1483-ban hunyt el Pálóczi Imre szolnoki földesúr, akinek a Várszigeten előkerült vörösmárvány síremlék-töredékén háromszor is megismétlődik a hegyen álló világfát ábrázoló Sar Isten (mai magyarsággal: Úristen) mondatjel (1. ábra). A mondatjel a magyar hieroglif írás szójeleiből van összeállítva. Mivel e töredék felszine jó állapotban maradt fent, világosan azonosítható az Isten (ős + ten) szóösszetétel alatt lévő, háromszög alakú sar "sarok, úr" hieroglifa (ősvallási kötődésú szójel). A sírkőről Kertész Róbert tájékoztat A középkor végi Szolnok és méltatlanul elfeledett földesura: Pálóci Imre c. írásában. Pálóczi Imre Mátyás király udvarának egyik főembere volt. Azt már én teszem hozzá: ezzel függhetnek össze, hogy síremlékének mellrészén hasonló jeleket visel, mint amilyet Mátyás király bautzeni szobrán, valamint Perényi István tárnokmester tőketerebesi tumbájának fedőlapján is láthatunk. A szerző "liliomos díszítést" emleget isten hieroglifa helyett, az alatta lévő sar "sarok, úr" hieroglifát pedig nem veszi észre. Ez a rovológiai járatlanság sajátja a magyarországi "tudományos konszenzusnak". Pálóczi Imre sírköve azon adatok sorába tartozik, amelyek eldöntik a nemrég, Pócs Éva cikkét követően kibontakozott, ám a rovológiai és az ősvallással kapcsolatos általános ismerethiány miatt eredménytelenül zajló világfa vitát.