Vijaya Bhaarati A megfejtett Indus írás - 8. A holtak halmai, amelyek megváltoztatták az emberiség sorsát és történelmét c. írásában közli az Indus-völgyi írás egyik érdekes jelmontázsát (1. ábra). Ennek minden eleme egyeztethető magyar hieroglifákkal (ősvallási kötődésű szójelekkel) és ábrázolási konvenciókkal. Ezért e jelmontázs annak ellenére is jól elolvasható és értelmezhető a magyar hieroglif írás segítségével, hogy India meglehetősen távol esik a magyar őstörténet engedélyezett kutatási területétől (1). Kiemelt tisztelet a kivételes kutatóknak, például Aradi Évának, aki a hun kori kapcsolatainkat kutatja és Szentkatolnai Bálint Gábornak, aki a korábbi, általam szabír időknek gondolt időszak nyelvi hagyományát, annak párhuzamait tárta fel. Az egyébként általánosnak tekinthető mellőzésből az következik, hogy a kutatási elképzeléseket egy nagyobb látóterű szemüveg alkalmazásával kellene megváltoztatni. A magyar őstörténet kezdetei a Termékeny félhold kőkorban gyökerező kultúráihoz kötődnek s e terület egyik csücske Indiában van. A jelen cikkben az alábbi Indus-völgyi tábla szövegét olvasom el.
A 2. ábra táblázatában az Indus-völgyi írás jelei és a székely írás jelei között mutatkozó kisebb eltérések magyarázhatók.
Például a jó hieroglifa esetében ugyan ellenkező irányultságúak a jelek, ám ez két körülménnyel is feloldható.
- Egyrészt azzal, hogy a jó hieroglifának egyaránt van jobbra és balra irányuló változata. Például a különféle irányultságú svasztikák karjai is jó "folyó" hieroglifák - mert a svasztika az Éden négy szent folyójánal ábrázolása.
- Másrészt azzal, hogy az indusvölgyi pecsétnyomón ugyan jobbra néz a turulmadár, a lenyomatán azonban már balra, azaz meg fog egyezni a székely jel irányultságával.
A többi jel szimmetrikus, azaz a lenyomaton is ugyanúgy olvasható.
A ragyog, ragyogj, ragyogtál hieroglifák a pecsétnyomón különféle állású vonalak. Ez a változatosság másutt is tapasztalható a hieroglifikus írásemlékeken. Lehetséges, hogy az eltérő dőlésszögek a szó különböző ragozású változatait jelölik. Erre nincs bizonyítékunk, a táblázatban megjelenő eltérő értelmezés csak egy valószínűsíthető feltételezés.
Az Élő hieroglifa a végső soron az égből (az Istennel azonos Tejútból) érkező folyók rajza lehet (2. és 3. ábra). Szarmata szarvasokon és Árpád kori érmeken lévő ábrázolások alapján ebből alakult ki a magyar címer Árpádsávja.
Ábrázolási konvenciók
Jellegzetes ősvallási ábrázolási hagyomány a turul jelekből való összeállítása.
További ábrázolási konvenció a magas kő és az Ak ügy jelpárok alkalmazása is.
A ragyogj, ragyog, ragyogtál jelek alkalmazása is az istenidéző szertartások kézikönyvének vázlatát képviseli, ami szintén egy jellegzetes ábrázolási konvenció.
Az olvasat
A jelmontázs felső részének olvasata egy istenidéző szertartás szövegkönyve (1. ábra): Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Jóságos ragyogó Ak ügy "folyó". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ...
Jegyzetek
(1) Akadnak még, akik emlékeznek arra, hogy Róna-Tas András megadta azon földrajzi szélességi és hosszúsági adatokat, amelyek között (lényegében az Urál vidékén) szerinte a magyar őstörténet a tudományosság igényével kutatható. E téveszméről akkor is tudott volt, hogy csak a magyar- és tudományellenes prekoncepciók védelmét szolgálja. Mára e finugrista téveszmerendszer recsegve ropogva a semmibe omlott, ám ennek egyelőre semmi következménye nincs a rovológiai (magyar nemzeti írástani) kutatások szakirodalmában. Ott a legnevesebb kutatók (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) is csak azt ismételgetik, vagy 30 éve, hogy a székely írás eredete egy rejtély. Egyedül Vásáry István tart ki a vagy másfélszáz éven át ismételgetett, de sohasem bizonyított ótürk eredeztetés ideája mellett. Bizonyítania persze neki sem sikerül, a felhozott érvei (huszonvalahány hasonló jel) azonnal megcáfolhatóak, mert másutt sokkal több hasonló jelet találunk. A Tordos-Vincsa kultúrának 49 hasonló jele van s ugyanilyen nagyságrendű egyezés lehet az amerikai indiánok népi jelrendszerében, meg az Indus-völgyi jelek között is. Korrekt vitára és párbeszédre ez a tudós társadalom "természetesen" nem vállalkozik, szakmai és etikai felkészültség hiányában - a jelek szerint - nem is lenne képes.
Remélhetőleg csak idő kérdése, hogy a finnugrista őstörténeti kép bukásának következményeit mikor lehet érvényesíteni a lejárt szavatosságú hazugságokat körömszakadtáig védelmező tudományos intézmények és a kultúrpolitika döntéseiben is.
Irodalom
Varga Géza (2024): Hoppál Mihály álláspontja kapcsán a világfa a csodaszarvas és a rovológia rendszerszerű összefüggéséről
Vijaya Bhaarati A megfejtett Indus írás - 8. A holtak halmai, amelyek megváltoztatták az emberiség sorsát és történelmét (academia.edu)
