2019. október 19., szombat

Darai Lajos kérdezi: A betűtől a jelalakzatokig vagy fordítva?

A közelmúltban vált a neten is elérhetővé a szerző rokonszenves könyvének néhány hosszú részlete. Az egyik fejezet címe egy kérdés: A betűtől a jelalakzatokig vagy a jelalakoktól a betűig? 



1. ábra. Az őrségi tejesköcsögre rontáselhárító célzattal ma is rárajzolják a fazekasok (a krónikáinkban Nimród néven szereplő) Bél fiúisten jelképét, a székely írás "b" betűjének pontos megfelelőjét, azonban ez a lineáris jel itt nem betű, hanem szójel (mert egyetlen hangból álló feliratnak nem lenne értelme)


A kérdést előbb meg kell érteni, mert a szerző tévesen használja a betű fogalmát (lineáris jelet érthet alatta). A jelalakzat, vagy jelalak fogalmának szerző általi pontos jelentését pedig csak találgatni lehet (képszerű, bonyolult alakú jelre gondolhatott?). 



2. ábra. A Képes krónika P betűje egy iniciálé, amit szokás szerint díszesen kiviteleztek, ez olyannyira cirkalmas, hogy még egy csatajelenet is belefért, ettől függetlenül ez csupán egyetlen hangot jelölő betű


A betű elvileg az egyetlen hangot rögzítő jel elnevezése lenne, ám sokan pontatlanul, "jel" értelemben használják (1). Ezt a hibát elkövette Varga Csaba is, amikor a kőkori jeleinket betűkként emlegette, holott azok szójelek. Például abból a körülményből, hogy a harmincvalahány kőkori jel megfelel a magyar hangkészlet jelszámának, arra következtetett, hogy ezek a kőkori jelek betűk, amelyek a magyar hangkészlet hangjait jelölik. (2) 



3. ábra. 15 000 éves Mas d' Azil-i kavics, rajta egy teljesen lineáris egyenessel, ami a székely írás "sz" betűjével azonos alakú, ám itt még egy szó (a tár, vagy szár?) jele volt


Varga Csaba nyomában Darai Lajos is keveri e fogalmakat, ráadásképpen megfejelve egy további zavarral. A megfogalmazásaiból úgy tűnik, hogy a leegyszerűsödött lineáris (vonalas) jelformákat tekinti betűknek, holott ilyen megkötésről szó sincs. A betű fogalma csak tartalmi kritériumot jelent: egyetlen hangot jelölhet. A betű meghatározása a formára nézve nem ad támpontot, a betű lehet akár díszes, cirkalmas és képszerű is. Amint a szójel is lehet lineáris (1. ábra). Tehát pusztán a jelforma lineáris, vagy nem lineáris jellege alapján nem lehet eldönteni, hogy betűvel, vagy szójellel állunk-e szemben.

Darai Lajos ugyanakkor joggal emlékeztet rá, hogy a legkorábbi jeleink lineárisak, vagyis - az álláspontja szerint - úgy néznek ki (olyannyira lineárisak), mintha betűk lennének. Ez valóban így van, például a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek kivétel nélkül lineárisak. Mégis, ennek ellenére is szójelek, amit persze - az elolvasásuk nélkül - nem lehet bizonyítani. Éppen ezért érdekes a kérdése, amit a címben is megismételtünk. 

Mi is volt előbb? A képszerű, díszes szójel, vagy a lineáris betű? A szójelből egyszerűsödött-e le a betű, vagy a betűből alakították-e ki a szójelet? A kérdés valójában kettős, hiszen egyrészt arra irányul, hogy a szójel volt-e előbb, vagy a betű, másrészt arra, hogy az eredeti jeleink lineárisak voltak-e, vagy bonyolultabbak (díszesek, cirkalmasak, képszerűek)?

Az első kérdésre könnyű válaszolni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a kezdeti írások (preírások, a fejlett írást megelőző rendszerek) nem igényelték az egyes hangok jelölését, csak a szavakét. Ha az ősvallás az Orion csillagképet az atya égi megfelelőjének tekintette, akkor az Orion csillagkép rajza az atya szójeleként szolgált. Ennek változatai maradtak fent a sumér és a kínai írásban, meg a tatárlakai táblán is. Csak jóval később alakult ki ebből a nemzetközileg elterjedt atya szójelből a székely írás "ty" betűje, amikor a bonyolultabb szövegek leírására megnyilvánuló igény ezt kikényszerítette. Az ősvallásnak csak néhány vallásos szó (Bél, ügy, Ten stb.) és a belőlük alkotható egyszerű mondatok (nagy ég, jó ős stb.) rögzítésére volt szüksége. A mondatok (pl. Bél földje) esetenként - a ragozás rögzítéséhez - már igényelték volna a betűzés kialakítását, ám ezek mégis csak későn (talán a bronzkorban) születtek meg. Ezért a legkorábbi jeleink szójelek, függetlenül attól, hogy a jelek lineárisak-e, vagy sem.  

A jelforma (a vonalas, vagy képszerűbb jelleg) az írástechnológia függvénye, azaz nagyjából véletlen s oda-vissza többször megváltozhatott a történelem során. Egymás mellett élnek ma is a lineárs írásjeleink, meg ugyanannak a jelnek a képszerű, cikornyás változatai a fazekasedényeinken. A lényeg ebből az, hogy a jelforma nem függ a jeltípustól (hogy betű-e, vagy szójel). 

Az írógéppel levelet író sorstársunk jelformái szükségképpen lineáris írógépjelek lesznek. Amennyiben a § (paragrafus) jelet nyomja le, ami szójelnek számít, akkor is lineáris az írógépjel, meg ha más jelet (egy betűt) nyom le, akkor is lineáris lesz. 

Azaz a jelek vonalas jellege nem függ össze a szójel, vagy betű voltukkal. Éppen ezért a ránk maradt korai jelek lineárisságából nem következik a betű voltuk.

A címbeli kérdésre válaszolva a legkorábbi jelek lehettek lineárisak is, meg képszerűek is, de ettől függetlenül szójelek voltak. Amíg a szójelek kb. 50 000 évvel ezelőtt már léteztek, mert az ősvallás számára ez elegendő volt, az első betűk csak kb. 5000 évvel ezelőtt jelenhettek meg, mert a megváltozott célok már ezt igényelték (3).


4. ábra. Nenad korongja, az Al-Duna szerbiai szakasza mentén előkerült fémlemezen egy ősvallási szertartás szövegkönyve olvasható 



A fémkorszakok kezdetén az írásemlékek megváltoztak. A sorvezetést nem ismerő világmodellek mellett megjelennek a sorokba rendezett jelekből álló szövegek. Ezek már összetettebb feladatot próbáltak ellátni (például történeti jellegű feljegyzéseket rögzítettek). Nenad kb. 4-5 000 éves korongja illusztrálja, hogy a megváltozott feladat ellátására (bonyolultabb szöveg rögzítésére) a szójelek már nem voltak elegendőek. Ezért felmerült az igény a szókincs bővítésére, a ragozás és általában a szó alakjának pontos jelzésére. Nenad korongján lineáris szójelek vannak, mert ez a fémbe poncolásos (vésőszerű eszközzel beütögetett) technológia ezt eredményezte. 




Jegyzetek

(1) A jel lehet egy hangot jelölő betű, vagy szó-, szótag- és mondatjel is.

(2) Varga Csaba közli a kőkori jelek listáját, ám az eredeti jelformák helyett azok "szabványosított" változatát mutatja be. Az általa alkalmazott grafikai módszer nem tisztázta, hanem elfedte a kőkori jelek pontos számát és megakadályozza az írásrendszerek rokonsági viszonyainak finomabb elemzését. Az egymásra hasonlító jeleket ugyanis összevonta egy-egy jeltípusba, miáltal a jelek számát a jeltípusok számával helyettesítette, azaz lecsökkentette. Ezzel az eljárással bármelyik ábécé jelszámához közelíteni lehet a kőkori jelszámot.  

Ráadásul az összefüggés nem is ennyire közvetlen a kőkori jeltípusok száma és a magyar ábécé betűinek (a magyar hangkészlet hangjainak) száma között. A kőkori jelek az ősvallás istenneveit és az istenek jelzőit rögzíthették, eredetileg tehát szójelek voltak. Ezek egy viszonylag állandó vallásos szókészletet alkottak, amelynek sorrendjét a szavak vallásos jelentősége határozta meg. Az első helyekre az isteni triász (Anya, Bél, Dana) nevei kerültek. Az akrofónia során e szójelekből keletkeztek az egy hangot jelentő betűk s így alakult ki az abécédé jelsorrend (a "c" későbbi beszúrás). Mindez talán nem okoz végzetes hibát, lévén a kőkori vallásos szójegyzékben többnyire egyszótagos szavak, amelyek jeleit ezért viszonylag egyszerűen lehetett szótagjelekként, vagy betűkként is használni. Ám a hasonló szavakból azonos betűk keletkeztek (például az ügy és az üdő szavakból egyaránt "ü" betű jött létre). E körülmények miatt a kőkori jeleket (bár azok legközelebbi mai megfelelője és örököse valóban a székely írás) mégsem lehet olyan automatikusan azonosítani a székely ábécével, mint ahogyan azt Varga Csaba tette. 

(3) A kőkor végén, a bronzkor hajnalán a termelőgazdálkodás lehetővé tette a felesleg előállítását, ami azt jelenti, hogy egy-egy ember nem csak annyit termelt, amennyi a saját létfenntartásához elengedhetetlenül szükséges volt, hanem annál többet is. Ennek váratlan következményei voltak. Például az elfogott ellenséget attól kezdve nem ették meg, hanem rabszolgaként dolgoztatták - mert úgy több haszon származott belőle. A képződő feleslegek életre hívtak olyan tevékenységeket, amelyekre korábban gondolni sem lehetett. Például vallási szertartások korábban is voltak, de csak most merült fel, hogy ezek tartását megkönnyítsék például a szertartás szövegkönyvének rögzítésével (4. ábra). 


Irodalom


Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján

Varga Géza: Magyar hieroglif írás








Ne fogadjon el utángyártott, lejárt szavatosságú, vagy sérült csomagolású őrségi szállást! Rovológus által vezetett eredeti hangulatú őrségi szállás csak nálunk! A néprajzilag hiteles, de a modern kor eszközeivel ellátott, elbűvölő természeti táj közepén (erdő és patak között) található őrségi szállás a csendre és békére vágyó igényeseknek való. A szállás lefoglalásához hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot! Cserépmadár szállás és Csinyálóház (azaz kitűnő őrségi szállás) Veleméren is csak egy van.



A veleméri Cserépmadár szállás (egy 3 szobás, 11 férőhelyes őrségi szállás) Belső szobája



Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra, "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben"