2026. február 15., vasárnap

A Tepe Yahya-i, protoelámi, harappai és a magyar hieroglif írásrendszerek rokonsága D. T. Potts táblázata alapján

D. T. Potts 2022-es dolgozatában van néhány érdekes jeltáblázat, amelyek az Indus-völgyi (harappai) kultúra írásának nyugati, például a Tepe Yahya-i jelekkel való kapcsolatát illusztrálják. E táblázatok számunkra azért érdekesek, mert székelyazonos jelekkel van tele. A Tepe Yahya-i és a székely jelek párhuzamait már korábban is felmutattam. Valójában e most közzétett, India és Irán vidékéről való jelcsoport magyarazonossága nem is meglepő, mert régről ismertek hasonló sokaságú jelpárhuzamok más területekről is. A Mas d' Azil-i és Tordos-Vincsa jelkészlettől a sumér, a hettita (luviai, anatóliai), a kínai írásig, valamint az amerikai indiánok népi jelkészletéig mindenütt vannak hasonló jelkészletek. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításból azt is tudjuk, hogy ezek az egyezések nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Ebből úgy tűnik, mintha a kőkori ősvallás céljait szolgáló legkorábbi, széles körben elterjedt jelrendszert magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép alkotta volna meg. Ezt alátámasztja a bemutatott írásemlékekben előforduló szabír népnév is (14. ábra), amely Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve volt. Ez alapot ad arra, hogy a magyar jelekből következtessünk a D. T. Potts által felmutatott jelek jelentésére. Azt persze megszoktuk már, hogy a székely jelekkel való sorozatos egyezéseket sem a hazai, sem a nemzetközi "tudós" világ nem tartja nyilván (1). 



1. ábra. A Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai írásrendszerek hasonló jelei három sorban D. T. Potts nyomán, egy negyedik sorban alatta a megfelelő magyar jelek a székely írásból, a magyar népi jelhasználatból, régészeti leletekről és a heraldikából



D. T. Potts egyik összehasonlító táblázata az egyező Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai írásjeleket mutatja be (1. ábra). Az általa felsorolt jelek majd mindegyike megtalálható a napjainkig használt székely írásban és annak előzményében, a kőkori eredetű magyar hieroglif írásban. Mivel a székely jeleket és a kőkori előzményüket is ismerjük valamelyest, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a táblázatban szereplő néhány Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai jel jelentését és leírását meg tudjuk közelíteni. A párhuzamos magyar jelek egy negyedik sort alkotnak a táblázat alatt. A táblázat elemi jeleinek jelentését és leírását alább adom meg (2 - 28. ábra).


2. ábra. Az első Tepe Yahya-i, protoelámi, harappai és magyar számjelek pontosan megegyeznek


A 2. ábrán lévő függőleges vonalak többnyire számjegyek 1-től 3-ig. Közülük az első jel egyúttal a szár (az Istennel azonos égigérő fa) szójele is a magyar hieroglif írásban. Ez a kettős jelentés azzal függhet össze, hogy a fával azonos Isten az első élő is volt a Teremtéskor. A függőleges egyenes a sumér és a hettita hieroglif írásban is a "fa" szójele. A hettita világoszlop neve tar volt, ami összefügg a Teremtő, Tórem, Taru, Thor istennevek tövével. E tar szóból keletkezett a szóeleji t-sz hangváltozás során a szár szavunk s ennek szójeléből lett a székely írás "sz" betűje. A magyar hieroglif írásban a néha függőleges, gyakrabban ferde, vagy vízszintes egyenes - a képi környezettől függően - a ragyog, ragyogj, ragyogtál szavak jele is lehet. A hettita hieroglif írásban ilyen a függőleges  szótagjel, amely az egyiptomi napisten nevét (pontosabban az egyiptomi napisten nevének kőkori, széles körben elterjedt előzményét) rögzíti. A székely írásban ez utóbbinak megfelelő "kis r" általában egy ferde vonal.



3. ábra. A négy, vagy több függőleges vonal lehet számjegy, vagy a ragyogj, ragyogtál szójelek ismétlődése is (a képi környezettől függően, egy istenábrázolás, vagy -jelkép két oldalán)



4. ábra. A kő, hegy, ország jelentésű három pont a hegy, ország jelentésű sumér és magyar hármas halom változata


A 4. ábrán látható három pont a kínai lolo írásban "kő" jelentésű. Ez a szó a magyar nyelvben hegyet is jelent, ami a hármas halom alakú sumér khur "hegy, ország" szójel egyik jelentésére és rokon jellegű alakjára tereli a figyelmet. A három pont hun eredetű meroving, valamint avar hieroglifikus mondatokban is szerepel, ahol az ország szójele. A hármas halom ma is a magyar államcímer része. A rajta álló kettős kereszttel egyetemben az Egy országa "Isten országa" mondatot rögzíti. A magyarban e sumér szó két jelentésének az ország és orom szavak, a sumér hangalaknak e magyar szavak töve felel meg. Ezek az összefüggések a sumér-magyar nyelv és írás rokonságszerű kapcsolatának köszönhetőek. Ám talán nem a sumérek vitték el Kínába ezt a három pontot, hanem a sumérek szabír elődei, akik a Kárpát-medencétől Koreáig terjesztették el a jelhasználattal együtt a földművelést, majd a bronzművességet is.



5. ábra. A Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napot, napistent jelképező hieroglifa a magyar jelkészletben az ős, vagy az isten (ős + ten) szójele



Az 5. ábrában látható hieroglifák a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" jelének rokonai, miközben a napistent Estan-nak hívták, azaz nem csak a jel, hanem az Isten neve is közös a magyarral. A jel legkorábbi előfordulása a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletből ismert. Egy hasonló kínai jel a "főút" jele, mert a Tejút a kozmosz tengelyeként viselkedik, ugyanis körülötte fordul el a világegyetem.
 


6. ábra. A kereszt az Éden szárazföldjének és a világfa tövében látható Dél csillaga csillagképnek az alakját rögzíti, kőkori eredetű istenjelkép, magyar hangalakja Dana, a sumér dingir "isten" szó és szójel rokona



7. ábra. Az alsó jel a magyar hieroglif írásban az atya szójele, a székely írásban a "ty" betű és az Orion csilagképet ábrázolja



8. ábra. A jel képi tartalma és szójel-előzménye tisztázatlan, a jelforma változását a rovástechnológia kényszerítette ki, mert fapálcába bicskával nem lehet vízszintes vonalakat róni, az alsó jel a székely rovásírás "cs" betűje



9. ábra. A jel egy égbe vezető létrát ábrázol a magyar népi jelhasználatban, szójel-előzménye és hangalakja nem ismert, rövidebb (három keresztszárral rendelkező) formája a székely írás "p" betűjének ritka változata





10. ábra. A jel egy szembőlnézeti világmodell, az égboltot középen alátámasztó fa rajza, a felső két jelet valamilyen ok miatt elforgatták, eredeti helyzetében a magyar hieroglif írás ég szójele, a legalsó változat a székely írás "g" betűje 




11. ábra. A jel az égből eredő vízfolyások rajza, az élő (Allah, Heliosz, Elohim, Él) szójele, a felső három jel valamilyen ok miatt el van forgatva az eredeti helyzethez képest, a székely írásban az "l" betű





12. ábra. A kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójel, a magyar hieroglif írásban a zsenge, zsendül, zsendülj, zsendültél szójele (a feltámadás, újjászületés jelképe), a székely írásban ilyen a "zs" betű





13. ábra. Amennyiben a zsen és a kő/ország ligatúrájáról van szó, akkor a jelentése: zsendülő kő "újjászülető ország", ami a Tejúttal azonos isteni ország, kőből rakott világoszlop karácsonyi újjászületésére vonatkozik






14/a. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel két ágpárral rendelkező, képszerű változata, ebből egyszerűsödött le a függőleges egyenes alakú szár hieroglifa és a székely írás "sz" betűje, legalul egy honfoglalás kori előfordulás részlete Soroksárról (a második sorban lévő protoelámi ligatúra párhuzama)



A 14/a. ábra második sorában látható protoelámi ligatúra olvasata: Lyukó szár "Lyukó úr". Ennek a protoelámi ligatúrának van egy majdnem azonos előképe Göbekli Tepéről (14/b. ábra), amelynek olvasata: Lyukó a szabír ős. Ez a párhuzam arra utal, hogy a vizsgált jelkészlet elterjesztését és sok helyen megjelenő hasonlóságait egy szabír (másik nevükön hurrita) népességnek köszönhetjük.



14/b. ábra. Göbekli tepe 12 000 éves írásemléke a "jelből növő fa" ábrázolási konvenciónak a  megvalósítása, olvasata: Lyukó szabír ős "Lyukó a szabírok őse", jobb oldalon lent a megfelelő székely jelek: a "ly"(lyuk/Lyukó) és a "tprus" (szabír ős)




14/c. ábra. A szabír hatást bizonyítja a "jelből növő fa" ábrázolási konvenció előfordulása egy, az alábbi ábrán látható Harappa edényről, olvasata: Szabír ős földje




14/d. ábra. A fentebb bemutatott "jelből növő fa" ábrázolási konvenciót hordozó Harappa edény magyar jelek párhuzamaival





15. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel három ágpárral rendelkező, képszerű változata





16. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel sok ágpárral rendelkező, képszerű változata




17. ábra. Létra rajza, a legalsó jel a székely írás "p" betűjének egyik alakváltozata




18. ábra. A sarok hegyének rajza, a magyar hieroglif írásban a sar "sarok, úr" szójele, a székely írásban "s" betű




19. ábra. A a felső három jel az újjászületést, feltámadást jelképező zsenge, zsendül, zsendülj, zsendültél szójel egyik alakváltozata lehet





20. ábra. A magyar hieroglif írásban a ten "élet, isten" szójele, a második jel jó ten "jóságos isten, folyóisten" értelmű ligatúra, a legalsó sorban a székely írás ten és "j" ( "jóságos, folyó") jelei, amelyekből a fenti ligatúra áll




21. ábra. A legalsó sorban a székely írás egyik "s" betűje látható, ami egy hegyen álló fát ábrzolt még a honfoglalás korában is 




22. ábra. A hosszú hullámvonal folyót, patakot, vagy vizet ábrázol, ebből rövidült le a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele, amelyek a legalsó sorban láthatók




23. ábra. Állatbőr alakjába öntött fém félkészöntvény rajza, amelyek eredetileg a meteorvasat jelölő magyar őskő szót, vagy annak változatát rögzíthették, ebből lett a hurrita ushu "réz" szó, a jel a székely írásban az "u" betű 





24. ábra. Mindhárom jel a sumér dingir "isten" szójel rokona és megfelelője, amely széles körben elterjedt, a legalsó jel egy gyulai, honfoglalás kori magyar leletről származik




25. ábra. Az élő hieroglifa változata, a legalsó jel egy Árpád kori éremről származó Árpádsávos címer




26/a. ábra. Szarvasokat ábrázoló Tepe Yahya-i és protoelámi jelek



A magyar hieroglif írásban és a székely írásban nincs szarvast ábrázoló elemi jel. Ám, ha a jelekkel ellátott szarvasábrázolásokat is figyelembe vesszük, akkor mégis csak azt kell megállapítanunk. hogy rendelkezünk szarvast ábrázoló jelmontázzsal. E szarvasok sorozata azt a folyamatot jelzi, amely a szarvasok magyarazonos jelekkel való ellátásának szokását a Termékeny félhold területéről a Kárpát-medencébe hozta.




26/b. ábra. Harappa tál jelekkel ellátott szarvasa és jeleinek magyar megfelelői






26/d. ábra. Filippovkai szarmata szarvas magyarazonos jelekkel, a szarmaták a magyarság részeivé váltak




26/e. ábra. A tápiószentmártoni szkíta szarvason a hieroglifát találjuk




206/f. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a szarvas környezete magyar jelekből áll




27. ábra. A székely írás Khuár "úr" hieroglifájának eredetije Simon Péter kutatásai szerint egy fejet és nyakat ábrázolt, amiből végül kialakult a latin írás "q" és a székely írás "k" betűje 





28. ábra. Legalul a magyar hieroglif írás Lyukó jele látható, amelyből a székely írásban "ly" betű lett, a fenti két jel Lyukó szár "Lyukó úr" olvasatú ligatúra




Jegyzetek

(1) A magyarországi akadémikus "tudomány" tudatos tartózkodását a magyar nemzeti írás kutatásától több adat is dokumentálja.

- Sándor Klára 1996-ban a székely írás kutatásáról közreadta az Erdélyi Múzeumban, hogy "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni"

- A Magyar Nyelv c. folyóirat azzal az indoklással utasította vissza a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarikán lévő, jól elolvasható hieroglifikus szöveg olvasatának közlését, hogy az vitát keltene, amit nem vállalnak. 

- Azt MTA rováskorpuszában ez a karcag-orgondaszentmiklósi hieroglifikus szöveg meg sem lett említve, mert ellenkezett a "tudományos konszenzus" prekoncepcióival. Azaz nem köthető székelyekhez és nem alfabetikus, ellenben túl díszesek és szimmetrikusak a jelei. Ugyanis - az írástan  és az ősvallás alapfogalmait sem ismervén - a kutatók nem kellőképpen tájékozottak a magyar ősvallás által alkalmazott magyar hieroglif írás céljairól és sajátos jellemzőiről.

- A Magyar Nemzeti Múzeumban az általam letétbe helyezett régészeti korú tárgy (a múzeum előbb hun cikáda fibulának, majd késő középkorinak határozta meg) rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték. A maradék jeleket előbb latin AK monogramnak, majd rontott latin M-nek határozták meg, bár az átvételi elismervényen még rovásbetűket emlegettek. 

- Fehér Bence a Magyarságkutató Intézet hivatalos kiadványában azt is letagadta, hogy a fenti jelvénynek lett volna rovásírásos olvasata, bár cikkének irodalomjegyzékében említi azt a kötetemet, amelyben ez a letagadott rovásírásos olvasat szerepel. Így ez a nyelvemlékünk is kimaradt az MTA rováskorpuszából és ezáltal a tudomány látóköréből.

- A hivatalos NAT tankönyvekben ma is arra a téveszmére tanítják a diákokat, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli volt. Állítják ezt annak ellenére, hogy a magyar múzeumok polcain százszámra vannak e korból származó, a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható rövid szövegek. Ám az e tárgyban írt leveleimre a kultuszminisztertől és az illetékes főosztályvezetőtől nem kaptam érdemi választ.

- "Tudományos" intézményeink félsikerű kiállítások sorát rendezik, amelyeken magyarul elolvasható hieroglifikus szövegeket hordozó ősmagyar kori leleteket állítanak ki, ám meg sem említik azok elolvasható voltát és persze vitát sem nyitnak az elolvashatóságukról. 

magyar- és tudományellenes hozzáállásnak nincs nyilvános magyarázata. Hiszen egy ilyen nagy jelentőségű kulturális kincsre, mint amilyen a székely írás és előzménye, a magyar hieroglif írás, minden nemzet méltán lenne büszke, miközben a fősodratú történelemhamisítás vállalhatatlan dolog. 

Ez a magyarországi "tudományos konszenzus" a világosi fegyverletétel óta lényegében szabotálta a rovológiai kutatást, vagy - ha megszólalt - akkor nem mondott igazat a székely írás eredetéről. Az ő álláspontjuk jutott el külföldre is, meghatározva ezzel a nemzetközi tudomány ismerethiányát és az írásunkról alkotott téves ítéletét. Ez az oka annak, hogy a hasonló táblázatokból - bár szemmel láthatóan ott lenne a helye - hiányzanak a székely írás és előzményének, a magyar hieroglif írásnak a jelei.


Irodalom

D. T. Potts (2022): The Graffiti from Tepe Yahya and the Role of the Indo-Iranian Borderlands in the Formation of the Harappan Writing System, magyarul: A Tepe Yahya-i graffitik és az indoiráni határvidék szerepe a harappai írásrendszer kialakulásában (academia.edu)

Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1-2. füzet