2019. február 2., szombat

Válasz Botár István erdélyi régész értetlenkedéseire


Néhány évvel ezelőtt tartottam egy előadást Csíkszeredában, azt gondolván, hogy illik hazavinni Székelyföldre a székely írásról és a székelység eredetéről egy életen át tartó kutatásaim során megszerzett ismereteket. Két okom is van a hazavinni szó használatára. Az egyik, hogy a székely írás a Székelyföldön van igazán otthon. A másik pedig, hogy Csomós Miklós, anyai ági elődöm 1596-ban kapott nemességet és hét falut Báthory Zsigmondtól a tatár betörés elleni honvédő harcokban tanúsított magatartásáért. Ha másért nem, ezért is tartozom a tapasztalatok megosztásával. 

Az előadásomat szó nélkül végighallgatta Botár István ELTÉ-n kiképzett régész s ő kötelességének érezte minden egyetemen belé oltott finnugrista értetlenkedését és alaptalan rágalmát rám zúdítani és közhírré tenni. A Hun vót, hun nem vót, szubjektív beszámoló egy előadásról c. írása, amely a Hargita Népe 2007. március 23-i számában jelent meg, tele van az elborzasztó megértési nehézségeiről, igénytelenségéről és műveletlenségéről árulkodó melléfogásaival. A Hargita népe közölte is a válaszomat, amelyet alább két alakban közzéteszek. Az index.hu-n megjelent változat néhány apróságban eltér s egy-két újabb felismerésre  is utalok a szövegekben. Azért van szükség a szöveg újabb megjelenésére, mert a válaszcikkem azóta eltűnt a Hargita Népe portáljáról, míg Botár István lapos értetlenkedése az OSZK MEK-ben ma is olvasható.


1. ábra. Hódmezővásárhelyi avarhun lelet, amelyet az Al-Duna mentén élő hunok készítettek, a rajta lévő két hieroglifa Nagyságos Dana alakban olvasható el, ez lehetett a blakok írása, amiről Kézai beszél


Válasz Botár Istvánnak az index.hu hasábjain

Az index.hu fórumának 50 000 éves magyar írásbeliség c. rovatában Tiszteletes úr név alatt jelent meg a válaszcikkem, idézve az elején Botár István cikkének a címét is:

***

Hun vót, hun nem vót – Szubjektív beszámoló egy előadásról – Varga Géza válasza Botár István "Szubjektív beszámoló"-jára


Botár István véleményére ismeretlenül is kíváncsi voltam. Szerettem volna még az előadások megtartása előtt megkérdezni a csíki régészek véleményét, mert a legújabb helyi régészeti eredményeket tőle és társaitól ismerhettem volna meg a legkézenfekvőbben. Sajnos, erre a beszélgetésre az előadások előtt nem került sor, tudományos igényű értékelést azóta sem kaptam tőle s tartok attól, hogy ilyesmire egy ideig nem is számíthatok, mert - úgy tűnik - nem rendelkezik az ehhez szükséges ismeretekkel. A cikkét maga is szubjektív beszámolónak aposztrofálta, azaz nem tudományos vitába kezdett, csak egy olcsó jópofáskodásba. Lelke rajta! 

Mi azért úgy vegyük sorra az állításait, mintha komoly emberrel állnánk szemben!


************************************


„A székely eredetkérdés. A székely róvásírás eredete" (így, hosszú ó-val)"




Nem az én kezemtől származik az o-ra feleslegesen odatett ékezet, kár ezt a fejemre olvasnia. Ha az előadásomat hallgatta, akkor rosszul jegyezte le, mert mindig rövid "o"-val mondom a rovásírás szót. Ha a könyvem címlapját idézi, akkor rosszul idézi, mert ott rövid "o" szerepel. Jellemző példája ez Botár István képtelen vádaskodásainak: kitalál valami ostobaságot, amihez semmi közöm s azt tünteti fel hibámként. 


*************************************


"Saját bevallása szerint nem lévén történészi, nyelvészi, régészeti képzettsége kézenfekvőnek tűnt, hogy betegsége hónapjaiban írástörténettel fog foglalkozni, erről ír egy könyvet. ... Ahogy Anonymus mondaná, quid plura – erről mit többet?"


