Szarmata boglár hieroglifákkal a Fekete-tenger északi partvidékén lévő Dacsi kurgánból

Bevezető

Szergej Jacsenko Görög istenségek képei és ikonográfiájának elemei a Fekete-tenger északi régiójában élő szarmaták között a Kr. e. 1-2. században című cikke az academia.edu-n jelent meg 2026-ban. A hellenisztikus időszak végén az Azovi-tenger körül, jellemzően a Kubán régióban a korai szarmata csoportok körében felbukkanó szarmata ékszerek képét közli, közte a Dacsi kurgánból előkerült boglárét is (1. ábra). Ugyanerről a leletről Mihail Treister is közzétett egy rajzot (2. ábra). A szarmaták jelentős szerepet játszottak a magyar etnogenezisben (1). A sztyeppén (a hunokkal és a chanti-manysi csoportok őseivel keveredvén) a magyar kultúrát képviselték. Ezt a keveredést a genetikusok kimutatták és időhöz is kötötték, de a gének alapján nem lehet megállapítani, hogy a fenti három népesség közül melyik beszélt magyarul. Erre csak az írás- és nyelvemlékek alkalmasak. A hieroglifikus írásemlékeik alapján a hunok, a szarmaták és a hanti-manysi csoport ősei is egyaránt magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszéltek. A jelen cikkben a szarmata bogláron lévő hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) magyar mondatokat olvasom el. A jelek a magyar hieroglif írás szójelei, amely írásrendszer leírását közel ötven év kutatás után 2017-ben adtam közre.

A Dacsi kurgán boglárjának jelei

A boglár díszítése egy felülnézeti világmodell. A világmodell a teremtett és rendezett Föld (az Éden) szójelekből alkotott térképe. Ezért természetes, hogy szójelek vannak rajta.

1. ábra. Szarmata boglár a Dacsi kurgánból (a fényképe Szergej Jacenko nyomán), az ábra bal oldalán a boglár képszerkezetének meghatározó Lyukó és Föld hieroglifái, amelyek a Lyukó Földje mondatot rögzítik, jobbra a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) és "f" (Föld) jele

2. ábra Mihail Treister rajzát kiegészítettem a bal felső sarokban az Ős nagy khuár (Ős nagyúr), a bal alsó sarokban pedig a Nagy Lyukó khuár (Nagyságos Lyukó úr) mondat kiemelésével, az ábra jobb szélén a szarmata hieroglifáknak megfelelő székely jelek láthatók, fentről lefele: ős, "n" (nagy), "k" (khuár "úr"), "n" (nagy), "ly (Lyukó), "k" (khuár "úr")

A 2. ábrán lévő rajzon egy szarmata világmodell látható, amit onnan lehet felismerni, hogy a mintája negyedelt és a közepén az istenre utaló szöveg olvasható. A köriratban heverésző négy oroszlán mindegyikének farán megfigyelhető a nagy hieroglifa, amelyhez két esetben a khuár "úr" szójel társul. Az oroszlánok vállain meg az ős hieroglifa jelenik meg. Ezek együtt az Ős nagy khuár (Ős nagyúr) mondatot rögzítik. A körirat külső sorában a Nagy Lyukó khuar (Nagyságos Lyukó úr) mondat elolvasható.

3. ábra. A szarmata boglár világmodelljének közepén a szokásoknak megfelelően az Isten jelképe van

A 3. ábrán a szarmata világmodell közepe látható, ahol a szokások szerint az Isten helye van. Ennek megfelelően az itt elhelyezett hieroglifák a Lyukó dana nagy sar (mai magyarsággal a Lyukó isten nagy úr) mondatot rögzítik. Az ábra bal oldalán fentről lefele a szarmata Lyukó, dana, nagy és sar hieroglifákat látjuk. Az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "d", "n" és "s" rovásjelek vannak. A dana hieroglifa és magyar megfelelői azt a jelváltozási folyamatot illusztrálják, amelynek során az istent kezdetben sokágú, majd nyolcágú csillag, végül egy kereszt idézte fel.  Ezek a formai változatok a sumér írásban is előfordulnak, de a magyar jelhasználatban is megtalálhatók. A hangalak a sumérben dingir volt. A magyarban ezzel rokon a Dana istennév, amelynek végül kereszt alakú jeléből lett a székely írás "d" betűje.  

Jegyzetek

(1) A szarmaták által ránk hagyott rövid hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket használó) szövegek egy csoportját A világfát idéző dunaharaszti szarmata tamga és párhuzamainak magyar olvasata c. cikkben mutatom be. E rövid szarmata szövegek a magyar hieroglif írás segítségével magyarul olvashatók el. Segítségükkel belátható, hogy a szarmaták a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korban magyarul beszéltek és írtak. 

