Az alább elérhető cikkek a hun-magyar azonosságot bizonyítják írástörténeti adatok, például magyarul elolvasható hun hieroglifikus mondatok segítségével. E most feltáruló új összefüggések a közel 50 éves kutatásaim részeredményei, amelyeket a Magyar hieroglif írás c. kötetemben foglaltam össze tankönyvszerűen. E könyvet az Élet és Irodalom a hét nyelvészeti könyvének minősítette.
Azt, hogy a hunok nem beszélhettek törökül, tulajdonképpen eddig is tudta a nyelvtudomány, ha máshonnan nem, legkésőbb Moór Elemérnek 1963-ban a Magyar Nyelv hasábjain közreadott kitűnő tanulmányából (1). Azt pedig, hogy magyarul beszéltek, többek között a ránk hagyott hieroglifikus emlékeikből is lehet tudni.
A kutatást folytatom, az újabb cikkeket be fogom illeszteni az alábbi sorba.
1. ábra. Onogesius szobor, "Inkább vagyok Itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben" (Velemér, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kertje)
Kelet-európai hun kereszt a "Dana a lyuk ura" mondattal
Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció
A regölyi hun ezüstcsat hieroglifikus mondatai
A hun Edikon és a székely "gy" (Egy) rovásjel
Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Új hun rovásjelek a Selyemút mellékéről, Terezinből
A Pécs Nagykozár Üszögpuszta lelőhelyű hun kiszíjvég hieroglifikus mondata
Tibeti ogur aranyálarc magyar hieroglifákkal
Rovásjelek Krisztus arcán
A székelyderzsi Dana ten mondatjel és társai
Angolszász boglár hun mondatokkal
Magyarországi hun tulipán hieroglifikus mondata
Kercsi hun turulok szimmetrikus hieroglifikus mondatokkal
Velemi előadásom a nyugat-dunántúli hieroglifákról
Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben
A budapesti hun(?) jelvény és a hun cikáda fibulák
A dunaszentgyörgyi avar veret a budapesti hun(?) jelvény gondolati párhuzama
Makói avar gyűrű a "Nagyságos Lyukó" mondattal
Egy kötelező finnugrász gúnyolódás: a Hun vót, hun nem vót formula
Meroving tulajdonba került hun cikáda fibula magyar mondattal
Meroving tulajdonba került hun cikáda fibula magyar mondattal
Néhány keresetlen szó Sándor Klára Nyelvrokonság és hunhagyomány című könyvéről
A balatonújlaki és bakui világmodellek párhuzamossága a hun-magyar azonosság bizonyítéka
A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Jegyzet
Például maga a hun népnév sem lehet török eredetű, mert a népnév legrégebbi alakjában a szókezdetben a ch hang szerepel, azt pedig már a XI. században élt Kasgari is felismerte, hogy a török nyelvek hangrendszereire különösen jellemző a zöngétlen veláris és laringális spiránsok hiánya. A tarchan és tarqan, a chan és qan, a qatun és chatun szóalakok – lévén a törökben is idegen eredetű méltóságnevek – nem bizonyítják ennek az ellenkezőjét.
Ha azt a felfogást valljuk, hogy a hunok török nyelvűek voltak, akkor nyelvüknek mindenképpen valamilyen, az őstörök hangállapothoz közel eső nyelvi alakot kellene képviselnie. A reánk maradt hun szóanyagban azonban nagyon sok névnek kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Például a „halotti tor” értelmű strava a szókezdet mássalhangzó-torlódása miatt török nyelvűek számára kiejthetetlen volt. Mássalhangzó kapcsolattal ugyanis török szó nem kezdődik. Márpedig a hun személynevek között több ilyen is fennmaradt, mint például Szkottasz neve is. Ha ezek idegen eredetűek voltak, a kiejtésüket török nyelvűek számára csak valami magánhangzó-előtét tette volna lehetővé.
Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben semmiféle szó sem kezdődhetett l, r és v hangokkal, nem lehetett török személynév Laudaricus, vagy Rougasz neve sem és nem lehetett török a Jordanesnél megőrzött var szó sem. Ez utóbbi a hun főváros: Varacsán "Vara hun", másutt Hunnivár (vagy hunni Var "hun nyelven Vár") nevében fordul elő.
Az ótörökben szókezdetben nem találkozunk d, g, n és m hangokkal (illetőleg az m-mel csak a b helyén). Ezért nem lehetett török Dengizich, Gordasz, Muagerisz és a sokat emlegetett medosz sem.
Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzók hiánya, ezért nem török név az Attilasz, a Szkottasz és az Ellák sem.
Ami a Jordanesnél fennmaradt Ellák nevet illeti, ez Németh Gyulát a baskir Ilek személynévre emlékeztette, amely szerinte az ujgur ilig „fejedelem” szóval függhet össze. Azt azonban elfelejti megmagyarázni, hogy miként felelhet meg a török „i”-nek a hunban az „e” hang (ilyesféle hangfejlődésre ugyanis a török nyelvben nincs példa), továbbá nem fejti ki a szóbelseji „l” kettőződésének okát sem.
S a sor még folytatható. A felhozott érvek miatt a hunok vezető rétegének nyelvéről csak bizonyos negatív megállapításokat engedhetünk meg magunknak, miszerint nem lehettek török, mongol, vagy iráni nyelvűek. (Moór/1963/64)"
Hozzátehetem: magyar nyelvűek azonban lehettek a hunok. A hun és (a szegedi genetikusok: Török Tibor és Neparáczki Endre által) hun eredetűnek mondott karosi honfoglalás kori csontok mellékletein lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasata ezt alá is húzza.
Irodalom
Jegyzet
(1) Moór Elemér fontos megállapításait a Magyar Nyelv közölte, azaz nem lehet nem létezőnek tekinteni. A finnugrista szerzők mégis úgy tesznek, közte a Magyar Nyelv szerkesztőségének titkára is, mintha nem létezne. A 2001-ben megjelent A székelység eredete c. kötetemben közöltem Moór Elemér felismeréseit. Ebből a neten is olvasható könyvemből idézek az alábbiakban.
"Moravcsik Gyula a hunok vezető rétegét tekinti török nyelvűnek, mert a fennmaradt hun személynevek a vezetők nevei közül kerültek ki. A hunokat azonban már akkor is töröknek tartották, amikor a hun személynevek törökös magyarázatát még meg sem kísérelték. Egy időben ugyanis szokás volt minden nomád népet töröknek tekinteni, vagy legalábbis bennük valamilyen török komponenst feltételezni. A hun nyelvemlékek azonban a vezetők törökségét sem igazolják.
Például maga a hun népnév sem lehet török eredetű, mert a népnév legrégebbi alakjában a szókezdetben a ch hang szerepel, azt pedig már a XI. században élt Kasgari is felismerte, hogy a török nyelvek hangrendszereire különösen jellemző a zöngétlen veláris és laringális spiránsok hiánya. A tarchan és tarqan, a chan és qan, a qatun és chatun szóalakok – lévén a törökben is idegen eredetű méltóságnevek – nem bizonyítják ennek az ellenkezőjét.
Ha azt a felfogást valljuk, hogy a hunok török nyelvűek voltak, akkor nyelvüknek mindenképpen valamilyen, az őstörök hangállapothoz közel eső nyelvi alakot kellene képviselnie. A reánk maradt hun szóanyagban azonban nagyon sok névnek kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Például a „halotti tor” értelmű strava a szókezdet mássalhangzó-torlódása miatt török nyelvűek számára kiejthetetlen volt. Mássalhangzó kapcsolattal ugyanis török szó nem kezdődik. Márpedig a hun személynevek között több ilyen is fennmaradt, mint például Szkottasz neve is. Ha ezek idegen eredetűek voltak, a kiejtésüket török nyelvűek számára csak valami magánhangzó-előtét tette volna lehetővé.
Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben semmiféle szó sem kezdődhetett l, r és v hangokkal, nem lehetett török személynév Laudaricus, vagy Rougasz neve sem és nem lehetett török a Jordanesnél megőrzött var szó sem. Ez utóbbi a hun főváros: Varacsán "Vara hun", másutt Hunnivár (vagy hunni Var "hun nyelven Vár") nevében fordul elő.
Az ótörökben szókezdetben nem találkozunk d, g, n és m hangokkal (illetőleg az m-mel csak a b helyén). Ezért nem lehetett török Dengizich, Gordasz, Muagerisz és a sokat emlegetett medosz sem.
Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzók hiánya, ezért nem török név az Attilasz, a Szkottasz és az Ellák sem.
Ami a Jordanesnél fennmaradt Ellák nevet illeti, ez Németh Gyulát a baskir Ilek személynévre emlékeztette, amely szerinte az ujgur ilig „fejedelem” szóval függhet össze. Azt azonban elfelejti megmagyarázni, hogy miként felelhet meg a török „i”-nek a hunban az „e” hang (ilyesféle hangfejlődésre ugyanis a török nyelvben nincs példa), továbbá nem fejti ki a szóbelseji „l” kettőződésének okát sem.
S a sor még folytatható. A felhozott érvek miatt a hunok vezető rétegének nyelvéről csak bizonyos negatív megállapításokat engedhetünk meg magunknak, miszerint nem lehettek török, mongol, vagy iráni nyelvűek. (Moór/1963/64)"
Hozzátehetem: magyar nyelvűek azonban lehettek a hunok. A hun és (a szegedi genetikusok: Török Tibor és Neparáczki Endre által) hun eredetűnek mondott karosi honfoglalás kori csontok mellékletein lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasata ezt alá is húzza.
Moór Elemér: A hunok származásának kérdése, fő tekintettel a nyelvi forrásanyagra, Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, 1963.
Varga Géza: A székelység eredete
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben
Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban
Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan. Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást! Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Cserépmadár szállás egyik fürdőszobája
A veleméri Cserépmadár szállás egyik fürdőszobája
Török E. László (a fészbukon): Az írásjel nem nyelvemlék. Közismert, hogy az ázsiai kandzsi írásjelek akkor is hasonlóak, ha a nyelv teljesen különböző. Egy kínai és egy japán kandzsi írasjelekkel képes egymással kommunikálni, de a nyelvük teljesen más. Szóval nem értem a szerzőt, mert a szókép, vagy hieroglif írás nem bizonyíték a nyelvi azonosságra. Sok nép alkalmazta ugyanazokat a jeleket.
VálaszTörlésGéza Varga: Figyelmesebben kell elolvasni a cikkeimet, ha szükséges, akkor többször is. Ugyanis csak elvileg igaz, hogy egy képjelet a világ bármely nyelvén el lehet olvasni, a gyakorlatban azonban ez nem így van. Például elsősorban azon a nyelven és azon írás szerint kell elolvasni, amelyikben az adott jel megtalálható. Ha például a Ten jel nincs meg a szuahéli hieroglif írásban (ilyen írás nincs is), akkor nem illik szuahéli olvasattal előállni. A székely írásban azonban fennmaradt a jel és megőrződött a hangalakból az "nt". A fazekasjelek és más hieroglifikus alkalmazások alapján az is világos, hogy a szójelet Ten-nek kell ejteni (az isten szó adja ezt az olvasatot). Azaz vannak olyan körülmények, amelyeket fel lehet használni a hangzósításhoz. Például a szentgyörgyvölgyi tehénszobron és a Gizella-kincs turulos fibuláján a nemzőszervre rajzolták a Ten jelet s - tudtommal - csak a magyar nyelvben jelenti a Ten az életet (a teng és a tenyész szavaink tövében). Ez megerősíti a Ten olvasat helyességét. S ott van a jelforma is, ami fát ábrázol. A szibériai mítoszok azt is megmondják, hogy azért görbülnek le az ágvégek, mert az égbolt súlya nehezedik rájuk. Világos tehát, hogy az Istennel azonos égig érő fáról van szó. Az Isten régi neve pedig Ten volt. Azaz tökéletesen el tudtuk olvasni a Ten képjelet. S hasonló módszerekkel és rengeteg munkával mégis csak előre lehet haladni, el lehet olvasni a hieroglifikus szövegeinket is. Mindezeket az összefüggéseket már közreadtam, aki akarta az elolvasta, megtanulhatta és értheti. Aki minderre nem vállalkozott az meg nem érti.
Tisztelt Varga Géza Úr, nemrég kezembe került egy azönéhez igen sok szempontból hasonlító hun (hunkori? avar?) jelvény fotója, melyen jól látható rovások vannak, melyek hasonlóságot mutatnak az Ön által vizsgált darabbal, mégis eltérő az írás rajta. Nagy megtiszteltetésnek tekinteném ha elküldhetném a képet Önnek, és amennyiben ideje engedi, megfejtené mindannyiunk számára a rajta lévő feliratot.
VálaszTörlésHa érdekli a dolog, kérem írja meg, hová és miként juttathatom el a hun jelvény fotóját.
Köszönettel,
Szederkényi Szabolcs
Tisztelt Szederkényi Szabolcs úr! Köszönöm a segítségét! A fényképet a cserepmadar@gmail.com címre küldheti el.
Törlésüdvözlettel: Varga Géza