Levelet hozott a villanyposta egy Amerikában élő magyar professzortól. Nem tudom, hogy a nyilvánosságnak szánta-e, ezért a nevét most nem adom közre, csak a több közérdekű kérdést felvető levelét. Alább válaszolok is ezekre a kérdésekre.
A professzor úr levele
A professzor úr levele
Kedves Géza!
Kaptam egy emailt, amiben egy példalapot lehet látni, (alább csatolom) a most megjelenő 5. osztályosoknak írt történelem tankönyvből. Ez a lap tanít valamit a rovásírásról, de sajnos azt mondja, hogy az egy törökségi hagyomány több műveltségi szavunk mellett, mint például az ökör, bika, üsző, borjú, búza, stb.
Hát ez egy 19. századi elmélet. Miért kell ilyen elmaradottnak lennie ennek az új tankönyvnek?
Üdvözlettel, (aláírás)
1. ábra. Az ötödikeseknek szánt, finnugrista hazugságokat ismételgető tankönyvlap, a téveszméiről alább esik szó
A tankönyvlap téves állításai
2. ábra. A tankönyv úgy adja elő, mintha a hunok és az avarok török népek lettek volna, holott ezt semmi nem bizonyítja (az akadémikus "tudomány" képviselői sorra jelentik ki, hogy a hunok és az avarok nyelvét nem ismerik), annál több dolog cáfolja (például a magyarul elolvasható hun és avar hieroglifikus szövegek, amelyekről az akadémikus "tudomány" nem hajlandó szót sem ejteni)
A hunok és az avarok magyar nyelvét az ismert adatokon (például Onogesius "Hun Győző", Hunnivár "Hunvár", vagy "hun nyelven Vár" stb.) túl az újabban elolvasott és az irodalomjegyzékből elérhető hieroglifikus írásemlékeik is bizonyítják. (1)
A hunoknál és az avaroknál a jelhasználat (a székely íráshoz képest) fordítva történt: szó- és mondatjeleket használtak s csak elvétve bukkanunk az írásemlékeik között egyetlen hangot jelölő betűkre.
3. ábra. A magyarokat korábban valóban nevezték hunnak, szabírnak, türknek, szkítának, párthusnak stb-nek, de ezeket a népneveket nem lehet idegen birodalmak neveinek minősíteni, mert ezek jórészt a magyar nép megjelenései, korábbi nevei voltak
A magyarság nem törökségi nép volt, csupán lovasnomád életmódot folytatott, ami nem törökségi mindenestül. A sztyeppi kultúrát megengedhetetlen felületesség törökséginek nevezni, hiszen a török népek szinte minden kulturális vívmányukat a magyarul beszélő hunoktól vették át. A tankönyvben felbukkanó megalapozatlan téveszme annyira átjárta az értelmiséget, hogy sokan már az Árpád vezette honfoglalók magyarságát is kétségbe vonják (holott róluk szólván használták a források a Hetümagyar és a Dentümagyar kifejezéseket). Miközben ezen akadémikus téveszme-szerzőknek "természetesen" fogalmuk sincs a honfoglalók hieroglifikus írásemlékeinek magyar olvasatairól, amelyek ellenőrzésére sem képesek.
Ez a fajta alátámasztást nélkülöző pongyola ferdítés, amit a tankönyvíró megenged magának, az internetes portálokon sem rokonszenves, egy tankönyvben pedig aligha lehet másnak minősíteni, mint a nemzeti identitás tudatos rombolásának. A kritika ugyanis több, mint egy évszázada folyamatosan elhangzik s - ha egyes szerzők nem vették volna észre - sem Haynau, sem a körmös Bauer nincs már szolgálatban, ellenben feltalálták az internetet.
Ez a fajta alátámasztást nélkülöző pongyola ferdítés, amit a tankönyvíró megenged magának, az internetes portálokon sem rokonszenves, egy tankönyvben pedig aligha lehet másnak minősíteni, mint a nemzeti identitás tudatos rombolásának. A kritika ugyanis több, mint egy évszázada folyamatosan elhangzik s - ha egyes szerzők nem vették volna észre - sem Haynau, sem a körmös Bauer nincs már szolgálatban, ellenben feltalálták az internetet.
A rovásírásunk azt bizonyítja, hogy nem mi vettük át az ótürk népektől az írást, hanem fordítva: a magyarul beszélő szkítáktól és hunoktól maradt a törökökre. Ezt több írástani jelenség bizonyítja, ám az nem juthatott el a tankönyvíró és lektorainak tudatáig. (2)
Álláspontom szerint érdemes tankönyvírás előtt megismerni a kérdés szakirodalmát s az egyetemeken oktatott finnugrista hazudozás helyett a tényeket kellene továbbadni a felnövekvő új nemzedékeknek.
Ez egy módszertani kérdést is felvet, ugyanis Descartes óta tudjuk, hogy a tudományos vitát nem a beosztás, a végzettség, a hatalom és a hagyomány dönti el, hanem csak és kizárólag a tudományos igényű érvek.
Jegyzet
(1) A hunok és az avarok által alkalmazott magyar hieroglif írás lényegében azonos a székely (rovás)írással, annak korabeli változata. A leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. A jelformák hasonlóak, vagy pontosan megfelelnek egymásnak, a különbség a jelentésben mutatkozik. A székely írásban sok az egyetlen hangot jelölő betű, ám kevés szó- és mondatjel van, ez utóbbiakat ma már csak elvétve használjuk.
Példa szójeleket alkalmazó kivételekre: a székelyderzsi rovásírásos tégla feliratában szerepel a Dana ten "Dana isten" mondatjel, a Bodrog-alsóbűi rovásszövegben a lyuk szójel, a karcagi csatkarika pedig teljes egészében szójelekből áll. Az akadémikus kutatók számára a "tudományos konszenzus" tiltja a szójelek létének elismerését, mert azzal megdőlne az évszázada hangoztatott sémi eredeztetés téveszméje. Valamint - úgy tűnik - a kreatív gondolkodás sem engedélyezett a rovológia területén. Ezért aztán e fentebb felsorolt fontos írásemlékekről az elolvasásukra alkalmatlan betűző módszer miatt képtelenek komolyan vehető olvasatot közreadni.
A sztyeppi népek (szkíták, hunok, avarok, párthusok, szarmaták, alánok stb.) hieroglifikus írásemlékei sorozatosan magyarul szólalnak meg és rövid, ősvallási tartalmú magyar mondatokat rögzítenek (elérhetők az irodalomjegyzékben felsorolt cikkekből). Ezek felmutatását az akadémikus "tudomány" részéről elzárkózás, esetleg a finnugrista jelzőkészlet kiosztása kíséri (a dilettánstól az elmebetegig), mintha ezt javasolná a tudományos viták módszertana. Azért osztogatnak jelzőket az érdemi vita helyett, mert a prekoncepcióik szorításában, az egzisztenciális rettegés légkörében nem hajlandók, a szükséges ismeretek hiányában nem is képesek tudományos igényű párbeszédre. Az ártatlan gyermekeket azonban bátran traktálják a fent idézett ostobaságokkal. Közpénzen.
(2) Több megfontolás is alátámasztja azt, hogy a magyar írásrendszer eredeti, ehhez képest pedig az ótürk írások későbbi (tehát, hogy az ótürk keletkezett a magyarból és nem fordítva).
E példák egyike az "n" rovásbetűk eredete, a másik az amerikai indiánok népi jelkészletében található párhuzamok esete.
- A székely írásban és az ótürk írásokban tökéletesen (formára és jelentésre is) azonos az "n" rovásbetű (6. ábra). Az akadémikus áltudomány gyakran turkológus végzettségű bajnokai ezt az egyezést úgy értékelték, hogy lám, ez is bizonyítja a székely írás ótürk eredetét. Az "természetesen" meg sem fordult a fejükben, hogy - ezzel a felületességgel - ugyanezen jelenséget az ellenkező bizonyítására is fel lehet használni.
A hettita (újabban luviai) hieroglif írásban is, meg a kínai írásban is van egy dombot ábrázoló és "nagy" jelentésű szójel, amit a rovásírásokban csak függőlegesre fordítva lehet alkalmazni (mert egy fapálcába bicskával nem lehet vízszintes jelet róni). Ezért a székely és az ótürk írások függőleges "n" betűi egy olyan vízszintes "nagy" szójelből keletkezhettek az akrofónia során, mint amilyen a hettita (luviai) hieroglif írásból és a kínai írásból is kimutatható. Ilyenek (dombot ábrázoló vízszintes jelek) láthatók hun és avar hieroglifikus szövegekben is (4. és 5. ábra). Amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a "nagy" jelentésű egykori sztyeppi szójel hogyan hangozhatott, akkor az "n" rovásjelek alapján csak a magyar nagy szóra gondolhatunk, ugyanis a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, amiből "n" betű nem vezethető le.
- Az indiánok népi jelkészletében kb. 30 jelet találunk, amelyik azonos a székely írás jeleivel, ám egyetlen jellegzetes ótürk jelnek sincs az indiánoknál megfelelője. Ez arra utal, hogy a székely írás kőkori előzményekre megy vissza, amihez képest az ótürk írások későbbiek.
Ezek a példák és a hasonlók szertefoszlatják a tankönyvíró megalapozatlan fantazmagóriáit a magyar (írás)kultúra ótürk eredetéről. A tankönyvíró nem hivatkozhat arra, hogy a fentebb előadott nézeteimet az akadémikus tudomány még nem fogadta el, mert ilyen követelmény a tudományos igényű párbeszédben - a közvélekedéssel ellentétben - nem állítható fel. Nem a hozzá nem értő emberek (ide értve a "szakmát" is) között tartott népszavazással, hanem csak és kizárólag tudományos igényű érvekkel lehet eldönteni, hogy éppen mi is a tudomány álláspontja. A fejüket a homokba dugó (az alternatív irodalmat nem olvasó) urak és elvtársnők aligha lennének képesek komolyan vehető érvek kifejtésére, már csak azért sem, mert telemenne a szájuk homokkal.
Irodalom
Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
Varga Géza: Szarmata tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Párthus tartalom
Varga Géza: Indián tartalom
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Álláspontom szerint érdemes tankönyvírás előtt megismerni a kérdés szakirodalmát s az egyetemeken oktatott finnugrista hazudozás helyett a tényeket kellene továbbadni a felnövekvő új nemzedékeknek.
Ez egy módszertani kérdést is felvet, ugyanis Descartes óta tudjuk, hogy a tudományos vitát nem a beosztás, a végzettség, a hatalom és a hagyomány dönti el, hanem csak és kizárólag a tudományos igényű érvek.
4. ábra. Apahidai hun csat hieroglifikus mondatokkal, a csatnyelven a magyar Nagy ügy szár (mai magyarsággal a Nagy folyó úr) mondattal, amelyben szerepel a székely és az ótürk "n" rovásbetű előképe
Jegyzet
(1) A hunok és az avarok által alkalmazott magyar hieroglif írás lényegében azonos a székely (rovás)írással, annak korabeli változata. A leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. A jelformák hasonlóak, vagy pontosan megfelelnek egymásnak, a különbség a jelentésben mutatkozik. A székely írásban sok az egyetlen hangot jelölő betű, ám kevés szó- és mondatjel van, ez utóbbiakat ma már csak elvétve használjuk.
Példa szójeleket alkalmazó kivételekre: a székelyderzsi rovásírásos tégla feliratában szerepel a Dana ten "Dana isten" mondatjel, a Bodrog-alsóbűi rovásszövegben a lyuk szójel, a karcagi csatkarika pedig teljes egészében szójelekből áll. Az akadémikus kutatók számára a "tudományos konszenzus" tiltja a szójelek létének elismerését, mert azzal megdőlne az évszázada hangoztatott sémi eredeztetés téveszméje. Valamint - úgy tűnik - a kreatív gondolkodás sem engedélyezett a rovológia területén. Ezért aztán e fentebb felsorolt fontos írásemlékekről az elolvasásukra alkalmatlan betűző módszer miatt képtelenek komolyan vehető olvasatot közreadni.
A sztyeppi népek (szkíták, hunok, avarok, párthusok, szarmaták, alánok stb.) hieroglifikus írásemlékei sorozatosan magyarul szólalnak meg és rövid, ősvallási tartalmú magyar mondatokat rögzítenek (elérhetők az irodalomjegyzékben felsorolt cikkekből). Ezek felmutatását az akadémikus "tudomány" részéről elzárkózás, esetleg a finnugrista jelzőkészlet kiosztása kíséri (a dilettánstól az elmebetegig), mintha ezt javasolná a tudományos viták módszertana. Azért osztogatnak jelzőket az érdemi vita helyett, mert a prekoncepcióik szorításában, az egzisztenciális rettegés légkörében nem hajlandók, a szükséges ismeretek hiányában nem is képesek tudományos igényű párbeszédre. Az ártatlan gyermekeket azonban bátran traktálják a fent idézett ostobaságokkal. Közpénzen.
5. ábra. Az avar eredetű Gizella-kincs turulos fibulájának részlete: a Ragyogó nagy ten (mai magyarsággal: Ragyogó nagy isten) mondat, ebben is szerepel a nagy hieroglifa
(2) Több megfontolás is alátámasztja azt, hogy a magyar írásrendszer eredeti, ehhez képest pedig az ótürk írások későbbi (tehát, hogy az ótürk keletkezett a magyarból és nem fordítva).
E példák egyike az "n" rovásbetűk eredete, a másik az amerikai indiánok népi jelkészletében található párhuzamok esete.
- A székely írásban és az ótürk írásokban tökéletesen (formára és jelentésre is) azonos az "n" rovásbetű (6. ábra). Az akadémikus áltudomány gyakran turkológus végzettségű bajnokai ezt az egyezést úgy értékelték, hogy lám, ez is bizonyítja a székely írás ótürk eredetét. Az "természetesen" meg sem fordult a fejükben, hogy - ezzel a felületességgel - ugyanezen jelenséget az ellenkező bizonyítására is fel lehet használni.
6. ábra. A hettita (luviai) hieroglif írás "nagy" szójele Diringer nyomán (balra), valamint a székely írás "n" betűje (jobbra), ez utóbbival megegyezik az ótürk írás "n" betűje is
A hettita (újabban luviai) hieroglif írásban is, meg a kínai írásban is van egy dombot ábrázoló és "nagy" jelentésű szójel, amit a rovásírásokban csak függőlegesre fordítva lehet alkalmazni (mert egy fapálcába bicskával nem lehet vízszintes jelet róni). Ezért a székely és az ótürk írások függőleges "n" betűi egy olyan vízszintes "nagy" szójelből keletkezhettek az akrofónia során, mint amilyen a hettita (luviai) hieroglif írásból és a kínai írásból is kimutatható. Ilyenek (dombot ábrázoló vízszintes jelek) láthatók hun és avar hieroglifikus szövegekben is (4. és 5. ábra). Amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy ez a "nagy" jelentésű egykori sztyeppi szójel hogyan hangozhatott, akkor az "n" rovásjelek alapján csak a magyar nagy szóra gondolhatunk, ugyanis a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, amiből "n" betű nem vezethető le.
7. ábra. A fészbuk a tájékoztatása szerint éppen a jelen cikk közreadása előtt tiltott ki a nem általam szerkesztett csoportokból, de a jelek szerint a közönséget ez nem befolyásolta, amit hálásan köszönök minden olvasómnak
- Az indiánok népi jelkészletében kb. 30 jelet találunk, amelyik azonos a székely írás jeleivel, ám egyetlen jellegzetes ótürk jelnek sincs az indiánoknál megfelelője. Ez arra utal, hogy a székely írás kőkori előzményekre megy vissza, amihez képest az ótürk írások későbbiek.
8. ábra. Az amerikai indiánok népi jelkészletének és a magyar jelkincsnek az egyezései
Ezek a példák és a hasonlók szertefoszlatják a tankönyvíró megalapozatlan fantazmagóriáit a magyar (írás)kultúra ótürk eredetéről. A tankönyvíró nem hivatkozhat arra, hogy a fentebb előadott nézeteimet az akadémikus tudomány még nem fogadta el, mert ilyen követelmény a tudományos igényű párbeszédben - a közvélekedéssel ellentétben - nem állítható fel. Nem a hozzá nem értő emberek (ide értve a "szakmát" is) között tartott népszavazással, hanem csak és kizárólag tudományos igényű érvekkel lehet eldönteni, hogy éppen mi is a tudomány álláspontja. A fejüket a homokba dugó (az alternatív irodalmat nem olvasó) urak és elvtársnők aligha lennének képesek komolyan vehető érvek kifejtésére, már csak azért sem, mert telemenne a szájuk homokkal.
Irodalom
Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Varga Géza: Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
Varga Géza: Szarmata tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Párthus tartalom
Varga Géza: Indián tartalom
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek
Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?
Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza: A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
