Előrebocsátandók
Előre kell bocsátanom, hogy Szilágyi Sándor kitűnő észrevételének és segítségének köszönhetően (amelyért itt is köszönetet mondok) bizonytalanná vált a jelen cikkben foglalt állítás, mert lehetséges, hogy nem létezett olyan hun bibliafordítás, mint amiről beszámoltam. A cikket alább változatlanul olvashatja az olvasó, ám kérem, hogy olvassa el a hozzászólásokat is, hogy teljesebb képet alkothasson a kérdésről. Maradtak ugyanis tisztázandó kérdések.
Szilágyi Sándor azt írja, hogy a Timon által megnevezett forrásban nem esik szó a hun nyelvre fordított Bibliáról. Az általa adott linken azonban nem találtam a forrást (lehetséges persze, hogy csak én voltam ügyetlen). Elképzelhetőnek gondolom azt is, hogy a forrásnak több szövegváltozata van s ezek mindegyikét ellenőrizni kellene, hátha valamelyikben mégis csak megemlítik Quardusat bibliafordítását és Timon nem hazudott, hanem csak pontatlanul hivatkozott (amire persze semmi garancia sincs).
Szilágyi Sándor azt írja, hogy a Timon által megnevezett forrásban nem esik szó a hun nyelvre fordított Bibliáról. Az általa adott linken azonban nem találtam a forrást (lehetséges persze, hogy csak én voltam ügyetlen). Elképzelhetőnek gondolom azt is, hogy a forrásnak több szövegváltozata van s ezek mindegyikét ellenőrizni kellene, hátha valamelyikben mégis csak megemlítik Quardusat bibliafordítását és Timon nem hazudott, hanem csak pontatlanul hivatkozott (amire persze semmi garancia sincs).
Másodikként említem, hogy Dobrovits Mihály a 2011-ben készített dolgozatában tényként hivatkozik a Quardusat féle bibliafordításra, pontos hivatkozást is adva a forráshoz. Dobrovits munkáját az academia.edu küldte meg s az alábbi képeken mutatom be a cikk címét és a vonatkozó részletét. Mivel a forrást nem tudom elolvasni, nem tudom eldönteni, hogy Szilágyi Sándornak, vagy Dobrovits Mihálynak van-e igaza s melyikük téved.
Azaz Dobrovits Mihály szerint missziós tevékenységet is folytattak a helyi "hunok" között. Még néhány írást is készítettek a nyelvükön (Pseudo-Zacharias/ Brooks II, 145-146.)
Dobrovits Mihály munkájának címe és részlete
Van aztán egy további, ezzel öszefüggőnek látszó adat, a Konstantin legendában állítólag szereplő avar és magyar szertartási könyvekről, amelyeknek szintén utána kell járni. Ha ugyanis ezek valóban léteztek, akkor ezeket valamikor le is kellett fordítani s kézenfekvően gondolunk a Quardusathoz kötődő információk ellenőrzésére. A kaukázusi szabírhunok számára lefordított Biblia ugyanis az avaroknál és a magyaroknál bukkanhatott fel leginkább (persze erre az esetleges hamisítók is gondolhattak). Vagyis lehetséges, hogy ez az avar és magyar könyv ugyanannak a hamisítási, megtévesztési akciónak egy másik eleme. Ha így van (de erről egyelőre még nem lehetünk meggyőződve), akkor ezt a másik feltehető(?) hamisítási történetet is tanulságos lenne tisztázni és közzétenni.
Anonymusról is tudja a történettudomány, hogy a honfoglalók Volgán való átkelését tárgyalván, több évkönyvünket említi. Amire Kristó válasza az volt, hogy a könyv többes számát nem tudja megmagyarázni (az ugyanis cáfolja az ősgeszta meséjét - VG). A megfelelő magyarázat az lenne, hogy a Turáni-alföldről érkező honfoglalók olyan tájat hagytak maguk után, amelynek gazdag városaiban a források szerint könyvtárak is voltak. Ezért azt kell kézenfekvőnek gondolnunk, hogy az avar és magyar honfoglalók könyveket is hoztak magukkal, amelyek között (gondolva a szabírok nesztoriánus kereszténységére és a hun püspökségekre) lehetett Biblia is. Ez persze csak egy lehetőség mindaddig, amíg forrást nem találunk rá. Mindezek az összefüggések arra intenek, hogy alaposan járjunk utána a Quardusat-féle bibliafordításról eddig tudottaknak.
Azt eddig is tudtuk, hogy a régészeket, nyelvészeket, történészeket felső fokon képezték ki a hazudozásra s az sem kétséges, hogy e sorhoz bátran hozzátehetjük a titkosszolgákat és a papokat is (tisztelet közülük a tiszteletre méltóaknak!). Csak az meglepő egy ilyen lehetséges hamisítási eljárásban, hogy ez esetben kivételesen a magyar őskultúra dicsőségének öregbítése lehetett a cél. Vagy csak egy eszköz volt ez is az egyházpolitika bűvterében?
Úgy vélem, el kell olvasni a megnevezett forrásokat, meg kell ismerni a felbukkanó személyek életútját és minden lehetséges forrást, ami közelebb vihet bennünket a megoldáshoz. Nem a dicső múlt kulisszáinak összetákolása vagy fenntartása a cél, hanem a múlt tényeinek megismerése. A források utáni nyomozást a felmerülő további kérdések megválaszolása érdekében az erőmhöz képest folytatom és azok eredményét egyszer át fogom vezetni a cikken is. Addig kérem az olvasó türelmét és - ha tud segíteni - akkor a segítségét is az érdekes és tanulságos kérdés megoldásához!
Következzen tehát az eredeti cikk bevezetője
Nem titok, mégis kevesen tudnak az első magyar bibliafordításról. Több oka is van ennek a szégyennek. Az első mindjárt, hogy ez a bibliafordítás a szabírhunok számára készült, a haynauista-hunfalvista akadémikus történettudomány pedig nem siet azonosítani a magyarokat az akkortájt szabír és hun néven emlegetett őseinkkel.
A magyar őstörténetet nem lehet gatyába rázni eleinknek és a szabíroknak az azonosítása nélkül. Van is néhány ezzel kapcsolatos ismeret, ami a szabír kérdés tisztázását indokolja és segíti.
- Például tudjuk, hogy a Szent Koronát a szabírhunok számára készítették a mervi oázisban 531 táján, amikor ez a táj a hunoknak adózott.
- Tudjuk, hogy a szabírok nyomot hagytak a Kárpát-medence földrajzi neveiben, például Zalaszabar, vagy a római kori Savaria nevében s ez utóbbi helyen (az Iseum területén) magyarul elolvasható hieroglifikus feliratot is hátrahagytak.
- Tudjuk, hogy Csaba királyfi, aki 108 évig élt (Attila halálától Baján bevonulásáig) a hun birodalom összeomlása után önállósuló szabír dinasztia perszonifikálódott jelképe.
- Tudjuk azt is, hogy a székely írásban fennmaradt tprus hieroglifa a tapar us (szabír ős) mondatjele, azaz szabír voltunk egyik írásos bizonyítéka.
- Van persze klasszikus történeti forrásunk is, például a Bíborbanszületett által hátrahagyott feljegyzés szerint a magyarok régi neve a szavartü aszfalü, azaz a heftalita (fehér) szabír. Jordanes meg azt írja a szabírokról, hogy ők az igazi hunok utódai, akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében.
- A becses történeti források közé sorolandók a magyar krónikák is, amelyek a hun-magyar azonosság talaján állnak. Közülük a Tarih-i Üngürüsz említést tesz az Irán és Bizánc háborúja idején Iránnak kölcsönadott 20 000 lovasról, amely más történeti forrásból is ismert. E segédnép vezetője a Zabergán "szabír kán" nevet viselte. S ez az Iránnak segítséget nyújtó nép adta később a magyar királyok sorát. Ezzel összefügg, hogy két iráni császár, Kavád és fia, Khoszró Anósirván szerepel a magyar krónikák királylistájában is Keve és Keár néven.
- A szabírokat említő történeti forrásokat újabban a nyest.hu cikke foglalta össze, "persze" az akadémikus áltudomány szellemének megfelelően gondosan elkerülve a fent említett magyar és írástörténeti szempontokat.
- Figyelmet érdemlő építészeti kapcsolataink is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy a korai templomaink mintáját a Kaukázusból hozhattuk, vagy az építészeti ízlésünk nyomát ott hagytuk a Kaukázusban is.
Van tehát adat, amit figyelembe kell vennünk, amikor a Quardusat-féle bibliafordítást és annak körülményeit tárgyaljuk.
A bibliafordítás növekvő ismertsége
Mindig is ismert volt ez a bibliafordítás, de nem jutott el csak az értelmiség szük rétegéhez. Szerencsére, a könyvkiadás monopóliumának megszűnése és az internet segít ezen az információhiányon. Czakó Gábor például ezt írja erről a bibliafordításról a neten:
A forrásként emlegetett Tempfli Imre ezt így adja elő:
"A VI. századi örmény krónikákból az derül ki, hogy 523-ban az egyik örmény püspök, Quardusat (Theoklétosz) és papjai hét évig hirdették az evangéliumot itt, a hunok földjén lakó népek (onogurok, ogurok, szabirok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok és fehér-hunok) között. Sőt még a Szentírást is lefordították hun nyelvre. Munkájukat egy másik örmény püspök, Maq(Makariosz) folytatta, és olyan sikerrel, hogy egy korabeli görög utazó, Koszmasz Indikopleusztész, aki bejárta ezt a vidéket, azt írta 547-ben kiadott mûvében, a Keresztény Topográfiában: a hunok földjén nagyon sok templom, keresztény hívő és szerzetes, valamint több püspök van. Őt igazolja az a tény, hogy I. Jusztinianosz bizánci császár (527-565) idejében a kazárok uralma alá került hunoknak és onoguroknak szervezett missziós püspökségeik voltak, és a püspökeik a magyar törzseknek is hirdették az evangéliumot.[ 2 ] Egyes történészek szerint ennek a térítésnek a lecsapódása lenne a magyar rovásírás, amely tulajdonképpen a türk-kazár rovásírás görög betûkkel kiegészített változata.[ 3 ]"
Tempfli Imre előadása két forrás megnevezésével több a Czakó Gáborénál:
[ 2 ] Vö. Róna-Tas András, Magyarság és kereszténység, in: Vigília 1999/11, 808-820, itt: 814.
[ 3 ] Vö. Györffy György, Bizánc szerepe a magyarok megtérésében, in: Kortárs 1975, II, 1788-1792.
[ 3 ] Vö. Györffy György, Bizánc szerepe a magyarok megtérésében, in: Kortárs 1975, II, 1788-1792.
Amiből nyilvánvaló, hogy a dolog (az 500-as években készült bibliafordítás) komolyan tárgyalandó ötlet. Természetesen el lehet vitatkozgatni azon, hogy valóban a magyarok számára készült-e ez a bibliafordítás és hogy milyen írással jegyezhették le a szent szöveget a hunok számára. Túl sokat azonban aligha érdemes ezen gondolkoznunk, mert a források világosak, amint a magyar hagyomány is egységes: a hunok (szabírhunok) és a magyarok azonosak, az írás pedig aligha lehet más, mint a székely írás korabeli változata.
Az 1. ábrán az 531 táján a mervi oázisban a szabír néven Irán északi vidékeire telepedő és 7 törzsre osztott magyarság vezetője, Zabergán "szabír kán" számára készített Szent Korona egyik Krisztus-ábrázolása látható. A Krisztus kezében lévő könyv kétségkívül egy biblia lehet s nincs okunk kételkedni abban, hogy ha néhány évvel korábban készült egy bibliafordítás a szabírok számára, akkor azt rajzolták (zománcozták) rá a Szent Koronára is.
1. ábra. Az 531 táján a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcán lévő kötet a legnagyobb valószínűség szerint az első magyar bibliafordítást ábrázolja
Schmidt Irén így említi ezt a bibliafordítást az Ősi gyökér folyóiratban 2011-ben megjelent A magyarok és elődeik istenképe, találkozásuk a kereszténységgel a római térítés előtt
Remeteségek és szerzetesi közösségek
a Pálos rend megalakulása előtt Magyarországon c. cikkében:
"A magyarság az Uraltól a Kárpát-medencébe tartó útján – hun, onogur, turk-bolgár, kazár és avar kötelékben – Bizánc missziós püspökségei révén már igen korán, a VI-VII. századtól kezdve találkozott a kereszténységgel. Pseudo-Zachariás rhétor (1125-1192) 569. évi művéből tudjuk, hogy az Arran-i Quardusat, később pedig a (szír?) Makarios püspök vezetésével folyt a hunok, szabírok, onogurok, bolgárok tömeges megkeresztelése 523 és 555 között. A hunoknak a dorosi gót metropolita alá helyezett püspökségei voltak, és készült egy hun nyelvű biblia is. (49)"
"A magyarság az Uraltól a Kárpát-medencébe tartó útján – hun, onogur, turk-bolgár, kazár és avar kötelékben – Bizánc missziós püspökségei révén már igen korán, a VI-VII. századtól kezdve találkozott a kereszténységgel. Pseudo-Zachariás rhétor (1125-1192) 569. évi művéből tudjuk, hogy az Arran-i Quardusat, később pedig a (szír?) Makarios püspök vezetésével folyt a hunok, szabírok, onogurok, bolgárok tömeges megkeresztelése 523 és 555 között. A hunoknak a dorosi gót metropolita alá helyezett püspökségei voltak, és készült egy hun nyelvű biblia is. (49)"
A hivatkozása: (49) P. Zakarias: „Memoria saecculorum…” c. műve alapján Timkó, 1971: 378 ill. L.G. Gmyria 1995: 5. fejezet 56-57. old.; Moravcsik 1938a: 197-209 alatt megadja a püspökjegyzéket is! L. G. Gmyria dagesztáni szerző kifejezetten magyar néven/hangzósítással (Kardos és Makar) hozza a püspököket!
2. ábra. A 2000-ben megjelent Székelység eredete c. kötetem 133. oldalától olvasható a Honfoglalók könyvtárai c. tanulmányom, amelyben az első magyar bibliafordításunkról is beszámoltam
A Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg
"A kutrigur-utrigur testvérnépről fennmaradt, hogy van írásuk; a szabírokról pedig, hogy Quardusat hun nyelvű bibliafordítást készített a számukra.
Azt sajnos nem tudjuk meg
a forrásokból, hogy ez az ogur/szabír írás mennyire azonos az e fejezetben
bemutatott hieroglifikus írással. Valószínű, hogy eleink ugyanezeket a jeleket
használták a bibliafordításhoz is, de nem az itt látható hieroglifikus, hanem a
modernebb betűző írásmód szerint. Vagyis ekkor már létezett a mai székely
írásnak megfelelő – jobbára alfabetikus – rendszer. Nem valószínű, hogy ezt a
betűző íráshasználatot ekkor (a bibliafordítás kedvéért) alakították volna ki.
Például a hettita „i” alakja emlékeztet a székely „i” és „j” betűre, ami a
betűírás sztyeppi megjelenését a sztyepp benépesedésével egyidejűnek mutatja. A
görög mítoszok alapján ez Héraklészhez kötődik; azaz legkorábban kb. 45 000
évvel ezelőtt, legkésőbb Kr. e. 3000 táján történhetett (valójában több
hullámban zajlott le).
Zakariás rétor, Mütiléne
püspöke i. sz. 500 táján írt egy egyháztörténetet, mely a 450-től 491-ig terjedő
korszak eseményeit tárgyalja. Az eredeti mű elveszett, de egy ismeretlen szír
szerző által 569-ben készített munka megőrizte számunkra az adatait. E szerint
Quardusat püspök égi figyelmeztetésre (hogy menjenek a hitetlen népek földjére
s azok fiait kereszteljék meg, részükre papokat szenteljenek és szentségeket
szolgáltassanak ki) először három, majd újabb négy pappal együtt a Kaukázuson
túl lakó hunokhoz ment, s közülük sokakat megkeresztelt és tanítványaivá tett,
hét éven át közöttük élt s a Szentírást hun nyelvre fordította. Mindezeket a
szerző magától Quardusat püspöktől hallotta, tehát a tudósítás történelmi
hitelessége nem vonható kétségbe. Az idézett mű csak „hunok”-ról szól. Másutt
azonban felsorolja azokat a hun népcsoportokat, melyeket ismer; közöttük első
helyen az onogurokat és a szabírokat említve."
Hozzátehetjük, hogy ha Zakariás rétor az 500 táján írt munkájában 491-ig tárgyalja az eseményeket, akkor a bennünket érdeklő bibliafordításról szóló tájékoztatást a Pseudo-Zakariásnak nevezett ismeretlen szír szerző toldhatta hozzá az íráshoz.
Nincs közvetlen adatunk arról, hogy milyen írással írhatták le ezt a bibliafordítást, azonban, ha áttekintjük a kor számításba vehető írásemlékeit és a hunok által hátrahagyott jeleket, valamint figyelembe vesszük a további körülményeket, például a hunok magyar nyelvének követelményeit, akkor kialakíthatunk erről is egy képet. A magyar nyelv hangkészletének rögzítéséhez szükség volt az alfabetikus írásra, sőt annak is a minél teljesebb betűkészlettel rendelkező változatára, ezért a székely írás elődje ekkor már a jelenlegihez hasonló szerkezettel kialakulhatott. Elsősorban betűző írásra számíthatunk, azonban időnként - kiegészítő jelleggel - alkalmazhattak szótagjeleket, valamint olyan szó- és mondatjeleket, mint a tprus (tapar us "szabír ős") és a Ten hieroglifák.
4. ábra. A szombathelyi Iseum területén hiteles ásatáson talált vakolatdarabokon ilyen elolvasható írásemlékek kerültek elő, ezek azonban hieroglifák, azaz szójelek, amelyek legfeljebb a használatos jelformák tekintetében segítenek
5. ábra. Ten jel a római korból (egy hosszúhetényi sisak orrvédőjén helyezték el)
6. ábra. A Ten jel megjelenik a hun kapcsolódású lomovátovói kultúra egyik plakettjén is, szintén az orra helyezve, amelynek jeleit egyébként Isten alakban el lehet olvasni
A finnugrista áltörténészek száz éven át próbálták elhitetni a magyarsággal, hogy Árpád vezetése alatt egy műveletlen, űzött horda menekült be a Kárpát-medencébe. Sokáig azt is tagadták, hogy saját írása lett volna. Horváth Iván, az ELTE egykori tanszékvezetőjének elképesztő ötlete szerint a székely írást (amelynek létét nem sikerült letagadniuk) a humanisták találták volna ki.
7. ábra. Az afrászijábi IX-X. századi tálra a magyar hieroglif írás szójeleivel azt írta a fazekas, hogy ez Jóma szár, Jóma szár ... földje (mai magyarsággal: Jóma úr, Jóma úr ... földje)
Nos, nem ez volt a helyzet. A honfoglalók eredetileg a sztyepp leggazdagabb és legműveltebb térségének urai voltak a Turáni-alföldön (korábban a heftalita Hun Birodalom területe volt ez) és ennek megfelelő gazdagsággal, meg kultúrával rendelkeztek. A vagyonuk a Selyem út középső szakaszának ellenőrzéséből fakadt. E terület városaiban és palotáiban könyvtárakról számolnak be a források. A régészeti leleteknek köszönhetően azt is sejtjük, hogy milyen volt az írás, vagy az egyik írás, amit ezekben a könyvtárakban használhattak (3. és 7. ábra). Ezért egyáltalán nem meglepő pl. a régészek azon megállapítása, hogy Árpád honfoglalói az akkori Európa legfejlettebb ekéjét hozták magukkal. Az is beleillik ebbe a képbe, hogy a honfoglalók genetikája a hun területekre mutat, onnan származik. Árpáddal és korábban Baján vezetésével tehát egy büszke, erős és gazdag magyar nép foglalta vissza ősei örökségét egymást követő hullámokban.
A bevonulók szekerein ott voltak a könyvtárak is, a könyvek között az első bibliafordítással.
Timkó Imre vonatkozó állításai
"Különösen az örmények hittérítő tevékenysége volt jelentős. Nekik köszönheti a magyarság egy része megismerkedését a kereszténységgel, talán első ,nemzeti nyelvű' szeritirás- és zsoltárfordítását is. Egy bizonyos Quardusat (görög nevén Theoklétos) nevezetű örmény püspök tevékenységéről megközelítően pontos adatokkal rendelkezünk." (507. oldal)
"Szent Jeromos a IV. század végén írott egyik levelében bizonyosan a valóságnak megfelelően állítja, hogy a "hunok tanulják a zsoltárokat"." Más görög történeti feljegyzések alátámasztják ennek a híradásnak igaz voltát, mert a bízáncí misszíós tevékenység igen korán kiterjedt a hunokra és a keleti egyház egyházszervező gyakorlata szerint, hamarosan lefordítják az evangéliumot és a zsoltárokat hun nyelvre." (510. oldal)
"Malalas és Ephesios görög történetíróktól értesülünk arról, hogy .Justinianos császársága idején (527-565) különösen nagy lendületet vett a hun (onogur) törzsek megtérítése. Már a császár uralkodásának első évében (527) a hunok királya Gordas (Ungorda, Garda, Gordias) megjelent Bizáncban és elfogadta a keresztséget A feljegyzések megemlékeznek arról is, hogy a hunok "rhéx"-e a békét biztosító szerződések megkötése után gazdag ajándékokkal és misszionáriusok kíséretében tért vissza országába és népét is a keresztény hitre térni megparancsolta. Fivére, Muageris (Mogyer, Magyar) azonban a pogány papok támogatásával lázadást szított ellene és a felkelők megölték a királyt. Bizánc - a szövetség értelmében - bosszút állt a láz adókon, akik menekülésre kényszerültek. A császár a megmaradt keresztény hunok számára püspökséget szervezett. Ekkor bizonyosan sor került a Biblia és a zsoltárok hun (volgai bolgár) nyelvre fordítására és feltételezhető, hogy bizánci szokás szerint a nép nyelvének használatára a liturgiában is." (511. oldal)
"Ami a hun - és onogur püspökséget illeti, rendelkezésünkre áll egy ugyan a VIII. századból származó, püspök-jegyzék," amelyadorisi gót 51I metropólia alá tartozó Ilüspökségek névjegyzékét sorolja fel. A jegyzék azt az állapotot tünteti fel, ahogyan a püspökségek a VI. században (Justinianos császár uralkodása idején) még a kazár betörés előtt megvoltak. A kazárok uralomra jutása után ugyanis Bizánc kénytelen volt a Fekete-tenger környékén a misszíós-püspökségeket újjászervezni. A Püspökjegyzék tanúsága szerint tehát létezett "hun"-ok és "onogur"-ok püspöksége, amelyek a térítés eredményességét és a kereszténység fejlődő továbbfolytatását bizonyítják a bolgártörök jellegű, és hun rokonságet képviselő ogur-onogur-magyarság körében is." (512. oldal)
"Talán az örmények közelében élő magyarság volt az, amelyet Theoklétos (Quardusat) örmény püspök eredményesen térített meg Krisztus hitére. A jelentős térítésről egy Zachariás nevezetű történésztől értesülünk, akit az irodalom, - mint forrást - "Pseudo-Zachariás" néven említ, mert Egyháztörténete csak egy szír változatban maradt ránk. 14 A szír forrás felsorolja azokat a törzseket, amelyeket az örmény püspöknek sikerült a katechumenátusnak megnyernie és sokakat kőzülük később meg is keresztelt. A törzsek között szerepelnek az "onogurok", az "ogurok", "sabartok", "bolgárok", "kuturgurok" a "fehér-ogurok" és a "fehér-hunok". Mindezeket a törzseket összefoglalóan hunok-nak nevezi a szír forrás. 15 A felsorolás után értesít bennünket arról, hogy elkészítették a Szeritírás hun nyelvű fordítását is, Fel kell tételezni, hogy ez a fordítás örmény eredetiből készült és ami nyelvét illeti, éppen úgy lehetett török-tatár jellegű hun, vagy protobolgár, mint finn-ugor jellegű ősmagyar. A fordítás elveszett és a híradáson kívül más biztos támpontunk nincsen a tényre vonatkozóan. Csak azt tudjuk, hogy Quardusat utóda, Makarios püspök még 14 évig térített és keresztelt a hunok között. 16" (512. oldal)
Timkó jegyzetei:
14 Zacharias: Historia Ecclesiastica. VII.c.3. Ed. E W. Broogs.
15 Zachrariás rétor művét 569-ben írta. Egy évszázad múlva, amikor híradását a szír szerzö átveszi, Makarios missziója még folyamatban van.
16 E. W. Broogs közli az eredeti szír szöveget: p.145-147. A törzsek neveinek görög átírása: Lásd: p.214-218. cf, Papp György l.c., p.38-39. adja a görög átírás latím megfelelőjét.
A fentiekben feltűnik egy lehetséges ellentmondás. Két szerzőről van ugyanis szó: Zachariásról és Pseudo-Zachariásról. Zachariás volt az eredeti szerző, akinek munkáját később (egy évszázad múlva) folytatta Pseudo Zachariás. A Quardusatról szóló híradás az időrend miatt csak a Pseudo Zacharias által írt kiegészítésben szerepelhet. Ezért némileg zavaró Timkónak az a meghatározása, hogy "eredeti szír" forrást emleget, holott Zachariás eredeti munkája elveszett, csak Pseudo Zacharias másolata és kiegészítése maradt fent. Ez persze érthető úgy is, hogy Timkó - jobb híján - a szír másolatot tekinti eredetinek s ez esetben nincs ellentmondás.
Irodalom
Timkó Imre: A vándorló magyarság és a kereszténység, Vigilia, 1970/8. A tartalomjegyzékben az alábbi címen: A vándorló magyarság kapcsolatai a keleti kereszténységgel a honfoglalás előtt (V-IX. század)
Varga Géza
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nyaralás céljára a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház, egy igazi őrségi parasztház vendégszeretetét veszi igénybe
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
