Megjelent 2022-ben Fehér Bence Írásos emlékeink az ősmagyar korból c. dolgozata a Magyarságkutató Intézet gondozásában, a Magyar Őstörténeti Műhelybeszélgetés II. kötetcím keretében.
Fehér Bence egy igen ellentmondásos (pontosabban: légbőlkapott) írástörténeti-nyelvészeti korszak leírására vállalkozott, amely nyilvánvalóan meghaladta a szakmai és etikai lehetőségeit. A jelen cikkben ezt a véleményemet fejtem ki és támasztom alá.
Az ősmagyar kor
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatási Hivatala által kiadott és jelenleg érvényes engedéllyel rendelkező tankönyv (nkp.hu) szerint "A magyarság nyelvtörténete mintegy 3000 évre nyúlik vissza. Ezt az időszakot célszerű kisebb egységekre tagolni ... A legnagyobb vízválasztó az írásos nyelvemlékek megjelenése. A nyelvemléktelen korszakot ősmagyar kornak nevezzük, ez Kr. e. 1000-től a honfoglalásig, Kr. u. 896-ig tart."
A korszak itt olvasható meghatározásával ellentétben ez az ősmagyar kor meg van hintve hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket alkalmazó) magyar nyelvemlékekkel. Ezeket azonban a "szakma" szinte napjainkig nem volt hajlandó sem létezőnek, sem pedig nyelvemléknek tekinteni (1).
Fehér Bence dolgozatának éppen az kölcsönöz egyedi jelleget, hogy a "nyelvemléktelen kor" nyelvemlékeit kísérli meg bemutatni. Mint írja: "Nagy újdonság, hogy a X. századból, sőt régebbről is előkerült rovásírásos nyelvi anyag". Egy ilyen törekvésének van létjogosultsága, mert a nyelvemléktelennek tartott korszak valójában nem létezett, vagy nem volt nyelvemléktelen. Ha a szakma tudomásul veszi, hogy vannak nyelvemlékek az ősmagyar korból, akkor át kell szabnia a nyelvtörténet korszakait, vagy a magyarázatukat.
A szerző azonban mintha ennek ellenére megpróbálná megmenteni a tökéletesen indokolatlan nyelvészeti korszakolást. Bár tudja, hogy az ősmagyar korszakban is használtunk írást, ezt nem konfrontálja a fenti "hivatalos" állásponttal. Inkább másik leírását adja az ősmagyar korszaknak (2).
Fehér Bence nem említi, hogy a nyomdokaimba lép (1., 2. és 3. ábra), amikor a honfoglalás kori és azt megelőző korú írásemlékeink létét feltételezi és amikor ezeket nyelvemléknek tartja. Sőt egy dolgozatában az előzőleg végzett munkám elhallgatását is megkísérelte megideologizálni (3).
Korszakhatár
A haynauista-hunfalvysta alapozású nyelvtudomány által megállapított nyelvi korszakolás szerint az ősmagyar kor Kr. e. 896-ig tartott s ezt követte az ómagyar kor. Az évszámból is láthatóan ez nem a tényleges nyelvi folyamatok alapján, hanem történeti alapon kijelölt mesterséges (önkényes, feltételezett, kitalált) korszakhatár. Nyelvi alapokon nem is állapíthatták volna meg, hiszen a Bíborbanszületett Konstantin munkájában fennmaradt, görög betűkkel írt Etelküzü szót kivéve a nyelvészek nem nagyon ismernek magyar nyelvi adatokat a honfoglalás korából, vagy az azt megelőző kb. évezredes időszakból.
Az ősmagyar kort Fehér Bence nem a nyelvemléktelenséggel jellemzi (hiszen - nagyon helyesen - ő is nyelvemlékeket kutat ebben a korban). Arról beszél, hogy a honfoglalás idején a magyarság élettere nyugatabbra tolódott és a feltételezések szerint ez nem ment nyelvi változások nélkül. Maga is látja azonban a felmerülő kérdéseket. Ha ugyanis az avarok is magyarul beszéltek, akkor a honfoglalás idején lényegében nem volt nyelvi változás. A hieroglifikus nyelvemlékeink alapján alátámaszthatóbb lenne a honfoglalás idejére feltételezett korszakhatár törlése és az azt megelőző nyelvemléktelen kor nyelvemlékessé nyilvánítása (1-3. ábra). Erre azonban Fehér Bence nem vállalkozott.
"A hangtörténeti változásokat ... az írásbeliség kora előtt nagyon bizonytalanul tudjuk datálni" - írja Fehér Bence, mintha a magyar őstörténetben létezne írásbeliség előtti kor. Ezzel valójában azt ismeri el, hogy a honfoglalás kora nem képezett nyelvtörténeti határt, vagy annak feltételezésére nincs nyelvészeti ok. A magyar őstörténetnek éppen az a sajátossága, hogy a székely írás előzményét a kőkortól napjainkig használjuk a magyar nyelv ősvallási jelentőségű mondatainak rögzítésére. Ha ennek belátása meghaladja a "tudományos konszenzus" prekoncepcióit és szellemi képességeit, akkor ennek eredményét jól dokumentálja ez a most elemzett tanulmány. Közpénzen vizionálnak sohasem volt nyelvtörténeti korszakokat és korszakhatárokat, miközben az így mesterségesen keltett bonyodalmakat megoldatlanul, a "nyelvemléktelen" ősmagyar kor nyelvemlékeit pedig hasznosítatlanul hagyják.
3. ábra. A 2017-ben megjelent kötetemből személyesen adtam át tiszteletpéldányt Fehér Bencének, ám annak mondanivalóját (pl. a hun és avar, valamint honfoglalás kori íráshasználat létét) a nevem említése nélkül sikerült hasznosítania
A honfoglalás időpontjából ránk maradt bodrog alsóbűi rovásemlékkel kapcsolatban írja Fehér Bence a székely írás előzményéről: "Ha az őslakók, tehát az avarok öröksége, akkor az avar régészeti anyagban kellene felbukkannia. Ezt szintén nem találta senki, kb. három évvel ezelőttig." Pedig a Pécsi avar szíjvég hieroglifikus felirattal c. cikkemben leírt avar hieroglifikus szöveget (4. ábra) a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet 641. oldalán adtam át Fehér Bencének. Aligha lehet ebből más következtetést levonni, mint hogy a Magyarságkutató Intézet írástörténésze nem mond igazat.
Hozzátehetjük: az e korból és korábbról ránk maradt magyar nyelvemlékek sorát a székely írás előzményével, a magyar hieroglif írással írták (3-7. ábra). Az alább bemutatott avar nyelvemlékek jelei nyilvánvalóan a székely írásjelek szavakat jelölő avar kori megfelelői. Ezek és az itt fel nem sorolt további társaik cáfolják Fehér Bence állítását arról, hogy nem talált senki avar-székely párhuzamokat. Inkább arról van szó, hogy Fehér Bence tudatosan hallgatja el olvasói előtt a tényeket, a kiadónál pedig nincs a rovológiai dolgozatok hibáinak kiszűrésére képes szerkesztőség.
Azaz nem volt nyelvemléktelen kor, a nyelvészeknek újra kell gondolniuk a magyar nyelv korszakolását. Fehér Bence azonban talán egzisztenciális okokból nem jelenthette ki ugyanezt. A Magyarságkutató Intézetnek ugyanis - mint azt közölték a Horváth-Lugossy Gábor vezetése idején velük folytatott megbeszélésen - nem célja a tudományos konszenzussal való konfrontáció. Ez a tökéletesen tudományellenes koncepció máig akadályozhatja Fehér Bencét a komolyan vehető álláspont kialakításában. Ezzel aligha érthetünk egyet, mert a tudománynak - mint azt Erdélyi István megírta - csak a kíváncsiságunk kielégítése lehet a célja.
5. ábra. A zamárdi avar szíjvég hátlapjáról a jelek, az olvasat jobbról balra (a csillagig): Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Ősi, ragyogó folyó úr, nagyon nagy úr), fotógrafika
6. ábra. Magyar hieroglifákkal díszített VII-IX. századi idolok, Bojna (Szlavónia, Horvátország), a leegyszerűsített olvasatuk mai magyarsággal (balról jobbra): A nagyon nagy úr(is)ten él, Ragyogj Dana ten úr, ragyogtál, Nagyon nagy tapar úr él, Dana ten él
7. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján olvasható hieroglifikus mondatok (fentről lefele, balról jobbra, mai magyarsággal): Lyukó isten, Ragyogó nagy ten, Egy országa, Ragyogó nagy oszág, Nagy égisten
Jegyzetek
(1) E minden alapot nélkülöző nyelvészhagyomány okozta az emlékezetes botrányt az MTA megrendelésére az OSZK által 2009-ben rendezett nyelvemlék-seregszemle kapcsán. A kiállítás szervezői - a rovásírásos nyelvemlékek bemutatását célzó javaslatom ellenére - csak latin betűs nyelvemlékeket voltak hajlandók kiállítani. A megnyitót megelőző két évben Monok István főigazgatóhoz nem jutottam be, a kiállítást rendező Madas Edittel pedig nem sikerült szót értenem. A megnyitóra írt cikkeim hatására aztán Hiller István kultuszminiszter adminisztratív döntéseket hozott, aminek köszönhetően ma már az ELTE, az MTA és az MKI is nyelvemléknek tekinti a rovásírásos nyelvemlékeket. Igaz, hogy jól elolvasni azóta sem tudják őket, mert a nyelvemléknek tekinthető szövegek szójeleket tartalmaznak. Ezekkel pedig sem Fehér Bence, sem a "tudományos konszenzus" nem tud mit kezdeni. Ahányszor megpróbálkoznak az elolvasásukkal, annyiszor vallanak kudarcot. Talán, ha Hiller István miniszter úr annak idején részletesebb utasítást adott volna, akkor a "szakma" jobban értené például a bodrog-alsóbűi rovásírásos cserépfúvókatöredék jeleit is.
(2) Szerinte az ősmagyar korszakban a magyarság szállásterülete nyugatabbra helyeződött, ami nyelvi változásokkal járhatott. Miközben ő is tudja, hogy ha az avarok magyarul beszéltek, akkor nem ez volt a helyzet. A százszámra előforduló hieroglifikus írásemlékeinket figyelmen kívül hagyó "szakma" által csupán feltételezett nyelvi változásokat a honfoglalás utáni évszázadokba teszi.
(3) Amelyik "tudomány" hazudik, az lop is? Mint azt Fehér Bence közzétette, "nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". Ebben az álláspontjában azonban több hiba is van: A korom miatt már nem tudok futni, ráadásul egy díszítés is lehet elolvasható. S a becsületes eljárás kötelme alól ezek az ürügyek egyébként sem adhatnának neki felmentést.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Pécsi avar szíjvég hieroglifikus felirattal
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Erdélyi István az őstörténetkutatás száz évéről
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak
Varga Géza: A zamárdi avar temető szíjvégének rovásfelirata
Varga Géza: A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