Az érdeklődők rendszerint meg szokták kérdezni, hogyan keveredtem erre a szakterületre; s én sem akartam azt a látszatot kelteni, mintha régész, nyelvész, vagy történész végzettséggel rendelkeznék. Ugyanakkor azt is érzékeltetni kívántam, hogy nincs más, aki harmincöt évet fordított volna a székely írás eredetének vizsgálatára. Ezért olyan sincs, aki többet tudna erről a kérdésről - legyen bármilyen is a végzettsége. Hozzátettem, arra számítok, hogy sokan nem tudnak majd követni - hiszen lehetetlen ennyi idő alatt harmincöt év kutatási eredményeit (érveit és adatait) hiánytalanul átadni s persze a hallgatónak sem sikerülhet mindent megértenie. 


Botár István a tanú rá, hogy igazat mondtam.


*********************************


"Rögtön az elején tisztáztuk, hogy a „finnugristák", hogy a kánya vájná ki a szemüket, mindenáron ki akarták, ki akarják ölni a hun-magyar hagyományt a magyar történelemből. Az nem teljesen világos, hogy ez nekik miért jó, de elszántak lehetnek és megéri nekik, mert állítólag feszt ezzel foglalkoznak." 



Ajánlom Botár Istvánnak a www.virtus.hu online újságban "rovó" rovatát, ahol sorra jelennek meg "A finnugor elmélet alkonya" című kötetem fejezetei. Ha ezen sikerül átrágnia magát és még mindig vannak kérdései, örömmel állok a rendelkezésére a finnugrizmus kérdéskörében.


*********************************


"Az csak a végefelé derült ki, hogy a „finnugristák" közé általában minden kutató, tudós beleszámít, de lehet, hogy általában a történelmet végzettek mind, és az is, hogy szerencsére a nyugdíj előtt azért általában ki merik mondani az igazat is."


Ha a finnugrista történelemszemlélet hazugság, akkor a történészeket (nyelvészeket, régészeket) úgy is lehet tekinteni, mint akiket felsőfokon képeztek ki a hazudozásra. Azt csak a rend kedvéért teszem hozzá, hogy szerencsére vannak, akiken nem fog ki az egyetemeken adagolt ostobaság, hazugság és magyargyűlölet.


A nyugdíjaskorúak sajátos álláspontjára pedig jó példa többek között Makkay János kitűnő (kritikai éllel is bíró) füzetsorozata is, amit Csíkban talán kevesek ismernek.


********************************* 


"Még jó, hogy nem halhatatlanok, mert akkor a fene itt enne meg minket a halszagú finnekkel együtt."

Természetesen ez is csak Botár István elmeszüleménye, én semmi hasonlót nem mondtam.


*********************************


"ha jól értem, ... Kubert = Csaba = Szabír = Zabergán (?), azaz Szabír Kán = magyar király."

Igen, ezt nagyjából jól érti, még ha pongyolán adja is vissza, kedves Botár István. Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság régi neve a szabír (szavartü aszfalü) volt, ezért a szabírok királyai egyúttal a magyarok királyainak is tekinthetők. Ebben a korszakban a magyarság több részre szakadva, több államban és több uralkodó alatt élt egyszerre. A pontos történetünket még ki kell munkálni. (Kubert nevet azonban nem említettem, a név helyesen: Kuber, amit egy régésznek tudnia kellene.)


*********************************


"Arra már nem emlékszem, hogy szabin nők is voltak-e a sztoriban, de a tapírról teljesen biztos emlékeim vannak, így ők is velünk játszanak egy csapatban. Mondjuk, a nőket kár lenne kihagyni, csak ott elfelejtettem szólni."

Ha (továbbra is) hallgatott volna, talán bölcs maradt volna. Ugyanis sem a szabin nőkről, sem a tapírokról nem ejtettem szót. Ezeknek semmi köze az általam elmondottakhoz. Botár István tudósi igényességéről, gondolkozásmódjáról, felkészültségéről és érvrendszeréről azonban elég lesújtó képet alkothatunk általuk.


*********************************


"Aztán hogy a hunok biztosan ide kerüljenek, huszárosan Csíkot csináltunk a krónikák Csigle mezejéből."

Természetesen nem én csináltam Csíkot Csigle mezejéből, csak Botár István nem ismeri a kérdés irodalmát. Amennyiben veszi a fáradságot és elolvassa "A székelység eredete" c. kötetem megfelelő fejezetét, akkor megtalálhatja a megfelelő utalásokat.

Jó régész holtig tanul. Ez különösen hasznos, ha ráfér.


********************************* 


"A nyilvánvaló egyezéssel csak azok kekeckednek, akik nem tudják, hogy másolási hiba miatt lett Csigléből Csík" 

Az előadáson az ellenkezőjéről volt szó. A Csík-ból lett kiolvasási hiba folytán Csigle a krónikákban, de ezt sem én találtam ki, hanem a szakirodalomban vagy száz éve ismert álláspont. Jár a tisztelet azoknak, akik szakember létükre most hallják először?


