2025. február 10., hétfő

Elolvasható hurri életfa ábrázolások

Saak Tarontsi örmény kutató közölt egy cikket az academia.edu-n A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához címmel (1). A szerző sok képet mutat be, amelyek jelentőséggel bírnak a magyar ős- és írástörténet kutatója számára is. A képeken ugyanis a magyar hieroglif írás szójeleivel elolvasható világfákat látunk, amelyek jelentése és hangalakja a magyar jelek segítségével megközelíthető. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár arról tudósított bennünket, hogy a magyarok régi neve a szabír (szavartü aszfalü) s ez volt a hurriták másik neve is (2). A jelrendszerek rokonságára utaló körülmény az is, hogy a székely írást (esetenként szemantikai kapcsolattal is társuló) kb. 20-20 db. azonos jelforma köti a környéken használt régi írásokhoz. Ilyen a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás, az urartui hieroglif írás, a legkorábbi sumér írás, vagy a Tepe Yahja-i jelkészlet. Időszerűvé teszi e hurri faábrázolások tanulmányozását a Magyarországon kialakult világfa vita (3) és a magyar-sumér kapcsolatok (4) Simo Parpola általi átértékelése.  



Ég Dana zsen ügy




Bél ten





zsenge szár



Nagy szár






Jegyzetek

(1) A szerző az életfa elnevezést használja, míg a hazai szakirodalomban újabban a világfa elnevezés jött divatba, Berze Nagy János az égig érő fa kifejezéshez szoktatott bennünket, Simo Parpola pedig a mezopotámiai előfordulások esetében a szent fa kifejezést támogatja. Mindegyik elnevezést helyesnek gondolom, mert ezek egy összefüggő ősvallási hagyaték részei, ugyanannak az elterjedt ősvallási képzetnek a különböző nézeteit fejezik ki. Végső soron az Istennel azonos fáról van szó, amelyik a természetben a Tejútnak felel meg s amelynek hasadékában karácsonykor a Nap felkel (a napisten évente újjászületik). 

(2) A hurritákat egyes kutatók azonosnak gondolják Szubartu lakóival (az ókori szabírokkal), ám ezt az azonosítást eddig a nyelvemlékek hiánya miatt nem lehetett bizonyítani. A most közreadott, magyarul elolvasható világfák ezen az akadályon átsegíthetik a kutatást, ha kiderül, hogy melyik világfa minősül szubartuinak. 

A hurriták nyelve agglutináló és ragláncokat használnak, miként a magyar is. A magyar vas szót egyes nyelvészek a hurri ušḫu "réz" szóra vezetik vissza. Hozzátehetjük, hogy a székely írás fém félkészöntvényt ábrázoló "u" betűjének akrofóniája a hurri ushu "réz" szóra megy vissza. A hasonló alakú "v" rovásjel meg a vaske "vas" leszármazottja. Ez utóbbinak a feltehetően hurri eredetű örmény waske "vas" szó a párja. Az ushu és a vaske szó is egy eredeti őskő értelmű összetételre mehet vissza, ami a meteorvasra, az isten által ajándékozott első fémre utalhat. A hurri Estan is a magyar Isten megfelelője.

(3) A világfa vita Pócs Éva cikke nyomán alakult ki. Egy év alatt húsznál is több hozzászólója volt, ám eredményt mégsem hozott, mert a "szakma" a rovológia alapfogalmaival sincs tisztában. A világfa ugyanis egy szójelekből alkotott mondatjel, amit nem tudnak elolvasni. Ezért a vita résztvevői nem tudták felmutatni a múzeumokban porosodó több száz világfa ábrázolást. Pontos meghatározás és olvasat hiányában nem tudták bizonyítani azok világfa voltát és a magyar kultúrához való tartozását sem. 

(4) Götz László és mások álláspontját megerősítve Simo Parpola a sumért az uráli nyelvek közé sorolta. Ezáltal (500 hasonló etimon segítségével) igazolta a körön kívüliek évszázada hangoztatott álláspontját, miszerint a sumér és a magyar nyelv rokonságban van egymással. A nyelvészek rokonságfogalma (a kellő ismeretek hiányában összeállított nyelvészeti deszkamodell) nem felel meg a valóságos nyelvi kapcsolatoknak. Az ellentmondást nem lehet a legutóbb is lebukott Zsirai Miklós és követői által alkalmazott jelzőosztogatással elintézni. 

A jelen cikkben tárgyalt írástörténeti párhuzamok is Götz László és Simo Parpola igazát támasztják alá. Ezek közé tartoznak a Saak Tarontsi által bemutatott, elolvasható szabír/hurri világfák is, mert a sumérek a szabírok leszármazottai. A síkvidéki Sumérföld benépesítése ugyanis a szabírok által néhány évezreddel korábban már civilizált hegyvidék (Szubartu) felől történt. Ez az oka annak, hogy a hettita, az urartui, a Tepe Yahjai és a legkorábbi sumér jelkészletben is húsz körüli székelyazonos jelet találunk.


Irodalom

Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies 

Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu)

Klima László (2020): A finnugor nyelvhasonlítás hazai története és egynémely őstörténeti csodabogarak, Zsirai Miklós (és mások) tévedéseiStudia ad Archaeologiam Pazmaniensia, A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok, 2, Szerkesztők: Klima László – Türk Attila

Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs

Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.

Simo Parpola (2010): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210


Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita