A magyarvalkói padelőlap világfát és világmodellt ábrázoló fényképét Kalotaszegi Vándor és Kőnig Adrienn közvetítésének köszönhetően ismerhettem meg a közösségi portálon. Ez a világfa - az ősvallásból örökölt ábrázolási szabály szerint - szójelekből van összerakva, azaz nem csak szép, hanem elolvasható is. Az alkotás a magyar hieroglif írás felismerhető jelei és archaikus jelhasználata miatt is megérdemli a figyelmünket (1. ábra). E cikkben az írásemlék olvasatát ismertetem.
1. ábra. A magyarvalkói református templom mennyezetkazettája az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja
A magyarvalkói világfa olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Jó Üdő szár ős ten magas kő zsendül. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. Mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Jóságos Üdő úristen magas köve zsendül "feltámad". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
A padelőlap hieroglifái
A padelőlap az égig érő fa (világfa, életfa) hagyományt követő ábrázolása. A hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) összerakott kép több évezredes ábrázolási konvenciókat követ. Minden jele egyeztethető a székely írás valamelyik jelével, mert a székely írás az ősvallás jelrendszeréből alakult ki és maradt ránk. A magyar hieroglif írás 40 szójelének és a székely betűk akrofónia-rekonstrukciójának leírását, néhány párhumazamát, meg az ábrázolási konvenciók ismertetését a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben.
2. ábra. A magyarvalkói padelőlap hieroglifáinak és a székely írásjeleknek az összehasonlítása
A több ágpárt hordozó fatörzs a szár "növényi szár, úr" szójelével azonosítható. Ez a hieroglifa jelképezi az Istennel azonos Tejutat, amelyik körül, mint tengely körül, megfordul a világegyetem. Ez jelzi a világmodell isteni középpontját.
A fa tetején lévő középső ág csúcsán hármas elágazást látunk. Ez a székely írás "zs" rovásbetűjével, a magyar hieroglif írás zsenge, zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifájával rokon.
A fa csúcsán látható margarétaszerű virágok a székely írás "ü" betűjének, a magyar hieroglif írás Üdő szójelének megfelelői (1).
A mellette lévő tulipánok - az énlakai bilingvis alapján - Isten (ős ten) alakban olvasandók.
A fa törzse mellett jobbról és balról is megjelenő ferde vonalak (a ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifák, a székely írás "r" betűjének megfelelői) az istenidéző szertartások szövegvázlatát hordozzák.
A kép sarkaiban a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa fedezhető fel. Ennek olvasatát erősíti a kereten körbefutó és a sarkoknál szétágazó hullámvonal. Ez a hullámvonal a Teremtés előtt is létezett vizet, folyót jelöli. E hullámvonalból alakult ki a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele. A kereten azért ágazik négy irányba, hogy ezáltal az Éden négy szent folyóját idézze fel.
Jelpárhuzamok
E fejezetben a magyarvalkói világfa jelei közül a sarkokon lévő jó és a fa csúcsán lévő zsenge hieroglifa párhuzamát mutatom be. Azt igazolja az alábbi néhány példa, hogy elterjedt és rendszerszerű jelhasználatról, ősvallási eredetű mondanivaló képi ábrázolásáról van szó (3-7. ábra).
3/a. ábra. A veleméri világmodell sarkaiban szintén megjelenik a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa
A 3. ábrán lévő veleméri kacskaringók a felettük látható, az égboltot ábrázoló ívvel együtt Nagy jó "Nagy folyó" olvasatúak és az Istennel azonos Tejútra utalnak. A középső kacskaringó a központi forrásnak (másutt világfának, világoszlopnak) tekintett jóisten jele. Az ő lábától indulnak az Éden (a világot életerővel ellátó) szent folyói. Ezt az ábrázolási hagyományt sok világmodellen tetten lehet érni (3. és 4. ábra).
3/b. ábra. A veleméri Varga Sándor fazekas hagyatékából Ausztriába került festett láda díszítésében szerepel a fenti veleméri világmodell
4. ábra. La Tolita világmodell
A 4. ábrán látható La Tolita világmodell azt bizonyítja, hogy a világmodellek sarkain lévő kacskaringók hagyománya még a kőkorszakban alakult ki, az indiánok őseinek Szibériából az Újvilágba való vándorlása előtt.
5. ábra. A világfát ábrázoló békés-povádzugi honfoglalás kori hieroglifikus mondatjel olvasata: Ragyogó zsenge
7. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Ég ragyogó Zsen ten "Égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (a kép Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei
Következtetés
A Pócs Éva dolgozata nyomán kibontakozott és 2024-ben a húsznál is nagyobb számú tudós hozzászóló ellenére eredménytelenül zárult világfa vita végére tesz pontot a most tárgyalt és a hozzá hasonló világfa ábrázolások sora. A rovológiai téren nem is létező "szakma" élethű világfát keres, pedig a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban nem értenek, mert a világosi fegyverletétel óta egyre fokozódó undorral határolódnak el a székely írástól és általában az ősmagyar kori jelhasználattól. Szinte csak akkor írtak a székely "rovás"írásról, amikor valamilyen valótlanságot akartak lenyomni róla a közönség torkán.
A tudatos elhatárolódás odáig fajult, hogy a nyelvtörténészek korszakmeghatározása szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korszakból nics írás- és nyelvemlékünk, ez a korszak - szerintük - írás- és nyelvemlék nélküli. E történelemhamisítással felérő pusztító téveszmét tanítják a tankönyveink is, annak ellenére, hogy e korból származó hieroglifikus írásemlékek százai (leggyakrabban elolvasható világfák) hevernek a múzeumok polcain. A "szakma" a tényekkel mit sem törődve megengedi magának a magyar íráskultúra figyelmen kívül hagyását és letagadását. Jelenleg is van a kultuszminiszter és illetékes főosztályvezetőjének asztalán vagy két levelem, amelyben e kérdés tárgyalását és a tankönyvek javítását kérem. "Természetesen" semmi érdemi nem történik, ahogyan az - sajnos - előre borítékolható volt.
Ebben a légkörben bátran vethette fel Pócs Éva (2023), hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy amit annak tartanak, arról a világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzosok által kimutatott világfát - szerinte - csak később vettük át a szomszéd népektől (2). Miközben a magyar jelekből alkotott elolvasható világfa jól értelmezhető.
Pócs Éva téveszméjét a jelen cikkben bemutatott magyarvalkói világfa két jeléhez felhozott néhány párhuzam is cáfolja.
- A fa csúcsán lévő háromágú villa (a zsenge szójel) esetében akad honfoglalás kori példa (5. ábra).
- A sarkokon elhelyezett jó "folyó" hieroglifáknak is van amerikai és magyar néprajzi párhuzama. Ez a genetikus kapcsolat (amit a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás igazol) a szibériai és sztyeppi párhuzamok sorával, folyamatos ősvallási jelhasználattal értelmezhető.
E megfelelések a történelem előtti korokból származó és a magyar néprajzig vezető folyamatos és rendszerszerű használatról, magas szinten kidolgozott ősvallási elméletről tanúskodnak. Elképzelhetetlen (a fentebb említett, Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján is kizárt) a Pócs Éva által felvázolt, minden alapot nélkülöző elképzelés, hogy a magyarság a honfoglalás után idegenektől tanulta volna el a világfa képzetet. A jel- és nyelvhasználat alapján könnyebb azt feltételezni, hogy a magyar szójelekből alkotott világfa magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő nép alkotása, amelyik már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig.
