5. ábra. A kályhacsempe Jó ragyogó Lyukó sar ten, mai magyarsággal: Jóságos ragyogó Lyukó úr(is)ten alakban elolvasható mondatjele
A cikkhez tartozó további tudnivalók jó része elérhető a linkeken keresztül. Javaslom ezek megtekintését is, mert választ találhat a felmerülő kérdéseire.
2025. november 29., szombat
Hieroglifikus mondatjelek az Iparművészeti Múzeumban őrzött, az 1600-as évekből való kályhacsempén
5. ábra. A kályhacsempe Jó ragyogó Lyukó sar ten, mai magyarsággal: Jóságos ragyogó Lyukó úr(is)ten alakban elolvasható mondatjele
2025. november 28., péntek
Az őrségi jelkészlet késő középkori párhuzamai a Krímből
Bevezető
Alekszandr Muszin a szándékán kívül hozzájárult egy évszázados, a székely írás eredeztetését illető vita eldöntéséhez a Kerámia és egyéb edények a temetkezési gyakorlatban a késő középkori Krím természeti szokásaiban, hozzájárulások a bolgár régészethez, c. dolgozatával. Az volt ugyanis a kérdés vagy száz éven át a magyar írástudomány berkeiben, hogy a székely írás jeleit úgy szedegettük-e össze a honfoglalást megelőzően idegenektől, vagy sem. A hagyományos elnevezés szerint ugyanis ez a hun-szkíta írás, ám a szkíta-hun-magyar azonosság letagadására törekvő finnugrizmus ezt megpróbálta felülírni. Az írás addig használatos nevét kicserélték székely rovásírásra és kitalálták, hogy azt csak a székelyek használták. Ezért nem tárgyalta a 2021-ben közreadott MTA rováskorpusz a karcagi csatkarika feliratát, valamint a berekböszörményi gyűrűn és a veleméri rajzos sindükön lévő rövid hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szövegeket sem.
Az akadémikus "tudomány" (például Vékony Gábor és Vásáry István) álláspontja szerint a székely írás jeleinek nagyobb részét egyetlen hangot jelölő betűként vettük át az ótürk írásból talán az 500-as és a 600-as években. Majd a még hiányzó néhány jelet (közte az "f" betűt) a görög eredetű glagolita írásból vettük át a 800-as években. Mindezt "persze" semmi sem támasztotta alá, ugyanakkor több kifogás is felmerült vele szemben. Ilyen buktató volt az is, hogy az ótürk írás szótagírás, ahonnan ábécét nem lehetett átvenni. Ráadásul egy félig kész ábécével nem lehet írni, ezért egy ilyen felemás állapot nem is maradhatott meg évszázadokig. További kifogás volt az akadémikus állásponttal szemben, hogy a glagolita "f" eredeti hangalakja a görögben még "th" volt. Nem volt indoklás arra nézve, hogy ez miért változott volna "f"-re a glagolitában is, meg a székely írásban is.
Ezt az akadémikus összeszedegetős teóriát utasította a tudománytörténeti tévutak sorába az elmaradt rendszerváltást követően az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett rovológiai kutatás. Döntő jelentőségű volt a felismerés, hogy az "f" rovásjel egy eredeti Föld hieroglifából alakult ki az akrofónia során (Varga/2017). Ezt a kínai "Föld" és az asztrológia "Föld" jelének léte is alátámasztja. Azaz volt egy nemzetközi használatban lévő "Föld" szójel, amit minden nép a saját nyelvén ejtett ki. A glagolita "f" betű azonban csak a magyar nyelv Föld szavából keletkezhetett (a hunok és avarok által használt Föld szójel létét több régészeti lelet hieroglifikus szövege igazolja). A krími jel hangalakja egyszer csak megváltozott. A félsziget délkeleti partvonalán lévő Theodosia kikötőváros nevét ma Feodoszija alakban ejtik. Erre Róna-Tas András figyelt fel és joggal gondolta úgy, hogy ez a jelenség összefüg a székely írás eredeztetésével. Azt már én teszem hozzá, hogy az egykori, görög betűkkel írt városnév "th" betűjét egy idő után már a hun szokásnak megfelelően "f"-nek olvasták. Vagyis az akrofónia a szkíták, hunok és avarok magyar nyelvében zajlott le s ennek eredményét vették át a glagolita írás tudós összeállítói.
A szerző által közreadott krími edények elolvasható díszítése azt erősíti meg, hogy a Krímben a magyarul beszélő szkíta, hun és avar eleink nyelv- és jelhasználata határozta meg a fazekasok népi jelkultúráját. A cikk az edényeken lévő, magyarul elolvasható jeleken (1. ábra) túl világmodellszerű jelmontázsokat is közread (2. ábra), valamint a veleméri Szentháromság templom alaprajzának párhuzamait (1/a. ábra) is közli a Krímből.
Azt eddig is sejtettük, hogy a veleméri műemléktemplom építésének idejét óvatos becsléssel állapíthatták meg. Feltehetően jól (Szent István templomépítést elrendelő határozata és a tatárjárás közötti időszakban épülhetett), de körültekintően. A bátortalanság indokai között kimondatlanul szerepelhetett az is, hogy meg kell akadályozni a hun-avar-magyar azonosság bizonyítékainak szaporodását és megismerésüket a nagyközönség által (Németh Gyula intette ilyesmire a szakma képviselőit a székely kérdés kapcsán). Hasonló törekvés felmerülhetett a legkorábbi templomainkkal kapcsolatban is, mert rendszerint elhallgatják a létező keleti párhuzamokat. Létezik ugyanis a Dunántúlon néhány római korú maradványokra épült és ma is használt templom, amelyek így a hun és avar korban is tepmlomként működhettek. Mivel az itt bemutatott krími templomok előképe a hun és avar kori Kaukázusban és a környékén található meg, felmerülhet ilyen kérdés több régi dunántúli templomunkkal kapcsolatban is. A hunok templomépítéseiről és templomhasználatáról nem sokat tudunk, pedig három keresztény püspökségük is volt a mervi, a gurgáni és a heráti oázisban. 531 táján a mervi oázisban készült a Szent Korona is, a szabírhunok (feltehetően Zabergán, az egyik "Csaba királyfi") számára. Annak bizonysága ez a sok párhuzam, amit ez a cikk tár elénk, hogy Bizánc északi és keleti határvidékének kultúráját egykor a mi népeink hagyománya alapozta meg.
Ha ezek a párhuzamok nem semmisíthetők meg, mint az egy ideig hunnak vélt budapesti jelvény jeleket hordozó felülete, akkor legalább azt kell megakadályozni - tarthatták a kultúrpolitika nagyjai az előző átkosban - hogy a közönség tudomást szerezzen a hun, vagy avar kori párhuzamokról. Miközben Velemér neve Attila egyik alkirályának, Valamár gót uralkodónak a nevét őrizte meg.
Az alaprajzi párhuzamok mellé olyan cserépedények képét is közli a fenti cikk, amelyek némelyike akár az Őrségben is készülhetett volna (5. ábra).
Ráadásul a krími cseréptárgyakon megmaradt jeleket, rövid írásemlékeket el lehet olvasni a magyar hieroglif írás segítségével (a hieroglifa ősvallási kötődésű szójel). A késő középkor archaikus szójel-használata a szkíta-hun-avar időkből maradt fent a Krímben, a Balkán északi részén és persze a Kárpát-medencében is. Az egykor volt hun, avar és magyar lakosságnak köszönhetők a délszláv területek magyar hieroglifikus nyelvemlékei. Róna-Tas András helyesen következtetett arra, hogy a Balkán északi részén lehetett használatban az az "óbalkáni" írás, amelyikből a székely írás kialakult. Csak azt nem tette hozzá, hogy azért van itt egy sor szójeles előképe a székely írásnak, mert itt (a Krímtől az Al-Duna, a Dráva és a Száva mentén Isztriáig) a hunok és az avarok határozták meg a stílust és a mércét. (1)
E szójeles írásunk jeleit a jobb őrségi fazekasok, ácsok és hímestojás-írók a mai napig használják. A jelek jelentését persze már nem ismerik, pusztán megszokásból, a családi és nemzeti hagyomány követőiként teszik az edényekre.
