Az Idaho állam területén található sziklarajzok egyik elolvasható részlete az antropomorf világfa-ábrázolás, amely a Briggs-patak Kanaka-zúgójánál van (1. ábra). A sziklaművészet itt látható emlékei a térségben élő északi soson és bannock indián törzsekhez köthetők.
1. ábra. Nagyságos Dana ten olvasatú északi soson - bannock mondatjel a Briggs-patak Kanaka-zúgójától, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "n" (nagy), "d" (Dana) és ten "élet, isten" jelei láthatók
A fenti indián világfa-ábrázolás tanulságos példa lehetett volna a Pócs Éva cikke nyomán 2024-ben eredménytelenül lezajlott világfa vita húsznál is több tudós résztvevője számára. Ezen a mondatjelen ugyanis jól tanulmányozható az a tapasztalt jelhasználati szokás, hogy a világfa-ábrázolást a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleiből kell (szokás) összeállítani.
A három jelből kettő azok közé tartozik, amelyek megtalálhatók a világfát ábrázoló egyedi szójelek listájában. S ez a két jel (azaz a világfa) egy dombon áll, mert a mondatjel egy természeti képet is közvetít. Azaz a fa (a természetben a Tejút) túlnyúlik ezen a boltozaton. Erről a dombról a párhuzamos sztyeppi hieroglifikus írásemlékek alapján tudjuk, hogy az égbolt ívét ábrázolja és a nagy szójele (összefüggésben azzal, hogy a magyar nyelvben az ég állandó jelzője a nagy).
A magyar hieroglif írás szójelei segítségével a világfa-ábrázolások magyarul elolvashatók, vagy megérthetők. Természetesen nem számíthatunk arra, hogy az így kapott olvasat a jelentését és a hangalakját tekintve is pontosan azonos azzal, amit a sziklafeliratot készítő indiánok neki tulajdonítottak. Azonban a tudományos kutatás pilanatnyi állása szerint ez a legjobb értelmezése és olvasata e mondatjelnek.
- Egyrészt azért, mert tudtommal nincs másik olvasat.
- Másrészt, mert - Tóth Istvánt leszámítva - talán senki nem is foglalkozik az indián-magyar nyelvi kapcsolatok kérdésével és a hasonló mondatjelek elolvasásával.
Többen eredményesen kutatták már a magyar nyelv és az amerikai indiánok genetikai és nyelvi kapcsolatait. Remélhető, hogy ezek a kutatások egyre közelebb jutnak egy megfelelőnek mondható eredményhez. Az amerikai indiánok írásemlékeinek kutatását a terepen kellene végezni s az vezethetne jobb olvasathoz - a megfelelő körültekintés és szakismeret birtokában. A népek azonban nem kapkodják el az írástörténeti kutatásokat (1).
Jegyzetek
(1) Például itt Magyarországon mintha senki sem akarna foglalkozni a szójeleinkkel, pláne a szójelekből alkotott díszes jelmontázsokkal. Sándor Klára 1996-ban közre is adta a kérdését, miszerint azt sem lehet tudni, hogy miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni.
Talán azért nem akarnak a magyar kultúra egyik legérdekesebb kérdéséről tárgyalni sem, mert a létük is cáfolja a székely írás végső soron sémi eredetéről kiagyalt megalapozatlan prekoncepciókat? Vagy csak a szükséges kreativitás és intelligencia (tárgyismeret, szorgalom stb.) hiányáról van szó?
Nekik semmit sem számít, hogy Veit Gailel tollából megbízható forrás is maradt ránk a székely szó- és mondatjelekről. Az sem érdekes a számukra, hogy e szó- és mondatjeleket a kőkor óta ismerjük és napjainkig használják a hímes tojások készítői, meg a legjobb fazekasaink. Ez a jelzőosztogatásban jeleskedő társaság csupán bitorolja a tudományos jelzőt, ha a Tudomány legfontosabb feladatát, a kíváncsiságunk kielégítését, szem elől téveszti.
A szójeleink léteznek s velük a fenti indián mondatjel és több száz hasonló eurázsiai, afrikai és amerikai hieroglifikus írásemlék elolvasható a magyar hieroglif írás szójeleivel és szabályaival. Azaz tudni kell, hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Akik például úgy tudják, hogy egy írásemlék nem lehet díszes, azoknak ez nem fog sikerülni.
A hieroglifikus szövegek között vannak a legkorábbi magyar nyelvemlékek is. Ezek létének nyilvánosságra kerülése persze kihúzza a szőnyeget az írás eredetéről az egyetemeken tanított megalapozatlan találgatások lába alól. Az írás nem a sumér állam és a könyvelés, hanem a kőkori ősvallás igényeinek köszönhetően született meg. Egyelőre azonban - a múzeumok polcain és az amerikai sziklákon sorakozó tények ellenében - azt a téveszmét tanítják a "szakemberek" új és újabb gyanútlan korosztályainak, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korból nem maradt fent írás- és nyelvemlék.
Irodalom
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?) Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet
Tóth István (2025): A rekonstruált őspenuti nyelv egyezései a magyar és eurázsiai ősnyelvekkel (academia.edu)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza (2022): Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza (2023): A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza (2024): Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák
Varga Géza (é. n.): Világfa vita
Varga Géza (é. n.): Hímes tojások jelei
Varga Géza (é. n.): Amerikai indián népi írásemlékek elolvasása a magyar hieroglif írás segítségével
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található
a díjmentesen meglátogatható
