A békés-povádzugi honfoglalás kori és Árpád kori temetőre 1958-ban bukkantak rá a békési tangazdaság rizstelepének építésekor. A leletmentést Trogmayer Ottó, szegedi múzeológus vezette. A temető részletes közlésére maga az ásató vállakozott. A rendelkezésére bocsátott adatai, jegyzetei alapján Dienes István ismertette az előkerült tamgás íjcsontokat: "A feltárt sírok nagy többsége a mellékletekből ítélve Árpád-kori. ... A 45. lovassír még kétségtelenül a X. századból eredhet." A jelen cikkben tárgyalt jeleket tamgának minősíti. Rendes szokása ez még a legjobb régészeknek is. A székely írást nem ismervén eléggé, szó- és mondatjeleket nem tudnak elolvasni. A rövid szövegeket ezért tamgának nevezik, mert a tamga van annyira ismeretlen a számukra, hogy azzal a hasonló rejtélyes jeleket felcímkézhessék. Dienes István szerint "A 45. sírban nyugvó férfi az arany varkocskarikáiból, fegyvermellékleteiből, paripájának, nyergének vele temetéséből sejthetően közösségének ugyancsak tisztelt tagja lehetett. Kétségtelenül az ősfoglaló családhoz tartozott és még a X.. század folyamán, ősi pogány szokás szerint, honfoglalóink jellegzetes tárgyaival hantolták el. ... Egy-egy íj felszereléséhez ... 6 csontlemez volt szükséges. A békési 45. sírból való íjnak csak 5 lemeze ... ismert ... s ezek közül kettőn ... találjuk meg a szóban forgó jelet.
2. ábra. A két békés-povádzugi mondatjel fényképe
