Az academia.edu-n megjelent dolgozat az Erdély területéről ismert VII-VIII. századi fülbevalókat ismerteti. Ezeket a szerző avar és avar-szláv birituális temetkezési helyekről, valamint településekről származó sírokban azonosítottnak mondja. A legtöbb fülbevalót avar sírok adták. Fülbevalót mindössze öt erdélyi településen fedeztek fel. A leletek többsége párhuzamot mutat a Kárpát-medencei Avar Kaganátus területén, de a Duna alsó medencéjében és Bulgária területén előkerültekkel is. Az elhunytakat az elhelyezés hagyományának megfelelve minden ruhatartozékukkal és ékszerükkel együtt temették el. Az itt bemutatott fülbevalókat többnyire nők, kisebb mértékben férfiak és gyerekek hordták.
E cikkben ki kell egészítenem Călin Cosma dolgozatát. A bemutatott VII-VIII. századi avar és avar kori erdélyi fülbevalók jelkincse ugyanis megegyezik a magyar hieroglif írás szójeleivel. Ennek az etnokulturális eredeztetést illető jelentősége van. A székely írás, amit a Székelyföldön (Erdélyben) napjainkig használnak, ebből a magyar hieroglif írásból származik. E tényt a "tudományos konszenzus" nem képes feldolgozni (2).
A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában a 90-es években végeztük el. E magyar hieroglifák legteljesebb bemutatása a 2017-ben közreadott Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg.
A fülbevalók szójeleivel magyar szavakat, rövid hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) mondatokat rögzítettek. A kőkori előzményekből sarjadt hieroglifikus jelhasználat más tárgyakon is kimutatható a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar hagyatékban. Ezek alapján levonható néhány következtetés:
- A régészek Erdélyben sem szeretik észrevenni a székely jelek párhuzamait.
- Az avarok magyarul beszéltek, a székely írás hieroglifikus előzményét alkalmazták és általános volt közöttük az íráshasználat (a fonetikus, ősvallási vonatkozású szójelkészlet ismerete).
- A vallásos alapozású állameszmének kiterjedt, magas színvonalú propagandája működött. Ez - a mindennapi használati tárgyakon, például a fülbevalókon lévő szövegek segítségével - áthatotta a tömegeket.
5/b. ábra. A Tillia Tepéről ismert kusán függő Lyukó Isten olvasatú, tulipán alakú mondatjele (középen), a kusán ős, ten és lyuk/Lyukó hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely ős, ten szójelek és "ly" rovásbetű (jobbra)
5/c. ábra. A Tillia Tepén előkerült kusán függő hieroglifakészlete és a magyar jelkincs közötti megfelelések
8. ábra. Párthus fülbevaló dísze a megszemélyesített ős hieroglifa (középen), aranyból formált Lyukó és ős jelei (balra), valamint a székely írásban meglévő rokonai: fentről lefelé a "ly" rovásbetű és az ős szójel.
Jegyzetek
(1) A három pont a kínai lolo írásban a "kő" jele. Ez a kínai lolo "kő" szójel rokona az "ország" jelentésű, hármas halom alakú magyar szójelnek.
A hegyet a magyar földrajzi nevek világában gyakran mondjuk kőnek (például ilyen a Bélkő a Bükkben).
A hármas halom a sumér írásban a khur "hegy, ország" szójele. Ez nem véletlenül emlékeztet a hun Khuár istennévre, ország szavunk pedig a párthus Arszak nevére.
A sumér szójel kettős jelentését a magyar orom, ország szavak hordozzák. E magyar szavak töve a genetikai kapcsolat miatt hasonlít a sumér khur szóra. A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a magyar jeleknek az írásrendszerek közötti genetikai kapcsolat miatt van párhuzama a világ legtávolabbi tájain és kultúráiban is. Ez nyilvánul meg a magyar ország és a sumér khur "hegy, ország" jelek esetében is, ahol nem csak a jelforma, hanem a jelölt szó is azonos gyökerű. Egy kőkori szó és szójel maradékai ezek a sumér, a magyar és a kínai kultúrában egyaránt.
Alighanem emlékeztetnem kell az olvasóimat arra, hogy a Csúcs Sándorral folytatott párbeszédünk óta a sumér nem tekinthető rokontalan szigetnyelvnek. Ma már nem eleve tudománytalan a magyar szavak sumér, vagy kínai szavakkal, illetve bármely másik nyelv szavaival való összevetése. A professzor úr a nevem említése nélkül ugyan, de átvette a Pánmagyar megoldás cím alatt kifejtett gondolatomat a nyelvek ősrokonságáról és ezt a sajátjaként adta elő. Amit aligha értékelhetünk másképpen, mint hogy immár engedélyünk van a korlátlanul tág körű nyelvösszehasonlító kutatásokra is.
A nyelvi és jeltörténeti összefüggéseknek ősvallási magyarázata van. Eredetileg csak az isten sziklás hegycsúcson elképzelt lakóhelyét tekinthették országnak. S ebből az ősvallási képzetből eredhet az említett szóbokor, ide értve a hun Khuár istennevet és a magyar úr, orom, ország szavakat is.
(2) Azt, hogy az akadémikus "tudomány" nem ismeri a székely írást, Püspöki Nagy Péter után Sándor Klára is megfogalmazta már.
Az utóbbi években megrendezett félsikerű kiállítások rovológiai csődsorozata ennek csupán az egyik illusztrációja. Ezeken kiállítottak egy sor hieroglifikus nyelvemléket, ám egy szót sem szóltak azok elolvashatóságáról. Annak ellenére sem, hogy a kiállítások mondanivalójának (a hun-magyar azonosságnak) a legerősebb bizonyítékai éppen a kiállított nyelvemlékek lehettek volna. A "szakmát" azonban a székely rovásírás és a hun-magyar azonosság gondolatának a megvetésére képezték ki. Ezért vannak híján a megfelelő érvrendszernek és módszertannak. Jellemző, hogy a 2009-ben az OSZK-ban rendezett nyelvemlék-kiállítás botránya után a kultuszminiszternek kellett adminisztratív lépéseket tennie. S csak azóta tekintik nyelvemléknek a székely írással írt szövegeket. Igaz, hogy helyesen elolvasni azóta sem tudják a rovásírásos nyelvemlékeket. Talán azért, mert a miniszter elmulasztotta utasításba adni a szójelek elolvasásának mikéntjét?
Az írástani csőd további illusztrációját jelentik a tudományosság igényével közreadott művek.
Fehér Bence már feltételezi, hogy az avarok is magyarul írtak-olvastak. Ám a jánoshidai avar tűtartón létező két rovásjelhez hozzáolvasván a repedéseket és a kopásnyomokat is, betűző módszerrel eljutott a Baszjad Ízüt mondathoz. Annak ellenére, hogy oda szójelekkel a Bél szár, azaz mai magyarsággal a Bél úr mondat van írva s e szójeleinkről előzőleg már tájékoztattam a neki átadott Magyar hieroglif írás c. kötetben. Az egyetemeinkről kibocsátott "szakemberek" azonban - a jelek szerint - nem akarnak tudni magyar szójelekről.
Az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszában közlik Veit Gailel tájékoztatását arról, hogy a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei. Benkő Elek és Sándor Klára szerzők ugyanebben a kötetben kijelentik, hogy a székely írás eredetéről adathiány miatt nem tudnak mit mondani. Pedig még a kézirat írása közben elküldtem nekik a Magyar hieroglif írás c. kötetet, amelyben seregnyi adatot (szójelek sorát) ajánlottam a figyelmükbe, megfelelően kidolgozott gondolati konstrukcióba csomagolva. Vásáry István, az MTA rováskorpusz szerkesztője a kötet végén - huszonvalahány ótürk jel formai azonosságára hivatkozva - megismételte az évszázada hangoztatott, ám sohasem bizonyított téveszmét a székely írás ótürk eredetéről. Azt nem tette közzé, hogy a fent említett, nekik megküldött kötetben szereplő táblázatok szerint a Tordos-Vincsa kultúra jelei között 49, a kínai írás jelei között pedig 50 székelyazonos jel van. Az álláspontját azonban megismerhettük a Fehér Bencének címzett figyelmeztetéséből. Azt üzente ugyanis a Magyarságkutató Intézet írástörténészének, hogy ha tudományos fórumon adja elő az álláspontját, akkor majd válaszolnak rá. Ami aligha értékelhető másként, mint súlyos módszertani hibaként. Erdélyi Istvántól is tudjuk, hogy a tudomány célja egyedül a kíváncsiságunk kielégítése lehet. S e meghatározásban egy szó sincs arról, hogy ha a kíváncsiságunkat körön kívüli adat, vagy gondolat elégíti ki, akkor felmentésünk van kíváncsiságból és tudományosságból.
A magyar és a kínai kutatók most készülnek egy közös hun kiállítás rendezésére. Az erdélyi avar fülbevalók hieroglifikus szövegeinek megértése hozzásegítheti a kiállítás rendezőit a félsikerű kiállításokon ismételten elkövetett rovológiai hibáik elkerüléséhez. A tervezett hun kiállításon ugyanis elkerülhetetlenül ki lesznek állítva a hieroglifikus hun nyelvemlékek, miközben illik majd valamit mondani a hunok nyelvéről is ...
Irodalom
Călin Cosma: Seventh–Eighth centuries Earrings Discovered in Transylvania
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
