"Ugyancsak bizonytalan egy 2008-ban, szórványleletként (Paks-Gyapa, 15. lelőhely) előkerült, bronzból öntött, kivitelezésében az avar kori préselőmintákra emlékeztető emberalak funkciója" - írja Rácz Zsófia az academia.edu-n is olvasható tanulmányában. Erre a dolgozatra Kőnig Adrienn hívta fel a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok.
Azért szükséges a Rácz Zsófia által jelzett kérdésre, azaz a "bizonytalan funkcióra" felfigyelni, mert a sok hasonló esettel együtt nyilvánvalóvá teszi a magyar őstörténetet kutató régész, történész és nyelvész "szakma" legnagyobb adósságát: a magyar jeltörténet kezdeteit illetően mutatkozó katasztrofális ismerethiányát és módszertani elmaradását. Illene ugyanis felismerni, hogy ez esetben is egy hieroglifikus írásemlékünkről, elolvasható amulettről van szó. E jellegzetes magyar írásemlékek azért tűnhetnek meglepőnek sok magasan képzett szakemberünknek, mert nem hasonlítanak az általuk ismert latin írásra, hanem saját szabályokkal rendelkeznek, amelyekről azonban fogalmuk sincs.
Hozzájárul a kudarchoz az akadémikus tudomány módszertani eltévelyedése, kettős mércéje is. Elméletben ugyan a legjobbak számára világos, miszerint egy tudományos igényű vitában a megismételhetőség számít érvnek, ám a gyakorlatban e helyett arra figyelnek, hogy a szerző a nem is létező "tudományos konszenzushoz" tartozik-e. Miközben értékes adatok (esetünkben nyelvemlékek) hevernek felhasználás nélkül és a fentihez hasonló, (rovológiai körültekintés esetén könnyen megválaszolható) kérdések merülnek fel a kutatókban. Pontosabban: akadályozzák őket a munkájuk elvégzésében, leleteik pontos leírásában, a közönség megbízható tájékoztatásában.
1. ábra. A Paks-gyapai avar amulett (középen), balra lévő hieroglifáinak olvasata lentről felfelé: Nagy ten a Nap (mai magyarsággal: Nagy isten a Nap), jobbra fentről lefelé a hieroglifáknak megfelelő magyar jelek: népi napjelkép Szentgyörgyvölgyről, a székely írás ten szójele és "n" betűje
A leletnek kitűnő párhuzamai vannak az alán amulettek között (2. ábra), amelyeket a neten minden skrupulus nélkül amulettnek határozott meg valaki (sajnos, az alán amulettek és közzétevőjük adatait nem ismerem). Sőt a Paks-gyapai lelet rokonságába sorolható több más emlék mellett a kiszombori honfoglalás kori istenábrázolás is (3. ábra). Ezek az antropomorf alakok mind elolvashatók, amint elolvasható a Rácz Zsófia által említett, de írásemlék voltában és funkciójában fel nem ismert Paks-gyapai avar amulett is. Az említett emberalakok ugyanis a magyar hieroglif írás szójeleiből vannak összeállítva s az olvasat nyilvánvalóvá teszi a vallásos alkalmazást. Az avar amulett a készítőjének és/vagy a tulajdonosának a világnézetét fejezi ki és a rajta szójelekkel megidézett isten óvó-védő segítségére számít.
2/a. ábra. Alán amulett a Lyukó nagy ten olvasattal
2/b. ábra. Alán amulett a Nagy ős mondattal, balra (fentről lefele) a székely írás "n" betűje és ős szójele
2/b. ábra. Alán amulett a Dana nagyságos ős sar, mai magyarsággal: Dana nagyságos ősúr mondattal (középen), a mondatot alkotó Dana, ős, sar "úr" és nagy hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint az alán hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "s" és "n" rovásjelek (jobbra)
Ez az írástörténeti és nyelvi párhuzam felveti azt a kérdést, hogy a sztyeppi leletek között alánnak meghatározott tárgyak valóban az alánok hagyatékához tartoznak-e, vagy hogy az alánok magyarul beszéltek-e. Az említett alán nyelvemlékek egyértelművé teszik a választ: az alánok magyarul beszéltek, vagy a meghatározó csoportjuk (a hun vezetőréteg) magyarul beszélt és a magyar hieroglif írást használta. A magyar krónikák szerint a magyar etnogenezisben, valahol a Kaukázus és a Meotisz vidékén szerepet játszottak az alánok. Ez a most bemutatott párhuzam, valamint az alánnak minősített írásemlékek (amulettek) magyar jelekkel rögzített magyar mondatai ezt a lehetőséget alátámasztják.
Török Tibor genetikus említette a legutóbbi előadásában azt a jól érzékelhető ellentmondást, hogy a genetikai kutatások a magyarság eredetét olyan tájakra vezetik, ahol a nyelvészek szerint nem magyarul beszéltek. Nyilvánvalóan ki kellene dolgozni erre a bukkanóra valamilyen tudományos igényű választ. Ma már a vízcsapból is az folyik, hogy a finnugrista nyelvészeti deszkamodellt ideje lenne sutba dobni. Hiszen a megalkotásakor sem volt több néhány magyargyűlölő szemétláda íróasztal mellett kiagyalt, tudománytalan következtetésláncokra épített ökörségénel. Ma pedig, a társtudományok (régészet. történettudomány, rovológia, népzenekutatás, antropológia, genetika stb.) sorozatos cáfolata idején, kellene végre egy nyelvet bizonyító válasz is. Mivel a nyelvet nem rögzítő genetikai és régészeti adatok nem adhatnak megnyugtató választ a nyelv kérdésére, ideje lenne a rovológiához fordulni, amely százszámra nyújtja a magyarul megszólaló nyelvemlékeket.
Török Tibornak a Magyar hieroglif írás c. kötetemből, a cikkeimből és a levelezésünkből tudomása van arról, hogy a sztyeppe országúton számtalan hieroglifikus nyelvemlék tanúskodik a magyar nyelv és írás használatáról. Azaz a genetika és a rovológia nagyjából azonos állásponton van. A finnugrista alapozású nyelvészet bénán áll a hieroglifikus írásemlékeink olvasata előtt. Ettől függetlenül a genetikusoknak lehetősége lenne ezen nyelvemlékek figyelembevételére, hiszen nem szükséges ehhez semmiféle engedély. Ám Török Tibor csak a kérdés megfogalmazásáig jut el s ott megtorpan.
3. ábra. A kiszombori világmodell sarkain és oldalfelezőin álló antropomorf alakok testtartása azért különös, mert a Ten sar (mai magyarsággal Ten úr), vagy az Isten sar (Isten úr) mondat szójeleit utánozza
A nyelvészek szerint az alánok nem magyarul beszéltek. Csak azok a fránya alán és magyar hieroglifikus írásemlékek ne mondanának mást! Amelyeket sem a nyelvészek, sem a régészek, sem a genetikusok nem tudnak elolvasni, az olvasatukat pedig - eddig tudományos igénnyel ki nem fejtett okok miatt, de nyilvánvalóan a nem is létező "tudományos konszenzustól" való rettegés és a saját rovológiai hozzá nem értésük miatt - nem hajlandók tudomásul venni.
Ezt a sajnálatos helyzetet azért kell rögzítenünk, hogy a nagyközönség megértse, miért nem kap a lehetőségekhez képest teljes, komolyan vehető választ a magyar őstörténet legfontosabb, pl. a hun-magyar azonosságot firtató kérdéseire.
Irodalom
Rácz Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok, Nagy Zoltán - Szulovszky János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009.
