A temető, ahonnan az 1. ábrán látható halotti urna előkerült, a bulgáriai Orsoya település közelében található a Duna partján, a Plyoska nevű területen. A helyszínt 1969 és 1973 között Rositsa Filipova vizsgálta. Itt 343 hamvasztásos sír került elő. Az égetett csontokat, esetenként összetörve, fedlappal lezárt edénybe tették. Az itt bemutatott edény a késő bronzkorban készült, a Kr. e. XV-XII. században és hieroglifákat (ősvallási kötődésű szójeleket) hordoz a felületén. A bulgáriai halotti urnára Monoki Ibolya hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is megköszönök!
1. ábra. A bulgáriai Orsoya lelőhelyen előkerült bronzkori halotti urna (Nikolay Genov fényképe nyomán, középen), balra a bronzkori jelmontázs, az ábra jobb szélén pedig a bronzkori jelek székely megfelelői, az "r" (ragyog), "g" (ég) és "ü" (ügy "folyó, Isten") jelek, az egyszerűbb olvasat: Ragyogj égi ügy (mai magyarsággal: Ragyogj égi folyó)
A lelet érdekessége az oldalán lévő jelmontázs, amelynek minden jele egyeztethető a székely írás előzményével, a magyar hieroglif írás szójeleivel. E hieroglifákból az ismert szokás szerint szimmetrikus jelkompozíciót csináltak, a mondanivaló tökéletességének és megváltoztathatatlanságának alátámasztása végett.
A bulgáriai bronzkori urna jelei három csoportot alkotnak az istenidéző szertartás fázisainak megfelelően. Az első és az utolsó csoport a székely írás "r" betűjének megfelelő ragyogj, ragyogtál hieroglifából áll. Az első csoportot Ragyogj, ragyogj, ragyogj! alakban kell elolvasni az Isten hívogatását idézve. Az utolsó csoport jelei a Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. mondatot rögzítik, ami az Isten búcsúztatásának felel meg. A középső jelcsoport az ügy "folyó, Isten" meg az ég hieroglifákból áll és az Ég ügy (mai magyarsággal Égi folyó) mondatot rögzítik.
Az égi folyó megnevezés az istennel azonos Tejutra vonatkozik, amelyet a túlvilággal azonosítottak. Az elhunyt számára határozta meg az útirányt. Ugyanez a megnevezés, a szójelek eltérő grafikai elrendezésével, fennmaradt egy etruszk halotti urnán is (2. ábra). A jelen cikkben bemutatott két halotti urna a további párhuzamokkal (például a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul elolvasható szövegével és a Tordos-Vincsa kultúra 49 székelyazonos jelével) egyetemben arra utal, hogy a neolitikum végén és a bronzkorban magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő népesség lakott a Kárpát-Balkán térségben és Itáliában, de talán Anatóliában is. Ez a népesség azonos világnézetet (vallást, állameszmét) követett és ugyanazt az írást használta. A keleti párhuzamok korábbiak az etruszknál, ami megfelel az etruszkok származásáról általában kifejtett két nézetnek (az anatóliai és a Kárpát-medencei eredeztetésüknek is).
2. ábra. Alba Longa-i halotti urna (Vatikán Múzeum, Kr. e. 900-850), balra az urna hieroglifikus szövegei, közülük fentről a második az Ég ügy "égi folyó" mondat, az ábra jobb szélén az etruszk hieroglifáknak megfelelő székely jelek
Irodalom
