A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Énlakai Egy isten mondatjel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Énlakai Egy isten mondatjel. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 24., kedd

"Egy Lyukó" mondatjel egy veleméri rajzos sindün

A veleméri Sindümúzeum a magyar írástörténet egyetlen múzeuma (sindü am. tetőcserép) a 90-es években alakult ki néhai Tóth Sándor veleméri fazekas tárgyaiból, hogy az akadémikus "tudomány" helyett elvégezze az írástani tennivalók egy részét. A Magyar Néprajzi Múzeumnak ugyanis nincs hasonló jeles tetőcserepe. A Magyar Nemzeti Múzeumban pedig lereszelték a főigazgató által hunnak minősített jelvény felületét, letagadják róla a rovásjeleket és valamelyik muzeológus valótlan állítására hivatkozva a wikipedia-szerkesztők kitörölték a lelet szócikkét is. Az MTA matematikus elnöke nem hajlandó leleplezni Róna-Tas Andrást, az MTA rendes tagját, aki a székely jelek és a magyar népi hieroglifák hasonlóságát tévesen ítéli véletlen egyezésnek (bár a véletlen könnyen ellenőrizhető a valószínűségszámítással, sőt ezt az ellenőrzést Nemetz Tibor segítségével már el is végeztük). Az akadémikus "tudomány" hozzáállása miatt szükség van erre a kis múzeumra, ahol a látogató megismerheti a magyar hieroglif írás, azon belül az őrségi népi jelkincs tényeit.


1. ábra. Veleméri rajzos sindü a hieroglifákból kialakított, virág alakú Egy Lyukó mondatjellel, néhai Tóth Sándor veleméri fazekas munkája


Az 1. ábrán egy virág látható, amelynek az olvasata Egy Lyukó (mai magyarsággal kb. Lyukó a napisten). A magyar hieroglif írás szabályait és gyakorlatát nem ismerő nézőben némi joggal merül fel a kérdés, hogy miért gondoljuk ezt a virágot elolvashatónak? 



2. ábra. A margaréta hasonló a sindüvirághoz, de a margarétavirág közepén a porzók csak egyetlen kört alkotnak és nem körbe zárt pontot (balra), míg a székely írás Napot jelképező "ly" (Lyukó) jele körbe zárt pont alakú (jobbra), ami arra utal, hogy a sindü margarétája elsősorban napjelkép és csak másodsorban virágdísz




3. ábra. Huszka József által közölt hettita világoszlop-ábrázolás (balra), csúcsán, a Nap helyén a margarétavirághoz hasonló ábrázolással (jobbra), azaz akár a margarétavirágot is napjelképnek (írásjelnek, hieroglifának) tekinthetjük, ha azt a környezete - a hettita esetben az alatta lévő világoszlop -  megerősíti


A válasz az, hogy a természetben nincs pontosan olyan virág, mint a sindün, a jelek világában azonban elfogadott eljárás a vallásos mondanivaló virágszerű kompozíciókba való szerkesztése (például az énlakai Egy isten mondatjel esetében is ezt tapasztaljuk, lásd a 4. ábrán!). Tehát az, ha egy mondatjel virágra emlékeztet, az nem mond ellent az elolvashatóságnak, mert a kettő (a világ és jel) nem kizárja, hanem erősítheti egymást. Az Egy Lyukó mondatjel azért is növény alakú, mert az istent azonosították az égig érő fával (a Tejúttal), vagyis a sindüvirág az égig érő fa egyik elolvasható jelképe.




4. ábra. Az énlakai Egy Isten (Egy ős ten) mondatjel is azt az ősvallási gyakorlatot illusztrálja, amely az égig érő fával azonosított Istent gyakran elolvasható növény, vagy virág alakú mondatjellel idézte fel


A magyar ősvallás rendszeresen rejtette a mondanivalóját állatok, növények és emberek ábrázolásába, azaz tudatosan használta ki a világ dolgainak és a jeleknek a hasonlóságát (ezek tankönyvszerű leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtuk közre). Ezt annál is könnyebben tehette, mert a hieroglifák eleve képjelekből alakultak ki, tehát kezdettől nyilvánvaló volt, hogy a jelek a világ dolgait ábrázolják. Ez a sindüjel azért emlékeztet egy növényre, mert az égig érő fával azonos Isten jelképe. 




5. ábra. A veleméri néhai Tóth Sándor fazekas által készített csupron a szárnyas napkorong ábrázolási konvenció közepén ugyanazt a körbe zárt pont alakú napjelképet találjuk, mint az 1. ábrán lévő sindü virágában (Sindümúzeum, Velemér)



6. ábra. A Velemértől keletre 5 kilométerre lévő Szentgyörgyvölgyön ismerték a lyuk/Lyukó hieroglifát és azt az élet (és közvetve a bőség) forrásának jelzésére alkalmazták, ezen a korsón a lyuk jel közepén egy fizikai lyuk is található, ami hun és hun-utód szokás



7. ábra. A szentgyörgyvölgyi református templom mennyezetén lévő napjelkép közepén is megtaláljuk a körbe zárt pontot, ami az egyiptomi hieroglif írásban és a kínai írásban is a Nap jele



8. ábra. A magyarszombatfai tányér világmodelljének közepén a lyuk/Lyukó jelnek a fizikai lyukat is ábrázoló változata jelöli az Istent (a világmodellek közepén mindig az Isten valamilyen jelképe szerepel)


A Belső Őrség három egymás melletti településén megmaradt elolvasható ábrázolások alapján nyilvánvaló, hogy a körbe zárt pont, vagy két-három koncentrikus kör alakú jel a napisten (közvetve az Istennek köszönhető élet és a bőség) jelképe. 

Hasonló szimbolika (ősvallási jelentés) látható be a kettős keresztről is (4. és 9. ábra).  Berze Nagy Jánostól tudjuk, hogy az égig érő, eget tartó fa a magyar néphit szerint azonos az Istennel. A pécsi mondatjelben (9. ábra) és több más írásemléken is a kettős kereszt eget tartó pozícióban látható, ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy a kettős kereszt az Istennel azonos égig érő fa jelképe a magyar jelkészletben. A magyar címer Egy országa (mai magyarsággal: Isten országa) olvasatú kettős keresztje és hármas halma is az ősvallási  jelképek köréből való és hun eredetű.




9. ábra. A pécsi székesegyház altemplomának Óg az Egy ős olvasatú mondatjelében is kettős kereszt alakú az Istennel azonos eget tartó fa szára



10. ábra. Pliszkai óbolgár sziklarajz (Fehér Géza nyomán) uralkodó ábrázolásával, az uralkodó azért visel a fején kettős keresztet, mert ezzel jelzi, hogy a hun eredetű bolgár dinasztia, vagy a királyi hatalom az Istentől származik



A fentieket összevetve nyilvánvaló, hogy az 1. ábrán látható veleméri sindü margarétája a magyar hieroglif írás egyik szép írásemléke, amely Egy Lyukó (mai magyarsággal Lyukó a napisten) alakban elolvasható, megérthető. Az elolvashatóságot alátámasztja, hogy a veleméri rajzos sindükön több hasonló írásemlék is fennmaradt s hogy a környék fazekasedényein és más ősvallásból örökölt hieroglifikus írásemlékein szintén előfordulnak ilyen, végső soron a hun korból reánk maradt szó- és mondatjelek.








veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

2018. április 20., péntek

99 Az őriszentpéteri tál jelei

A most megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben közlöm egy, az őriszentpéteri helytörténeti múzeumban kiállított tál képét és jeleit. 

A Nagy Zoltán néprajzkutatótól kapott szíves szóbeli tájékoztatás szerint ez a tál nem őrségi, hanem erdélyi szász munka. Az őrségi fazekasok eredetileg "mázolozás", azaz - a tűz fölötti főzés követelményeinek jobban megfelelő - külső máz és minta nélküli edényeket készítettek. Lehetséges azonban, hogy a tejesköcsögökön ma is megjelenő X alakú jelet és egy-két párját, mindig használták az Őrségben is. A "tarkázás" (az edények külsejének gazdag és elolvasható díszítéssel való ellátása) csak az 1800-as években jött divatba, amikor főzőedények helyett tálalóedényeket kezdtek el készíteni, mert a tűzhelyekről kiszorította a cserépedényeket a zománcos vasfazék divatja. Azonban az őrségi fazekasok ekkor is csak a magyar népművészet általában használt mintáit tették az edényeikre, amit vagy az őrségi gyakorlatból (festett házormokól, bútorokról, hímzésekről stb.), vagy a szomszédos magyar tájakról vettek át.

Azt bizonyítja ez a tál, hogy a magyarországi fazekasok az 1700-as évek végén még használták a több évezredes magyar jelkészletet. Hogy ismerték-e a jelentésüket, azt csak találgatni lehet, bár a központi jelkép kitűnő (az Istennel azonos világoszlopot idéző) megválasztása értő alkalmazásra utal. Mégis, elképzelhető, hogy a régi tudás már akkor is megkopott és csak másolgatták hűségesen a felmenőiktől rájuk maradt jeleket. Így van ez ma is, a legjobbaknál is, például Czibor Imre alsópáhoki fazekasmesternél



1. ábra. Az őriszentpéteri tál fényképe (a szerző által készített fotógrafikája) és a rajta lévő jelek a székely írásban megtalálható párhuzamokkal 


Az őriszentpéteri tálon (1. ábra) lévő jelek magyarázata és olvasata balról jobbra: 


2. ábra. Az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció párhuzama, egyik szép megvalósítása a pécsi székesegyház legkorábbi köveiről, az olvasata: Óg az Egy ősünk (mai magyarsággal: Óg az isteni ősünk), itt szerepel az Óg hieroglifa, amit az őriszentpéteri tálon is megtalálunk


- A tál első jelcsoportja az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció. Ez  együttesen az ég szójel képszerű megvalósítása (ez látható a tálon), alatta a székely "g" (ég) jel és a "gy" (Egy) hieroglifa. Az ábrán nincs feltüntetve a székely "n" (nagy) jel, ami az égbolt ívével azonos. Az ábrázolási konvenció értelme és jelentése ezek és a kőkor óta ismert seregnyi párhuzam alapján következtethető ki. Ma is gyakran mondjuk, hogy "Nagy ég!", ezért feltehető, hogy ebből kell kiindulnunk, de bele kell szőnünk valamiképpen az Egy szót is, az Isten régi nevét (ami az egyház szavunkban ma is "Isten" jelentésű). Az olvasat felállításakor gondolnunk kell arra, hogy az eltelt évszázadok alatt, amíg a fazekasok ezt a jelet másolgatták, a nyelvünk is változhatott valamelyest. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szójelekkel nem lehet jelölni a szó pontos hangalakját, tehát a ragozást, sőt a mondatszerkezet is nyitott marad valamelyest. Ez ad egyfajta szabadsági fokot, de a tévedésre is lehetőség van. A hibákat sok munkával, egy sor hasonló olvasat elkészítésével lehet minimalizálni. Lehetséges, hogy sohasem jutunk el a végleges és pontos olvasathoz, mert a múlt mindörökre és végérvényesen elveszett. Számunkra csak morzsák maradtak, azt azonban kötelességünk ezen írásemlékek segítségével megmenteni - ha van rá lehetőségünk. Lehetséges, hogy eleink a Nagyságos Egy ege mondatot olvasták ki ebből a jelszerkezetből, amit ma esetleg Nagy isten ege alakban mondanánk. 



3. ábra. Az Iseum területén egy gödörfeltöltésből előkerült vakolatdarab mintája az Óg és a sar hieroglifákkal, amelyeknek mai olvasta Óg úr (a sar "király" szóból alakult ki az úr szavunk), azt jelzi ez a párhuzam, hogy milyen régen van itthon a Dunántúlon ez a jel és a magyar (ogur) nép, ezen is szerepel az őriszentpéteri tál Óg hieroglifája 


- A tál második jelmontázsa a Nagyságos Óg olvasatot adja a két egymás fölött lévő szójel segítségével. Óg királyt az Ószövetség is említi. Ő volt Básán királya (valójában istene, akitől a királyi dinasztia származott) a sémi népek honfoglalása előtt. Ő vonult népével északra s belőlük lettek a szkíták, a sztyepp benépesítői. Óg királynak a görögöknél Heraklész felel meg s a görög mítoszok alapján ő volt a szkíták ősapja. Ennek köszönhetően vitték a honfoglalók is Heraklész bálványát a csatáikba. Óg úr neve szerepel az ogur népnévben is, mert egykor a népeket az ősapjukról nevezték el. Óg neve szerepel a magyar népnévben is (vö. Muagerisz szabírhun királyfi nevével!). Muagerisz királyfi testvére, Gordasz felett aratott győzelme óta hívjuk magunkat magyarnak s neveznek bennünket a külföldiek onogurnak (a korábbi nevünk a szabír volt).



4. ábra. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkában lévő Egy isten olvasatú mondatjelet e sorok szerzője olvasta el elsőként és az 1993-ban megjelent Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk címlapján adtuk közre, ma már ötvösök készítik a másolatát, mert ők az értelmes emberek azon csoportjába tartoznak, akik hajlandóak gondolkozni és dolgozni is a saját boldogulásukért, itt az őriszentpéteri tál Ten "isten" jelének testvéreit látjuk (az Egy Isten mondatjel közepén)


- A tál harmadik jele a Ten "isten" szójel, amely több hieroglifikus írásemlékben is fennmaradt, például az énlakai unitárius templomban is (másolatai a 4. ábrán láthatóak). A veleméri Cserépmadár szállás bejárata felett is szerepel egy kovácsoltvasból készített Egy Isten mondatjel (5. ábra).



5. ábra. Az őriszentpéteri tálon megfigyelhető Ten "isten" jel látható a Cserépmadár szállás bejárata felett kovácsoltvasból kialakított Egy isten mondatjelben is megjelenik


- Az 1. ábra alján látható negyedik jel a világoszlopot ábrázolja egy lineárissá vált "eget tartó fa" képszerkezettel. Az archaikus díszítésű edények közepén általában az Isten valamilyen jelképe szerepel s ez az őriszentpéteri tál ennek a követelménynek megfelel, mert a Teremtő a világoszloppal azonos és a Nappal jelképezhető volt az ősvallás szerint. A kozmosz forgástengelyét képező világoszlopot az északi sarkon képzeltek el az ősvallás ismerői, ezért hasonlít a háromszög alakú lineáris képszerkezet a székely írás "s" betűjére (1. és 7-9. ábra).





6. ábra. Az őriszentpéteri tálon az égi sarok hegyén álló napjelkép azért virág alakú, mert ezáltal felidézi az Istennel azonos égig érő fát is



7. ábra. A székely írás "s" (sarok) jele Bél Mátyás ábécéjéből




8. ábra. A kitűnő Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester cserépedényén így néz ki az égig érő fa és a hasadékában karácsonykor születő Nap


9. ábra. A hettita (újabban luviai) hieroglif írás "Nap" jele nagyon hasonló az őriszentpéteren és a Czibor Imre edényén láthatóhoz, mert ez az ősvallási jelkészlet az egész világon el volt terjedve s ennek köszönhetően maradt ránk is


- A tál ötödik jele a Nap jelképe, amit a világoszlop tetejére helyeztek (1., 6., 8. és 9. ábra). Ez egy, a néprajzosok számára is ismerős megoldás, mert például az obi-ugor mítoszok szerint a napisten, ha hazamegy, akkor az égig érő fa (azaz a világoszlop) csúcsához köti a lovát. Vagyis a napisten az oszlop csúcsán lakik, ahogyan azt az őriszentpéteri ábrázoláson is látjuk. A körbe zárt pont alakú napjelkép a székely írásban a "ly" jele, a magyar hieroglif írásban pedig a lyuk szójele (vagy inkább Lyukó napisten neve, amely földrajzi nevekben maradt fent). A Napot ugyanis minden jó forrásának, azaz lyuknak képzelték. 


Irodalom

Varga Géza: Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai









A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!



Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson