Bevezető
Jak Yakar cikke az academia.edu-n érhető el, eredetileg a Documenta Praehistorica XXXII-ben jelent meg. A szerző néhány őskori anatóliai írásemléket mutat be a kőkor végéről és a kőrézkorból, a Kr. e. VII. évezredtől. Ezek a kőkori eredetű, de napjainkig használatban maradt székely írás előzménye, a magyar hieroglif írás segítségével értelmezhetők (1). Ezeket az olvasatokat adom közre a jelen cikkben. A szerző által bemutatott írásemlékek egybecsengenek a Halaf jelhasználatról nemrég közzétett ismeretekkel és kiegészítik azokat.
Őskő úr(is)ten
Az antropomorf latmoszi ligatúra legtanulságosabb jele a fej helyén lévő, a világfát ábrázoló ten "isten, élet" hieroglifa, amely a szabír ős ten mondatjel grafikai és szemantikai kivonata (1/a. ábra). Az isten fején lévő ten jelre van egy Árpád kori példánk is (1/d. ábra).
Ez a ten szójel széles körben elterjedt Eurázsiában, például használták az avarok a kunbábonyi avar kagán sírjából előkerült csaton és az etruszkok is egy Alba Longa-i halotti urnán. Mindkét nép a magyarság rokona, vagy a rokonság hírébe keveredett. Az etnikumot azonosító szabír ős ten mondatjel legkorábbi előfordulása Göbekli Tepéről ismert. Göbekli Tepén három rövid írásemlék is előkerült, amelyek a magyar hieroglif írás segítségével elolvashatók. Ezek együtt arra utalnak, hogy a neolitikus forradalom vivmányainak feltalálása és elterjesztése a szabír/hurri népességnek és leszármazottaiknak köszönhető, akik a magyar hieroglif írást használták. Ez egybecseng azzal az ókori híradással, miszerint az etruszkok anatóliai eredetűek. A jelen cikkben vizsgált anatóliai őskori szövegek jelhasználata és olvasata ezt a magyarázatot alátámasztja.
1/a. ábra. Egy latmoszi sziklarajz Ten vaske sar "Ten őskő úr", mai magyarsággal: Őskő úr(is)ten olvasatú részlete (Jak Yakar és Peschlow nyomán)
1/b. ábra. A latmoszi sziklarajzokról közölt ábra
Az 1/c. ábrán lévő terezini hun szójelek közös őse egy meteorvasat megnevező őskő "ősatya által ajándékozott kő, fém" hieroglifa lehetett. Ez hasadt ketté és vált két önálló jellé a fémkorszakok igényének megfelelően. A Kr. e. V. és III. évezredi körézkorban kezdődött a réz megmunkálása és hasznosítása. Ezidőtájt az eredeti "fém" jelentésű szójel helyett külön "réz" és "vas" jelre lehetett szükség). A jelforma eredetileg az állatbőr alakjába öntött fém félkészöntvényeket, illetve az állatbőrt ábrázolta. Azonban a jel pontos formai és szemantikai változásait a hiányos emlékanyag miatt nem tudjuk követni, csak a legfontosabb változások irányát kezdjük megsejteni.
Az ushu "réz" hurri szó, amihez hozzátehetjük, hogy a hurrik másik neve a szabír, amit Bíborbanszületett Konstantin a magyarok régi nevének mond. A szabírok pedig Jordanes szerint az igazi hunok utódai. A latmoszi istenalakok két karja az 1/c. ábra jobb felén látható hun vaske "vas" alakjának felel meg, de a jel a feje tetejére van állítva a sziklarajzon. E fejtetőre állítást az indokolhatta, hogy egyébként - a függőleges tengely miatt - nem lehetett volna megkülönböztetni a felette lévő ten "isten" jeltől.
1/d. ábra. A kőrézkori jelhasználatot (az arcra tett ten jelet) szinte a modern kor küszöbéig megőrizte egy Árpád-kori ereklyetartó bronzkereszt a hieroglifikus Egy ten (mai magyarsággal Egy isten) mondattal (fotógrafika)
Lyukó zsendül
A kör alakú lyuk, Lyukó hieroglifa egy lyukat (forrást, kutat) ábrázol, egyúttal a Napra is utalva. A kör ugyanis általában a Nap jele, például az egyiptomi hieroglif írásban és egy változata a kínai írásban is. Azt a hiedelmet fejezi ki, hogy a napisten minden jó forrása. A hacilari kör alakú jel belsejében lévő, fiatal növényt ábrázoló háromágú jel a kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójele. A kínai sen szónak a magyar zsenge felel meg, mind a hangalakot, mind a jelentést illetően. Ezzel összefüggésben a hunok és avarok által is használt székely írásban ma ez a háromágú jel a "zs" hangot jelöli. A kora kalkolit (Kr. e. 5600 - 5000 közötti) anatóliai jel a napisten évenkénti újjászületésére emlékeztet, amikor a Nap a Tejút hasadékában kel s amely pillanattól a nappalok hosszabbodnak.
2/a. ábra. Hacilari zsen "zsendül, feltámad, újjászületik" hieroglifa, a székely írás "zs" betűjének és a kínai írás sen "fiatal növény, hajtás" jelének formai és tartalmi megfelelője, amelynek változata a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom bejárata fölött is megtalálható, a kör Lyukó napisten nevét rögzíti
2/b. ábra. A székely írás "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jele
2/c. ábra. Egy magyar hímes tojás díszítésének zsen ten (mai magyarsággal: zsendülő isten) olvasatú részlete
2/d. ábra. A Lyukó zsendül mondat másik megfogalmazása egy Catalhölyük-Kelet lelőhelyen előkerült falfestésből (Yakar nyomán)
Lyukó ten magas úr köve
Az alábbi anatóliai jelmontázs legérdekesebb részlete a köriratban és az edény külsején is megtalálható Magas szár kő (mai magyarsággal: magasságos úr köve) ábrázolási konvenció. A magas kő az Istennel azonosított Tejút egyik neve. E név a világoszlop kövekből rakott, égbe vezető lépcső voltáról alkotott képzet terméke.
3/a. ábra. A Hacilar-i cserépedény jeleinek olvasata sugár irányban a középpontból indulva: Lyukó ten magas szár kő (mai magyarsággal: Lyukó ten magasságos úr köve)
3/b. ábra. A Khotu-Tuulaakh Távol-északkeleti (Jakutföld, Léna mente, Kr. e. VIII-VI. szd.) lelőhelyről származó bronzkard markolatán a Lyukó magas szár kő (mai magyarsággal: Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható, a penge vérvonala rögzíti a szár "úr" jelet, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "sz" (szár "úr"), "harmadik k" (kő), "m" (magas) és "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjele látható
3/c. ábra. A zamárdi avar csat (balra) és jelszerkezete (jobbra), a felső négy jel olvasata Magasságos Bél szár köve (mai magyarsággal: Magasságos Bél úr köve), az alsó két jel olvasata: Ak ügy (mai magyarsággal: Heraklész folyó)
3/d. ábra. Kínai Banpo tál (Kr. e. 4000) elolvasható díszítésének részlete, az antropomorf alak fején a magas sar kő (mai magyarsággal: magasságos úr köve) mondatjel
3/e. ábra. Amerikai indián (jeddito) váza a magasságos jó úr köve olvasatú jelmontázzsal
Magas ten köve
A 4/a. ábrán látható motívum a magas kő ábrázolási konvenció egyik előfordulása. A 3/a. ábrán lévő hacilari edény jelmontázsához hasonlóan szintén azonosítja a magas követ a ten jellel jelölt istennel.
Lyukó
5/a. ábra. Çatalhöyük-Kelet a napisten nevét rögzítő, falra festett Lyukó hieroglifák (Yakar nyomán)
5/b. ábra. a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) jele
Lyukó úr(is)ten
Az alábbi ligatúra arról tanúskodik, hogy a kereszt már a korai kalkolitikumban (kőrézkorban), a Kr. e. V. és III. évezredben zajlott átmeneti időszakban is istenjelkép volt.
Jegyzetek
(1) A székely írás eredetét 1970-től folyamatosan kutatom. Az eredményeket tankönyvszerűen a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be 2017-ben. Ennek lényege, hogy a székely jelek őseként azonosított 40 hieroglifa a kőkori ősvallás céljait szolgálta, ezért ezekkel a Jak Yakar által bemutatott ősvallási szövegeket el lehet olvasni. A jelkészlet az Éden területéről kb. 50 000 évvel ezelőtt szétrajzó csoportoknak köszönhetően már a paleolitikumban elterjedt a Pireneusoktól Amerikáig és alapjául szolgált a később megszülető ismert írásrendszereknek. Ennek köszönhető, hogy a székely írás jeleinek párhuzamait szinte minden írás- és jelrendszerben megtaláljuk. E kőkori hieroglifák ősvallási értékrendje eredményezte a latinos jellegű jelsorrendet.
Jak Yakar (2005): A szimbólumok nyelve az őskori Anatóliában, Documenta Praehistorica XXXII
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Lyukó Ten országa mondat a kunbábonyi avar kagán csatján
Varga Géza (2019): Új hun rovásjelek a Selyemút mellékéről, Terezinből
Varga Géza (2019): Rovásjelek Krisztus arcán
Varga Géza (2020): Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal
