Az archaikus díszítéssel ellátott őrségi cserépedényeken lévő jelkincs több évezredre visszamenő ligatúrákat őriz. A jelen cikkben is egy olyan Él szár (mai magyarsággal Él úr) olvasatú ligatúrát van szerencsém bemutatni (1. ábra), aminek a 7-8 ezer éves Halaf kultúrában vannak párhuzamai (2 - 4. ábra). Ez a példa beleillik abba a képbe, amit a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználat alapján a Magyar hieroglif írás c. kötetben korábban már megállapíthattunk. Ez a jelkészlet a kőkori ősvallás szolgálatában állt és különös szerencse, hogy napjainkig megmaradt a rengeteg változás, meg az utókor nemtörődömsége, a rovológiai kutatással és tájékoztatással szemben időként megmutatkozó tudatos üldözés (1) ellenére.
1. ábra. Őrségi bugyiga (vizeskorsó) Nagy Zoltán 2021-es dolgozata nyomán (fotógrafika)
2. ábra. Halaf cserépdarab az esőt hozó, "élő fát" ábrázoló ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás szabír ős és "l" (Él, élő) jele
3. ábra. Halaf, vagy későbbi mezopotámiai pecsétnyomó az égbolt és az onnan érkező víz (eső) ábrázolásával (fent), a székely írás "l" betűjének (lent), a magyar hieroglif írás élő szójelének és az Árpád-sávoknak az előképével, a trocaderopontcom honlapjáról
4. ábra. A Halaf kultúra ligatúrája egy British Muzeumban őrzött cserépdarabról (fent), alatta a székely írás "n" (nagy) és Él jele, az olvasat: Nagy Él
Jegyzet
(1) A veleméri polgármester 2026-ban kitiltott az Önkormányzat által a település kultúrájának és gazdasági kínálatának bemutatására a javaslatomra létrehozott Velemér világa hírek mindenkinek fb csoportból azzal az indoklással, hogy képes voltam napi két posztot is közzétenni. Mivel szinte minden bejegyzésemben rovológiai tanulságokkal szolgálok, a kitiltás gyökerei a betelepültek népi jelhasználattal kapcsolatos ellenérzéseire engednek következtetni. Néhány évtizeddel ezelőtt e jelek még a halandók és az égiek közötti kapcsolatttartást (vihar idején a tetők megmaradását) szolgáló szent jelek voltak. Ma meg már bátorságra van szükség a megemlítésükhöz is. A téma magától értetődő korlátozással jár együtt az őrségi értelmiség meghatározó köreiben. Az őrségi jelhasználat alábecsülésére utaló sajnálatos jelenség példatára nem szorítkozik a fent említett egyetlen esetre. Összefügg azzal, hogy az Őrség eredeti lakossága a II. világháborút követő ballib üldözéssel összehangban a töredékére csökkent. Az elárvult ingatlanokat idegenek vásárolták fel és a mai lakosság viselkedését esetenként az idegenszívűek, vagy az általuk irányított érdeklődéshiány és megvetés határozza meg. Az őrségi hagyományok közül a kulturális életet irányító világnézetnek megfelelően a tökös-mákos rétes támogatandónak számít, míg az őrségi jelkincs a fazekasok hagyományos jelhasználatából is kiszorulóban van.
Ma már a lakosság meghatározó fele a bebírókból tevődik össze. Ilyen bevándorló vagyok én is, de fontosnak gondolom a jelkincs védelmét, megismerését és az Őrség érdekében történő mai hasznosítását.
E téren hasznos munkát végzett Koós Károly 1944-ben és Nagy Zoltán az elmúlt években. Pillanatnyilag is a veleméri sindük ábrázolásainak jelentését elemzi Bulcsú László, a Néprajzi Múzeum munkatársa a veleméri Sindümúzeumból átadott 9 műtárgy, a dolgozatok és fotódokumerntáció alapján.
Ám a fentiek ellenére a fazekasjelek úgy tűnnek el a szemünk elől, hogy az akadémikus írástudomány részéről az írástörténeti szempontokra is figyelő alapos felmérésük nem történt meg. Ebből a kimunkálatlanságból több dolog is következik. Egyrészt az olyan megoldást nélkülöző viták, mint amilyen Pócs Éva cikke nyomán a világfáról bontakozott ki. Másrészt az olyan rovológiai meglepetések, mint amit az 1. ábrán látható ligatúra kapcsolatai jelentenek.
Irodalom
Kós Károly: A züricvölgyi gerencsérség, Dunántúli Szemle, 1944. (A tanulmány vége a Vasi Szemle, 1986. 3. számában, a 376–421. oldalon jelent meg.)
Nagy Zoltán: Őrségi fazekasság, Bkl Kiadó, 2010.
Nagy Zoltán: Kézművesek a falvak magányában, céhek, kézműves mesterek a szentgotthárdi, csákányi, körmendi uradalom falvaiban a XVII–XIX. században, I. rész (vasiszemle.hu)
Nagy Zoltán: Az őrségi fazekasság két arca. A pártosfalvi összeírástól a Magyarszombatfai Fazekas Háziipari Szövetkezetig (1895–1950), Vasi Szemle, 2021. 2. szám
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2022): Nimród tamga egy magyarszombatfai tányér hieroglifikus díszítésében
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Nagy Zoltán: Az őrségi fazekasság két arca. A pártosfalvi összeírástól a Magyarszombatfai Fazekas Háziipari Szövetkezetig (1895–1950), Vasi Szemle, 2021. 2. szám
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2022): Nimród tamga egy magyarszombatfai tányér hieroglifikus díszítésében
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Varga Géza (2024): A domonkosfai tejesköcsögök Bél hieroglifája
Varga Géza (2024): A domonkosfai tejesköcsögök Bél hieroglifája
Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
