiának, Bajánnak életében íródott elbeszéléséből ismerjük. S ezek a történeti adatok csodálatosan egyeztethetők az Ipolyi Arnold püspök által feljegyzett székely néphagyománnyal, amely szerint Csaba népe többször is visszatért, amikor a határhegyekben őrködő s végveszélybe kerülő székely népnek segítségre volt szüksége. 

6. ábra. Csaba királyfi serege a Hadak Útján érkezik a székelyek megsegítésére

A székelység azonban most is veszélyben van, s a legenda - Csaba hun királyfi ígé­rete - kötelez. Érkezik-e segítség a csillagok közül? Mozgolódnak-e sírjaikban, megmarkolták-e már kardjukat a rég holt hun vitézek? Készülődnek-e testvéreik megsegítésére a szabírok ma is élő leszármazottai? 

Jegyzetek A székelység eredete c. kötetből

(69) Érdekes, hogy Árpádot Ungvárott - a kazár kagán álláspontjának figyelembe vételével (jóváhagyásával?), a kazárok lakta bihari terület közelében, kazár szokás szerint - emelték pajzsra. Némi joggal merül fel a kérdés, hogy a honfoglaló magyaroknak miért kellett tekintettel lenniük a kazár kagánra még Ungvárott is? Beletartozhatott-e Bihar vára a Kazár Birodalom szövetségi rendszerébe? Ha erre igennel válaszolhatunk, akkor talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy Árpád népe nem egyszerűen kivonult a Kazár Birodalomból, hanem inkább elszakította, önállósította és kibővítette annak legnyugatibb részét, vagy társfejedelemségét - ahol magyarul beszélő hun-utód népek éltek. Ahol a kazár kagán által kinevezett, vagy a kazár kagánnal szövetségi viszonyba került Marót alárendeltségében élő székelyek megszabadítóként fogadták Árpád magyarjait. Figyelemre méltó az is, hogy Árpád vezér Marót bihari területét házassági kötelékkel biztosította a saját dinasztiája számára, azaz sokkal kíméletesebben bánt a Kárpát-medencei „kazár” helytartóval, mint más hódoltatott területek vezetőivel. 

(70) Ez az időpont a bolgár és a magyar hagyományban oly sokáig élő Csaba királyfi halálának ideje (amely az Atillától származó szabír dinasztia önállóságának megszűnteként értelmezendő). Ekkor hódoltatják a szabírokat az avarok, mielőtt elfoglalták volna a Kárpát-medencét. Azaz a forrásokból azért tűntek el a szabírok, mert nagyobb részük az avarokkal együtt bevonult a Kárpát-medencébe. Kisebb részük helyben maradhatott a későbbi (nem igazi) kazárokkal és a bolgárokkal. 

(71) Németh Gyulára hivatkozva említi Götz/1994/234. 

(72) Berta Árpád szerint a szavar szó töve egy régebbi török szag szóból származik; a szóvégi g hangzónak v hanggá válása az adott szóban teljesen szabályos. A szabír (szubar) szó azonban a sza és bar szavakból alkotott összetétel lehet, ahol az előtag „szent, ősi”, az utótag pedig „domb, hegy, világoszlop” jelentésű lehet (vö. osztják sanki „nagy isten”, sumér bar „földhányás, domb”!). 

(73) Németh Gyula (1990/77) szerint „a magyarság - valószínűleg a IX. század elejéig - a Don és a Kubán kö­zött lakott... s hogy a szabírok ugyanezen a területen laktak, azt Prokopios világosan megmondja. ” Ebből a szabír-magyar azonosság is következik. 

(74) Azt aligha gondolhatjuk, hogy a hurriták nyelve minden további nélkül azonosítható lenne a törökkel, vagy a magyarral. A hurrita (hari) népnév azonban harcost is jelentett, a hurrita atta szó pedig atyát - azaz érdemes lenne a hurri-magyar-török nyelvi kapcsolatokat feltérképezni. 

(75) „A tudomány úgy véli, hogy az említett két ókori közel-keleti ragozó nyelvet beszélő' nép az Örmény felvidék, Szíria északi részének, az északi Mezopotámia és a Zagrosz-hegység iráni részének lakója volt... Ebben a rövid tanulmányban a két nyelv névszóragozási rendszerét és elemeit mutatjuk be, összehasonlítva az urál-altájinak mondott ragozó nyelvek megfelelő' rendszerével, bizonyítva ezzel e nyelvek rokonságát." (Csőke/1975/1)


(76) Bakay Kornél hivatkozásai e helyen: „Fontes Byzantini 40. 10. jegyzet. - Kállay Ferenc, A Keleti nyelvek magyar történeti fontossága. Tudománytár 6 (1839) VIII. 152. - Wencel Gusztáv, Eszmetöredékek a magyarok eredetéről. Szontágh Gusztáv ebbéli értekezéseire vonatkoztatva. Új Magyar Múzeum 1 (1850) 494. - Szabó Károly, A magyar vezérek kora. 1869, 26., 3. Jegyzet. - Nagyon találó Czuczor Gergely és Fogarassi János megfogalmazása: »De bajos ám a kútfőket tetszés szerént igazítgatni!« A magyar nyelv szótá­ra. IV. Pest 1867, 57." 

(77) Bakay Kornél jegyzete e helyen: „A kérdés jelentőségére határozottan rámutatott Hunfalvy Pál is, megengedve, hogy az eredeti alakzat a helyes! Mivel azonban »csak egyszer fordul elő, biztosabb helyette khazáróit olvasni«. Hunfalvy Pál, Magyarország ethnográphiája. Budapest 1876, 211., 17. Jegyzet. - Gombos Albin eredeti olvasatot ad: Mazari atque Uzi. Vö. Gombos, Catalogus I. 741. Vö. Győrffy György, Besenyők és magyarok. Körösi Csorna Archívum. 1/5 Kiegészítő kötet (1935-1939) 397.” 

(78) Például Németh Gyula A magyar népnév legrégibb alakjai c. tanulmányában sem szerepel népnevünknek ez az előfordulása, (vö. Németh/1990/70!) Moravcsik Gyula hasonlóképpen foglal állást: a „P-ben (a Parisinus kéziratban - VG) olvasható Mazarosz nyilván a másoló íráshibája Xazarosz helyett, mert hiszen két sorral lejjebb P is Xazaroszt ír. ” (Moravcsik/1988/40) 


(79) S a bő méltóságnévvel - Ősbő (Usubuu) nevében - Anonymusnak éppen abban a fejezetében találkozunk, amelyikben a kazárokat és székelyeket is emlegeti. Földrajzi neveink között Biharban Szovár-hegy, a Szilágyságban Szovár-puszta, a régi Szolnok vármegyében pedig egy Zaward helynév képviseli a szabírokat (Balás/1988/33).

(82) A madarai felirat új olvasatából ismertük meg a negyedik fiú (Kuber) nevét (László/1981/90).


Egy nép, amelynek húszezer igen jó lovasa van 

A magyar krónikák királylistájában Keve és Kear neve két perzsa uralkodót jelöl: Kavádot és fiát, Küroszt (Khoszró Anosirvánt, vagy Nusirvánt). A finnugrista történelemhamisítás emlőin nevelkedett olvasó némi joggal kapja fel fejét, mondván, hogy mit keresnek perzsa császárok a magyar királynévsorban? A történeti források alapján azonban meglepően pontos választ adhatunk e kérdésre. A Tarih-i Üngürüsz a magyar őstörténet honfoglalást megelőző szakaszát elbeszélve említ egy 20 000 lovassal bíró népet: „egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított és emiatt Dzsiddija (Szkítia)13 országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből … húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte (ezt a sereget). Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától és Pannonija tartományába költözött.” 

A Tarih-i Üngürüsz egységes folyamatként adja elő e lovasnép történetét, mindvégig azonosítva őket a Szent Koronával már bizonyosan rendelkező középkori magyarság elődeivel. A Szent Korona eredetének kulcsát tehát e nép (eleink) történetében kereshetjük. A történeti forrásokban azonban hiába kutatnánk azt a népnevet, amelyet a Tarih-i Üngürüsz használ, mert Hunor népével nem találkozunk bennük (azt persze joggal feltehetjük, hogy hunokról van szó). 

Azonosításukhoz ama történelmi helyzetet kell megtalálnunk, amikor valamelyik hun népcsoport Perzsia szövetségeseként Bizáncot támadta, miközben egy nagy erejű támadás miatt végül a Kárpát-medencébe vonult. Az időpontot a Perzsia és Bizánc közötti ellenségeskedések időpontja határozza meg. Bréhier (1999) szerint ezekre 527 és 532, valamint 540 és 545 között került sor. Perzsiát ekkor Kavád (488– 531) és fia, Kürosz (531–579) uralta. 

Kürosz apját, Kavádot 498/9-ben a hatalmuk tetőpontján lévő hunok ültették Irán trónjára. Az avar anyától született Kürosz 557 táján szövetségre lép a türkökkel és legyőzi korábbi szövetségesét, a heftalita Hun Birodalmat. 

506 és 557 között a Kaukázus északi előterében, de részben a Kaukázuson túl is a szabírok az urak (Vásáry/1993/132), ezért joggal kelti fel érdeklődésünket e nép. Mint látni fogjuk, a hunoktól az avarokon át Árpád honfoglalásáig ívelő szabír-magyar történet adja meg a választ a kérdéseinkre. A kaukázusi szabír területek ekkor Perzsia érdekkörébe tartoznak. 

Kürosz írja az Intelmeiben, a Karnamag VI. és IX. epizódjában, hogy 53 ezer türköt (14) (köztük 20 ezer igen jó lovast!) (15) telepített le Alánország határán, valamint Azerbajdzsánban és a mervi oázisban. Hét törzsre osztotta őket és kagánokat is jelölt ki föléjük. Amikor Kürosz kagánt nevezett ki a mervi oázisba telepített szabír-avarok fölé, akkor nyilván uralkodói jelvények átadásával is megerősítette az új főkagán helyzetét. E jelvények közé tartozhatott a Szent Korona is. (13) 

Szkítia a Tarih-i Üngürüsz szerint „Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed”. (14) „Az országom északi részén lakó türkökön” a heftalita Hun Birodalom lakóit, a párthusok utódait, az avarok, hunok, szabírok egyik csoportját kell értenünk, mert ők laktak Perzsia északi részén és Perzsiától északra. (15) Nem kétséges, hogy ez az a 20 ezres sereg, amit a Tarih-i Üngürüsz is említ. (15) A fenti bevándorlással függ össze, hogy Kavád és Kürosz egyik legfőbb bizalmasa a vallási bonyodalmakban és politikai villongásokban oly nagy szerepet játszó Zabergán, „szabír kán” az 526-ban a bizánciak ellen küldött perzsa sereg nesztoriánus vallású vezére. Mivel Kürosz 542-ben lefejeztette a nesztoriánus egyház fejét, ezért Zabergán és szabírjai elhagyják Iránt. (Fehér/1972/71-95). 

Később, a türk támadás (16) következtében 557 körül összeomló heftalita Hun Birodalom avarjai követik testvéreiket, Zabergán szabírjait, a kelet-európai füves pusztákra. Azaz lehetőségünk nyílt a Szent Koronáról fennmaradt török források ellenőrzésére, amelyek az esetenként túldíszítettnek minősíthető stílusuk mellett is valóságos történelmi eseményről tájékoztattak. A magyar uralkodó osztálytól származó hagyományt megőrző török források nem hagynak lehetőséget a kétségre: a Szent Korona Nusirvántól maradt ránk. 

Ehhez most megtaláltuk az alkalmat is, azt az 531 és 542 közötti évtizedet, amikor a perzsa uralkodónak szüksége volt a szabír fegyveresek erejére és hatalmi jelvényeket is adhatott át nekik. Talán több véletlen egybeesésnél, hogy a Fekete-tenger partján élő magyarokról azt állítja Ibn Ruszta és Gardízi is: „Vezérük húszezer lovassal vonul ki”. Ibn Ruszta műve Kmoskó Mihály (1997/66) szerint „meglehetősen rendszertelenül összefércelt kompiláció, amelynek egyes részei más és más szerzők műveiből vannak kiollózva”. Ezért könnyen lehetséges, hogy ez esetben egy avar kori adat továbbéléséről van szó, amelyet a történetírók nem felejtettek el megemlíteni, ha eleinkről volt szó. 

A kijevi orosz őskrónika is megőrizte e több hullámban zajló vándorlás emlékét: „Keletről, a szkíták földjéről először a bolgár-törökök érkeztek, és letelepedtek a Duna mentén.17 Majd az oborok és a fehér ugorok következtek, akik (623-ban) Herakliosz császár ellen hadakoztak.18 Később, már Oleg fejedelem idejében (897–912) a fekete ugorok vonultak el Kijev mellett.19” Az orosz őskrónika elsőként idézett mondatában szereplő hun-utód népeket előszeretettel bolgároknak említi a kutatás, bár a források onoguroknak, vagy szabíroknak is nevezik őket. 

Az 551-ben író Jordanes ezekről, vagyis az akkor a pontuszi tenger felett élő onogur-szabírokról írja, hogy egyszer már jártak a Kárpát-medencében. (Ők azok, akik az avarokkal vonulnak be újra a Kárpát-medencébe s ott vélük azonos nyelven beszélő népet találnak a Tarih-i Üngürüsz szerint.) 

Jordanes e helye ugyanazt a történetet őrizte meg, mint a Csaba-monda, mert a Csaba név a szabír népnévből vált személynévvé. Az emlékezet e szabír dinasztia tagjainak cselekedeteit egyetlen személyhez, Csaba királyfihoz kötötte. Ez magyarázza Csabának a magyar hagyományban is megőrzött magas életkorát (a néki megfelelő bolgár Irnik 108 éves). 

Krónikáink szerint Csaba (azaz az önálló szabír dinasztia) megérte a Kárpát-medencébe történő első visszatérés időpontját. Kézai így ír erről: Csaba „fiait Edemennek és Ednek hívták. Mikor a magyarok másodízben jöttek be Pannóniába, Edemen az atyjának és anyjának igen sok rokonságával jött be. Anyja ugyanis Korozminok közül való volt. Ed azonban atyjánál maradt Szittyaföldön.” Kézai e helyen több fontos körülményre emlékezik. Tud a szabír-magyarok több hullámban történő bevonulásáról; az első visszatérők két csoportjának egyesüléséről; és arról is, hogy az egyik csoport a heftalita Hun Birodalomból érkezett. Korozmia (Horezm) ugyanis a heftalita Hun Birodalom része volt, amely a türk támadás következtében ekkor szűnt meg létezni. Edemen népe tehát egyrészt a heftalita Hun Birodalom lakosságából (avarhunokból), másrészt a Kárpát-medencéből Atilla halála után keletre (Perzsia határáig?) visszahúzódott hun-utód népekből (onogur-szabírokból) került ki. 

Húszezer lovasú eleink elszakadásának története a türkök tolmácsolásában is fennmaradt. A szogdok, akik korábban a heftaliták alattvalói voltak, a Hun Birodalom bukása után kérték új urukat, a türk Dizabulost, hogy küldjön követeket a perzsákhoz a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása érdekében. Az első követjárás azonban eredménytelen volt, a második követség tagjait pedig a perzsák megmérgezték. Ezután a türkök a bizánciakhoz fordultak. A bizánci császár kikérdezte a követeket, eközben hangzott el a minket érdeklő párbeszéd is, amely Menandrosznál maradt fenn: (16) E támadást említi a Tarih-i Üngürüsz. (17) Ezek voltak a korai onogurok, köztük a hunok – jegyzi meg Makkay János (1996/67). Csaba királyfi első fiának, Edemennek népéről van szó. (18) Ők az avarok és a hozzájuk csatlakozott onogurok Makkay János szerint (1996/67). 

Az orosz őskrónika a perzsa-bizánci háborúk egy későbbi epizódját kapcsolta a fehér ugorokhoz. Herakleiosz bizánci császár a szabírok Szkítiában maradt második csoportjával (Csaba királyfi második fiának, Ednek népével) hadakozhatott, akik szintén a perzsák szövetségesei. Herakleiosz 623 tavaszán betört Media Atropatenába (Azerbajdzsán), majd a Transzkaukázusban töltötte a telet, a Kürosz (Kura) folyó völgyében. (Bréhier/1999/57) (19) Ez már Árpádnak a hon visszafoglalására induló népe. (16) „Tehát ti – kérdé a császár – teljesen tönkretettétek a heftaliták hatalmát?” Mikor ezek azt felelték, hogy igen, azt kérdezte a császár: „Vajon a heftaliták városban laknak-e, vagy pedig falvakban?” – „Uram, ez a nép városban lakik.” „Tehát – szólt közbe a császár – nyilvánvaló, hogy ti valamennyi városukat elfoglaltátok.” „Úgy van.” – felelték. „Hanem most arra vonatkozóan világosítsatok fel, mekkora az avarok sokasága, amely a turkok birodalmától elszakadt, s vajon egy részük még most is hatalmatok alatt van-e?” „Vannak, akik a mi hatalmunk alatt vannak; akik azonban elszakadtak tőlünk, azok – azt hiszem – körülbelül húszezren vannak.” (Bendefy/2000/120) 

