Közel két éves tervezés és előkészületek után megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban a régen várt hun kiállítás. Kezdetben mintha arról lett volna szó, hogy a kínai Shanghai Múzeummal közösen rendezik, de a kínai fél neve most mégsem jelenik meg a kiállítás rendezői között. Segíteni próbáltam a kiállítás rendezőinek azzal, amivel már több kiállításunk rendezőinek is hiába kíséreltem meg segíteni. Akkor egy cikkben közzétettem a kiállításon feltehetően szereplő, a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható hun tárgyak képét és a bővebb leírásukat tartalmazó cikkem elérhetőségét. Ezek egyikével, a telki hun vascsattal találkoztam is a kiállítás megnyitóján, de semmi sem utalt rá, hogy a leleten magyar szójelekkel elolvasható szöveg van. Azt reméltem a cikk írásakor, hogy kitesznek egy táblát a hun tárgyak mellé, hogy ezeken magyarul elolvasható szöveg van. Vagy, ha nem is tesznek ki ilyen táblákat, legalább erlgondolkoznak a dolgon. Ám a munkámnak, vagy az elgondolkodásuknak semmilyen észrevehető hatása nem volt a kiállításra.
A megnyitó napján tartott konferencián a múzeum elnöke nagyon rokonszenves köszöntőt mondott, amelyben megfogalmazta, hogy a konferencia célja a különböző szakterületek közötti párbeszéd megteremtésének elősegítése. A felsorolt tidományterületek közül azonban - szokás szerint - most is kimaradt a rovológia, a magyar nemzeti írás kutatásával foglalkozó tudomány. Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a rendező Magyar Nemzeti Múzeum elnökével, de a levelemre "lapzártáig" választ sem kaptam. Annak ellenére ez a módi, hogy a nyílt tudomány elveivel, valamint a tudományos kutatás és a nemzet érdekével ez korántsincs összhangban.
Az akadémikus "tudomány" képviselőinek szokásos magatartása ez. Emlékezetes, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban rendezett nyelvemlék kiállítás előtt két éven keresztül hiába próbáltam bejutni az OSZK főigazgatójához, hogy egy rovásírásos nyelvemlékünket is állítsanak ki. . Ezért
A jelen cikkben egy karosi kardhüvelyvég jeleinek olvasatát adom közre, amelyen
