2022. január 19., szerda

A kínai lolo írás magyar vonatkozásai

Vilcsek Péternek köszönöm, hogy Jensennek a lolo írásról írt sorait Nagy Judit segítségével lefordította és a rendelkezésemre bocsátotta. A szójelekből álló lolo írás azért érdekes a számunkra, mert egy-két jele rokonságot mutat a magyar hieroglifákkal. Előbb nézzük, mit tudunk meg Jensentől erről az írásról, majd rátérünk a közös jelekre.



1. ábra. Jensen táblázata a lolo jelekről


A lolo írás

"A tibeti-burmai – és nem pedig a kínai – nyelvcsaládhoz tartozó lolo írás első bizonyítéka 1873-ban Grabouillet-atya által került át Európába. (A „Lolo”-k – másnéven „Yi”-k egy etnikai csoport akik dél-Kínában, Vietnámban és Thaiföldön élnek) 

Ha eltekintünk Terrien de Lacouperie, Devéria, Parker stb. nem feltétlenük kielégítő munkáitól a témával kapcsolatban, akkor két komoly nevet tudnánk megemlíteni: „Vial” és „d’Ollone” – de még az ő munkájuk sem egészen teljes. 

A francia misszionárius Vial a lolo nyelv „Nyi” dialektusával fogalkozott amelyből a mellékletben szereplő szótárt is kiadta. Korábbi publikációiban erről az írásról mint fogalomírásról beszél, amelynek írásjegyeit bizonyos mértékig fonetikusan is lehet használni. Például az ajtó – kaE – jelét az „után” szóra is lehet alkalmazni. Vagy pedig a „kampó” jele – dou – jelentheti még pl. a következőket: forrás, kimenni, kúszni – hasonlóan a kínai írás „kölcsönzött” írásjegyeihez. D’Ollone erről is beszél a „écriture………” című írásában. 

Vial a szótárában 425 jelet sorol fel, ami azonban messze nem a tényleges, teljes készlet. D’Ollone több más dialektusból is kínál szókincset: Kang-Siang-Ying; Kiao-kio és a Wei-ning. Az első kettőnél a formák többé kevésbé megegyeznek, a harmadik viszont teljesen eltérő. Mind a három különbözik azonban a Vial által publikált jelektől. 

A 147-es ábrán ezeket az eltéréseket láthatjuk. Úgy tűnik, hogy a fogalom-írás szisztéma azonossága mellett több különböző jel-forma alakult ki. Mind egyszótagú, ezért ezek a jelek többszótagú szavak részeiként is feltűnhetnek. A fonetikus egyezésnek nem mindig kell teljesnek lennie, például a kakas jele „va” a havat jelentő „vo-die” jelölésére is szolgál. A kéz jele „lou” szolgál a „lo” azaz „borona” szó jelölésére is stb.

Ha ilyen módon csökken is a jelek iránti igény, mégis nagyobb jelkészlettel kell számolni mint az eddig megismert. A d’Ollone által  gyűjött Kang-siang-ying dialektus legrészletesebb szótagábécéje mintegy 1030 jelet tartalmaz, noha egy 17. századból származó kínai forrás 1840 jelről beszél. Ha Ching-chi youngnak igaza van – amikor azt állítja, hogy egy jel több szót is képviselhet és fordítva: egy szót több jellel is le lehet írni, akkor ez azt jelenti, hogy az írás még nem teljesen kiforrott. 

Egy összefüggő szöveg ilyen írásmód-beli próbáját a 148-as ábrán láthatjuk. 

Ami az írás korát és eredetét illeti, még teljesen a sötétben tapogatózunk. 

Kínai értelmezés szerint egy bizonyos „Avi” találta fel, hogy mikor pontosan, arról nem szól a fáma. 

A legrégebbi lolo írásos emlék egy felirat Lu-Lüan – tól Jünnanból – amit a kínaiak az első Ming-császár idejére tesznek. (Hung-Wu 1368-1398) 

1906-ban Jünnanban, Tsai Tsih-Ngai mellett fedeztek fel egy szikla vésetet amely valószínűleg 1533/’34 ből származik. Fiatalabb kéziratok a berlini Népművészeti Múzeumban valamint a párizsi Nemzeti Könyvtárban találhatóak. Ez utóbbiban található az egyetlen lolo írással nyomtatott könyv is. Az 1915-ig megismert epigrafikus és kézírásos emlékek felsorolása Hestermann-nál található az 57-es számú lábjegyzetben megnevezett munkájában.

Az biztos, hogy bizonyos kínai befolyások is közrejátszottak az írás kialakulásában. Ez egészen nyilvánvalóan abban mutatkozik meg, hogy az írásjegyek fentről lefelé olvashatóak., viszont az oszlopok balról jobbra következnek. (ez utóbbi pont fordítva mint a kínaiban)

Mint például ahogyan Wei-ning írásában (D’ollone) és az ábrázolt sziklavésetben is szerepel. Ezzel szemben más különálló törzsek horizontálisan jobbról-balra vagy akár balról-jobbra is írtak. Pl. Chi-chi-Young a 12-es füzetében egy varázsló pap levelében. A 149-es ábra mutatja az elejét ennek a levélnek." 


Magyar vonatkozások

Vannak olyan megállapítások a fejezetben, amelyek a magyar hieroglif írás és a székely írás sajátosságait illetően is elgondolkoztatóak. 

- Fogalomírásról van szó, "amelynek írásjegyeit bizonyos mértékig fonetikusan is lehet használni". Ezt kibővíthetjük azzal, hogy a jelek képi tartalma is feltárható. Ezért a képjeleket, a fogalomjeleket és a fonetikus jeleket nem lehet, nem is szükséges egymástól élesen elhatárolni.

- "Mind egyszótagú, ezért ezek a jelek többszótagú szavak részeiként is feltűnhetnek". A magyar hieroglif írás jelei is zömmel egyszótagúak.

- "Egy jel több szót is képviselhet és fordítva: egy szót több jellel is le lehet írni". Például a magyar hieroglif írásban is e gondolathoz szolgál illusztrációként a sar "sarok, úr" és szár "növényi szár, úr" hieroglifa. 

- "Az írásjegyek fentről lefelé olvashatóak., viszont az oszlopok balról jobbra következnek. ... Ezzel szemben más különálló törzsek horizontálisan jobbról-balra vagy akár balról-jobbra is írtak". A magyar hieroglif írásban sem volt kötelező sorvezetés, sőt az a székely írásban is kései kitaláció, hogy a jobbról balra menő irány lenne preferált.


2. ábra. A székely írás "j" ("folyó") jelének szkíta változata


- A wasser "víz" sorban négyből három jelváltozat formája és hangalakja (1. ábra) a kacskaringó alakú "folyó" hieroglifánkkal, annak szkíta változatával (2. ábra) mutat formai és hangalaki összefüggést.

- A himmel "ég" sor első jele a székely írás "g" (ég) jelének megfelelője.


3. ábra. Egy meroving bogláron  lévő három gyöngyöt korábban az ország jelentésű hármas halmunkkal vetettem össze, amit a kínai lolo írás "kő" szójele alátámaszt (a három pontot lehet kőnek, hegynek értelmezni)


- A stein "kő" sor első eleme a heraldika által megőrzött magyar hármas halommal rokonítható (3. ábra). 

- A stein "kő" sor harmadik eleme az Orion csillagképet ábrázolja és a székely írás "ty" (atya) jelének változata. Ebből az összefüggésből nyilvánvaló, hogy a hármas halom, a kő (a hegyekből rakott világoszlop) és az Orion csillagkép is a népünk atyjaként tisztelt isten jelképe. 

- A közölt számjelek azonosak, attól eltekintve, hogy az alacsonyabb számokat nem függőleges, hanem vízszintes vonalak jelölik, a tizes szám pedig csak egy esetben X alakú, három további esetben elforgatták és kereszt alakú.

Jensentől nem tudjuk meg, hogy e fentebb felsorolt párhuzamok miképpen alakultak ki. Sajnos, erre e sorok írója sem tud bizonyosat mondani. Csupán sejteni lehet, hogy a Kína korai történetében (például a Xia dinasztia idején) nagy szerepet játszó hunok és avarok hatásáról lehet szó.  


Irodalom

Hans Jensen: Die schrift in vergangenheit und gegenwart, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften Berlin, 1969.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: "Lyukó isten országa" hieroglifikus mondat egy meroving bogláron