2018. január 26., péntek

A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak

A nagy vitát kiváltó égetett agyagdarabot 1999. március 24-én találta meg a Somogy megyei Bodrog falu határában folyó ásatás során Magyar Kálmán régész. A rajta lévő rovásfeliratot azonban nem ő, hanem Berkesi Gyula kisfia és felesége, Kis Ágota fedezte fel és olvasta el elsőként. A történetről A székelység eredete c. kötetben számoltam be. Mivel ez a kötet és annak 181. oldalán a vonatkozó cikk is elérhető a neten, most csak a lelet újabb olvasatát ismertetem. 



1. Ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék



2. ábra. A rovásírásos fúvóka rekonstrukciója



3. ábra. A fúvóka biztosan létező és elolvasható jelei


Vékony Gábor fonák "fúnék" olvasata terjedt el leginkább, de ez sem tökéletes, mert a jobbról első betű a székely írás jelei között nem az "f", hanem a "ly" hangot jelöli. A jobbról második betű sem "u/ú", hanem "o/ó". A harmadik jel valóban a "na" ligatúra s a sort a "k" zárja. Ez a Lyónak olvasatot adja, amivel csak az a baj, hogy a szót nem "ly", hanem "j" betűvel írjuk. Ezek miatt a fenti olvasatok nem tekinthetők véglegesnek.

Sándor Klára is úgy foglalt állást (A székely írás eredetéről dióhéjban, Magyar Tudomány, 2014/5.), a székely írás legkorábbi emlékeit keresvén, hogy fontos "a székely írás szempontjából a Bodrog–Alsóbűn előkerült fúvókatöredék (Vékony, 2004), formailag az ezen látható négy jel mindegyike egyezik a székely írás jeleivel, de egyelőre nincs biztos olvasatuk". 


Az eddigi megfejtések tökéletes kudarcához hozzátehetjük: ha a jól azonosított jelekkel sem sikerült elolvasni a szöveget, akkor nyilvánvalóan azzal lehet baj, hogy a szerzők nem ismerik kellőképpen a székely írás jelhasználatát (nem hajlandók tárgyalni sem a szójeleink létét, bár Veit Gailel tollából forrás is van rá). A székely jelek némelyike ugyanis szójelként is, meg betűként is olvasható (például a kettős kereszt a "gy" hang jele, de az ismert énlakai Egy az Isten mondatban mégis Egy-nek, tehát szójelként kell olvasni). Hasonló helyzettel, vegyes rendszerű (betűket és szójelet egymás mellett alkalmazó) írásemlékkel találkoztunk a Bodrog-alsóbűi fúvókatöredéken is.

Több, mint egy évtizedig töprengtem a megoldáson, de a jeleket alfabetikus írásjelekként (egy hangot jelölő betűkként) kezelő szemlélettel én sem jutottam előbbre, amint az másnak sem sikerült kifogástalanul. Időközben azonban elkészültem a Magyar hieroglif írás c. kötettel, amelynek a kéziratához felhasznált írásemlék-anyagban akadt néhány vegyes típusú szöveg is. Ez azt jelenti, hogy a rovásírásos szövegen belül vegyesen használtak szójeleket is, meg betűket is (ez utóbbiak csak egyetlen hangot jelölnek). Több példa is akadt arra, hogy a szótövet szójellel, a ragozást pedig betűkkel írták le. Ez egy törvényszerű eljárás lehetett abban az átmeneti korszakban, amikor egy szójeleket alkalmazó írásban a szó ragozását is jelölni szerették volna valamiképpen. Ugyanis a szójel önmagában nem képes a szó ragozásának rögzítésére. Ezért a korábbi gyakorlatot, amikor csak szójeleket alkalmaztak néhány rövid ősvallási jelentőségű mondat leírására, tovább kellett fejleszteni, hogy hosszabb szövegeket is le lehessen írni. Ez a felismerés (hogy ilyen vegyes jelhasználatú gyakorlat létezhetett), vezetett el a Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb, tökéletesnek látszó olvasatához. 

Azért gondolom tökéletesnek, mert ez esetben a jelek pontosan megfelelnek a kiolvasható, nyelvtanilag helyes szövegnek. Nem kell X-et képzelni az első jel közepébe, hogy a "ly"-ből "f" lehessen és nem kell az "o/ó" betűt sem "u/ú"-nak olvasni. Az persze igaz, hogy a magyar hieroglifák létének elfogadása nem megy könnyen mindenkinek. 

A jobbról első jel ezek szerint nem betű, hanem szójel, a lyuk szójele. Ennek a szónak van egy személynévi változata is, a Lyukó, ami a napisten neve (mert az istent minden jó forrásának tekintették) s ez a név máig megtalálható két földrajzi nevünkben. A Lyukó név fennmaradt néhány hieroglifikus szövegünkben is, például egy Iseum-ban kiásott római kori jelvényen is, amelyet Lyukó ten országa alakban lehet elolvasni. A Lyukó nevet tehát ezen a somogyi fúvókán a lyuk szójel után tett "o/ó" betűvel írták le. Ezt követi a "na" ligatúra és a végső "k" betű. Ezek együttesen a Lyukónak szót rögzítik.

A kohászoknak Lyukó napistenhez intézett fohásza, vagy annak töredéke ez a szó. A nehéz és fontos munka kezdetén szokásban lehetett az ima, amelynek ez esetben ránk maradt a nyoma.




4. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat fényképe egy múzeumi meghívó nyomán, amelyen ellenőrizhető, hogy a jobbról első jel közepén nincs X (ami az "f" rovásbetűk esetében elengedhetetlen), ezért az nem "f", hanem "ly" betű (mert ez utóbbinak van üres közepű változata is) 



Irodalom

Delibeli József: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat

Hosszú Gábor - Zelliger Erzsébet: A Bodrog-alsóbűi rovásemlék számítógépes írástörténeti kapcsolatai és egy olvasati kísérlete

Rovásírásos lelet a múzeumban (rovásinfo)

Varga Géza










A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek csak nálunk kaphatják meg ezt a legjobbaknak való szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a súlyos nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

2 megjegyzés:

  1. Péterfai János a fészbukon: "Elfogadva a Lyuk-Ó-Na-K olvasatot, jobbról balra, gratulálok is, annyi hozzá, hogy a Lyuk nagyon régi fogalom. Még az 1.500-as években is szerte elterjedt Európában az a képzet, hogy Isten Atyánk este ránk teríti fekete szövetét, hogy a nehéz napi munka után pihenjünk. A szöveten Lukak, és egy Nyílás van, a szavak nagyon fontosak. A Lu tehát Fény, követői Emberek, a fény Nagy, majd a Ló is ebbe a fogalomkörbe kerül. Egyetlen alapszó, de máris bizonyítható vele az Ősnyelv magyarsága, mert kizárólag csakis a magyarból érthető meg az egész óriási szóbirodalom, mint minden többi, ezernyi szóbirodalom esetében is. Tehát a Lu-Gas Fény-Ház és Ember-Ház, egyik nagypapámnak volt lugasa. A latin Lux Fény, a Lukaszból. Luk-Ács a Lukat-Ácsoló, Barabási László prof (Isten nyugosztalja) szerint Lukat Ácsol, de a Lukon kiömlik a Tudás, ezért buta. Lu-Gal Ember-Nagy a szumeroknál, amolyan császár, a Lu tehát Ember. Lu-Fu a Ló-Fő, az Emberek-Fője, lásd Lófőszékely rang, ezt lovak fője formára hamisítják, hiszen a Ló egy állat is, tehát a Lófő egy állat fő, de a logika ezt kizárja. A Ló Nagy is, mint a Nap, Ló-Darázs, Ló-Hangya, Ló-Tücsök, stb. A Lo ember, tehát a Lo-Cso-L Ember-Víz-igeképző, nem a paci locsol. A Lao, Loa, Lau stb. mind Ember, a Fény nemzetsége. Tehát Lao-Gonosz hős Embertől-Származó, görög, a Laosz tehát Ember, és magyar eredetű. Még annyi, hogy a Luk, mint Csillag és Lakás tovább fejlődik, a Lake-Tó azért Lak, mert tényleg sok tavon voltak lakások, a Lak egy hetes flexióban is élő. Nem folytatom, talán ennyi is elég, hogy Lyukó csillag is a Luk kicsinyítve Lyuk, és Nap is, az Ó a névben az Isten egyik neve, U-Ü-Ő-Ó alakban.

    Varga Géza: Köszönöm az érdekes összefüggéseket! Lehet legalább némelyik magyarázatban valami találat. A szavakat nyilván nyelvészeknek össze kellene vetni egy nem létező kőkori etimológiai szótárral.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Péterfai János! Köszönöm az észrevételeit! Arra a kőkori etimológiai szótárra valóban szükség lenne!

      Törlés