Varga Géza írástörténész

2026. szeptember 19., szombat

A szentgericei unitárius templom istenidéző szertartási szövegkönyve

Szentgerice már beírta nevét a székely írás előzményeit firtató kutatás történetébe. Egyrészt az unitárius templom egyik festett mennyezetkazettáján lévő elolvasható hieroglifikus világmodellel, amelyik a karcagi csatkarikán lévő rovásszöveg előképe. Másrészt az erdőben talált középkori töredék ezüstgyűrű hieroglifáival (ősvallási kötődésű szójeleivel). Ez a szentgericei jelkincs - a történetével és a kapcsolataival - segít megvilágítani a magyar jelhasználat eddig nem nagyon ismert évezredeit.

1. ábra. Az istenidéző szertartási szövegkönyv-vázlat olvasata: Ragyogj, ragyogj! Egy Él/élő magas köve. Ragyogtál, ragyogtál., az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyogj, ragyogtál), "m" (magas), "l" (Él, élő) jele, az árpádsávok, valamint a székely "harmadik k" (kő) és a "gy" (Egy) rovásjel látható

Istenidéző szertartás szövegkönyve

A jelen cikk megírásával örömmel térünk vissza e településre. Feltűnt ugyanis, hogy az egyik mennyezetkazetta sarkaiban a tulipánszerű jel szélső szirmai kétszer át vannak húzva (1. és 2. ábra). E vonalak a magyar hieroglif írás ragyogj, ragyogtál szójelei (a székely írás "r" betűi) s azt jelzik, hogy a tulipánszerű jelkompozíció egy istenidéző szertartás szövegvázlata. Az istenidéző szövegvázlatok első és utolsó szakaszára ugyanis jellemző e ferde vonalak alkalmazása. Mert a szertartás első szakaszában hivogatják az Istent a Ragyogj! Ragyogj!, az utolsóban pedig búcsúztatják a Ragyogtál Ragyogtál szavakkal. Mindegyik esetben a ferde vonal jelöli a használt szavakat - legfeljebb a jelek dőlése eltérő a két szakasz esetében.

Ha a kezdő és befejező szakasz között ott van az Isten neve, jelképe, vagy ábrázolása, akkor kétség sem férhet hozzá, hogy egy istenidéző szertartás szövegkönyvével van dolgunk. Esetünkben a tulipán sziromlevelein olvasható magas kő mondatjel megfelel e követelménynek, mert a magas kő (a Tejút) az ősvallás szerint azonos az Istennel (1. ábra). A világfával azonos Istent jelöli a virág kettős kereszt alakú szára is, mert a világfát ábrázoló Egy szójel az Isten neve, vagy jelzője (1).

Alig észrevehetően, de a jelmontázsban szerepel az Él, élő hieroglifa is. Míg a tulipánok szélső sziromlevelein egyformán, szabályszerűen van elhelyezve a ragyogj, ragyogtál szavakat jelölő két-két párhuzamos vonal, addig a magas és a kő hieroglifák szabálytalanul vannak megszórva pontokkal (3. ábra). E pontzuhatag az eső ábrázolása, amivel az Él istennevet vagy az Isten élő jelzőjét rögzítették eleink legalább a Halaf kultúra kora óta, tehát vagy 7-8 ezer éven át. Az eddig megismert jelrajzok alapján úgy képzelhették, hogy az Istennel azonos égig érő fa ágairól hullik alá az életet adó eső. Az Él, élő hieroglifa változata ma is megtalálható a magyar államcímerben folyókat idéző árpádsávokként és a székely írás "l" betűjeként (1. és 2/c. ábra).

2/a. ábra. A szentgericei istenidéző jelmontázs középső jeleinek olvasata: Él/élő magas köve

2/b. ábra. Az apahidai hun tarsolylemez központi eleme a Lyukó magas köve mondatjel

2/c. ábra. Halaf cserépdarab ismétlődő Dana ős mondatjelekkel (világmodellekkel), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "d" (Dana) és ős jelei, az esőt ábrázoló pontozott terület az Él, élő hieroglifa, az olvasat: Dana ős Él

2/d. ábra. Mezőhegyesi avar amulett két oldala Él hieroglifákkal, az árpádsávok megfelelőjével

2/e. ábra. Tamási-Csikólegelő késő rézkori cserépedényén szintén pontok és vonalak jelzik Él isten tiszteletét

3. ábra. A szentgericei unitárius templom mennyezetkazettája, sarkaiban a tulipánszerű istenidéző jelmontázsokkal

Jegyzetek

(1) A kettős kereszt alakú fa ábrázolását megtaláljuk a hunoknál és a hun eredetű vezetőréteggel rendelkező bolgároknál is (4. ábra). Például a kubánvidéki hun kettős kereszten madarak ülnek - ami így fának minősül (5. ábra). Ebből következően a kettős kereszt alakú fa gondolata hun eredetű a magyarságnál és a bolgároknál, amivel így rendelkezniük kellett a honfoglaló magyaroknak is.

Ezt támasztja alá e szentgericei kettős kereszt szárú tulipán is, lévén a tulipán az Istennel azonos világfa jelképe. Hasonlóképpen kettős kereszt szárú tulipán van az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban is. Úgy tűnik tehát ezen összefüggések alapján, hogy a magyar népi jelhasználat mögött felismerhető gondolati tartalom azonos és igen régi gyökerű sztyeppi hagyományt képez.

Ez azért fontos, mert a Pócs Éva felvetése nyomán kirobbant és húsznál is több tudós részvételével lezajlott vita érdemét segít eldönteni. Az volt ugyanis a kérdés, hogy rendelkeztek-e a honfoglaló magyarok saját világfa-képzettel, vagy sem. Pócs Éva szerint nem. Állítása szerint, amit a néprajzosok későbbi korokból kimutattak, azt a honfoglalást követően vettük át más népektől. A tudós résztvevők hozzászólásai ellenére a vita eredménytelenül zárult, mert nem tudják, hogy a világfa nem természethű, hanem jelszerű, azaz elolvasható. Ez pedig segít megérteni az összefüggéseket a hieroglifáinkat ismerők számára. Az akadémikus "tudomány" azonban nem ismeri eléggé a székely írást, annak előzményéről, a magyar hieroglif írásról pedig tárgyalni sem hajlandó. Ezért aztán törvényszerűen fognak megismétlődni a hasonló kudarcok.

4. ábra. A XIII - XV. századi trapezicai gyűrű Lyukó a zsendülő Egy isten alakban elolvasható hieroglifikus jelmontázsa a kettős kereszt alakú szárral rendelkező világfa illusztrációja