Jámbor Flóra vezette az M5 História – Történelmi rangadó cím alatt a beszélgetést, amelyben a 10 legnagyobb hun rejtélyről esett szó. A beszélgetésben Kiss P Attila és Szabados György válaszolt a műsorvezető kérdéseire. A műsorban megtárgyalt, hunokhoz kötődő rejtély egyike a csodaszarvas monda volt. Jámbor Flóra azt a kérdést tette fel, hogy ez a monda eredeti magyar hagyomány-e, az Árpád korban találták-e fel, vagy ezzel már a honfoglaló magyarok is rendelkeztek és magukkal hozták a sztyeppéről?
Kiss P Attila erre azt válaszolta, hogy ez egy általánosan elterjedt eurázsiai motívum, ami a régészeti anyagban már a vaskor óta kimutatható. Ezt azonban helyesbítenem kell, mert vannak kora bronzkori hatti szarvasok is, amelyek megfelelnek a csodaszarvas meghatározásának (1).
Szabados György szerint a csodaszarvas monda eredeti etnikus hagyomány, de nem csak a magyaroknak volt ilyen hagyománya. Például Agócs Gergely is talált párhuzamot a Kaukázusban a csodaszarvas mondához.
A két tudós helytálló tájékoztatást adott, ez valóban egy közös sztyeppi folklórhagyomány. Minden nép csodaszarvas története tartalmaz eredeti, a saját változatukra jellemző elemeket. A hunoknál is ismert ez a monda, az Európába jövetelüket is a csodaszarvas követéséhez kötik. A magyar csodaszarvas monda a magyar nép eredeti etnikus hagyománya. Én megemlítettem volna, hogy a hun és a magyar csodaszarvas hagyomány a két nép rokonságának, vagy azonosságának a jele. Ez "persze" ütközött volna a tudományos konszenzus prekoncepcióival és ilyen konfrontációt sem a műsor, sem az intézet nem kívánhatott előidézni.
Azonban két lényeges szempont (a csodaszarvas meghatározása és a mítoszkör forrása) kimaradt a beszélgetésből, pedig ezekről érdemes lett volna szót ejteni. Ezzel egészítem ki alább a műsorban elhangzottakat.
A csodaszarvas meghatározása
Az egyik jogos kérdés, hogy a régészeti leleteken miképpen lehet megkülönböztetni a szarvasvadászatot a csodaszarvas-vadászattól? Ha a beszélgetésben hivatkoztak (joggal) a régészeti leleteken lévő bizonyítékokra, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy miképpen lehet megkülönböztetni egymástól a szarvast és a csodaszarvast?
Bálint Csanád vetett fel egy hasonló kérdést a nagyszentmiklósi kincsről írt, méretét tekintve monumentális, a gondolatgazdagságát illetően azonban visszafogottabb kötetében. László Gyulával és másokkal vitatkozván a rakamazi turulról, felsóhajtott, hogy kellene végre egy ismertetőjel, amely megkülönböztetné a közönséges ragadozómadarak ábrázolását a turultól. Nos, Bálint Csanád - mint azt egy személyes beszélgetésünk során tanú előtt beismerte - nem ismerte a rovásírást, ezért nem tűnhetett fel neki a turulok ismertetőjele. A turult ugyanis az különbözteti meg a közönséges ragadozómadár-ábrázolástól, hogy - a "szent madárhoz szent jel illik" elvnek megfelelően - a székely rovásírással rokon magyar hieroglif írás szójelei szerepelnek rajtuk.
Hasonló a helyzet a világfával is, amely jellemzően szójelekből összeállított ligatúra. A szójeleinket nem ismerő "szakma" törvényszerűen valott csődöt, amikor Pócs Éva cikke nyomán kibontakozott egy végül eredménytelenül zárult világfa-vita. A húsznál is több tudós hozzászóló egyike sem tudta pontosan meghatározni a szójelekből összeállított, elolvasható világfát, ezért azt felmutatni és megvédeni sem voltak képesek.
Lévén ezek az ábrázolások az ősvallás illusztrációi, hasonlót várhatunk és találunk a szintén az ősvallás fogalomkörébe tartozó csodaszarvasnál is. A "szent szarvasünőhöz szent jelek illenek" elv szellemében a korai bronzkortól napjainkig szerepelnek is a szent jelek a csodaszarvas hiteles ábrázolásain.
Mivel a "szakma" egy emberként nem ismeri a szójeleinket és a székely írás eredetét, ebből kifolyólag szinte "természetes", hogy a csodaszarvas meghatározását sem tudták megadni és a legkorábbi előfordulásokat illetően is tévedtek a műsorban szereplő tudósok.
A csodaszarvas mondakör forrása
A másik kérdés, hogy mi lehetett e széles körben elterjedt mítoszcsoport forrása? Erről Jankovics Marcell adott közre egy érdekes dolgozatot Csodaszarvas a csillagos égen címmel. A bemutatott lapp mítosz alapján fent az égen zajlik a csodaszarvas vadászata. A csillagokból kirakott szarvasvadászatot minden nép látta és sokan hasonlóképpen értelmezték. Ebben az égi vadászatban a szarvast a Kassziopeia, Auriga és Perzeusz csillagképek alkotják. A szarvas az égbolt csúcspontja, a Sarkcsillag irányába, a napisten palotája felé fut, ahol az égi ország és a túlvilág is van. A szarvas üldözői az Orion csillagkép és a mögötte lévő Ikrek csillagkép.
- Az Orion csillagkép Nimród égi mása, akinek a korábbi elnevezése atya lehetett. Ezért hasonlít a székely írás "ty" betűje az Orion csilagképre és a kínai fu "atya" szójelre. A sumér írás hasonló alakú és az ada hangalakot rögzítő "atya" szójelének másik jelentése "Orion csillagkép". Ezek az összefüggések azt jelentik, hogy egész Eurázsiában elterjedhetett ez a kőkori eredetű, ősvallási kötődésű jelhasználat, amelynek közvetlen örököse a székely írás.
- Az Ikrek csillagkép Hunornak és Magornak felel meg.
A csodaszarvas mítosz forrását a magyarazonos jelek használatára figyelve közelíthetjük meg (2). A szarvasokon ugyanis kizárólag olyan jelek szerepelnek, amelyek megtalálhatók a jobbára alfabetikus székely írásban is. A szarvasokon persze csak szójelek, a székely betűk előzményei szerepelnek, amelyeket a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be. E kötetből vagy 4-5 példányt is adtam a Magyarságkutató Intézet munkatársainak, közte Szabados Györgynek is. Ők azonban aligha olvasták el figyelmesen, mert egyébként nem kellene őket időnként kiegészíteni, vagy kijavítani (3). Lehetséges, hogy egzisztenciális problémát okozna bármelyiküknek, ha vállalná, hogy a székely írás nem a sémi írásokból eredeztethető. Ezért kell őket időnként nekem helyreigazítanom. Persze nem mindenki viseli el könnyen, ha a puszták egyszerű, tudományos fokozattal nem rendelkező gyermeke kijavítja. Szabados György legutóbb azzal köszönt el tőlem a Magyarságkutató Intézet koronakonferenciáján, hogy - A soha viszont nem látásra!-. Pedig csak arról szerettem volna beszélni vele, hogy a Szent Koronán is vannak magyar hieroglifák.
Jegyzetek
(1) A kora bronzkori hatti szarvasok megfelelnek a csodaszarvas fogalmának, mert szent jelek szerepelnek rajtuk. E bronz szarvasok a Kr. e. III. évezred végére, körülbelül Kr. e. 2500–2100 közé datálhatók. A leletek többsége a mai Törökország területén található Alaca Höyük kora bronzkori királysírjaiból került elő. Túlnyomórészt bronzból, esetenként ezüst- vagy aranyberakással készültek. A hattik (Anatólia őslakói) kultúrájában a szarvas szent állat volt. A Napistent vagy a természet erőit jelképezte, és vallási szertartásokon használták a papok vagy az uralkodók. A későbbi vaskori lovas nomád népek (például a szkíták) művészetében is központi szerepet játszottak az aranyszarvasok.
A Chattiak és skythák című, e kérdésben alapvető jelentőségű őstörténeti tanulmányt Mészáros Gyula turkológus és etnográfus írta. A mű a szkíták és a kis-ázsiai népek kapcsolatát vizsgálja, és azt az elméletet fejti ki, hogy az anatóliai hattik tekinthetők a szkíták közvetlen elődeinek.
A hatti bronz szarvasok a legfőbb istenségek földi megtestesítőiként, hordozható kultikus jelvényekként szolgáltak a szertartásokon. Mivel a hattik vallásában nem az emberalakú istenábrázolás, hanem a szimbólumok tisztelete dominált, ezek a tárgyak közvetítőként működtek az uralkodók, a papok és a túlvilág között. A vallási ünnepeken a papok vagy maga a király ezeket a magasba tartott rudakat hordozta a tömeg előtt, jelezve az istenek jelenlétét. A szarvas a hatti panteonban egy kiemelt védelmező istenséghez (későbbi hettita nevén Kurunta vagy Inara) kapcsolódott, aki a természet, a mezők és a vadászat ura volt. Az állatok agancsa a Tejúttal és az istennel azonos világfát, a megújuló természetet és az életet szimbolizálta. A hatti rituálék során az istenek jóindulatát állatáldozatokkal és italáldozatokkal igyekeztek elnyerni. A szarvasszobrokat a templomok oltáraira vagy a szertartás központi helyére állították. A papok a szobrok előtt mutatták be a felajánlásokat, mintha közvetlenül az istenségnek adnák át azokat. Mivel ezeket a tárgyakat az Alaca Höyük-i királysírokban az uralkodók feje mellé temették, a kutatók szerint védelmező erővel ruházták fel őket. A szertartásokon megtisztították a teret a gonosztól, a halál után pedig elkísérték és oltalmazták a királyi család tagjait a túlvilágra vezető úton.
(2) A székely rovásírás szójeleket használó előzményének a jeleit a kőkor óta szinte mindenütt megtaláljuk a régészeti leleteken és a népművészet tárgyain. Ezért csupán néhány magyarazonos jel felbukkanása nem elegendő. Fontos figyelmeztető jel 20 ismerős jel is, de olyan kultúrát kell keresnünk, ahol minden, vagy majdnem minden jel magyarazonos. Ilyenre egyelőre csak egyre bukkantam, a Kr. e. VI. évezredben virágzott Halaf kultúrára. Ott kb. 30 jelet találtam és mindegyik jelük azonosítható magyar jelekkel. Ez a műveltség vagy kétezer évvel megelőzte a suméreket és okozhatta a sumér, hatti, hettita, Tordos-Vincsa, sztyeppi, kínai stb. jelhasználat magyarazonos jeleinek felbukkanását. Nyilván e körben kereshetők a csodaszarvas mítoszt illusztráló ábrázolások is.
(3) Az olvasás pedig hasznos dolog. Drága édesanyám is sokszor mondhatta volna, a fejemet simogatva, hogy - Olvass édes fiam, mert egyébként hülye maradsz! - Ám persze sohasem mondta, hiszen állandóan olvastam.
Irodalom
Jankovics Marcell (1996): Csodaszarvas a csillagos égen, Ahol a madár se jár. Tizenkét év hét tanulmánya, Pontifex Kiadó, Budapest
Jámbor Flóra (2026): A 10 legnagyobb hun rejtély - M5 História – Történelmi rangadó (video)
Mészáros Gyula (1938): Kelet-Európa néptörténete II. – Chattiak és skythák (1. füzet) A Szegedi Tudományegyetem kiadása (Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2019): Hiteles turulábrázolások
Varga Géza (2019): A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal
Varga Géza (2020): Szabados György vázlata a magyar honfoglalás Kárpát-medencei hátteréről
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Varga Géza (2024): A Szent Korona egy Dana égi földje olvasatú térbeli mondatjel
Varga Géza (é. n.): A világfa vita