Vannak olyan nyomok, amelyek alapján a szarmaták a magyar nyelvüket nem a sztyeppén tanulták el, hanem délről hozták magukkal. Támogatni látszik e magyarázatot a szarmata (királyi mada/méd "úr magyar") népnév is.  A szarmata népnévben szereplő mata vagy mada elem Mitanni, a szabír-hurri állam nevében köszön vissza s ez érthetőbbé tenné az ismert hurrita-magyar nyelvi kapcsolatokat (például a harri/hurri "harcos") is. 

Ugyanezt erősíti a szarmata edényen megtalálható a szabír ős mondatjel, ami a magyarok régi szabír (Bíborbanszületett Konstantinnál szavartü aszfalü alakban megőrzött) nevét rögzíti. 

Azaz lehetőség van arra, hogy a szarmaták eleve egy ragozó nyelvű, magyarral (szabírral) azonos, vagy rokon nyelvet beszéltek és azt délről közvetlenül hozták fel a sztyeppére. A sztyeppén találkozván a hieroglifikus írásemlékeik alapján szintén magyarul beszélő, szabír-rokon hunokkal, ez a kapcsolat a magyar nyelvüket és kultúrájukat csak megszilárdította. 

A hanti-manysi csoportok ősei a Szejma-Turbino kultúra idején alakultak ki az Altáj felől érkező szabír lovas fémkutatók és kereskedők telepheléyein s uraiktól a magyar nyelv ősét vették át. Ezt egyesítették a saját paleoszibériai nyelvükkel s így alakultak ki a később urálinak elkeresztelt nyelvek a szabír-magyar nyelvből. 

E kép alapján lehetséges, hogy a sztyeppén a honfoglalás előtt találkozó szarmaták, hunok és a hanti-manysik ősei egyaránt a magyar nyelv ősét beszélték és a magyar hieroglif írást használták. Ezt a képet támogatja a jelen cikkben tárgyalt Dacsi boglár magyar szövege. 

4. ábra. A Kaninszkaja-barlangban talált kora vaskori (az i. sz. I. évezred első felében vagy közepén készült) bronz medvefigura rajza és a medveszobor jelei

A 4. ábrán látható rajz jelei egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzítik, amihez hasonlót találunk többek között a Szent Koronán is. A Szent Koronát 531 táján készítették a mervi oázisban a szabírhunok számára. A medvén lévő jelek között az első hívogató és az utolsó búcsúztató szakaszt a szokásos ferde vonalak jelzik a jelsor elején és végén (lásd az ábra középső részét!). Az epiphaniát (az isten megjelenését) három zoomorf alak jelzi. Ezek közül a középső Lyukó él az égben, a két szélső pedig a Lyukó Él sar (Lyukó Él úr) alakban olvasható el. Alattuk a nagy hieroglifák láthatók. Az ábra aljának közepén fentről lefele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "l" (Él, élő), "g" (ég), "s" (sar "úr") és "n" (nagy) jele látható.  

A Kaninszkaja-barlang a Komi Köztársaság területén található, az európai tajga és az Urál-hegység találkozásánál, a Pecsora folyó felső folyásának jobb partján. A barlangban talált medvefigurát és a hozzá kapcsolódó rituális leletanyagot közvetlenül a manysikhoz és hantikhoz kötik. Az általuk használt hieroglifikus írásmód délről származik, miként a magyarral rokon nyelvük szabír alapozása is.

Irodalom

Szergej Jacsenko (2026): Образы и элементы иконографии греческих божеств у сарма Причерноморья II-I вв. / Görög istenségek képei és ikonográfiájának elemei a Fekete-tenger északi régiójában élő szarmaták között a Kr. e. 1-2. században (academia.edu)

Mihail Treister (2021): Gala Phalerae a Dacsi település közelében (Azov környéke) lévő 1/1985. számú szarmata temetkezési halom lelőhelyről (academia.edu)

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest 

Varga Géza (2025): A szabír - szarmata - magyar azonosság néhány érve 

Varga Géza (2026): Magyar történelem a szabír ős ten mondatjel előfordulásai alapján 

Varga Géza (2026): Az uráli nyelvek születéséről árulkodó nyelvemlék a Szejma-Turbino kultúra medvefiguráján

Varga Géza (é. n.): Hun és avar tartalom

Varga Géza (é. n.): Szarmata tartalom

Varga Géza (é. n.): Világmodellek