Megjelent egy cikk a magyarjelen.hu-n a közelmúltban elhunyt és nem minden ok nélkül ellentmondásosnak ítélt egykori miniszterről, kórházigazgatóról, a jobbkezes körökben évtizedek óta várt Magyarságkutató Intézet megalapítójáról. A cikk címe: Profi despota vagy a nemzet professzora volt Kásler Miklós? Én az utóbbira szavaznék, ha érdekelne bárkit is a véleményem. Amit mégis, kérdés nélkül is ki kell mondanom, mert a fenti cikk és a hasonló cikkek sora erre ösztönöz.
Az említett cikk és a belőle elérhető további cikkekben foglaltak elszórt félmondatai egyértelművé teszik, hogy Kásler Miklós a magyar kultúrtörténet jelentős és pozitív alakja, akinek a munkásságáért hálásak lehetünk.
Ám az is világos, hogy vannak más előjelű megjegyzések és adatok is a cikkekben. Betudhatjuk annak, hogy magyar- és tudományellenes légkörben, meg terepen kellett végeznie a munkáját, ezért az életműve csak félsiker lehetett?
Az engem leginkább érdeklő rovológiai téren szinte semmit sem sikerült elérnie. A közönség nyilván arról sem tud, hogy voltak-e ilyen célkitűzései. Pedig az általam keltett zavarok hullámai eljutottak hozzá is és - a jelek szerint - lépésre késztették. Erről tanúskodik, hogy kaptam tőle egy köszönőlevelet, amelyben a hozzá elküldött cikkeimet köszönte meg. Váratlan volt és jólesett, mert ahhoz szoktam, hogy 100 elküldött levelemre 101-en nem válaszolnak. A leveléből mi másra következtethettem, mint hogy Kásler Miklóst még kitűnő fából faraghatták, ahol a jótett helyébe még jót lehetett várni. Korántsem jellemző ez mindenkire, én sem tudok válaszolni minden nekem küldött levélre.
Az OSZK 2009-es nyelvemlék-kiállításának kudarcáról írt cikkeim hatására Hiller István miniszter által annak idején hozott intézkedések következményeként ugyan később az MKI kutatói is hajlandóak voltak nyelvemléknek tekinteni a rovásírással írt szövegeket és ősmagyar kori rovásírásos szövegekkel is foglalkoztak, ám a korlátaik miatt ez a rovológiai munka nem érhette el a megfelelő eredményeket. Nem hajlandók tárgyalni sem a szójeleinkről. Ennek hiányában pedig mit sem tudnak pl. a hunok, vagy általában az ősmagyar kor magyar szövegeiről. Ezért a tankönyveink továbbra is azt a magyar- és tudományellenes valótlanságot terjesztik, hogy az ősmagyar kor nyelv- és írásemlék nélküli volt. Ha pedig a kutatók mit sem tudnak a magyarul elolvasható szkíta, szarmata, hun, avar és honfoglalás kori szövegekről, akkor Pócs Éva akadálytalanul kétségbe vonhatja a honfoglalás kori világfa képzetünk alapjait és létét, mert - rovológiai hozzáértés hiányában - senki sem tudja megvédeni az identitásunk oszlopát. Kásler Miklósnak a hatalom által meghatározott környezete, amelynek egyik meghatározó alakja Horváth-Lugossy Gábor volt, tudatosan szabotálta a tervei megvalósítását. Horváth-Lugossy Gábor például hivatalos levélben megírhatta, hogy nem kíván és nem tud ezzel foglalkozni - pedig a minisztere kérte meg rá, hogy foglalkozzon vele. Ilyen környezetben könnyű elbuknia a legnemesebb törekvéseknek is.
