Antropomorf Lyukó hieroglifa a nyárádszentmihályi festett mennyezetkazettán

A nyárádszentmihályi templom festett mennyezetkazettáinak egyikéről már közöltem egy cikket. Ám ezzel a dolog nincs bevégezve, mert e templom mennyezetkazettáin több írástörténeti érdekesség is van, amelyekről még szólni kell. A jelen cikkben az 1. ábrán látható mennyezetkazetta közepén lévő, arccal ellátott Lyukó hieroglifára hívom fel a figyelmet.

1. ábra. A fenti nyárádszentmihályi mennyezetkazetta közepén egy antropomorf (arccal ellátott) Lyukó hieroglifa látható

Amikor a 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában a székely betűk akrofóniáját rekonstruáltuk, akkor a "ly" rovásbetűnkről érdekes dolgok derültek ki. Ezek szerint a 2. ábrán lévő "ly" rovásbetűk előzménye egy lyuk/Lyukó hangalakú szójel volt, ami a napisten egyik neveként, vagy jelzőjeként szolgált. 

2. ábra. Szemerey Zsolt táblázata a székely "ly" változataival, a hieroglifikus előfordulások nélkül

Ez a kőkori eredetű istenképzet rokona lehetett a finn Ukko-nak és az olasz Lucá-nak is. Az istennév hangalakjának rekonstruálását segítette a bodrog-alsóbűi rovásírásos agyagfúvókán Lyukónak olvasható szó is, ami egy kohász fohász részeként maradt ránk.

3. ábra. A bodrog-alsóbűi agyagfúvúka rovásírásos töredéke a lentről felfele és jobbról balra Nagyon nagy Lyukónak olvasatú, vegyes (félig szójelekkel, félig betűzve írt) szöveggel

4. ábra. Az agyagfúvóka Lyukónak szava, ahol a jobbról első jel a lyuk szójele, azt követi az "ó" betű, majd az na ligatúra és egy végső "k" betű, a szó leírásának írástörténeti jelentőségű sajátossága, hogy a szótövet szójellel írták, a ragozást pedig betűzve, illetve ligatúra felhasználásával oldották meg

Ez a Lyukó istennév aztán megfeküdte a szakértők emésztését és boldog, boldogtalan belémkötött és értetlenkedett miatta. A leggyakrabban hangoztatott kifogásuk az volt, hogy a nyelvészeti kutatások szerint a lyuk szavunk eredetileg "l" hanggal kezdődött, ezért a szó régen luk vagy hasonló alakú volt. Amire könnyű volt azt válaszolni, hogy a nyelvészek másfél évszázadon keresztül szabotálták a székely írással írt nyelvemlékeink tanulmányozását. Még a 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék-kiállítás szervezői és az azt megrendelő MTA is tagadta rovásírással írt nyelvemlékek létezését. Így azonban a hibás alapozású nyelvészeti véleményük nem lehet döntő szempont. 

Arra is figyelni kellene, hogy a végső soron kőkori eredetű székely írásban létezik egy "ly" rovásbetű, ami nem ligatúra, hanem igen régen meglévő önálló jelforma. A "ly" rovásbetű pedig az akrofónia során csak olyan szó jeléből keletkezhetett, amelyiknek a kezdőhangja, vagy az első mássalhangzója "ly". Ilyen szavunk pedig csak egy van, a lyuk, amelyiknek van a földrajzi neveink között (l. Lyukóbánya!) és a fenti rovásszövegben Lyukó változata is (4. ábra). 

Azt, hogy ez a Lyukó egy isten neve, vagy az Isten jelzője volt, több körülmény is igazolja: 

- A kör alakú Lyukó jel gyakran a világmodellek isteni középpontjában jelenik meg például az avar korban is (1. és 5. ábra).