10. ábra. Az Istennel azonos Tejútat jelképező „hegyen folyó” ábrázolási konvenció sztyeppi uralkodói fejdíszek tartozéka: horezmi érem (balra); a nagyszentmiklósi kincs uralkodó-ábrázolása (középen); a Szent Korona Szent Péter zománcának oroszlánja (jobbra); a Szent Korona jelképrendszere egy horezmi-avar hagyományt képvisel (a Tejúttal/eget tartó fával azonos Istentől származtatja az uralkodói hatalmat) 

A történeti források szerint (Szádeczky/1992/19) a türkök elől menekülő avarok 558–560 körül hódoltatták a pontuszi sztyeppe népeit (köztük a Zabergán vezette szabírokat). Ezt követően velük együtt foglalták el a Duna-Tisza vidékét 561–562 után. Baján kagán (aki Menander Pretectornak egy kb. 562-re datálható híradásában szerepel első ízben) ekkor kér letelepedésre alkalmas területet (20) Jusztiniánusz bizánci császártól. Baján közvetlenül ezt megelőzően (kb. 561-ben) vette át a pontuszi népekkel kibővített avar törzsszövetség vezetését. Ez jelentette a szabír dinasztia önállóságának („Csaba királyfi” uralkodásának) végét, amelyre a magyar és a bolgár történeti hagyomány egyaránt emlékezik. 

A szabír/avar dinasztiaváltásra valóban Atilla 453 közepén bekövetkezett halála után 108 évvel került sor, ahogy azt a bolgár feljegyzések megőrizték. Sikerült tehát fényt derítenünk azon eseményekre, amelyekre a Tarih-i Üngürüsz, mint a hunmagyar dinasztia történetére emlékezik, s amelyek a Szent Korona keletkezésének és vándorlásának körülményeit is megvilágítják. 

Az eseménysort egymástól függetlenül leíró krónikások lényegében egybehangzóan adják elő a történetet. Ez a szabír-avar-magyarok története, amely egybevág a Bíborbanszületett adatával is, miszerint a magyarok régi neve a szabír volt. A Tarih-i Üngürüsz e szabír történet keretében adja elő a heftalita Hun Birodalmat ért támadást és az avar honfoglalást is. Ami azt jelenti, hogy a hunok, az onogurok, a szabírok és az avarok egyetlen nép fiai voltak a magyar uralkodóház krónikása szerint is. 

A Tarih-i Üngürüsz a hun uralkodócsalád történetíróitól származó kétségtelen hitelű adatsort mentett meg, amelyet sztyeppi rovásírásos(?) történeti feljegyzésekből és a szájhagyományból sajátjaként örökölt a középkori magyar krónikafolyam. Kürosz e nép fölé nevezett ki feljebbvalókat 531 (Kürosz uralkodásának kezdete) és 542 (a Zabergán vezette szabír csoport Perzsia határáról való távozásának időpontja) között - nyilván a trónralépését közvetlenül követően. 

A három területre letelepített hét törzs nyilván ekkor is szövetséget alkotott, s Kürosz a szövetség vezetőjének (a nesztoriánus keresztény vallású Zabergánnak) adhatta a Szent Koronát. Ez az aktus formális lehetett, Kürosznak a hunok bábjaként nyilván nem volt lehetősége a szabír uralkodó tényleges kijelölésére, csupán megerősíthette a jelentős katonai erőt képviselő szabír törzsek választását. Erre utal az a körülmény is, hogy a Szent Korona Mervben készült, amely ekkor (mintegy százötven éven keresztül) a hunoknak adózott, azaz a Hun Birodalomhoz tartozott. Kürosz talán megszépítve adja elő az eseményeket, amelyben neki valójában csupán formai szerep juthatott. 

Ezt az eseménysort támasztják alá azok az örmény adatok is, amelyek szerint eleink a Szent Koronát az örményektől hozták volna el. Az említett perzsa-bizánci háborúk egyik célja ugyanis éppen Örményország megszerzése volt. Ehhez az okot az szolgáltathatta, hogy Örményország trónján korábban a hun uralkodóházból származó Arszakida-dinasztia egyik ága ült, s e korábbi helyzet visszaállítására törekedhettek a heftalita Hun Birodalomból kivált szabír törzsek. Az örmények a visszatérő szabírhun uralkodót és koronáját a sajátjuknak tekinthették, s ez tükröződhet e sokáig nem értett (a Szent Korona elvitelét sérelmező) örmény álláspontban. 

11. ábra. A magas kő olvasatú lépcsős toronytemplom ábrázolásai: hun csaton és avar vereten (balra), a korona Szent Péter zománcán (középen) és magyar báni dénáron (jobbra)

Jegyzetek a Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma c. tanulmányból

(13) Szkítia a Tarih-i Üngürüsz szerint „Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed”. 

(14) „Az országom északi részén lakó türkökön” a heftalita Hun Birodalom lakóit, a párthusok utódait, az avarok, hunok, szabírok egyik csoportját kell értenünk, mert ők laktak Perzsia északi részén és Perzsiától északra. 

(15) Nem kétséges, hogy ez az a 20 ezres sereg, amit a Tarih-i Üngürüsz is említ.

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy bűbájos őrségi szállás) egyik kerti pihenőhelye

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) tókájának részlete

Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy kedves őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban

 A veleméri Cserépmadár szállás (egy parasztházból kialakított őrségi szállás) Kamraszobája

A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér

Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival

Az archaikus mintájú keleti szőnyegeken sok párhuzamát találjuk a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleinek. Azt bizonyítja ez, hogy a székely írás a magyar hieroglif írásból alakult ki, amelynek jelei keleten szinte minden nép hagyományában megtalálhatók és általánosan ismertek, vagy azok voltak.

Ebben a cikkben néhány kaitag szőnyeg jeleit mutatjuk be, mellettük szerepeltetve a magyar megfelelőket. A szemet gyönyörködtető szőnyegremekek Dagesztánban és a Kaukázusban készültek és egyedi mintakincsükkel emelkednek ki a keleti szőnyegek színpompás világából.  Nem mulaszthatjuk el annak megemlítését, hogy egykor ez a táj a hunok és a hun utód népek (köztük a szabír néven szereplő magyarok)  hazája volt. Itt éltek eleink, amikor 531 táján számukra elkészült a Szent Korona a mervi oázisban és 523-ban megszületett az első magyar nyelvű bibliafordítás is. 

A hun-magyar kultúra hallatlanul gazdag és termékeny időszaka volt ez. Nem véletlen, hanem a hun és hun-utód hatás jele, hogy e szőnyegeken ilyen gazdagságban bukkannak fel a magyar hieroglifák. Az elemzésük szükséges a magyar jelkészlet megismeréséhez. 

1. ábra. A szőnyeg sarkaiban szerepel a Jóma ("jó magas, jó mágus" - egy kőkori isten neve) ligatúra, képi tartalma a magasba vezető folyó (a lépcső és a kacskaringó alakú hullámtaraj ligatúrája), vagyis az istennel azonos Tejút ábrázolása, a Jóma istennév rokona a magyar nyelvben az ima 

2. ábra. Magyarszombatfai tál sarkaiban lévő Jóma ten "Jóma isten" mondatjel

3. ábra. Antik kaitag szőnyeg, jobb oldalán a szőnyeg jelei, bal oldalon a nékik megfelelő székely jelek

4/a. ábra. A kaitag szőnyegen a lépcsős toronytemplom ábrázolását látjuk, a toronytemplom tetején a világoszlop (a Tejút) áll, a Tejút hasadékának ábrázolása felett a Ten, vagy az Isten hieroglifával, a Ten jeltől jobbra és balra egy-egy lépcső látható önállóan és jelszerűen, amelyek megfelelői a magyar hieroglif írásban a magas és a kő hieroglifák, a piramis belsejében és a szőnyeg sarkain egy-egy háromszög alakú sarok jel is látható 

 

4/b. ábra. A fenti kaitag szőnyeg magas isteni kő mondata (középen), az eget tartó fa csúcsán a  ten, vagy isten jel, a fa legörbülő ágai a "tprus" (tapar us "szabír ős") jelet idézik, azt támasztja alá, hogy a ten (balra fent) és a tprus (jobbra fent) eredetileg egyetlen jel volt

4/c. ábra. Az Éhmann-féle hun függő magasságos Khuar köve mondatjele

5. ábra. Gyimesi hímes tojás a lépcsős toronytemplom hasonló, de jelszerűbb ábrázolásával, ez a piramis már csak a két lépcsőből és a háromszög alakú sarok jelből áll, a jelmontázs olvasata: magasságos sarok köve

6. ábra. A kaitag szőnyegen az Istennel azonos égig érő fa látható a magyar hieroglif írás szár "úr" jelének megfelelő megformálásban

7. ábra. Bajánsenyei tejesköcsög a szár "úr" jellel

A magyar hieroglif írás tankönyvszerű bemutatása a közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetből ismerhető meg. 

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy igazi őrségi szálláshely) kertjében lévő százéves tóka

Látogasson meg Veleméren és pihenjen nálam a Cserépmadár szállás és Csinyálóház nevű szálláson! Ez esetben módunk lenne néhány rovológiai tárgyú beszélgetést összekapcsolni az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy igazi őrségi szállás) kertjében lévő Lugasvég a reggelizések, sörözések és beszélgetések kitűnő terepe

Ha a kedves olvasó azt gondolná e veleméri képek láttán, hogy az Őrség maga a földi paradicsom, akkor találkozik a véleményünk. Én ugyan kétségkívül elfogult vagyok, de ezt senki se irigyelje tőlem, mert mindenki az lehet, ha nálunk nyaral.

57 Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében

Attila halálát követően az igazi hunok utódait felváltva szabírként, vagy (on)ogurként emlegeti Jordanes. Bíborbanszületett Konstantin szerint a szabír a magyarok régi neve. Ebből következően az ogur népnév megértése és előfordulásainak számbavétele elengedhetetlen a magyar őstörténet tisztázásához. Az ogur népnevet (pl. az ebből levezetett hungarian részeként) napjainkig a magyarságra alkalmazza a világ.

Az ogur népnév bronzkori és népvándorlás kori előfordulása

Az onogur "tíz ogur" népnevet általában a török nyelvből magyarázzák, vagy a török nyelvhez kötik (például legutóbb Türk Attila régész a Magyar Nyelv hasábjain), ám komolyan vehető alap nélkül. Jellemző a szakirodalomban tetten érhető zavarra, hogy Sándor Klára nyelvész azt is felvethette (a Magyar Nyelv ugyanazon példányában), hogy az onogur szó mögött van-e önálló nyelv és nép, vagy ez csupán egy törzs, netán törzsszövetség neve-e. Miközben a Kovrat onogur uralkodónak tulajdonított poltavai (Mala Perescsepino-i) sírból előkerült ezüstedényeken magyar mondatok olvashatók. Persze ezekre a nyelvemlékekre a "szakma" akkor sem vet ügyet, ha a nyilvánvaló csődhelyzetéből segítené ki az előkerült hieroglifikus szövegek sora. Az érdeklődés hiányának az lehet az oka, hogy az ogur népnév a hunokhoz kötődik, miközben a "tudományos konszenzus" legfontosabb informális célja a hun-magyar azonosság letagadása. 

