Monoki Ibolyának köszönöm az alábbi csillagos terrakotta idol fényképét, amelyet tőle kaptam egy rövid szöveg kíséretében. E szerint Dél-Türkmenisztán bronzkori régészeti lelőhelyeinek egyikén találták, a Bactria–Margiana régészeti komplexum területén. Néhány figurán nincsenek nemi jelölések, ám csillagok vannak a vállukon. A madárszerű, csőrhöz hasonló fej nagyon emlékeztet a Vinča kultúra hasonló női figuráira, a hosszú nyak pedig a "hegedűszerű" kükladikus figurákra. Hozzátehetem, hogy ezek a hasonlóságok a kultúrák végső soron azonos eredetének köszönhetők, amelyeket alább fejtek ki.
1. ábra. BMAC csillagos idol, Dél-Türkmenisztán, bronzkor, az olvasata: Lyukó szár Dana, mai magyarsággal: Lyukó úr(is)ten
A BMAC idol vállain lévő nyolcágú csillag a sumér írás dingir "isten" szójelének egyik alakjával azonos, amelyet használtak a honfoglaló magyarok (2. ábra) és amely megtalálható a magyar népi jelkészletben is. A székely írásban e jel leegyszerűsödött változata a kereszt alakú "d" betű. A magyar hieroglif írásban ezek megfelelője a szintén kereszt alakú Dana hieroglifa. Ez a Dana és párja a ten "élet, isten" szavunk nem csak a sumér dingir "isten", hanem az etruszk Tin főisten nevének és a kínai tien "isten" szónak is rokona. E földrajzi kép egyúttal a kapcsolódó kultúra elterjedési területét is megrajzolja.
2. ábra. Gyulai honfoglalás kori korong a nyolcágú csillag alakú Dana hieroglifával, a ligatúra mindkét jelének olvasata Ragyogó Dana, mai magyarsággal "Ragyogó (is)ten"
A BMAC idol testén a szár "növényi szár, úr" hieroglifa látható, amelyik a Tejúttal azonos világfa ábrázolása. E szójel megtalálható egy Tordos-Vincsa idolon (3. ábra), Indus-völgyi és hun edényeken, kirgiziai hun aranyálarcon, hun és kusán ékszereken, valamint avar és honfoglalás kori leleteken, továbbá gyakran szerepel népi cserépedényeinken is (4. ábra). Lineáris változata a székely írás "sz" betűje.
3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra idolján szintén központi helyen szerepel a szár hieroglifa, az összes jel elolvasásával a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Jóságos, ragyogó szár ten "úr(is)ten". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... szöveghez, egy istenidéző szertartás szövegkönyvéhez jutunk
4. ábra. Muraszombati cserépedény a szár szójel lineáris és képszerű változatával
A BMAC idol mellén lévő gomb a napisten nevét rögzítő Lyukó jel, amelynek leszármazottja a székely írás "ly" betűje. A BMAC idol jeleiből kiolvasható Lyukó szár dana "Lyukó úr(is)ten" mondat a Tejúttal azonos isten, vagy istennő neve és címe. Ezt az istennevet használták a hunok, az avarok meg a honfoglaló magyarok is, ezért található meg a mai napig magyar földrajzi nevekben. Hozzá fohászkodtak a bodrog-alsóbűi honfoglalás kori kohászok is a fennmaradt rovásfelirat alapján.
5. ábra. Magyarszombatfai tányér az Édent idéző világmodellel, sarkaiban a szár hieroglifa képszerű változatával, az olvasata: Lyukó szár, mai magyarsággal: Lyukó úr
A BMAC kultúra (másnéven Oxus civilizáció) egy fejlett bronzkori kultúra volt Közép-Ázsiában, kb. Kr. e. 2300–1700 között. A mai Türkmenisztán, Afganisztán, Üzbegisztán és Irán területén létezett, jellemzői a monumentális építészet, öntözéses földművelés (búza, árpa), valamint a kifinomult bronzeszközök és féldrágakő ékszerek. A civilizáció a legkorábbi városias településekkel és fejlett társadalmi szerkezettel rendelkezett, hasonlóan a Harappa kultúrához.
A hasonlóság az írástörténeti területen is megdöbbentően nagy. A D.T. Potts által összeállított, azonos Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai jeleket bemutató táblázatban szereplő mindegyik jelnek van székely párja, amelyeket az ő táblázata alatt, egy negyedik sorban mutatok be (6. ábra). Ez azt jelenti, hogy mi is abból a jelkészletből merítettünk, amelyből a felsorolt többi kultúra is, valamikor ez időszak hajnalán.
6. ábra. A Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai írásrendszerek hasonló jelei három sorban D. T. Potts nyomán, egy negyedik sorban alatta a megfelelő magyar jelek a székely írásból, a magyar népi jelhasználatból, régészeti leletekről és a heraldikából
E BMAC civilizáció forrása az a szabír kultúra, amelyet a szabír ős hieroglifa elterjedtsége, a magyar közszavak és idegen istennevek elterjedt rokonsága és más adatok alapján a Termékeny félhold szabír benépesítőinek és a neolitikus forradalomként emlegetett folyamat hordozóinak kultúrájával azonosíthatunk. Ez a BMAC civilizáció két alapvető forrásból táplálkozva bontakozhatott ki.
- Az egyik forrás a Termékeny félhold szabír jellegű mezőgazdasági kultúrája volt, ahonnan a magyarral rokon nyelvét és a jeleit is kaphatta. E hatás a neolitikus forradalommal eljutott Európába, kimutatható a Tordos-Vincsa kultúra és társainak magyarazonos jelhasználatában, valamint az etruszk kultúrában is. E magyarázatot támogatja az is, hogy Simo Parpola legutóbb az egyesek szerint a szabírokból származtatható sumérek nyelvét besorolta az uráli nyelvek közé.
- A BMAC kultúra a bronzkészítés tudományát a Kárpát-Balkán térségből vehette át. Ez csak egy kulturális visszahatás volt, mert eredetileg ugyanannak a szabír jellegű népcsoportnak a kultúrája határozta meg a Kárpát-Balkán térségtől Egyiptomig, Kínáig és az Indus-völgyig terjedő térséget. A Kárpát-Balkán vidéken a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehészobor és a Tordos-Vincsa kultúra 49 magyarazonos jele, meg néhány magyarul elolvasható írásemléke alapján (3. ábra) szintén magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő népek éltek. Bánffy Eszter szerint itt jelent meg legkorábban a bronz és innen terjedt el keletre is: „...a réz- és aranyművesség első virágzó időszakában, a korai rézkorban nem úgy történt, ahogy korábban gondolták, hogy na, természetesen ez is Anatóliából, Kis-Ázsiából az Égeikumon és a Balkánon keresztül jutott át Európába. A fémanalízis ugyanis kimutatta, hogy a híres várnai aranytemető anyaga, ahol egy-egy sírban akár több kiló aranytárgy is előbukkant, az bizony nem keleti eredetű arany, hanem az erdélyi aranybányákból származik.”
"A Kárpát-medence a bronzkorban a virágzó fémkohászat révén Európa ipari központja volt" - teszi hozzá Tóth Imre.
Ez a folyamat érthetővé teszi a BMAC kultúra és a magyarság közötti érintkezési pontok létezését, valamint az uráli-finnugor nyelvcsalád kialakulását, egyúttal megoldja a Kárpát-medencei őshonosságunk kérdését is.
A BMAC népessége meghatározó szerepet játszott Belső-Ázsia genetikai-nyelvi-kulturális arculatának kialakításában. A BMAC területén történt meg a korai sztyeppei pásztornépek és a helyi földművesek keveredése. A honfoglaló magyarság genetikájában kimutatható egy jelentős, sztyeppei-iráninak mondott (pl. R1a-Z93) és egy másik, urálinak nevezett komponens. Ezekre az csoportokra persze úgy ragasztották rá ezeket az elnevezéseket, hogy meg sem kísérelték a hieroglifikus felirataik elolvasását és ezáltal a nyelvük meghatározása is nélkülözött minden komolyan vehető alapot. Az urálinak elnevezett vonalat (N haplocsoport) például, a mára megdőlt finnugrista alapozású őstörténeti téveszmék nyomán tekintik elsődleges nyelvi hordozónak. A honfoglalók "magcsoportja" az újabb magyarázatok szerint korai belső-ázsiai keveredést mutat, amelyben a BMAC térségéből származó vagy ott megfordult csoportok is szerepet kaphattak. A most vázolt szabír történet rávilágít ama lehetőségre, hogy abban a belső ázsiai keveredésben, amelyből a genetikai eredmények alapján a magyarságot egyre inkább származtatják, eleve magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő népek vehettek részt. Ez magyarázná meg, hogy az Altáj vidéki ázsiai szkíták és a belőlük kialakult hunok által hátrahagyott, magyar jelekkel írt hieroglifikus nyelvemlékek miért szólalnak meg magyarul.
E jelenség magyarázata mostanában kezd kibontakozni. Egyre pontosabban kirajzolódó felismerés, hogy a bronzkorban volt egy kulturális folyamat, amely a Kárpát-Balkán térség, a sztyepp, a Kaukázus és a BMAC kultúra felől eljutott az Altájig, majd onnan a Szejma-Turbino kultúra kereskedelmi útvonalaival Kínába, valamint Szibéria északi területeire, az Urálba és Skandináviába. Lényeges, de eddig nem nagy szerepet kapott tény, hogy a bronz feltalálásához és elterjesztéséhez kötődő folyamat által érintett részterületek mindegyikén magyar jelekkel írt, magyarul elolvasható hieroglifikus szövegek maradtak ránk. Ezek egyike a fentebb látható csillagos idol is (1. ábra). A Kárpát-Balkán területen a 49 magyarazonos jelet használó Tordos-Vincsa kultúra és a szomszédos rokon kultúrák voltak ilyenek. Ebből következően az érintett sztyeppi területeken és útvonalakon magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő, fémkészítő és fémmel kereskedő lovasnépek éltek. A később urálinak elnevezett népcsoportok e kereskedelmi útvonal mentén alakultak ki a kultúrát hordozó magyar, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő nép és a helyi lakosság nyelveinek keveredésével.
7. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó (középen, fotógrafika) jeleinek székely megfelelői (balra fent) és egy kaitag szőnyeg zsen Ten (mai magyarsággal: zsendülő Isten) ligatúrája (jobbra fent)
2000-ben egy kőpecsétet találtak a BMAC-hoz tartozó Anau lelőhelyen, amelyen magyarul elolvasható szöveg van. További BMAC kerámiákon és pecsételőkön használt jelek is azonosíthatók székely jelekkel. Ugyanez a helyzet a környezet sumér, hettita (luviai, anatóliai), Tepe Yahya-i, harappai írásrendszereivel is (6. ábra). Ez az írásrendszerek közvetlen származási és magyar kapcsolatára utal.
8. ábra. Anaui orsógomb (középen), az orsógomb Lyukó, zsen és "folyó" hieroglifái (balra), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (lyuk, Lyukó), "zs" (zsenge, zsendülő "feltámadó", "életet hozó"), Ak "patak, Heraklész" és ügy "folyó" jelek
A magyar nyelvben számos olyan indoiráninak minősített jövevényszó található (pl. szekér, ostor, arany, méz), amelyek a Kr. e. II. évezredben, a BMAC virágzásának vagy felbomlásának idején kerülhettek át a feltételezett ugor alapnyelvbe. Ennek az általánosan hangoztatott magyarázatnak az a szépséghibája, hogy a feltételezett indoiráni nyelv a BMAC kultúra leleteiről nem mutatható ki, míg a magyar jelekkel írt hieroglifikus szövegek magyarul szólalnak meg. A szavak egy része is mintha magyarázható lenne a magyar nyelvből. Például a szekér szóban megjelenik a kör szavunk megfelelője, ami a kerékre utalhat. Az ostor végén lévő tor a hettitáknál is meglévő nemzetközi tar szót idézi, ami a világoszlop neve volt náluk s amivel a teremtő és a Tórem töve is rokon, meg a szár és úr szavunk is. Ezt a kultúrát aligha kellett átvennünk odaképzelt indoiráni népektől. A hieroglifikus szövegek alapján könnyebb arra gondolni, hogy a bronzkészítés, a lovaglás és a hieroglifikus jelhasználat tudományát mi adtuk át másoknak.
Az Árpád-ház genomja és a BMAC kultúra között is kapcsolat van. Az archeogenetikai kutatások legfrissebb eredményei alapján a dinasztia apai vonala a BMAC földrajzi régióhoz és genetikai állományhoz köthető. III. Béla király és az Árpád-ház többi tagjának Y-kromoszóma vizsgálata (R-ARP alcsoport) kimutatta, hogy a dinasztia apai ága körülbelül 4500 évvel ezelőtt a mai Észak-Afganisztán területén élt. Ez a régió a BMAC kultúra egyik központi területe volt.
Az Árpádok az R1a-Z93 nagycsoportba, azon belül az R-Z2123 alcsoportba tartoznak. Ez a marker tipikusan az indoiráni népekhez és a közép-ázsiai sztyeppei csoportokhoz köthető, amelyek a BMAC hanyatlása után a térség uralkodó rétegét alkották. Bár az Árpád-ház ősei alapvetően sztyeppei származásúak voltak, a kutatások szerint a térség későbbi népességeibe (pl. szarmaták, szogdok) jelentős mennyiségű BMAC-eredetű genetikai komponens épült be. Az Árpád-ház apai vonala ebben a közép-ázsiai génállományban fejlődött ki, mielőtt észak felé, az Urál vidékére vándorolt volna.
9. ábra. A baktriai (BMAC) kultúra sar ten "Úristen" olvasatú jelvénye Kr. e. 2000 tájáról (balra) és a kiszombori honfoglalás kori veret sar isten (mai magyarsággal Úristen) olvasatú antropomorf alakjai
Irodalom
Tóth Imre: A bronzkor és a szemellenző „Az öntőformákat csak itt találták meg” (leventevezer.extra.hu)
Varga Géza (2018): A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek
Varga Géza (2019): A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Varga Géza (2024): Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Varga Géza (2026): A Tepe Yahya-i, protoelámi, harappai és a magyar hieroglif írásrendszerek rokonsága D. T. Potts táblázata alapján
Varga Géza: Világfa vita