*********************************

"noha az nem egyértelmű, hogy a „folyamatosan élő" helynevet miért cserélték le a székelyek Csíkra."

Botár Istvánnak természetesen megint nincs fogalma sem arról, hogy mit is mondtam az előadásomon. A székelyek nem cseréltek fel semmiféle helynevet, mert az folyamatosan Csík volt. Az egész elírás, vagy félreolvasás csak a krónikaírók műveit érintette (a százéves hipotézis szerint).

*********************************


"Vagy lehet, hogy fordítva történt? Csíkot írta le a krónikás Csiglének … Szerintem finnugrista volt, a körme alá kéne nézni. Az héccáz, hogy én nem ereszteném még egyszer krónikairodába."


Csak remélni lehet, hogy ez a szigorúság egyszer elér a régészképzésig is. 


*********************************


"Ekkor még komolyan fontolgattam, udvariasan rákérdezek, hogy akkor hogyan is lehet, hogy Csíkban egyetlen biztosan hunkori emlékünk sincs, nemhogy hun."

Kár, hogy nem kérdezett rá, mert ez lett volna a legérdekesebb, legnehezebb kérdés. S a nehéz kérdéseket meg kell becsülni, mert ezek megoldása vezethet el az előrelépéshez. Például Botár István is megérthette volna az általam előadottakat. Vannak ugyanis, akiknek mindent kétszer kell mondani.


*********************************


"Ha a szerencsétlen tekerőpataki gótok a nagy pánik közepette nem rejtik el 375-tel záruló kincsüket, akkor még közvetett adatunk sem lenne arról, hogy egyáltalán jártak erre hunok."


De akkor ugye, most van adatunk a hunok erre jártára?


*********************************


"Zárójel: Csík és a csíki székelyek első említése 1324-ben történik, azaz majd ezer évig kussoltak."

Amint ez egy rejtőzködő, háromezer fős, eldugott völgyben élő nép esetében nem is csoda.


*********************************


"Ekkor valaki rákérdezett, hogy mi is a helyzet a bihari székelyek említésével (lám-lám, a finnugrista ágensek, a kánya vájná ki a szemüket, mindenütt kötekednek)." 

A kitűnő kérdésért ma is hálás vagyok. Ennek köszönhetően elmondhattam, hogy Biharban élő székely nép a honfoglalás korában nem létezett. Anonymus csak arról beszél, hogy a székelyek elébe mentek Árpád seregének és Biharnál találkoztak, ám azt nem említi, hogy ez a székely had honnan indult. A rossz ízű aláfestés csak Botár István hozzátoldása.


*********************************


"Ekkor jött az Anonymusra épített válasz ... Ez eddig rendben is volna (már amennyire Anonymus honfoglalás korára legalábbis kérdéses hitelességén átsiklunk)"

Anonymus hitelessége egy ilyen oldalvágással nem kérdőjelezhető meg. Más - komolyan vehető - érvekkel pedig Botár István nem szolgál. Nem is szolgálhat, mert ilyenek nem léteznek. Botár István azért nem tiszteli a honfoglalás egyetlen részletes leírását, Anonymus krónikáját, mert az ELTÉ-n - sajnos - a magyar krónikairodalom és a magyar kultúra megvetésére képezik ki a "szakmabelieket".


*********************************


"maradjunk az egyesek számára legérzékenyebb pontnál: hogyaszongya a magyarok bejövetelekor valami blak nép már itt volt…"


Ilyen érzékenységről nem tudok. Az érvelés egyébként is logikátlan. Ugyanis, ha a hunok és a székelyek is magyarok, akkor a már erdélyi székelyekkel együtt élő (tehát mindenképpen Atilla halála után szereplő) blakok említése nem jelentheti azt, hogy a blakok korábban élnek itt a magyaroknál.


A krónika megfogalmazása alapján legfeljebb az feltételezhető, hogy Árpád magyarjainál kerülhettek hamarabb Erdélybe blakok - de ez is csak azért lehetséges, mert a krónika semmit sem szól a blakok Erdélybe kerülésének időpontjáról. Csupán azt mondja, hogy együtt élnek a székelyekkel, de ennek az együttélésnek a korát nem adja meg.


Azaz Botár István most is a saját ködlovagjaival hadakozik.

Miközben egyre inkább erősödik az a lehetséges magyarázat, hogy blakok alatt az Al-Duna két partján élő, hunok által vezetett népességet kell érteni, s a hunoktól valóban tanulhatták a székely írást. A Róna-Tas András professzor úr által az MTA székházában tartott előadásán említett és feltételezett óbalkáni írással lehet azonos ez a blak írás. A hunok régészeti emlékein ugyanis sorozatosan lehet székely jelekkel rokon hieroglifikus, magyarul elolvasható szövegeket találni.


**********************************


"hirtelen fordulattal megtudtuk azt is, hogy Bihar a bi = fehér (evidens ugye, tartok tőle, hogy szláv etimológiája lesz: bjelo-fehér), a har meg természetesen vár. Merthogy a „fehérvár" típusú helynevek kizárólag magyar elnevezések."


Aki most a szláv Belgrádokat (ami mégiscsak fehér várat jelent) felemlegeti, az mehet a salátába a „finnugristákkal" együtt. ... különben van Bihar helynév Indiában is"

Az előadásomban urál-altájit mondtam a Botár István által állított "magyar" helyett. S az indiai Bihar államot a hunok (azaz urál-altájiak) alapították, ahogy a Belgrád helynév is csak tükörfordítása az eredeti urál-altáji névnek, miként az Anonymus említette Bellarád (Bihar) is. 


**********************************


"Többször hangsúlyosan elhangzott az a kifejezés, hogy a székelyek mindig itt éltek, nincs adat arra, hogy máshonnan telepítették volna őket. Ez így igaz, vagyis felerészben. Tényleg nincs konkrét adat arról, hogy a székelyeket XY király idetelepítette volna, igaz, arról sem, hogy éves bérletük volna az Olt forrásánál." 

Fentebb már láttuk. hogy Botár István nem tekinti "konkrét adat"-nak a magyar krónikák állításait. Így aztán könnyű mellébeszélni és népet butítani.


*********************************


"A székelyek története kapcsán merült fel utoljára bennem, hogy mégiscsak fel kellene állni, és elmondani, hogy a legkorábbi hiteles székely említések Erdélyen kívülről, ráadásul a Kárpát-medence túlsó feléről (is) vannak (1116, 1146), míg Csík első említése 1324-ből való."

Botár István tudatosan elhallgatja, hogy az 1116-os és 1146-os adat nem az egész székely népről, vagy annak lakóhelyéről szól, csupán egy kis székely csoportól. Azt sem említi, hogy a magyar krónikák adata az V. századi helyzetről tájékoztat - azaz jóval korábbi adattal rendelkezünk az egész székely nép lakhelyéről, mint az általa felhozott 1116-os, vagy 1146-os adat. 

Azaz a helyzet éppen az ellenkezője annak, mint amit Botár István régész úr állít.


**********************************




Válasz Botár István régész "Szubjektív beszámoló"-jára


Aki a cikket olvasta (Hargita Népe, 2007. március 23.), amelyet B. I. is csupán szubjektív beszámolónak aposztrofált, megérthette, hogy szakmai felkészületlensége miatt nem is vállalkozhatott volna tudományos igényű vitára. Mi azért úgy vesszük sorra a bekezdéseit, mintha régésszel és emberrel állnánk szemben.[1]

Saját bevallása szerint nem lévén történészi, nyelvészi, régészeti képzettsége, kézenfekvőnek tűnt, hogy betegsége hónapjaiban írástörténettel fog foglalkozni, erről ír egy könyvet... Ahogy Anonymus mondaná, quid plura – erről mit többet?"

Az érdeklődők rendszerint meg szokták kérdezni, hogyan keveredtem erre a szakterületre; s én sem akartam azt a látszatot kelteni, mintha régész, nyelvész vagy történész végzettséggel rendelkeznék. Ugyanakkor azt is érzékeltetni kívántam, hogy nincs más, aki harmincöt évet fordított volna az életéből a székely írás eredetének vizsgálatára. Ezért olyan sincs, aki többet tudna erről a kérdésről – legyen bármilyen is a végzettsége. Hozzátettem, arra számítok, hogy a hallgatóság soraiból néhányan nem tudnak majd követni – hiszen lehetetlen ennyi idő alatt harmincöt év kutatási eredményeit hiánytalanul átadni s megérteni. B. I. cikke tanúsítja, hogy a megértéssel kapcsolatos nehézségeket nem túloztam el.

Rögtön az elején tisztáztuk, hogy a »finnugristák«, hogy a kánya vájná ki a szemüket, mindenáron ki akarták, ki akarják ölni a hun-magyar hagyományt a magyar történelemből. Az nem teljesen világos, hogy ez nekik miért jó, de elszántak lehetnek és megéri nekik, mert állítólag feszt ezzel foglalkoznak. … Az csak a végefelé derült ki, hogy a »finnugristák« közé általában minden kutató, tudós beleszámít, de lehet, hogy általában a történelmet végzettek mind... Még jó, hogy nem halhatatlanok, mert akkor a fene itt enne meg minket a halszagú finnekkel együtt."

