2021. november 27., szombat

A nagybaracska-kisbaracskai török kori övcsatrész hieroglifikus mondatai

Bevezető

A napokban kaptam néhány levelet Wicker Erika régésztől, mellékelve hozzá egy törött ezüsttárgy Kiss Béla által készített fényképét.

Kedves Géza!

Lenne egy kérésem-kérdésem. Nemrég került a kezembe ez a török kori övkapocsrész, ami Magyarországon analógia nélküli, hasonlót csak Koszovóban találtam, vélhetően ez a példány is onnan származik. Nagyon furcsa a centrális díszítése, nagyon idegen a törökös díszítésektől. Írástörténetileg lehet-e valamit látni a centrális díszítésében? Nagyon szeretném, ha sikerülne megfejtenie ezt a centrális díszítést. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindig, mindenhol fontos tartalmat hordoznak a díszítések, akár írástörténetileg, akár szimbólumokat illetően. Nem véletlenül díszítették úgy a tárgyakat, ahogy.

Köszönettel: Wicker Erika

Természetesen örömmel és azonnal nekiláttam a tárgy jeleinek értelmezéséhez és elolvasásához, mert az az első pillantásra is felmérhető volt, hogy a különös lelet tele van hintve a magyar hieroglif írás jeleivel.


1. ábra. A nagybaracska - kisbaracskai török kori ezüst övcsatrész (Kiss Béla fényképének részlete) 



A lelet leírása

Wicker Erika régésztől származó leírás szerint a tárgy egy Nagybaracska kisbaracskai részén fémkeresővel talált, ezüstötvözetből készült övkapocsrész. A pereme karélyos, a közepén pontosan meg nem határozható vésett minta van. A hossza 7.5 cm. A csat kampós részének elvesztése után a maradékot csüngővé alakították át. Magyarországi megfelelője nem ismert, Belgrád, Eszék és Novo Brod (Koszovó) területéről azonban előkerültek párhuzamos darabok. A jelen cikkben tárgyalt övkapocsrész a Baja és az országhatár között a Duna mentén húzódó országút mellett került elő. A tulajdonosa (utazó, kereskedő, vagy katona), aki elveszíthette, ezen az úton közlekedett valamikor a XVI–XVII. században


A magyar hieroglif írás

Mivel az alábbi olvasatom mindennel ellenkezik, amit az egyetemeken az írás, meg a székely írás jellegéről, eredetéről és kapcsolatairól tanítanak, kénytelen vagyok rövid magyarázattal szolgálni. A székely írás eredetét 50 éven át kutatván fedeztem fel, hogy a székely rovásjelek egy képszerű szó- és mondatjeleket alkalmazó, ősvallási kötődésű (azaz hieroglifikus) kőkori írás leszármazottai. Eredeti állapotában ez az ősírás (a magyar hieroglif írás) az ősvallási céljának megfelelően csak néhány vallásos jelentőségű szó és mondat leírására volt alkalmas. A szójelek nem rögzítették a szó pontos alakját, ezért idővel kialakult egy vegyes jelhasználaton alapuló eljárás is a ragok rögzítésére (ilyen pl. a Bodrog-alsóbűi honfoglalás kori rovásszöveg is). Ez a nagybaracskai lelet szójeleket tartalmaz, csak az égi szó jelöléséhez használt vegyes rendszerű ligatúrában jelenik meg egy "i" betű. A magyar hieroglifák nem rendezett sorokban, hanem rövid magyarázatként vannak beszúrva a jellemzően képszerű, vagy szoborszerű írásemlékeken. Nem alkotnak összefüggő, hosszabb szöveget, inkább az ábrázolt kép mondanivalóját erősítik az akkortájt ismert jelmondatok ismételgetésével. A képszerű jelek gyakran alkotnak ábrázolási konvenciókat (az ősvallás fontosabb tételeit illusztráló képeket). Mindezek bővebb, tankönyvszerű leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben találja meg az olvasó. 

Az alábbi fejezetekben két kérdésre válaszolok, amelyek felmerülhetnek az olvasóban, majd a jelekből alkotott képszerkezet részeit elemzem és olvasom el, végül egy jeltáblázatot adok.  


2. ábra. a Porecs városában lévő Euphrasius-bazilikában megmaradt VII. századi püspöki szék az Istennel azonos világoszlopra utaló Magas kő hieroglifikus mondattal, azt bizonyítja, hogy ez a magyar jelpár (ábrázolási konvenció) már ezer évvel a baracskai övcsatrész készítése előtt is jelen volt a Balkánon


Magyar jelek egy balkáni eredetű tárgyon?

Ez az ősírás, amit magyar hieroglif írásnak neveztem el, már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, sőt Ausztráliáig (1) s ez alól a széles körű ismertség alól nem képez kivételt a Balkán sem. Például a Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt 210 jeléből 49 azonosítható magyar jelekkel (3. ábra). A Nemetz Tibor által elvégzett matematikai valószínűségszámítás szerint a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők. Azaz a baracskai övcsatrész jelei egy nemzetközi jelszótár elemei, amely - a jelenlegi tudásunk alapján - eredetileg a magyar nyelv ősvallási szókészletének rögzítésére jött létre valamikor a történelem előtti időkben, akár 50-60 000 évvel ezelőtt. Természetesen, e jelen cikkben tárgyalandó, feltehetően balkáni eredetű ezüsttárgy jeleinek a magyarázatát nem feltétlenül kell a kőkorban keresnünk, később is adódhatott alkalom az írásjelek átadására.

Róna-Tas András professzor úr az MTA dísztermében tartott előadásában felvetette, hogy a székely írás előzménye egy óbalkáni írás lehetett: "Erről az óbalkáni ábécéről írásos forrás is megemlékezik. A feketeruhás szerzetes, Hrabar, a Bátor, 921 előtt könyvet írt a szlávok írásáról (О писмєньхъ), és ebben megemlíti, hogy a szláv írás létrehozása előtt a Balkánon „vonásokkal és rovásokkal” (чрътами и рѣзами) írtak. ... Van még egy bizonyíték arra, hogy rovásírásunk a honfoglalás idején, éspedig dél felől gazdagodott. A  mássalhangzók  között  az  /f/  hang  jelének  eredete  régóta  vizsgálat  tárgya. A kutatók között az alapkérdésben egyezés van, ez az ógörög théta jele: θ ... Ennek a théta betűnek az olvasata a 9. században a Balkánon már /f/ volt, s így a szláv Fedor név nem más, mint a görög Theodor(os) óegyházi szlávba átkerült változata, ahogy a Foma a görög Thomasból származik. A Krímben található Feodoszija város régi görög neve Theodosija volt. Ez az <f> betű is abból az óbalkáni ábécéből került a mi rovásírásunkba, ahonnan a magánhangzók jeleit átvettük.

Azt már csak én teszem hozzá, hogy a baracskai ezüsttárgyon nem egy ábécé egyetlen hangot jelölő betűi találhatók, hanem - többnyire - szójelek. Fontos szempont az is, hogy e nyelvi változások ("th" helyett "f" olvasása) olyan területekre mutattak (a Balkántól a Krímig), ahol Attila halála után hun, vagy hun-utód népek  is éltek, akik a régészeti leleteik alapján használták a székely jelek szójel-előzményeit, tehát a Föld jelet (az "f" betű előzményét) is, amelyből a glagolita "f" kialakulhatott. Ezért - a létező írásemlékek alapján - kézenfekvő arra gondolni, hogy a hun kultúrát ismerő népcsoportok ősvallási célokat szolgáló jelhasználata az Adriától a Krím félszigetig, vagy azon túl is fennmaradhatott például a népművészetben (4. ábra). 


3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jelkészletének egyezései a magyar (többnyire székely) jelekkel


Magyar jelek egy talán török eredetű tárgyon?

Nem akarom mindenáron a törököknek, vagy más népnek ajándékozni ezt a nagybaracskai írásemléket, mert kézenfekvően gondolunk magyar, vagy magyar hatás alatt dolgozó készítőre. Azt azonban jeleznem kell, hogy a lelet török, vagy más eredetét annak ellenére sem lehet teljesen kizárni, hogy a jelek magyarul megérthetőek, vagy el is olvashatók (2). A sztyeppén az ismert nyelvemlékeik alapján magyarul beszélő, a genetikai kapcsolataik alapján a magyarsággal rokon szkíták, szarmaták, hunok és avarok által használt magyar jelkészletet a török népek is a sajátjukként használták. Sőt ez a hieroglifikus írás a mai napig létezik a különféle török és más népek népi jelhasználatában is (4. ábra). Ez a hieroglifikus török népi jelkészlet azonban nem az ismert ótürk írásokkal, hanem a székely írással rokonítható, mert a jellegzetes ótürk jelek nem találhatók meg benne. Miközben a székely jelek olyannyira azonosak a rokonnépek népi hieroglifáival, hogy esetenként olvasatot is lehetővé tesznek, mint ebben a nagybaracskai esetben is.


 

4/a. ábra. A bakui múzeum világmodelles tányérja, aminek képét Joó Katalin szívességének köszönhetem  (balra)  és a balatonújlaki honfoglalás kori világmodell (jobbra), a világmodellek alatt a hieroglifáik, a legalsó sorban pedig a nekik megfelelő magyar népi Nap hieroglifa, a székely írás "ly" betűje (a magyar hieroglif írás Lyukó szójele), valamint az "us" (ős) szójel



4/b. ábra. A török eredetűnek mondott Torontál megyei XV. századi ezüstcsésze fenékrajza a Tejutat ábrázolja, az égi folyóban ismétlődő ügy "folyó" hieroglifák (a székely írás "ü" betűjének megfelelői) magyar, magyar eredetű, vagy magyarral rokon jelhasználatot valószínűsítenek


Az övcsatrész képszerkezete

A hunok és rokonnépeik csatja tele van hintve jelekkel és ezek segítségével fejezi ki, vagy pontosítja tulajdonosuk világnézetét, sőt megidézi az égieket is (5/c. ábra). Mint azt látni fogjuk, ezt szolgálta ez a nagybaracskai csat is, ami nem csak övcsat volt, hanem egyúttal jelvény és amulett is. 

A nagybaracskai övcsatrész képszerkezete szilvamag alakú karélyos peremű keretből és benne egy fa rajzából áll. Ez az ezüstbe komponált kép a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napistent idézi. A székely írás "us" (ős) szójelének  gazdagabban és további hieroglifák segítségével megrajzolt változata. A jel megfelelője megtalálható többek között a sumér és a kínai írásban is. A keresztény templomokban ennek párhuzama a mandorla, amelyben vagy Mária szerepel a kisdeddel, vagy Jézus Krisztus - a fény istenére, a napisten születésére utalva.

A keret és a fa együtt az ős szójele (5/a és 5/b ábra), amely egy kőkori ligatúra, azaz jelekből alkotott összetétel. A keret azonos a lyuk/Lyukó, a benne lévő fa pedig a szár "úr" hieroglifával.



5/a. ábra. A baracskai övcsatrész az ős szójele, a Tejút hasadékában karácsonykor kelő, égig érő faként ábrázolt  Istent idézi, a fát gazdagon részletezve, képszerűen ábrázolja és elolvasható szójelekből állítja össze (kiegészített rajz, fotógrafika)



5/b. ábra. A székely írás "us" (ős) hieroglifája a Tejút hasadékában kelő napistent már csak egy függőleges vonallal, a székely írás "sz" (szár "úr") jelének lineáris változatával jelzi



 5/c. ábra. Avar csat a zamárdi temetőből (balra) és egy fotógrafika a csat jeleinek kiemelésével (jobbra), legfelül a Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondat olvasható, amelynek mindhárom hieroglifája megtalálható a nagybaracskai csat fennmaradt töredékén is



5/d. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt edényén az égig érő fa hasadékában kél a Nap, a mondatjel olvasata mai magyarsággal: Magasságos időisten köve, ebből a mondatból a magas, az ős és a hieroglifák előfordulnak a nagybaracskai övcsatrészen is



A képszerkezet kerete a lyuk/Lyukó jel


6. ábra. A székely írás "ly" (lyuk, Lyukó) jele a Bodrog-alsóbűi honfoglalás kori rovásszövegből


A karélyos keret két sorra, a sorok pedig további elemekre bonthatók. A keret külső sorában a két szójellel írt Nagy ég mondat ismétlődik (7. ábra). Az ég boltozatát ábrázoló nagy szójelek sora okozza a keret karélyosságát. 



7. ábra. A karélyos keretben ismétlődő Nagy ég mondat



A keret belső sora ferde vonalakból áll (8. ábra), amelyek gyakran megtalálhatók jellegzetes hármas tagolódású jelmontázsokban: istenidéző szertartások szövegkönyvében (9. ábra). A több példányban ismert istenidéző szövegkönyvek első és utolsó részében ilyen ferde vonalak szerepelnek, míg a középső rész az Istenre utaló  kép és/vagy szöveg (esetünkben a szár "úr" alakban elolvasható faábrázolás). Az első részben hívogatják az Istent (ragyogj, ragyogj!), a középső az epiphania dokumentálása az Isten lerajzolásával és leírásával, a harmadik részben pedig búcsúztatják az Istent (ragyogott, ragyogott!). 

Ezek alapján a keret egyik oldala Nagy ég! Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... , míg a másik oldala Nagy ég! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál ... alakban olvasható el.

 

8. ábra. A keret belső sorában ferde vonalak ismétlődnek, amelyek a ragyogj, ragyog, ragyogott hieroglifa (a székely írás "kis r" betűjének) megfelelői, azonos az ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvének részletével



9. ábra. Az Árkosy P. család gyűrűje az istenidéző szertartás három jelcsoportjával, az első és utolsó jelcsoportot itt is ferde vonalak alkotják, az Istent pedig egy fára, vagy virágcsokorra emlékeztető, jelekből álló montázs képviseli, amelyikben ugyanúgy megtalálható a magas és a hieroglifa, amint a nagybaracskai töredéken is


A képszerkezet közepén lévő fa a szár "úr" hieroglifa

A székely írás "sz" betűje a szár "úr" hieroglifából alakult ki, amelynek volt egy - a fa ágait is jelölő - képszerűbb formája is. A jel egyszerűbb, lineáris változata csupán egy függőleges vonal. A nagybaracskai fa a szár hieroglifa képszerűbb változatai közé tartozik. 



10/a. ábra. A baracskai övcsatrész az Istent egy Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) olvasatú "jelből növő fa" ábrázolási konvencióval mutatja be


10/b. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom freskórészlete egy Atyaisten olvasatú "jelből növő fa" ábrázolási konvenció


A fa csúcsán lévő "magas kő" ábrázolási konvenció

A "magas kő" ábrázolási konvenció Eurázsiában és Amerikában is elterjedt hagyomány. Az ezüstből formált nagybaracskai változat azt dokumentálja, hogy a leleten lévő jelkészlet és montázstechnika több évezredes sztyeppi íráshagyományból sarjadt. Egy kínai neolitikus Banpo tál hasonló előfordulása kétségtelenné teszi, hogy a nagybaracskai jelhasználat végső soron rokona a kínai írás szintén montázstechnikára épülő jelhasználatának (11/d. ábra). 



11/a. ábra. Az égig érő fa csúcsán a Magas égi kő  mondat olvasható, ami a világoszlop (a Tejút) neve lehetett (ez egy képszerűbb ábrázolás)



11/b. ábra. A karcagi csatkarikán így jelenik meg a Magas égi kő mondat (ez egy jelszerűbb ábrázolás)



11/c. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz az eget tartó fát ábrázolja, amelynek jelszerű részeit piros színnel emelték ki, a fa csúcsa itt is a Magas égi kő olvasatú mondatjel, akár a nagybaracskai fa esetében




11/d. ábra. A kínai neolitikus tál szárnyas napistenének fején lévő jelhármas olvasata: Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr/sarok köve), a nagybaracskai nyelvemlékkel közös a "magas kő" ábrázolási konvenció alkalmazása, valamint az is, hogy ezt az ábrázolás csúcsán helyezték el




A fa közepe a Magas kő és a Jó úr ragyog mondat


12/a. ábra. A középső három jel adja a Jó úr ragyog mondatot (jobbról balra), a két szélső "pontok és vonal" elem pedig a magas és a hieroglifa, amelyek egy másik mondatot alkothatnak



12/b. ábra. Kalotaszegi kályhacsempe az égig érő fa ábrázolásával és a Jó ős mondattal, párhuzamos jelenség mindkét fa esetében a hieroglifa alkalmazása, sőt a nagybaracskai ezüsttárgy képszerkezete az ős szójelét is tartalmazza



A fa lombja a Nagy ég és a Lyukó a magas kő mondat



13. ábra. A fa lombját a Nagy ég és a Lyukó a magas kő mondatok ismétlődése alkotja

A 13. ábrán első pillantásra kétszer is megjelenik a Nagy ég mondat, ám a két mondat nem pontosan azonos. Az elsőben lévő ég szójel a székely írás "g" (ég) jelével jól azonosítható. A másodikban lévő, feltehetően szintén ég olvasatú jelnek azonban nincs pontos megfelelője a székely írás betűi között (3). Ezért lehetséges, hogy ezt a "második ég" jelet égi ligatúraként kell értelmeznünk (4). Ez esetben a 13. ábrán látható jelmontázs olvasata: Nagy ég! Nagy égi magas kő Lyukó.  

A nagybaracska-kisbaracskai írásemlék váratlan ajándékot jelent az írástörténészek és a nyelvészek számára. Újabb emléke került elő a magyar hieroglif írásban a ragozás betűvel való jelölésének, azaz a szójeles írásból a betűző írásmódra való áttérésnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ezüstcsat készítésekor történt volna meg ez az írástörténeti jelentőségű lépés, mert a különböző típusú írásemlékek évezredeken át fennmaradtak egymás mellett. Csupán annak bizonyítéka ez a vegyes rendszerű ligatúra (a társaival együtt), hogy ez az átmenet a magyar jelhasználatban történt meg.  

 


14. ábra. A nagybaracskai és a székely írásjelek összehasonlító táblázata


Jegyzetek

(1) Geneviev von Petzinger bejárta a Föld kontinenseinek barlangjait s az ott talált 10-40 000 éves jeleket nemrég tette közzé. Például az ausztráliai barlangokban 17 jelet talált, amelyekből 10 egyeztethető magyar jelekkel. A Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunk meg azt igazolta, hogy a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhetők. Ez a tény aligha magyarázható mással, mint az ismert írásrendszerek majd mindegyikének egyetlen közös ősírásból való származásával. Azaz a legkorábbi írást nem 5000 évvel ezelőtt, az állam és a könyvelés, hanem 50 000 éve az ősvallás igénye hívta életre. Ez a kőkori ősírás közel azonos volt a székely írás szójeleket alkalmazó ősével és ennek köszönhető a szinte mindenütt felbukkanó párhuzamok serege. 

Eddigi tudásunk (az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók) alapján e legkorábbi szójeleket a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv szavainak rögzítésére alkották meg. Ez - ha igaz - azt jelenti, hogy a Bibliában emlegetett, a nyelvek összezavarodását megelőzően használt egységes nyelv azonos, vagy rokon volt a magyarral. Természetesen, ezt az érdekes kérdést jó lenne még alaposabban, több oldalról is ellenőrizni. Erre olyan írás- és nyelvrendszer lenne alkalmas, amelyben megtalálható az a 20-50 jel, amit a világ különböző tájain és a székely írásban is megtalálunk s amelynek ismert a jelentése és a hangalakja is. Elsősorban a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete lenne alkalmas egy effajta ellenőrzésre a hozzá tartozó kínai és indián nyelvi adatok segítségével. Talán a török népek jelkészlete is alkalmas lehet erre, ha a jelekhez tartozó eredeti jelentés és nyelvi anyag megőrződött. 

(2) A szójelek nem jelölik a szó pontos hangalakját, ezért az olvasat esetenként megenged további lehetőségeket, vagy pontosítást. Amiképpen pl. a sumér szójeleknek is több olvasata volt, a magyar hieroglif írás esetében is feltételezhetjük, hogy egy jelhez több különböző jelentés és hangalak társulhatott. Erre mutat példát a keret belső vonalában sorakozó, kis ferde vonal alakú ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifa is. 

A magyar hieroglif írás szójeleinek jelentését a képszerű szójeleket alkalmazó írások (hettita, sumér, kínai) alapján feltártuk. A szójelekhez tartozó hangalakból pedig legalább egy hangot ismerünk a székely írás alapján.  

Ez azonban nem értékelhető úgy, hogy a szójelek bármelyik nyelven megszólaltathatók, mert ez csak egy elvi lehetőség, amelyik mögött egyelőre nincs bizonyítás. Ezzel a lehetséges felvetéssel szemben az a természetes, hogy csak olyan írással lehet elolvasni ezt a nagybaracskai írásemléket, amelyikben ezek a szójelek megtalálhatók. A szkíta, hun, avar stb. hieroglifikus nyelvemlékeket - az eddigi tudásunk alapján - csak a magyar hieroglif írással lehet elolvasni. Őszinte örömmel és érdeklődéssel fogadnék minden olyan kezdeményezést, amelyik megkísérelné ezek elolvasását bármely másik írással és nyelven. Nem zárható ki, hogy egy meginduló kutatás néhány évtized alatt a kínai írás, az indiánok népi jelkészlete, esetleg a török népek népi jelkészlete alapján olyan eredményre vezet, amely majd gyarapítani fogja a tudásunkat a régmúlt jelhasználatáról. 

(3) Esetleg lehetne a "p" betű megfelelője, ennek az azonosításnak azonban két akadálya is van. A "p" akrofóniája nincs megnyugtatóan rekonstruálva és nem ismerjük a "p" jelforma képi tartalmát sem. Ezek hiányában nem tudjuk megmondani, miért görbült meg a "p" egyenes fővonala. 

(4) Az időbeli közelség miatt érdemes felfigyelni rá, hogy Thelegdi "ngi" ligatúrája emlékeztet a nagybaracskai "második ég" jelre. Ez esetben egy lehetséges magyarázat (mert más eset, például a ten jel félreértése is hasonlóra utal), hogy 1598-ban (Thelegdi művének írásakor) már nem volt világos a hagyományban megőrződött ősi szójeles ligatúrák értelme és képi tartalma. A régi jeleket megpróbálták betűzve elolvasni, vagy a jelnév írásakor rövidítettek és ez eredményezhette a némileg eltérő olvasatot. Az ég szójelben megjelenő égbolt íve adhatta a Thelegdinél megjelenő "n" hangot. Ez akkor a legvalószínűbb, ha Thelegdi ngi ligatúrája nem csupán az égi szó, hanem a teljes Nagy égi mondat röviditése.

A klasszikus görög írásnak ugyanakkor van egy, a nagybaracskai "második ég" jellel azonos jele, amit Jensen közöl művének 443. oldalán. Azonban a hangérték megadása nélkül, sőt az általam összevetett nagybaracskai ég jelek mindkét változatát ugyanabban a rubrikában adja meg, mint ugyanazon jel két alakváltozatát. Amiben egyetérthetünk, mert mindkét jelnek köze van az ég szójeléhez.

A glagolita írásban az "e" hang jeleként szerepel ez a "második ég" jel. A glagolita írást általában a görög írásból származtatják, azonban a glagolita "f" betűt (aminek a megfelelője a görögben a "th" jele) már kénytelenek voltunk a magyar Föld szójelből levezetni, mert a görögből nem lehet. Ennek megfelelően ezt a glagolita "e" betűt is könnyebb a hun-magyar írás égi ligatúrájából származtatni. 

A glagolita írás és a székely írás kapcsolata lehetséges, mert a későbbi szláv írást 860 körül megalkotó Cirill ezt megelőzőleg találkozott magyarokkal, akiknek akkor már volt írása, amit a hunok és az avarok is használtak. Csak az átadás eddig ok nélkül feltételezett magyar-szláv iránya ellenkezett a történeti tényekkel. Ezért ezt az irányt célszerű hozzáigazítanunk e jel esetében is a valósághoz. Ha a görögben ehhez a jelhez Jensen nem mert hangalakot hozzáírni, ám az jól magyarázható a magyar ligatúra alapján, akkor - javaslom - fogadjuk el, hogy a "második ég" jel az égi ligatúrája. 


Irodalom

Genevieve von Petzinger: Why are these 32 symbols found in caves all over Europe (youtube video)

Hans Jensen: Die Schrift in vergangenheit und gegenwart, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften Berlin, 1969.

Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse: a rovásírás (video)

Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse: a rovásírás, Keletkutatás, Budapest, 2017. tavasz. 5-16. oldal.

Shan M. M. Winn: Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B. C., Westerns Publishers, Canada, Calgary, Alberta, 1981.




Varga Géza: Ausztrál őslakos nyelvek magyarral rokon szavai és jelei

Varga Géza: "Lyukó a folyó istene", magyarul olvasható ázsiai hun mondat Külső Mongóliából E S Bogdanov nyomán

Varga Géza: A balatonújlaki és bakui világmodellek párhuzamossága a hun-magyar azonosság bizonyítéka

Varga Géza: Elolvasható avar püspöki szék Porecsből

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: Kérdés és felelet a "magas kő" ábrázolási konvenció kapcsán


Varga Géza: Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között

Varga Géza: 6500 éves jelhasználat az Árkosy P család gyűrűjén

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Honfoglaló tartalom