Egy írástörténeti cikksorozatban jobb elkerülni a politikai témákat, mert meg kell őrizni a Tudomány függetlenségét a politikától. Azonban lehetnek olyan pillanatok, amikor kivételt kell/lehet tenni, mert a megválaszolandó kérdés egyaránt szolgálja a politika és a tudomány érdekét is. A különböző tudományterületek ugyanis nem légüres térben működnek, nem is öncélúak, hanem átfedésben vannak a nemzetet érintő egyéb területekkel és így választ tudnak adni fontos kérdésekre. Azaz lehetőség adódhat a tudományos eredmények társadalmi hasznosítására.
1. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor minden jele azonosítható székely jelekkel, de a "tudományos konszenzus" érdeklődését nem keltette fel sem ez, sem a több száz hasonló hieroglifikus írásemlék
A pillanatnyi helyzet az, hogy a Fidesz nyalogatja a sebeit és azon töpreng, miért is veszítette el a választásokat, miért szenvedett ilyen elképesztően nagyarányú vereséget. A kérdésre többféle magyarázatot is lehet adni.
Az első lehetséges magyarázat az, hogy ha a Fidesz helyreállította volna az ezeréves alkotmányt és a választási rendszerünk nem torzít, akkor ez a helyzet ki sem alakul. A ma használatos "demokratikus választás" a legnagyobbat lódítónak biztosítja az ország építésének és kirablásának a lehetőségét. Nincs kétségem afelől, hogy ezt a lehetőséget tudatosan építették a jogrendünkbe azok, akik a médiát és a pénzügyeket uralják. Ha Magyarország királyság lenne kétkamarás parlamenttel és Álmos véréből származó uralkodóval (a megtalálása egy tudományos feladat, aminek a megoldásáig kormányzó is vezetheti az országot), ahol a felsőházban a történelmi családok képviselői, az alsóházban meg a vármegyék küldöttei határoznák meg a hangot és a képviselők visszahívhatók lennének, akkor nyilvánvalóan nem kerülhetne sor a nem is létező köztársasági elnök ilyen fura elmozdítására, aminek most a szemtanúi vagyunk.
A Fidesz választási vereségének nyilván sok egyéb oka is van, közöttük akad rovológiai természetű is. A jelen cikket azért írtam meg, hogy ezek számításba vétele és kijavítása ne maradjon el.
Néhányan talán emlékszünk még az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításra, ahol Magyarország kapta meg a központi pavilont és ahonnan a Fidesz által kinevezett szervezők kitiltották a székely rovásírást. Helyette Eszterházy Pétert tették meg legfőbb attrakciónak, aki a nevezetes "Hogyan gondozd a magyarodat?" bökverset megírta. E versike záró gondolata az, hogy "ha túl kemény, akkor összetörjük". A liberális közegből indult és a nemzeti oldalba igazán soha meg nem érkező Fidesz ezzel olyan képet alakított ki magáról, amelyikben mindig ott lapult a mostanihoz hasonló totális választási vereség lehetősége. Ha a meghatározó posztokon olyan alakok ülhetnek kormányzati ciklusokon keresztül, akiknek egy ilyen eseménysor szóra sem érdemes, akkor annak nem csak rovológiai téren, hanem a kormányzati élet sok más területén is lesznek következményei. Ezek a következmények aztán tégláról téglára felépítik a bukást.
A ma érvényes NAT tankönyvek és a nyelvtörténet korszakolása szerint az ősmagyar (szkíta, szarmata, hun, avar, honfoglaló magyar) kor írás- és nyelvemlék nélküli volt. Ez az egyetemeinken oktatott tétel egy olyan nyilvánvaló hazugság, ami kerékkötőjévé vált a magyar őstörténet kutatásának. Ám hiába rendelkezünk a fenti népek hagyatékából magyarul elolvasható írásemlékekkel, ha a "tudományos konszenzus" előző átkosokban megdermedt eljárásrendje és szemlélete megakadályozza az általuk gyűlölt székely írás kutatását és a kutatási eredmények hasznosítását. A nyílt tudomány elveinek semmibe vétele pedig következményekkel jár.
A Fidesz által eltűrt és működtetett akadémikus áltudomány világában sok kérdés megoldhatatlannak bizonyult.
Például vita alakult ki a karosi hunfoglalók magyarságáról, meg a világfa honfoglalás kori létéről is. Mindkét vita teljesen felesleges volt, hiszen a létező hieroglifikus nyelvemlékek elolvasása könnyen eldönti e kérdéseket. És "persze" eredménytelenül is zárultak e jelzőosztogatásig fajuló viták, mert a hieroglifikus írásemlékek nem ismertek a vitatkozó, ám a magyar írástörténet alapfogalmait sem ismerő "tudósok" számára.
Évtizedekig javasoltuk olyan intézmény megalapítását, amelyik a finnugrista prekoncepcióktól mentesen kutathatja a magyar őstörténetet. Meg is alakult a Magyarságkutató Intézet, amelyiknek megfogalmazott és közzétett célja volt azon tudományterületek művelése, amelyek az előző átkosokban hátrányt szenvedtek. Az Intézet létrehozásáról döntést hozó kormányülésen azonban kétesélyes vita alakult ki, amit a Kásler Miklóstól származó szíves szóbeli tájékoztatás szerint Pintér Sándor belügyminiszter támogató hozzáállása döntött el jó irányban. Az Intézet világhálón is közzétett célkitűzésében fel is soroltak vagy huszonvalahány tudományterületet, amelyiken javítani szeretnének - ám ezek közül kimaradt a székely írás kutatása.
Az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék kiállítás 2009-ben bekövetkezett kudarcát követően Hiller István kultuszminiszter még rászólt a nyelvészekre, aminek eredményeképpen hirtelen elismerték, amit addig tagadtak, hogy vannak rovásírásos nyelvemlékeink is. A miniszteri iránymutatás azonban nem volt kellően részletgazdag és nem is folytatódott ez a kézi vezérlés. A magyar őskultúra gyűlöletébe dermedt öntörvényű "szakma" pedig magától nem lépett tovább a helyes úton. Következő lépésként tárgyalni és hasznosítani kellene a szójeleinket, meg az ősmagyar kori hieroglifikus írásemlékeinket, ám ezt - szakmai és etikai alultápláltság miatt - elszabotálják.
Ahol közpénzből finanszírozott fizetés és prémium jár a nyelvemlékek pusztításáért, letagadásáért és a magyar múlt ellopásáért, ott minden más is ellophatóvá válik. A becsület, az igazmondás és a hazaszeretet olyan értékek, aminek egyaránt lehetne szerepe a tudományban és az ország igazgatásában is. E téren rendezetlen viszonyok között csak idő kérdése, mikor alakul ki olyan mértékű lopás, ami a választópolgárok (különösen az azokban még részt nem vett fiatalok) szemében már megengedhetetlen.
Irodalom
Mánya Bianka (2026): Bayer Zsolt kitálalt Tusványoson, beleszállt az Orbán-kormányba a Fidesz veresége után (msn.com)
NKFIH (é. n.): Állásfoglalás a nyílt tudományról
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum Egyesület
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): A frankfurti botrány