8. ábra. Krími késő középkori cserépedény, közepén egy Lyukó hieroglifa, körülötte zsen, vagy ős szójelek, körben hullámvonal (a dolgozat 25. ábrájából)
13/b. ábra. A budai Vár egyik kútjából előkerült Árpád kori cserépedény a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) olvasatú fohásszal, az ábra jobb szélén a székely írás "sz" (szár "úr") és "r" (ragyogó) jele
14/b. ábra. Bojna 3. idol (balra) a mai magyarsággal Nagyon nagy urunk, a szabír ős él olvasatú mondatjellel, az ábra jobb szélén a hieroglifák megfelelői: a székely "n" (nagy), "s" (sar "úr"), a három ágpárral rendelkező, istennel azonos égig érő fát ábrázoló "tprus" (tapar ős "szabír ős") és "l" (él) rovásjel (jobbra, lentről felfele)
Varga Géza (2018): Veleméri rajzos sindük
Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza (2019): A muraszombati Szapáry-kastélyban is van egy példány a Magyar hieroglif írás c. kötetből
Varga Géza (2023): A bojnai idolok hieroglifikus mondatai
Varga Géza (2024): A szár "úr" hieroglifa ősmagyar kori és őrségi népi előfordulásai
Varga Géza (2025): Délszláv területek magyar hieroglifikus nyelvemlékei
Varga Géza (2025): Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)
2025. november 22., szombat
Bánáti szarmata csüngő a magyar szójelekkel írt Nagy úr országa mondattal
2025. november 21., péntek
Asszír világmodell magyar mondatokkal
Bevezető
Megjelent egy ismertető az academia.edu-n Jonathan Valk: Ókori asszírok: Identitás és társadalom az ókorban és azon túl c. kötetéről. A kötet címlapján egy szójelekből összerakott asszír világmodell látható (1. ábra), amelynek minden eleme székelyazonos. Pontosabban minden asszír szójelnek van egy párhuzama a magyar hieroglif írásban, a székely írás előzményében. Erről az újonnan felfedezett, végső soron kőkori eredetű, az ősvallás jelrendszereként szolgált írásról a közel 50 évig tartó kutatásaim eredményeképpen 2017-ben számoltam be a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ennek segítségével a jelen cikkben értelmezem az asszír világmodell jeleit és mondatait.
A kötet ismertetője szerint: "Ebben a könyvben Jonathan Valk egy megtévesztően egyszerű kérdést tesz fel: Mit jelentett asszírnak lenni az i. e. második évezredben? Rendkívüli bizonyítékok az asszír társadalomból ebben az évezredben lehetővé teszik a kérdés megválaszolását. A bizonyítékok között több tízezer levél és jogi szöveg található egy asszír kereskedő diaszpórából a mai Törökország területén, valamint több ezer közigazgatási dokumentum és fellengzős királyi felirat, amelyek az asszír államhoz kapcsolódnak. Valk a társadalmi kategóriák új elméletét dolgozza ki, amely elősegíti a kollektív identitások működésének megértését. Ezt az elméleti keretet az úgynevezett ó- és közép-asszír korszakokra alkalmazva összerakja az asszír társadalom körvonalait az egyes korszakokban, ahogyan azt a rengeteg elsődleges bizonyíték feltárja, és feltárja az asszír identitás fejlődő konstrukcióját is. Valk tanulmánya bemutatja, hogyan befolyásolják a változó történelmi körülmények az identitást és a társadalmat, és hogy az identitásoknak tulajdonított jelentés folyamatosan változik."
Magyar szempontok
Asszíria a hurriták (másik nevükön: szabírok) lakta területeken alakult ki. Számunkra az említett identitásváltozás azért különösen érdekes, mert Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). Amennyiben egy asszír írásemlék esetében a jeleink is közösek, meg a jelhasználat és a mondanivaló is, akkor hiba lenne továbbra is elolvasatlanul hagyni az elolvashatókat. A cikkben említett "kollektív identitás" fogalmába feltehetően egy nemzetközi ősvallási fogalom- és jelképtár is belefér.
Érdemes megemlíteni azokat a további érveket is, amelyek támogatják a szabír jelek magyar olvasásának jogosságát.
- A 90-es években rekonstruáltuk a székely betűk akrofóniáját és az "u" betű esetében a hurrita ushu "réz" szóhoz jutottunk. Ebből a hurrita ushu szóból alakult ki a székely írás "u/ú" rovásbetűje az akrofónia során és ebből származik a latin írás "u" betűje is. Az ushu pedig a magyar őskő változata lehet. Feltételezhetően a szó eredetileg az isteni ősünk által ajándékozott meteorvas, azaz a "fém" neve volt. Az "u" rovásbetű párja a "v", ami az egykori magyar vaske "vas" szóra vezethető vissza. E magyar vaske szónak megfelel az örmény waske "vas" szó - s az örmények is jórészt hurrita származásúak. E hurrita - örmény - magyar (szabír?) vaske/waske szójelből alakult ki a latin "v" betű.
- A székely írás tprus (tapar us "szabír ős") mondatjele a szabír népnevet is tartalmazza. E magyar jel párhuzama megtalálható a most vizsgált asszír világmodellben (2. ábra), de Egyiptomban, Észak-Iránban, az Indus völgyében és Göbekli Tepén is. Azokon a területeken, amelyeken a kőkori eredetű szabír kultúra meghatározó jelentőségű volt. S ha mi ennek a kultúrának a jelképét napjainkig megőriztük, akkor az az identitás azonosságára vall.
- Megmaradt e szabír népnév a földrajzi neveinkben, például Savaria és Zalaszabar nevében is.
- A felülnézeti világmodell a világ jelekből alkotott térképe, amely közös eleme az asszír és a magyar kultúrának. Ezekről A magyarság jelképei c. kötetben írtam 1999-ben. A közös jelek lehetővé teszik az asszír világmodell elolvasását.
- Asszíria neve Assur isten nevéből származik, akinek a nevét mai magyarsággal Ősúr alakban mondhatjuk. Ez az istennév beleillik azon istennevek sorába, amelyek magyar közszavaknak felelnek meg. Az elolvasható asszír világfa ábrázolásokon ez a név magyar szójelekkel Ős szár "ősúr" alakban van rögzítve. Mert 5000 év csak egy pillanat a kőkori eredetű magyar hieroglif írás és a magyar nyelv történetében.
- Az eddig előkerült hieroglifikus szövegek alapján a Termékeny félhold területén (amelyet a szabírok őseinek kultúrája határozhatott meg) elterjedten használták a magyar hieroglif írást és a magyar nyelv szavait. Példa erre az a három, közel 12 000 éves hieroglifikus szöveg, amely Göbekli tepe területén került elő. Lásd erről az Elolvasható kőkori írásemlékeink c. cikk 2/a. és 2/b. ábráját!
A székely írás jelkészlete a kőkori hieroglifikus írásemlékek (közte a világmodellek) jelkészletéből alakult ki. (1) Ezért a világmodellek megismerése a magyar kultúra kezdeteinek feltárásához elengedhetetlenül szükséges.
Az asszír kérdés tétje
Jonathan Valk kötete hangsúlyosan foglalkozik az asszír identitás változásával, aminek a feltárásában - a fentebb felsoroltak miatt - mi magyarok is érdekeltek vagyunk. A kérdés a Pócs Éva 2023-as felvetése nyomán kialakult világfa vita miatt került napirendre. Sajnos, ez a vita a "tudományos konszenzus" rovológiai és módszertani színvonaltalansága, valamint szervezőinek elfogultsága miatt eredménytelenül zajlott le.
Lehetséges, hogy a vitában résztvevőknek csak egy töredéke volt tisztában a vita előzményeivel. Nem zárható ki, hogy a vita előkészítői azért szervezték meg ezt a vitát és azért akadályozták meg az érdemi hozzászólásokat, hogy Pócs Éva a lényeget illető ellenvetés nélkül adhassa elő a magyar- és tudományellenes prekoncepciókat szolgáló téveszméit. Az inkorrekt eljárást követően a "szakirodalomban" az rögzült, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt világfa képzete, vagy annak léte nem bizonyítható, a feltételezett előfordulásai nem értelmezhetők. Miközben a múzeumok polcain több száz honfoglalás kori elolvasható (azaz jól értelmezhető) világfa ábrázolás van. És a régészek ásója szinte hetenként fordít ki a földből újabbakat.
Ez a hazai világfa vita Simo Parpola 1993-as cikke nyomán az életfáról kibontakozott nemzetközi párbeszéd hazai utórezgése lehet. A finn asszíriológus ugyanis az asszír életfa vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati gondolkodásmód gyökerei az asszírokig nyúlnak vissza. Az asszírok korábbi hurri területeken alakították ki az államukat. A hurrik (más néven szabírok) pedig Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár adata alapján meghatározó részesei a magyar etnogenezisnek.
Ezért némi joggal rémlett fel egy, a nyest.hu szerzője, Takács Boglárka (2013) szerint abszurd lehetőség, hogy a magyar életfa határozta meg a nyugati (közte a zsidó) gondokodásmódot. Mint azt látjuk, a hurri és asszír életfák némelyike magyarul elolvasható, azaz a korabeli rovológiai adatok megengedik a Simo Parpola által javasoltak elfogadását. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy az asszír kultúra jóval korábbi népek örökségét őrizte meg és annak továbbadásában nem állt egyedül.
Az asszír világmodell és a hozzá kötődő elolvasható világfa olyan tudást közvetít, amelyet a nyest.hu szerzője annak megismerése nélkül illetett az abszurd jelzővel. (2)
Az asszír világmodell párhuzamai
- A felülnézeti világmodellek a többször tapasztaltak alapján a magyar hieroglif írás jeleiből vannak összeállítva. E szójelek a köriratban jelennek meg, vagy a sugár irányú mondatokban alkotnak rövid ősvallási fohászokat. Az 1. ábrán lévő asszír világmodell e szabálynak megfelel. Az így elolvasható mondatokat alább ismertetem.
- A felülnézeti világmodellek közepén az Isten valamilyen jele szokott megjelenni. A most vizsgált asszír világmodell közepén a lyuk/Lyukó hieroglifát, a székely írás "ly" betűjének előzményét találjuk (1. ábra). E szójel az Isten egyik (hunok és avarok által is használt) nevét, vagy jelzőjét rögzíti. A Lyukó név genetikus kapcsolatban van a Luca névvel és persze a hozzájuk kötődő hiedelmek is összefüggenek. Ezt a jelet megtaláljuk többek között egy avar világmodell közepén is, ahol szintén az Isten jele (2. ábra).
A 2. ábrán lévő korong köriratában a nagy hieroglifa ismétlődik. Középről kiindulva sugár irányban a Lyukó ős sar (mai magyarsággal: Lyukó ősúr) mondat olvasható. Ez az avar Nagyságos Lyukó ősúr mondat van kiemelve az ábra bal szélén. Az avar hieroglifáknak megfelelő székely "n" (nagy), "ly" (Lyukó), ős és "s" (sar "úr") rovásjelek az ábra jobb szélén fentről lefele sorakoznak.
- A felülnézeti világmodellek gyakorlata alapján a sarkokra és/vagy az oldalfelezőkre is az égbe vezető út valamilyen ábrázolása, vagy jelképe kerül. A most vizsgált asszír világmodell (1. ábra) és a 3. ábrán lévő halomi világmodell esetében e szabályt az égig érő fa (világfa) ábrázolásai elégítik ki.
3. ábra. A Dana szár földje (mai magyarsággal: Dana úr földje) olvasatú halomi honfoglalás kori világmodell sarkain és oldalfelezőin faábrázolásokat találunk, akár az asszír világmodellen
Az asszír világmodell szójelei
A magyar hieroglif írás szójeleit (közte az asszír világmodellben megtalálhatókat is) a Magyar hieroglif írás c. kötetben ismertettem 2017-ben.
- Az asszír világmodell egyik szembetűnő sajátossága a sarkaiban és oldalfelezőin összesen nyolc példányban meglévő, háromféle szójelből összeállított világfa-ábrázolás (5. ábra). Ennek jellegzetes eleme a tapar "szabír" rovásjel, amely itt egy ovális keretben (a Tejút hasadékában) jelenik meg. A kerettel együtt az olvasata: tapar ős (szabír ős). Ennek megfelelőjét megtaláljuk egy erdélyi tányéron is (6. ábra).
Az asszír világmodell mondatai
A magyar hieroglifákból alkotott szokásos ábrázolási konvenciók (ligatúrák, képszerű jelmontázsok, mondatjelek) leírása is a Magyar hieroglif írás c. kötetben található meg.
- Az 5. ábrán lévő jelmontázs egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzíti. Az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Szabír ős! Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. Hasonló istenidéző szertartási szövegkönyv olvasható a Szent Koronán is.
8. ábra. A csömöri hun cikáda fibula olvasata: Lyukó él az égben, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (Lyukó), "l" (él) és "g" (ég) jelei
9. ábra. A kórósi református templom egyik mennyezetkazettáján ugyanolyan helyzetben szerepel a négy, égboltot ábrázoló jel (a székely írásban ilyen az "o/ó" betű, Óg égisten neve után), mint amilyet az asszír világmodellen is láthatunk
Jegyzetek
(1) A képszerű világmodellből a körirat jellegű írásba való átmenet példája a szentgericei világmodell és a karcagi csatkarika (egy szójelekből álló körirat) kapcsolata. Az összefüggés vizsgálata helyett az MTA rováskorpuszából mindkét írásemléket kihagyták.
(2) A tudományos vitákban elsősorban azok élnek a jelzőosztogatás eszközével, akiknek tudományos igényű érveik nincsenek és/vagy egy téveszmét akarnak lenyomni a torkunkon. Példa erre Zsirai Miklós esete, aki a finnugrista jelzőosztogatás atyamestere. Törvényszerűen derült ki róla ismételten az elfogult és nem igazmondó volta.
Irodalom
Jonathan Valk (2025): Ókori asszírok: Identitás és társadalom az ókorban és azon túl. Cambridge University Press, Cambridge
Manfred Bundschuh (2024) Irodalmi kivonat Simo Parpola: Az asszír életfa: A zsidó monoteizmus és a görög filozófia eredetének nyomon követése (academia.edu)
NKFIH: Állásfoglalás a nyílt tudományról (nkfih.gov.hu)
R. D. Barnett (1974): Urartu hieroglif írása, Güterbock
Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1-2. füzet
Saak Tarontsi (2024): A hurri életfa mint történeti-eredeti alap az urartui szent fa értékes szimbólumához, ARURAT Örmény Tudományos Akadémia, kaukázusi, kisázsiai, anatóliai és a Near Eastern Studies
Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.
Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.
Varga Géza (1999): A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2015): A székely írás u és v betűje (hupont.hu)
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza (2018): Elolvasható kőkori írásemlékek



























