B. Nagy János - Varga Géza: Szabír ős olvasatú világfa egy Asko Parpola által bemutatott indusvölgyi cseréptáblán
Asko Parpola a Study of the Indus Script c. dolgozatában közli egy indusvölgyi cseréptábla szövegét és a hozzá fűzött magyarázatát (10. ábra). A cseréptáblán lévő jelenet világfája azonosítható a székely írás "tprus" (tapar ős "szabír ős") mondatjelével, azaz elolvasható (1. ábra).
1. ábra. Az Asko Parpola által közzétett indusvölgyi cseréptáblán a szabír ős olvasatú világfának mutatnak be egy áldozatot az "u" (ushu "réz", vagy üst) olvasatú edénnyel
Az 1. ábrán az említett indusvölgyi tábla áldozatbemutatást felidéző részlete látható. A tábla három jellel megoldja a feladatát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ezek hieroglifák (ősvallási kötődésű szó- és mondatjelek).
- Az antropomorf alak a sumér írásban az "ember" szójele, nyilván itt is azt jelenti.
- Az emberalak kezében lévő edény a székely írás "u" és "v" rovásbetűire emlékeztet. E székely jelek akrofóniájának rekonstrukciója a hurrita (szabír) ushu "réz", örmény waske "vas" és magyar vas (korábban vaske) szavakhoz vezetett (1/d. és 1/e. ábra). E szavak egy eredeti "őskő" szóra mehetnek vissza, ami az égi ősatya által ajándékozott meteorvas neve lehetett. A fémkorok hajnalán talán csak "fém" jelentésük volt, ami később "réz" és "vas" jelentésekre hasadt. E régi szójelekből keletkezett további egyszerűsödéssel a latin írás "u" és "v" betűje is.
Ez alátámasztja azt, hogy az indusvölgyi írás, a székely írás és a latin írás végső soron egyaránt a szabír területeken (a Közel Keleten) használt nemzetközi jelkészletből sarjadt ki a fémkorszakok hajnalán. Ennek köszönhetően a székely írás segítségére lehet annak, aki az indusvölgyi írás megfejtésével foglalkozik.
- A legérdekesebb a harmadik jel, amely a kiemelt tiszteletben részesített világfát ábrázolja. Azonosítható a székely írás nikolsburgi ábécéjében megőrződött "tprus" (tapar us "szabír ős") jelével (2. ábra). E jelnek pontos mása van egy ókori szabír cserépedényen (3. ábra), egy Göbekli tepén előkerült írásemléken (4. ábra), egy longobárd korongon (5. ábra) és egy sztalacsi cserépedényen is (6. ábra). Az indusvölgyiek is, meg mi magyarok is Szubartu vidékéről hozhattuk magunkkal e faábrázolást. A közvetítésben szerepet játszhattak a szarmaták is (7. ábra).
Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála "szavartü aszfalü"). Az égig érő fa (világfa) ágai azért hajlanak vissza, mert az égbolt súlya rájuk nehezedik, amit Berze Nagy János említ szibériai mítoszok alapján. E lehajló ágak alapján nyilvánvaló, hogy az indusvölgyi táblán is az égig érő fát látjuk. Ezt erősíti az is, hogy e fának áldozatot mutatnak be, ugyanis a régiek a világfát (a Tejutat) az Istennel azonosították.
2. ábra. A székely írás nikolsburgi ábécéjének "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjele
3. ábra. A szabír ős mondatjel előfordulása egy, az ókori Szubartu területén, vagy ahhoz időben és földrajzilag is közel előkerült edényen (Hissar, Kr. e. 4300)
4. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemlékének olvasata: Lyukó ten "Lyukó napisten", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly" (lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)
5. ábra. Itáliai longobárd korong a magyar hieroglifákkal írt Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)
8. ábra. A székely írás "u" rovásbetűje (egy állatbőr alakba öntött fém félkészöntvényt ábrázol), amelyből a latin írás "u" és "v" betűje is kivonatolódott
9. ábra. A székely írás "v" rovásbetűje
12. ábra. Asko Parpola dolgozatának részlete, amelyben bemutatja a világfát ábrázoló indusvölgyi táblát
Asko Parpola tanulmányában vannak további, magyar vonatkozású indusvölgyi jelek is.
Irodalom
Asko Parpola (2005): Study of the Indus Script