Fél oldal a rovásírás kutatásának helyzetéről

Kedvenc könyvesboltomtól, az Akácfa utcai Magyar Menedéktől kaptam egy  levelet, benne egy megtisztelő felkéréssel. Ez alkalmat ad a székely írással kapcsolatos kutatás helyzetének és az 56 éve folyamatos munkám eredményeinek áttekintésére. Hasznos lehetne, ha e levéllel az akadémikus kutatók is meg lennének szólítva.

1. ábra. A Varga Géza írástörténész blog teljesítménye 2026. első tíz hónapjában (tegnap 20 000 olvasóm volt, a tíz hónapban összesen 828 ezer)

Kedves Géza!

Az idei év végi karácsonyi szezonra egy különleges, nagy méretű gyűjteményes kiadást tervezek a rovásírás témakörében a Szkítia kiadó gondozásában. 17 kötet lesz egy nagy méretű könyvben.

Magáról a könyvről: 

Egy különleges vállalkozás ez a kötet, ugyanis a jelenleg még kortárs rovásírás kutatóink is fel lesznek kérve arra hogy kifejtsék a rovásírásról az elképzeléseiket amit ennek a 17 könyves nagy gyűjteménynek a részévé tudnánk tenni, az eljövendő évtizedekben a téma iránt érdeklődést mutató embereknek egy különleges gyűjteményben átadni. Tisztában vagyok vele, hogy ezen személyek között elég sok a nézeteltérés. Viszont úgy gondolom, hogy maga a téma megfelelő lehet egy közös nemzeti egység megteremtéséhez itt a rovás kutatók között. Ezért mindegyiküknek felhívom a figyelmét arra, hogy mindannyian megkapják ugyanezt a felkérést. Amennyiben szeretnék és elvállalják, akkor belekerülnek a kötetbe. Amennyiben bármiféle nézeteltérés végett visszautasítják a lehetőséget, ez nem lesz megemlítve sehol. Aki elfogadja, az belekerül. 

Személyenként 25 000 Ft-ot ajánlok mindenkinek, maximum fél oldalban kifejteni, amit szeretne közölni, ennyi bőven elég. Nem fejezetekre van szükség csak egy lábnyomra és egy tulajdonképpeni eszmei esszenciára az ő hagyományőrző életútjukból, különösen kiemelve nézeteiket és elméleteiket - még ha el is térnek ezek egymástól, a többiekétől - rovásírás témakörében. Mit kutattak ki, és mi az, amit röviden szeretnének megőrizni a jövő számára az eddigi tevékenységükről.

Október végén adjuk nyomdába a gyűjteményt. Megjelenést követően szerzőnként 1 ajándék kötet jár, további vásárlások a kiadó weboldaláról lesznek lehetségesek, forgalomba kizárólag nálunk kerül. 

Megmutatom, mikből áll majd a mű illetve kiknek tervezem majd ugyanezt az emailt elküldeni. 

A kész művek elküldési határideje október 31. Emailen várom válaszként erre a levélre. Nagyon szépen köszönöm! 

Szívélyes üdvözlettel és szeretettel: Zoltán

  

A megtisztelő feladat teljesítésére két napom van, ennyi idő alatt meg is lehet írni egy fél oldalas áttekintést.  

A kutatás helyzete

1970-ben határoztam el, hogy tisztázom a székely írás eredetét, azóta folyamatosan dolgozom a feladaton. Tizenkét kötetem és kb. 2500 cikkem jelent meg, amelyeket eddig legalább 2-3 millió ember olvashatott el, köztük a "szakma" legfontosabb szerzői is. Jezőosztogatásra futotta a tehetségükből, tudományos igényű cáfolatra azonban nem voltak képesek.

Azért nem tudtam abbahagyni e munkát, mert a feladat hallatlanul érdekes. A "rovásírás" a magyar identitás egyik sarokköve s ha az identitás nemzetmegtartó erő, akkor a fontosságát aligha kell magyaráznom. Elsősorban mégis a kíváncsiságom hajtott. 

Nem nekem kellene e munkát elvégeznem, ha az akadémikus áltudomány kutatói, vagy a körön kívüli szerzők jól végeznék a munkájukat. Erről azonban Püspöki Nagy Péterrel és Sándor Klárával egybehangzóan nem tudok pozitív képet rajzolni. Még a tudományosság igényével írt munkák is csak arról tanúskodnak, hogy a szerzőjüknek fogalma sincs sem az íráselméletről, sem az írástörténetről. Számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan. 

A dolgozataimmal azonban sikerült rákényszerítenem a "szakmát" néhány téves álláspont feladására.

Az 1993-ban megjelent, Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk hatására az akadémikus "tudomány" négy legismertebb kutatója felhagyott az ótürk származtatás emlegetésével. Azóta is az a véleményük a székely írás eredetéről, hogy nem tudjuk, adathiány miatt erről nem tudunk mit mondani" (MTA rováskorpusz, 2021).  Van pedig elegendő hieroglifikus írásemlék, csak azokkal a szakmai és etikai hiányosságaik miatt nem hajlandók foglalkozni, azzal a hozzá nem értésről árulkodó ürüggyel, hogy díszesek.

A 2009-ben az Országos Széchenyi Könyvtárban megtartott nyelvemlék-kiállítás megnyitójára írt cikkeim hatására az akadémikus "tudomány" képviselői ma már hajlandók elismerni a székely írással írt nyelvemlékeink létét. Igaz, hogy a nyelvemléknek tekintett rovásemlékek (a székelyderzsi és a bodrog-alsóbűi rovásemlék) egyikét sem tudják jól elolvasni, mert a bennük előforduló szójeleket egy hangot jelölő betűként próbálják meg hasznosítani  s az aligha sikerülhet.

2017-ben a Magyar hieroglif írás c. kötetben közzétettem az írásunk belső keletkezését bizonyító érveket. Jeleink eredetileg a kőkori ősvallás jelkészletét alkották és hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) alakultak ki az egy hangot jelölő székely betűk. A 90-es években elvégeztük az akrofónia rekonstrukcióját és azonosítottunk kb. 40 kőkori szójelet.

Máté Zsolt elemi hibára alapozott kritikáját beleértve mintegy harminc éve folyik a vita a tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelünkről, amelyik alapján kb. 12 000 éves szabír-magyar őstörténet vázolható fel. Az akadémikus áltudomány vereségét a 2021-ben kiadott MTA rováskorpusz ismerte be. 

Janurik Tamásnak a Lyukó hieroglifáról írt kritikája is "lyukra futott". Ugyanis az bizonyosodott be újfent, hogy a finnugrista megállapítások nem vehetők komolyan, mert tudatos politika prekoncepciókat követve nem figyelnek kellőképpen a rovológiai adatokra. Ha a Nikolsburgi ábécében 1500 táján van "ly" rovásjel, akkor nem igaz, hogy a magyar nyelvben 1526-ig nem volt "ly" hang.  

Ugyanígy téves ama nyelvtörténeti minősítés is, amit a hivatalos tankönyvek tévesen tanítanak, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor nyelv- és írásemlék nélküli lenne.  E korból  a múzeumok polcain több száz hieroglifikus nyelvemlék hever az akadémikus áltudomány által feldolgozatlanul.

A legfontosabb további feladatok közé tartozik a szójeleink létének általános elismertetése, valamint a magyarul megszólaló rövid szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus szövegeknek az őstörténeti kutatás során való hasznosítása. Jelenleg az Elolvasható világfa konferencia szervezésén fáradozunk néhány kutatótársammal együtt. Ezzel a húsznál is több "tudós" hozzászóló ellenére is eredménytelenül zárult világfa vita csődjén kívánunk segíteni.