Tomka Gábor újabb adag ónodi kályhacsempét közölt a 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából II c. cikkében. A kályhacsempén jól olvasható, a magyar hieroglif írás szójeleivel írt rövid szöveg elolvasását meg sem kísérelte. Annak ellenére sem tért ki erre, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban letétben lévő budapesti késő középkori jelvény restaurálás ürügyén történt barbár lereszelésével és rovásjeleinek letagadásával kapcsolatos évtizedes párbeszédünk alapján erre lehetősége és oka is lett volna. Az általa közreadottakat e cikkben az egyik kályhacsempe olvasatával egészítem ki (1. ábra).
1. ábra. A Tomka Gábor által közölt XVI. századi ónodi kályhacsempe (középen), valamint mondatainak olvasata (a mondatjelek fentről lefele az ábra bal szélén): Szár ős ten zsenge (mai magyarsággal: Úristen zsendül) és Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve), az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "s" (sar "sarok, úr"), kő, "sz" (szár "növényi szár, úr"), ős, ten, "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelek lentről felfele
A fenti ábrán bemutatott és általam elolvasott példányról a következőket mondja: "A III/5 típus (2. kép 2-3) a szimmetrikus mintájú reneszánsz csempék közé tartozik. Megtört vonalú belső keretelése és az ezen belül elhelyezkedő, nyúlványokkal ellátott háromszögű motívum az alább ismertetendő IV. csoport csempéin is megjelenik. A kompozíció talán a csúcsára állított négyzet továbbfejlesztéseként értékelhető, így datálása a 16. század második felére, végére valószínűsíthető. Felmérési rajzról ismert rácsos keretelésű párhuzama a diósgyőri várból ... E típus vegyesmázas változata ismert a diósgyőri ... és az 1590-ben építeni kezdett szendrői Felső várból is".
A "nyúlványokkal ellátott motívum" (a hieroglifikus szövegekben "magas kő" néven emlegetett, istennel azonosított világoszlop) előfordul az apahidai hun tarsolylemez közepén is (2. ábra), meg a hun eredetüket máig hangoztató székelyek által készített korondi korsón is (3. ábra). Tomka Gábor e létező és feltárt összefüggéseket nem említi, talán a "szakma" ősvallás- és rovásundorával, meg etikai szintjével összefüggésben.
A "csúcsára állított négyzet" a felülnézeti világmodell, más nevén mandala. Ennek meghatározása: a teremtett és rendezett világ jelekből alkotott térképe. Szabály szerint a közepén az Isten valamilyen ábrázolásának, vagy jelének kell megjelennie. Van térbeli világmodell is, például a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, ahol az Istent a zoomorf ábrázolás idézi fel (5. ábra).
A mandalának Indiában olyan előfordulásai ismertek, amelyek elolvasható imát rögzítenek. Azaz, ha mi is el tudunk olvasni néhány világmodellt s az elolvasott szövegnek ősvallási kötődése van, akkor az több ezer éves kulturális kapcsolatra utal, a magyar őstörténetről, ősvallásról és írástörténetről árulkodik. Ez azonban nem érdekli kellőképpen a "szakmát", viszont olyan egzisztenciális veszélyt jelenthet a vele való foglalkozás, hogy az távolságtartásra intheti a kutatót.
6. ábra. A 2500 éves soproni kelta edényen előforduló megszemélyesített hegy csúcsán a Lyukó magas sar kő (mai magyarsággal a Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható
A "háromszögű motívum" a székely írás "s" (sar "sarok, úr") jelének hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelként szolgáló) megfelelője. Ilyenek láthatók a nagyszéksósi hun szíjvégen (7. ábra) és a fent említett budapesti késő középkori jelvényen is (amely az Északi sarok olvasatot rögzíti). Ezeket az érthető és elolvasható jeleket azonban a muzeológusok - az óvodai tananyag szintjén állva - inkább sormintának határozták meg. Ismertek pedig a magyar régészeti anyagban is olyan leletek, amelyben háromszög (az egyik esetben antropomorf háromszög) fordul elő (6. és 7. ábra). Ez igazolja a háromszög alakú, sar hangalakú jel "sarok, úr" jelentését. A "sarok" jelentést egy hun csat világmodellje (4. ábra) és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor (5. ábra) dokumentálja, ahol a világ sarkait jelöli. Nyilvánvaló a fenti leletekből, hogy eleink számára a sarok egy égbe nyúló hegyet jelentett (eredetileg az Éden négy hegységét), amelynek külön ura (istene) volt.
Tomka Gábor azonban nem a fenti régészeti leleteken is feltáruló, a magyar írástörténet és vallástörténet eredményeire épülő összefüggéseket, hanem az óvónéni által adott meghatározást "hasznosította". Azonban a jeleink magyarázatának ez az elhallgatása csak azon törekvések számára lehet igazán hasznos, amelyek a nemzetet megtartó identitás gyengítésére alkalmasak.
Ilyen volt a Pócs Éva nevéhez kötődő világfa vita kiinduló feltételezése is, miszerint a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, vagy az nem bizonyítható. E gondolatnak - mivel a megfelelő felismerések már közzé lettek téve - egy nyílt tudományos környezetben fel sem kellett volna merülnie. S ha már felmerült, könnyű lett volna elhárítani a múzeumaink polcain száz és ezerszámra sorakozó honfoglalás kori világfa ábrázolások felmutatásával. Ám mégsem mutatta fel őket senki. A "szakma" rovológiai tudásszintje és módszertani-etikai alapozása e mondatjelek elolvasásához és a magyar identitás oszlopának megvédéséhez nem bizonyult elegendőnek.
Tomka Gábor tanulmánya nem segít kiemelni a szakmát e rovológiai csődhelyzetéből.
Irodalom
Tomka Gábor: 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából II., Communicationes Archaeologicae Hungariae, ELTE, 2009.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: "Magas kő" ábrázolási konvenció példatár
Varga Géza: Soproni kelta edény magyar hieroglifákkal írt 2500 éves mondata
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A hun sar/sarok hieroglifa
