Nemes Levente Kossuth díjas erdélyi magyar színész beszélt nemrég az M5 tévécsatornán a színház fogalmáról. Azt mondta, hogy tévedés a színházat a szórakoztatás eszközének tekinteni, mert a színház a megismerés eszköze.
Igazat kell adnunk neki. A színház ugyanis az ősvallási szertartások szerepjátékaiból alakult ki. S az ősvallásnak (a korabeli tudománynak) ugyanaz volt a feladata, mint amit ma a modern tudománytól várunk. Le kellett írnia, érthetővé kellett tennie a bennünket körülvevő világot. Adnia kellett egy erkölcstant is, azaz meg kellett mondania, hogy mit kell tennünk az életben maradáshoz, mikor járunk el helyesen és mikor helytelenül. E feladatokat a színház napjainkig megőrizte. A legjobb színházi alkotások ma is megpróbálnak válaszolni e kérdésekre.
A magyar írástörténeti kutatás számára ez azért érdekes, mert az ősvallás a legfontosabb mondanivalókat nem csak a szertartások cselekményével, hanem hieroglifák (ősvallási kötődésű szójelek) segítségével is megfogalmazta. Az ősvallási szertartások szereplőin (az istenábrázolásokon, a csodaszarvason, a turulon, a világfán és a világmodelleken) ezért jelentek meg az őket jellemző képszerű szó- és mondatjelek. Ezek segítették a nézőt a szertartások szereplőinek felismerésében és a darab cselekményének a megértésében. E képszerű jelek és jelmontázsok napjainkig megmaradtak a magyar hieroglif írásban, valamint a belőle kialakult székely írásban, meg a világ többi jel- és írásrendszerében. A magyarságnak - a hieroglifikus írásemlékek alapján - meghatározó szerepe volt az ősvallás létrehozásában. A székely rovásbetűk akrofóniájának rekonstrukcióját is elvégeztük a 90-es években (ennek eredménye olvasható a Magyar hieroglif írás c. kötetben). Ennek köszönhetően van lehetőségünk az ősvallási jelhagyaték, közte a világfa ábrázolások elolvasására. (1)
Ezért adhatjuk meg azt a döntő választ, amit a nemrég Pócs Éva cikke nyomán az akadémikus tudomány kebelében kialakult világfa vita hozzászólói nem tudtak megfogalmazni. Pócs Éva ugyanis kétségbe vonta a honfoglalók világfa hagyatékának létezését, vagy annak értelmezhetőségét. A honfoglalóktól ugyan százszámra maradt ránk világfa ábrázolás, ám azokat a "szakma" képtelen értelmezni, mert természethű világfát vár, holott a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban nem értenek, mert a rovásírás is, meg az ősvallás is évtizedeken át tabutéma volt a számukra. Ma is csak azok kapnak fórumot e "tudományos" körben a nézeteik előadására, akik akár a tények ellenében is vállalkoznak a "merjünk kicsik lenni" és a "mindent másoktól vettünk át" prekoncepció képviseletére. A "tudományos konszenzus" képviselői és fórumai ma is elzárkóznak e kérdéseknek a nyílt tudomány elveinek megfelelő megtárgyalásától.
Ilyen körülmények között fennáll a lehetősége annak, hogy az akadémikus "tudomány" dokumentumaiban Pócs Éva téves álláspontja fog rögzülni tudományos álláspont gyanánt. Hiába látja sokkal intelligensebben a világ dolgai közötti összefüggéseket már a magyar értelmiséget képviselő színész is. Ha a magyar identitást lefokozni szándékozó akadémikus "tudomány" valamit nem akar meglátni, akkor azt - az elefántcsonttornyára hivatkozva - nem is fogja észrevenni. Akkor a színház sem lesz több a szórakoztatás eszközénél.
A most szerveződő Elolvasható világfa konferencia a fenti írástörténeti kérdésekre kívánja megadni a kor tudományos eredményeinek és a nyílt tudomány elveinek jobban megfelelő választ.
Jegyzetek
(1) Akadhat olvasóm, aki megütközik azon, hogy - a hieroglifikus írásemlékek alapján - a magyarságnak tulajdonítom a kőkori ősvallás, a világfa képzet és az első írás megteremtését. Az ő figyelmébe ajánlom azt, amit Oláh Zoltán idéz Mario Alineitől: „A magyar embereket tanulmányaim révén ismertem meg, és megdöbbentett kreativitásuk, intelligenciájuk, valamint különleges képességeik, amelyek ugyancsak tükröződnek nyelvükben és kultúrájukban. Azt a felfedezésemet, hogy a mai magyarok azon kurgános temetkezésű népek örökösei, akik Magyarországot a bronzkorban árasztották el, és örökösei az ősi etruszk civilizáció megalapítóinak, a hivatalos tudomány még nem fogadta el. Ám nincs kétségem a felől, hogy végül el kell fogadnia, és a magyarokat el fogják ismerni, mint a bronz- és vaskori Európa egyik legeredetibb és legjelentősebb civilizációjának megalapítóit.” ... "Lásd Alinei 2005. További részletek: Mario Alinei: Magyar nyelvemlék Etruriából. 2012. jan. 13.
https://www.youtube.com/watch?v=fGLctziOc3w. Alinei 2003."
Ez a kép jól egyeztethető a világfával kapcsolatos ősvallási jelhasználatról megismertekkel.
Irodalom
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Berze Nagy János: Az égigérő fa, magyar mitológiai tanulmányok, Pécs, 1958.
Oláh Zoltán:
Nem vagyunk nomádok utódai.Mi következik ebből? Acta Historica Hungarica Turiciensia - 38. évf. 1. sz. [2023]
Mátéffy Attila: A honfoglaló magyarok világfája Pócs Éva illúzióinak fényében: Prekoncepció, koncepció, miszkoncepció – avagy a képmutatás módszertana
Varga Géza: Honfoglalás kori világfa
Varga Géza: A világfa vita
Varga Géza: Istenábrázolások magyar hieroglifákkal
Varga Géza: Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Felkérés az Elolvasható világfa konferencián való részvételre
Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
Varga Géza: Hiteles turulábrázolások
Az egyik legszebb és legjobban felszerelt őrségi szállás, a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján tekinthető meg a
