Marco Merlini mutatja be a Winn által a Kárpát-Balkán térségből összeszedett és a dunai írás jelkészletébe sorolt, istent jelölő jeleket (1. ábra).
Mint írja: "A hagyományos álláspont szerint egy neolitikus és rézkori isteni jel nem tekinthető írásjelnek, csupán zászló lévén. Még ha azonosítja is az istenség lényegét, szintetizálja annak tulajdonságait, és mágikus erejével rendelkezik/kifejezi azt, feltételezzük, hogy nem létesít semmilyen kapcsolatot a verbális kommunikációval, mivel nem hordozza az istenség nevének és/vagy tulajdonságainak fonetikus változatát. Az isteni azonosítót nem valódi „Isten/Istennő aláírásnak” becsülik, mivel jellemzően nem különálló nyelvi egységeknek felel meg. Ez egy „vizuális jel”, amely lehet absztrakt, önkényes és szintetikus de nem tükröz semmilyen beszédhangot."
Hozzátehetjük, hogy a fenti akadémikus álláspont a nemtudáson alapszik és semmi köze az írás kialakulásának tényeihez. A legkorábbi képszerű szójeleknek is volt hangalakja, mert ha tudták, hogy milyen istent jelenítenek meg, akkor semmi sem akadályozhatta meg őket abban, hogy az isten nevét kimondják és a jelhez kössék. Azért sikerülhetett a tatárlakai táblákon lévő Orion csillagkép-ábrázolás hagzósítása, az atya szóhoz kötése, mert az Orion csillagképben az atyaistent látták eleink (a sumérektől a kínaiakig). Winn és Merlini joggal kételkednek a fenti akadémikus álláspont igazában és ezt néhány ismert adattal meg is tudjuk támogatni.
Merlini szerint "Természetesen nem ismerjük a lehetséges előfordulását olyan isteni jeleknek, amelyek olvashatók voltak, mert az írás ideogrammjaiként használták őket, vagy fonetikusan artikulálták a istenségek nevét és jelzőit, de ezt nem zárhatjuk ki eleve." Marco Merlini úgy véli, hogy "A főként figurákon előforduló isteni azonosítók nem voltak elég gyakoriak és elterjedtek ahhoz, hogy egy nagy területeken használt írás egységei legyenek távoli helyszíneken évszázadokon át.
Azonban e feltételezéseknek az ellenkezője igaz, amit a magyar hieroglif írás ismeretében be lehet látni. A dunai írás istent azonosító jelei megtalálhatók a székely írásban, ezért ismerjük a hangalakjukat is. A székely jelekről már a 90-es években is tudtuk, hogy az isten szóösszetétel elemeit (az ős és a ten szavakat), valamint az Isten jelzőit (atya, jó, élő, úr stb.) jelölik. Ezt közre is adtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben (1).
Az istenek jelölésére használt szójelek eredendően közszavakat jelöltek, majd idővel betűkké váltak. A világ írásrendszereit a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint ősrokonság fűzi egybe. Ezért a neolitikus isten-azonosítók megfelelői megtalálhatók a latin írásban is (pl. a Jó istennév leszármazottja ma "j" betűként, az Él istennév "l" betűként, az Anya istennév pedig "a" betűként használatos. Az első istennevek magyar közszavakból alakultak ki, az idegen népek istenneveit (Él - él, Jó/Jahve - jó/javas, Anat - anya, Thot - tud, Rá - ragyogó, Tórem - teremtő stb.) mi magyarok néha ma is megértjük. Az istenek jelölésére használt szavak és szójelek évezredek múlva és távoli tájakon is felbukkannak istennévként vagy közszóként, vagy betűként. A neolitikus idolokon lévő isteni azonosítókat a kőkori eredetű, de napjainkig használatban lévő székely írás (pontosabban annak szójeleket alkalmazó elődje, a magyar hieroglif írás) segítségével ma is el tudjuk olvasni.
A jelen cikkben a Marco Merlini által közölt istenjelek némelyikének magyar megfelelőjét és hangalakját mutatom be.
A Marco Merlini által közölt idolok olvasata
Alább isten-azonosítással ellátott idolokat mutatok be Marco Merlini könyvéből.
A paráci (Parța, Románia, Temes megye) 6000 éves neolitikus idolon a székely írás "r" betűjének és ős szójelének változata van (2. ábra). Persze az "r" betűt ez esetben szójelként kell olvasni. A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában.
A jelai (Szerbia) neolitikus idol felirata a magyar hieroglif írás segítségével minden további nélkül elolvasható (3. ábra). A bal oldalon lévő ferde vonal a ragyogj, ragyogó szójele, ami hatezer évvel ezelőtt - az egyiptomi Rá napisten neve és a hettita (luviai) hieroglif írás hasonló alakú rá szótagjele alapján) még csak rá hangalakú lehetett. A két jel együtt a Rá ős hangalakot és a "Ragyogj/ragyogó ős" jelentést rögzítette. Ezt az ős szójelet ma is használjuk az Isten (ős + ten) leírásakor, ha a rovásírás szójeleivel írunk. Példa erre az énlakai bilingvis, ahol a szójelekkel írt Egy Isten mondatot olvashatjuk a templom festett mennyezetkazettáinak sarkaiban. A ferde vonalat pedig napjainkban is alkalmazzuk a székely írás "r" betűjeként.
Amennyiben az idol alsó részén lévő vonal nem egyenes, mint azt feltételeztem a rajz alapján, hanem ívelt és dombot ábrázol, akkor az olvasat: Nagyon, nagyon, nagy sar "úr" országa zsendül. A zsendülés a napisten évenkénti feltámadására utal, amikor karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap. A hieroglifikus szövegek gyakori témája ez a pillanat.
Jegyzetek
(1) A bejelentést nem követte sajtóvisszhang és hasznosítás. A 2024-ben lezajlott világfa vita is illusztrálja az akadémikus áltudomány jelektől való távolságtartását, pontosabban a magyar nemzeti írás iránt érzett oktalan gyűlöletét. A vitában megszólaló húsznál is több tudós nem volt képes a világfa korszerű meghatározására. Természethű világfát vártak, holott a világfa egy szójelekből összeállított elolvasható mondatjel. A rovológiához azonban nem értenek. Csak abban voltak eredményesek, hogy törekedtek a dilettánsok kirekesztésére (miközben írástörténészeket nem képzünk, ezért mindenki autodidakta). Ezt aztán az érintett szerkesztőségek is következetesen képviselték. Amivel sikerült a hozzáértést is kizárniuk, mert a rovológia a "dilettánsok vesszőparipája" volt évtizedeken keresztül. Az akadémikus "tudomány" történetében nem ez volt az első csőd, ami a jeleink nem ismerése miatt következett be.
Irodalom
Marco Merlini (2009): 5. fejezet VIII. rész: „A Duna-menti civilizáció jelrendszerének vizsgálatára szolgáló szemiotikai szabályok és jelölők mátrixa” a Neo-eneolitikus írástudás Délkelet-Európában című könyvből (academia.edu)
Varga Géza (2022): A tatárlakai táblák "atya" és "szár" szójelének hangzósítása