Az onogur előtagja a magyarban "tíz" jelentésű és máig megtalálható a számneveink végén (negyven, ötven, hatvan stb.), valamint a vonás szavunk tövében (mert a régi számjelölésekben a vonás "tíz" jelentésű). 

A kérdéssel azért foglalkozunk a jelen írástörténeti cikksorozatban, mert előkerült az ogur népnév bronzkori (1. ábra) és népvándorlás kori (6. ábra) változata a Kárpát-medencéből. Továbbiak találhatók a hettita (2. ábra) és az amerikai indián (7. ábra) írásemlékek között. Mindegyik jól elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével. Kár lenne e kitűnő adatokat az asztalfiókban tartani csak azért, mert nehezen egyeztethetők a finnugrista prekoncepciókkal.  

A társtudományok tanúvallomása

A lehetséges nagyívű őstörténeti magyarázat az eddigi régészeti, nyelvészeti és genetikai eredmények alapján már megszületett.

Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr.sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal).

Hasonló képet rajzolnak a genetikusok is.  A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján című cikk Kásler Miklós és kutatótársai tollából. Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt.  Ott is magyar nyelven elolvasható, magyar jelekkel rögzített szövegek maradtak ránk, amiképpen az okunyevi kultúra emlékein is. Vagyis az a genom, amelyik később az Árpád-házi királyokat adta, kezdettől részese lehetett a Szejma-Turbino kultúra népességének vagy vezető csoportjának, amelyik e területeken is otthon volt. Kétezer évvel ezelőtt az "Árpádok" családja és rokonaik már az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el.

A nyelvészeti kép is szétfeszíti a Róna-Tas András által megadott korlátokat: Mario Alinei az etruszkokat, Otto von Sadovszky pedig a penut indiánokat tartotta a magyarság legközelebbi nyelvrokonainak. 

Mario Alinei szerint a magyarok már évezredekkel a „honfoglalás” előtt jelen voltak az európai térség nagy részén s a régészeti kutatások eredményei alapján az etruszkok ősei a Kárpát-medencéből indultak Itáliába. Könyve új megvilágításba helyezi az etruszk nép Kárpát-medencéhez fűződő (rendkívül szoros) kapcsolatát, és az ókori Itália kultúrális, műszaki fejlődését meghatározó folyamat – innen származó – magyar vonatkozásait. Magyarország területe a bronzkor végéig Európa szíve volt és az innen induló magyar–etruszk behatolás Itália földjére egybevág a régészeti feltárások eredményével is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ekkor a Kárpát-medence is magyar terület volt. 

Csőke Sándor a magyar nyelv kapcsolatát kutatta a sumérrel, a hettitával, a kínaival és az indián nyelvekkel. Götz László a sumér hatást mutatta ki, amit legutóbb Simo Parpola azzal igazolt, hogy a sumért is uráli nyelvnek minősítette.

A rovológiai összefüggések alapján ez a szélesebb ívű kép alátámasztható, sőt az időbeli és térbeli korlátait még tágabban kell meghatározni. A kezdeti vándorlások korát a fentebb említett felső-paleolitikumba kell helyezni. A jelkészlet elterjedésének földrajzi határai pedig a Pireneusoktól (a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelektől) Amerikáig (az indiánok népi jelkészletének párhuzamaival) dokumentálhatók. A Kárpát-medence neolitikus lakosságának magyarságát kézenfekvően igazolja - többek között - a szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar szövege is. 

1. ábra. Ócsai fémlelet a középső bronzkorból (a Kr. e. II. ée. első fele) az Óg és sár "úr" hieroglifákkal, az írásemlék olvasata a sorrendtől függően kb. sarok, vagy Óg sár "Óg úr", a képjel a világhegy által középen alátámasztott égbolt ábrázolása

Mi köze van a magyar és ogur népnévnek az Óg hieroglifához?

Az ogur (onogur) nép azonos a magyarsággal, ezért is alkalmazzák ránk ezt a népnevet és származékait az idegen nyelvekben a mai napig. E megfeleltetést támasztja alá a népnevünkben szereplő ager változat is, amennyiben Muagerisz  szabír királyfi neve a magyar népnév egyik korai előfordulása. Ezt többen feltételezték már s nincs is okunk kételkedni benne. Bíborbanszületett Konstantin is a szabírokkal azonosítja a magyarokat és sok további forrás és összefüggés (például a Szent Korona mervi születése) és a Tarih-i Üngürüszben emlegetett, Iránnak kölcsönadott 20 000 lovas története is összeköti a magyar "őstörténetet" a szabírokkal. 

Az őstörténet szót azért tettem idézőjelek közé, mert az őstörténet fogalma elvileg az írás nélküli történelemre vonatkozik, miközben - mint látjuk - vannak írásos forrásaink, sőt miénk a világ legrégebbi ismert írása, a magyar hieroglif írás. Lehetséges, hogy változtatni kellene a bevett szóhasználaton, mert most - tévesen - a honfoglalás előtti történetünket tekinti a "szakma" őstörténetnek, bár a korai történelmünkről maradtak fent írott források és a honfoglalóknak is voltak könyvtárai. A "szakma" azonban inkább elharapja a nyelvét, semhogy beszéljen róluk. Sőt - a tényekkel szembemenve - a honfoglalás és a Kr.e. 1000 közötti ösmagyar kort nyelvemlék- és írásnélküli korszaknak tanítják az érvényes NAT tankönyvek is.

Az ogur népnévnek a népnevünkkel való összefüggéseiről szól a Czeglédi Katalin a sezserékről és a népnevünkről c. cikkem (Így írtok ti magyar őstörténetet, 2010. 109. oldal). Az ogur népnévnek a hieroglifikus írásunkkal való összefüggéseire, valamint az Óg hieroglifa előfordulásaira a Magyar hieroglif írás c. kötet tartalmaz példatárat.  

2. ábra. Huszka József közli az egyik yazilikajai sziklavéset rajzát, amelyiknek a két oldalán a világoszlop által tartott égbolt jelmontázsa (az 1. ábrán látható bronzkori kép pontos megfelelője) támasztja alá a szárnyas napkorongot

Az ogur népnév egy Óg úr értelmű, magyar szavakból álló összetétel. Az Ószövetségben Óg királyként emlegetett Óg úr azonos Heraklésszel, az ogur népek ősapjával (her Ak am. Óg úr). A görög források szerint Heraklész a szkíták ősapja, akit a szkíták utódai Óg úr-ként emlegetnek. Az önelnevezésükben is utalnak erre a származásra, amikor magukat ogur népként, Óg úr leszármazottjaként azonosítják. 

3/a. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "ég" szójele, a régiek az égboltot egy áttetsző kőből való félgömbnek gondolták, amit a szél időnként felemel és leejt - ettől görbültek befelé a szélei; 

3/b. Magyar népi Óg hieroglifa az őriszentpéteri tálról (balra) és a székely írás "o/ó" jele (jobbra), az eredetileg vízszintes jel függőlegesre állítását a rovástechnológia kényszerítette ki, mert vízszintes jelet nem lehet bicskával fapálcába róni 

Mit jelent a boltívszerű jel?

A hettita (luviai) "ég" jel alapján ismerjük a boltozat alakú, nemzetközileg elterjedt hieroglifa jelentését. A hettita szójelek jelentését figyelembe vehetjük a székely betűk akrofóniájának rekonstruálásakor, mert a két írásrendszert kb. 20 formailag azonos jel köti össze s ezek közül 12 esetben tartalmi kapcsolat is mutatkozik (Magyar hieroglif írás, 447. és 449. oldal) . 

A székely írásban ennek a nemzetközileg elterjedt jelnek a formai megfelelője az "o/ó" hang jele (3/b. ábra). 

A fenti összefüggésekből adódott, hogy olyan szó lehetett a boltívszerű jel magyar jelneve (értelme és hangalakja), amelyik "o/ó"-val kezdődött és "ég" volt a jelentése. Ennek Óg király neve felel meg legjobban, aki feltételezhetően égisten volt (ezért hasonlít neve az ég szóhoz, a jele pedig az ég boltozatának ősvallási leírásához). 

Az antik írásokban külön jele van az isteneknek, így pl. Samas napistennek a sumer írásban, Utu sumer istennek a hettita (újabban luwiai) hieroglif írásban, Ahuramazdának pedig az óperzsa ékírásban. Ennek megfelelően a magyar hieroglif írásban is van Ak és Óg jel. Ezek eredetileg az ősapánk két nevének rögzítésére szolgáltak. Az Ak változatlan alakban megtalálható a klasszikus székely írás jelei között is. Nem is tudnak vele mit kezdeni a szakértők, mert "k" betűként akarják tárgyalni, miközben arra ott van az "ek", sőt a "harmadik k" rovásjelünk is. 

Az Óg hieroglifából a székely írás megszületésekor kialakult az "o/ó" rovásbetű. 


Mit jelent a háromszög alakú jel?

A napjainkban érthetővé váló hieroglifikus írásemlékeinkben (1. ábra) ismételten előfordul az Óg úr (korabeli kiejtés szerint: Óg tár, vagy Óg sár) mondat és ennek változatai is, ahol a háromszög alakú jel jelöli a tár/sár szót. Ebben a fejezetben azt a gondolatmenetet vázoljuk fel, ahogyan erre az eredményre eljutottunk.

4/a. ábra. Huszka József által közölt hettita pecséthenger rajza a világoszloppal, a világoszlop melletti kecskefejet ábrázoló hettita (luviai) hieroglifa a tar szót jelölik, amiből következően ez a világoszlop neve (Szibériában turu)

4/b. Az égboltot alátámasztó, istennel azonos világoszlopot (hegyet) ábrázoló Yazilikaja-i hettita sziklavéset, amelynek a hangalakja tar (balra) és a székely írás "s" (sar/sarok) jele (jobbra), nyilvánvaló, hogy a háromszög alakú székely jel a világoszlop hieroglifájából alakult ki, a hangalak pedig egy tar-sar hangváltozáson ment keresztül

4/c. A hettita Tarkumuwa-pecsét egy bilingvis (két nyelvvel/írással írt szöveg), mivel ismert volt a hettita ékjelek hangalakja, ebből tisztázódott a kecskefej alakú hieroglifa tar hangalakja is (a szarv az égbe vezető út jelképe, az Ószövetség szerint "király" jelentésű), a kecskefej alakú hieroglifa Tarkumuwa király nevében a "király" méltóságot jelölte (az akkád sar "király" jelentésű, amint Szár László nevében is a királyi családhoz való tartozást jelzi)

5/a. ábra. Permi jelvény, közepén a sarok szóval (a peremekkel ábrázolt jelekkel együtt a teljes olvasata: magas sarok kő országa), a sarok szó tövét a sar szójellel, az utótagot az "o/ó" és a "k" betűkkel rögzítette (a permi ábra Szaveljeva nyomán), ez az írásemlék azt bizonyítja, hogy a székely írás "s" betűje, amit most sarok jelként emlegetünk, eredetileg csak a sar szójele volt

5/b. A Przemisl-i honfoglalás-kori világmodell sarkain az antropomorf sar Óg ten "sarok(is)ten" jelmontázst találjuk; a hasonló sarokjelképek vezettek a sar és az Óg jelnevek és jelformák egyesüléséhez, a sarok szavunk kialakulásához 

A hieroglifikus szövegek elolvasásakor sorozatosan tapasztaljuk, hogy a sár, vagy szár szavak helyett az úr szót kell olvasni ahhoz, hogy a szöveg a mai magyar nyelvben is értelmes olvasatot adjon. Ennek az lehet az oka, hogy az úr szavunk a sár/szár szóból alakult ki s a székely írás megszületésekor még a sár/szár szót használtuk az isten, vagy az uralkodó megnevezésére. Ennek időpontjára nézve figyelemre méltó, hogy a kaukázusi hunok istenének még Khuar volt a neve, ami félúton van a sár/szár és az úr között. A hangváltozást bizonyítja, hogy Urhida nevét kezdetben még Hurhida alakban írták. 

A felsorolt nyelvi párhuzamok kirajzolják egy szóeleji t-sz-kh-h-elhalkulás hangváltozás történetét egy nemzetközivé vált szócsaládban, amelyhez a Taru, Thor, Tórem, Teremtő istennevek is tartoznak. Ez az isten azonos volt a turu nevű világoszloppal és tőle származik a királyi hatalom (eredetileg nyilván maga a királyi dinasztia) és a törvények is.

6. ábra. Vakolatra festett hieroglifák az Iseum területéről a római korból, az olvasata kívülről befelé haladva: Óg sár (Óg úr), vagy - ha a kör alakú jelet is hozzáolvassuk - Lyukó (napisten) az Óg sár/úr

Az 1. ábrán látható bronzkori mondatjelnek pontos párhuzama került elő az Iseum területén folytatott hiteles ásatáson. A vakolatra festett jelképnek több példányát is megtalálták egy római kori gödörfeltöltésben, amelyek ma ki vannak állítva az Iseumban.  Mivel az Iseumban látható kiállításon tucatnál is több jól elolvasható magyar jel szerepel és Savaria nevében is a magyarok régi nevét, a szabírt lehet azonosítani, szükségképpen felmerül a kérdés, hogy mióta is élnek szabírok és ogurok a Kárpát-medencében? 

Sosztarics Ottót, a múzeum vezetőjét kértem meg a válasz megadására a vonatkozó tanulmányom elküldésével, de az eltelt egy év alatt az ígérete ellenére sem kaptam feleletet. 

A mondatjel most elolvasott bronzkori változata még veszélyesebbé teszi a válaszadást a "szakértők" számára, hiszen nem csak a hunokat azonosítja az ogurokkal és a magyarsággal, hanem az őshonosság híveinek is érvet szolgáltat. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy az őshonosság hívei kapni fognak ezen a kínálkozó bizonyítási lehetőségen, hiszen a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek megemlítésétől is tartózkodnak. Ugyanolyan gyanakvással tekintenek ők is minden hieroglifikus írásemlékre, mint az akadémikus "tudomány" képviselői, hiszen a szójelekkel írt szövegek megértéséhez munka és elmeél szükségeltetne.

7. ábra. Egy hopi tál Ogur isten olvasatú mondatjelei (az ábra két szélén), valamint középen, fentről lefele a székely írás "us" (ős), "nt/tn" (Ten), "o/ó" (Óg) és "s" (sar "úr") jelei

Irodalom

Kásler Miklós és társai: Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján, European Journal of Human Genetics 

Simo Parpola: Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016. Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Simo Parpola: Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210.

 

Mario Alinei: Ősi kapocs - A magyar-etruszk nyelvrokonság, Allprint Kiadó, 2005.

Csőke Sándor: A sumer ősnyelvtől a magyar élőnyelvig, Turul Kiadó, New York, 1969.

Csőke Sándor: Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága, Buenos Aires, 1969.

Szentpéteri József: Ifjúkori feljegyzések az Ermitázs egy különleges kiállítási vitrinjéről. Mala Perescsepino, 1912 - az úgynevezett "poltavai kincs" tulajdonjelei, Hadak útján XXIV. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája Esztergom, 2014. november 4–6. 1. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.1, főszerkesztó Türk Attila 

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.

Türk Attila: Régészeti eredmények a magyar őstörténet kutatásában, lehetséges nyelvészeti vonatkozásokkal, Magyar Nyelv, 2023. 4. szám

Sándor Klára: A korai török-magyar nyelvi kapcsolatok újraértelmezésének szükségességéről, Magyar Nyelv 2023. 4. szám 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapestz, 2017.

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Hopi tál az "Ogur isten" mondattal

Varga Géza: Egy elmaradt vita következményei - hozzászólás Türk Attila és Sándor Klára Magyar Nyelvben megjelent dolgozataihoz 

Varga Géza: A magyarok régi neve: szabír (video) 

Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban

Varga Géza: Jordanes Getikájáról és a szabír néven szereplő hun-utód magyarokról

Varga Géza: A Mala Perescsepinói kincs magyar szójelei

Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata

Varga Géza: Indián-magyar jelpárhuzamok

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Czeglédi Katalin a sezserékről és a népnevünkről, in: Így írtok ti magyar őstörténetet, 2010. 109. oldal

Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szálláshely

Amennyiben a kedves olvasó éppen búnak adná a fejét, mert úgy véli, hogy a fenti témákban folytatandó rovológiai beszélgetést össze kellene kapcsolni egy őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással, de nincs hol - akkor ezen segíthetünk! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek aligha választhatnak jobban, mint a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházat, e jellegzetes őrségi szálláshelyeket, mert Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van.