2021. április 22., csütörtök

Török szőnyeg magasságos úr és Jóma ligatúrákkal

A XVI-XVII. századi török szőnyeget az isztambuli Török és iszlám művészetek múzeumában (Türk ve İslam Eserleri Müzesi) őrzik. A fényképére Monoki Ibolya hívta fel a figyelmemet, amit ez úton is megköszönök neki. 

A szőnyeg nem csak a kiemelkedő szépsége, hanem két igen régi (a magasságos úr és a Jómaligatúrája miatt is érdemes a kiemelt figyelmünkre. Mindkettő a szőnyeg sarkaiban kapott helyett, mert a a szőnyeg világmodell és a régiek a világ sarkait az égbe vezető út helyének tekintették. A sarkoknak istene volt, aki összekötötte a halandók világát a halhatatlanokéval. Ezért az ősvallási jelentőség miatt maradtak meg ezek a több ezer éves hun-szkíta hieroglifák a török szőnyeg sarkaiban. A hasonló jelek elterjedtsége alapján a népek és kultúráik eredetét, rokonságát lehet tisztázni. Nem meglepő, hogy a Jóma ligatúrát egyaránt megtaláljuk a magyar és a török, valamint az indián népművészetben, ha tudjuk, hogy genetikai adatok alapján Kr. e. 5000 táján a hunok egy csoportja ment át az Újvilágba, az Eurázsiában maradt hunok pedig a török és a magyar népek ősei.



1. ábra. A XVI-XVII. századi török szőnyeg



A Jóma ligatúra

A Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúra egy kőkori isten nevét őrzi (vö. finn jumala "isten"!). A ligatúra a magyar hieroglif írás és ma(gas) hieroglifájának összetétele. A ligatúrát és összetevőit a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le. Jellegzetessége ennek a ligatúrának, hogy a legkorábbi időkből a használatára nincs példa. Úgy tűnik, hogy a szkíták és a hunok alkották meg és használták első ízben. Az utódnépeik és a szomszédaik hagyatékában található meg, ezért etnikumjelző jelentősége van.

 


2/a. ábra. Jóma ligatúra a török szőnyeg sarkában (a  "folyó" kacskaringó, a ma pedig lépcső alakú, ezek együttese a Jóma ligatúra, ami a magasba vezető folyóval, vagyis a Tejúttal azonos isten jelképe)




2/b. ábra. Dagesztáni kaitag szőnyeg, sarkain Jóma ligatúrákkal



2/c. ábra. Őrségi (magyarszombatfai) tányér Jóma ten (Jóma isten) ligatúrákkal




2/d. ábra. Amerikai indián (La Tolita) világmodell Jóma ligatúrákkal



A magasságos úr ligatúra

A török szőnyeg másik nevezetes ligatúrája a szintén sarkokhoz kötődő magasságos úr mondatjel, amelyről korábban magas sarok olvasatot is adtam. Ez a jelentést illetően helyes is lehet, a sarok hangalak azonban később keletkezhetett a sar és az Óg szavak összetételével. A sar hangalakú szónak "sarok, úr" volt a jelentése. Ehhez társult a "magas, magasba vezető út" létrához, vagy fésűhöz hasonló lineáris jele



3/a. ábra. A magasságos úr ligatúra


A 3/a. ábrán látható magasságos úr ligatúra érdekessége, hogy képszerűen illusztrálja egy korábbi feltételezésünket a háromszög alakú sar és a fát ábrázoló szár hieroglifák közös eredetéről. Erre a gondolatra két dolog vezetett. Egyrészt a sar és a szár hasonló hangalakja, másrészt, hogy ezeket a hieroglifákat a ránk maradt szövegekben egységesen "úr"-ként kell fordítani, ha értelmes szöveghez akarunk jutni. 

E jellegzetes sarokjelképnek több párhuzamát is ismerjük (3/b - 3/e. ábra). A 3/c. és 3/e. ábrákban az a székely "m" (magas) és "s" (sar "úr") jel is látható, amelyekből ez a sarokjelkép össze lett állítva.

  


3/b. ábra. Navaho szőnyeg olvasható felülnézeti világmodellel, a sarkaiban kék színnel a magas sarok, vagy inkább magasságos úr mondatjel



3/c. ábra. Pakisztáni edény az Indusvölgyi kultúrából (fent), világmodelljének sarkaiban ugyanaz a magas sar(ok) vagy inkább magasságos úr mondatjel szerepel (az ábra jobb alsó sarkában a székely magas és sarok szójelekkel együtt), mint amit a navaho szőnyegen is láthatunk




3/d. ábra. Kirgiz szőnyeg, sarkaiban a magas sar(ok), vagy inkább magasságos úr mondatjelekkel



3/e. ábra. Az anaszazi tányér világmodelljének sarkain ugyanaz a magas sar(ok) vagy inkább magasságos úr mondatjel olvasható, mint a fentieken (a tányér közepe lyukas, ezért a fotógrafika itt nem tudta visszaadni az esetleg ott volt központi jeleket)



Végszó

A török szőnyeg két ligatúrájának bemutatott párhuzamai kétségtelenné teszik, hogy valamikor, a Kr. e. 5000-et megelőző időkben létrejött a korábbi, kb. 50 000 éves ősírásnak egy újabb változata. Ez a változat már ligatúrákat alkotott, nyilván azért, mert egyszerű képjelekkel már nehezen kifejezhető, összetettebb ősvallási gondolatok rögzítésére volt szükség. Ez a fejlődési lépés a fennmaradt írásemlékek alapján a szkíta-hun népekhez és utódaikhoz, követőikhez, szomszédaikhoz kötődik. Az az írásalkalmazási megoldás, hogy az összetett fogalmak rögzítését elemi jelek egymás mellé illesztésével (jelmontázzsal, ligatúrával) oldják meg, jellemzője a kínai írásnak, de nyomokban megtalálható a székely írásban is. Ez nem véletlen egyezés, hanem az egykor volt közös történet maradéka.



Irodalom

Varga Géza: Tagar ékszer Jóma ligatúrával

Varga Géza: La Tolita világmodell Jóma ligatúrákkal