Az írás monogenezise, egy kőkori központból való elterjedése

Az emberiség által használt antik írásokat a különféle szerzők általában - minden ok és megfelelő vizsgálat nélkül - egymástól elszigetelt rendszereknek tekintik. Csak ritkán említik meg, hogy ezeknek a távoli rendszereknek vannak egymáshoz hasonló jelei is. Ezeket a világszerte megtalálható, egyező jeleket sohasem mérték fel átfogóan. (Az első ilyen áttekintési kísérlet eredményét a nemrégen megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.) Tudjuk pedig, hogy szép számmal vannak hasonló jelek (például a Föld hieroglifa is előfordul az egész világon), sőt helyesebb arról beszélni, hogy volt egy mindenütt hasonló kőkori írásrendszer is, amelyik lényegében azonos a székely írás (pontosabban a magyar hieroglif írás) legfontosabb jeleinek csoportjával. 

1. ábra. A Homo sapiens sapiens benépesíti a Földet, az Édenből továbbindulván már a tarisznyájában viszi és elterjeszti az első, a magyar hieroglif írás legkorábbi állapotával azonos jelkészletet

Ha ezekről a kőkori eredetű jelhasonlóságokról szó esik, az akadémikus áltudomány papjai akkor is szinte kivétel nélkül – tévesen – a véletlen egyezésnek tulajdonítják azokat. Pedig véletlen valójában nincs is. Igaz, hogy ez nem tartotta vissza Róna-Tas András professzor urat a szó használatától. A véletlenre való hivatkozás tudományos közleményekben kerülendő, mert csak azt fejezi ki, hogy a használója nem ismeri a tárgyalt jelenség okát. Egyébként is, már 1993-ban 6500 példányban kiadtuk a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünkben azt a Nemetz Tibor matematikussal közösen írt  (a matematikai részt illetően általa diktált) tanulmányt, amelyben a témában elvégzett valószínűségszámításról számoltunk be. E szerint a jelek hasonlósága elsősorban a rokonságnak köszönhető. Az akadémikus szerzők, akiknek rangon aluli a legújabb tudományos eredményekről beszámoló tanulmányok elolvasása, ha azt körön kívüli írta (mert a saját vélt presztizsük fontosabb a tényeknél és a tudomány haladásánál), annak is ritkán adnak hangot, hogy az írásrendszerek között sohasem léteztek áthatolhatatlan válaszfalak.

Az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség és az 1999-ben közreadott A székely rovásírás eredete c. kötetünkben tisztáztuk, hogy az antik írásrendszereket az ősvallás céljait szolgáló preírás (a világmodellek jelkészlete) kapcsolja össze.

Éppen ezért érdemel kiemelt tiszteletet Karl Faulmann, aki az antik írásokat a kőkori jelek leszármazottjának tekintette már az 1930-as években is.

Hasonló megjegyzés olvasható Mircea Eliade tollából is, aki arra emlékeztet, hogy az európai parasztok jelképei régebbiek a görög tragédiák koránál. Ez azért érdekes a számunkra, mert a székely írás jelei azonosíthatók a népi hieroglifáinkkal – azaz európai parasztok jelképeivel (2. ábra).

2. ábra. A székely jelek, a népi hieroglifák és a hettita (luwiai) hieroglif írás jelei ugyanabból a forrásból származnak, lényegében azonosak

Baráth Tibor, de mások is felvetették a székely írás és egyes antik rendszerek rokonságának gondolatát. Mivel ezek az elképzelések szinte minden jelrendszerrel kapcsolatban felbukkantak már, ezek alapján akár egy világrokonság (a monogenezis elmélete) is feltételezhető lett volna.

Ez az ötlet – a pánmagyar kultúra (a nyelvek összezavarodása előtt általánosan használt magyar nyelv és kultúra) ötlete – azonban csak a kritikákban, gúnyolódásként vetődött fel ilyen tisztán. A finnugrista kritikusok olyannyira lehetetlennek tartották ezt a magyarázatot, hogy komolyan nem is vizsgálták. Primitív kultúrtörténeti világképük talaján állva "magától értetődően" vélték gúnyolhatónak magát az ötletet is.

A magyar írás távoli írásrendszerekkel való kapcsolatát felmutató szerzők munkássága csupán előmunkálatnak tekinthető, mert a monogenezis elméleti környezetét nem dolgozták ki alaposan. Nem ellenőrizték a véletlen egyezés lehetőségét; az írástörténeti adatokat nem vetették össze a népesedéstörténettel és az állandóság magyarázataként nem mutattak rá az ősvallási alkalmazás időtállóságára. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy a tézis alátámasztást nélkülöző kóbor ötletből önmagát bizonyító tudományos nézetrendszerré váljon.

3. ábra. Az iráni Szamarra-kultúra tálja a magyar hieroglif írás és a székely írás "f" (Föld) jelének (további jelekből kialakított és elolvasható) megfelelőjével, az Éden térképével

A Nemetz Tiborral elvégzettvalószínűség-számításunk ez utóbbi szerzők feltevéseit aláhúzta, és lehetőséget adott egy átfogó hipotézis (a monogenezis elméletének) alaposabb kidolgozására.

Hasonló eredményre jutott Juhász Zoltán a népzene, Varga Csaba pedig a számjelek elemzése útján: ezek is egyetlen központból terjedtek el és a magyarság ott volt a születésükkor.

További támogatást adott ehhez a genetikusok (Ornella Semino és társai) 2004-ben a Science-ben közreadott álláspontja arról, hogy a Homo sapiens sapiens egy jól meghatározható korban a Közel-Keletről kiindulva népesítette be a világot (1. ábra). E felismerés pontosabban helyhez és időhöz köthető valósággá változtatta az írásrendszerek ősrokonságának gondolatát. Ráadásul ez a hely, ez az időpont és az elterjedés útvonalrendszere megfelel a létező írásemlékekből (pl. a világmodellekből és az edények archaikus díszítéséből) nyerhető adatoknak. 

4. ábra. A neolitikus Karanovo-kultúra pecsétnyomója Bulgáriából egy felülnézeti világmodellel (az Éden jelekből kialakított térképével), középen a székely írás "kis r" jelének megfelelő Rá/ragyogó hieroglifa látható, a kerületen meg az ég hieroglifa ismétlődik négyszer (az ég jel a nagy és a szár ligatúrája), a teljes pecsét olvasata kb. Ragyogó nagy úr az ég vagy Rá az égi nagyúr, vagyis ez a kőkori írás nem volt képes a pontos hangalak visszaadására, a ragozás és a szórend rögzítésére, de a pecsét mondanivalója ennek ellenére megközelítő pontossággal feltárható és megérthető

Nincs okunk arra, hogy ne vegyük észre: ebbe a nézetrendszerbe a székely írás (pontosabban elődje, a magyar hieroglif írás) olyannyira beleillik, hogy nélküle a rendszer nem is létezhetne. Ugyanis nincs másik írásrendszer, amelyiknek a jelei és a rendszere ennyire azonos lenne az emberiség legkorábbi ismert jeleivel és azok összefüggéseivel. A monogenezis elméletét a székely írás és előzményeinek példatárával lehet illusztrálni. Ezért – amikor a monogenezis folyamatának kezdetét becsüljük meg – egyúttal a székely írás korát is kb. 50 000 évben határozhatjuk meg.

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy jellegzetes őrségi szállás) udvara az egykori borospince lejárójával, kúttal és diófával 

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson