A Folia Archaeologica LIV-ben jelent meg az 1. ábrán látható szkíta csodalény képe. A rövid leírás szerint ez az állat griff. A griffmadár az egyik legősibb és legelterjedtebb legendás mitológiai lény, amely ötvözi az állatok két legerősebb királyának tulajdonságait: a teste, a hátsó lábai és a farka egy oroszláné, míg a feje, a hatalmas szárnyai és a mellső lábai egy saséi. Neve a görög grüposz szóból ered, amely „görbe, horgas” csőrére utal. Mivel az oroszlán a szárazföld, a sas pedig a levegő uralkodója, a griffet a teremtmények urának, különösen hatalmas és fenséges lénynek tartották. Az első ábrázolások a Kr. e. 3000 körüli Egyiptomból és Mezopotámiából származnak, ahol uralkodói szimbólumként és emberfeletti hatalmú védőállatként tisztelték. Rendkívül elterjedtek voltak a különböző állatokat zseniálisan ötvöző ábrázolások. Az Altaj-hegységben (például a híres paziriki sírokban) találtak olyan múmiákat és tárgyakat, amelyeken szarvasagancsokkal rendelkező griffeket (úgynevezett szarvas-griffeket) tetováltak a bőrre, vagy faragtak ki fa- és bronztárgyakra. Itt a griff ragadozó erejét kombinálták a szarvas szent, spirituális agancsaival. Egy ilyen szarvas griff került elő Bátaszéken is.
Az alföldi (Vekerzug) kultúra dunántúli leleteiről elsősorban Kemenczei Tibor tanulmányai (köztük a Funde der skythisch geprägten Alföld-Gruppe in Transdanubien) tájékoztatnak. A szkíta jellegű Alföld-csoport (Vekerzug-kulturális kör) magterülete a Dunától keletre, a Nagyalföldön volt. A korai vaskorban (Kr. e. VII–V. század) azonban ezek a keleti, sztyeppei hatások intenzíven megjelentek a Dunántúlon is, jelezve a helyi, nyugati orientációjú kora vaskori (Hallstatt-kori) lakosság és a keleti lovasnépek közötti szoros kapcsolatokat.
Czifra Szabolcs (KÖSZ Évkönyv 2008) és Bárczi Csaba (2009) tanulmányaikban, valamint a leletet feldolgozó későbbi szakmai anyagokban a következő legfontosabb megállapításokat és értékeléseket teszik erről a különleges tárgyról. A szerzők kiemelik, hogy a nagyméretű agyagpecsételő formája, de különösen a rajta látható geometrikus stílusú szárnyas griff ábrázolása teljesen idegen a Bátaszék környékén letelepült, kora vaskori Hallstatt-kultúra szokásos formavilágától. A jelenet – amelyen a griff a karmaival egy kis négylábú állatot ragad meg – a Fekete-tenger északi partvidékének szkíta miliőjére és az ottani sztyeppei állatstílusra jellemző. A kidolgozás sajátságai alapján a motívum a Kr. e. V. századra datálható. Ez a nagyméretű pecsételő nem adminisztratív vagy tulajdonjogi célokat szolgált (nem a mai értelemben vett aláírást helyettesítő pecsét volt). Sokkal inkább rituális kellékként használták. Szertartások előtt a pecsételő segítségével festéket vihettek fel a résztvevők bőrére. Minták nyomására is használhatták a szöveteken, esetleg épületek falán. Megjelölhettek vele áldozati ételeket is, például a rituális ünnepi kalácsok, agyagtárgyak felületére pecsételhettek vele.
A képhez az alábbi rövid ismertetést mellékelték:
Bátaszék (Tolna vármegye). Települési lelet. Nagyméretű agyagpecsételő, amely geometrikus stílusban megformált, szárnyas griffet ábrázol; karmai között egy kis négylábú állatot tart. A lelet 2007-ben, a Körtvélyes-dűlőben került elő egy őskori és római kori település megelőző feltárása során. Hivatkozások: Czifra, KÖSZ Évkönyv 2008, 44.; Bárczi 2009, 128.
Kiegészíthetem a fentieket egy érdekes szkíta kori írásemlék adataival, amelyen a jelek stílusa némileg emlékeztet a bátaszéki jelek stílusára. Ám persze nem ugyanarról az írásrendszerről lehet szó. A bátaszéki lelethez hasonló szkíta (kora vaskori) tokodi pecsételőről Imre Zoltán számolt be legutóbb (2. ábra).
Irodalom
Kemenczei Tibor (2010): Funde der skythisch geprägten Alföld-Gruppe in Transdanubien, Folia Archaeologica LIV, Fodor István (főszerkesztő), Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2010
