El Iconocastla mutatta be a világhálón az alábbi maja jáde lemez fényképét (1. ábra). Leírása szerint a késő klasszikus korszakból származik (a kb. i.sz. 600 és 800 közötti időszakból). Hasonló tárgyakat találtak a guatemalai Nebajban, ez a különleges példány azonban a mexikói Teotihuacanban került elő. A civilizáció egyik legkiválóbb jáde faragásának tartják. A faragott kő egy maja uralkodót vagy urat ábrázol, aki egy trónon vagy emelt állványon ül. Ünnepélyes öltözetben ábrázolják, ami tükrözi előkelő, vagy szent voltát. A székely írás hieroglifikus változatát ismerők számára szembetűnő, hogy az alak fején a magyar hieroglif írás jeleiből alkotott jelmontázs látható (2. ábra). A jelen cikkben e jelmontázs olvasatát adom meg a magyar hieroglif írás segítségével, bemutatva néhány párhuzamát is.
1. ábra. Maja jáde faragvány Teotihuacanból, az antropomorf alak fején magyar szójelek párhuzamai
2. ábra. Az antropomorf alak fején lévő jelmontázs
3. ábra. A jelmontázs központi gondolata az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenció, amelynek olvasata: Nagy nagy nagy jó (mai magyarságal: Nagyon nagyon nagy folyó)
4/a. ábra. A jelmontázs e részletének kétesélyes az olvasata
4/b. ábra. A székely írás "l" (él, élő) jele
4/c. ábra. Dobronaki hímes tojás él, élő hieroglifája vízszintes és függőleges vonalakkal, amelyek feltehető jelentése: "eső, víz, folyó"
4/d. ábra. Az Árpád kori ÉH 143 ezüstdénár előlapjának jelmontázsa (fotógrafika, középen), az ábra jobb oldalán lentről felfele az érem magas kő, nagy, Lyukó, élő, ős, ország és zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifái, a jobb oldalon a hieroglifáknak megfelelő székely "m", "harmadik k" (kő), "n", "l" betűi és ős szójele, a heraldika által megőrzött ország szójel, valamint a székely írás "zs" rovásbetűje
Amennyiben a 4/a. ábrán lévő jeleket egyenként olvassuk el, akkor a Ragyogó, ragyogó, ragyogó ... nagy szöveget kapjuk.
Ám az is lehetséges, hogy e jelsorozat az él, élő hieroglifa (a magyar árpádsávok, valamint a görög Heliosz, a sémi Elohim, az iszlám Allah képzetének megfelelője). Ez esetben a jel az égboltból aláhulló esőt, az onnan kiinduló szent folyókat ábrázolja.
A dilemmát további kutatás, az előkerülő párhuzamok elemzése tisztázhatja.
5. ábra. A jelmontázs e két jelének Nagy jó (mai magyarsággal: Nagy folyó) az olvasata
6. ábra. A jelmontázs e részlete egy szimmetrikus szöveg, amelynek a középről kiinduló olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj jó (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj folyó)
A 6. ábrán olvasható, folyó ragyogásáról szóló szöveg egyértelműen a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napra, a napisten újjászületésének ünnepére utal. Ez az ősvallási kötődés megtalálható az eurázsiai hieroglif szövegekben is.
7. ábra. Zamárdi avar szíjvég az "eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval, a bal oldalon kiemelt hieroglifák olvasata: Ragyog nagy jó sar (mai magyarsággal: Ragyogó Nagy folyó úr), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás megfelelő "r" (ragyogó), "n" (nagy), "j" (jó "folyó") és "s" (sar "sarok, úr") jelei
8. ábra. A korondi gyertyatartó (Sindümúzeum) az Istennel azonosított Tejutat (égi folyót, világoszlopot, vagy világfát) jelképezi, ezért jelenik meg rajta több példányban a maja és az avar írásemléken is szereplő jó "folyó" hieroglifa és olvasható el rajta a tulipánszerű Isten szó
Irodalom
