Bevezető
Góczánné Illés Csillának köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet egy jellegzetes hun típusú csatra, amit a Cleveland Museum of Art nevében Simonetta Gatto tett közzé a világhálón (1. ábra). A mellékelt leírás szerint "Ezt a 6. századi övcsatot egy, az Ibériai-félszigeten élő vizigót elit nő viselte, talán egy regionális uralkodó felesége. Hagyományos formáját lenyűgöző geometriai kialakítás jellemzi, amelyet gránát, zöld üveg és gyöngyház betétek alkotnak. A vizigótok a vörös kövek iránti szeretetüket a Fekete-tengeren élő gót őseiktől örökölték, míg a cloisonné technikát bizánci szomszédaiktól tanulták az Al-Dunán. Mire letelepedtek Spanyolországban, a vizigót ékszerészek ezt a két hagyományt ötvözték, hogy olyan különleges darabokat készítsenek, amelyek ehhez a csathoz hasonlóan egyensúlyba hozzák vándorlási örökségüket a mediterrán luxussal."
Amihez azt kell hozzátenni, hogy az Al-Duna mentén ekkor hunok éltek. Ők voltak azok a "bizánciak", akiktől a vizigótok eltanulták a hasonló, kifinomult ízlésről, magas fokon kidolgozott ősvallási elméletről és intelligens jelhasználatról tanúskodó ékszerek készítését, valamint - az olvasatok alapján - a magyar írást és nyelvet is. Az ékszeren felhasznált betétek piros, fehér és zöld színűek, akár a magyar államcímer és a zászló. Mivel ezek az ékszerek könnyen átvészelnek néhány évszázadot, talán azon is érdemes elgondolkozni, hogy ezt a csatot nem magyarul beszélő hunok készítették-e?
A vizigót csat jelei
A csat minden jele jól azonosítható a jobbára alfabetikus székely írás és az ennek előzményét jelentő, vallásos kötődésű szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás jeleivel (10. ábra). Ám nem csak az egyes jelek, hanem az ezeket felhasználó ábrázolási konvenciók is azonosak.
1. ábra. A vizigót csat (Cleveland Museum of Art) ívén, nyelvén és testén lévő fontosabb jelek olvasata: Lyukó atya Föld ég szár (mai magyarsággal: Lyukó atya a Föld és az ég ura)
Az 1. ábrán látható csat íve az Óg "ég", nyelve a szár "úr", teste pedig a Föld hieroglifa. Ez utóbbi jel belsejében további jeleket helyeztek el, például az atya és a Lyukó szójeleket is. Ezek segítségével a földi világot és felette a világoszlop által tartott égboltot jelenítik meg. A szójelek olvasata mai magyarsággal: Lyukó atya a Föld és az ég ura. Az egyes részleteket alkotó apróbb hieroglifák további ősvallási jelentőségű mondatokat rögzítenek (2- 9. ábra).
A vizigót csat ligatúrái
A több szójelből felépülő ligatúrák általában egy-egy természeti képet alkotnak.
2. ábra. A jelmontázs két nagyobb (kör és háromszög alakú) jele a hegyen trónoló napistent idézi, az olvasata fentről lefele: Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr), az ábra jobb szélén a székely írás "ly" (Lyukó) és "s" (sar "sarok, úr") jele látható
3. ábra. A rombusz alakú jelmontázs három szakaszának olvasata az egyik ferde piros vonaltól a másikig: Ragyogj! Lyukó jó dana. Ragyogtál. (mai magyarsággal: Ragyogj! Lyukó folyóisten. Ragyogtál.)
A 3. ábra szövege egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata. Jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó), "r" (ragyogj, ragyogtál), "j" (jó "folyó") és "d" (Dana "isten") jele látható. A hasonló szövegkönyvek - az istenidéző szertartás szakaszainak megfelelően - három részre tagolódnak. Az elsőben hivogatják, az utolsóban búcsúztatják az Istent - s mindkettőre a ferde vonal alakú ragyogj, ragyogtál szójelet használják fel. A középső szakasz az Isten megjelenését, az epiphaniát dokumentálja. Ezért a középső jeltársítás tetején a Lyukó hieroglifa, a napisten jele van. Alatta egy Jó Dana "folyóisten" olvasatú svasztika, ami az Éden napistentől eredő szent folyóit ábrázolja.

4. ábra. Lentről felfele: Nagy sar (mai magyarsággal: nagyúr)
5. ábra. Lentről felfele: Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr)

6. ábra. A négy Jó "folyó" jel alkotja meg középen a kereszt alakú dana "isten" hieroglifát, az olvasat: Jó dana (mai magyarsággal: Folyó isten, vagy Isteni folyó)
7. ábra. A csattest szerkezetének olvasata: Lyukó atya földje
A 7. ábrán a vizigót csattest jelkompozíciójának vázát alkotó Föld hieroglifa látható. A kiegészítő jelekkel együtt az olvasata Lyukó atya Földje. Ez az Éden leegyszerűsített térképe. A jelmontázs középpontjában a napisten egyik jelképe, a Lyukó hieroglifa van. Ez hely a természetben az Ararátnak felel meg, annak a csúcsán képzelhették el eleink az Isten lakhelyét. A hegy tövéből indul a négy szent folyó, amelyek nevét az Ószövetség sorolja fel: Gihon, Pison, Tigris, Eufrátesz. Közülük az utóbbi kettőt ma is azonosítani lehet. A fennmaradó Gihonról és a Pisonról több magyarázat is ismert, lehetséges, hogy a Halüszről és az Araxészről van szó. A jelmontázs a székely írás "ü" (ügy "folyó") jelének megfelelő hieroglifák sorával jelzi a folyókat.
Hasonló szimbolika a Szent Korona keresztpántjain is megfigyelhető. A korona keresztpántjai ugyanis feltűnően meg vannak szórva kacskaringó alakú, jó "folyó" olvasatú filigránokkal. Ugyanezt tapasztaljuk egy Dél-Kínában megmaradt 2300 éves hun koronán is. Ez azt jelzi, hogy a Szent Korona felülnézete hun hagyomány, ugyanúgy az Éden térképe, ugyanúgy a Föld hieroglifa, miként a vizigót csattest is.
8/a. ábra. A csatnyelv egy "jelből növő fa" ábrázolási konvenció, az olvasata (kb): Föld szár (mai magyarsággal: a Föld ura)
A "jelből növő fa" ábrázolási konvenció megjelenik egy Childerik sírjából előkerült meroving/hun jelvényen (8/b. ábra) is.
8/b. ábra. A hun hatást tükröző Childerich-kincs Föld hieroglifán (világmodellen) álló és világfát jelképező kettős keresztje (középen), a lelet hieroglifái (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely rovásjelek (jobbra), a lelet olvasata: Jó Egy földje, mai magyarsággal: Jóságos Egy (isten) földje, vagy A folyó(val azonos) Egy (isten) földje
9. ábra. "Eget tartó fa" ábrázolási konvenció, az olvasata: Óg szár (mai magyarsággal: az Ég ura)
A kínai ősvallásban az „Ég ura” (Tianhuang Dadi) egyike a legmagasabb rangú égi istenségeknek, aki a csillagok, az égbolt és az időjárás felett uralkodik. Az „Ég ura” (eredeti kínai írásjegyekkel: 天皇, pinjin átírással: Tiānhuáng) jelzőt a történelemben a következők viselték:
- Egyrészt a japán császár. A kínai kultúrából átvett „Ég ura” (japánul: Tennó) kifejezés a mai napig a japán császár hivatalos megnevezése.
- Bár a kínai császárok alapvetően az „Ég fia” (Tien-ce) címet használták, a Tang-dinasztia idején, a VII. században élt Gaozong császár hivatalosan is felvette az „Ég ura” (Tianhuang) címet.
Nyilvánvaló, hogy a kínai és a vizigót szóhasználat azonossága a hunoknak köszönhető, akik a hun Xia dinasztia idején átadhatták a jeleiket a kínaiaknak is. Ezt az egykori kulturális azonosságot bizonyítja a kínai írásban kimutatható 50 székelyazonos jel.
A 9. ábrán látható jelmontázs az eget tartó fa ábrázolási konvenció egyfajta megvalósítása. Az Óg hieroglifa (a székely írás "o/ó" jelének megfelelője) az ég boltozatát ábrázolja. Több okunk is van arra, hogy a székely írás "o/ó" betűjének vizigót megfelelőjét égnek olvassuk.
- Egyrészt az, hogy a rokon hettita (luviai) hieroglif írásrendszer az "o/ó" és az "e/é" hangot nem különböztette meg, hanem ugyanazzal a jellel jelölte. S feltehető, hogy ez az egykor talán közös szokás ebben a névben valamiképpen átöröklődött.
- Másrészt a kácsi Lyukaskövön egymás megfelelőjeként van sziklába vésve az Óg és az ég hieroglifa.
- Harmadrészt pedig az Óg szójel íve az égboltot ábrázolja. Ezt onnan tudjuk, hogy a hettita (luviai) hieroglif írás ég hieroglifája pontosan ilyen.
A hun és avar csatok íve és nyelve általában ugyanezt a szimbolikát képviseli: a csat íve az égboltot, a nyelve pedig a világfát jelképezi. Ebből is nyilvánvaló e vizigót csat jelhasználatának és mondanivalójának hun eredete.
A vizigót csat szójelei
A csat minden hieroglifája egyeztethető a székely írás jeleivel. Ám a vizigót jelek szójelek, a székely jelek pedig többnyire csak egy hangot jelölő betűk. Ezt a nehézséget a 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukció hidalja át, amikor az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett kutatómunkával azonosítottuk a magyar hieroglif írás 40 szójelét.
10. ábra. A vizigót csat szójelei és a székely írás rovásbetűi között teljes az egyezés (a nagy és az Óg hieroglifa azért fordult függőlegesbe a székely rovásírásban, mert vízszintes jeleket bicskával nem lehet fapálcába róni)
Irodalom
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest