A szép magyarvalkói padelőlap fényképét Kalotaszegi Vándor és Kőnig Adrienn közvetítésének köszönhetően ismertem meg a közösségi portálon. A világfát ábrázolja, azaz nem csak szép, hanem elolvasható is. Az alkotás a magyar hieroglif írás rajta felismerhető jelei és jelhasználata miatt is megérdemli a kiemelt figyelmünket (1. ábra).
1. ábra. A magyarvalkói református templom mennyezetkazettája az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja, az olvasata: Jó szár ős ten zsendül (mai magyarsággal: Jóságos úristenünk zsendül "feltámad")
A padelőlap az égigérő fa, vagy világfa, életfa egyik szép ábrázolása. A szójelekből összerakott kép több évezredes ábrázolási konvenciókat követ.
A több ágpárt hordozó fatörzs a szár "növényi szár, úr" szójelével azonosítható.
A fa tetején lévő középső ág csúcsán hármas elágazást látunk. Ez a székely írás "zs" rovásbetűjével és a magyar hieroglif írás zsenge, zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifájával azonos.
A mellette lévő tulipánok - az énlakai bilingvis alapján - Isten (ős ten) alakban olvasandók.
A kép sarkaiban a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa fedezhető fel. Ennek olvasatát erősíti a kereten körbefutó és a sarkoknál szétágazó hullámvonal. Ez a hullámvonal a Teremtés előtt is létezett vizet, folyót jelöli. E hullámvonalból alakult ki a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele. A kereten azért ágazik négy irányba, hogy ezáltal az Éden négy szent folyóját idézze fel.
Jelpárhuzamok
E fejezetben a magyarvalkói világfa jelei közül a sarkokon lévő jó és a fa csúcsán lévő zsenge hieroglifa párhuzamát mutatom be. Azt igazolja az alábbi néhány példa, hogy elterjedt és rendszerszerű jelhasználatról, ősvallási eredetű mondanivaló képi ábrázolásáról van szó (2-7. ábra).
2. ábra. A veleméri világmodell sarkaiban szintén megjelenik a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa
A 2. ábrán lévő veleméri kacskaringók a felettük látható, az égboltot ábrázoló ívvel együtt Nagy jó "Nagy folyó" olvasatúak és az Istennel azonos Tejútra utalnak. A középső kacskaringó a központi forrásnak (másott világfának, világoszlopnak) tekintett jóisten jele. Az ő lábától indulnak az Éden (a világot élettel, életerővel ellátó) szent folyói. Ezt az ábrázolási hagyományt sok világmodellen tetten lehet érni (3. és 4. ábra).
3. ábra. A veleméri Varga Sándor fazekas hagyatékából Ausztriába került festett láda díszítésében szerepel a fenti veleméri világmodell
4. ábra. La Tolita világmodell
A 4. ábrán látható La Tolita világmodell azt bizonyítja, hogy a világmodellek sarkain lévő kacskaringók hagyománya még a kőkorszakban alakult ki, az indiánok őseinek Szibériából az Újvilágba való vándorlása előtt.
5. ábra. A világfát ábrázoló békés-povádzugi honfoglalás kori hieroglifikus mondatjel olvasata: Ragyogó zsenge
7. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Ég ragyogó Zsen ten "Égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (a kép Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei
Következtetés
A Pócs Éva dolgozata nyomán kibontakozott és 2024-ben a húsznál is nagyobb számú tudós hozzászóló ellenére eredménytelenül zárult világfa vita végére tesz pontot a most tárgyalt és a hozzá hasonló világfa ábrázolások sora. A "szakma" élethű világfát keres, pedig a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban nem értenek, mert a világosi fegyverletétel óta egyre fokozódó undorral határolódnak el a székely írástól és általában az ősmagyar kori jelhasználattól. Szinte csak akkor írtak a székely "rovás"írásról, amikor valamilyen valótlanságot akartak lenyomni a közönség torkán.
Az elhatárolódás odáig fajult, hogy a nyelvtörténészek korszakmeghatározása szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korszakban nem volt írás- és nyelvemlék. Ezt a történelemhamisítással felérő téveszmét tanítják a tankönyveink is, annak ellenére, hogy ebből a korból származó hieroglifikus írásemlékek százai (leggyakrabban elolvasható világfák) hevernek a múzeumok polcain. Jelenleg is van a kultuszminiszter és illetékes főosztályvezetőjének asztalán vagy két levelem, amelyben e kérdés tárgyalását és a tankönyvek javítását kérem, de semmi érdemi nem történik, ahogyan az előre borítékolható volt.
Ebben a légkörben vetette fel Pócs Éva (2023), hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy amit annak tartanak, arról világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzosok által kimutatott világfát - szerinte - csak később vettük át a szomszéd népektől. Miközben az elolvasható világfa jól értelmezhető.
Pócs Éva téveszméjét a jelen cikkben bemutatott magyarvalkói világfa két jeléhez felhozott néhány párhuzam is cáfolja.
- A fa csúcsán lévő háromágú villa (a zsenge szójel) esetében akad honfoglalás kori példa (5. ábra).
- A sarkokon elhelyezett jó "folyó" hieroglifáknak is van amerikai és magyar néprajzi párhuzama
Ezek a párhuzamosságok a történelem előtti korokból származó és a magyar néprajzig vezető folyamatos és rendszerszerű párhuzamról tanúskodnak. Elképzelhetetlen (a Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján is kizárt) a Pócs Éva által felvázolt elképzelés, hogy a magyarság a honfoglalás után idegenektől tanulta volna el a világfa képzetet. Az eddigi adatok alapján könnyebb azt feltételezni, hogy a magyar szójelekből alkotott világfa magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő nép alkotása, amelyik már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig.
Pócs Évának fogalma sincs arról, amiről olyan nagy súllyal beszélt. Semmilyen tudományos igényű oka nem volt az eddig a világfával kapcsolatban kialakított néprajzi-őstörténeti kép rongálására. Ennél is nagyobb szégyen, hogy - a "szakmában" általános rovológiai ismerethiány és etikai-módszertani korlátok miatt - a huszonvalahány "tudós" hozzászóló egyike sem volt képes érdemben (írástani indoklással) megválaszolni a nemzeti identitásunk oszlopa ellen intézett támadást. Az sem szépíti az általános képet, hogy a vitát közvetítő szerkesztőségek: a Mandiner, az Ethnographia és a Valóság egyike sem volt hajlandó a tudományos igényű megoldás közreadására, vagy megtárgyalására.
Irodalom
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" módszertani hibái a székely írás eredeztetésekor (video)