Pócs Évának fogalma sincs arról, amiről olyan nagy súllyal beszélt. Semmilyen tudományos igényű oka nem volt az eddig a világfával kapcsolatban kialakított néprajzi-őstörténeti kép rongálására. Ennél is nagyobb szégyen, hogy - a "szakmában" általános rovológiai ismerethiány és etikai-módszertani korlátok miatt - a huszonvalahány "tudós" hozzászóló egyike sem volt képes érdemben (írástani indoklással) megválaszolni a nemzeti identitásunk oszlopa ellen intézett támadást. Az sem szépíti az általános képet, hogy a vitát közvetítő szerkesztőségek: a Mandiner, az Ethnographia és a Valóság egyike sem volt hajlandó a tudományos igényű megoldás közreadására, vagy megtárgyalására.
Jegyzetek
(1) A magyar hieroglif írás Üdő szójele a sumér Utu sar "Idő úr" napistennek a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban meglévő jelével rokon. Hasonló jele van a szkíta Oitoszür "Idő úr" napistennek is az okunyevi szkíta sztéléken. Ezeket a magyar nyelvben Üdő/Idő úr alakban ejthetjük. A magyar, a hatti eredetű hettita, a sumér, a szkíta és a székely írásjelek és szavak azért hasonlítanak egymásra, mert e jelrendszerek (kultúrák és írásalkotó népek) rokonságban vannak egymással.
(2) Ezt a megalapozatlan álláspontját talán azért tukmálta rá Pócs Éva a "tudós" társadalomra, mert a nemzetközi szakirodalomban felrémlett egy számukra nem kívánatos kulturális magyarázat lehetősége. Simo Parpola ugyanis az asszír életfa vizsgálata alapján 1993-ban felvetette, hogy az asszír világfa határozhatta meg az európai és a zsidó kultúrát. Mivel a magyaroknak volt világfájuk, a sémi népeknek meg - egy talán hibás, mert a menórát figyelmen kívül hagyó álláspont szerint - nem volt, némi joggal rémlett fel egy, a nyest.hu szerzője, Takács Boglárka (2013) szerint abszurd lehetőség, hogy a magyar életfa határozta meg a nyugati (közte a zsidó) gondokodásmódot. Mint azt látjuk, a hurri és asszír életfák némelyike magyarul elolvasható, azaz a korabeli rovológiai adatok megengedik a Simo Parpola által javasoltak elfogadását.
Asszíria a hurriták (másik nevükön: szabírok) lakta területeken alakult ki. Számunkra az említett identitásváltozás azért különösen érdekes, mert Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). Amennyiben néhány asszír írásemlék esetében a jeleink is közösek, meg a jelhasználat és a mondanivaló is, akkor hiba lenne továbbra is elolvasatlanul hagyni az elolvashatókat.
Asszíria neve Assur isten nevéből származik, amit mai magyarsággal Ősúr alakban mondhatunk. Ez az istennév beleillik azon istennevek sorába, amelyek magyar közszavaknak felelnek meg. Az elolvasható asszír világfa ábrázolásokon ez az istennév magyar szójelekkel Ős szár "ősúr" alakban van rögzítve.
Az eddig előkerült hieroglifikus szövegek alapján a Termékeny félhold területén (amelyet a szabírok ősök kultúrája határozhatott meg) elterjedten használták a magyar hieroglif írást és a magyar nyelv szavait. Ezért olvashatjuk el az asszí világfák némelyikét is. Példa erre az elterjedt és igen korai használatra a három, közel 12 000 éves hieroglifikus szöveg, amely Göbekli tepe területén került elő. Lásd erről az Elolvasható kőkori írásemlékeink c. cikk 2/a. és 2/b. ábráját!
Nem zárható ki, hogy a világfa vita előkészítői azért szervezték meg ezt a vitát és azért akadályozták meg az érdemi hozzászólásokat, hogy Pócs Éva a lényeget illető ellenvetés nélkül adhassa elő a magyar- és tudományellenes prekoncepciókat szolgáló téveszméit. Az inkorrekt eljárást követően a "szakirodalomban" az rögzült, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt világfa képzete, vagy annak léte nem bizonyítható, a feltételezett előfordulásai nem értelmezhetők.
Irodalom
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2018): Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza (2018): Az égig érő fa ábrázolásai
Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" módszertani hibái a székely írás eredeztetésekor (video)