Ezt nem mondtam.

„...ha jól értem... Kubert = Csaba = Szabír = Zabergán (?), azaz Szabír Kán = magyar király."

Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarság régi neve a szabír volt, ezért a szabírok királyai egyúttal a magyarok királyainak is tekinthetők. (Kubert helyesen: Kuber.)

„Arra már nem emlékszem, hogy szabin nők is voltak-e a sztoriban, de a tapírról teljesen biztos emlékeim vannak, így ők is velünk játszanak egy csapatban. Mondjuk, a nőket kár lenne kihagyni, csak ott elfelejtettem szólni."

Patkanov szerint a szabír népnév egyik változata a tapar. Ezért a fát ábrázoló nikolsburgi tprus rovásjel TaPaR US „szabír ős" alakban oldható fel. (A tprus jel újabb magyarázatai)

Aztán hogy a hunok biztosan ide kerüljenek, huszárosan Csíkot csináltunk a krónikák Csigle mezejéből."

Csík és Csigle azonosságát Nagy János vezette le még 1879-ben.

A nyilvánvaló egyezéssel csak azok kekeckednek, akik nem tudják, hogy másolási hiba miatt lett Csigléből Csík."

Én az ellenkezőjéről beszéltem: Csíkból lett Csigle.

Noha az nem egyértelmű, hogy a »folyamatosan élő« helynevet miért cserélték le a székelyek Csíkra."

Az elírás csak a krónikaírók műveit érintette.

Ekkor még komolyan fontolgattam, udvariasan rákérdezek, akkor hogyan is lehet, hogy Csíkban egyetlen biztosan hunkori emlékünk sincs, nemhogy hun... Ha a szerencsétlen tekerőpataki gótok a nagy pánik közepette nem rejtik el 375-tel záruló kincsüket, akkor még közvetett adatunk sem lenne arról, hogy egyáltalán jártak erre hunok."

Azaz van adatunk a hunok erre jártára.

Zárójel: Csík és a csíki székelyek első említése 1324-ben történik, azaz majd ezer évig kussoltak."

Amint ez egy eldugott völgyben rejtőzködő, háromezer fős nép esetében nem is csoda. Számomra azonban a székelyek a helytállás és a becsület példái, ezért B. I. utolsó szavát nem használnám velük kapcsolatban.

„Ekkor jött az Anonymusra épített válasz... Ez eddig rendben is volna (már amennyire Anonymus honfoglalás korára legalábbis kérdéses hitelességén átsiklunk)."

Anonymus hitelessége egy ilyen oldalvágással sem kérdőjelezhető meg.

„Maradjunk az egyesek számára legérzékenyebb pontnál: hogyaszongya a magyarok bejövetelekor valami blak nép már itt volt…"

A krónika semmit sem mond a blakok Erdélybe kerülésének időpontjáról.

„Többször hangsúlyosan elhangzott az a kifejezés, hogy a székelyek mindig itt éltek, nincs adat arra, hogy más honnan telepítették volna őket. Ez így igaz, vagyis felerészben. Tényleg nincs konkrét adat arról, hogy a székelyeket XY király idetelepítette volna, igaz, arról sem, hogy éves bérletük volna az Olt forrásánál."

Botár István nem tekinti konkrét adatnak a magyar krónikák állításait. 




2. ábra. Az énlakai rovásírásos mennyezetkazetta, sarkaiban az „eGY USTEN”  ligatúrával


„A legkorábbi hiteles székely említések Erdélyen kívülről, ráadásul a Kárpát-medence túlsó feléről (is) vannak (1116, 1146), míg Csík első említése 1324-ből való."

Az 1116-os és 1146-os adatok csupán kis székely csoportokról szólnak, a hiteles magyar krónikák pedig az egész székelység V. századi helyzetéről.

„Azt követően, hogy megtudtam, isteni származásúak vagyunk... már csak a legfrappánsabb ötleteket írtam ki a jegyzetfüzetbe."

Ősvallásunk ismerete nélkül sem a székely írásjeleket, sem a régészeti leleteket nem lehet helyesen értékelni.

„Az énlaki... unitárius rovásírásos feliratból... megértettük, hogy a tusnádi felirat jelentése: egy isten."

Az énlaki ligatúra (tehát nem a felirat) olvasata: „eGY USTeN", a tusnádi ligatúráé pedig: „Sár óg USTeN" (sarokisten).

„A módszer lényege, hogy venni kell olyan egyedi jeleket, mint a kereszt és a kör, amit a magyarokon kívül nyilván más nép nem ismerhet, és ezeknek kell térben és időben lehetőleg minél távolabbi emlékeit összefőzni. Állítólag tárkonnyal még finomabb."

A vizsgált ligatúrákban sem a kör, sem a kereszt nem szerepel. Az előforduló székely "us" (ős) jelnek viszont pontos formai és tartalmi megfelelője a hettita "Isten" hieroglifa. A két írás között tucatnyi hasonló egyezés létezik. Az elvégzett valószínűségszámítás szerint a két írás rokonságban van egymással.




3. ábra. A székelyderzsi rovásírásos tégla a „MiKLÓS DuTEN PaPP(j)a” felirattal


„Közben kiderült a turpisság, képzeljék, a székelyderzsi rovásfeliratnak nem az az értelme, hogy: Miklós derzsi pap, hanem hogy Miklós du ten pap!"

A kérdéses ligatúra csak egy „d" és egy „nt/tn" jelből áll, ezért derzsi-nek nem, Du TeN-nek azonban olvasható. Akinek fogalma sincs arról, amit Veit Gailel az 1500-as években feljegyzett, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, mert az ELTÉ-n ilyesmit nem tanítottak s azóta sem olvasta el figyelmesen a szakirodalmat, az csodálkozik és értetlenkedik. Kötözködnie azonban nem kellene, mert arra nem szolgáltam rá. Én csak elolvasom azt a székely szöveget, amin eddig fennakadt az akadémikus "tudomány".

„Az est fénypontja az volt, amikor rávezettek minket,... hogy a... Szibériából... a 15–30–50 000 éve (becsszó: tényleg így növekedett a szám) Amerikába átvándorolt indiánokkal egykor közös vallásunk volt–van. Hogy miért: mert egy gyimesi húsvéti tojáson pontfix ugyanolyan izé van, mint az indiánok tangáján. Vagy tamga? Magam sem tudom. És ennek a jelnek az egyik változata a székely rovásírásban is megvan, így vili, hogy 40–50 ezer éves. Nem a tojás! Az írás, ergo a székelyek. Es. Sőt: »volt egy korszak, amikor az Édenben a magyar nyelv divatozott«, ami a »kőkorszak végén világnyelv volt«. Fény fel, függöny le, taps."

A székely írás és a magyar nyelv korát több gondolatmenettel is megbecsülhetjük.

Az egyik út az indián írástörténeti párhuzamokra épül, amelyek segítségével el tudtuk olvasni a két magyar szóból álló prekolumbián feliratot, a Jóma „Jó ma(gas)" istennevet. Ebből következően a székely írás egyidős Amerika benépesedésével (12, 30 sőt 80 ezer éves becslés is létezik).

A másik utat a Mas d'Azil-i (Pireneusok) kavicsok kb. 20 000 éves jelkészlete kínálja, amelyből mintegy 20 jel azonos székely (és indián) jelekkel. Mivel az indiánok, a magyarok és a Pireneusokban 20 000 évvel ezelőtt élt emberek ősei 40–50 000 évvel ezelőtt váltak el egymástól, ilyen idős lehet az írás is.

A harmadik becslés az „f" (Föld) rovásjel, az Éden térképe alapján történhet, ahonnan Eurázsia és Amerika benépesült. Erre az őshazára emlékezve vitték magukkal e jelet Eurázsia és Amerika népei az új hazáikba. S a szétválás korában (azaz 40–50 000 éve) már léteznie kellett e jelnek.

A negyedik becslésre Jóma isten alakja ad lehetőséget, amely a mitológiák alapján rekonstruálható: ő volt a mintegy 50 000 évvel ezelőtt súlyosbodó jégkorszak előtti aranykor istene. Azaz az isten névligatúrája is kb. 50 000 éve keletkezhetett.

Az ötödik utat a Jóma istennév nyelvi párhuzamai (az iráni Jima, a japán Jimmu, a germán Ymir, a finn jumala, a magyar ima, az indián jomas stb.) kínálják. Ez a széleskörű elterjedtség önmagában is kőkori eredetet sugall. (Irodalom: Az Éden írása, http://ikint.uw.hu)

Megértem B. I. megdöbbenését, de nem tudok vele együttérezni. A tények kemény dolgok.

„Komolyra fordítva a szót, ebben a történetben nem V. G. tanaival van baj. Ő, mint mondta, 15 éve szabadúszó, nincs főnöke, és hát meg kell élnie valamiből."

Az írástörténet csupán a szenvedélyem, amire ráköltöm a mással megkeresett pénzemet.

„A szomorú az, hogy mintegy szentesítve a hókuszpókuszt, mindezt a csíkszeredai RMDSZ szervezésében tehette a városházán."

B. I. semmit sem mondott, ami e szomorúságot és e jelzőt indokolná.

„Ígéretet kapott, hogy ezt itt meg is jelentetheti. Csak remélni merem, hogy akad a helyi lapoknál olyan elvetemedett „finnugrista", aki nem engedi, hogy nyelvünkkel, történelmünkkel felelőtlenül, nagyobb nyilvánosság előtt szélhámoskodjanak. Szomorú, hogy a jelenlevők, kevés kivétellel felültek ennek."

Ha B. I. vitatni szeretné az állításaimat, akkor (a tudományban súlytalan jelzők osztogatása helyett) fel kellene készülnie egy tudományos igényű vitára. Amire csak egy olyan hipotézissel nevezhetne be, ami az általam felmutatott jelenségekre jobb magyarázatot ad. Erre azonban hiába várunk.
„Kétségtelen, hogy a magyar és székely történelemnek vannak komoly kérdőjelei, és lehet, hogy ezek egy része még jó ideig megmarad, de ez nem azt jelenti, hogy a választ az Orionban és a joma indiánok (?) kütyüjében kell keresni."

Jóma indiánok nincsenek, csak juma indiánok, de őket sem említettem az előadásomban. Az Orion ősvallási szerepének megértése pedig hozzátartozik az őstörténet kutatásához, mert fontos ősvallási szerepe volt (az ősapa égi megjelenésének tartották).

„Szomorú, sokan elhiszik, hogy a kutatók, a tudósok mind »finnugristák«, kimondva vagy kimondatlanul árulók gyülekezete, akik pénzért azért ügyködnek, hogy az »igazságot« elrejtsék."

Ez csak B. I. alátámasztást nélkülöző „magyarázata".

„Van itt a környezetünkben néhány olyan nép, akik történelmet csináltak maguknak. Hasonulunk?"

A magyar történelem régen le van írva a krónikákban.

„Zárszóként egy utolsó idézet az előadásról: »ha a történész nem mond igazat, akkor ostoba vagy hazudik.« Ezt esetleg kiegészíthetjük azzal, hogy valaki jó szándékkal ugyan, de tévedhet is. V. G. esetében azonban nem erről van szó."

A „jószándékú tévedés" az ostobaság leánykori neve, ezért kiegészítésre nincs szükség. Polübiosz idézett ítéletét pedig csak az állításaim cáfolata után vonatkoztathatná rám. A cikkéből világos, hogy szinte semmit sem értett meg az előadásomból. Ama borjút juttatja az eszünkbe, amelyik az új kapu okozta lelki megrázkódtatást csak elbődüléssel tudta kifejezni.








További blogbejegyzések

A Hazanéző 2018/1-2. száma
Alán amulett "nagy ős" olvasattal
A regölyi kétfejű sas hieroglifái
Révész Péter a székely írás krétai hieroglif kapcsolatairól
Alán amulett Föld hieroglifával
Alán amulett a jó Isten jelképével
Alán amulett a Lyukó országa mondattal
A honfoglaló magyarok nyelve és írásbelisége, Rajsli Ilona írásáról
Szabírok, kazárok és Csaba királyfi
Rézből készült alföldi pásztorgyűrű az Atya hieroglifával
"Tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel Czibor Imre tányérján
Kelemen Barnabás és Kokas Katalin koncertje a veleméri műemléktemplomban
Veleméri sindü hun jelképpel: a hieroglifikus egy sarok mondatjellel
II-IV. századi gyűrűkulcs Viminakumból a magyar hieroglif írás "jó" szójelével
Pécsi Árpád-kori gyűrű hieroglifákkal
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
Egy rovológiai (magyar írástani) jelentőségű őrségi szállás
Veleméri rajzos sindük
Az égig érő fa ábrázolásai
Nimród tamga a veleméri Sindümúzeum szentgyörgyvölgyi csuprán
Az "Isten országa" kancsó a veleméri Sindümúzeumban
Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival
A szentgyörgyvölgyi "négy jó" mondatos csupor
"Egy Lyukó" mondatjel egy veleméri rajzos sindün
Rovológia-és-kulinária
Attila itáliai hadjáratának kiinduló pontja az Őrségben
Magyar hieroglif írás és területfejlesztés
Az őriszentpéteri tál jelei
Püspöki Nagy Péter a Konstantin legenda avar írást említő részletéről
A braziliai Ingá-kő jelei
Elkerülhető-e a nagytakarítás az akadémikus áltudomány területén?
Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Tagar szarvasok "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvencióval
Varga Géza rovológus könyvei és néhány egyéb írása
A frankfurti botrány
"Kultúrpolitika" és rovásírás
Áprilisi tréfa-e a Magyar hieroglif írás?
Zsupos Zoltán téveszméje szerint a germán rúnából származik a székely írás
A coclé-kultúra Rá/ragyogó nevű istene
Egy régi coclé cserépedény világmodelljének magyar-azonos jelei
Panamai indián folyóisten magyar-azonos jelvénnyel
A marajó indiánok magyar-azonos jelei
A kazahsztáni "bajszos kurgánok" valójában elolvasható hieroglifikus geoglifák
Róna-Tas András szerint a latin írás hatott a székely rovásírásra
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Indián-magyar kulturális kapcsolatok
Perui aymará és quechua nyelvek uralaltáji nyelvi rokonsága
Egy őrségi szállás hieroglifakereső templomtúrája
A Yazilikaya-i hettita sziklapantheon sarok (sar Óg "Óg úr") mondatjelei
A szentgyörgyvölgyi Lyukó és ég jeles világmodell
A kácsi Lyukaskő hieroglifái
A Magyar Időknek fogalma sincs arról, hogy Mik vogymuk?
Bajánsenyei tejesköcsög szár "úr" hieroglifával
"Egy Isten" olvasatú tulipános sindü a veleméri Sindümúzeumban
Rovásjelekkel írt sarok szó a permi kultúrából
Hogyan lehet elolvasni egy hun csat egyetlen jelét?
A hun-magyar azonosság kérdését érintő cikkeim
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Hieroglifikus "Magasságos Lyukó köve" mondat egy veleméri rajzos sindün
A volterrai "Ak ügy" mondatos etruszk váza jelei
A M. Pallottino által közölt etruszk váza jelei
Volterra etruszk múzeumának magyar jelek párhuzamával megírt vázája
Az Indus-völgyi kultúra magyar jelekkel elolvasható szarvasa
Magyar nyelvű pogány imaszöveg volgai Bolgárországból
X jeles veleméri rajzos sindü
Az afrászijábi Jóma úr földje világmodell magyar hieroglifikus szövege
Veleméri világmodell
Előadás a magyar hieroglif írásról a marcali Iparosházban
A budapesti hun(?) jelvény tájolása
Az ogur népnév hieroglifikus előfordulásai a Kárpát-medencében
Szkíta, hun, avar és indián piramisábrázolások maradéka a székely írásjelek között
Sumer-magyar jelpárhuzamok
Indián-magyar jelpárhuzamok
Hieroglifikus-birtokjeleink
A történeti hagyomány hasznosítása a székely írás eredeztetésekor
Az ősvallás tanúsága a székely írás kialakulásáról
Az ismert antik írásrendszerek jelszámának és a székely írás eredetének összefüggései
Mit mondanak az írás kőkori kialakulásáról a nyelvi adatok és viszont?
Őrségi látnivalók, különös tekintettel a rovológiai nevezetességekre
Elolvasható-kőkori-írásemlékek
Az írás monogenezisét (egy központból való elterjedését) feltételező álláspontok
Mit árul el az írás eredetéről az ismert korai írásemlékek időrendje?
Mit árul el az írás keletkezéséről az alapvető jelkészletünk korai elterjedtsége?
Mit árul el a Föld hieroglifa az írás keletkezéséről?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Székesfehérvár mégis kulturális főváros lesz, csak nem Európáé, hanem a világé
Az énlakai Egy Isten mondatjel
A székely írás "us" (ős) jele
Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Vannak-e-szó- és mondatjeleink?
Hé MTA! A bolgároknál ez írás, nálunk meg nem, hiába tudjuk elolvasni?
Csótár Rezső pohara őrségi szárnyas napkorong mintával
A "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel korai formai változatai
A magyar írástörténet egyetlen múzeuma: a veleméri Sindümúzeum
Czibor-Imre-világmodellje
Dana isten és magas szár kő Czibor Imre edényén
Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű
"Ragyogó Jóma isten" mondatjel egy acoma indián edényen
A hieroglifikus jelekkel írt "Jóságos ragyogó Isten" mondat
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
A Bodrog alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak



A csempeszkopácsi templom, amelynek két csodaszép és tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető



A csempeszkopácsi templom kapubélletének Isten országa olvasatú hieroglifikus mondatjele



Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet.  Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn skeresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint feltehetően Ön is,  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!




Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése